Mizukage palota

Gingitsuke végigalhatta a két shinobit és amit eddig sejtett, lényegében igaznak is bizonyult. Ti ketten egyáltalán nem olyanok vagytok, akik behódolnak akárkinek és akárhol. Lázadok, akik a magasságokat keresik, akiknek nincsenek szabályok és szabadok és aki megízlelte ezt az életet, az már nehezen lenne képes olyanná válni, mind amilyené akartak titeket tenni.
- Jól gondoltam! - mondta halkan- Ti veszélyesetek vagytok! De ez nem az én ügyem! - hangja unott volt kissé– Ti a Bishamon tagjai vagytok, nem az oinin egységé! Ugyan engem bíztak meg a szervezett megfigyelésével, de nem az én dolgom rendet rakni és felügyelni, vagy éppen megnevelni titeket! -értettek a falú szélére, ahogyan egy chuunin mellvértett viselő férfi jelent a semmiből, elállva az utat. - Ez Hana-chan feladatta! - közölte veletek, nyugodtan, ahogyan megáltattok és az oinin férfi odasétálva a shinobihoz megmutatta neki a köpeny alól elővett papirost, ahogyan pillanatokkal később, újra szabaddá vált az út előtettek. - A legjobb az lenne, ha megvárnátok őt, biztos jó kijöttök majd egymással , nagyban hasonlít rátok, bár ő jobban van Ruken-san-nal!

Elhagytátok a falút, útnak indulva, északra, a közeli ország felé, ahogyan ott majd minden más lesz.

//Írjatok A Hoshigakurét körülvevő szakadék-hoz, hogy két nap alatt elértétek azt, de ott gondok adódtak! Szép és hosszú történetet kérek, ne siessétek el, ha akarjátok felvázolhattok egy tervet is, hogy hogyan akartok átkelni a gázon, vagy éppen elkapni a célpontot! //

Egy újabb átlagos nap kezdődik. Reggel van még, egyedül vagyok a Gaisuke kúriában. Fél óra lustálkodás után kikászálódok az ágyamból, majd hozzálátok a napi teendőimnek. Tisztálkodás, egy kis edzés, újabb tisztálkodás, majd reggeli.
Miután befejezem az evést, elpakolok magam után, majd elindulok a faluba. Alig érek ki a házból, amikor meglátok egy shinobit. Kényelmesen sétálok elé, majd meghallgatom mit szeretne. Elmosolyodok, amikor meghallom, hogy a Mizukage hívat. Bólintok egyet a hírnöknek, majd elviharzok, hogy küldetésre mehessek.
Amikor elérem a palotát, nagyon gyorsan felsietek a Mizukage irodájába. Rövid kopogás után pedig belépek, hogy meghallhassam a küldetésemet.
- Jó napot, Mei sama! - köszöntöm a hölgyet. - Most is ragyogóan néz ki, mint mindig! - folytatom egy kis bókkal, majd meghajolok a Kage előtt.

