Mizukage palota

Ruken csak ennyit mondott! „Seganta” és ahogyan kiléptél az ajtón és elindultál, a testeden keresztülfutó furcsa érzés arra kényszerített, sőt te saját akaratodból arra kényszerültél, hogy az ismereten érzésnek helyt adva, szó szerint előhívd azt az alakot, aki téged követett. No de nem is kellett sokat gondolkodnod, hiszen a földből csakhamar egy Anbu harcos jelent meg, ahogyan térdre rogyva közölte veled az okait.
- Bocsásson meg! -mondta- De megkelett bizonyosodnom róla, hogy valóban őn-e Kurono-san! Örülök, hogy nem tévedtem! -állt fel- Fontos információim vannak a küldetésével kapcsoltban! Kérem jöjjön velem! - mondta, ahogyan az esett érdekes fordulatokat kezdett venni!

Az ANBU harcost követve az épület alaksorába, egy olyan hely tárult a szeme elé, melyet nem is láttál. Egy egész hálózat, ahogyan a sötét folyósok magában rejtették ugyan a csapdák veszélyét, ahogyan a szűk hely miatt a technikáid nagy részét is semlegesítették, de ennek semmi köze volt a valósághoz. A férfi egy ajtó elé vezet, melyet körülbelül fél óra után értettek el. A megtett távolságból pedig bőszen tudtad, hogy már a falún kívül vagytok.
- A személy, aki mindent tud, ezen ajtó mögött van! Bocsáss meg, hogy előbb nem mondtam el! – közölte veled, ahogyan újra beleolvadt a talajba lassan és egy kérdésedre sem válaszolva eltűnt a szemed elől! Majd pedig új fejezett indult el attól a pillanattól, hogy beléptél abba a szobába.
A szobában, csak egy gyertya pislákolt, ahogyan becsukva magad mögött az ajtót, a gyertya fényében ülő öreg alak, hellyel invitált. Na de ne szaladjunk előle, addig a pillanatig sok mindent megtudtál. A férfi nem rejtette el az arcát, első pillanat látod minden mozdulatát, ahogyan a 70 éveiben járó öreg alak, szó szerint meglephetett. Na amint leültél, és ami történt, amit mondott, az lepett meg igazán!
- Üdvözöllek Kurono-kun!- szólított meg, ahogyan helyet foglaltál- Örülök, hogy itt vagy! Tudod ebben a falúban már nagyon kevés ember emlékszik rám! Örülök, hogy egy kettő még a szolgálatomban áll, de ez nem is lényeg! A lényeg az, hogy...- mosolyodott el- … hogy én öltem meg azt az ANBU-t!

A férfi megjelenése: !!KATT!!

Kurono-nak sok új kérdése támadt, ahogyan a férfi intőleg maga elé emelete az ujját (hasonló mozdulattal, mind amikor valakit leakarunk csendesíteni!), ahogyan komor arckifejezést vágva nézett rád. Szinte megállt a levegő, ahogyan tisztán érezted, hogy az a valaki aki ellőtted van, nem hétköznapi shinobi.
- Ne legyél tiszteletlen gyermek! -közölte veled a „Hugyozzak a sarokba?” rész miatt valószínűleg, ahogyan visszarakta a kimonoja újabba a kezét, ott folytatta a szavait, ahol te félbeszakítottad, bár láthatólag, vagyis hallgatólag, úgy fogalmazott, hogy választ kapj elsődleges kérdéseidre. - De igazad van, illik bemutatkoznom! A nevem Shoami Fujishina! Te nem halhattál rólam, de Hana-chan nagyon is jól ismer!- mosolyodott el, ahogyan a várt helyzet létrejött, érdekleni kezdett a férfi, hiszen lényegében Hana miatt kerültél Kirigakure-be. - De az a lány sohasem tudta összerakni kellő mértékben a dolgokat... nincs ideje mindenre, nem képes olyan higgadt lenni mind én! De fiatal, ezért ilyen, ahogyan te is! - nézett rád, immáron teljesen barátságos arcot vágva olyan érzésed volt, mintha egy barátságos öregember lenne előtted- Talán ezért bízik meg benned ennyire! Rávette a Mizukage-t, hogy itt marathass, megadta neked a lehetőséget, hogy fejlődj és mindezek ellenére egy szót sem szólt hozzád eddig. De mind mondtam ő ilyen! De a miértekre a válasz nem ez, hanem... hogyan is nevezted Aware? - kérdezte tőled- Szóval most ott rejtőzik! De hát mindig is szerette a fiatal lányokat. Nem meglepő!- nevette el magát, ahogyan egy szót sem érthettél abból amit mondott. - De az Anbu rájött arra kis ő valójába, és ha kiderül, akkor Hana tervei semmivé vállnak, ahogyan még téged is bajba kevert volna!

