Minamoto palota (Kyufu tartomány)

**Jaiba Minamo** Hétf. Szept. 27 2010, 22:47

Kyufu
Egy kisebb "tartomány", amelyet Minamoto Izashi, Minamoto Aimi, (jelenlegi nevén Minamo Jaiba) apja irányít. A fennhatósága alá eső terület Tűz Országának délnyugati vidékein, a tengerparton terül el, és Konoha védelmét élvezi.

Kyufu tartomány központja Imai, itt áll a Minamoto család rezidenciája a piactér (a város legforgalmasabb része) szélén, közel a kikötőhöz. A palota impozáns, fa borítással díszített, s kőfal öleli körül. Ennek ellenére elég nyitott, a daimyou igyekszik mindenkit fogadni, és foglalkozni a kis vidék problémáival.

Kép a palotáról

**Jaiba Minamo** Hétf. Szept. 27 2010, 23:27

//ehhehhe, hát ez a kari is rejt pár előítéletet nah, és mivel szeleburdi, valakire rá kell fognia, hogy túl pedáns (különben is, minek tervezni xD) :]//

Csak ráztam a fejem, nem mondtam én semmi olyat, hogy nyomást gyakorolnánk, egyszerűen csak megpróbálunk kompromisszumos megoldást találni. Nem, egyszerűen nem akarom elhinni, hoyg egy olyan ember ne nyerhetne bűnbocsánatot, mint Mineiro, hiszen semmi rosszat nem tett soha, amióta csak ismerem, sőt, diákok százait tanította már egészségesebb életre a testnevelés órákon. Határozottan szerették, mert kedves, figyelmes, udvarias, és előzékeny. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valah ais tett volna olyan borzasztó dolgot, amit egy falubeli ninja nem tett volna meg ugyanazon indíttatásból: mert ez volt a feladata, amiért a pénzét kapta. Mert akárhogy is nézem, a falubeli ninják sem patyolattiszták, és bármikor gond nélkül tesznek el láb alól bárkit, ha a nagypolitika megkívánja, vagy eléggé megfizetik érte a falut. Mondhantánk, hogy de azok mindig "rosszak", akiket le kell taszítani, de sokszor derül ki utólag, hogy annyira nem is voltak rosszak. Másrészt erről ítélkezni nem ember dolga, hanem az isteneké. Mineiro egyetlen bűnéül annyi róható fel, hogy engedély nélkül hagyta el a faluját. Nem vehetik el tőlem!
Az önfényezése is gondolatok ezreit indította el: többek között a halálra vált kisfiús-sírós feje visszaidézését, és a két információ közötti számomra feloldhatatlannak tűnő ellentét visszásságát. B kategória... az csak a harmadik felülről, előtte van az S és az A hát, az nem olyan hűűű, de nagy dolog. De inkább nem kötöm az orrára, mennyire "megbecsülöm", mert nincs kedvem ezen vitatkozni, sem elérni azt, hogy bizonyítani akarjon, mert akkor hajlamosak az emnberek a legnagyobb butaságokra, mikor annyira bizonygatni szeretnék az igazuk. A ráhagyós technika be is vált, mozgósította agysejtjeit, és elpárolgott. Hát, keresni azt nem fogom konkrétan, de talán belebotlom. Nekem most fontosabb, hogy apával tudjak beszélni.
A kapun gond nélkül jutok át, mindenki emlékszik még a híremre, ha nem is ismer látásból. Jól meg is néztek, de túlélem, régebben volt benne részem elég, hogy egy életre belém vésődjön kellemetlensége, és a kényszeredett mosoly, amely ráragad az arcra, is megjelent: mintha régi merev reflexek éledtek volna újra. Amikor itt éltem, fogoly voltam, mert annak éreztem magam, s ez az érzés most is elért, gombócot formálva a torkomba. Tudom, hogy apa mindig csak jót akart nekem, tudom, hogy elfogadta Mineirot, mégis, ez a hely, egyszerűen a szívembe markolva próbál megfojtani bennem mindent az elmúlt öt hosszú évből.
Agondolatok jeges markából Uriki ragad ki, aki a falnál támaszkodva int nekem. Valóban hasonlít Mineirora így, ebben az alakban, s látványa még inkább elszomorít. Most, amikor már a célnál vagyunk, kétségek ezrei nőttek bennem burjánzva, mint a gaz a földeken eső után.
- Nagyszerű - erőltetek magamra egy halvány mosolyt, hogy aztán nekiinduljak. Most valahogy nincs kedvem beszélgetni. Próbálkozom magamban valamiféle beszédfélét megfogalmazni, de szinte blokkol a környezet. Az a határozott üzlet- és háziasszony, aki vagyok, leolvadóban van, és ismét annak a kislánynak érzem magam, aki álmok és szárnyak nélkül haldoklott ezen a helyen, míg rá nem talált a szerelem, amely kimentette a sivár jövőt ígérő sors kamraiból. Ha belegondolok, hoyg most valószínűleg a szomszédos daimyou fiának felesége lennék, akit körülbelül csak a házasságunk napján láthattam volna először... kiráz a hideg.
A palotába érve (ha eljutunk odáig), az őrökkel beszélnék, és bejelentetném magam, bízva abban, hogy apa azonnal fogad minket. Jó lenne azért anyát is látni, mert hiányoznak, mégis, szaladnék innen, minél messzebb.

