Re: Mizukage palota

**Hyuuga Shakaku** Kedd Ápr. 14 2015, 20:57

[Minovara Hitoshi]

– Ha nem tűnt volna fel, akkor megjegyezném, hogy háború van. De nélküle is előfordul, hogy alulreprezentált egységeket küldenek ki küldetésre; ennek ellenére nemigen hagynak fel a teljesítés megkísérlésével. Mi is vagy ezt tesszük, vagy pedig a következményekkel szembesülünk... és én tudom, hogy melyiket tartom a rosszabbnak...
A férfi komor ábrázata ellenére igencsak bőbeszédűnek minősül, de ez talán csak a betöltött szerepének a leképződése, nem pedig személyiségjegy. Testbeszédéből viszont a genin könnyedén levonhatja azt a következtetést, hogy bár ő maga sincs teljesen megelégedve a csapatosztással, az ilyesfajta – akár lázadónak is tűnő – kérdezgetésnek nem tartja értelmét, sőt.
Viszont került feltevésre olyan is, amire igenis érdemesnek tartja a tényszerű válaszadást:
– Hanabi-san lesz a nyomkövetőnk, továbbá távolsági harcos, leosztásban Önök együtt mozognak, alapvetően azzal a céllal, hogy a két azonosított célpontot hatástalanítsák. Feltehetően ők fogják fedezni a másik, immáron ismeretlen személyt, akikért én felelek. Az ismert személyek D, valamint C besorolást kaptak, de nem tartom célszerűnek a besorolás szerinti előkészületet; könnyen lehet, hogy förtelmes a repertoárjuk képzett és összehangolt támadások ellen. De ehhez értelemszerűen együtt kell majd működniük; én magam nagy valószínűséggel nem leszek a közelben, hogy kihúzzam a seggüket a pácból.
– Milyen felszerelés van nálad? – kérdezi a kunoichi, csatlakozva a férfiak beszélgetésébe. – Továbbá milyen közelharcos vagy? Csak mert arra gondoltam, akár azt is bevethetnénk, hogy én távolról támadok és csalit játszom, míg te a közelükbe férkőzöl és kinyírod őket. – A fiatal lány arcán lévő angyali mosoly fagyos gyönyörként tekint rád.

**Minovara Hitoshi** Vas. Május 03 2015, 20:58

Kissé csüggedten hallgatom a shinobi szavait. Úgy néz ki, nem számít kit használnak fel egy-egy küldetéshez, a lényeg hogy valaki megpróbálja. Végül lemondóan megvonom a vállam.
- Hát jó... - szólalok meg. - Ha a főnökség így döntött, nem ellenkedek. Elvégre nincs sok veszíteni valóm, max az életem.
Ezután pedig a vezetőnk felvázolja hogyan képzelte el a küldetést. A lány, Hanabi felel majd a nyomok követéséért, ráadásul távolsági harcos is. Majd kiderül, hogy azok, akiket keresünk D és C rang körüliek. Sajnos nem derül ki semmi komolyabb sem róluk, így a fenntartásaim továbbra is megvannak. Ráadásul még a Sensei-re sem számíthatunk, ha bajba kerülünk. Csodás. Majd a kunoichi zökkent ki elégedetlenkedésemből. Kérdésére kissé zavartan hebegni kezdek, majd végre össze szedem magam:
- Nos, van nálam néhány shuriken, pár kunai és energia tabletta. Ja meg drót, illetve két speckó kunai és öt füst bomba. - válaszolok neki.
Tényleg nagyon alap a felszerelésem és hát a tudásom is. Kissé elvörösödök amikor a lány áradozni kezd a tervéről. Sajnálom, hogy vissza kell fognom, de hát az a helyzet, hogy nem tudok túl sok pluszt nyújtani az akadémián tanultakon kívül.
- Nos, átlagos közelharcos vagyok. A tudásom legjava kimerül az akadémián tanultakban. Van mondjuk egy technikám, amivel meg tudom bénítani az ellent... arra van a két spéci kunaim. Viszont, ha így akarsz harcolni, akkor benne vagyok és igyekszek segíteni neked! Ha szerencsénk van, akkor az én tudásom is elég ellenük! - jegyzem meg.
Ha nincs több mondandó, akkor én ezzel le is zárom az ügyet.

//Mivel már rég csináltam ilyet Razz

Ha úgy adódik a helyzet, a karakterem elhalálozhat!//

**Hyuuga Shakaku** Szomb. Május 16 2015, 22:42

[Minovara Hitoshi]

– Naná, hogy elég lesz! – mosolyog a lány, mint akinek semmi problémája nincs a fiú repertoárjával, s talán tényleg így is van: – Nem az a lényeg, hogy mekkora, hanem az, hogy milyen vagy vele, nem igaz? Ha a shinobi karrier feltétele lenne a nagyobb jutsukészlet, akkor alapvetően nem is engednének ki a terepre, sőt, fejpántot sem adnának. De azért tessék – nyújt át a fiúnak egy tízes robbanópaklit, mintha neki mit sem jelentene a pénz, amibe kerül, de lehet persze, hogy nem is –, ha az ellenfeleink csapdaállítók, akkor talán érdemes lesz kimozdítani őket a komfortzónájukból, hogy megtudjuk, merre járhatunk mi is. Persze, ha igencsak szerencsések vagyunk, akkor belesétálnak a saját csapdájukba.
Az idősebb férfi csak egy horkantásra méltatja mindezt, de mindeközben ő is nyújt valamit a beosztottjainak.
– Rádió, a 102-es frekvencia lesz a miénk. Csak kölcsönbe van, szóval visszaszolgáltatási kötelezettségetek van, lehetőleg egybe. Ha megsérül, perkáltok. Ha meghaltok, akkor legalább tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy ne sérüljenek. Iszonyatosan sok a papírmunka utánuk. A töltöttség miatt csak a faluhatárban kapcsoljátok be. Oszolj!

//Ide szeretném a következő postot: http://narutohun.niceboard.org/t72-erdosegek

**Akemura Senshi** Kedd Aug. 25 2015, 17:10

Egy újabb remek nap veszi kezdetét Senshi életében, mely mint mindig, most is izgalmasan kezdődik, vagyis kezdődne, ha az ifjú gyermek nem aludna el ismét. Természetesen mint mindig most is Jaken kelti fel szabályszerűen. Azaz kirázza egyenesen az ágyból, mely során hamar felpattan.
- Ne már. Még 5 percet had aludjak.- Jelenti ki álmosan, mire mestere és egyben nevelő apja így szól.
- De Senshi. Üzenetet kaptál a Mizukagétól. Azonnal meg kell jelenned.-
-Micsoda?- Ordít fel, majd mint a villám öltözik, és már indul is a célhelyére.
~ Vajon milyen kalandba lesz részem ezúttal?~ Teszi fel magában a kérdést, de egy valami biztos. Bármi is történjen a szőke gyermek alig várja. Ez meglátszik a hangulatán is, hisz majd kiugrik a bőréből. Az utat rövid idő alatt teszi meg, ami nem csoda, hisz tempója majd hogy nem közveszélyesnek minősíthető.
- A Mizukage palotája.- Jelenti ki csodálkozva. Bizony látszik rajta hogy tetszik neki a hely.
~ Egyszer majd én is olyan nagy leszek mint ő!~ Jelenti ki magában a célját, de vajon mit hoz majd neki a jövő? Mikor belép a palota kapuján hihetetlen nagy örömérzete támad. Mikor megérinti őt a palota jellegzetes illata úgy érzi magában, hogy ő is jelentős tagja a nemzetnek, majd megindul egyenesen előre, mikor rájön, hogy eltévedt. Az idő fogytán, és ő még mindig nem érkezett meg a célállomásra. Nem nagyon szeretne elkésni, így hamar útbaigazítást kér, és hamar elérkezik a várva várt perc. Talán a legpontosabban érkezik meg ahhoz a bűvös ajtóhoz, amin bekopogtat, majd amint behívják belép, és így szól.
- Akemura Senshi jelen.-Jelenti ki büszkén, és örömittasan nevét remélve, hogy nem késett el, és emiatt nem cseszik lel. Tekintete kissé piroskás a sietségtől és az izgalomtól, de ez nem is csoda. A szíve majd kiugrik a helyéről, ami ismét nem lehet meglepő, de akkor is kijelentheti, hogy ő megérkezett.

