Re: A Kazekage irodája

**Huramino Saito** Szer. Júl. 03 2013, 19:36

Miután betoppantam a Kazekage ajtaján, érdekes szituációban találtam magamat. Ahelyett, hogy a szokásos "négyszemközt" beszéd zajlott volna le, ezúttal sokkal formálisabbnak kellett lennem, mert egy másik személy is jelen volt. Így hát meghajoltam a Kage előtt, s vártam, hogy elmondja annak az okát amiért ide lettem hivatva. Gaara nem is nagyon halogatta a dolgot, belekezdett mondandójába, melyből kiderült, hogy egy egyszerű őrjáratot kellesz majd végeznünk mindketten. *Maga a küldetés nem valami nagy szám, másra számítottam, viszont ezt kompenzálja az a tény, hogy egy csinos Kunoichivel kell együttműködnöm. Szép volt Gaara, ez egy újabb jó pont neked!* Mondtam magamban, s képzeletemben is csaptam magam előtt a kezem, mintha egy isteni áldomást köszönnék meg. Persze ebből a szobában lévők semmit sem vettek észre, pusztán azt láthatták, ahogyan egyenesen állva szemrebbenés nélkül hallgatom a feladatot.
- Értettem! Jelentettem ki én is rögtön Rui után, ám még mielőtt bármit tehettem volna, felkaptam a fejemet a lány kijelentésére. Kicsit furán hangzott, azonban nem igazán zavart a dolog, hisz én is Gaaranak szólítom, amikor négyszemközt beszélünk. Miután a lány meghajolt Gaara előtt, én is így cselekedtem, majd elindultam vele együtt a megadott helyre. A szokásos apró kis figyelmesség most sem maradhatott el, gyorsan az ajtóhoz léptem, majd egy magabiztos mozdulattal kinyitottam azt, hogy Rui csak könnyedén átlibbenhessen rajta. Sok ember nem igazán veszi figyelembe az ilyesfajta etikett mozzanatokat, azonban én szerettem rendszeresen használni, hisz a lányok is egyből jobban viszonyulnak azokhoz akik figyelmesek.
A távozás után nem igazán tudtam, hogy mit kellene mondanom a lánynak, elvégre egyáltalán nem ismertük egymást és nem akartam egyből rossz ponttal indítani, így erősen törtem a fejemet, hogy mi lenne a legjobb indító téma, ám a kunoichi megelőzött engem.
- Huramino Saito vagyok, örvendek! Jelentettem ki kicsit elszégyellve magamat, bár nem is csoda, hisz az előbb ecseteltem, hogy mit is takar az etikett, melynek betartásáért mindent bevetek, erre ez az egyszerű alap tétel nem jutott eszembe. - Na igen, ez rólam ugyan úgy elmondható. Körülbelül egy éve volt egy genin csapatom akikkel együtt dolgoztam, azonban az is csak egy küldetés elejéig tartott. Azóta én is magamban járok küldetéseimre. Ami viszont Myo Reiko-t illet, reméltem, hogy te majd többet fogsz tudni mint én, de majdcsak megtaláljuk valahogy. Mondtam egy széles mosollyal, ahogyan a gondolataim egy pillanatra elkalandoztak. *Most jut csak eszembe... Reggel egyenesen a védősáncról "repültem" a Kazekagehoz, hogy megtudjam a feladatomat, erre kiderült, hogy ugyan oda kell visszamennem és megtettem az utat pusztán egy parancsért amit egy levélben is megkaphattam volna.* Puffogtam magamban, azonban ha nem hívatott volna magához a Kage, akkor még valószínűleg nem értesültem volna arról, hogy Rui lesz a társam, ami minden szempontból elfeledteti velem a lóti-futi napomat. Rui előállt egy újabb témával, melyet valószínűleg naphosszat lehetne ragozni, így természetesen örömmel vettem a témát, na már csak abból az indokból is, mert szerettem többet megtudni másokról, na meg magamat valamilyen szinten kicsit fényezni, mindazonáltal a legnagyobb pofont számomra a lány kacsintása adta. Szinte el lehetett volna olvadni attól az egyetlen múló pillanattól. Gyorsan megráztam a fejemet, majd bele is kezdtem a beszédbe.
- Természetesen nem bánom. Lényegében harc közben kétféle stílust használok az adódó helyzettől függően, ha közelharcra kerül a sor akkor jól tudom állni a sarat az ellenfelekkel szemben a kardjaimnak és kenjutsu képzésemnek hála - Mondatom közben enyhén előre dőltem, majd jobb kezemmel kihúztam tokjából a hátamon helyet foglaló nagyméretű kardot. - A kardjaim többsége Meito, azaz névvel ellátott kardok, melyeknek, lehet furán fog hangzani, de lelkeik vannak. Ami itt a kezemben van Hanának hívják és egy fiatalon elhunyt lány lelkének egy darabja költözött bele. Nagyon megbecsülöm őket, hisz rendszerit ők húznak ki a csávából. - Meséltem büszkén. - A másik stílus amit használok, az a távolsági harc. Elemi beállítottságomnak köszönhetően remekül helyt tudok állni akkor is ha az ellenfelemnek távolságtartó harcmodorral próbálkozik. - Hogy illusztráljam a lánynak ezt, bal kézfejemmel egy egykezes tigrispecsétet alkottam aminek hatására a Hana amit az előbb mutattam be, egy szempillantás alatt több lapra bomlott, melyek elcsúsztak egymáson és egy olyan végső formát adtak, mint amilyen egy nagy széllegyező. - Fuuton beállítottságú vagyok és szerencsére a legjobbaktól tanultam a használatát. Ezen kívül különböző idézőtechnikákat is sajátítottam el, így ki merem jelenteni, hogy bármilyen harcba eredményesen tudok beszállni.
- Most rajtad a sor. Hogy őszinte legyek, te sem látszol annak a bizonyos "nebántsvirág". Én szerintem minden lényegeset elmondtam a technikáimmal kapcsolatban, de igazándiból ezt csakis a közös munka alkalmával lehet majd jobban kitapasztalni. Mosolyogtam Ruira és kíváncsian vártam, hogy ő vajon milyen harcstílusban jeleskedik, illetve van otthon.
Miközben magamról meséltem, észre se vettem, hogy már igencsak közel járunk a kapuhoz ahol kapcsolatba kell lépnünk Myo-sannal akiről eddig egyenlőre nem sok mindent tudunk, de ez majd csak akkor legyen gond, amikor megérkeztünk.