Úgy tűnik, hiába siettem annyira, nem voltam elég gyors. Legalábbis Mei sama azt várta volna, hogy sokkal hamarabb oda érek. Szerencsére a bókom kiengeszteli a Kage-t, így nem vagyok annyira bajban. Rajtunk kívül egy másik shinobi is van az irodában. Egy nálam alacsonyabb, szemüveges srác, aki egy hatalmas fegyvert visel a hátán.
A shinobival nem foglalkozok, nem ezért vagyok itt. Csendben várom az eligazítást, amit hamarosan meg is kapok. A feladatom "egyszerű", át kell mennem a Tűz Országába, ahol az egyik településen találkozok egy iwagakurei shinobival. Vele együtt kell kémkednem az ellenség után. Nem is igazán aggódok, viszont kicsit kevésnek tartom az időt, ami alatt meg kell tudni az ellenség szándékait. Így ez a feladat inkább információ lopás lesz, mint valódi kémkedés. Bemegyünk, megszerezzük ami kell, majd menekülünk. Azt hiszem már értem miért én vagyok erre a jelölt. Feláldozható vagyok, főleg mivel a faluban mindenki árulónak tart. Így ha elvesznék ebben a küldetésben, akkor értem nem lenne kár. Ráadásul sehol sem tudják, hogy én visszatértem Kiribe, így akár ez is mehet majd a BINGO adataim közé.
- Köszönöm a bizalmát, Mizukage sama! - hajolok meg a nő előtt. - Ígérem élve térek vissza a küldetésről. Ha viszont mégis életemet veszteném, örülök, hogy valaha találkozhattam ilyen bájos teremtéssel, mint Ön! - fejezem be a szónoklatomat, majd a hónom alá csapom az aktát és elhagyom az irodát.
Visszatérek az otthonomba, ahol előkészülök a feladatra. Nem viszem magammal a fegyvereimet. Egyedül a shurikeneket és a kunaikat veszem magamhoz, de azokkal más tervem van. Indulás előtt gyorsan veszek egy tekercset, amibe belepecsételem azokat. Ezután a tekercseket az alkaromra erősítem, így sokkal gyorsabban elő tudom majd hívni a fegyvereket, mintha övtáskából kéne kiráncigálni azokat.


//Beleegyezek, hogy a karakterem elhalálozhat, ha esetleg olyan dolog történne a küldetés során, ami a karakterem életébe kerül! //

//Mei samának//

Épp ebédeltem, amikor valaki kopogott az ajtón, de mire az ajtóhoz értem már senki nem volt ott. Miya, a vadászgörényem, aki a véletlen folytán, hogy nyitva hagytam a ketrece ajtaját kiszökött hordozójából, viszont felfedezett egy papír darabot a küszöb előtt. Felvettem a levelet és olvastam. Valami olyasmi állt benne, hogy a Mizukage hívat és 10 perc múlva jelenésem van. ~ De jó tehát 3 percem van összepakolni. ~ Elköszöntem a családomtól és elmagyaráztam, hogy küldetést kaptam, így sajnálatos módon le kell mondanom a további jelenlétet. Felrohantam a szobámba. Felkötöttem a shurikentartóm, majd felkaptam az övtáskákat, megnéztem a tartalmukat és attól függően, hogy mi van benne felkötöttem a szokásos helyre. Aztán a Fuuma shurikenek jöttek, a tartójukkal együtt a hátamra vettem. Aztán felkötöttem az övemet, majd a katanám és a wakizashim. ~ Mi maradt itt? ~ 2 ninjato is a hátamra került. Megnéztem mi van a hátizsákban, amit még magamra kell aggatnom. A rádió a fülembe, alkarvédő a karomra, a fejpánt pedig a homlokomra került. Miután minden a helyére került, még a konyhában felkaptam Miyát és a hátizsákomba raktam. A cukorborsóm a hátizsákból szemlélte a nagyvilágot, míg én lóhalálába futottam a palota felé. Épp időben érkeztem meg az iroda elé. ~ Bekopogjak vagy ne? Erről nem írt a levél. ~ Mivel inkább nézzenek hülyének, mintsem leszidjanak, így bekopogok és várom a választ.

//Tenshi//

Furcsa páros? Nem csak egyetlen ember aki ki nyitja neked az ajtót és be enged. Fő főnök vagy is a mizukage az asztala előtt ül és unottan teáját kevergeti egy kanállal. Mikor meg állsz az asztal előtt fel néz rád majd vissza a teára. Nem szol egy szót sem csak kortyol az italból és ki nyit egy mappát.
- A feladat egyszerű. Van egy gyakran használt út ami körül mostanában furcsa dolgok történtek. A feladat, hogy meny oda és derítsd ki mi is folyik ott pontosan. Néhány utazó szerint sokk ara fele a vadállat ha így van derítsd ki, hogy mik vagy kik ólálkodnak ott. Indulnod most azonnal kell. A környék térképét tanulmányozd át alaposan.
Kage vissza tér teájához majd mielőtt még távoznál...
- A küldetés alatt nem leszel egyedül. Bár ahogy én ismerem csak ő fog látni téged de te nem fogod észre venni, ha csak nem hagyja.

