Mizukage palota

A város kerek és kúp alakú tornyai sokaságából hatalmas méreteivel kitornyosuló palota, ahol a Mizukage és a város vezetése székel.

// Uzumaki Naruto //

>>Folyó parton<<

Miután szépen összeszedtük a szemetet, kikászálódtam a partra, majd Matoke-Sensei is lehuppan a fára, majd látszólag írt valamit a jegyzetfüzetébe. "Már megint az a nyavajás jegyzetfüzet. Esküszöm, hogy kikészít vele" Majd intett Senshi-nek is és mondta, hogy ő cipeli a szemetet. Ezek után még mondott valamit a Sensei, de arra nem figyeltem, majd megindultunk.

>>A Mizukage iroda<<

Miután megérkeztünk, beléptünk a Mizukage-hoz, majd jelentést tettem:
-Tiszteletre méltó Mizukage. Szeretném bejelenteni, hogy a folyót sikeresen megtisztítottuk és emellett megtanultam a vizen járás művészetét. Persze jó sokat csobbantam, de a végére csak összejött. Miután beszámoltam, türelmesen vártam a prédikációját.

Lenyugodtál, hiszen sok emlék és fájdalom tört a felszínre és ezek okozója egyetlen egy ember volt. De hogyan képes egyetlen egy ember ennyi fájdalmat képezni? Ki tudja, de a te fájdalmad, semmi ahhoz, ami ez a kunoichi még okozni fog, ha nem állítja le valaki. De ahogyan végre beléphettél az öt Kage egyikének az irodájába és szembenézhettél a harmincas éveiben járó, gyönyörű kunoichi-vel, minden, az egész életed, akár új kerékvágásba sodródott.
A Mizukage ott ült az íróasztala mögött, ahogyan éppen a város nézte a hatalmas ablakon keresztül. De ahogyan becsukódott az ajtó, ő megfordult és szembenézett veled, és egyben elmosolyodott, ahogyan Ruken félreállt mellőled.
- Végre, már azt hittem, hogy meghaltál! -köszöntött ezzel a bár biztató szóval. - Ruken gondolom elmondott mindent! Hogy a képességeidet mértük fel azzal, hogy ellene küldünk téged...- kezeit az asztallapra helyezte, lágyan és elegánsan- És ha jól gondolom, akkor van néhány kérdésed is. -Sóhajtott fel- Szóval leegyszerűsítem a dolgokat. Te az Okami tagja voltál és egy szökött Kumogakurei ninja, csak volt ellenségek között talál barátra! Így gondolta Hana Fujishima is és nem titok, hogy az ő kérésére történt az ami. Hana-t megbíztam egy fontos feladattal, melynek te is a tagja lehetsz ha hajlandó vagy életeddel és teljes erőddel Kirigakure-t szolgálni! - közölte veled a hírt és mi lehet az a feladat. Ez mind immáron rajtad áll!

A Mizukage egyfolytában téged nézett, ahogyan de őrlődtél a célok, a gondolatok, a tervek között. Ez az alkalom teljesen megváltoztatott mindent. Mondhatni sorfordulat volt az életedben! És ahogyan kinyögted azokat a szavakat, melyek egyértelműen bebizonyították, hogy hajlandó vagy Kirigakure-t szolgálni, a kunoichi elégedetten elmosolyodott.
- Ezt örömmel hallom...- nézett rád, ahogyan a kérdésedre azonban nem azt a választ kaptad, amit vártál. - Az eredeti testét? -kérdezte vissza, ahogyan abban a pillanatban előbukkant Ruken is és átvette a szót tőled.
- Igen...- lépett közelebb hozzád, ahogyan a kezei össze voltak fonva a mellkasa ellőt. - Sikeren túljárt az eszünkön és elmenekült...- közölte a rossz hírt a Kage-val, aki mérgében az asztalra csapott.
- Micsoda!- kiabált rá a fiúra- Képes volt elmenekülni és ti nem eredetek a nyomába! -kiabált továbbra is, ahogyan felállt a székéből is- Az két szakasznyi ANBu harcos- akit alád adtam, most is üldözhetné...
- Ők már nem igazán...- csukta le a szemeit a fiú, ahogyan lehajtotta a fejét is
- Értem... -ült vissza a helyére, ahogyan a tekintetétt rád szegezte- Egyenlőre jobban megkel vizsgálnunk a helyzetet és az információkra, hogy ne hozhassunk további hibás döntéseket...- közölte veletek, ahogyan visszatért rád- Addig is Kurono! -szólított meg ismét- Rendezkegyél ne be, és amint szükségem lesz rád hívatlak. Ruken mindenben a segítségedre lesz az elkövetkező napokban! -hajolt meg a fiú és te is, ahogyan távozzatok a szobából és már az ajtó ellőt, Ruken egyből szavakkal köszöntött.
- Hát ez könnyen ment...- nézett rád mosolyogva- De van kérdésed?- kérdezte.