**Rengar** Kedd Aug. 25 2015, 21:50

Nos, ma is szépen sütött a nap de ebből nem sokat sikerült felfognom. Megfáztam nyáron, azt nem tudom hogy, de sikerült. Anyám mindig korán megy dolgozni, ezért én hozom be a leveleket. Sikerült kikászálódnom az ágyamból. Mentem volna a levelekért de az első csukott ajtót lefejeltem.
"Ezért még számolunk ajtó" gondoltam. Végül csak kikeveredtem valahogy. Felveszem a leveleket. Számla ,számla, meg valami fura borítékba csomagolt levél. A levelet feltéptem és az volt benne hogy mennyek a mizukagepalotához, és egy térkép mellékelve hozzá. Látszik gondoltak a kezdő hülyékre. A térkép segítségével csak sikerült elnavigálni valahogy de így is sokszor eltévesztettem az utat. Végre megérkeztem. Legalábbis én azt hittem. Belülről egy útvesztővel felérő folyosórendszer fogadott.
"Na jóvan mostmár ezt is tudom"gondoltam. Végül csak odaértem a mizukage szobájához. Ő ott volt bent meg egy szőke hajú, nálam kicsit alacsonyabb gyerek…

**Nishikawa Karasu** Kedd Szept. 01 2015, 15:38

A reggel -mint mindig- most is kissé nyirkos, ködös, és szürke. Akármerre néz az ember, alig lát színeket. Elképesztően nyomasztó lehet annak, aki nincs ehhez hozzászokva. A pontos idő hat óra tizenöt perc. Egy hosszú fekete hajú maszkos alak lép ki az egyik ház ajtaján, és indul meg északnak. Ruházata alapján shinobi. Fejpántot nem látni rajta, talán később veszi fel. Olyan negyedóra sétálás után eltűnik... Bizonyára Sunshin no jutsut használ, mivel néhány másodperccel később egy ház tetején jelenik meg, majd tűnik el ismét. Hat óra harminc perc körül érkezik meg a Mizukage palotájához. A fejpánt már rajta van. Az ott strázsáló őrök végignézik, Ő viszont csak biccent egyet feléjük, majd egy fához sétál, és kifújja magát.
~Azt írták ide jöjjek. Gondolom be, nem mehetek. Nem engednek be oda akárkit nem? Sosem jártam még itt hivatalos ügyben. Olyan furcsa ez az egész... Biztos vagyok benne, hogy a mesterem, és a társaim miatt kell itt lennem, hisz már jó ideje mester nélkül tengődöm. Elképesztő, hogy ilyen megtörténhet. Egy genin mester nélkül... De hát háború van. Nem is meglepő, inkább szokatlan. Vagy...talán furcsa.~
Elmélkedéséből egy hang zökkenti ki.
-Minden jót!
Hallatszik egy utcai árus felől, aki épp káposztát adott el egy vevőjének. Az öregúr boldog, bizonyára jó üzletet kötött. Vagy csak szimplán boldog...
Némi várakozás után Karasu (mert így hívják a fiút) megindul az őrök felé.
-Üdvözletem! Kaptam egy levelet miszerint ide kell jönnöm. Bemehetek vagy várjak kint?
Az őrök kissé mogorvának tűnnek, mintha nem akarnának válaszolni, de azért az egyik megkérdi:
-Miért, mi járatban?
Mire a másik is megszólal hirtelen.
-Mutasd csak azt a levelet!
A fiú előhúzza egyik zsebéből az összehajtott papírdarabot, ami kissé meggyűrődött itt-ott, és átadja az őrnek aki kérte.
-Minden bizonnyal a mesterem, és a társaim miatt kell itt lennem. Talán küldetést is kapok.
-Genin, Chuunin?
-Genin. Nishikawa Karasu. Körülbelül egy éve vizsgáztam.
-Nem rémlik. Mindegy, menj. A levél hiteles. Egyenesen egy darabig, majd a kék ajtó után balra, aztán jobbra, majd kétszer balra. Ott a középső ajtó.
-Hálásan köszönöm. További szép napot!
-Nincsmit.
A fiú megindult, és az őr útbaigazításának köszönhetően könnyedén megtalálta úticélját. Az ajtón belépve, kezeit zsebredugva, lenéző tekintettel közelítette meg az előtte lévő két fiút. Minden bizonnyal nála fiatalabbak, az viszont biztos, hogy alacsonyabbak. Mondjuk ezt már megszokta, hisz korához képest magas volt.
~Ő-Ők lesznek a társaim? Ez a két vakarék? Ugye nem? Én már kinőttem a macskahajkurászásból, meg a szemétszedésből. Nem tehetek róla, hogy az előző mesteremet kivezényelték a frontra. Komolyan csak ezek maradtak? Na mindegy beérem velük. Csak a csapatmunka. Na az iszonyat nehéz lesz, minden bizonnyal...Francba.~
-Jó reggelt. Bocsánatot kérek a modoromért, de megkérdezhetem, hogy Ti miért vagytok itt? kérdi a fiúktól, szeméből egy tincset félresöpörve.

Shimura Danzou Kedd Szept. 01 2015, 19:32

// Senshi, Rengar, Karasu // ( Hárman három különböző stílussal oldottátok meg az első feladatot, szép Very Happy

)

Mindannyian hosszú, izgalmakkal teli utat tettek meg. Talán ez nem az otthonuk és a Mizukage Palota közötti út volt, hanem az eddigi életük, mely különböző, mégis a maga módján mindegyik bonyodalmakkal teli lehetett. Nem jutottak be egyszerűen, hiszen az őrség fegyelmezett és nehezen megtéveszthető. Az ellenőrzés komoly. Ennek ellenére a levelek felhatalmazták mind a három fiút, hogy beléphessenek oda, ahol annak előtte még sosem jártak. Ugyanazt az úticélt kapta mindegyikük. Először Senshi lépett be a terembe. Egy barna iróasztal a terem közepén, kékre festett fal, padló és plafon. Egyetlen hatalmas ablak a háttérben, amely csukva van, de a napfény erőteljesen áramlik be rajta. És egy szék támlája. Ennyi. Narancssárgás hajköltemény vége lóg a szék támlája fölé. Ez azonban inkább egyfajta fotel, vagy legalábbis remek és nagyon kényelmes ülőalkalmatosságnak tűnik. Ő azonban nem szólal meg, nem válaszol a Genin kijelentésére. Beáll a csend. Senshi talán még el is bizonytalanodhat. Ekkor állít be Rengar, aki ugyanazt látja, mint Senshi. Ugyanaz a kép fogadja. A Csend újra teljes lesz. Mind a ketten hallják a saját lélegzetüket. De csak fél perc telik el így. Röpke harminc másodperc, majd beállít Karasu, méghozzá hatalmas csinnadrattával. A kérdése vádló és a két másik Geninnek biztosan lesz hozzá néhány szava. Két perc telhet el így, akár válaszolnak Karasunak, akár nem. Mindenesetre ekkor egy különös zajra lesznek figyelmesek. Koppanás. Hátborzongató, mégis tompa. A karosszék támlája fölött már nem látszódik a narancssárgás haj. Ha jobban megnézik, akkor az íróasztalon lévő Mizukage kalap véres. Egyikőjük - aki elsőnek ír - észreveszi, hogy Kirigakure no Satou Kagéja a földön fekszik, majdhogynem teljesen eltakarja az asztal. Mintha vérfolt gyűlne körülötte...
Ha közelebb mennek - rátok van bízva, nem kötelező -, akkor szörnyű látvány fogadja mindannyiukat. Terumi Mei holtan fekszik, ruhája kivágása fölött egy Tanto áll ki a mellkasából. Míves markolatú, véres penge, amelynek acéljából alig pár centi van szabadon. A penge többi része teljes egészében elmerült a Mizukage testében. Joggal szökhetne Geninjeink szívébe a rémület, hiszen ez nem csak egyszerű gyilkosság... hanem talán a bukás kezdete... három genin reményekkel eltelve érkezett ide, s ennek ellenére talán vészmadárrá válnak, mely örökre megbélyegzi majd őket.