//Az esetleges gépelési hibákért elnézést kérek, a billentyűzetem már a végét rúgja ^^'' //

Sai Szomb. Júl. 06 2013, 00:52

//Szerintem beszélgethettek még egy kört, míg megérkeztek, a másik csapat úgyis egy ideig még szöszöl majd Very Happy

//

**Koreko Rui** Csüt. Júl. 11 2013, 00:16

[Sunagakure Ostroma]

Rui örült, hogy társa is hasonló cipőben járt, mint ő maga. Bár nem látszott fiatalnak, a jounin mégis meglepődött azon, hogy már volt genin csapata. Saját magát sosem érezte igazán sensei típusnak, csak a tudását szerette átadni másnak.
*Azt hiszem nem lesz gond, Saito eddig kedves és figyelmes volt velem, ráadásul nyílt embernek tűnik. A csapatmunkánk valószínűleg nem lesz olyan jó, de bízom benne, hogy meg tudjuk oldani.* Amint ezen gondolkodott, azt vette észre, hogy már az utcán jártak. A beszélgetés közben teljesen megfeledkezett arról, hogy esetleg futva vagy a házak tetején ugrálva tegye meg az utat. Valószínűleg Saito sem bánta volna, ha kicsit gyorsítanak a tempón. A felvetett téma azonban eléggé megeresztette a fiú nyelvét. A kacsintásától láthatóan zavarba jött, mert megrázta a fejét. Rui erre kuncogott egy sort, de nem bántásból, hanem tényleg feldobta a látvány. A kunoichi nem győzött csodálkozni azon, hogy mennyi mindent elsajátított már a shinobi. Kicsit fel is lélegzett, hiszen először Saito dicsekedett el a képességeivel.
*Tehát a kenjutsuhoz is ért, ez egy olyan ága a ninja művészeteknek, amihez nekem nem igazán lenne tehetségem.* Töprengett el ismét a vörös hajú lány, ám végig figyelt arra is, mit mond még magáról Saito. A kardot látva elismerően bólintott, azért nem mindennapi fegyvert vehetett szemügyre.
- Hana... - ejtette ki halkan a kard nevét, talán Saito meg sem hallotta. - Egyáltalán nem találom furcsának - mosolygott rá a fiúra, miközben zöld szempárja érdeklődést sugárzott. Hamarosan meg is lett a jutalma, hiszen Saito elmutatott egy fél tigris pecsétet és a kard szétnyílt. Olyan lett akár egy legyező, amit Rui is használt. Arca azonnal a csodálkozás kifejezését vette fel, mert ebből azonnal sejtette, hogy mi lehet a shinobi elemi beállítottsága.
*Tehát ő is Fuuton elemmel rendelkezik. Legalább lesz egy közös témánk, ha már a kenjutsuhoz nem tudok hozzászólni.* Ennek a hírnek megörült a jounin, amit egy széles mosollyal jelzett is. Miután rá terelődött a szó, azt sem tudta hirtelen, hol kezdjen neki. Úgy döntött a legjobb az lesz, ha mindent szépen felsorol.
- Nekem is Fuuton az elsődleges elemem - mondta a lány, miközben az övéhez nyúlt és onnan előhúzott két, kisebb méretű legyezőt, amik akár dísznek is tűnhettek volna. - Miután feloldottam a Szél elemet, egy kisebb legyezővel kezdtem gyakorolni, utána váltottam át nagyobb méretűre. Van két nagy méretű legyezőm is, azokat lepecsételve hordom magamnál. Amíg egy volt, addig a hátamon hordtam, de úgy túl egyszerű volt kitalálni egy csatában, milyen technikákat fogok főleg használni - miután ezt elmondta, visszacsúsztatta a két legyezőt a tartójába. - A második elemem a Doton, habár erre nem igazán erősítettem rá. Csak pár Doton jutsut ismerek - kicsit sajnálta, hogy ennyire elhanyagolta a Föld elemet. Úgy döntött mesél egy kicsit saját magáról is, hiszen így jobb képet tudott adni a technikáiról. - Jó pár évet Konohában töltöttem, ahol a senseiem megtanított néhány Taijutsura, sőt még súlyokkal is edzenem kellett, tehát a közelharcban is helyt tudok állni. Sokan azt hiszik, hogy csak és kizárólag távolsági harcra specializálódtam, de ez nem igaz. Szerződést kötöttem a farkasokkal, így még több segítséget kaphatok egy-egy harc során. Aztán elmélyültem az illúziók világában is. Még nem ismerek sok Genjutsut, viszont vannak igen hasznosak közöttük - mióta elkezdte a beszédet, most először nézett rá Saitora és próbálta kifürkészni, vajon mit gondol róla. Chakrát kezdett irányítani a kezébe, majd hirtelen zöld aura fogta körbe jobb kézfejét. - És ezt még nem is említettem. Ugyan nem vagyok hivatalos orvosi ninja, mert csak néhány gyógyító technikát tanultam meg, de személyesen a Hokage felügyelete alatt tanultam - mesélte büszkén, majd a zöldes izzás eltűnt. - Néha jól jön, ha gyorsan kell egy gyógyító - erre a mondatra kissé lehajtotta a fejét. Sok olyan eset volt, amikor nem tehetett semmit és meghalt a beteg, akit rábíztak. Igyekezett gyorsan elhessegetni a szomorúságot, nehogy feltűnő legyen. - Nagy vonalakban ennyi lenne, de ahogy azt már említetted, a közös munka alatt lehet ezt igazán megtapasztalni.
Közben megérkeztek a falhoz, ami ott magasodott előttük. Rui nem gondolta volna, hogy ilyen hamar megérkeznek. Talán a beszélgetés miatt volt, egyikük sem figyelt oda, milyen tempóban gyalogoltak.
- Most már csak Myo-sant kell megkeressük.

Sai Csüt. Júl. 18 2013, 02:03

[Rui; Saito - első kimaradás]

Miközben beszélgettetek, bár nem rohantatok, mégis úgy tűnt, pikkpakk megérkeztetek a falut körbevevő falhoz, amely a védelmet hivatott képviselni. Ott megkérdeztetek egy szolgálatban levő őrt, aki azonnal el is igazított titeket az egyik fal belső oldala mellett álló bódéhoz, ahol a mai őrszolgálat vezetője, Myo volt megtalálható.

A Kazekage irodája - Page 4 Jubei_chan_by_iwaisan

A Kazekage irodája - Page 4 Jubei_chan_by_iwaisan

A nő ugyan fiatalos volt, de látszott rajta, hogy nem ma kezdte a szakmát, és gyanúsan annak köszönheti csinos külsejét, hogy karbantartja a testét. Ahogy bejelentkeztek, máris kinyit egy iratot, hogy rápillantva felmérje, hol is lehetne rátok szükség.
- A főbejárat legfelső szintjére vagytok beosztva a megfigyelőkhöz, az lesz a feladatotok, hogy végigjárjátok a jobboldali falrészt úgy időzítve, hogy minden oda-vissza érkezés egy órát vegyen igénybe, és kémleljétek a tájat, nem láttok-e bármely irányból valami furcsa rendellenességet, amely ellenség jelenlétének gyanúját keltené bennetek. A legkisebb anomáliát is azonnal jelentsétek, ezért is vagytok párban. Van valami kérdés?

