Mizukage palota

A lány elvette magát a kérdéseden, de ez nem olyan na de ostoba vagy, -féle nevetés volt, nem megvető kacaj, hanem sokkal inkább barátságos és meleg nevetés, mintha nem is az a lány hangja lett volna akit eddig megismertél, mintha nem is ő lett volna az, hanem más. Egy általad teljesen ismeretlen alak! Keze lassan a maszkhoz ért, ahogyan azt levéve mosolyogva rád nézett. A tekintette is olyan volt, mind a nevetése, sőt furcsa mód barátságos volt veled, sokkalta jobban, mind azt remélni merted:
- Te tényleg egy vicces fiú vagy! -közölte veled- A bátyám nemhiába bízik meg benned ennyire! – mosolygott rád, ahogyan elgondolkoztál. Korra alig lehet fiatalabb nálad néhány évvel, mégis máris egy ANBU tíszít, ami azért jelent valamit, mellesleg a bátyát ismered, és mivel Kirigakure-i, és te nem ismersz olyan sok Kirigakurei shinobi-t egyetlen egy ember maradt, akire gondolhattál! Ruken-re! - De fordítsuk komolyra a szót...- rakta vissza a maszkot az arcára, ahogyan a csengő hangja ismét komolyabb lett, ahogyan a viselkedése is- …egy Kirigakure-i shinobi a vétkes, aki évek óta információkat szivárogtat ki a falúról! Hosszú ideje figyeljük, de csak most fog biztosan találkozni a megbízójával. Nem tudjuk ki az, de a Mizukage-sama szerint, mi ketten elegen leszünk a küldetéshez! -nyúlt be a páncélja alá, ahogyan egy fotott vett ki és megmutatva neked, tisztán közölte ki is az- Ő a célpont! Oushi Fuka! Jól jegyezd meg az arcát, mert vele te végzel! A megrendelő az én célpontom! -jelentette ki, ahogyan vagy már három-négy perce pihentetek.

A kunoichi valóban nagyon hasonlított Ruken-re! Ahogyan jobban megnézted a kiállása, a viselkedése, mely főleg akkor volt ismerős, mikor a maszk nem volt rajta, de a mozgása és minden ismertető jele, olyan volt Ruken-é. A lány lassan visszarakta a képett a páncél alá, ahogyan megmozgatta a kezeit, kinyújtóztatva őket végül, ahogyan hatalmasat ásított a maszk alatt. Egy szót sem szolt a szavaidra, de amikor Aware-t szóba hoztad a lány hatalmasat kiáltott, ahogyan rád nézett.
- Elég!!!! -nézett rád- Mindig az a lány! Ne keresd őt! Ne próbálj meg azért erősebb lenni, csak azért, hogy őt megölhesd! Az olyan emberek, akiket csak a bosszú hajt, szánalomra méltóak!- mozgatta meg a vállát is- Inkább a jövőbe tekintsd a múlt helyett és értelmes célokra vágy a bosszú helyett! -közölte veled ahogyan egy kicsit elgondolkoztál ezen, majd esetleg a válaszod után, végre valahára közölted vele, hogy útközben úgyis rendbe jössz és ha nincs más dolog itt, akkor indulhattok is. És indultatok is.

Fél napig szaladtattok egyfolytában a sűrű és ködös erdőben, ahogyan csak egyvalami érdekes történt. Egyvalami, melyet hiányoltál is, hiszen a lány akkor csak meghúzta a vállát! De az indulás után fél tíz percek csak megszólalt és akkor válaszolt neked arra, hogyan is hívják!
- Kurono-kun! -szólított meg- Sajnálom hogy nem mutatkoztam be, de én egy ANBu tag vagyok!- nézett rád- Még az arcomat sem szabadott volna látnod, ezért nem viszonozhatom azt a sziveségett, melyben részesítettél! Azonban a küldetés kedvéért jobban meg kell ismerkednünk! És a legjobb az lenne, ha a Karen-nek szólítanál!

A nő végighallgatta az indulás ellőt a szavaidat, de reagált is rájuk, nem éppen kedvesen, de nem is bunkón, hanem úgy, ahogyan annak lennie kelet. Szavai pedig kicsit átformálhatták benned azt, amit átéltél, mert túl sok mindent éltél át.
- Nem tudod, hol a helyed a világban mi?- kérdezte tőled- Sokan vannak így ezzel, sőt igazából minden Shinobi az élete folyamán arra keresi a választ, miért is létezik! Ha pedig megtalálja a számára legkitűnőbb választ, soha többé nem gondol úgy magára, mind egy kivert kutyára, mert onnantól az a cél lesz a számára a legfontosabb. Bár néma az emberek nem a legjobb célt választják!- paskolta meg a hátadat, melyek jelezte, hogy ideje indulnotok.