A férfi az első kérdéseden, sőt az utána lévő gondolatmeneteden, amit abból szűrtél le, amit ő mondott neked, igazán meglepődött. Nem gondolta, hogy ilyen gyorsan jár az eszed és rájössz lényegében a tervükre, de most, hogy rájöttél, nem volt más hátra, mind az, hogy vagy mindent bevalljon neked, vagy elhallgattasson, mert túl sokat tudsz. Mivel Hana megbízott benned, ezt már mondta, főleg annak fényében, hogy azt is kijelentette, hogy tervei vannak veled, nos ebből a néhány szóból kiindulva biztos nem fog megölni! Sőt, most hogy ennyire megkönnyítetted a helyzetét, elmond mindent neked. De mit is? Ja az most fogod megtudni!
- Kitudja?! -nézett rád- Ő jobban ismer nálam, de hogy mit is látott benned vagy éppen miért bízik meg benned azt nem tudom! -felelte, de ezt már te úgymond félig tudhattad, elégé jól ismertétek egymást, még ha nem is szolgáltál alatta sók ideig- De az erőd, az mindenképp lenyűgöző! Fiatal koromban én is szembekerültem egy Hazukage-val és éppen hogy túléltem a a vele való harcot! - mosolyodott el a szép emlékeken- De az régen volt, még akkor mikor Kirigakure szembeállt a fél világgal! De ez már nem is lényeg! - kezdett bele végre abba, amit hallani akartál- A lényeg az, hogy igazad van! Hana valóban Kirigakure ellen készül! Bosszút akar állni a klánján és ehhez minden lehetséges erőt megragad..- mutatott rád- … még a tiédet is! Nem elég erős ahhoz, hogy elpusztítsa Kiriagakure-t! Még ahhoz sem, hogy megölje a Mizukage-t! De ez hamar fog változni! Egyre erősebb lesz! Egyre nagyobb befolyással fog bírni a falúban! Csendben az árnyak közt szervezkedik, ahogyan Kirigakure minden vele kapcsolatos lépésének az lesz az eredeménye, hogy végül a falú saját magát fogja elpusztítani! - mosolyodott el ismét- És ebben neked is részed lesz Kurono-kun! Mert Hana így akarja!

Az öreg férfi halkan végighallgatta a szavaidat és azon tervedet, hogy egy bábállamot ezáltal, létre lehetne hozni, ami hát nem is volt annyira rossz ötlet, ezt a férfi is nyugodtan belátta. Azonban ahogyan befejezted, ez nem nagyon ült ki az arcára, hanem csak csendben megcsóválta a fejét és lehunyta egy pillanatra a szemeit, ezzel adva tanúbizonyságot arról, hogy ebben ő nem ért egyet, vagyis inkább a Hana által megírt terv nem ez! De hogy mi, azt az öreg kis bökte.
- Nem állsz messze az igazságtól, de tévedsz! -közölte veled nyíltan- Hana nem fogja elfogadni Kumogakure segítségét! - de vajon miért? - Túl sok időt töltött ott, túl sok embert ismer és túl sokan gyűlölik! Lehet, hogy nem tudod, de Hana múltjának egyik fekete korszaka oda köthető! De nem is számít Kumogakure, nála sokkal erősebb szövetséget fog kötni... - mosolyodott el- És ha sikerrel fog járni, akkor porig rombolja Kirigakure-t, az írmagját is elfogja pusztítani, minden itt élő shinobit és civilt megfog ölni, hogy mindenki emlékezzen arra, amit ők csináltak! - remegett meg a keze a férfinak, melyet te észrevettél, de vajon mi lehet a múlt? - Te ebben fogsz neki segédkezni! Akármilyen feladatott fog neked adni akkor! De úgy érzem valamit még megkel tudnod, mert ebben neked is mélyebb beleszólásod van és mindenhez kulcsfontosággú személy ő is. - mosolyodott el- Igen ő! Hogy is nevezted Aware? Igen, így hívják most igaz! Tudnod kell ki az a nőszemély, ki is ő valójában, mert az én életemet és Hana-ét, ahogyan a klánunk sorsát is ő rendelte el! A nő akit életemben mindig is szerettem és feleségül is vettem...