//Nem mertem tovább menni, ha mehetek, csak szólj, költök még hozzá ^^ //

**Jaiba Mineo** Csüt. Nov. 08 2018, 07:41

Hajnali kettőkor indultunk el a falu széléről, a Tea Országából. Az apósom követe, pár testőr, meg én. Csend honolt, csak az erdő morajait lehetett hallani. A falu mélyen aludt, csak az én álmaimat törték szét. Egy szép jövő iránt.
Amit kaptam, nem egy ajánlat volt, a visszautasításra esélyem sem volt, és ezt tudta apósom is. Az, hogy velem mit tesz, kevésbé érdekel, de a családommal is játszadozik, azt már nem bocsátom meg neki.
Az erdőből egy kis kikötőbe vezetett az utunk, ahol egy hajó várt ránk. Senki más nem volt itt rajtunk kívül. A követ gyorsan eltűnt a hajó mélyén, én pedig bevonultam a nevemmel ellátott kabinba. Vaksötét volt, még a Hold sem ragyogott. Újhold volt. Számomra pedig egy új kezdet. Vagy a vég, ki tudja. Konoha igen nagy bajban lehet, ha az én segítségemre van szüksége. Nem is ismerik az erőmet, ami lehet már rég megkopott. Vagy pont azért kellhetek, mert feláldozható vagyok. Furcsa érzés kerített hatalmába. Újra magányosan, mint a régi szép időkben. Amit sosem akartam újra megélni. Végre boldog voltam, úgy igazán. Mindenem megvolt, amire igazán vágytam. Család, békesség, szeretet. Minamo, Tsuki és Noroi. Fura egy brigád voltunk, de ezért is volt olyan szép a mi négyesünk. Egy szeleburdi nemes lány, egy kiközösített vándor, egy örökbefogadott fiú és én, egy elveszett ninja. Mi voltunk egymás támaszai. Ezt vesztettem el egy pillanat alatt.
A napkeltét már a hajó fedélzetén csodáltam meg, mindig gyönyörű látvány a tengeren. Ahogy a csillogó napkorong fölemelkedik a hullámzó vízen, melegséggel és fénnyel árasztva el a földet. Egy pillanatra eltűnődtem, hogy Minamo vajon felébredt-e már. Mi lehet vele és Tsukival, Noroi felkelt-e már gyakorolni. De gyorsan kivertem a fejemből őket. Egyrészt, mert fájdalmat okoz az, hogy nem lehetek mellettük, másrészt, amíg küldetésen vagyok, el kell őket felejtenem, amennyire csak tudom. Az emlékük csak visszatart. Lehet ez csak gyávaság a részemről, de akkor is ezt éreztem. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, mivel bíznak meg. Lehet úgy be kell mocskolnom a kezem, hogy soha többé nem fogok tudni a családom szemébe nézni. Már ha túlélem… Túl sok minden járt a fejemben, így nyugovóra tértem.
Nap közben érkezett meg a hajónk a Tűz Országába. A kikötőt mindenféle akadály nélkül hagytuk el. Ami így a háború lezárása után is furán hat, még ha apósomnak igen nagy is a hatalma. Úgy tűnik, még nagyobb, mint gondoltam.
Rég jártam itt, és akkor is ugyanezt éreztem. Bár a hely nem sokat változott, még mindig látszik, hogy hol sérült meg a palota fala a balesetben. Sosem felejtem el azt a pillanatot. A nyüzsgő imaii piactér egy pillanatra ledermedt. Akkor találkoztam Minamóval. Úgy futott ki a palota udvaráról, mint nyúl a ketrecéből. Pont az én karjaimba. Akkor még nem tudtam, hogy megváltoztatja az életemet. Most viszont semmi nem menthet meg ettől a mérhetetlen magánytól és dühtől.
Megérkezésünkkor akadály nélkül jutottunk át a palotát körülölelő kőfal díszes kapuján. Az udvaron az első, amit megpillantottam, egy ismerős alak volt. Úgy tűnik, már nagyon vártak rám.
- Jó napot, Izashi… Sama – hajoltam meg. – Miben lehetek a segítségére?