//Határidő: júl. 27. A válasz már mehet Sunagakure védősáncaihoz//

**Huramino Saito** Kedd Júl. 23 2013, 19:05

//Sajnálom a késést ^^''//

Egyre lelkesebb és lelkesebb lettem miközben meséltem arról, hogy mi mindenre vagyok képe, elvégre mégiscsak olyasvalakinek tehettem ezt akit érdekelt is, legalábbis ezt láttam az arcán. Elmondtam neki, hogy miképp tudok szuperálni egy-egy harcban, vagy küldetés alatt. Büszke voltam magamra, hogy ezt mind fel tudtam sorakoztatni és még nem is számoltam be teljesen mindenről, csak érintőlegesen, azonban hagytam, hogy Rui is kibontakozzon és mesélhessen magáról. Amint ő is belekezdett a stílusa ismertetésébe, az arcomra egy széles mosoly ült ki, valahogy volt egy olyan megérzésem, hogy ő is szélhasználó. A lány testét, küllemét többször is végigkémleltem, ám csak akkor figyeltem fel igazán a legyezőkre, amikor előhúzta azokat. Két kisméretű legyező volt, pontosan olyan amilyennel anno régen én is tanultam az elem használatát. Szép emlékeket idézett fel bennem, na meg fájdalmasat is, hisz Temari nem éppen a könnyed kis "piknikjeiről" híres. Csodálkozva hallgattam mindazt amit mondott nekem és egyre erősebben ült ki ez az arcomra, hisz a Kunoichi még nálam is több shinobi ágazatba kóstolt bele, kezdve az Orvosi ninjutsuktól a Genjutsukik.
- Ez elképesztő. Sose gondoltam volna, hogy valaki ennyi mindenben jártas lehet. Akikkel eddig találkoztam, tanárok és chuuninok, mind egy vagy két stílust sajátítottak el, csiszoltak és fejlesztettek. Azt hittem, hogy én vagyok egyedül olyan, aki szeret sok mindenbe belekóstolni, de látom ebben is hasonlítunk, sőt mi több le is köröztél benne. Mondtam egy hatalmas mosollyal, ahogyan hirtelen kénytelen voltam megállni, ugyanis megérkeztünk a falut védő falhoz, ahol őrködnünk kell.
- Szerintem Myo megkeresése nem lesz túl nagy feladat, ha minket hozzá küldtek eligazításra, akkor valószínű, hogy a többi őrködő shinobit is ő igazította el. Mondtam, ahogyan odaléptem az egyik őrhöz aki éppen a végtelen sivatagot kémlelte. - Ne haragudj, megtudnád mondani nekünk, hogy merre találjuk Myo-sant? A Kazekage küldött hozzá minket, hogy beoszthasson. Erre a férfi bőszen bólogatni kezdett, majd kezét felemelve rámutatott egy bódéra ami a fal oldalánál volt. Megköszöntem a férfinak az útbaigazítást, majd megindultam az épület felé.
- Még sosem osztottak be őrjáratra a falon, így egy kicsit izgulok és félek is egyben. Izgulok, hogy milyen feladatot fogunk kapni, viszont félek, lehet unalmas lesz. Ekkor egy széles mosoly kúszott orcámra, majd bekopogtam a bódé ajtaján. Egy női hang engedélyt adott a belépésre, ezért kinyitottam az ajtót, majd megvárva míg Rui bemegy rajta, én is belépek. Ami ott a szemem elé tárul, majdhogynem felér egy teljes és egész mennyországgal. Myo egy szűk, testhez simuló fekete ruházatot viselt, mely tökéletesen kiemelte az alakját, haja két copfba volt befonva hátul, mégis olyan furcsa hatást keltett így a testével együtt, mintha csak egy mangából elszabadult nekochan lett volna.
*Gaaaaaarasaaamaa, isten áldja a Kazekaget, háromszoros allelúja! Először Rui, most meg a Koneko~chan, tudtam én, hogy bíznom kell a főnökben még akkor is ha a világ végéről hív vissza.* A fejemben mindeközben, a gondolataim mellett, mennyei harangszók zengtek végeláthatatlanul, természetesen ebből a jelenlévők mit sem láthattak, pusztán egy apró várcsík burjánzott ki orromból, ám azt is hamar letöröltem.
- Jelentem Koreko Rui és Huramino Saito megérkezett, hogy megkezdhessük a ránk bízott őrködést. Mondtam lelkesen, ahogyan a nő először végignézett rajtunk, majd ismertette, hogy mit is kellene majd tennünk. A gyanúm beigazolódott, mégiscsak egy unalmas őrjáratot kellesz teljesítenünk, de legalább a csapatot nem bontották fel, így Ruival együtt leszek. Miután Myo befejezte a feladatunk ismertetését és megkérdezte, hogy van e kérdésunk, én bólintottam egyet.
- Nekem lenne kérdésem! Van információ arról, hogy várhatóan, kiket, miket fogunk a mai napon látni? Gondolok itt a küldetést végző shinobikra és kereskedőkre. Valamint az is érdekelne, hogy mit kell tennünk, ha gyanúsat észlelünk. Magunk vizsgáljuk ki, vagy a jelentést leadva, a pozíciónkba kell maradnunk?

**Yamato** Hétf. Aug. 05 2019, 17:40

//előzmény//

A papírokkal végzek, közben a kunoichi unalmasan pakolgatta a papírokat. Nem csodálom, hiszen folyamatosan ezt csinálni nem éppen változatos munka. Valószínűleg én is gyorsan megunnám a dolgot. Azért jól lakok, mert nincs időm most egy ideig enni, hiszen fontos feladatom van, le kell adni a jelentést Gaarának a béke angyalairól. Mikor minden papír a helyére került és elvileg mindennel kész voltam, még egy utolsó kérdést tettek fel, mégpedig a címemet. Le is adom azt. //Fogalmam sincs a címről Very Happy

// Majd mikor megkapom a jelet még egy szendvicset felkapok, majd futva indulok a kazekage irodájába, néha a shunsint is bevetem, ha lehetőségem van rá. Nem igazán zavar a palotában lévő tömeg és igyekszem nminél közelebb kerülni a recepcióshoz, de így is körülbelül 10 percet kellett várnom mire sorra kerültem.
- Elnézést! Fontos ügyben kell beszélnem a Kazekage samával, a béke tárgyaláson történtekről szóló jelentést. Minél előbb!
Mondom és még egy kicsit türelmetlenül meg is kocogtatom az ujjammal a pultot, hogy nem érek rá.