A férfi semmit sem mondott a szavaidra, ahogyan abban a pillanatban, hogy befejezted, nemes egyszerűséggel közölte veled a megannyi hibát melyet elkövettél és amiért nem figyeltél rá. Na de sebaj, végül is néha elég nehéz olvadni a sorok között, de majd belejössz, hiszen ez a shinobi világban nélkülözhetetlen!
-Tévedsz elég sok dologban! – közölte veled nyugodtan- Egy szóval sem mondtam, hogy nem teljesítheted be a bosszúdat! Aware immáron nekünk is kényes ügy, de főleg nekem! Hatvan éve bujkál előlem, ahogyan egyszerűen nem tudok a nyomára akadni! Mindig más testet birtokol, mindig képes újjászületési és be kell hogy valljam, a mostani testében egyszerűen túl nőtt rajtam is! -hajtotta le a fejét- De ez nem az én bajom már innét! Aware-t Hana-chan-nak tartogatom, ő lesz a végső teszt az ereje lemérésben, az pedig már csak rajtad áll, hogy segítesz-e neki! - halgattot el, ahogyan ez a beszélgetés egyre jobb irányba kezdett terelődni, olyan irányba mely lassan túlnőtt rajtad is- Visszatérve a szövetségesekre pedig, vajon kik lehetnek Kumogakure-nel is erősebbek?- tette fel a kérdést neked.

A férfi a felvetésedre először nem reagált semmit, hagyta hogy befejezed amit elkezdtél. De abban a pillantban, hogy végeztél az öreg arcára egy széles mosoly ült.
- Veszélyes vagy! -közölte veled- Ennyi mindent tudni és kiötleni ilyen fiatalon, sőt rájönni az igazságot fél szavakból! A te korosztályodban tényleg sokkal nagyobb lehetőség rejlik, mind azt hinni mertem volna. - közölte veled bőként, ahogyan felállt a székéről! - De egyenlőre elég ha ennyit tudsz és nem többet! Ha lebuknál akkor sem fogsz semmire sem emlékezni! -nyújtotta ki a kezét, ahogyan még mielőtt tudtad volna mi si történik, megérintette a homlokodat, majd pedig megszorította. Fájdalom hasított a testedbe. - Hana nem tudja, hogy itt vagy! Nem is kel egyenlőre megtudnia! Ha eljön az idő, mindent tudni fogsz már, de addig felejtsd el mindent! -fogott el az álmosság, ahogyan a szemedet egyre nehezebben tudtad nyitva tartani - Emlékek pecsétje záródj le! -hallottad halkan még, ahogyan a következő pillanatban elsötétült előtted minden.

A lakásodon ébredtél, ahogyan hatalmas rumlit találtál magad körül. Mintha dulakodtak volna valakik. Nem értetted, ahogyan az utolsó emléked, hogy kilépsz a Kage irodájából. Utána pedig se kép se hang. Csak az üresség. De ahogyan megpróbáltál felállni, hirtelenjében elcsúsztál valamin, ahogyan a nyitót ablakon keresztül hallatod az eső ritmikus dobolását. De ahogyan egy apró kis villám szelte át a levegőt és megvilágította a szobát, tisztán megláttad. Egy halott ANBU volt a falra tűzve, felszabdalva, ahogyan te is tiszta vér voltál. Az ajtón pedig hirtelen kopogtattak.

