Mizukage palota

Ahogy szoktam most is a szokásos ruházat miben meg álltam a palota ajtaja előtt. Talán illetlenség, de fegyvereim és egyéb felszerelésem is nálam volt. Nuibari hátamra kötve katanám az oldalamon. A fekete köpeny csuklyája mélyen fejemre húzva, az egész testem a fekete ruházat fedte. Titokzatos és rejtélyes, na menj már ne izélj mindig ilyen vagyok. Jobb ha más is vigyáz velem, és nem piszkálódik. Miért az egyszerű rettegj egy lány haragjától. Ah mindegy ez most nem is idejön. Ami igazán furcsa a számomra miért bíznak meg bennem, a Mizukage tudja mi vagyok. Mei sama tudja, hiszen látta és jelentésekben is szerepelt. Mégis miért adott ekkora szabadságot miért nem vagyok üldözött , vadászót személy. Ez felfoghatatlan volt számomra, egyben az érzés a remény talán van valaki akire számíthatok. Tudom sejtem ez korántsem ilyen egyszerű. A falu érdekeit szemelőt tartva engedte maradjak, vagy talán mégsem?
Mindegy mi az igazi ok, eddig csak adott a falu és olyan keveset tudtam cserébe nyújtani. Eljött az ideje tegyek valamit. Közeleg a háború szinte már itt tapos a sarkunkon. Lelkem egyik fele üvölt, érzi és kívánja a vérontást. Hisz most kiélheti mindenféle vágyát csak egyre kell vigyázni, egyetlen apró de még is jelentős dologra.
Lassan sétálok, majd megállok a nagy ajtó előtt, kezem kopogásra emelem. Nem igazán tudom belépjek vagy várjak még?

//Újra a fronton - Jiraiya//

Egy újabb nap köszöntött rám. A reggeli teendőim után villámgyorsan a Mizukage palotájához veszem az irányt. Szeretnék végre valamilyen érdekes küldetésben részt venni, de az is nagyon jó lenne, ha fény derülne kik vitték el a Sensei testét. Azonban ilyen információkat nem osztanak meg egyszerű geninekkel, ezért kellene minél hamarabb felkerülnöm a ranglétra következő fokára. Bár ahhoz sokkal erősebbnek kell lennem és több technika is kellene. Sajnos nem rendelkezek túl sok Jutsu-val...
Amikor megérkezek a Mizukage irodájához, bekopogok, majd belépek az ajtón. Tisztelettudóan meghajlok, most semmilyen nagy képű dumát nem ejtek meg.
- Jó reggelt Mei sama! - szólalok meg. - Szeretnék küldetésre jelentkezni! Egy legalább C rangú feladat jó lenne, semmi kedvem sincs macskákat kergetni, vagy szemetet szedni. - mondom és már várom hogy mivel áll elő a Mizukage.

//Újra a fronton - Jiraiya//

Kezem felemelem tehát kopogok és belépek az ajtón. Már jártam a nagy ajtó túloldalán néhány alkalommal. Tudtam mi az ami odabent várhat és reménykedtem benne valami jó. Végül is ha rossz dolog az sem számít hol érdekli az egy kunoichit. Egy nőt kinek a teste és elméje csak arra van, hogy szolgáljon. Szolgáljon és öljön ha kell egészen addig amíg el nem árulják és gazdája nem tör az életére. Ami talán be is következik ha egyszer ki tudódik pontosan mit is hordozok magamban.
Shin épp a szokásos formáját hozza amikor belépek. Küldetést akar méghozzá valamit amit ö szeretne, valami neki való feladatott. Követel nem is inkább tisztelet teljesen kér. Meg állok a háta mögött és vállára teszem a kezem.
- Jó reggelt Mei sama. Bocsásson meg Shinko néha hajlamos elragadtatni magát egy kicsit. Nem ilyen lenne akkor már nem is ő lenne az.
Shin mellé lépek teljes felszerelésben. Kard oldalamon és a hátamon ruhám alatt több tekercs lepecsételve.
- Szintén feladatra szeretnék jelentkezni ha nem okoz túl nagy gondot a jelenlétem.