Azonban az út közben feltett szavaid, újfent arra ösztönözték, hogy megszólaljon egy olyan témában, melyben nem akart műár foglalkozni. De amit mondtál az túl zavaró volt számára!
- Ne mondj ilyent! -közölte veled halkan- Kirigakure lehet, hogy egy sötét és komor hely, de a történelem tetet azzá! - nézett rád- Sohasem volt ezen a földön béke, így az emberek lassan mindenben és mindenkiben csak ellenséget vagy éppen ártó szándékot látnak és ez alól mi, shinobik sem vagyunk kivételek! - ragadta meg az egyik fa ágát, ahogyan fellendülve rá, megállt- Kirigakure történelmét vérrel és hazugságokkal írták, melyen változtatnunk kell! Az új nemzedék már nem annyira borúlátó, és hajlik a változásra, azonban ők könnyen befolyásolhatóak és egy erős vezető nélkül képtelenség akármit is csinálni! A Mizukage sama sem különbözik az elődjeitől! -nézett ellőre, ahogyan feltetet a kezét, hogy csendet, mintha zajt hallót volna de látni nem látott semmit- Ő sem a béke útján akar jobb világot teremteni, pedig Kirigakure nem vágyik más másra, csak a békére!

A lány csak nézett téged, ahogyan az utolsó szavaidnál elmosolyodott, sőt kuncogott egyet. Először azt hitted, hogy kinevet, hogy ilyen örültségett akarsz megcsinálni, de nem ez történt. A kunoichi aki eddig térdelt felállt és a fa ágáról és a kezét feléd nyújtotta.
- Nem tudom miért, de az amit mondasz és amit teszel mind olyan dolog, melyben látom azt, hogy te képes lehetsz arra, amire Kirigakure vágyik. Nem hittem volna, hogy Ruken ezért bízik meg annyira benned, de most már látom a saját szememmel. - nyújtotta te is neki kezet- Hiszek benned, hiszem hogy te leszel a Mizukage és teljesíted azt amit mondtál! Éppen ezért követi foglak a végsőkig, de hogy miért? Azt magam sem értem! De te képes voltál olyan reménysugarat adni nekem, csak a szavaiddal, melyet eddig senki! - engedte el a kezedet, ahogyan levette a maszkját és láttad, hogy mosolyogva és örömmel az arcán közli veled- A nevem Kaori! - közölte veled az igazi nevét, ahogyan visszarakva a maszkot, jelezte, hogy most már ideje továbbmenni. Azonban az indulás ellőt megállt és te nem értetted miért. Gondolkodott láthatólag, ahogyan rád nézett- Hmmm... Csak a hetedik lehetsz...- közölte a hírt, ahogyan elindult és te követted őt.

//Köv. post most már menjen a Erdőségek-be! Illetve a szabálynak megfelelően tüntesd fel az adatlapod linkjét az aláírásokban! //

!!!!SAI-nek!!!!

//A kiképzőterepen még!//

Touya csak nézte a férfit és hallgatta annak szavait teljes mértékben. Rájött arra, hogy milyen ostoba is volt. Ő is jól tudta, hogy ez nem lesz könnyű és nem is ez zavarta, nem az, hogy annyiszor melléfogott, hanem csak annyira közel volt ahhoz, amit akart, de sohasem tudta elérni, vagy megérinteni a célt. De a jounin, Muramasa szavai felvidították, ahogyan egy mosoly ült ki az arcára.

- Igaza van sensei! - állt fel, ahogyan lényegében az étellel már végzett semmilyen más ok nem marasztalta ott tovább- Ameddig nem hiszem el, hogy képes vagyok a tenger mélyéről elérni a felszínt, akár egy kicsit is, sohasem fogom elérni a célom és mindig csak visszasüllyedek a mélybe! – indult el a víz felé, immáron nyugodtan és békében.

Hosszú órák következtek, de az idő úgy telet mind az órában a lefolyó homok, lassan. Minden egyes alkalommal, ahogyan a jéghideg vízbe mártózott a Kirigakure-i genin, mindig megállt egy kis időre az idő, de ez nem zavarta immáron. Újra és újra próbálkozott, meglátta azt amit régen. Rájött arra, hogy hiába geni az ember, az nem jelenti azt, hogy egy más emberré vált. Ugyanúgy érezte magát, mind régen, amikor ugyanezen érzések közepette nem volt képes abbahagyni az edzést, nem volt addig képes hazamenni, míg el nem érte a célját, bármilyen áron. És ahogyan régen, mos is, lassan, de érezhető fejlődés és az ezzel járó elégedettség érzése só szerint mámorító volt.
Ahogyan először állt a víz felszínén, úgy érezte, hogy hitetlenül boldog, elérte azt amit akart, de most már nem volt képes megállni, képessé akarta tenni magát arra, hogy végigcsinálja és ezzel talán erőt öntött a társaiba is. Fáradt volt mindenki, de ez nem akadályozott senkit abban, hogy folytassák. A nap már leszállófélbe került ,amikor az edzés teljesé vált. Touya sétált a vízen, olyan könnyedén, mintha ezt csinálta volna egész életében. Muramasa igazat mondott. Valóban a nap végére sikeresen elsajátították azt amire vágytak.