A fiú felnevet a szavaidon. Jobban ismerte a Mizukage-t mind te, jobban és régebb óta, így már tudta, hogy mennyire mehet el, mi jelent rosszat vagy jót. És mikor kel esetleg menekülni előle.
Bizony könnyen!- válaszolt neked- Ha tudnád, milyen mikor tényleg ideges...- mosolygott ahogyan elsétáltatott az ajtó elől és kifelé haladattok, mikor is lényegében akadt néhány kérdésed, melyre a válaszok is akadtak.
- Csak sorjában! -tapsolt egyet Ruken, ahogyan készségesen válaszolt minden egyes kérdésedre. - A szállásodra természetesen elkísérlek, és útközben megmutatom, hol találod a lényegesebb helyeket...- kezdett bele, ahogyan kiértettek a szabadba- A ruháidat gondolom betudod szerezni egyedül is, több bolt is van a városban, de hogy ilyen fazont találsz-e, az jó kérdés...- nézett végig rajtad, ahogyan felsóhajtott, hiszen lényegében csak egy kérdésre nem kaptál választ. - Végül Hana?- kérdezte vissza- Hát mostanában elégé morcos hangulatában van, így lehet hogy nem lesz szivélyes és kedves...- jegyezte- Tudod, elrontott egy fontos küldetést és még Kumogakure is a nyomába eredt...- vakarta meg a tarkóját- Állítólag súlyosabb sérülésekkel szállították vissza, de most már jobban van. - mosolygott egyet- De hogy hol van? Az jó kérdés! Azt hiszem a geninjeivel szórakozik éppen, de hogy hol? Fogalmam sincs! -közölte veled híreket, ahogyan körbevezet a falúban, megmutatta hol a kórház, a könyvtár, a shinobi akadémia és egyéb fontosabb helyeket, míg végól elértetek a lakásodhoz.

//Hozd létre a lakásodat és írj oda...//

//Fórumkaland//

Arra ébredtem olyan hajnali hét óra magasságában, hogy valaki dörömböl az ajtómon. Mikor nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból és ajtót nyitottam, anyámmal találtam szembe magamat.
- Ez most jött neked - nyújtott felém egy borítékot.
Álmos szemekkel vettem át a levelet, melyet kinyitottam és olvasni kezdtem. Rövid üzenet volt, de bőven elég ahhoz, hogy kiszaladjon a szememből az állom.

,,Azonnali hatállyal jelentkezz a csapatoddal az irodámban! Mizukage"

Csoda hát, hogy szinte kiugrottam az ajtón és már rohantam is a fürdőszobába?
- Mi az?! - kiáltott utánam anyám.
- Hivat a Mizukage! - válaszoltam.
Elég gyorsan elvégeztem a mosakodást, majd tértem vissza a szobámba. Anyám, aki megneszelte, hogy bizony sietős dolgom van, már kipakolta az ágyamra a szükséges ruhákat. Gyorsan felöltöztem, majd miközben a felszerelésemet igazgattam, berobogtam az előszobába.
- Megkérhetlek rá, hogy készítsd össze nekem egy hosszú útra elegendő felszerelést?
- Persze, de ebből nem csinálunk rendszert!
Bólintottam, majd lóhalálában elhagytam a házat, és a háztetőkön ugrálva indultam el a Mizukage palota felé. Így utólag belegondolva valószínűleg rekordot döntöttem, mert csakhamaro ott álltam a bejárat előtt. Belépve viszont láttam, hogy nem voltam elég gyors, mert a két másik csapattársam már ott volt. Hiába, az elmúlt egy hét sokat kivett belőle, ami nyúzott arcomon igencsak meglátszott.
- Bocsánat a késésért! - lihegtem.
Gyorsan kifújtam magam, és vártam, hogy elinduljunk a Mizukage irodája felé.