**Akemura Senshi** Kedd Szept. 01 2015, 20:56

A kage palota előtt őrök fogadják a fiút, akik nehézkesen akarják csak beengedni a gyermeket.
- Állj. A belépéshez engedély kell.
Jelenti ki az őr, melyre Akemura nem igazán tud mit szólni. Lázasan kezd keresgélni, de sehol se találja a levelet, így kissé megrémül, majd ekkor eszébe jut hogy otthon hagyta amikor sietett, ezért megfordul, hogy meginduljon gyors haza, de megállítják.
- Te gyerek. Van valami a nadrágodban.- Jelenti ki az őr, mire a kis genin hátra nyúl, és ekkor megtapintja a levelet, melyet valószínűleg még Jaken csempészhetett bele a ruhájába rohanás közben. Hamar át is nyújtja ezt a levelet, mire az őr elolvassa és tovább is engedi. Bár utasítást adnak neki, hogy merre menjen, de ő ezt mégis hamar elfeledi, így csak kis kavarodás során találja meg a célállomást. Senshi hamar megérkezik a Mizukagéhoz, és ahogy láthatjuk ő az első mindenki közül. Örömittasan mosolyogva lép be az ajtón, jelezve megérkeztét. Arca kissé piros a sietségtől, de megérkezett. Érkeztét a csend fogadja, mely kissé megzavarja őt.
~ Lehet mégiscsak elkéstem? Vagy csak valami rosszat tettem?~ Teszi fel magában a kérdést, miközben válaszra vár. Tekintetét majd csak ekkor viszi körbe a szobában, melynek fala kékre van festve. A szín nincs különösebb hatással a fiúra, viszont a szoba közepén elhelyezkedő asztal mintázata jobban felhívja a figyelmet, de talán az asztal mögött elhelyezkedő szék, illetve az azon ülő személy még figyelemre méltóbb a fiúnak. Néma csend honol, mely során tekintetét egy fénycsík fogja meg, mely a hatalmas ám de csukott ablakból szivárog be. Ennek szépsége jobb kedvre deríti a genint, aki eközben vigyázzban állva várja a parancsot, vagy az esetleges történéseket. Kissé gyanúsnak is vélhetné a dolgot, de gyerek mivoltaképp jobban izgatja a mivoltjának itt léte, mint ezen néma csend. Ekkor betorpan egy másik személy is. Tekintete az ismeretlen fiúra szegeződik, aki szemmel láthatólag szinte majdhogynem egy magas vele. A legelső amit az újonnan érkező személyen megfigyel, az nem más mint a hosszú fekete copfba kötött haja, majd utána a kék ujjatlan felsője, és végezetül a barna nadrágja. Az összhatás nem nagyon nyűgözi le Akemurát, viszont nem is lepi meg nagyon, bár ittlétének célját nem érti, mégis barátságosan fogadja az illetőt.
- Üdvözletem. Akemura Senshi vagyok. - Jelenti ki mosollyal az arcán, majd felé nyújtja kezét, ezzel megadva a tiszteletet. Reméli az illető kezet fog vele, és ha ez megtörtént ő visszaáll vigyázzba. Két perc eltelte után egy újabb immáron magasabb illető toppan be hozzánk zsebre dugott kezekkel. Ez az illető jobban meghökkenti a kis szőke genint, mint amit leplezni próbál. Tekintete hamar az illető arcán lévő maszkra szegeződik, melyen elcsodálkozik.
~ Mi az a maszk az arcán?~ Gondolja magában, miközben tekintete már már leordítja magáról a csodálkozást. Pár másodperc fennakadása után tovább méri az illetőt. Következő amit észrevesz az a hosszú vékony testalkata, és a rajta lévő ruha, bár a ruházat nem igazán hívja fel a figyelmét, de a testalkata annál inkább.
~ Ki lehet ez az illető? Ő is ninja? Miért ilyen vékony? Tán nem eszik eleget?~ Gondolja magában, de a gondolatait hamar megzavarja a 3. személy hangja.
- Jó reggelt. Bocsánatot kérek a modoromért, de megkérdezhetem, hogy Ti miért vagytok itt?- Teszi fel a kérdést arcátlan módon, ami miatt még külön bocsánatot is kér. Ez kissé rosszul érinti a kék szemű kis genint, akinek tekintete ekkor hirtelen pozíciót vált, ezzel kimutatva Senshi reakcióját az előbbi mondatra, mely kissé kérdéses, de jobban inkább dühös és sértődött jellemzőket mutat.
- Hello. Akemura Senshi vagyok, és engem idehívattak. És te mit keresel itt?- Teszi fel a kérdést a bemutatkozása után. Hangjában kis ellenszenv hallatszik, de a mizukage jelenlétében igyekszik visszafogni magát, és nem jelenetet rendezni. Kis beszélgetés után továbbra is várakozni kezd, de nem érkezik nekik se urasítás, de egy árva kis pissz se, ezért kezdi magát egyre rosszabbul érezni. Tudatában már megfogalmazódott, hogy valami nincs rendben, de nem akarja megzavarni a Kagét a koncentrációban, ezért türelmesen vár. Ekkor egy tompa puffanás hallatszik a szobában, mely hamar megtöri az eddigi esetleges zajokat/ esetleg néma csendet. Mivel a kis Akemura figyelemmel követi a vezetőjüknek gondolt személy esetleges reakcióját, így hamar észreveszi, hogy az illető bizony mintha nem hogy csak válaszolni, de talán még élni se akarna. Bizony egyből leesik neki, hogy az illető most puffant a földön. Ez kissé megrémíti.
- Mizukage-sama?- Teszi fel a kérdést, melynek túl sok értelme nincs, de hangján ekkor meghallatszik a meglepettség, és az esetleges aggódás. Lassan, és félve közelíti meg a fekvő személyt, majd ekkor megpillantja azt, amitől a legjobban aggódott.
~ A mizukage meghalt!~ Fogalmazódik meg benne a gondolat, mikor ezt a szörnyűséget meglátja. A Jobb kezét a szájához teszi, hogy eltakarja rémületét, de a szeme mindent elárul. Eddig még sose látott halott személyt, de most a nagyra becsült fő főnök fekszik szinte majd hogy nem előtte holtan. A látvány megdermeszti a vért az ereiben, de ekkor észrevesz még valamit, még pedig egy tantót, mely egyenesen a mellkasából áll ki. Ekkor megfogalmazódik benne 1 szó.
- Megölték.- Jelenti ki megrémülve. A látvány lesokkolja a gyereket, amit a hullának köszönhet, majd 1 másodperc leforgása múlva előrántja tantoját, és védekező pozíciót vesz fel.
- Bárki is ölhette meg, itt hagyta a fegyvert, vagyis még lehet hogy itt van.- Hangján bátorságot próbál mutatni, bár az is csoda, hogy az esze ilyenkor még egyáltalán működik, de látszik rajta, hogy kijelentése ellenére nagyon is össze van zavarodva. A többiek reakcióját majd csak ez után veszi figyelembe.

**Rengar** Kedd Szept. 01 2015, 22:24

Ezentúl E\3 ra váltanék ha nem baj ^^

A palota előtt őrök. A gyereknek nem volt más dolga minthogy bemutassa a levelét. A kapu előtt álló mogorva fickó elvette a levelet, pár percig vizsgálgatta majd biccentett és visszaadta az irományt, és egy kis útbaigazítás után tovább is engedett. Elég gyorsan megtalálta a szobát. Egy kis félelemmel vegyes izgallommal belépett. Egy szőke fiú már várt, meg természetesen a mizukage. Néma csend. A fiatal genin nem mert megszólalni. A csendet a másik fiú törte meg.
- Üdvözletem. Akemura Senshi vagyok.- nyújtott kezet.
- Helló. Én Rengar vagyok. - fogadta el a kéznyújtást.
~ Vajon ki ő? A csapattársam lenne? Akkor vajon milyen kalandokban lesz majd részünk? És ki lesz a harmadik? És, és, és?~ vonultak el a gondolatai. Hirtelen az ajtó kitárult és egy hosszú fekete hajú fiú lépett be. Magasabb volt kettőjüknél, és idősebb. Bár ezt nem lehetett biztosra kilyelenteni, mert arcát maszk takarta el.
~ Hogy ilyen sovány csak nem, ömmm, talán hipo… nem, mi az, mi az~ Gondolkodott.
- Bocsánatot kérek a modoromért, de megkérdezhetem, hogy Ti miért vagytok itt?- mondta elég ellenszenvesen.
~Mint hogyha baj lenne hogy itt vagyunk. Remélem nem ő lesz a csapatársaunk. Ha ő lesz, még akadhat gondunk az összedolgozással. Milyen bunkó. Na de idővel biztos meg tudjuk kedvelni~
- Helló. Akemura Senshi vagyok, és engem idehívattak. És te mit keresel itt?- hangzott a válasz, hangjában ugyanazt az ellenszenvet lehetett felfedezni mint maszkos társunk hangjában.
~ Na remek, ezek ketten nem fognak jól kijönni az biztos~ agyalt ezen Rengar egy nagy sóhaj kíséretében. Majd néma csönd. Sőtt. Ez már SÍRI csend. Puff. A következő pillanatban a mizukagét pillantotta meg csak a hátában egy tantoval. Rengar már számtalanszor látott levágott emberi fejeket, de ez most más volt. Most ez igazi. Szemei kidüleddtek, a hideg veríték kezdett úszni az arcán. Senshi előrelép és védekező pozíciót vesz föl. Ez bátorságöt önt a fiúba. Legalább annyira hogy hátréblép eggyel a sarok felé ahol nagyobb biztonságban érzi magát, majd előveszi kardját, hogy ha kell meg tudja védeni magát.

**Nishikawa Karasu** Csüt. Szept. 03 2015, 15:32

A fiúk megszemlélése után Karasu tekintete körbejárja a termet.
-Üdvözletem. Akemura Senshi vagyok. mondja a szőke fiú, ellenszenvvel a hangjában. Ám Karasu ha ezt meg is hallja, a tudatáig már nem jut el a mondat, gondoloataiba réved.
~Ez lenne a Mizukage terme? Nem...üres kissé? Egy íróasztal, és ennyi? Ráadásul, hogyhogy minden kék? Az ott biztosan a Mizukage. De Ő nem barna hajú? Vagy rosszul emlékszem? ~ Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok járnak Karasu fejében. Tekintetét pár pillanatra leveszi az íróasztal mögött ülő alakról, ekkor viszont egy tompa puffanás hallatszik, a következő pillanatban pedig a Mizukage a földön hever, és mintha vértócsa gyűlne körülötte.
A fiú szóhoz sem tud jutni -bár eddig sem beszélt sokat- Az első gondolat ami eszébe jut az az, hogy ilyen nincs.

~Ez nem lehet igaz. Átverés. Biztos, hogy nem az történt amit látok. Genjutsu!~
Ekkor veszi észre a tanto-t mely a Mizukage mellkasából áll ki.
~Komolyan? Elhiszi ezt bárki is? Ő a Mizukage, nem lehet csak úgy meglepni. Ha jól emlékszem létrehozott két elemet is. A forrást, és a savat. Erre megölik egy tanto-val?~
Bár gondolatai tele vannak kételkedéssel, mégis, ha jobban megnézi valaki, látja rajta, hogy kissé remeg. Ez viszont a félelem jele.

Karasu felfigyel a kis szőke geninre aki a holttesthez sétál lassan.
-Nem kéne. Mi van ha csapda? Esetleg robbanójegyzetek vannak a testen. Várj már!
Társa viszont valószínűleg magán kívül van, ami nem is csoda, ezért nem hallja a fiú szavait. De ha hallaná talán akkor sem hallgatna rá.
~Talán riasztanunk kéne az őrséget. Bár előtte nem ártana jobban megvizsgálni a holttestet, nehogy vaklármát csapjunk. Nekem nagyon furcsa ez az egész. Miért pont most? Most, mikor idejöttünk? Hol vannak mellőle az őrök? Hogyhogy senki sem hallott semmit? Árulás?~ Ekkor a fiú kissé megnyugszik, a remegés elmúlik, de még mindig nem igazán tudja hova tenni a dolgot.

Karasu látja Senshit amint kezét a szájához emeli, majd kardot ránt.
- Bárki is ölhette meg, itt hagyta a fegyvert, vagyis még lehet hogy itt van.
-Ostobaság! .válaszol az idősebb genin. Ha a fegyver a helyszínen marad az a sietség jele. Nyilván nem direkt hagyta itt. Viszont ez nekem nagyon furcsa. Engedj oda.

Majd megindul a holttest felé, és körülbelül két lépés távolságról próbálja megvizsgálni. Ha semmi sem történik lehajol, és úgy vizsgálja meg alaposabban. Megnézi a tőrt, a testet, hogy kihűlt e, megnézi a szemeket, a ruhát, a légzést, pulzust stb.