- Értettem! -vigyorgott a férfi parancsára, csurom vizesen és fáradtan, ahogyan elindult lassú léptekkel haza. Kis ideig a társaival, majd elválva tőlük teljesen egyedül.

//A Mizukage Palotánál másnap! //

Touya sietve rohant keresztül a falún. Alig volt fél órája ébren, de máris késében volt. Tegnap hazaérve arra sem volt ereje, hogy átvetkőzzön vagy valamit csináljon. Egyszerűen csak elaludt, reggel meg bealudt. Késve kelt fel, ahogyan mindent sietve és kapkodva kelet elvégeznie, majd útnak indulva még visszafordulással is az idő ment, mert hát a felszerelés nagy része ezúttal is otthon maradt. Elfelejtette, de ez nem is csoda, hiszen annyira izgatott volt, mind eddig soha. Lényegében már jó húsz perces késésben volt, ami rá teljes mértékben nem volt jellemző. De immár felfrissülten siethetett a Mizukage palotához ahogyan kint nem talált senkit, ezért berohant az épületbe is, és a Mizukage irodájának irányába sietős léptekkel kezdett haladni, remélve, hogy még nagyon nem elkésett.

- A p*csába már! Egyszer kések el életemben valahonnan és pont ezen a napon! Ez a legjobb jel mi....

Ezúttal Touya keze már nem volt felkötve, mind egy nappal korábban! Csupán be volt fáslizva, hogy az ízületek és az izmok terhelése kisebb legyen. Ahogyan pedig a Kirigakurei genin meglátta a társait és a mesterét az épület ellőt, elkezdett integetni neki, ahogyan lihegve állt meg ellőtök.

- Elnézést a késésért! -kért bocsánatot tőlük, ahogyan a társait is köszöntötte, pár intéssel és mosollyal, de szót nem nagyon váltott velük. Muramasa beterelte őket, sőt az arcáról leírt, hogy nem örül annak, hogy pont ilyenkor képes valaki késni, főleg Touya, akire ez nem nagyon jellemző.

Szinte egy pillanatnak kellett volna lennie, hogy belépjenek a Mizukage irodájába, de az odavezető út, olyan hosszú volt, mind azt eddig sohasem gondolta volna. A szíve a torkában dobogott, ahogyan egyre közelebb kerültek az ajtóhoz, mely a falú legerősebb nőjét rejtette. Minden egyes lépéssel közelebb hozzá, azzal egyetemben fokozod az izgalom a fiúban is. Még sohasem érezte így magát. Látta már a Mizukage-t de ilyen közel soha sem került hozzá, és az is meglehetett, hogy beszélhet vele? Azt elképzelni sem merte, de az, hogy ilyen közel kerülhet ahhoz, akimé válni akar, az teljesen felcsigázta, szinte alig bírt magával, ahogyan a sérült keze, önkénytelenül is remegni kezdett, halványan, alig érezhetően, de remegett.

~Az az ajtó! El sem hiszem! Ott fogok találkozni vele! Mindjárt ott vagyok... milyen érzés lesz, milyen közelről, milyen lehet az amikor ránk néz? Vajon … nyugodj le Touya!~ szorította ökölbe a kezét ~Akárhogy is, figyelnem kell mindenre, ezen a napon többször nem hibázhatok!~

Léptek be a szobába. És nézhetett azokba a szemekbe. Nyelet egy nagyot, ahogyan ott áll előtte és ő végigmérte egy pillanatra. Sohasem hitte, hogy ilyen lesz, de ahogyan megszólalt, az volt a lehető legnagyobb meglepettség. Azt várta, hogy a szavai is olyanok lesznek, mind a tekintette de nem! Olyan volt, mind egy másik ember, ugyanolyan női hangja volt, mind akárkinek. Touya addig a pillanatig szinte egész végig ökölben tartott a kezét, de akkor legelőször az izmai ellazultak.

~Végül, ő is csak egy ember!~ gondolta, ahogyan tisztán hallotta a küldetést. És egy kicsit, nem kijelenthetjük nyíltan, hogy ez a feladat felcsigázta. ~ Szóval egy férfi védelme! Ez igen, tökéletes feladat lesz ahhoz, hogy megmutassam végre mit tudok!~ csillant fel a szeme az izgalomtól.