//Fórumkaland//

Ma korán keltem, és később kiderült, hogy ezt nagyon is jól tettem. Már majdnem egy hete nem történt semmi, mivel a két hónapos edzés után ennyi pihenőidőt kaptunk. Csak magamban edzettem, de már kezdett hiányozni a csapat is. Az intenzív edzések után az egész napos szabadságommal, és a túltengő energiáimmal nem tudtam mit kezdeni. Már nagyon vártam, hogy leteljen a pihenőidőnk, és újra együtt dolgozzunk.

Lementem a konyhába, hogy reggelizzek. Akimoto mindig korán kel, így ő volt még ébren rajtam kívül a házban. Leültem az asztalhoz, és vártam, hogy ő is csatlakozzon hozzám. De amikor nekiláttunk volna a szegényes reggelinek, az ajtón kopogást hallottunk. Akimoto fölállt, és kiment az előszobába, hogy kinyissa az ajtót.
- Ki volt az? – kérdeztem két falat között, amikor halottam, hogy becsukódott az ajtó
- Neked hoztak egy levelet. – mondta, majd amikor visszaért a néhány lépésnyire lévő konyhába, átadta az üzenetet.
Kibontottam, és elolvastam. A szemem felcsillant, és letettem a kezemben lévő rizsgombócot. Vigyorogva néztem Akimotora, majd szó nélkül fölrohantam a szobámba, még arról is megfeledkezve, hogy magyarázatot adjak. De erre nem is volt szükség. A nő kezébe vette az asztalon hagyott levelet, és ezt olvasta: „Azonnali hatállyal jelentkezz a csapatoddal az irodámban! Mizukage”

Egy pillanat alatt összepakoltam, és már robogtam is a Mizukage palotához. Gyorsan mentem, mert már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen okból hívat be minket a Mizukage.
Amikor megérkeztem a helyszínre a sensei már ott várt, de Kazuyat, még nem láttam sehol. Köszöntem Hananak, majd együtt vártuk be a fiút. Aki hamarosan megérkezett, majd együtt mentünk be a Mizukage irodájába.

Elég érdekes fejlemények kezdtek kialakulni. Hana is, ahogyan a két genin tanítványa, otthon kapta a hírt, méghozzá egy futár kíséretében. És a futárnak itt, az első helyen volt a legnagyobb szerencséje. Hana éppen zuhanyzót mikor rákopogott, így láthatta a lány csurom fizessen és egy valamit alig takaró törölközővel. Ez adhatott neki némi pluszt, hogy a két maradék levelet is gyorsan kézbesítse. És egyben nem kellett fölösleges dolgokkal traktálnia magát a kunoichi-nek sem, aki még helyben az ajtóban elolvasta a levelet, majd indult is felöltözni.
Az alsónemű, a ruha, majd a fegyverek, ez volt a sorrend. Na jó, a fehérnemű és a ruha között megszárította a haját is, és egyben meg is fésülte, de ahogyan minden a helyén volt kész is volt az indulásra és ezt alig fél óra alatt. Hát igen, a hajszárítás hátránya a hosszú haj, elégé időigényes, de ez van. Minden a helyén volt, a három kard, a két erszény, benne a szükséges tekercsek.

Alig kellett eltelnie tíz percnek és Hana máris a Mizukage épülete ellőt volt. ~Elismerem, hogy sokat fejlődtek, de remélem nem szánsz nekünk valami nehéz küldetést! Nem szívesen tenném még ki öket ilyen megpróbáltatásnak...~ sóhajtott fel, ahogyan csak remélte, hogy nem B színtü küldetést kell teljesíteniük. És csakhamar megjelent Hikari is, akinek Hana köszönt, de szót nem váltottak. Ő sem tudott többet, mind a lány, és Hikari is rájött, hogy bizony mesterre sem lehet okosabb a küldetésükről. És bár Kazuya-ra kellett egy kicsit várni, az a néhány perce, nem sokat nyomott a latban arról, hogy sikeresen elkezdjék a küldetést, vagyis annak az ismeretesét.
- Induljunk! -szólt a geninekhez Hana, ahogyan beléptek az épületbe, majd felsétálva néhány lépcsőn, csakhamar a Mizukage szobája-irodája ellőt voltak, ahova Hana bekopogott, majd elsőként be is lépett.
- Hivatott minket Mizukage-sama...- köszönt neki ezzel a néhány szóval, ahogyan a dolgok hamarosan csak jobbak és tisztábbak lesznek.