Shimura Danzou Kedd Szept. 08 2015, 19:17

// Senshi, Karasu, Rengar //

Meglepődtek. Első reagcióként nem szíven szúrták magukat, vagy táncolni kezdtek, hanem meglepődtek. Őszíntén szólva ez egy várható reakció volt és teljesen természetes. Ekkor kezdődtek el az érdekes dolgok....
A Kezdeti meglepődés után geninjeink újfent a saját stílusukban reagáltak, ami persze azt jelenti, hogy mind a hárman különböző módokon reagáltak a meglévő problémára. Senshi a gyilkostól tartva és életüket féltve harcolni készül egy ismeretlen ellenféllel szemben, miközben még mindig alig hiszi el, amit lát. Rengar ledöbbent, de társát elnézve új bátorságot nyer, azonban egyelőre passzív. Legalábbis viszonylag, mert a védekezésre Ő maga is felkészül. Karasu azonban nem sokat törődik a védelemmel, legalábbis nem egy hús-vér embertől tart, hanem másféle fenyegetéssel számol. Azzal, hogy ez az eglsz egy nagy csapda. Hogy a holtestet megfogni, megközelíteni veszélyes. És nem hiszi el, hogy ez valóság lehet.
Körbejárják a testet, jobban megvizsgálják, de csapdának se híre, se hamva. A Mizukage hullája még meleg, pulzusa már nincs. A kifolyt vér még nem kezd alvadni, de már sűrűsödik. A ruha kellemes tapíntású és -nlhány vérfolttól eltekintve - sértetlen. A Mizukagén nincs nyoma dulakodásnak, nem volt harc. A terem állapota sem azt mutatná, hogy véres harc alakult ki. Sokkal inkább tűnik orvgyilkosságnak. A szeme üveges, élettelen. Ajkai elfehéredtek, de az arcra félreismerhetetlen. Ő Terumi Mei, a Mizukage. Illetve Ő volt. Már halott. Ennek a ténynek a súlya még ki sem ütközött Geninjeink fejében, noha Karasu érthetően nehezen hiszi el a dolgot, miközben Senshi és Rengar továbbra is támadástól tartanak.
A nő melléből kiálló Tanto szép kovácsmunka, de csak egy középszerű fegyvernek tűnik. Dísztelen és könyörtelen fegyvernek. A vöröses, ragados vér ad neki némi színt, de az is folyamatosan barnul. Halott lehet már egy ideje...
A Folyosóról mintha lépések zaja szűrődne be a szobába és emiatt feltűnik geninjeinknek a csend. A mély és kegyetlen csend. Egy ilyen helyen normális ez? Vagy ez már puszta paranoia? Bár az is igaz...hogy mennyire lehet az ember paranioás a Mizukage halott és hűlő teste mellett? Elvégre egy Kage a legerősebb a falujában. Régen így volt. Ezekben az újabb időkben pedig közel a legerősebb. Mi geninjeink következő lépése?

**Akemura Senshi** Szer. Szept. 09 2015, 13:41

-Üdvözletem. Akemura Senshi vagyok. Szólal fel a fiú ellenszenved hangon, de ezt Karasu fel se veszi, sőt választ se ad rá, ami a kis genint igen csak feldühíti, és ekkor jön a puffanás.
//Senshi az előző posztban leírtak szerint cselekszik.//

Az ifjú gyermek felé Nishikawa felől érkezik figyelmeztetés szavak formájába, de erre ő fel se figyel. Miért is figyelne, mikor tekintetét leköti a haláltekintete. Végül a gyermek előrántja tantoját, és így szól.
- Bárki is ölhette meg, itt hagyta a fegyvert, vagyis még lehet hogy itt van.-
-Ostobaság!- Feleli vissza Karasu, majd közelebb lép a holtesthez és onnan kezdi szemlélni a halott személyt. Akemura nem tudja mit szóljon, ezért hátratekint a 2. személyre, aki ekkor már a fal biztonságát élvezi. Amint ezzel végzett nyomokat kezd keresni. A figyelme a teremre, illetve a benne található tárgyakra és bútorzatra korlátozódik. Igyekszik nyomokat keresni. Igaz a félelem elég erős benne, mégis a tudat, hogy bárki is gyilkolta meg a mizukagét, még lehet hogy itt van elég erőt ad neki ahhoz, hogy a félelmét felhasználva megnövelje a benne lévő adrenalin szintet, és ezáltal jobban tudjon figyelni. Elsőként a holtest körül gyűlő vért kezdi szemlélni. A 3. társa ekkor lép közelebb a sérült, vagy akár már halott személyhez, és vizsgálni kezdi azt. A genin nem mozdul, sőt érdeklődve várja Karasu véleményét. A várakozás közben még önmagát is meglepi az a tény, hogy a holtest ellenére képes volt megmozdulni, és előrántani elhunyt családja egyetlen megmaradt emléktárgyát, vagyis a családi tantoját.

Ha a legidősebb személy közli a tényeket, akkor Senshi figyelmét felé fordítja, hogy azt megtudva véleményt alkothasson.
Amennyiben ez nem történik meg, abban az esetben a kis genin elgondolkodik azon, hogy mégis, hogy történhetett ez az egész, majd rákérdez Karasura.
- Mit látsz?- Teszi fel a kérdést remélve, hogy az illető választ ad a holtestet illetően.

~ Szóval leszúrták? Ráadásul szemből. Mégis hogy történhetett? Bárki is volt szemből támadt rá az illetőre, amíg az nem figyelt, ami azt jelenti, hogy a tettes egy olyan személy lehetett, akit a mizukage ismert, és megbízott benne annyira, hogy közel engedje magához.~ Bár a kis szőke genin nem ismeri a kagét mégis arra gyanakszik, hogy egy közelállója tehette ezt meg, hisz ő maga is tudja azt a tényt, miszerint Kirigakure legerősebb személyéről van szó. Ez egyértelművé teszi azt a tényt, hogy nem egy alakváltó jutsu segítségével ölhették meg, de egy kérdést megfogalmaz benne.
- És mi van akkor, ha a gyilkos még mindig az épületben van, hisz gondoljatok bele. A tanto a mellkasába lett döfve, azaz bárki is tette, ahhoz hogy így meg tudja ölni közel kellett férkőznie hozzá. Valószínűleg a gyilkos egy általa jól ismert személy lehetett. Mi van ha ez a személy még mindig itt van?- Teszi fel az elméletét a társainak, miközben a gondolatai csak úgy pörögnek a fejében. A figyelmét ezek után a memóriájába vezényli, hogy az emlékeiből megpróbáljon gyanús nyomokat, vagy személyeket kiszűrni.
~ Volt olyan személy, aki furán viselkedett itt a palotában?~ Teszi fel a kérdést magának, majd csak ez után figyel fel a társai válaszára, ha ők válaszolnak. Ezek során egy fura zajra figyel fel, még hozzá a folyosó felől. Lépések hangja ez, amire Senshi felfigyel. Bizony meg is lepi a gyermeket a kintről beszűrődő csend, de nem ez kelti fel jobban a figyelmét. Sőt inkább az ugrik fel benne, hogy mi van ha benyitnak, és meglátják őket a halott Mizukagéval? Ez a hirtelen gondolat ismét feltüzeli a fiú félelmét, mely során a bőre is elsápad.
~Nagy bajba keveredtünk.~ Jelenti ki magának, majd Rengarra tekint, azután Karasura.

**Rengar** Csüt. Szept. 10 2015, 16:03

Rengar éppen a csapatmunkán agyalt amikot egy puffanás és halál mag stb.
----------------------------------------------------------------------=-----------------------------------------------------------------

Rengar miután visszavonult a fal védelmét élvezve és kardját markolászva maradt a sarokban, míg továbbra is tartott a támadástól. A gyilkos akár még őket is meg támadhatja. Ezt Senshi a
- Gyilkos még a közelben lehet. - móndókája is növelte ezt a félelmét a Geninnek.
- Ostobaság! Ha a fegyvert itt hagyta az nyilvánvalóan a sietség jele!-
~ Hmm. Sietség jele? Ha csak három genin van itt miért sietne, amikor minket is simán elintézhetne? Ha már a mizukagét sikerült elintézni akkor mi miért jelentenénk akadályt? Vagy csak azt akarja hogy… hogy legyenek ilyen… ilyen szemtanúk? Szemtanúk? Az biztos hogy nem hisz nem is láttuk.
Maszkos társuk elkezdi vizsgálgatni a testet. Két ujját a nyakára helyezi, a ruhát megérinti stb. Pár lépéssel közelebb lép a holttest felé hogy jobban lássa a vizsgálódó fiút.
- Mit lász?- kérdezték kórusban, remélve hogy kérdésükre választ kapnak. Ellégé megepte a fiút hogy kiállt a sarokból és beszélni is képes volt. Gyorsan átgondolta a történteket aztán a méj bánat ütötte szíven, hogy az embert akire mind idáig felnézett holtan látja. Méghozzá semmit sem tudott tenni. Az ország legnagyobbja hullt el a szeme előtt. Ezrek példaképe. A falu vezetője. Nem lehet. A mizukage akiről tanultak ennyitől nem dőlhet ki! Nem. Egy könnycsepp gördült le az arcán. Nem akarta elhinni hogy meghalt, és ez nagyot erősített a fájdalmán.
- A mizukage nem hallhat meg! -Motyogta maga elé, a könnycseppet letörölte az arcáról. Majd elöntötte a tehetetlen düh egy előbbi gondolatátó. Méghozzá attól hogy nem tehetett semmit. Hogy nem tudta megvédeni a vezetőt. Fogta, leűlt és átgondolga a dólgokat.
~ Szemből szúrzák le méghozzá egy tantoval, ami nem tűnik dobó fegyvernek, tehát közelről kellett megtámadna. A mizukage a legerősebb az országban! Egy közönséges tantoval megölni. Már valószínű ha a gyilkos elmenekült akkor már messze jár.~
A mizukage vére egyre csak fojt. Már a terem egy jó részét betöltötte. Mindenki gondolataiba mélyedve állt (/vagy ha valaki beszél akkor nem) a fiú fülét lépések zaja ütötte meg.
~ Lehet hogy a gyilkos? Vagy az őrök? Mi van ha azt hiszik hogy mi öltük meg őt? Vagy esetleg a gyilkos minket is meg akarna ölni? És ha igen lesz elég erőm megvédeni magam?