Seikatsu ma is, mint mindig korán kelt és persze edzett, nehogy kimenjen abból a tökéletes formából, amiben most van és persze születése óta folyamatosan. Most is mint régen, mikor még a faluhoz tartozott, a folyópartnál edzett, persze most már sűrű ködben teszi, mert a maszkot nemszívesen viseli és legalább ha ködben van, akkor nem látják az arcát....így leveheti a maszkot. Az edzés végeztével lassan, komótosan elindult a rejtek felé...természetesen mostmár maszkal az arcán. Az ucán természetesen megbámulták, de nem igazán foglalkozott velük. Ha levette volna a maszkot akkor valószínűleg mindenki menekülőre fogta volna és kitőrt volna a káosz. Visszaérve a bázishoz az őrőkhöz természetesen egy jó szava sem volt, főleg azokhoz nem akik a tata ajtóját őrzik. A szobájában mikor éppen leült volna és Higure-t egy kicsit fényezni....akkor egy futár ront be az ajtóján, jelezve, hogy a mizukage látni akarja őt azonnal. Sei tökéletesen nyugodt arckifejezést mutatva lassan felállt, majd közelebb lépett a futárhoz és behúzott neki egy jó nagyot...aminek következtében kirepült méghozzá ajtóstul. Ezután pedig feltette hátára a zambatoját és elindult...de közben azért visszaszólt a fekvő futárnak.
- egy: ha beakarunk menni valakinek a szobájába akkor kopogunk és megvárjuk míg az engedélyt ad rá.
- Kettő: Nem vagyok a mizukage kutyája...akkor megyek amikor kedvem tartja.
- és Három: Ha még egyszer ilyen hangnemben beszélsz velem, szóval nem adod meg a kellő tiszteletet felém nézve...akkor kiszedem a beleidet és azzal akasztalak fel egy fára- mondta ezt mind mosolyogva majd elindult. A mizukagehoz csak egy jó másfél óra késéssel érkezett meg. Az iroda elött megállt, majd bekopogott és belépett.
- Hello....- köszönt nem megszokott módon a falu vezetőjének.

Mamono figyelmeztetése nyomán, a férfi, aki valljuk be elég fiatal volt, sőt valószínűleg még shinobi képzésben sem részesült, vagy ha igen, akkor is, nem lehetett még chuunin sem. Ahogyan a férfi kioktatta a három szabályról, melyet természetesen ő állított fel, a fiú egyszerűen, de azonnal letérdelt és a szobából kilépő férfira kiáltott.
- Elnézést a tudatlanságomért! -kért bocsánatot.

Sei és Rei szinte egyszerre érkeztek meg, de mégis elkerülték egymást. Mamono belépése volt a durvább azt meg kell hagyni, de Mei nem nagyon foglalkozott a modortalan férfival, bár megtehette volna. Lényegében azért ne felejtsük el, de ő sem tudta, kit rejt az álarc, nem akarta tudni, egyedül Gingutsuke, az oinin shinobi értesülése és jelentése alapján volt tisztában a képességeitekkel. De szokásos módon nem volt egyedül. A kis csodabogyó is mellette állt, aki már az első találkozás óta nem volt szimpatikus Sei-nek, sőt talán még Rei-nek sem, bár ő nem nagyon foglalkozott vele. De gyerkőcön kívül, ugyan a falnak támaszkodva, az ajtó mellettt, így Rei mögött, de ott állt az a bizonyos onin shinobi is, véletlenül éppen maszk nélkül, melyet azt a kezében tartva mosolyogva nézte a kibontakozó eseményeket.
- Neked Mizukage-sama! -morogta Ruken, ahogyan Rei is belépett, és ezzel szinte egyszerre hallották a fiú szavait. De még mielőtt akármi is kialakult volna, Mei felemelte a kezét, hogy csendet teremtsen,
- Lényegtelen a megszólítás Ruken-kun!- csitította le a fiút. - Nem azért vagyunk itt, hogy jomodorra neveljünk egy bűnözőt és ő amúgy sem Kirgakurei shinobi még! De térjünk a tárgyra, egy fontos ügyet bízzunk rátok, mely tökéletes lesz a képességeikhez! - nyúlt az asztalon lévő dosszié felé, melyet kinyitva odatolt Rei és Sei elé. - Egyedül titeket merlek odaküldeni, a képességeitek kiválóak lesznek, sőt meg is haladják ennek a küldetésnek a szintjétt, de nincs mit tenni. Mondhatjuk, egy elégé mocskos megbízás. - dőlt hátra a székben- A képen lévő fiú neve és Hoshigakure-i shinobi. Nem tudunk semmit biztosat a képességeiről, egy genin fiú figyelt fel ár még évekkel ezelőtt, azonban...- komolyabbra vette a hangvételt- … mára drasztikus fejlődésen ment keresztül. Egy a tizenhárom éves fiú, saki ikeresen megölte az érte küldött ANBU-kat! Nem tudjuk, hogy hogyan csinálta, nem tudjuk milyen képességei vannak, az utolsó jelentés szerint, az egységet egyszerűen, ő maga semmisítette meg és a menekülő utolsó tagról azóta sem tudunk semmit! - (megj.: egy ANBU egység 3 tagból áll!) adott pár információt- A feladatotok a következő! Megtalálni a fiút, felmérni a képességeit és ha valóban különleges, elhozni őt élve! Minden módszer megengedett, mivel semmi sem köt titeket Kirigakure-hez, nyugodtan csinálhatjátok a saját módszeretekkel is! Nem számít semmi sem, csak a siker!
- Akkor én leszek az, aki életben tartja és felméri a lehetőségeit? -kérdezte Gingitsuke előlépve.
- Igen, de a csapat vezetője nem te leszel! -nézett Mamono-ra,kissé gyanúsan nézett - Vedd le a maszkot, a szervezett parancsnokainak az arcát tudni akarom! -parancsolta a Sei-nek.