Második küldetés: Tano, Liomei, Maru (Utóbbi kettő NJK)

Új nap, új lehetőségek. Mióta kiosztották a nyakunkra ezt a Pinou senseit, semmit nem tanultam, még csak edzeni sem volt időm, bár az is igaz, a tegnapi napot pihenéssel töltöttem. Na, ha a mait is ilyen gyorsan befejezzük, első utam az erdőbe vezet, gyakorolni a speciális technikáimat.
Szerencsére tegnap vettem tíz darab robbanó jegyzetet, ami tökéletes kiegészítője lesz a "Az íjász meglepetés" technikának, már csak gondosan rá kell tekernem a nyílvesszőkre, hogy azok a lehető legkisebb feltűnést keltsék. Korán keltem, hogy ismét felkészülhessek a mai napra, s mivel most maga a Mizukage színe elé kell járulnunk, aki talán azt jelenti, hogy komolyabb feladattal lát el minket. A tegezemet negyven db nyílvesszővel tömöm meg, mivel ez egy tegez duplájának a méretét teszi ki, bőven elfér benne. Húsz darab amolyan kamu nyílvessző kerül bele, amit agyaggal vontam be, tíz darab robbanó jegyzettel ellátott, tíz darab méreggel ellátott, és a maradék negyven éles nyílvessző. Ezeket úgy pakolom, hogy megjegyezhető legyen, de hogy nehogy átverjem magam, a tollak végére különböző cérnákat aggatok, amikre csomókat kötök. Az egy csomós a kamu, a két csomós az éles, a három csomós a robbanó, a négy csomós a méreg, így biztos nem fogom keverni őket, de már maga a sorrend is benne van a fejemben. A cérnák jól beleolvadnak a tollazatba, így az nem feltűnő, a leghosszabb folyamata a készülődésemnek befejeződött. Elvégzem a reggeli rutint, mint mosdás, fogmosás, és wc-zés, majd felöltözök. Leginkább a vállpáncéljaimra figyelek, gondosan becsatolom őket, még csak véletlen se tegyék láthatóvá a pecséteket. Bekenem az arcom a klánom kultúrájának jellegzetes mintájára, a nehezen lemosható, a tegnapi nap után már lekopott festékkel, majd a felszereléseimre fordítom figyelmem.
Az oldaltáskámba beleteszem a kunaikat, és a Shurikeneket, meg egy kis tégely mérget. A Tegezt gondosan rácsatolom a hátamra, hogy tökéletesen illeszkedjek a hátam idomaihoz, és hogy a futásban ne zavarjon, majd íjamat magamhoz véve elindulok. Út közben ellenőrzöm az íjam végeiben lévő kunaikat, majd ha rendben találtam, meg sem álltam a palotáig, hol most másodikként érkeztem.
Liomei nyughatatlannak tűnt, arcvonásaiból izgatottság sugárzott vissza, amit én nem igen értettem, s bár felnéztem én is a palotára, utána is értetlenkedve pillantottam vissza a lányra.
- Üdv. - Köszöntöttem nem túl szókimondóan, majd felugrottam a feljáró korlátra, és törökülésben foglaltam rajta helyet. Bár visszaköszönt a lány, hozzá hasonlóan szűken fejezte ki magát, ami még zavaróbbá tette a viselkedését.
- Végre a Mizukage ad nekünk küldetést. Te nem vagy izgatott? - Bökte ki végül a lány, mire lesütöttem tekintetem. Ennyi az egész? Jó ég.
- De...marhára. - Válaszoltam, majd megráztam a fejem. Csak hamar megérkezett a szórakozott Maru is, kutyájával az ölében, majd Liomei mellett megállt, és kíváncsiságtól fűtött tekintettel felnézett ő is az épületre.
Egy bolond százat csinál.