//Újra a fronton - Jiraiya//

Egy borongós reggelen a szállásra igyekeztünk Suial, amikor is egy shinobi jelent meg előttünk a semmiből.
- Van agy kis feladatunk a számatokra. A víz szövetsége csapatokat indít a Tea országába és úgy döntöttünk, hogy ti nektek is mennetek kell. Mivel még ujak vagytok a Bishamonban, itt a lehetőség, hogy bizonyítsátok hűségeteket a szervezetünk felé. Most pedig indulás a Mizukage Palotába! Ott részletesebb tájékoztatót kaptok.
Amint befejezte mondanivalóját a shinobi köddé vált.
Ránéztéztem Suira.
- Végre valami akció . Azt remélem nem macskákat megyünk kergetni a Tea országába. Na ,de ideje indulni ne várassuk meg a nagyfőnököt.

Az utunk nem volt akadályoktól mentes. Még sosme jártunk a mizukage palotában igy eltartott egy jódarabig mire megtaláltuk a megfelelő helyet,de végül sikerült. Ott álltunk a mizukage irodája előtt . Egy mély levegő, majd bekopogtam az ajtón és beléptem .
- Jó reggelt! - Meghajlok a bentlévők előtt. - A Bishamon szervezet tagjai vagyünk iderendeltek minket, mert lenne számunkra való feladat.
Miután befejeztem a mondókám körülnézek a szobában. Ekkor látom , hogy két genin már előttünk ideért. Bólintok egyet nekik, majd várom a Mizukage válaszát.

//Újra a fronton - Jiraiya//

Miután beléptünk a Bishamonba, eléggé szürke hétköznapjaing voltak. Még szürkébbek talán, mint anno a faluban. Még macskakergetős küldetéseket sem kaptunk, lehet, hogy csak azt próbálták megtudni, hogy mennyire vagyunk kitartóak, esetleg milyen a türelmünk. A ninjának nem csak erősnek, de türelmesnek is kell lennie, legalább is ezt próbálták a fejünkbe verni a kiképzések alatt. Ahogy telt az idő, már a nyelvem ehgyén volt, hogy megkérdezzem, hogy nincs e valami munka a számunkra.
Egy szép reggelen, ami teljesen unalmasan indult, végre megkaptuk az első küldetésünket a Bishamon szervezettől. Eléggé rövidre fgták az ismertetést, csak annyi volt az egész, hogy a Tea országába megyünk, és jeentkezni kell a Mizukage Palotájában. Motoi megörült a hírnek, de kicsit szkeptikus volt a küldetés nehézségét illetően.

*Mizukage Palotéja*
Utunk eseménytelen volt a palotába vezető úton, már egyesek ott vártak, persze senkit sem ismertem, és remélem senki sem ismert engem, nem szeretnék most régi ismerősökkel találkozni. Ahogy belépünk az irodaba Motoi köszönti a Mizukaget, én csak meghajolok, és várom a fejleményeket.