szinte rögtön Seikatsu megérkezése után belépett Rei is az irodába ahol már voltak egy páran. A mizukage-n kívül ott volt az ellenszenves Oinin és még az idegesítő kölyök is. Legszívesebben itt helyben lemészárolná őket, de azért tudta, hogy a miziukage nem véletlenül a mizukage. Amikor Ruken nyomott egy gyenge beszólásfélét Mamononak az felé fordította maszkal takart arcát. majd rámutatott a mutató újjával és végül a hüvelykujjával húzott egy vízszintes vonalat a nyaka elött, jelezve, hogy egyszer kinyírja. Ezután a mizukage csendre inti a többieket is majd elővesz egy aktát és kinyítva az elveszett ninják elé tolja.
- Lám-lám.... Ismét egy kölyök fogott ki mindenkin- nevettee egy rövid ideig, hiszen ez valóban vicces dolog, bár lehet hogy csak a számára volt az.
- Az ANBU-k manapság nem sok mindenre jók.....- mondta miközben a mappa a kezében volt és olvasgatta az információkat.
- Jólvan... nem hangzik nehéznek..kivéve az életben hagyni részt...az valahogy nem az én stílusom. De sebaj.....- aztán elmosolyodott mikor meghallotta, hogy nem az Oinin lesz a csapatvezető, hanem ő és megkérte rá Mei, hogy vegye le a maszkot.
- Rendben.... De aztán nehogy belémszerress- tegezi le a mizukage-t hiszen ilyen formaságokkal ő nem foglalkozik.
- amúgy is untam ezt az egyhangú vackot. - azzal levette lasan a maszkját ezzel felfedve mennyire is jóképű. XD A levetett maszkor Ruken felé dobta szépen lassan. majd egy kunai töri szét és egyenesen a fiú feje mellett landol, talán még egy kicsit meg is vágta az arcát.
- Bocsi.... De nem tetszik az arcod. - mondta a fiúnak, majd Meire pillant. - Nos...elégedett vagy a kinézetemmel- mosolyodik el, majd elővesz egy új maszkot amit ő maga csinált....kicsit kifog tűnni a többi közül, dehát pont ez a célja.

Az események lassan alakultak, de semmi különös nem történt. Persze Manono régi szokásához híven ismét játszotta az nagymenőt, de ő ilyen volt, aki ismerte az már elfogadta. Bár öröm lehetett látni, ahogyan anno kis kézmozdulat láttán a a jounin fiú arca, hogyan változik komorabbá. De sebaj, hiszen eleget tettél a Mizukage kérésének.
Lassan vetted le, ahogyan azzal párhuzamosan maga a Mizukage is meglepődött. Szemei elkerekedtek, a keze ökölbe szorult, ahogyan a maszk már a levegőbe emelkedett és kunai kés egyszerűen keresztültörve a levegőt villámgyorsan átszelve, összetörte a Kage mögötti ablakot.
- Hogy merészeled! -hallatod Ruken hangját magad elől. Elég gyors kis fickó, ezt megállapítottad, a háttérből érkező támadásodat is meglátta és időben kerülte el, ahogyan a közeledbe is jutott. Nem várná el egy jounin-tól kevesebbet. - Hogy merészelsz fegyvert rántani ebben a helységben! -kiáltott rád, ahogyan nyitott tenyérrel hasba vágott. Nem volt valami erős, épphogy egy kicsit megtántorogtál és az egyik lábadat megkellet támasztani magadat. De tudtad, hogy akármilyen magas rangú shinobi, akkor is csak egy gyerek, az ütése alig volt erősebb mind egy szimpla ütés. Még chakrát sem vitt be bele, ami furcsa volt. Ennek ellenére csorba eset a büszkeségeden, de mielőtt akármit is tehettél volna, rájöttél mi történt. A tested nem mozdult, ahogyan Ruken egy tigriskézjelet fenntartva nézett rád. -Még egy ilyen és megöllek ezt tartsd észben! - nézett rád komoran a fiú, ahogyan tudtad , hogy mi alá kerültél egy bénító technika, valószínűleg pecsét alapú. De hogy egy ütéssel és kézjelek nélkül tudta használni! Értetted, miért mondhatta korában a kísérőtök, hogy félelmetes a fiú.
Ekkor hatalmas ütés ütés rázta meg a termed, ahogyan Mei az asztallapra ütőt és láthatólag mérges volt.
- Elég lesz! -állt fel a székről, ahogyan odasétált Mamono elé, ahogyan lágyan megnyalta a szája szélét. - Kár lenne megölni egy ilyen szépfiút... olyan szép pofikája van- simogatta meg az arcát, ahogyan továbbra sem tudott mozdulni. - ...de ne feled, hogy emlékszem mit tettél és miért keltett elhagynod a falút. Kaptál a sorstól még egy lehetőséget, ne puskázd el..- cirógatta a férfi nyakát az arcát a kezével, ahogyan elsétált vissza a helyére. -Enged el! -parancsolt rá a jounin-ra, aki felhagyva a kézjelet, Mamono felszabadult és újra tudott mozogni.