//Fórumkaland//

Vigyázzban állva hallgattam a Mizukage szavait. Mit ne mondjak, nem kis kalamajkába készült beledobni minket. Halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy milyen fegyvernek lehet ekkora ereje, és a jelek szerint a Mizukage sem volt pontosabb információk birtokában. Vagy csak egyszerűen még nem látta időszerűnek megosztani velünk. Bármelyik is volt a megoldás, nem kicsit zavart, hogy ennyi kérdőjel van a küldetésünk körül. Egyszer már kis híján ráfaragtunk egy hasonló, sok információt elhallgató küldetés során. Csak reménykedni mertem benne, hogy ezúttal ez nem olyan lesz.

Vigyázni ez követre, az bizony alaposan igénybe veheti a kísérők tudását. Hogy szintjét tekintve ez milyen küldetés lehet? Nos, amennyiben elkísérjük, és oda-vissza nem történik semmi baj - ami pedig a legideálisabb -, akkor a küldetés C szintű. Amennyiben támadás ér minket, és a támadók egyszerű útonállók, akkor még mindig csak egy C szintű küldetésről beszélünk. Ám ha a támadók ninják... nos, akkor a küldetés szintje jobbik esetben felugrik B-re, rosszabbik esetben akár A-ra is. Nyeltem egyet, miközben ezt végiggondoltam.

A Mizukage láthatóan befejezte az eligazítást, ami nekem még mindig szűkszavú volt. Viszont abban bíztam, hogy a követ, akit nekünk kell védenünk, majd ad számunkra némi bővebb információt. Megvártam, amíg Hana utasítására ki nem mentünk a teremből. Ezt követően arra vártam, hogy a követ mond-e valamit nekünk még, esetleg Hikarinak vagy Hanának lesz-e kérdése a továbbiakban. Igen, nekem is voltak kérdéseim természetesen, de mivel csak alapvetőek, ezért biztos voltam benne, hogy választ fogok kapni rájuk anélkül is, hogy kinyitnám a szám. Szóval a részemről maradt a bölcs hallgatás és figyelés.

Amint Hana engedélyt ad rá, már rohanok is haza, hogy magamhoz vegyem az édesanyám által összekészített felszerelést - mely a múltkori cipelésből okulva most javarészt tekercsekbe van rögzítve -, elbúcsúzok anyámtól, azután már megyek is a találkozási ponthoz, hogy elkezdődjön az újabb küldetés...

Beléptünk a Mizukage irodájába, és hamarosan megtudtuk, hogy miért hivatott ide minket. Kiderült, hogy egy fontos küldetést kapunk, amiben egy követ védelme a feladatunk. Alapvetően egy személy védelme, nem nehéz feladat. Hiszen az ilyen jellegű feladatok besorolása C szintű, ha nem történik semmi váratlan. Persze, ha már ninjáktól kell védeni az illetőt, akkor a besorolás az ellenséges ninják képességeihez mérten növekszik. Mivel nem mondtak ennél többet, úgy néz ki, hogy egyenlőre C szintű a küldetésünk. De a többi információ birtokában, vagyis hogy egy olyan nagy erejű fegyverről döntenek, aminek kihatása lehet a kényes erőegyensúlyokra, máris más volt a helyzet. Sajnos, nem kaptunk több információt annál, minthogy a követet meg kell védenünk. De az nem hangzott el, hogy kiktől. Valószínűleg sokan szeretnék megkaparintani azt a fegyvert maguknak, és nem hiszem, hogy csak a falvak tudnak róla. Kicsit aggódtam, mert hajlamos vagyok a legrosszabbra gondolni.