Sai Szomb. Aug. 10 2019, 18:16

[Yamato - "Hazatérés"]

Ahogy keresztülhaladsz a falun, összefacsarodhat a szíved, a rombolás mindenen nyomot hagyott. A leglátványosabb nyom maga a Kage Irodájának épülete, amely modern és friss külsejével akár az új, haladó szellemet is jelképezhette volna, épp csak minden sunagakurei és nem sunagakurei tisztában volt vele, hogy azért kellett teljesen újra építeni, mert a hódítók a földig rombolták, miután elfogták a kazekagét, ezzel is szimbolikusan is kihangsúlyozva fennhatóságuk kiterjesztését a ninjafalura és befolyási övezetére.
Belépve sokan várakoztak, hiszen rengeteg felügyelni és jelentenivaló volt az újjáépítésekről, újjászervezésekről, az élet újbóli megszervezéséről. Ahogy a recepciónál sorra kerültél, feljegyezték, miért jöttél, majd várakozásra intettek. Egy shinobi egy adag papírral indult a recepciótól az irodák felé időnként, a te kérvényed is útjára indult keze nyomán.
Végül szerencséd volt mondhatni, mert nem kellett sokat várnod, körülbelül tíz perc telt el a belépted és a szólításod között, ebből legalább 5-6 perc volt, hogy egyáltalán az irodába jusson. De nem meglepő, az ügy,a miért a kihallgatást kérted, kiemelt prioritású.
Ahogy beléptél a kazekage irodájába, a berendezés bár új volt, voltaképp a régi, megszokott látvány fogadott, ugyanazt a designt kapta a szoba, mint korábban, megőrizve valamit a hagyományok szellemiségéből. A kazekage mellett három további tanácsadó is jelen volt, akik többek között a tetemes ügyirathalmokat rendezték, iktatták és kezelték.
Gaara, a kazekage bár kissé megviseltnek tűnt. Kiismerhetetlen zöld szeméből azonban semmilyen érzelmet nem lehetett kiolvasni továbbra sem, s bár ettől távolságtartónak tűnt, arca mégsem keltett félelmet, ahogy amióta csak kazekage lett, sosem. Hangja is a megszokottan semleges, mégis finoman lágy, még ha ő maga szűkszavú is.
- Kérem a jelentést! - utasít csupán, nincs idő felesleges udvariaskodási körökre. Az utóbbi időben minden van, csak idő nincs ebben a faluban, annyira lefoglal mindenkit az élet újrakezdése, az elveszett egzisztencia újraépítése.

**Yamato** Hétf. Aug. 26 2019, 10:32

Nem sok lehetőségem van, hogy a falu állapotát felmérjem, annyira rohanok a kage palotába, de amiket látok szinte belefájdul a szívem, hogy szeretett hazámat így lerombolták. Gyorsan sorra kerültem, hiszen kiemelt fontosságú dologról van szó. A látvány megszokott volt, annak ellenére, hogy bárki tisztában volt vele, hogy az egész épület teljesen új. Így őrizve meg az emlékét a háború előtti időknek, mégsem elfelejtve azokat. A szoba teljesen ugyanazt a kinézetet kapta. Belépve két ügyintéző is jelen volt, akik a papírokat intézték. Gaara semleges hangon kérte a levelet, ami a jelentést tartalmazta. Pár másodpercig kerestem a levelet, majd egy kissé megviselt borítékot, ami a jelentést tartalmazta, átadtam Gaarának.
- Elnézést a papír gyűrűdéseiért, hosszú volt az út és az Erdő országában is volt egy kis balhé, amibe belekeveredtem.
Kérek elnézést, majd várom a választ.

Sai Pént. Szept. 06 2019, 13:47

[Yamato]

Miközben az egyik tanácsadó átvette tőled a levelet, Gaara végigmért a kis megjegyzésed hatására. Nem feltétlen tűntél egy balhés fickónak, ugyanakkor érezhető volt, hogy számára minden kis balhé a jelenlegi helyzetben jelentőssé növekedett, hiszen te is, mint minden az országhoz kötődő shinobi és kunoichi, hozzájárultatok ahhoz, hogy milyen kép alakul ki a faluról a külvilág számára.
- Szeretném hallani a kis balhé részleteit is - utasít is ismét, miközben a kezébe kerül a levél, s azt is felbontja, beszámolód közben átfutva a levelet is. Hogy melyik hír milyen hatással van rá, azt nem lehet tudni, sem az arca, sem a tekintete nem árul el semmit, pedig bizonyos, hogy közben a fejében kattognak a fogaskerekek, az új információkat beillesztve a többi közé a "nagy kirakósban".
Miután befejezted a beszámolód (részletezd alaposabban a kis balhét, hol, mi, miért, és pontosan mi történt!), csak bólintott egyet, nem fűzött a hallottakhoz megjegyzést, de láthattad, hogy az egyik tanácsadó végig jegyzetelt és sejthetted, hogy ez is az aktádhoz kerül. Ugyanez a tanácsadó végül a kazekage füléhez hajolt, s súgott bele valamit. Gaara tekintete ismét visszavándorolt rád a hallottak után, majd megtörte a kissé talán kellemetlenné váló csendet.
- Holnap reggel felmérésre jelentkezz az Akadémián! - ezzel a végszóval bocsátottak utadra.

//A balhéról a beszámoló és a történtekre reflektálás még ide kerüljön, majd az Akadémiára menjen egy odamentél és jelentkeztél, mert küldtek jellegű poszt.//

**Yamato** Szer. Szept. 18 2019, 09:47

Nem tudom, hogy a balhé a megfelelő szó, de már mindegy. Számítottam rá, hogy ha megemlítem a dolgot, akkor szükséges információként ki fogja szedni belőlem, hogy mi is történt ott. Átgondolom a történteket, ez jó pár másodpercig eltart, majd beszélni kezdek.
- Nem én kerestem a dolgot, az talált meg engem. A kaland során kiderült, hogy az Erdő országát egy külső, valami sötét erő foglalta el, ami a vendéglátó elméjét is megszálta és a levélben történt dolgok ezért is történhettek meg, mert a hölgy elméjét is megfertőzte a dolog.
Mondom el bevezetésnek a dolgot, majd ha röviden reagáltak vagy nem, akkor pár másodperc múlva folytatom.
Az egész nem sokkal azután kezdődött, hogy elhagtam a palotát, már az erdőben voltam, amikor megtámadtak. Néhány technikám, szerencse és egy helyi, először férfinek hitt illető segített elmenekülni, majd miután megtanította a a Doton: Dochuubaku // Föld elem: földrobbanás nevű technikát, vázolta a korábban elmondott helyzetet. Elmondta, hogy nem csak ez a titokzatos erő szállta meg az országot, hanem bizony hadsereggel, de legalábbis emberekkel is jött, akik jó néhány stratégiai ponton elfoglalták az országot. Ezután megkért, hogy segítsek az ellenállásnak. Mivel akkor Sunagakure is egy másik ország fennhatósága alatt állt és nem akartam, hoy ezek az emberek is végleg úgy járjanak, így segítettem nekik. Felvázolta a helyzetet és az összes információ birtokában közölte, hogy átadja nekem a vezető szerepet, ő pedig követi az utasításaimat. Első körben megkértem, hogy vigyen el az egyik táborba, mégis ő ismeri a terepet. - Itt kiemelném, hogy egy bölcs vezető nem mindig maga próbálja megoldani a helyzetet, hanem bizony képes arra, hogy kövessen valakit, aki nála többet tud az adott dologról.- Sikeresen eljutottunk a helyszínre, ahol aztán kisebb csata is kezdetét vette ketten jó néhány őr ellen, de amikor lehetetlennek tünt a helyzetünk, a helyi erők a segítségünkre siettek. Mivel emberünk madarakat használt, így előre jelezte, ha a bagoly rikolt, akkor azonnal ugorjak a levegőbe, amit meg is tettem. Így végül nyerni tudtunk a legnagyobb csapat és további kisebb segítségemmel, majd később segítségem nélkül, sikerült kiüzniük a megszállókat. Ezekután megköszönték a segítségemet, majd jutalmull a segítségemért ezt a gyöngyöt adományozta nekem.- A gyöngy az erdő színeiben pompázott, ugyanúgy, mint mikor átadták.- Nem sok minden, de mégis lehet, hogy fontos részlete a dolognak.
Zárom le mondandómat és várom a reakciót, már ha van. Amennyiben elenged a Kazekage, úgy le is lépek és még a városba sétálva egy madarat küldök a Villámok földjén lévő családomnak, hogy térjenek haza, majd a lakásom felé veszem az irányt.