- Micsoda feszültség, nem Rei-kun? -lépett Rei mellé Gingitsuke, ahogyan a férfira nézve látta, hogy a keze pontosan olyan állapotban volt elhelyezve, hogy ha kellet volna, őt hátba tudta volna szúrni egy szempillantás alatt. - Te nem nézed meg a papírt?- nézett rád mosolyogva, ahogyan átolvastad a papírt és megtetted a kis hozzászolásodat is, ahogyan. - Jaj ne mondj ilyent, én meg azt hittem, hogy megértjük egymást és barátokká is válhatunk...

Rukennek nem nagyon nyerte el a tetszését a laza kis kézmozdulat amivel Sei jelezni kívánta, hogy bizony egyszer az ő keze által fog meghalni. Meire is nagy hatással volt az ifjú elveszett ninja, de korántsem a mozdulat miatt, hanem , hogy meglátta kit is rejt a vérvörös álarc. A kunaios jeleneten természetesen a kis kölyök felhúzta magát...egyből kiakadt, hogy hogy merészelt fegyvert rántani azon a helyen. Majd rögötn ezután nyitott tenyérrel hasba vágta Sei-t méghozzá elég gyengén....ezt éppen szóvá is akarta tenni egy kis gúnnyal, de nem tudott.... Ruken ezzel az ütéssel megbénította. Az egomániás shinobi fortyogott a dühtől, de ez lassan alábhagyott mikor is a mizukage megmutatta nőies oldalát. Ez már inkább volt a férfi kedvére, de amikor Rukenre pillantott ismét elfogta a düh. Majd mikor Mei ráparancsolt a kis alávalóra, hogy engedje el akkor abban a pillanatban, ahogy a jutsu megszünt...Seikatsu mindkét karja megduzzadt és szétszakadt rajta a ruha...... És mire kapcsolhattak volna akor már Ruken orra elött volt a fekete zambato pár mm-re. Nagyon nehézségek árán de megállította a kardot mielött az betalált volna, mert végülis a mizukage nem mondott hülyeséget.
- Te kis takony!!!..... Hogy mersz fenyegetőzni??!! - a zambato még mindig Ruken felé muatatott és mostmár fekete szikrákat is vetett, de nem közeledett a fiú felé...hanem lassan távolodott.
- Köszönd az életedet ennek a csinos hölgyeménynek. - mutat közben a mizukagera a szabad kezével, majd a szikrázás abbamaradt és eltette a kardot.
- Nemcsoda, hogy sokan nem bírnak kölyök...túl hírtelen haragú vagy. Most mutattál meg nekem egyet a technikáid közül...legközelebb már nem fog működni. - okítja a fiút, hogy húzza egy kicsit az idegeit. ekkor már a karjai is visszanyeték az eredeti méretüket.
- Az a technika jól jött volna ellenem, mikor az életedért fogsz harcolni..- mondta nagy mosollyal az arcán, majd Meire néz.
- Ha nem lennél ennyire szemrevaló akkor nem engedelmeskednék...... De ki tudja meddig lesz ez elég indok- fúrcsa mosoly húzódeik Sei arcán, miután közölte ezeket a szavakat.
- Jut eszembe... Melllllllesleg mi lesz a jutalmunk??- Kérdezi mosolyogva miközben jól láthatóan a tekintete a Mizukage adotságaira tévedt.