A lépcső tetején megjelent hirtelen Pino sensei és már szólította is tanoncait. -Végre,hogy itt vagytok. Gyertek!- A díszes társaság, bevonult a Mizukage irodájába ahol rengeteg irat közül ki se látszott a falu vezetője. Viszont mikor becsukódott az ajtó hirtelen a hangja csilingelve szólalt meg. -Egyszerű küldetésetek lesz. Útonállóktól kell megvédenetek egy kereskedő karavánt amely 3 szekérből áll és A Gőz Országába tartanak, azon is belül Yugakure no satoba. A feladat ha nem jön közbe semmi akkor egy hétig tart majd. Miután megérkeztetek véget ért a feladat.Most leléphettek!- A mester már nyitotta is az ajtót majd terelte ki rajta a tanítványait. Az ajtó előtt ismertetni kezdte a további információkat. -Srácok akkor jöjjön a nagy küldetés most igazán meg mutathatjátok mit is tudtok. kereken 5 óra múlva indul a karaván Kirigakure főteréről. Ott találkozunk, az időtartamot tudjátok úgy készüljetek. Tano itt van 3000 Ryu ezért vegyél nekem cigit a szokott helyen, de kérlek most mellőzük a viccet ugyanis nem engedhetjük meg magunknak az olyan komoly tréfát mint a tegnapi!- A mester ismét eltűnt pillanatok alatt és a gyermekek magukra maradtak, hogy felkészüljenek a küldetésre.
/A kiindulási pontra jöhet, a következő post, ja és el ne felejtsem kérlek írj fel az előző játékért az adatlapodra +5ch-t!/

//Chiyoko, Rabito, Jira//

Megtudtam az elemem, amit már amúgy is tudtam. Miután leordítottam a sensei fejét ő csak nyávogó hangon válaszolt, majd megpördült a botján. ~ Nem bírom tovább ennek a pojácának a képét. ~ Szorult ökölbe a kezem. Aztán bemutatkozott. ~ 3 elem? Minek annyi neki? És hogy csodáljuk? Ne nevettess. Ilyen fickónak inkább egy bohócnak kéne mennie. Kinek kéne a nyálas cukorkád? ~ A szorongás bennem egyből enyhült, amikor azt mondta, hogy elvisz minket küldetésre. A meleg ruha, az élelem jól hangzott, de hogy cukorkát is vigyek. ~ Ne röhögtess. Holnap délre akkor a Mizukage palotájánál kell lenni ez egyre jobban tetszik. ~ A gondolatra elmosolyodtam. Aztán elpárolgott. A társaim felé fordultam.
- Szerintetek mi lesz?
Miután elmondták a véleményüket, röhögve közöltem, hogy szerintem mi lesz.
- Én azt hiszem, hogy északra visz minket egy cirkuszba.
Miután kiröhögtem magam, leugrottam a fáról és oda mentem a társaimhoz, hogy elbúcsúzzak. Rabitonak kezet nyújtok, ha elfogadja, akkor Chiyokohoz megyek és elköszönök. Attól függően, hogy reagál én is úgy reagálok. Aztán én is lelépek. A nap további részét pihenéssel és egy alapos fürdőzéssel töltöttem. A fegyvereimet nem is pakoltam ki, csak mindent letettem az asztalra, hogy másnap gyorsan végezzek. Korán lefeküdtem, hogy minél előbb holnap legyen. Kelés után gyorsan összeszedtem magam és bevásároltam némi meleg göncöt és élelmet, mert azt mondták, hogy kell. Délre Baltazárral a megbeszélt helyre mentem a cuccaimmal, meleg ruhával és élelemmel felvértezve. ~ Remélem gyorsan megjön mindenki s mielőbb megtudjuk, mi is lesz a küldetés. ~

Amikor a sensei bemutatkozott, eléggé elképedtem, hogy 3 eleme van. Egy ilyen fickónak lehet ekkora tehetsége? Úgylátszik nem szabad külső alapján ítélni. Aztán elmondta nekünk, hogy egy küldetést fogunk kapni, és holnap délre ott kell lenni a Mizukage palotájánál. Elköszöntem a társaimtól, majd otthon összekészítettem a cuccaimat.
Azt mondta, hogy vinni kell cukorkát, de vajon minek? Tuti meg akarja enni- gondoltam, de pontosan ezért raktam is el egy pár szem cukorkát . Reggel nagyon korán keltem, nem tudtam lustálkodni az izgalom miatt. Egész délelőtt a küldetésen járt az eszem. Vajon nagyon veszélyes lesz, vagy csak egy nyápic macskaelfogás, vagy ilyesmi? Délre odaértem, és megláttam, hogy már odaérkezett előttem az egyik társam. Köszöntem neki, majd nekitámaszkodtam valaminek ( attól függ mi van ott XD fal, fa , vagy ilyesmik ) és vártam.