**Hiromi Akio** Vas. Feb. 23 2020, 14:02

Ootsutsuki Kaguya írta://Hiromi Akio//

Édesanyád leégetésedre tett kísérletét az ellőtted álló sunai jounin csak egy mézes-mázas mosollyal nyugtázza, elvégre, mindenkinek van anyja. Ezután közlöd, hogy a Kazekagéval szeretnél beszélni, a férfi pedig bólint, majd útba is igazít. Mivel édesanyáddal egy pillantásból megértettétek egymást, őt a férfi tovább kíséri, hozzád pedig két új fazon jön be, vélhetőleg azért, hogy meg ne próbálj semmit. Elvégre, első az elővigyázatosság, hiszen Sunagakure messze a legrosszabbul járt az összes háborúban résztvevő nemzet közül. Bár azért nyíltan nem mondják ki, hogy rád jöttek vigyázni, azt kiolvashatod a sokat látott ninják arcából, hogy szeretnének bízni benned. Túl sok jutott a háború szörnyűségeiből ennek a falunak, bár most, erősebbnek néz ki, mint bármikor, a sokatmondó tekintetekből kiolvashatod, hogy a helyiek arckifejezése nem sokban különbözik a menekülttáborban látott emberekétől. Ahogy végigvezetnek a falu főterén, még mindig láthatod a pusztítás nyomait. A legszembetűnőbb a börtön állapota, amely szinte romokban van. Még emlékezhetsz az épület hátsó részén tátongó lyukra mely már a falun kívülről is látszódott. A legtöbb házat renoválni kell, vagy teljesen lebontani és újjáépíteni, elvégre egy doton-elemű ninjának, a homokkő manipulálása sem okozhat gondot, ha eléggé képzett.
Vajon mi történhetett itt Iwa és Suna között? Senki sem jutott ki Sunából egy idő után, így rendkívül kevés beszámolót hallhattál az itt zajlottakról, annyi azonban megvan, hogy egy Koruga nevű S-rangú iwai shinobi volt Sunagakure kirendelt kormányzója, és ő volt az, aki ahelyett, hogy kivégezte volna Gaarát, rabigába taszította a népet azzal, hogy meggyengítette, és béklyókba zárta magasztosságának szimbólumát. Rémtörténeteket is hallhattál arról, hogyan bánnak az itteniekkel az iwagakurei shinobik. Fogalmad sincs, mi váltott ki ilyesfajta gyűlöletet a két nép között, és egyáltalán honnan indult ez az egész. De mint már tudhatod, és tapasztalhattad is, a hatalom megrészegít... szóval lehet, hogy csak erről szólt az egész. Erőfitogtatásról, és a vesztes fél megalázásáról. Annyi azonban bizonyos, hogy Sunagakurét egy katonai bázissá akarták alakítani. Az idevezető úton a sivatagban, a távolban láthattál is egy erődöt, magasra tűzött, büszke iwai zászlókkal, melyek azonban már rég megkoptak, és veszítettek fényűző mivoltukból. Már nem a győztes, domináns feleket képviselik, hanem egy olyan nemzetet, amit a legtöbben megvetnek, és cselekedeteik miatt elítélnek.
Sunagakure lobogói azonban büszkén süvítenek a szélben, ez a legjobban pedig a Kazekage palotája előtt tűnhet szembe számodra. Amint odaértek, a két shinobi máris megálljt parancsol, és gyorsan át is kutatnak. Ezt eddig vajon miért nem tették meg a kapunál...? Ó. Hát azért, mert ha eddig megpróbáltál volna bármit, szó nélkül végeztek volna veled. Hallhattál történteket arról is, hogy néhány sunai, a jobb élet reményében, vagy a családjuk miatt, átálltak Iwához. Te is lehettél egy közülük. Végülis, megbocsáthatod nekik, hogy nem tudhatták. Legalább nem hurcoltak meg, és közéjük valónak kezeltek, nem csak azért, mert minden sunaira szükség van, hanem mert a Homok népe egyszerűen ilyen. Főleg Gaara vezetése alatt. Jóban, és rosszban is összetartanak... de ez nem mindig volt így.
Kétségkívül, Gaara az az ember, aki képes volt összetartani Sunagakurét, még annak ellenére is, hogy a börtönben senyvedett, és ő kovácsolt belőlük egy olyan összetartó népet, mint amilyen most. Bár a háborúnak is szerepe volt abban, hogy a népet összetartásra és egymás megbecsülésére sarkallja, talán jobban is, mint bármikor, így talán azt is el lehet mondani, hogy végső soron, Sunagakure jött ki a legjobban, és a legrosszabbul a háborúból. Vajon te hogyan hagyhatod magad mögött életed ezen szakaszát?
Miután a shinobik átkutattak, mutatják neked az utat befelé. Akarva-akaratlanul is nagy levegőt veszel. Fejben már lejátszottad, mit akarsz mondani Gaarának, útközben pedig láthattad, hogy már levonult a tetőről, és visszatért az irodájába. Ahogy belépsz, és felmész a lépcsőkön, láthatod, hogy ez az épület is megsínylette a háborút, de inkább... spirituális, mintsem szabad szemmel látható szempontból. Ugyanakkor, Sunagakure szíve ez a hely, és tesz is azért, hogy a tied is a helyén legyen. Kisebb egyeztetés után bebocsátást nyersz Gaara irodájába, ahol amint belépsz, egy rendezett íróasztalt láthatsz, melyen a Kazekage kalapja van, mögötte pedig magát Gaarát láthatod, amint az ablakán tekint kifelé, és kémleli a tájat. Megfordul, és mély, zöld szemeivel egyenesen a tieidbe pillant. Sokkalta... másabbnak néz ki, mint volt. Nagyon le se lehet írni azt az érzést, ami most végigmegy benned, ahogy találkozol a Kagéddal. Mit is gondoltál róla...? Egyáltalán változott a szemléleted? Csendben vár. Mintha olvasna benned. Valószínűleg helyénvaló lenne valamiféle gesztussal üdvözölni, aztán bele is kezdhetsz a mondandódba. A fejedben már begyakoroltad, de kétszer is át kell gondolnod, mit akarsz mondani, meg kell fogalmaznod a fejedben, és hangot adnod az érzéseidnek.