Az események mit sem változtak! Bár kissé nyugodtan lett a helyzet, de semmi több. A fiú, vagyis Ruken nem nagyon zavartata magát, az orra ellőt megálló fegyvert nézegette, nyugodtan, meg sem rémülve, ahogyan Mamono megmutatta a keményebb oldalát is, adott egy tanácsot is a fiúnak, ahogyan a Kard visszatért a shinobi hátára és az izmai is ledagadtak. Ruken pedig, mintha semmi sem történt volna, zsebre tett kézzel visszasétált a Mizukag mellé, ahogyan egy elégé durva megjegyzést tett a shinobira, aki előbb öt sértegette, ami nem volt meglepő, majd egy félreérthetetlen megjegyzést is tett Mei felé, sőt nem volt rest megkérdezni a jutalmat.
- Nevetséges! A te fajtád örülhetne, hogy szemet hunyunk a vétkei felett! Ne légy annyira magabiztos, te csak egy bűnöző vagy, akivel a fél falú végezne ha tudna! Megöltél egy ideglenies Mizukage-t, de ne hidd, hogy attól elbírnál egy igazival. - intett Gingitsuke-nak, ami mellett éppen akkor lépett ki Rei a szobából, akinek igazából elege volt a bent történtekből. Odasétált a Mamono mellé, ahogyan a ruhája alól egy újabb maszkot fett elő. - Vedd fel! Ne szegd meg ismét a törvényt! -parancsolt rá a férfira, ahogyan akármi is történt, lassan mindenki távozott a teremből.

- Te aztán félelmetes vagy Mamono-kun! -szólalt meg a folyóson az oinin, ahogyan a két férfi mögött sétált- Szembeszállni Ruken-san veszélyes mulatság, ezt remélem tudod, de hogy ennyire kikeljen magából, az meglepetés. Ő mindig nyugodt és kedves, biztos nem tettél valamit ellene a múltban? -kérdezte a férfitól – De mindegy is, inkább hálásnak kéne lenned neki, megmentette az életedet! - szólalt meg sejtelmesen, ahogyan a maszk visszakerült az arcára- Ha akkor nem támad rád, akkor a Mizukage tette volna meg és akkor te már ha-lot len-nél! - értettek ki az épületből közben, ahogyan az oinin még mindig nem tudta befogni- Szóval hogyan tovább Taicho?

Ruken nem nagyon ravartatta magát, ami Seikatsu-t már egyáltalán nem zavarta, hiszen már eldöntötte, hogy majd egy szép nap véget vet a hitvány életének. Az viszont amit Mei mondott a jtalmat illetően...nos...hát sEi eléggé kiakadt, de ez nem látszott meg az arcvonásain...természetesen nem hagyhatta szónélkül azt, hogy a mizukage lenézte az erejét..... hiszen, ha ahgyta volna akkor nem ő lenne Seikatsu Mamono.
- Óhh!! Hát így állunk.... Akkor had mondjak valamit " hét kardforgató eggyike"- mondta gúnyosan a titulust.
- 15 éves voltam amikor megöltem őt. Pontosabban nem csak őt hanem még úgy 100-150 embert is. Most 20 éves vagyok. És hamár a mizukageknél tartunk akkor tudomásodra hozom, hogy Shizuka-t is legyőztem. Szinte semmit nem tudtok a kifejlesztett jutsuimról, mert még nem is használtam őket.... Egyszóval azért mert te egy vagy a köd hét kardforgatója közül. , ne legyél ennyire arogáns. - //bagoly mondja, verébnek... xD// Ezután felveszi a maszkját és elindul kifelé, de félúton még azért visszafordul.
- Nem mondhatnám, hogy ösztönöz az ingyenmunka.... sőt.... De ha így áll a dolog elfogadom, de ha a falut támadás éri....Akkor ne csodálkozz ha neked nem tetsző oldalon állok majd. Mert hidd el nekem...a falut megtámadják...méghozzá nem is olyan sokára. - fejezte be majd kelért az ajtóig.
- Unazaki....- mondta ezt az egyetlen nevet majd kilépett a szobából. Amikor az Oinin elkezdte lökni a szöveget, csak sóhajtott egy nagyot.
- Az a kölyök már aéáírta a halálos ítéletét... a kaszás már úton van....... Jah és ha nem fejezed abba a mizukage-d fényezését akkor te ha-lott le-szel- utánozta az Oinint, de ezt most nem gondolta komolyan, ez a fickó még a segítségére lehet.
- Odamegyünk, leverjük, elhozzuk. Aki az utunkba áll megöljük.... Ennyi....- vázolta fel a tervet, ami egytől- egyig elveszett ninja gondolkodásból született.... nem szereti túlbonyolítani a feladatot.