Első voltam a csapatból, aki megérkezett, majd Chiyoko végül pedig Rabito. A mester viszont sehol. Nem túl kellemes ebben a dög meleg ruhában, miközben a nap 7 ágra süt. ~ Mi a halálnak ennek cukorka? De jó, hogy nem vettem mindent magamra. ~ Aztán hirtelen megérkezett a mester. ~ Ezt a bohúcot. ~ Egy nagy lila kalap, barna napszemüveg volt rajta és a ruhája, iszonyatos volt, de a legidegesítőbb a nyalóka volt a szájában. Lassú léptekkel közeledett, körmei kopogtak a boton. Mikor odaért beszélni kezdett.
- Remélem hoztatok cukorkákat! A többi dolog az nem fontos... Nos a küldetés az nem lesz nagy ördöngösség. A Yokkyuu szigetre fogunk ellátogatni. A feladatunk, hogy segítsük az ott élő farmereket. Mostanában elszaporodtak a rágcsálók. Valószínűleg valaki betelepítette őket, vagy talán hajón érkeztek. Fújjj! Azok a szőrös, vacak, baktériumtenyészetek... Ezt a feladatot rátok fogom bízni. Az ikertestvérem csapata is részt vesz a küldetésen, de nem akarunk velük összefutni, szóval elkerüljük őket. Ha jók lesztek, akkor megtisztellek titeket egy jutsuval is. De csak akkor, ha minden munkát elvégeztek helyettem.
Ekkor a sensei megigazította nagy lila kalapját és a botját egy egyszerű mozdulattal eltüntette.
- Elég meleg lesz és feltehetően vizesek is leszünk, úgy hogy mindenki pucérkodhat ha akar. És most kövessetek. Hajóval megyünk!
Ekkor a sensei nekiiramodott. Szinte hasította a levegőt. Alig fogtam fel, de rövidesen rá kellett jönnöm, hogy ha nem követem, akkor lemaradhatok. Egyből futásnak indultam.

//folytatás itt//

Első bár ez nem meglepő, hisz elég korán érkeztem. A meg jelölt idő pont előtt majd egy órával. Még egyszer és utoljára át néztem a felszerelésem. Módszeresen le elellenőrizve mindent, hogy megfelelő állapotban van. Nem tartott soká csak pár percet vett igénybe.
Majd le ültem a földre a palota előtt egy árnyékos részen. Nem tudom miért mi okból, de az árnyékos sötét helyek mindig is jobban vonzottak mint a verő fényes helyek. Katanám kezembe veszem és még egy fenő követ is. Majd lassú szertartásos mozdulatokkal élesíteni kezdem. Újra és újra elvégzem a műveltetett amíg úgy nem találom, hogy a penge tökéletes. Vissza teszem a helyére és felállok majd körbenézek, hátha megérkezett már valaki. Ha még mindig senki ami szinte biztos az árnyékot adó fa tetejére mászok. A nem rég megtanult modszeral lapulok meg a lomb koronában a kíváncsi tekintetek elöl.

Próbáltam korán reggel felkelni. Beállítottam az órámat, hogy időben ébresszen fel, de valamilyen módon széttört a reggel folyamán. Valószínűleg amikor megszólalt, reflexből olyat csaptam rá, hogy szanaszét hullott. Így végül amikor felkeltem, sietnem kellett. Rendesen lefürödtem, majd alulról normálisan felöltöztem. Ezután egy szendviccsel a számban és a felsőmmel a kezemben szaladtam a Mizukage palotájához. Sajnos már késésben volt, így nagyon kellett sietnem.