**Satsukitane** Szomb. Szept. 12 2015, 00:08

Egy üzenet várt mikor haza értem úgy délkörül járhatott a tartalma rövid lényegre törő volt. Azonnal jelenjek meg a Mizukagénál állt a levélben összegyűrtem és a földre dobtam a levelet. Tehát valami feladat, vagy más vár elvégzésre.
Át öltöztem úgy, hogy ha kell akár rögtön indulni is tudjak.
Ha már feladat ne itt hegyezem a zabot, vagy valami mást. Hisz ha úton vagyok, talán találkozok azzal a férfival. Csak öt perc bármit megadnék azért az öt percért. Az alatt a rövid idő alatt meg bánná a férfi, hogy megszületett tantaluszi kínokban lesz része, míg nem a fejét kardomra nem tűzöm.
A gondolat képeket vetít lelki szemeim elé, ahogy egy arctalan fejet leválasztok egy testről és végig nyalom annak arcára fröccsent vért. Szinte halom a hangot füleimmel, amikor a hús szakad, csonton, fémen csúszik el. Én pedig diadal ittasan, ám de vér utáni vágytól fűtve felüvöltök a véres kardot és ékességét az ég felé nyújtva.
Ahogy ellépek, a szoba tükör előtt fél szemmel oda pillantok egy idegen arcot. Még is ismerős egy kedves arc, aki most szomorúan tekint rám.
- HAGYD ABBA ÉS TUDD HOL A HELYED!
Förmedek mérgesen a tükörre és letakarom egy kendővel.
~Kitane az a bolond csak picsogni tud állandóan~
Az ajtót bezárom és elindulok háztetőkön közlekedve hamar a célomhoz érek. Nem útközben nem alacsonyodtam le a porba a prédák közé.
Ezek nem érthetik meg, ezek ostobák csak állatok kik a hóhért várják. Hát..... nem is sejtik, hogy nincs is oly messze az a hóhér.
Kage ajtaja előtt állva bekopogok és várom a bebocsájtást.

Mikor belépek az ajtón fél térdre ereszkedem, a padlót nézem. Így adom tudtára tisztelem és hű vagyok ahhoz, aki hivatott.
- Hívattak, és jöttem amint tudtam.
Felnéztem arcomon egy mosoly futott át egy gonosz kis mosoly.

**Nishikawa Karasu** Vas. Szept. 13 2015, 20:04

//Danzou, Senshi, Rengar//

A testet megvizsgálva Karasu teljesen elképed.

~Ez...lehetetlen. Tényleg halott volna? Tényleg Ő az? Nem hiszem el.~
-Mit látok?
Teszi fel a kérdést majd feláll.
-Nos azt...még én sem tudom.
~Ez most vagy egy ügyes technika amit nem ismerünk...genjutsu vagy orvosi ninjutsu vagy más. Vagy tényleg meghalt. Mindenesetre...~
Gondolatait társa szakítja félbe.
És mi van akkor, ha a gyilkos még mindig az épületben van, hisz gondoljatok bele. A tanto a mellkasába lett döfve, azaz bárki is tette, ahhoz hogy így meg tudja ölni közel kellett férkőznie hozzá. Valószínűleg a gyilkos egy általa jól ismert személy lehetett. Mi van ha ez a személy még mindig itt van?

-Mi van akkor? Nos... akkor óriási pácban vagyunk. Lehetséges, hogy árulás történt. De szerintem jobb ha nem is találgatunk. Érdekes, hogy pont most hívtak ide minket.

Karasu észreveszi, hogy társa könnyezik.

~Ahogy sejtettem. Nem éppen a shinobi világ ászai Ők. De hát nem is vártam mást. Francba. De lennék most másvalaki helyében.~
Fel-alá kezd sétálni a teremben ami nyugtalansággal tölti el.

~Nekem nagyon furcsa ez a hely. Túl nagy szoba egy íróasztalnak. Egy hatalmas ablak. Ennyi. Várjunk. Mi van ha genjutsu? Sajnos nem értek a genjutsuhoz így nem tudom megállapítani, sőt azt sem tudom hogyan oldhatjuk fel. Azonban...van egy ötletem arra, hogy ezt kiderítsük.~
Hirtelen megáll, és az ajtó felé veszi az irányt. Kissé sietős léptekkel indul meg, és körülbelül három méterre van az ajtótól amikor lépteket hall.
-Tegyétek el a fegyvereket. Most.
Szól oda társainak de lehet, hogy már későn
~Olyan mint...a vízcsepp. Amikor a fürdőszobában vagy, és csepeg a víz a csapból. Olyan hangos...megtöri ezt a csendet.~
Megszaporázza lépteit, és kilép az ajtón.
~Most meglátjuk: Genjutsu vagy valóság? Ha valóság...hát szólok az őröknek, vagy bárkinek akit meglátok. Nem biztos, hogy a legjobb döntés, de mit tehetnék? Sétáljak ki innen mintha mi sem történt volna? Az a levél...mi a fenéért kellett idejönnünk?~

Hidan Kedd Szept. 15 2015, 15:18

A fekete hajú kunoichi a Mizukage irodájába toppanva láthatja, hogy nem ő az első és egyetlen, akit eligazításra hívtak a falu vezetőjéhez, egészen pontosan három ninja térdel a Vízárny asztala előtt. Egy fekete atlétát viselő, vékony fiú, tépázott felemás - fekete-fehér - haja álláig ér. Bal karja vállig teletetovált, hátán bozótvágó kés, övén egy sor festékszóró. Megjelent továbbá egy sötétkék loboncú hajadon is, vonásait finom selyemkendő takarja, a combjánál lógó, különös mintákkal hímzett vászontokban míves rövidíj alapján távolsági harcos lehet. Érdekes, de nem visel tegezt. A sort egy baljóslatú Oininmaszkot viselő alak - testfelépítése alapján feltehetően férfi -zárja. Hagyományos shinobi fegyverek helyett szögekkel kivert husángot cipel magával, ami valami különös vadságot kölcsönöz megjelenésének. Miután Satsukitane is elfoglalta helyét a sorban, az égővörös hajú Terumi sejtelmes pillantást vet az illusztris társaságra. Smaragd pillantásában huncut zöld lángként lobog az izgatottság. Buja, cseresznyeszín ajkai tétován szólásra nyílnak, de még jó pár jelentőségteljes pillanatig nem hagyja hang a száját. Csak szórakozottan firkálgat valamit az ujjai között szorongatott albatrosztoll pennával. Végül megköszörüli torkát és belevág:
- Mindezidáig a jó szerencse szele dagasztotta Kirigakure vitorláit, a Negyedik Shinobi Világháborúban sikert sikerre halmoztunk a képmutatók szövetsége ellenében... De ez nem jelenti azt, hogy tétlenül ülhetünk a babérjainkon! A Ködflotta megindult Kumogakure ostromára, de kényszerzubbonyt kellene Kage-kalap helyett viselnem, ha olyan elbizakodott lennék, hogy azt higgyem: könnyű dolgunk lesz. Amint a felhőfalusi őrszemek megpillantják felderítőhajóink lobogóját, futárokat fognak szalasztani a Tűz Szövetség minden országába, hogy utánpótlást küldjenek a vesztegzár alá vont Felhő részére. A megalkuvó Kemuri bár nem bír jelentős haderővel, több méregkonyha van abban a porfészekben, mint italmérés. Teljesítményfokozók, ételpirulák, fájdalomcsillapítók, minden ami lombikban előállítható és könnyen fordíthat egy ütközet kimenetelén. A feladatotok: szabotázs. Hajón kell eljutnotok a Rejtett Füst külterületeire és porig kell égetnetek az ott található mákültetvényeket. Bízzatok bennem, nem palacsintánakvalót szüretelnek azok a munkások... Ha megfosztjuk őket a morfiumelőállítás legfontosabb alapanyagától, megnehezíthetjük az ellenséges harctéri szanitécek dolgát a partraszállásnál. Borítsatok lángba mindent, ami az utatokba kerül, romboljátok le a hírszerzésünk szerint az ültetvény közepetájt található droglabort és ne hagyjatok nyomot! Ha jó munkát végeztek, pár megvesztegetett palimadárral és hamis bizonyítékkal a szomszédos Tűz Országára terelhetjük a gyanút, belviszályt szítva az amúgy sem megingathatatlan hűségéről híres Füstben. Van kérdés?
Kérdi átható tekintettel a Mizukage.