Az utcára tévedve kissé feltűnőek voltatok. Két vörös maszkos alak és egy oinin? Bár azért az első hangok, melyek kiadtatok az utcán, nem zavartatva magatokat, kissé megrémítetek az embereket. Főleg Rei szavai, akire Gingitsuke is ránézett a pszichopata megjegyzése után.
- Én nem fényezni akarom Ruken-sant, csak a tényeket közlöm! - nézett rátok- Sohasem szerettem az olyan gyerekeket mind ő, talán azért, mert én is ilyen voltam! Se Yagura-sant, se Shizuka-sant, téged se Mamono-kun... - nézett a férfira- … ott voltam annak idején az ámokfutásodnál, de parancsba kaptam, hogy az osztagommal ne lépjünk közbe és hagyjunk elmenekülni! -nézett a férfira- Aki ezt a parancsott kiadta, Ruken-san apja volt. - nézett rátok, ahogyan a múlt egy olyan darabkáját hallottátok, mely alapján megismerhettétek, az okát valaminek- Fuushin senpai-t az esett után leváltották és megszégyenítették, ahogyan később öngyilkos lett. Az egész falú gyűlölte és ezt a fián és a lányán is éreztették. Akkor én is hasonlóan éreztem, de ma már tudom, hogy az embereimet védte. Ha akkor szembe szálunk veled, talán még én is meghaltam volna, de így sok jó shinobi maradt életben. - hangja olyan volt,mintha igaz lenne, amit mond, de egyáltalán nem így gondolná- Valójában az ő előrelátása mentett meg minket, azonban van valami, melyet csak én tudok! - állt meg- Fuushin ugyanazzal a technikával, mellyel Shizuka-san kapta az erejét, a saját fiába pecsépeltee az összes képességét.. Ruken-san a születése pillanatában akkora erővel rendelkezett mind egy jounin, ezért lehetséges, hogy mára oda fejlődött ahol van! - lépett mellétek- Azt mondtad, hogy ne legyen annyira arrogáns? Szerintem te vagy az Mamono-kun! Mei-sama, a legerősebb shinobi Kirigakure történelmében, messze felülmúlta Yagura-sant és Shizuka-sant, és Ruken-san, ha így folytatja túlszárnyalva majd őt is. - indult el, lassú léptekkel- Azt mondod, hogy megölöd őt? Akkor addig tedd meg, míg esélyed van rá! Mert jelen pillanatban erősebb vagy nála, de ez gyorsan változhat!
Nem mindennapi események zajlódtak annyi szent. éppen ezért indultatok lassan útnak gyorsabb tempóban, a házak tetején, ami viszonylag annak is volt köszönhető, hogy az egyik kisgyerek érdekesen Mamono-ra mutatott és odakiáltotta boldogan az anyjának. ~Nézd mama, milyen csúnya bácsi!~ és ezzel szakítva félbe Gingitsuke szövegelését, mely jelen pillanatban végre valamilyen értelmeset mondott nektek, nem csak kervtelt.

Rei pszihopata kijelentésén még bizony Seikatsu is meglepődött... pedig nem nagyon szokása, de hát Rei-t nem ilyennek ismerte meg.... De ez van..talán előnyére válik majd ez a kegyetlenség. Majd ezután türelmesen hallgatja az Oinin előadását...de azért néha-néha közbe kell szólni... merthát miért is ne tenné ?? xD
- Még szép... ha szeretnéd az olyan kis gyerekeket akkor elég erősen pedofil lennél. - nevetett egy kicsit...viccnek szánta, pedig azért valjuk be, hogy sok igazság van abban amit mondott.
- Azon a napon..... ahogyan te mondtad az "ámokfutásom napján" Volt egy kis lerendezetlen ügyem az akkori mizukageval...... Csakis azt öltem meg aki megpróbált megakadályozni ebben... bár Shizuka-t akkor életben hagytam...nemtudom miért, talán azért mert egykor társak voltunk, de ez mindegy is. Ha a többi ninja is úgy tett volna, ahogy ti akkor nem haltak volna meg...ennyi. - mondta el, hogy mi is volt a helyzet azon a napon, majd mikor hallotta, hogy hogyan tett szert ekkora erőre a kics csicska gyerek elnevette magát.
- Szánalmas egy kölyök..... Még csak az ereje sem a saját jóvoltából ilyen nagy - egyre hangosabban nevetett és ezzel magára voonta az utcán állók tekintetézt is, de nem nagyon zavarta.
- Ráadásul még fél is tőlem.... Folyton Mei mellett van, nehogy megtámadjam.. mert tudja hogy ő megvédené..... kis takony még aki az apja ereje néálkül semmit sem érne- nagyot zuhant most a szemében ruken.. még mélyebre mint eddig, ha ez lehetséges.
- Figyelj oinin... én elhiszem neked hogy Mei erős... de hogy nálam erősebb-e?? Arra azért ne vegyél mérget. az majd csak akkor derül ki, hogyha összecsapunk. - ekkor hallotta a kiskölyöktől, hogy csúnya bácsi, de nem tett semmit.... ő még gyerek akiből szövetséges lehet egy nap, ilyenkor még könnyű őket befojásolni.... a házak tetjén ugráltak tovább egyre gyorsabban.
- Nézd őket Rei- mutatott az utcákon nyüzsgő emberekre....- Azt hiszik, hogy biztonságban vannak. Mert a mizukage megvédi őket.... de ha továbbra sem kapjuk meg a nekünk kijáró tiszteletet akkor könnyen veszélybe kerülhet az életük nem gondolod?? Vagy talán te tűröd, ezt a megaláztatást??- azzal felgyorsított, hogy minél hamarabb elérjék a megadott helyet.