//Ha a bo 5000 ryo-nak van felírva, akkor annyi. Az egy hónap alatt lehetett alkalmad megvenni, így írd fel az adatlapodra, és vond le a megfelelő összeget. Azonban, mivel csak egy hónapja használod, és magadat oktattad, még bőven csak egy kezdő szintjén állsz, és ne felejtsd el lejelenteni a fegyverforgatók besorolása topicban, azaz itt. Ezen felül, következő poszt ide: http://narutohun.niceboard.org/t29-a-kazekage-irodaja //

// Nohara Rin //

Testközelből kiderült, hogy kazekage-sama külleme megváltozott, úgy ahogy kisugárzása is. Meglepődök természetesen, de mélyen, tudat alatt sejthető volt, hisz kit ne változtatna meg a háború? Legszívesebben hátralépnék egy nagyot, hogy teret adjak a mondanivalómnak, hisz érzem, sorsfordító lesz. Egy olyan ösvényre fogok lépni, melyet magam sem tudok elképzelni, csak szimplán a lelkemben érzem, hogy ez a helyes döntés a történtek után.
A hátralépést mellőzve csendben a szemébe nézek, mit viszonoz ő is. A kagekra gondolva az ember általában egy idős, tapasztalt, bölcs embert képzel el, ki családjának tekinti a faluját. Biztos vagyok benne, hogy utolsó állításom igaz Gaara-samara és abban is biztos vagyok, hogy sokan tekintenek rá őrangyalként. Talán egy kicsit én is. Vajon ő hányszor látta azt, amit én? Miket élhetett át? Én is próbáltam menteni akit csak lehet, de... Nem volt elég. Nem voltam elég gyors, elég erős. Ő hogyan dolgozza fel ezeket? Esetleg megkérdezhetném... Bár mit nyernék vele? A döntésemet nem befolyásolja. Lehet, soha nem kellett volna shinobinak lennem. Lehet... Oh, de bunkó vagyok!
- Kazekage-sama. - Hajlok meg hirtelen, mint aki feleszmél, mit kéne tennie. Egy rövid szünet után kiegyenesednék és amint lehet belekezdenék a mondanivalómba, amit már egy párszor átszőttem a fejem legmélyebb bugyraiba. - Rengeteg dolga van uram, nem is pazarolnám az idejét. - Mély levegő után folytatnám, határozottan, mint aki verset tanult be az akadémiai évei alatt. - A frontról visszatérve rengeteget elmélkedtem és rá kellett jönnöm, hogy mélységeset csalódtam a shinobi létben. Egyenlően méltatlan és hirtelen halál részesei lettek ellenségeim és azok az emberek akiket menteni próbáltam. Láttam a halál közeli arcát, tény, de nem ez rémített meg igazán. Sokkalta inkább a történések miértje... Így hát döntöttem. Vándorútra akarok menni, hogy új értelmet nyerhessek létezésemnek és talán új hitet találjak a ninják igazi céljai mögött.
Szép volt Akio, pont, ahogy megálmodtad. Természetesen a shinobi és a ninja szó alatt lehunynám a szemem, hisz minden egyes ilyen elhangzott szónál valamilyen emlékkép beugrik a frontról. Valami, amit legszívesebben eltemetnék, mélyre. Ez a döntés természetesen nagyon nehéz egy magamfajta embernek, hisz így még kevesebbet fogom látni egyetlen élő rokonomat, édesanyámat. Ettől függetlenül tudom, hogy erre szükségem van. Talán ez az egyetlen dolog, ami megmenthet az örök álmatlan éjszakáktól.

**Nohara Rin** Vas. Feb. 23 2020, 19:36

/Hiromi Akio- Új ösvényen/

Mondandódat nyugodtan végig várta, nem látott arra okot, hogy félbe szakítson. A szemkontaktust tartotta, kivéve, amikor sóhajtása mellé oldalra pillantott, de ezt követően meg is szólalt:

- Akio, igaz?- Tette fel a kérdést, amire nem is várt választ, csak egyszerűen folytatta.- A falun rengeteg seb esett, minden shinobira szükségünk van, hogy minden helyre állhasson.- Tartott egy apró szünetet, majd hangján még több határozottságot fedezhettél fel, mint előtte. - De, és ez a fontos része, a háború alatt sok mindent láttál, és te is ugyanúgy sérültél, mint az épületek, mint a családok, és ezeket a vágásokat is be kell gyógyítani. Kellenek a ninják, de nem így...ezért elengedlek, hogy majd újként térhess vissza, és hogy úgy szolgálhasd majd a falut. Viszont van itt még valami...hivatalosan már chuunin vagy, és gratulálok ehhez. A mellényed átveheted a tőlünk balra lévő irodában. Sajnálom, ha sokkal pompában úszóbb felavatásra számítottál, most fontosabb ügyeink is vannak. Ha most megbocsájtasz, sok dolgom van még.- Majd elköszönésképpen egy kicsit meghajolt. Az irodában lévő chuunin mintha számított volna rád.

- Konnichiwa! Gratulálok a kinevezésedhez, és örülök, hogy visszatértél.- Majd átnyújtotta mellényt, és folytatta azt, amit félbehagyott egy ‘sayonara’ kíséretében. Úgy tűnt, mint aki ismer, de valójában neked nem rémlik, hogy valaha is találkoztatok volna.

Az engedélyed immáron megvolt, elhagyhattad ezeket az utcákat, és saját ösvények után nézhettél. A te döntésed, hogy azonnal útra kelsz e, vagy még elbúcsúzol mindentől, mit hátrahagysz, s amiket talán soha nem látsz viszont, de ennek ellenére is egy lépés volt, amelyet úgy éreztél muszáj megtenned magadért. Bármit is cselekszel nem húzhatod örökké az indulás időpontját, így ha mindent elintéztél, amit még el akartál kiléptél a kapun. Látszólag ez volt új kalandod első lépése, de te tudtad, hogy már az első vándorsággal kapcsolatos gondolattal elindultál ezen az ösvényen.

Utazásod első napja teljes békességben telt, ha akartál volna sem találhattál volna kalandot, legfeljebb összeesküvés elméletekkel magyarázhattad volna bele a dolgokba a problémát, a gondot, ami nem is volt ott. Első éjszakádat a szabad ég alatt kellett töltened, de hozzá voltál már szokva. A felhők nem szabtak gátat a csillagok fényének, mindegyik apró pontként világított. Vajon ha Sunagakuréban minden shinobi egy csillag, te mennyire világítanál így, hogy most elhagytad azt? Láthatnának egyáltalán, vagy annyira halovány volnál, hogy nem vennének észre? A fényed hiánya feltűnne másoknak? Mert még ott vagy, az szent, mert ha más nem, a vér odaköt, te is részese vagy, mert még nem árultad el szülőhazád, még nem hunytál ki a falu égboltján.

A nap felkelt, a madarak csiripeltek, talán meg sem hallottad, talán a fény sem zavarta meg alvásod. Pihenhettél, ameddig akartál, szabad volt az időbeosztásod, az útvonalad, egyetlen “feladatod” volt, teljesíteni a célod, amiért eljöttél, de ennek beteljesülését nem lehetett siettetni, nem lehetett azt mondani, hogy most azonnal találd meg a válaszokat, ez valami, amit meglévő benyomásaink alapján tudunk összerakni. Viszont jelenleg a képed összetört, csalódtál, és most újra akarod formálni valami alapján, amit már sokkal inkább igazabbnak tudsz vélni.