Nagyon gyorsan futok végig az utcákon. A szendvicset már eltüntettem a számból, már csak a felsőmet kell normálisan magamra vennem. Szerencsére ezzel is megvagyok, mire a palotához érek. Kitane már az épület előtt gubbaszt, így hát oda megyek hozzá.
- Szia! - lihegem. - Bocsi a késésért, elaludtam! - ekkor letörlök néhány izzadtság cseppet a homlokomról.
- A Sensei még nincs itt? - kérdezem, majd leülök mellé. - Remélem jól aludtál!

// Dokujaku Tano, kérésre átvéve. //

Négy nap telt el a küldetésed óta. A kiváló terveidnek és a csapatod lelkesedésének hála, a küldetést sikerrel elvégeztétek. Viszont, négy napig nem volt semmi hír. Semmi küldetés, semmi eligazítás, és semmi semmi... Minden unalmas volt. De szerencsére, a mai nap igen ígéretesnek ígérkezett. Egy küldönc keresett fel téged és egy levelet adott át, amiben az állt, hogy meg kell jelenned a Mizukagénél.

Dokujaku Tano!

Az előző küldetésen nyújtott, kiemelkedő teljesítményének hála, most egy komoly küldetéssel bízzuk meg. Jelenjen meg az üzenet átadásától számított öt órán belül a Mizukagénél, eligazításra!

Az üzenet rövid, tömör, és lényegre törő volt. A Mizukage-sama már vár rád.


// Az új kaland kezdetének csak ennyit most. Következő postot ide. Megérkezhetsz a Mizukagéhoz. Az eddigieket +14 ch-val és +1500 ryo-val jutalmazom. //

Az út unalmas volt részemről. Mi után vissza kaptam a fegyverem és tisztán valahogy meg nyugodtam. Visszatért a békésebbik énem Kitane.
Nem emlékeztem csak részletekre, foszlányokra. Sejtetem, hogy elégé komoly lehetett a harc, vagy valami baki történhetett. Végül is nem érdekelt már túl vagyunk rajta.
Az ajtó előtt álltam lábamon kötéssel. A seb nem vészes, de hajon található kötszerekkel elláttam amennyire tudtam. Így combomon szép fehér kötés díszelgett. Még jól is áll lehet, hogy jövőben is így fogom hagyni. Vagy is valami hasonlót fogok hordani. Csak remélni tudom, hogy Shint nem bántottam. Legalább is külsőleg úgy látszott, még mester sem szolt semmit. Csak lehunyt szemekkel az ajtó mellet falnak dőltem teljes felszerelésemmel együtt. Vártam, hogy szólítsanak.

Tökéletesen teljesítettem a tervemet és végeztem az állattal. Ahogy társamra nézek, azonnal rájövök, Satsu van éppen jelen. Így hát nem mondok semmit, csak csendben figyelem az eseményeket. Nem valami szép látvány amit a kunoichi csinál az állattal, de szerencsére hamarosan megjelenik a Sensei és leállítja. Ennek nagyon örülök, abban bízok hogy ezáltal majd Kitane is visszatér.
Majd a Sensei felém jön és egy puszit nyom az arcomra. Ettől azonnal elpirulok, azt sem tudom mit csináljak hirtelen. Viszont hamar össze szedem magam, egy szuperhős nem viselkedhet így, csak mert egy rajongótól kap egy puszit. Csókok ezreit fogom kapni, ha hazatérek!
- Értettem! - válaszoltam a kunoichinek.
Ezután nem tágítok Kitane mellől. Az oldalán indulok el a kikötő felé, majd térek haza. Az utunk unalmas volt, nem igazán történt velünk semmi. Amikor hazaérünk, egyből a Kage palotához vesszük az irányt. Amint az irodához érünk, vidáman beugrok az ajtón.
- Kirigakure hőse megérkezett! Küldetés sikeresen teljesítve Mei sama! - mondom vidáman, nagy hanggal.

//Majd a pénz jutalmat ne felejtsd el Hentai sama //