Shimura Danzou Szer. Szept. 16 2015, 12:56

// Senshi, Rengar, Karasu //

A lépések visszhangoznak a folyosón. Kényelmes, könnyed léptek lehetnek, legalábbis a hangokból ítélve. Mégis... a Mizukage hullája mellett álldogáló geninek számára ez talán maga a rémület. Karasu másutt szeretne lenni, Rengar többnyire nem is cselekszik, Senshi pedig rendkívül közel van ahhoz, hogy eluralkodjon rajta a pánik. Bár ez utóbbi igaz lehet mint a három Geninre, azonban van, aki jobban rejti, vagy egyszerűen csak küzd ellene. Cselekedeteikből ez szűrhető le.
Amint Karasu megfogja az ajtó kilincsét, a lépések zaja eltűnik a semmiben. Egyszerre nyitják ki az ajtót Ők ketten. Karasu és az az ember, aki a folyosón sétált. Mivel befelé nyíló ajtóról van szó, ezért a fiúnak félre kell lépnie. Magas, sebhelyes arcú férfi jelenik meg a geninek látószögében, az ajtónyílás előtt.
- Megvagytok! A Mizukage-sama nem mondta, hogy az eligazítás után a tetőn találkozzunk? - kérdezi a férfi. Az íróasztaltól nem láthatja a hullát.
Eltelik egy gyors másodperc és mielőtt bárki válaszolhatna, a férfi összehúzza a szemöldökét és újra megszólal. Ez alatt a röpke pillanat alatt felmérte a genineket. Rengar a sarokban, karddal a kezében. Karasu az ajtónál. És... Senshi az íróasztal túloldalán, a Mizukage ülőalkalmatossága mellett.
- Hol van Mei-sama? És mit csináltok?
Hangja szigorú. Talán csak most tudatosul a Geninekben, hogy milyen magas is valójában. Legalább százkilencven centi, de lehet, hogy több. Kékes ruhát visel, haja varkocsba fogva. Arcán a sebhely mély vágás a szeme alatt. Egyik füléből hiányzik egy darab. Kirigakure no Satou Hitai-Ate-ját (fejpánt) a nyakára tekerve hordja. Oldalán fegyveröv, a kék ingen taktikai mellényt visel, aminek zsebeiből tekercsek és fegyverek - kunai, shuriken - csücskei lógnak ki. Hátán esernyőt hord, melynek olyan vége van, mint egy Katana markolata. De ki ez a férfi?

**Akemura Senshi** Szer. Szept. 16 2015, 19:44

/Danzou, Rengar, Karasu/

- Mit látsz?- Hangzott el a kérdés, melyre Karasu csak annyit felelt...

-Mit látok? Nos azt...még én sem tudom.- Ezt meghallván a fiú pupillái összébb szűkülnek. Tekintete áttükrözi félelmét.

-Mi van akkor? Nos... akkor óriási pácban vagyunk. Lehetséges, hogy árulás történt. De szerintem jobb ha nem is találgatunk. Érdekes, hogy pont most hívtak ide minket.- Jelenti ki a vékony genin a véleményét, ami eljut Akemura agyába. A kis szőke geninben szintúgy megfordul a gondolat, hogy mégis miért hívták őket pont most ide. Pont akkor, amikor ez megtörtént. A fiú csapdát sejt az egészben, sőt akár árulást is, de ekkor egy hang zavarja meg a figyelmüket. Egy hang csendül fel az ajtó mögött, amit mindenki hall.
-Tegyétek el a fegyvereket. Most.- Jelenti ki Nishikawa, amire Senshi reagál is, és gyorsan elrakja fegyverét. A rémület viszont nem engedi elmozdulni jelenlegi helyéről, így szinte képtelen ellépni a holtest mellől. Nyílik az ajtó, és bejön rajta Kék farkas sámán, aki szinte tetőtől talpig fel van fegyverkezve. Bár a név remekül rá illene a gyermeknek mégse ez jut elsőnek az eszébe a halott mizukage mellett állva. Természetesen tekintete végigmegy a kétajtós szekrényen, aki hasonlóképp pásztázza végig a fiúkat, mint perverz ember a jó csajokat. Bár a férfi még nem lépett teljesen be, de már jön is az első kérdés.

- Megvagytok! A Mizukage-sama nem mondta, hogy az eligazítás után a tetőn találkozzunk?- Jelenti ki a Skalpoló sakál, melyre a kis szőke fiú csak egy nyeléssel válaszol. Szíve szerint most kijelentené, hogy ez lemaradt a tájékoztató során egy kis félreértés miatt, de a gondolatait most talán a félelem morzsolgatja. Igaz látott már nagydarab embereket, sőt már küzdött is meg velük, de ez a látvány és helyzet most más, ugyanis akit lát nem elég, hogy egy erősebb shinobi, de még majdnem hogy tetőtől talpig fel van fegyverkezve, ami csak ront a hangulaton. 1 eszközt kivéve szinte minden fegyver félelmetesebbnél is félelmetesebb, de valahogy a fura esernyőn megtapad Akemura tekintete.
~ Az meg minek neki? Hisz nem is esik az eső!~ Gondolja magában még ilyen kritikus helyzetben is, de gondolatát egy újabb mondat töri meg.
- Hol van Mei-sama? És mit csináltok?- Jön a következő kérdés, ami hamar megtöri a gondolatmenetet. Bizony a gyermek szinte már majdhogy nem beleizzad a félelembe, ami nem is csoda, így nem tud továbbra se megszólalni. Mindössze áll, és nézi a nagyra nőtt indiánt. Tekintetében semlegességet, vagyis érzelemmentességet próbál tükrözni, de kissé nehéz ezt megtenni egy hullával majdnem a lábai előtt. Bizony a helyzet egyszerre komoly és vicces, hisz a nagy feszültség, és az erőltetett arckifejezés együttesen egy igen érdekes képet vetíthet ki a külvilágnak, ami inkább utalhat a mellékhelyiség közelségének szükségességére, mint a jelenlegi helyzetre. Mondhatni a gyermek arckifejezése majdhogy nem egy székletét visszatartani készülő ember tekintetére hasonlít. Egyetlen reménysége Karasu, így reméli, hogy a magasra nőtt fiú kihúzza őket a csávából.

**Rengar** Csüt. Szept. 17 2015, 21:52

// Danzou, Senshi, Karasu//

A lépések egyre hangosabbak…
- Tegyétek el a fegyvert! Most!- utasítja őket az idősebbik genin. Nem engedelmeskedik. Kardját továbbra is magánál tartja.
~ Ha elrakjuk a fegyvert akkor hogy védjük meg magunkat? Honnan gondolja hogy ez jó döntés? Mitől érzi magát vezetőnek? Mitől ilyen magabiztos? De mégis mitől őrizte meg a hidegvérét? Már tapasztalt volna ilyen hogy is mondjam? Halált? Látott volna már embereket meghalni a szeme előtt?
Az ajtó knyílik. Egy igen érdekes férfi lép be. Van vagy 2 méter. Haja furcsa. Varkoncsba van fogva. Ruhája kékes. Jól beleillett a szobába. Most veszi csak észre hogy egy darabka hiányzik a füléből, és egy sebhely a szeme alatt. Hátán esernyő.
- Megvagytok! A Mizukage-sama nem mondta hogy az eligazitás után a tetőn találkozunk?- kérdezi.
~ Szóval még nem látja a hullát. Gondolom. Mi van ha ő a gyilkos? Minden esély megvan rá. A tetőn miért találkozna bárki is. Ez gyanús.~ Rengar harcra készül. Nem tudhatja előre hogy a férfi támadni akar-e vagy segíteni. Az idegennek sokkal több fegyvere van mint nekik. A sebhely meg a csonkított fül egy veteránra emlékezteti.
~ Mivel csak a fején látok nagyobb sérüléseket ezért gondolom a fejénél sebezhető.~
- Hol van Mei-sama és mit csináltok?- Kérdezi. Összeszorul a gyomra.
~ Mi van hogyha csak egy szimpla megbízó. Vagy ő lett volna a mesterünk? De mi lesz ha meglát a kage hullája mellett? Meg fog ölni? De várjunk. A Mizukage erős nem? Egy tantoval ölték meg. És ha ő a mester akkor mi van ha ez csak egy próba? Nem. Próba biztos nem lehet. Ez valóság nem csak próba. Mi van ha csak álmodik? Azért belecsíp magába hátha. Tudta hogy csak Karasu segíthet. De nem. //Ha Karasu beszél akkor nem kérdez de ha nem beszél akkor//
~Nem számíthatok mindig más segítségére. Ez csak egy kérdés. A kérdéseket én is fel tudom tenni.
- Ki maga? - Teszi fel a kérdést a fiú, remélve hogy választ kap.

**Nishikawa Karasu** Pént. Szept. 18 2015, 17:30

Miután a lépések zaja elmúlik Karasut nyugtalan érzés keríti hatalmába. Félelem. Megfogja ugyan a kilincset, és nyitná az ajtót, de azt mintha valaki taszítaná kívülről.

Az ajtó kinyílik, a fiú pedig hátrébb lép. Az, aki az ajtót benyomta, mellette áll. Borzasztó magas, testes férfi, haja varkocsba fogva, arca sebhelyes.
- Megvagytok! A Mizukage-sama nem mondta, hogy az eligazítás után a tetőn találkozzunk?-
Karasu meglepődik, de egyben meg is könnyebbül.

~Hát a mester az. Vagy legalábbis valaki aki minket keresett, de nem azért, hogy ártson nekünk. Ennek őszintén örülök, de...~
- Hol van Mei-sama? És mit csináltok?-
Ekkor az eddig félénkebb, kissé passzív társ is megszólal.
- Ki maga? szegezi oda a kérdést az égimeszelőnek.

~Nyilván a mesterünk. Vagy társunk. Felügyelőnk. Fene tudja. Megvagyunk, ergo minket keresett egészen idáig.
Mei-sama viszont nem mondott semmit hiszen...~
-Ha-halott. - rebegi kissé félénken az eddig oly higgadt genin.
-A Mizukage. Ott fekszik holtan. - kezével az íróasztal felé mutat, ahol társa áll, ki hallgatva Karasu tanácsára elrakta a fegyverét.