Haladtál, míg nem egyszer csak egy régi, rozoga őrbódéra lehettél figyelmes a poros földút mellett. Ablakai be voltak törve, a falain már a növényzet kezdett el felkúszni, régóta üresen állhatott már. Ha be is nyitsz, nem találsz bent semmi szokatlant első ránézésre, lámpa nem meglepő módon nincs, egyedül a beszűrődő természetes fény világítja meg a berendezéseket. A falon láthatsz egy katana tartót, melyen egy penge sem pihen jelenleg. Egy asztal, mellette egy szék, és néhány cukorkás papír. Mégis, valami fura az egész helyben, ha szemfüles vagy feltűnhet, hogy nem mindenhol van por, vagy nem annyi. Nem volt okod maradni, és tudtad jól, hogy az őrbódé egy faluhoz tartozik, amelynek talán szintén majd csak leamortizált verzióját láthatod, ki tudja.

Amennyiben tovább folytatod utadat, most szerencséd volt, és a várt látvány fogadott, egy apró falu mindössze 10 perc nyugodt tempójú sétára a fa tákolmánytól. Belépve oda néhány embert láthattál ajtajaik előtt állva, miközben éppen beszélgetnek, de amint megjelentél, elnémultak. A hangulat zord volt, és fagyos, a tekintetek szintúgy, amiket kaptál. Egy kislány anyja ruháját meghúzva keltette fel szülője figyelmét, majd suttogott valamit, és végül bementek a házba. A maradék három kint maradt, és lassan, -amennyiben nem mész közben oda hozzájuk-, folytatták hideg beszélgetésüket, mely közben néha rád pillantottak. Valami különös volt ott jelen, valami, ami miatt mindenki csak egy nem szívesen fogadott vendégként nézett rád, noha még nem is mondtál semmit, vajon ennyire utálják a shinobikat? Vagy más áll a háttérben?

A következő posztot ide kérném: katt

**Doshiri Asuka** Kedd Okt. 17 2023, 21:31

/Rin/

Hullafáradtan érkezek vissza Sunagakure-be. Ennek ellenére hatalmas mosollyal az arcomon lépdelek a falu utcáin és köszönök az ismerős arcoknak. Ahogy haladok egyik utcáról a másikra, észre veszem a bábműhelyt, ahol az öreg árus éppen kint tesz vesz. Ekkor módosítom kicsit az útvonalamat és oda megyek. Régóta agyalok már új bábok építésén és most valahogy úgy érzem, hogy ez kell, mint kikapcsolódás.
- Szép napot! - köszönök mosolyogva, mire az öreg felém fordul.
- Üdvözöllek gyermek! - viszonozza a köszönést, majd abba hagyja a takarítást. - Rég láttalak, csak nem küldetésen voltál?
- Igen-igen, most érek haza. Gondoltam pihenésképpen megépítenék két bábot. Bemehetek szétnézni? - az öreg arca ekkor kicsit megváltozik, a mosolyt átveszi a tipikus "üzleti pofa".
- Gyere gyermek, nézz körül!
Ezután bemegyünk az üzletbe, ahol megkezdem a nézelődést. Számos bábeszköz, forma és fegyver tárul elém. Számomra ez az egyik legjobb hely a faluban. Nagyjából fél órán át válogatok, mire összeírok egy listát, amit átnyújtok az öregnek. Végül megbeszéljük, hogy holnap délelőtt elhozza nekem az eszközöket, amikor fizetni is fogok. Ezután már tényleg haza megyek, hogy pihenjek...

Az öreg kora délelőtt megérkezik a kért eszközökkel és fegyverekkel, így miután kifizettem őket lepakoljuk a házikómba. Az öreg végül búcsúzik, én pedig neki esek a bábok elkészítésének. Észre sem veszem, hogy mennyi idő telik el... Több óra múlva készülök el a két bábbal, amikor éppen kopogtatnak. Azonnal oda megyek, majd amikor ajtót nyitok, egy másik shinobit látok meg.
- Üdv! A Kazekage vár az irodájában, minél hamarabb keresd fel!
- Rendben, értettem! - válaszolok neki, mire a következő pillanatban egy pukkanás kíséretében eltűnik a futár.
Úgy tűnik ennyi volt a pihenő. Vissza megyek még a szobába, elzárom a tekercsbe a két új bábot Ibara mellé. A kollekcióm most már három bábból áll: Ibara, Hagane és Kakashi. Azt hiszem hamarosan új bábok tervezésén kell majd törnöm a fejem.
Miután a bábok a tekercsben, már indulok is a kage palotához. Hogy ne húzzam sokáig az időt, nem az utcán haladok, helyette felugrok a tetőre és onnan ugrok tovább egyik tetőről a másikra. Így sokkal hamarabb megérkezem, ráadásul ezúttal az erkély felől megyek be az irodába. Kopogtatok az ajtón, majd belépek.
- Szép napot! - köszönök. - Hívatott Kazekage-sama!

Az elkészített bábok:

Név: Hagane (jelentés Penge)
Megjelenés: Leginkább egy gyíkra emlékeztető báb. Egy igazi ragadozó, az egész testét pengék borítják, ami azt a hatást kelti, hogy pikkelyei vannak.
Fegyverzet:
- Penge pikkelyek; Az egész testét pengék borítják, melyek képesek bárkit felnyársalni.
- Acélcsőr; A fejen egy acélból készült csőrszerű száj van, amely képes szinte bármit kettévágni.
- Penge farok; Leginkább egy krokodil farkára emlékeztető farok, melyet szintén pengék borítanak. A farok végén több penge is nagyobb méretű
- Karmos végtagok; A bábnak mind a négy lába hegyes karmokban végződik.
Ár: 56.000 Ryo

Név: Kakashi - Madárijesztő
Leírás: Egy nagyon egyszerű báb, ami a nevéhez hűen úgy néz ki mint egy madárijesztő. A kezei fém pengék, a szája pedig leginkább medvecsapdára emlékeztető. Leginkább támogató jellegű, önmagában nem túl veszélyes. A szájában lévő bombakilövő szerkezet miatt veszélyes. Ebből erőteljes hallucinogén mérget képes kilőni, amit ha belélegez valaki, akkor hallucinálni kezd. Genjutsu-val pedig fokozni lehet az "élvezetet".
Alkatrészek:
- Karmokban végződő kezek
- "Medvecsapda" száj
- Bombakilövő szerkezet
- Mérgező füstbomba: C szintű biológiai méreg
Lőszer:
- Füstbomba: 150Ryo/db ebből 5db-ot vennék
- Mérgező Füstbomba: 5600Ryo/db ebből 1db-ot vennék
Ár: 30000 Ryo

A teljes kiadásom: 92350ryo ha jól számoltam.