**Senju Tobirama** Hétf. Nov. 12 2018, 14:52

/Mineo/

A légkör feszült volt, fullasztó, cseppet sem barátságos. Az arcok érzelemmentesek, közömbösek, s feltehetőleg nem csak azért, mert módos emberként többre tartotta volna magát. Akárhogy is, feladatod volt, munkát ajánlott számodra, abból a fajtából, mely bizony visszautasíthatatlan... Nem foglalkozott köszöntéssel, vagy hasonlóval, csak sarkon fordult, s bement a "házba", várva, hogy kövesd, miközben megkezdte tájékoztatását.
-Mint azt lehet tudni, a földesuraknak van egy kisebb tanácsa... ez a tanács dönt főként arról, hogy milyen adózási rendszerek legyenek, törvényjavaslatokat adhatnak be a Daimyo-sama elbírálására, és egy kis szerencsével és hozzáértéssel, hasznot húzhatnak belőle.- Vezetett be egy irodának tűnő helységbe, s bökött rá az egyik asztalon lévő tekercsre. -Azonban vannak olyan...földesurak, akik nem tartják be a szabályokat. Illegális szervezeteknek adnak otthont haszonért cserébe, had ne soroljam... Ez a dokumentum megbízható források beszámolóit takarja, de sajnos... ez se teljesen törvényes úton lettek szerezve. Maradjunk annyiban, hogy nagy kár lenne, ha egy bizonyos földesúr eltűnne és a helyét egy tiszta, egyenes úton kormányzó ember venné át... valaki, akiről tudom, hogy alkalmas lenne, mert teszem azt... mondjuk úgy, megfogadná a tanácsaimat... Ugye érted a feladatod?- Csúsztatta át a tekercset az asztalon, kérdő tekintettel szemeidbe mélyedve.
A feladat hát adott, a kérdés.. miképpen valósítod meg?

// A következő posztot IDE kérem A karakter egyenlőre nem tudja, pontosan mi áll a tekercsben, amennyiben egyáltalán fel kívánja nyitni, úgy a következő posztban látja meg a tartalmát. Odáig írd, hogy a telek közelébe ér. //

Ajánlott tartalom

Minamoto palota (Kyufu tartomány)

Minamoto palota (Kyufu tartomány)

Re: Minamoto palota (Kyufu tartomány)

Re: Minamoto palota (Kyufu tartomány)

Re: Minamoto palota (Kyufu tartomány)

Re: Minamoto palota (Kyufu tartomány)