A követ nagyon fiatalnak tűnt, csak néhány évvel volt idősebb nálam. Érdekes, hogy ilyen fiatalon, már ilyen fontos ügyekben képviselheti a falut. Mivel a Mizukage befejezte, vártam, hogy hozzá fűz-e valamit Chihaya, vagy csak később tájékoztat minket a továbbiakról. Habár nagyon szerettem volna tudni, hogy számítsunk-e támadásra. Ha például tudnak olyan szervezetekről, vagy magánszemélyekről, akik nagyeséllyel megtudhatták a fegyver létezését, és meg is akarják szerezni, akkor fel tudjunk rájuk készülni. Vagy pedig mondjuk, olyan ellenségek, akiknek nem áll érdekükben, hogy Kirigakure kaparintsa meg a fegyvert… valahogy úgy éreztem, hogy ez sokkal bonyolultabb annál, mint amit elmondtak nekünk. Ez a küldetés akár nagyon veszélyes is lehet…

Hát igen, ez a küldetés tökéletesen megfelelt Hana gondoltainak tárgyaként. Arcára egy halvány mosoly is kiült, ahogyan meghallotta a a Mizukage szavait. ~Szóval egy követ védelme a cél? Ez meghaladhatja a jelen pillanatban a fiatalok képességeit! ~Nézett le a két tanítványára ~A követek mindig is támadhatatlanok voltak! a melléjük adott védelem csak giccs és semmi más. Annak elhitetése, hogy a védendő személy elhiggye azt, hogy biztonságban van és ezáltal teljesen a céljára tudjon koncentrálni! ~tekintette visszavándorolt a Kage-ra ~Azonban ezt a helyzetet tekintve ez most nem egyértelmű! ~ tekintett hátra immáron a száját koptató és újónnal megjelenő lányra, a nagykövetre ~Erre a küldetésre, egy chuuninokból és jouninokból összeállított csapat kellene! ~ elemezte a helyzetet a lány szavain alapján, azonban az a tény, az a hír, amit mondott, önkénytelenül is zavarta őt.
- Akkor mindenképp nekünk kell birtokolni! - mondta ki az észrevételeit, bár ezek a szavak mondhatni, nagyon is leegyszerűsítve adták vissza a helyzetet.
Ahogyan pedig a a lány leült és a Mizukage teljesen ismertette a helyzetet és a feladatott, Hana meghajolt és láthatólag nem foglakozott többet a fegyverrel! De ez csak valóban a látszat volt. ~Ha nem sikerül nekem megszerezni a fegyvert, az még a későbbiekben még bajt okozhat! Nem engedhettem, hogy más Kiregakurei birtokolja, vagy éppen hogy más falú!~ gondolt csak saját magára, hiszen ha más Kirigakureinek adják a fegyvert, akkor az az ő szempontjából nagyon nagy bajt jelent, ha azonban más falú szerzi meg, azzal ugyan jó járna, de a későbbi terveiben okozna nagy nehézségeket. Szinte egyértelmű volt neki, hogy a legjobb megoldás, hogyha elpusztítják a kardot.

Azonban az eligazításnak vége volt. Így pedig ideje volt a távozni is, méghozzá a nemes Asu Chihaya-val. Meghajolt a Mizukage ellőt, ahogyan megfordulva a geninekkel és a lánnyal együtt elhagyták a szobát, azonban odakint rögtön a lánynak szegezte a legfontosabb kérdést.
- A legjobb az lesz, hogyha elmond minden olyan információt, melyre nekünk szügségünk van a küldetés sikeréhez. - közölte Chihaya-val, ahogyan várta a válaszát.

Én pedig mentem is. Szinte egy pillanat alatt tűntem el a többiek szeme elől, beleveszve a ködbe. A helyzetre való tekintettel megint csak a tetőket vettem igénybe utam során. Míg haladtam elgondolkoztam azon, amit a követ mondott. Igen, a képzeletbeli skálán a küldetés erőteljesen átcsúszott a B szintre. Ha ilyen fontos ügyről van szó, akkor várható, hogy nem lesz zökkenőmentes odautunk. Bizonyára vannak olyan falvak, akik mindenáron meg akarják szerezni a fegyvert, és talán nem lenne nehezükre csapatokat küldeni azért, hogy elkapják más települések küldöttségét. Ha így áll a dolog, akkor az útonállók lesznek a legkisebb gondot jelentő tényezők. Mert hogy Hikarival fél kézzel is elbírunk már néhány csenevész banditával, az aláírható.