~Szedd már össze magad! Nem tudom mi rémített meg ennyire, bár a helyzet elég abszurd, és bizarr. Ez a fickó sem tud semmit a Mizukagéról. Mi sem tudjuk, hogy ez most akkor csapda, vagy átverés, vagy tényleg meghalt e. Mégis...muszáj megőriznem a hidegvérem. Remélem az úr sem egy hirtelen haragú, idegbeteg állat.~
A fiú jól megnézi magának a férfit, és vegyes érzések kerítik hatalmába, bár a szíve mélyén tudja: Ha Ő lesz a mestere, biztosan jó kezekbe kerül majd. A két társa viszont nem tett rá túl jó benyomást eddig. Ez kissé aggasztja a fiatal genint, azonban ez még a kisebb probléma. A nagyobb gond ott fekszik az íróasztalnál, ki tudja már mióta. Itt lehetnek már vagy...harminc, negyven perce? Karasu teljesen elveszítette az időérzékét ebben a különös szobában, na meg az események is hatással voltak rá. Halottat látott már. Azonban az, hogy a falu vezetője, a világ egyik legerősebb shinobija holtan fekszik előtte, nem tesz jót az idegrendszerének. Még mindig kavarognak benne a gondolatok, tervek, fantáziálások. Hogyan? Miért? Ki? Mikor? Titkon reméli, hogy az imént belépett férfi választ ad majd kérdéseire, ám erre lássuk be: Vajmi kevés az eszély.

**Satsukitane** Vas. Szept. 20 2015, 17:09

Hidan írta:A fekete hajú kunoichi a Mizukage irodájába toppanva láthatja, hogy nem ő az első és egyetlen, akit eligazításra hívtak a falu vezetőjéhez, egészen pontosan három ninja térdel a Vízárny asztala előtt. Egy fekete atlétát viselő, vékony fiú, tépázott felemás - fekete-fehér - haja álláig ér. Bal karja vállig teletetovált, hátán bozótvágó kés, övén egy sor festékszóró. Megjelent továbbá egy sötétkék loboncú hajadon is, vonásait finom selyemkendő takarja, a combjánál lógó, különös mintákkal hímzett vászontokban míves rövidíj alapján távolsági harcos lehet. Érdekes, de nem visel tegezt. A sort egy baljóslatú Oininmaszkot viselő alak - testfelépítése alapján feltehetően férfi -zárja. Hagyományos shinobi fegyverek helyett szögekkel kivert husángot cipel magával, ami valami különös vadságot kölcsönöz megjelenésének. Miután Satsukitane is elfoglalta helyét a sorban, az égővörös hajú Terumi sejtelmes pillantást vet az illusztris társaságra. Smaragd pillantásában huncut zöld lángként lobog az izgatottság. Buja, cseresznyeszín ajkai tétován szólásra nyílnak, de még jó pár jelentőségteljes pillanatig nem hagyja hang a száját. Csak szórakozottan firkálgat valamit az ujjai között szorongatott albatrosztoll pennával. Végül megköszörüli torkát és belevág:
- Mindezidáig a jó szerencse szele dagasztotta Kirigakure vitorláit, a Negyedik Shinobi Világháborúban sikert sikerre halmoztunk a képmutatók szövetsége ellenében... De ez nem jelenti azt, hogy tétlenül ülhetünk a babérjainkon! A Ködflotta megindult Kumogakure ostromára, de kényszerzubbonyt kellene Kage-kalap helyett viselnem, ha olyan elbizakodott lennék, hogy azt higgyem: könnyű dolgunk lesz. Amint a felhőfalusi őrszemek megpillantják felderítőhajóink lobogóját, futárokat fognak szalasztani a Tűz Szövetség minden országába, hogy utánpótlást küldjenek a vesztegzár alá vont Felhő részére. A megalkuvó Kemuri bár nem bír jelentős haderővel, több méregkonyha van abban a porfészekben, mint italmérés. Teljesítményfokozók, ételpirulák, fájdalomcsillapítók, minden ami lombikban előállítható és könnyen fordíthat egy ütközet kimenetelén. A feladatotok: szabotázs. Hajón kell eljutnotok a Rejtett Füst külterületeire és porig kell égetnetek az ott található mákültetvényeket. Bízzatok bennem, nem palacsintánakvalót szüretelnek azok a munkások... Ha megfosztjuk őket a morfiumelőállítás legfontosabb alapanyagától, megnehezíthetjük az ellenséges harctéri szanitécek dolgát a partraszállásnál. Borítsatok lángba mindent, ami az utatokba kerül, romboljátok le a hírszerzésünk szerint az ültetvény közepetájt található droglabort és ne hagyjatok nyomot! Ha jó munkát végeztek, pár megvesztegetett palimadárral és hamis bizonyítékkal a szomszédos Tűz Országára terelhetjük a gyanút, belviszályt szítva az amúgy sem megingathatatlan hűségéről híres Füstben. Van kérdés?
Kérdi átható tekintettel a Mizukage.

- Nincs számomra egyértelmű a feladat.
Közlöm miközben felállok és végig mérem a többieket. Elég vegyes a társaság, van olyan aki látszatra a nagy erőben s a gyorsaságban hisz. Az egyik ideiglenes társam fegyvere erre utal. Nos végül is mindegy lehet tévedek és csak a felszínt látom. Így el is döntöm hamar nem ítélem, és becsülöm meg társaim látszat alapján. A felszín sokszor mást rejt mint amit a külvilág felé mutat sok ninja. Minden esetre nagyon érdekes egy társaságnak ígérkezik. A küldetés pedig izgalmasnak hangzik, végül is röviden meg leckéztetjük a nyomorult felhőfalusiakat.

Hidan Szomb. Szept. 26 2015, 23:12

A többiek sem épp kérdezősködő fajták. Elszánt hallgatással fogadják a kiosztott utasításokat, és hasonlóképp helyeselnek, mint Satsukitane. A maszkos férfi csendben marad, csak kimérten bólint a hallottakra. A Mizukage elégedett mosollyal legelteti tekintetét a beosztottjain, majd még hozzáfűz pár megjegyzést a korábbiakhoz:
- Remek. Mivel szigorúan titkos küldetésről beszélünk, a diszkréció kulcsfontosságú. Kerülendő a feltűnést, külön-külön kell utaznotok, természetesen inkognitóban. Az hogy ki miként lépi át a Füst Országának határát, már a ti gondotokra van bízva. A találkozó helyszíne a Delírium nevű fogadó, a mákföldektől nem messze található Karite no Satoban. Nem kevés kenőpénzt küldtem a fogadósnak, nem kell tartanotok kelepcétől. Mivel az elpusztítandó labor igen jól elrejtett, még a helyiek is csak bolondos babonának tartják a létezését, így tanácsos előbb kicsit körbeszimatolnotok a településen. Oszolj.

//Az hogy miként jut el a karaktered a találkozó helyszínére, teljesen rád van bízva. Ha szeretnéd, írhatsz egyből egy hosszabb posztot a faluba, amiben részletezed, hogy jutottál át a határőrökön, stb. De ha például valami gyanúsat vagy következetlent írsz le, akkor könnyen meglehet hogy feltartóztatnak, meglincselnek, börtönbe zárnak a határőrök, ha nem tudod kivágni magad Smile

Vagy választhatod a hosszabb utat is: egy tetszőleges helyen (ami lehetőleg minél kevésbé feltűnő, pl.: erdő, határvidékek, stb.) írhatsz egy kezdőposztot és lemesélem a faluba való eljutásod. Így kisebb a lebukás esélye, de hosszabb ideig fog tartani a játék. Bármelyiket is választod, ne feledd: minél kreatívabb vagy, annál nagyobb eséllyel jársz sikerrel. //

Shimura Danzou Szer. Szept. 30 2015, 18:01

// Senshi, Karasu, Rengar - Bocsi srácok a késésért, nagyon sok feladat szakadt a nyakamba //

A "ki maga?" kérdésre nem válaszol, viszont tekintete Rengarra villan. Fürkésző tekintet ez, mely az ifjú genint pásztázza. Hogy milyen szándékból teszi ezt az egy nehéz kérdés... Amikor Karasu közli vele, hogy a Mizukage tulajdonképpen meghalt, akkor elmosolyodik. Széles mosolyát nem csúfítja el a szeme alatti sebhely, legfeljebb félelmetesebbé teszi. Most Karasu felé fordítja orcáját. A férfinak erős, fehér fogai vannak. Talán azt hiszi, hogy a Geninek tréfálnak? Meglehet...
... de talán mégsem. A lába gyorsan, szinte már felfoghatlan sebességgel szalad bele Karasu gyomrába, aki hátrarepül és a falnak vágódik. A férfi becsukja az ajtót és újra körbepillant.
- Tréfálkoztok velem Geninek? Azt hiszitek bedőlök ennek az ostoba viccnek?
Előre lép egyet. Rengar és a fájdalmakkal küszködő Karasu jól láthatja, hogy az ajtón valamiféle pecsét jelent meg ott, ahol az előbb még a férfi keze volt.
- Én Kirigakure no Satou Jouninja vagyok! Nem dőlök be az ostoba... hazugságotoknak! Bár meglepett, hogy képesek voltatok megölni a Mizukage-samát... mint ahogy sokakat meg fog lepni... és az is, hogy nem értem ide időben. De jó lezárása lesz ez egy gyenge Kage uralkodásának... Ti pedig tulajdonképpen hősök vagytok. Halott hősök...!
Talán Rengar ösztönei működtek a legjobban, hiszen nem tette el a fegyverét. Még mindig szorongatja. És mennyire szerecsés számára, hogy így tett! A Férfi olyan gyorsan cselekszik, hogy a Senshi, Rengar, Karasu hármas nem tétovázhat, ha egyáltalán fel akarják fogni, hogy mi történik. A másodperc töredéke alatt lesz káosz az eddigi halotti békéből. Mindegyik Genin felé három-három Kunai repül, miközben az ismeretlen, varkocsos férfi felugrott a levegőbe. Mit tervez? Vagy szüksége van-e egyáltalán tervre egy Jouninnak három Geninnel szemben?