**Nohara Rin** Szer. Nov. 01 2023, 18:38

//Doshiri Asuka- Ékkő//
A haza út békében telt, annyi megpróbáltatás után talán szinte szokatlan is lehetett számodra, hogy nem történt semmi. Csak mentél, láttad a tájat, nem volt senki és semmi ami megzavart volna. A faluba visszaérve minden ugyanolyan volt, mint amikor elmentél. Veled sok minden történt az elmúlt időszakban, de mintha itt minden egyes nap ugyanolyan lett volna, mint eddig. Az emberek ugyanúgy köszöntek neked, ugyanúgy láttál idős nénit aki épp a piacra tart, és ugyanott, ugyanúgy várt szeretett helyed, a bábműhely. Az öreg boldogan figyelte, amikor válogattál, majd a listát átnyújtva bólintott.
---

Másnap már nálad is volt a legminőségibb áru, és hozzá is kezdhettél az építgetéshez. Alkotó vagy, és néhány órával később munkáid ott álltak harcra készen előtted. Azonban nem volt túl sok időd megcsodálni őket, mert valaki már is kopogtatott. Ahogy láttad, hogy egy shinobi az, realizáltad, hogy nem nagyon adtak időt a pihenésre. A parancsot komolyan vetted, és szinte azonnal megjelentél a a kazekage irodájában.
- Üdvözöllek újra itthon!- nézett rád barátságosan Gaara- sama. - Bizonyára kíváncsi vagy, hogy miért hívattalak már is, jó híreim vannak számodra. - ez után egy kis szünetet hagyott, meg akarta teremteni a megfelelő feszültséget, végül fölállt a székéből, és felvette veled a szemkontaktust - A legutóbbi küldetéseden nyújtott teljesítményed alapján, én mint a Kazekage, kinevezlek téged jouninná. Viseld ezt a rangot büszkeséggel.- majd meghajlott előtt. Egy ilyen kinevezés hatalmas felelősségel jár.
- Ezt követően, bár tudom, hogy a küldetés kifárasztott, már is megbíználak egy újabb küldetéssel. Az Iwagakuréban történtekről a jelentést is mihamarabb várom majd tőled is, lezárt borítékban juttasd majd el hozzám. Most viszont visszatérnék a feladatodra. A jouninok gyakran kapnak egy csapatot, te egyelőre csak egy 2 napos küldetés erejéig kapnál 3 genint, akiknek a senseiük jelenleg nem tartózkodik a faluban. Nem lesz könnyű dolgod, hisz a képességeiket nem lesz időd kiismerni. Az épület főbejáratához hívattam őket, ott várnak majd rád. A megbízásról pedig: A Szél országában egy gazdag férfi hamarosan el fogja venni az egyik kisebb földesúr lányát. A vőlegény arájának ajándékba egy díszes nyakláncot fog adni, melyet ma este hoznak a faluba, és amely holnap után reggelig lesz itt, kiállítva. Neked és a csapatodnak erre kell majd vigyáznotok. A könyvtárunk aulájában lesz kihelyezve az ékszer majd, nyolc órára legyetek ott, és készüljetek úgy elő, hogy minden alkalmas legyen arra, hogy vigyázzatok a nyakláncra. Bármi kérdés?- hosszú monológja után téged is hagyott szóhoz jutni.
---

Három fiatal shinobi várt rád az épület előtt.
- Maga biztosan Asuka- sensei, a nevem Kana. Mit fogunk csinálni? - köszöntött egyből egy szőke hajú kunoichi. Mellette állt még két fiú, akik látszólag hallgatabbak voltak, ugyanis ők nem mutatkoztak be neked, amíg te meg nem szólítod majd őket. Előtted állt három genin, akik a te utasításaidra vártak, és akikért most te fogsz felelni 2 hosszú napig.

//A bábbal kapcsolatban:
Hagane báb: rendben van, 56.000 Ryo
Kakashi báb: az alapján amit visszaolvastam, szerintem a muníció együtt 5600 ryo, mert a méreg 4 bombánként 5000, és 1db füstbomba pedig 150 Ryo. Tehét a Kakashi báb mindennel együtt 35.750 Ryo, amennyiben 5 füstbombát vásárolsz hozzá.
A két báb együtt: 91.750 Ryo
Amennyiben módosítás történt a Kakashi báb árazása ügyében Senju Tobirama posztja óta, vagy én értettem volna valamit félre, kérlek írj PM-et.//

**Doshiri Asuka** Kedd Dec. 05 2023, 22:20

Rin - Ékkő

Izgatottan állok a falu vezetője előtt, de amikor közli velem, hogy előléptetnek, még a lábamból is majdnem elszáll az erő. Úgy néz ki, újabb szintet léptem a ranglétrán. Még pislogok egy párat és én leszek a Kazekage.
- Nagyon szépen köszönöm!
Természetesen nem kezdek el csacsogni, hiszen most nem ezért vagyok itt. Ráadásul Gaara is rátér a lényegre, így hát hallgatom tovább a mondandóját. Egy új küldetést kapok, de ez már az új rangommal is összefüggésben van. Kapok pár napra egy genin csapatot, akiket vezetnem kell. Egy közös feladatunk lesz, egy ékszerre kell vigyáznunk, ami a könyvtárban lesz kiállítva. Nem tűnik egyszerűnek a feladat, viszont nem is lehetetlen.
- Nos, ami azt illeti, lenne kérdésem - szólalok meg. - Számíthatunk komolyabb fenyegetésre? Gondolom egy értékes ékszerről van szó, ezért a legtöbb tolvaj feni majd rá a fogát. Viszont én arra lennék kíváncsi, hogy van-e esetleg valaki, aki kimondottan meg szeretné kaparintani. Lesznek általános őrök is, vagy teljes mértékben nekünk kell vigyázni?
Hirtelen csak ennyi kérdés jut az eszembe. Ha esetleg bármi más beugrana, azt majd menet közben fogjuk megfejteni a csapattal.

Odakint már várnak a geninek. Az egyikük, egy lány azonnal megszólít, illetve be is mutatkozik. Kérdésére biccentek egyet, majd alaposan felmérem őket. Ezután nagy levegő, kifúj.
- Igen, én vagyok - szólalok meg.
Próbálok teljesen semleges arckifejezést mutatni irányukba. Nem akarok én lenni az agresszív kiképző, de azért a gyenge kezű sem.
- Először elmegyünk vásárolni egy kicsit. Addig mutatkozzatok be! Teljes nevet kérek, illetve azt, hogy mit tudtok. Most nem lesz idő felmérni, hogy ki miben jó, szóval amilyen pontosan csak tudtok, meséljetek!
Nem mondom el hova megyünk, majd rájönnek. Nekem viszont össze kell rakni, hogy a könyvtárat hogyan tudnánk a legjobban biztosítani. Ha befejezik a bemutatkozást, akkor én is megteszem:
- A nevem Doshiri Asuka! Két napot fogunk együtt eltölteni, ráadásul egy elég komoly küldetést is kaptunk. Egy ékszert kell őriznünk, ami két napig lesz a könyvtárban. Mivel nem egy olcsó ékszerről van szó, mindent közösen átbeszélünk. Van kérdésetek?

Ajánlott tartalom