Hosszú időnek tűnhetett a külső szemlélőnek, de igazából villám gyorsan otthon voltam. Belépve motoszkálásra lettem figyelmes a nappali felől. Átsétáltam hát oda, és láttam, hogy anyám éppen a táskámat rakja le a földre.
- Hát ezt jó gyorsan megjártad - mosolygott.
- Igen, ezúttal elkerülték a felesleges szócséplést.
- Értem... és, mit kell csinálnod?
Már éppen válaszolni akartam, amikor eszembe jutott, hogy a Mizukage palotájából kilépve veszélynek vagyunk kitéve. Így hát jobbnak láttam, hogy ha nem adok pontosabb információt.
- A kontinensre kell mennem. Sajnálom, de ennél többet nem mondhatok.
Anyu felvonta az egyik szemöldökét, de megértette, és nem firtatta a dolgot.
- Tekercsekbe zártam el a tartalék ruhákat, a hálózsákot és a más hasonló dolgokat, amiket nem kell gyakran elővenned. Az élelem, víz és elsősegély felszerelés csak benne van, szóval ahhoz nem kell majd jutsut használnod. Remélem így megfelelő.
Felvettem hátamra a táskát. Lényegesen könnyebb volt, mint a legutóbb, amikor hosszabb útra mentem el.
- Persze. Arigatou.
Összemosolyogtunk, majd elindultunk kifelé. Hamarosan már kint álltam a ház előtt.
- Aztán vigyázz magadra, nehogy nekem kelljen utánad mennem - szólt.
- Ne aggódj, hamarosan itthon leszek - bólintottam.
Mosolygott még egy utolsót, azzal becsukta az ajtót.

Elfordultam az ajtótól, majd vettem egy mély lélegzetet. Igen, haza fogok jönni, ha valahol, hát a kontinensen egyáltalán nincs kedvem kilehelni a lelkemet. Ilyen gondolatok közt indultam el a társaim keresésére.

Valahogy úgy érzem, hogy ez a küldetés sokkal bonyolultabb annál, mint ahogyan előadják. Nem értem, hogy a Mizukage miért minket választott. Kazuyaval csak C szinten vagyunk, és ez a küldetés már most úgy néz ki, hogy följebb van ennél. Legalább Jouninokból álló csapat kéne, és egyedül Hana az, aki ennek megfelel… Hiszen attól, hogy a lelkünkre kötik, hogy nem harcolhatunk, még nem kéne úgy venni, hogy ezt mások is be fogják tartani. Még ha a falvak nem is támadják meg egymás küldöttségét, valószínűleg sok olyan ellenség kerül most elő, akik szívesen keresztbetennének Kirigakurenek. Ez egy kicsit zavart.

Kazuya elrohant a cuccaiért. Szerencsére én már otthon összekészítettem mindent, és azokkal együtt léptem ki az ajtón. De azért megpróbáltam a fejemben összeszedni, hogy miket is raktam el. Arra emlékszem, hogy beraktam azt a tekercset, amibe egy hétre elegendő váltóruha van egy vízhatlan kabáttal. Meg raktam be néhány konzervet, és vizet is. A fegyverek mindig nálam vannak, hogyha kilépek a házból, szóval az tuti itt van… De abban nem vagyok biztos, hogy beraktam azt a tekercset, amiben egy hálózsák van egy vastagabb pléddel. Összeráncoltam a szemöldököm, és megpróbáltam visszaemlékezni. Hamarosan bevillant egy kép, hogy két tekercset fogok meg, és pakolok be a táska mélyébe. Kicsit fellélegeztem. De még mindig nyugtalan voltam, talán ezért is akartam elterelni ilyen feleslegesnek tűnő dolgokkal a gondolataimat. De újra és újra csak a küldetéshez tértem vissza…

- Sensei – szólaltam meg végül, ameddig vártuk Kazuyat – Mennyi időbe fog telni, hogy elérjük Takumi no Sato-t? – kérdeztem.
Minél több időbe telik eljutnunk a helyszínre annál nagyobb az esélye, hogy megtámadnak minket. Az lenne a legjobb, ha megpróbálnánk minél gyorsabban haladni. Csak éppen valószínűleg a követ nem tud olyan gyorsan haladni, mint mi.