Karasu:
-Állapot: 85% Kisebb zúzódások, amik nem akadályoznak a mozgásban. Enyhe émelygés.
-Chakra: 97%

Rengar:
-Állapot: 99%
-Chakra: 97%

Senshi:
-Állapot: 99%
-Chakra: 99%

**Akemura Senshi** Csüt. Okt. 01 2015, 18:36

/Danzou-sama, Rengar, Karasu/

- Ki maga?- Teszi fel a kérdést Rengar, de válasznak se híre se hamva. Akemura szorosan figyeli apacs indiánt, aki a kérdező személyre tekint. Bár az esernyős személy tettei és szándéka ismeretlenek, mégis Senshinek a némaság válik azon intő jelzéssé, ami során negatív vélemény alakul ki benne.
~ Mégis ki ez az illető, és mit akar?~ Villan fel benne a vészjelző, majd jön a kérdés.
- Hol van Mei-sama? És mit csináltok?- Teszi fel a kérdést a bölényvadász, melynek hallatán a kis szőke geninben megáll a vér, de végül Karasu válaszol a kérdésre.
- Ha-halott.- Jelenti ki kissé remegő hangnemen a nagy darab, de mégis vékony fiú. Ám, ekkor nagyot dobban a kirigakurei geninben a szív, hisz ő nem tudott volna megszólalni.
- A mizukage. Ott fekszik holtan.- Jelenti ki ismét a tényeket Nishikawa miközben kezével társára mutat, aki ekkor ismét nagyot nyel. Bár ez már így is elég kemény számára, mégsem ez lesz az a történés ami jobban meglepi, hanem ami ezek után következik. Az idegen elmosolyodik, mikor meghallja a mizukage haláláról szóló hírt, ami kapásból beindítja Senshiben a riasztót, de amikor az illető még az ajtót is magára csukja. A következő pillanatban az illető már Karasuban landol, vagyis jobban szólva Karasu landol a falban, ami ekkor már hihetetlennek mutatkozik meg Akemurában. 1 pillanat alatt felhevül benne a vér hála az adrenalinnak, és visszanyeri a teste felett az uralmat. Bár már nyúlna a tantójához, tettét mégis egy mondat szakítja félbe.
- Tréfálkoztok velem Geninek? Azt hiszitek bedőlök ennek az ostoba viccnek?- Fejezi ki a gondolatait kék farkas indián, ami ismét leblokkolja Akemura cselekedeteit. Bizony ez a félelem jele, ami most megnyilvánul a gyerek tetteiben.
- Tréfálkozunk?- Teszi fel a kérdést halkan. Hangjában értetlenség nyilvánul meg.
- Én Kirigakure no Satou Jouninja vagyok! Nem dőlök be az ostoba... hazugságotoknak! Bár meglepett, hogy képesek voltatok megölni a mizukage-samát.. mint ahogy sokakat meg fog lepni.. és az is, hogy nem értem ide időben. De jó lezárás lesz ez egy gyenge Kage uralkodásának... Ti pedig tulajdonképpen hősök vagytok. Halott hősök...!- Jelenti ki a tényeket, mely során bebizonyosodik Akemura állítása a gyilkosságról és a gyilkosról.
- Szóval te voltál.- Jelenti ki ismét halkan a fiú. Szemei ekkor már nagyra vannak nyílva a sok információtól, és a hihetetlen adrenalintól ami most benne van. A tudat, hogy egy olyan személlyel áll szemben aki megölte Kirigakure legerősebb személyét nagyon erős hatással van rá, de talán a tudat, hogy az illető velük is végezni akar még nagyobb nyomást gyakorol rá. Ha tehetné már rég menekülne, de tudván, hogy kevés kijutási lehetősége van egyértelművé teszi a célt, hogy bizony nincs más választása mint harcolni. Senshi megbánta, hogy eltette a tantoját, így gyorsan megpróbálja előrántani azt ismét, de tetteit megállítja 3 kunai, amit észlelve a kis szőke fiú az asztal alá bújva próbál hárítani.
Ha nem találja el egy kunai sem, akkor az asztal alá bújik, és gyors taktikát próbál kieszelni.
~ Mit kéne tenni? Talán ha..~ Találja ki szinte azonnal az ötletét. Nem is csoda, hisz nagy veszélyben van, és az adrenalin is erősít a gondolkodásán, így a terv a következő.

Az asztal takarását kihasználva létrehoz 2 bunshint, majd mindhárman előkapnak 2 kunait, és ha elég erős/erősek, akkor fellöki-kik az asztalt remélvén, hogy annak puffanása elég erős hangot vált ki, hogy felkeltse a figyelmét az őröknek, vagy akárki másnak. A klónok és az eredeti Senshi továbbra is guggolva marad, és amint megpillantják a levegőben lévő mestert mind a hárman elhajítanak 1 kunait az ellenfél felé.

1. Bunshin.
Miután elhajította a kunait azonnal felpattan és a feldöntött asztalra lépve próbál elrugaszkodni, hogy egy ugrással feljusson az indián elé. Karjaival a másik kunait a feje fölé emeli, és az illető arcát célozva mint egy kosaras aki kosárra dob próbálja leszúrni azt. Természetesen a cél az, hogy az illető elől kitakarja a genint és a másik klónt, illetve elterelje a figyelmét, illetve talán még védekezésre is sarkalja azt. Ha a klón eltűnik akkor a hirtelen kis füstfelhő is segítségre lehet a takarásban.

2. Bunshin.
Amíg az első szemből támad addig ő a lehető leggyorsabban a Chounin alatt futna el, majd ha megfelelő pozícióba kerül, akkor megpróbál felugrani az indián mögé, és balról indít szúró jellegű támadást az ellenfél bal oldali nyaka felé. A cél a további figyelemelterelés, illetve, hogy az ellenség megtévesztése, remélvén, hogy sikerül elhitetni, hogy ő az eredeti, és ezzel elterelje a valódi Senshiről a figyelmet.

Az eredeti Akemura.
Miután elhajítják a kunait, megindul az első és a második klón. Mielőtt az első klón eltűnne, az igazi genin elhajítja a másik kunait is amire egy dróthuzal van rákötve, remélvén, hogy az első klón eltűnése során az ellenfél nem látja meg azt, és talán sikeresen eltalálhatja. A cél a teste eltalálása. Ha a kunait kivédené, vagy eltérne előle, akkor sem lenne gond, mert Akemura pont erre számít. A védekezés/ kitérést követően jelenne meg a 2. klón az indián háta mögött, hogy megtámadhassa, és elterelhesse annak a figyelmét. Ha nem találja el a speciális kuanial, akkor a dróthuzalt meghúzva próbálja a huzal végére erősített fegyvert kellő irányba lendíteni, hogy annak pengéjével megsebezhesse az apacsot. Célja az, hogy a fegyver kellő ponton, megsebezze az illetőt. A cél a nyak, vagyis jobban szólva a gége átvágása.

A fiú tettei során nem figyel oda társainak cselekedeteire, hacsak nem szólalnak meg, de ha az ellenfél megragadná a huzalt, vagy a kunait, akkor védekezésként egyből eleresztené, és előrántaná tantoját, hogy azzal tudjon védekezni az esetleges támadással szemben. Tekintete elszántságot tükröz, hisz a célja a túlélés.

**Rengar** Pént. Okt. 02 2015, 15:32

/ Senshi, Danzou, Karasu//

Kérdésére nem válaszolt az idegen. A tekintete Rengarra szegeződik. Elkezdi vizsgálgatni a fiút. Talán azért mert támadni akar?
- Ha-halott.- rebegi az idősebb genin a hol van Mei-sama kérdésre válaszolva.
- A Mizukage ott fekszik holtan.- bök Karasu az íróasztal felé.
A fickó erre elmosolyodik. Sebhelyétől vigyorgása nem torzul de sokkal ördögibb lesz. A csávó egyáltalán nem szimpatikus neki.
~ Az esernyő nyilván nem dísznek van. Talán fegyver? Egy esernyő meglehetősen különös de biztos van benne valami. Talán senbonok.
Bumm. A férfi lába Karasuban landol, és a fal adta a másikat. Rengar mostmár sejti hogy ő lesz az ellenség.
~ Csak a fejét, oké? Csak a fejét. Mivel nem hinném hogy ezt a rúgást segítség céljából csinálta ezért most nagy szarban vagyunk.
- Tréfálkoztok velem geninek? Azt hittétek bedőlök ennek az ostoba viccnek?- az ajtót becsukta, valamiféle pecsét jelenik meg.
- Én Kirigakure no Satou Jouninja vagyok! Nem dőlök be az ostoba... hazugságotoknak! Bár meglepett, hogy képesek voltatok megölni a Mizukage-samát... mint ahogy sokakat meg fog lepni... és az is, hogy nem értem ide időben. De jó lezárása lesz ez egy gyenge Kage uralkodásának... Ti pedig tulajdonképpen hősök vagytok. Halott hősök...!
Rengar felé három kunai repül. Megpróbálja kardjával félreütni a kunaikat, és ha sikerül akkor… a Shunshin segítségével arébb megy, egy bunshint hagy az előző helyzeténél. Az elterelést már csak társaira bízhatja mert a következő lépésben a fumma shuriken segítségével próbálja lefejezni ellenfelét, hiszen a fején tűnik a legsebezhetőbbnek.

Ajánlott tartalom

Mizukage palota