// Újra A Fronton //

Kirigakuréban szokatlan a széltől mentes idő, ám ma még is... Olyannyira csendes volt a természet, hogy ezen nyugalom és béke átszállt a Kirigakurei lakosságra is. Az idevezető utatok nyugalmasan telt. Néhány zord esőfelhő ugyan elállta néha-néha a Nap elől a fényt, azonban ez már teljesen megszokott volt az itt élő emberek számára.
Az egyetlen kavarodás és perpatvar a Mizukage kicsiny irodájában zajlott. Az egymás után érkező Geninek tömkelege, igencsak felkeltette a Palotában dolgozók érdeklődését. Tehát furábbnál furább alakok jelentek meg a Mizukage előtt, majd miután mindenki megérkezett, az utolsó embert is behíva és az ajtót becsukva, megkezdődött az eligazítás. A Mizukage-sama azzal a jóságos, de még is szigorú tekintetével nézte végig a megjelenteket. Csupa fiatal Genin szintű shinobi, de most ők kellenek a falunak. A Mizukage mögötti, hatalmas ablaksor elsötétül. Az egész fal szinte csak hatalmas ablakokból áll, így nagyon jól látja mindenki, hogy odakint gyűlnek a viharfelhők és már az első esőcseppek is megjelentek a makulátlan tisztaságú üvegen. A Mizukage-sama megköszörülte a torkát, majd felállt.
- Üdvözöllek titeket! Amint látjátok szép számban összegyűltetek itt fiatal Geninek. - Ekkor félszemmel Benzaitenre és Yazakira nézett, akik nem igazán tartoznak a falu hivatalos shinobiai közé - Amint tudjátok, hamarosan ki fog törni a Negyedik Nagy Ninja Világháború! Egyes területeken a csaták már régóta zajlanak, ahogy az innen nem messze lévő Tea Országában is. A Tea Országa két pártra szakadt. Az Északi részt a Tűz Szövetsége és a Wasabi család birtokolja, míg a Déli részt a Víz Szövetsége és a Wagarashi család. A háború és a csaták epicentruma a Sziget Keleti részén lévő, Degarashi Kikötőváros. Ott van a legnagyobb kialakult frontvonal. Na már most... Nektek, vagy is az iderendelt Genineknek lesz a feladata, Wagarashi-sama, Wagarashi Kikötőváros vezetője, védelmezése a háború idejére, valamint az Információ szállítás Wagarashiból, Kirigakuréba. A küldetésetek mellé egy Jounin szintű shinobit jelöltem ki nektek vezetőnek, aki majd részletezi a küldetést. Kint vár titeket bejáratnál! Nála tegyétek fel a felmerülő kérdéseket! Induljatok!
Parancsolt rá a csapatra a Mizukage-sama, mire mindenki meghajolt, majd szépen egymás után kimentetek az ajtón, lementetek a lépcsőn és megérkeztetek az előcsarnokba. A terem nem állt semmiből, csak egy szürke, öreg, nyikorgó fémkapuból, valamint egy széles lépcsőből amin lejöttetek. A falakon fáklyák égtek, hogy némi fényt nyújtsanak az errefelé megforduló egyéneknek. Persze ez a helyszín nektek teljesen ismerős volt, hiszen mindig erre jöttetek fel, ha a Mizukage iderendelt titeket... Már akit iderendelt. Nem ért meglepetésként titeket a vaskapu előtt álló alak, hiszen Ő a küldetéseket vezetője, ezt mondta a Mizukage-sama is. Ám a kinézete és egyéb tulajdonságai igencsak megbotránkoztatónak és furcsának hatott. Egy szőke, kék szemű férfi állt előttetek, nem hétköznapi öltözékben. Rózsaszín kalap volt a fején, valamint a szája, lilás rúzzsal volt bekenve. Az arcán több kiló smink látszott, a szájából pedig egy nyalóka lógott ki. Rózsaszín, virágos kimonót visel, valamint szintén rózsaszín műkörmei vannak, amikkel gyengéden kopog az úgyszintén rózsaszín sétapálcáján. A nadrágja egy testhez simuló lila cicanadrág, valamint lábbelije, egy magas szárú, magassarkú, sötétlila csizma. Ezen külső jegyeket csak tetézi a "férfi" stílusa és hangja.
- Áh hát megjöttek az én kis cukorborsóim! - Mosolygott rátok, majd egy nagy cuppanással kihúzta szájából a nyalókát, majd megnyalta szederízű, lila rúzsát - A nevem Herio Tenma! Szólítsatok Tenma-samanak, vagy Tenma-senseinek. Ha becéztek, akkor rövid és fájdalmas halálotok lesz. - Mosolyodott el ismét - Most gyorsan mutatkozzatok be nekem és egymásnak, aztán induljunk!
A hangja éles, de egyben rémisztően elnyújtott volt. Volt benne valami démoni. Valószínűleg kifogtatok egy tökéletesen elmebeteg, homoszexuális őrültet Kísérőnek.