Hana kezeit összekulcsolta a mellkasa ellőt, ahogyan a védendő nőszemély lényegében közölte az össze fontosabb információt a küldetésről. ~Szóval amint elértük az országot, semmilyen agresszív cselekmény meg nem engedett. Elég szigorú követelményeket kötnek velünk! De ha ekkora a tét és a fegyelem, akkor olyan erőt alkottak, hogy jogosan félnek attól, hogy egymásnak esünk! ~ intet a fejével a gondolatai közé meredve, hogy engedélyezi neki a hazatérést. ~ De ez egyben hatalmas lehetőség is nekünk! -mosolyodott el- Ha megszerezni nem is tudom, elég csak káoszt teremtenem és ezzel akár rábírom öket, hogy elpusztitság azt a fegyvert.~
- De nem értem, hogyha Takumigakure képes ennyire beleavatkozni a háborúba, nem fél attól, hogy a mostani diplomáciai összeütközésben magára haragítja a vesztes feleket.?- kérdezte a lánytól- Tudom, hogy semleges, de akkor is, ez egy olyan béke a többi falúval, mely egy ilyen döntéssel képes lehet az eddigi sikereiket semmisé tenni.
~És ezmellett ssmerve Takumigakure fegyelmét, egyáltalán nem furcsa ez a szabályozás se,! Ha még mindig nem változott az a szigora, akkor fel kell fednem előttük minden részletet a fegyvereimről! Hmm... mindig is utáltam azt a helyett! És azt is tudva, hogy mind a Kuroikama és a többi fegyverem a keresztüzükbe kerül, nem lepődnék, meg ha megtiltanák a belépésemet a falúba! De ha még el is koboznák a megbeszélések időtartartalmára, azzal sem lennék kibékülve!~ hallotta meg Hikari szavait hírtelen, vagyis kérdését, ahogyan ránézett:
- Nem sokba!- válaszolt neki- Ha tengeri utazásunk nyugodt lesz, akkor két nap az Agyar országa és onnan, a mi sebességünkkel még három-négy nap a maradék úton! – nézett Chihaya -ra- Bár nem tudom, hogy miért kell ennyire veszélyes veszélyes utat kijelölni...- osztotta meg anódalmát - Otagakure valóban szövetségesünk, de olyan, akiben nem bízhatunk meg! Ha ő is szeretné rátenni a kezét a fegyverre, nem lepődnék, meg ha az összes követett elakarná tenni láb alól, aki a Rizsföldek országán keresztül fog utazni! - nézett körbe- a legegyszerűbb az lenn talán, ha Karom országán keresztül, vízi úton érnénk el a célunkat! Igaz, hogy így Kumogakure közelségébe kerülünk, de jobban bízok bennünk, mind azokban a Hangfalúsiakban! - hunyta le a szemét egy pillanatra- Természetesen a döntés az ön kezében van, de én jobban örülnék ha az én tervemet követnénk!

Már a Mizukage palota előtt haladtatok amikor Kazuya engedélyt kért a távozásra mesterétől és már el is indult hazafelé, hogy felvegye az édesanyja által csomagolt élelmet valamint holmikat. Mindeközben a többiek a palota előtt vártak, hogy megérkezzen a fiú és indulhassanak. A várakozás közben Hana aggodalmainak hangot adott, amire a követ egyből válaszolt is.
- Szerintem ettől nem kell tartani, mármint attól, hogy a fegyverkészítők ellen fognak fordulni a shinobik. Ha belegondolsz, a fegyverkészítők látják el az összes shinobi nemzetet felszereléssel, gondolok itt Kunaira, Shurikenre, Katanákra, valamint speciális fegyverekkel mint most is. Senki sem merné megkockáztatni azt, hogy ellene szegüljön mert akkor lehet, hogy véglegesen elvágná magát az utánpótlásoktól. A lány a szemövegét tologatta az orra hegyén miközben válaszolt. Chihaya Hikari kérdésére megvakarta a fejét gondolkodóan és még mielőtt válaszolhatott volna, Hana már megtette helyette. Miközben a kérdésre válaszolt a nő, egy újabb útvonalat javasolt, mely egy tengeren keresztül megy. Chihaya ismét megvakarta a fejét, majd elmondta a véleményét. - Nem tudom, hogy van e arra kikötő amerre te mondod, nem jártam még arra. De ha biztosan tudod, hogy megy onnan hajó, akkor részemről megfelel és még jobb is.
Mindeközben megérkezett Kazuya is és indulásra készen állt a csapat. Közepes sebességgel indultatok meg a falu kapuja felé, hogy képviseljétek Kirigakuret.