Pánikba estél és kapkodtál, ez pedig nem volt rád eddig jellemző. Ahogyan kilestél a ház oldala mögül, nemmást láttál meg mind Ruken-t, ahogyan az esőkabátja alól alig láttad ugyan az arcát, de a kisugárzása és igazából minden más, az alkata, a viselkedés, mind rá emlékeztetett. A fiú mellé lépve köszöntötted őt, ahogyan kicsit sem furcsán viselkedtél, hanem úgy ahogyan szoktál.
Ruken feléd fordult, ahogyan végignézett rajtad, majd lehúzva a fejéről a csukját, nyíltan közölte veled azt, amiért jött. Azonban ekkor jött elő, hogy siettél és nem figyeltél a részletekre.
- Mert eltűntél!- közölted veled, mind mondtam nyíltan és tényszerűen. - Három napja egy szó se hang nélkül tűntél el és senki sem látott azóta. Már azt hittem, hogy valami bajod esett!- nézett le a kezedre- De látom semmi baj! De ha megkérdezhetném, hol is voltál idáig!- mosolygott rád- Mind a kinevezett ideglenies Mizukage szeretném meghallgatni a jelentésedet! De a legjobb az lenne ha bemennénk! Nem gondolod?- kérdezte tőled, ahogyan ha azt mondott, hogy igen, egyből le fogsz bukni!

Mindent bevallottál Ruken-nek, amire emlékeztél! Se többet, se kevesebbet nem mondtál neki. És ahogyan a jounin a holttestet nézte, egy szót sem szólt. Körbenézett a helyszínen, ahogyan kis idő múlva lágyan felsóhajtott és felállt a földről, ahol eddig guggolt és feléd nézve nyíltan, hozzá képest egyáltalán nem szokatlanul közölte a tényeket az ő részéről!
- Most már értem! -nézett rád- Ezért volt véres a kezed és a nem vizes a ruhád!- közölte veled, ahogyan ekkor esett le, hogy miért mondta neked, hogy be akar menni. Amikor elcsúsztál a kezed véres lett, illetve mikor kiléptél a szabadba a ruhád nem ázott át annyira, mely nyíltan közölte volna, hogy hosszú percek óta vagy az esőben. Nem mondta de ennyiből képes volt levonni a szinte helyes következtetéseket, pedig ez csak a kezdett volt. - De ez már nem lényeg! -fordult a tetem felé- A jelek szerint nem itt ölték meg! Túl tiszta a terep és a vérnyomok alapján ez csak a holtestből származik. Egyszerű és sűrű, nem olyan, mind amilyeneket ilyen sebeknek kéne hagyniuk! Valaki rád akarja fogni a helyzetet! -nézett vissza rád- És a test! Ez egy oinin ninja! A maszkja alapján felismerem! - vetet egy utolsó pillantást a testre. -Ez gond!

Ruken csak téged nézett, ahogyan egy pillanatra újabb fontos tizedmásodperceket szentelt a holtestre. Valamin gondolkodott, ahogyan te a belegyezését próbáltad kérni, hogy folytathasd a küldetést, ahogyan valójában ennek nagyon is nem volt értelme, sőt az igazat megvallva, eldugva az emlékeid közt, de már tudtad a válaszokat is. Ruken pedig visszanézett rád, ahogyan megvakarta a fejét.
- Ez nem Aware munkája! -nézett rád, ahogyan nem értetted, miért gondolja ezt- Ezt a férfit ninjutsuval ölték meg, de Aware inkább a fegyvereit használta volna! A testén lévő vágásokat a halála után ejtették, hogy kivérezzen és nagyobb nyomot legyen képes hagyni!- lépett melléd, ahogyan a kijárat felé lépett- Az oinin osztag nem nekem felel, még most sem! Nem tudhatják meg, hogy itt mi történt! - mosolygott rád- De ne aggódj gondoskodok a helyzetről, azonban...- fordította komolyra a szót- A küldetésed ezennel véget ért! - jelentette ki- Túl veszélyes ez a küldetés! Magam veszem a kezembe a dolgokat! - szorította ökölbe a kezét- Ha valaki itt rejtőzik és képes volt két ANBU-val is észrevétlenül végezni és nyíltan, észrevétlenül járni köztünk, akkor ez meghaladja a te képességeidet, sőt az enyéimet is! Azonnal értesítem a Mizukage-t! - lépett egyet ellőre, ahogyan ezzel az ajtóhoz is ért- Ne izgulj! A számlát álom! -mosolygott rád, ahogyan nem értetted, de azonnal megértetted. Kézjelekbe kezdett, ahogyan a következő pillanatban a holtest lángra lobbant és alig is pillanat múlva hamuvá is égett, bár nyomott hagyva maga után, A padló, a falak korommal lettek megégetve. - Aludj jól! - intett neked, ahogyan kilépett a szobából és magadra hagyott, a küldetésed pedig véget is ért.