// Benzaiten & Yazaki: Pm-ben írjátok meg nekem kérlek, hogy mikor és hogyan léptetek be a Bishamon szervezetbe //

A tájékoztatás megtörtén, és ha más mondja rám genin vagyok talán nem ossza meg. Mei sama jó akaratából vagyok csak itt, vagy is ha ő nem akarta volna biztos nem lennék most a falu geninje. Végül is genin rangban vagyok, habár titkon valami más vagyok. Végig hallgatom a nagy tájékoztatást és végig csendben hallgatok.
Tehát a háború még is csak kitört, remélem nem inkább vágyok rá és kívánom újra láthassam azt a Shinobit. Most ez alkalommal nem hagyom megszökni, nem fogok kegyelmezni. Könyörtelenül kivégzem és ki véreztetem a hulláját. Kezeim ökölbe szorultak izületeim halkan roppantak.
- Értetem Mei sama. Mindent megteszek amit csak kíván.
Meghajoltam, és többiekkel együtt ki sétáltam. Oda kint már biztos sok felhő gyült össze talán eső is esik vagy is tombol. Csíp, csepp, csöpp hallani lehet az eső kopogását falakon és az utca kövén. Ahogy sejtem az esőben, vagy is most fogunk indulni legalább is remélem. Remélem, remélem ott lesz az a kis *****reg. Kilépve vagy oda érve, nekem mindegy egy fura férfit pillantunk meg. Kicsit egyedi az öltözködése, vagy is szokatlan. Csak nézem a csuklyás köpenyem alól a fura alakot szemeim egészen kerekek a csodálkozástol. Most vagy dierkt ilyen magamutogató, kényeskedő alak mindenki figyelmét elterelje. Valóban ilyen az igazi személyisége, amikor megszólal már tudom ilyen valójában. Kezemmel homlokomra csapnék azzal a gondolattal uram isten honnan szalajtották. Kezem viszont megált és köpenyem csukjáját löktem hátra, arcomra teljesen ki ült a döbbenet.
- Kidoru sama testvére lenne?
Közelebb léptem és néztem kíváncsian, mondta a testvére nagyon furcsa és különc. Tényleg ő az akkor vég kép nem számoltam volna azzal ennyire különc.
- Satsukitane vagyok, jobb mindenkinek ha nem próbál provokálni és bosszantani. Kidoru sama tanítványa voltam, és köd hét kard forgatójának egyik tagja. Van még valami, vadászok egy férfira. Egyikőtök se merészelje el happolni előlem a látványt amikor a férfi tépet torkából vér ömlik.
Mondandóm be fejeztem és a csukját vissza húzva félre vonultam.