//Következő post a Kikötővárosba mehet//

// Kurono!//

Kurono belépett a Mizukage szobájába, ahogyan a Kumogakure-ban szokásos ceremónia mellett köszöntötte a nőszemélyt. A szobában félhomály uralkodott, ahogyan a székben ülő alakot nem tudtad kivenni, hiszen háttal ült neked. És amint megszólalt, rá kellett jönnöd, hogy bizony, nagyon is melléfogtál, hiszen a női hang helyett férfi hang köszöntött, méghozzá ismerős.
- Rég láttalak Kurono-san! -köszöntött Ruken, ahogyan megfordult a székében és te nem értettél semmit, hiszen tudtoddal, nem váltották le a Mizukage-t, de akkor mi is történt. - A Mizukage-sama jelenleg a chuunin vizsgán veszt rész, mind díszvendég...- köszöntött tégedet, hiszen leírt az arcodról, hogy nem értetted a dolgot.- … ezért mind a tanácsadója, én töltöm be a helyettesi postját! -tudtad meg a miértekre a választ- De ez most nem lényeg! -állt fel a székből- Emlékszel Shion Aware-ra igaz? -kérdezte tőled, ahogyan érdekes helyzet csak bonyolódott -Egy ANBU harcos fontos információkat szerzett róla, főleg a helyzetéről és a képességeiről, azonban nyomtalanul eltűnt egy napja! Ez e helyzet nem tűr halasztást, ezért téged küldelek utána! -adta immáron parancsba, ahogyan ez számodra ettől a ponttól félig személyes ügy volt.

Ruken lágyan felsóhajtott, hiszen végre ő is úgy látta, esély van arra, hogy hamarosan pontot tegyen Kirigakure a történtek végére, melyet Aware okozott. Ennek ellenére, nem ez zavarta, hanem az amit kérdeztél, sőt amit közölnie kellett. De végül is, vett egy mély levegőt, ahogyan kinyögte.
- Innen! A falúból! -közölte, ahogyan lecsukta a szemét. Ez volt az a válasz, ami a legzavaróbb volt. Ha a Shion klán egyik tagja képes volt bejutni a városba, az azt jelentette, hogy akármikor képesek egy támadást indítani, de révén, hogy Kirigakure őrsége felkészült nem ez, hanem a másik még ennél is zavarosabb dolog volt a zavaróbb. Mégpedig, hogyha nem kívülről, akkor belülről intézhette el valaki és ez azt jelentette, hogy áruló van az ANBU között. - Most már gondolom érted, miért téged bízlak meg ezzel a küldetéssel! -közölte nyíltan, ahogyan rájöhettél, ez a feladat ANBU-é volt, de mivel áruló lehet az ANBU-k között, velük nem intéztetheti ezt a feladatott, ahogyan ő maga is túl ismert ehhez. Egy ismeretlen alak kelet, te! Ruken lassan odasétált az ablakhoz és lenézett a falúra- Minden felhatalmazást megkapsz, mostantól egy ANBu parancsnok is jelentéssel tartozik neked! Minden papairt megnézhetsz, ahogyan egy hely kivételével minden hova szabad bejárást kapsz! - informált, ahogyan tudni vélted, hogy itt az idjee indulni, de ha kartál valamit kérdezni azt megtehetted.

Ahogyan kiléptél az ajtón és elindultál a folyosón, egy árnyék közeledett feléd, ahogyan megérezted a jelenlétét valakinek, de hogy barát vagy ellenség azt nem tudni, ahogyan a reagálási szándékodat is rejtély fedi.