//Ez egy „S” szintű küldetés volt, azonban inkább tartalmi mind harcos kivitelben, ezért a küldetésért csak: +15 ch szintet kapsz! Ha akarod azonnal bele is kezdhetünk a következő küldetésbe! //

//Küldetés közben! És készülj fel, mert ez egy „S” szintű küldi lesz, melybe bele is halhatsz! Nem viccelek! Ez a feltétel, hogy megtanuld a jutsut! //

Egész éjszaka fent voltál, ahogyan a nap felkelt már, de te semmire sem jutottál. Nem voltál képes arra, amit megalkottál elméletben, Hosszú órák alatt sem haladtál egy csöppet sem előre. Tisztán érezted, hogy ez, amit létre akarsz hozni, meghaladja a képességeidet! A kezed már fájt, ahogyan hírtelejében, valaki szétnyitotta a mögötted lévő ablakot. Azonnal odakaptad a fejedet, ahogyan egy ANBu kunoichit pillantottál meg, kezében egy maszkkal.
- Ezt vedd fel! Külön a Mizukage kérdésére azonnal elhagyjuk a falút!- kiáltott rád parancsolóan- Nem tűrők ellentmondást, a küldetés részleteit megtudod amint kell! Siess! Öt percet kapsz! -kaptad a parancsot, ahogyan az csak rajtad áll, hogy hogyan is teljesíted, vagy éppen ellenkezel.

Kurono kilépett az ablakon, immáron az Anbu által adott ruhát viselve! Hogy mi is volt az? Nos nagyon egyszerű és könnyen leírható. Egy standért ANBU ruházat, a páncélzattal, mely magába foglalta a mellvértett és az alkarvédőket is. Sőt a hátadon megtalálható volt a kardod is, ami így teljessé tette a felszerelést. A lány arcát nem láttad, hogyan is reagált a mosolyodra, hiszen a maszkja, mely egy rókát ábrázolt, eltakarta előled az arcát, egyedül a kék szemeit láttad tisztán. De a következő pillanatban a te arcodat is elrejtette a maszk, ahogyan a kunoichit követve elindultatok.
Az út közben pedig végigmérhetted a nappali fényben a lányt, ahogyan megállapítottad, hogy nagyon is jó csaj. De az alkata is megegyezett azzal, ami elvárható volt egy kunoichitől. Nem volt kicsi, vagy éppen vékony, de izomagy sem volt. Normál alkat, ahogyan a mozgásán meglátszott, hogy kiérdemelte ezt a rangot. Egyáltalán nem kényelmes tempóban haladtatok, ahogyan az egész éjszakás gyakorlásnak hála, gyorsan kimerültél és lelassultál. Éppen ezért időhúzásképpen kérdezted meg a lényeget,. Ahogyan a nő rád nézett, majd egy kisebb szaltó után a faút övező egyik kőoszlopon megállva várt be téged. Kezét a derekára téve nézett körbe, ahogyan a tekintette lassan rád tévedt.
- Ez a parancs nem Ruken-santól származik!- nézett rád, ahogyan a maszkját még mindig nem vette le- Maga a Hatodik Mizukage adta parancsba, hogy hajtsuk végre ezt a küldetést! - nézett a távolba egy pillanatra – És külön kérte azt is, hogy te velem gyere! -sóhajtott fel, ahogyan téged bámult és érezted, hogy végigmér- Nem tudom, mit látnak benned annyira, de elfogadom a Mizukage-sama döntését, egy szó nélkül! Készülj fel Kurono-kun! -szólított fel- A mai nap megölünk egy férfit, aki elárulta Kirigakure no Sato-t!