Mizukage megtartsa az eligazítást. Háborúba megyünk a Tea országába. Nem számítottam rá , hogy ilyen hama bevetnek minket, de ennek örülök, ha élve megúszom szerezhetek egy kis tapasztalatot, ami még jól jöhet a jövőben. Egyre jobban úgy érzem, hogy megérte elhagyni a falunkat. A Rejtett Vízesésnek megvannak a maga problémái, ha ott maradtunk volna, lehet egész életünkben csak a falu védelmét bízták volna ránk. Így legaláb világot láthatok, és azt csinálhatom amit csak akarok.
Az eligazítás végeztével meghajolunk, még mielőtt elhagynám a szobát egy utolsó pillantást vetek a Mizukagera ,majd a kijárat fele veszem az irányt a többi geninel. Nem fordítok nagy figyelmet a geninekre hisz Sui-t ismerem a többiekkel meg lesz még időm megismerkedni. Meg az az igasság , hogy háborúba megyünk, minek ismerkedjek meg idegenekkel akik lehet, hogy nem is élik túl a háborút. Kifele menet a vaskapunál már várt minket a vezetőnk. Hát egyáltalán nem ilyen vezetőtt képzeltem el. Még nem láttam eféle szerzetet, de nem is szeretnék többet látni. Egy szőke kékszemű férfi volt, rozsaszín kalap a fején, arcán rengeteg smink,szája kirúzsozva. Olyan cirkuszi bohóc forma, de egy csepett sem volt vicces. És a hangja, hát az leirhatatlan. Eddigi életem során nem hallotam semmit, ami ennyire kibirhatatlan lenne. Én ugy vagyok az emberekkel , hogy engem nem zavar ki,mit csinál csak tartsa be a 10 méter távolságot, de most a kűldetés miatt ez nem érvényesülhet. Arról nem is beszélve, hogy nemtudhatom mi járhat a vezetőnk fejében. Elkezdtem félni, majd a félem egy furcsább ám de ismerős érzésse modosult. Lassan a kunaim után nyulok. Szivesen megforgatnám a hátában, akkor legalabb a hangját nem hallanám többer. Kár, hogy erre nincs lehetőségem. Én genin vagyok ő meg jounin . Túl nagy köztűnk az erőkülömbség. Sebaj a jövőben ,még biztos lessz rá alkallmam. Meg ha sikerülne is akkor se nyernék vele semmit, hisz a falu szívében vagyunk,biztosan nem élném túl.
Ahogy az elviselhetetlen zaj forrásának kiiktatásán filóztam a genin társaim sorra elkezdtek bemutatkozni. Gyorsan mondjak én is valamit ,nehogy ehhez is legyen valami hozzafűzni valója a vezetőnknek.
- Motoi Yazaki vagyok. Elveszett ninja. A bishamon szervezett egyik legújabb tagja.

Mizukage minket figyel miközben mindenkinek beszél, nem bánom a figyelmet, legalább nem leszünk ismeretlenek számára. A feladatunk egyszerű, védelmezés és információszállítás egy magasabb rangú ninja felügyelete alatt. A külömbség csak a háborús helyzet, azon felül viszont, csak egy egyszerű mindennapi feladat még egy geninnek is. Nem véletlen, hogy ennyi genint gyűjtöttek össze, nem vagyok benne biztos, hogy a Mizukage mindent elmondott a küldetéssel kapcsolatban, nem is ez a lényeg, nem azért vagyunk itt, hogy hallgassuk mi vár ránk, geninek vagyunk, ideje megszokni a szokatlan helyzeteket, a háborúban úgy is elég sok van belőlük. Kint eközben eleredt az eső. Kilépek az irodából, majd a kapu felé veszem az irányt, nincs nagy kedvem cseverészni a többiekkel. Motoihoz sem szólok semmit. Az eső csepegése régi emlékeket ébreszt föl bennem, mikor még gondtalan mindennapjaimat tengethettem a falunkban. Kinyújtom tenyerem, majd nézem ahogy az esőcseppek ráhullanak, majd összeszorítom a kezem, és megnyújtom a lépteim.
Már vár ránk vezetőnk, inkább figyelmen kívül hagyom kinézetét, nem szeretnél belemenni a részletekbe, mert már a nagy dolgok is elég rémísztőek rajta, a hideg kiráz ha megszólal.
Az egyik genin eléggé nagyképűnek tűnik, az egy dolog ha valaki tudja mit akar, az viszont egy másik, ha egy csapatküldetésen a saját céljait helyez előtérbe. De ki is vagyok én, hogy megkérdőjelezzem hozzáállását, hisz önös célból hagytam el falum, rángattam magammal Motoit, aki követett bármilyen kérdés nélkül, gondolom neki is megvannak a saját céljai azzal, hogy elhagyta a falut, de mióta elveszett ninják voltunk, azóta ez a téma szóba sem került, és nincs olyan érzésem, mintha lenne valami baj ezzel a hozzáállással, mindkettőnknek megfelel ez a helyzet, a mélyvízbe dobtak, ideje kiúszni a partra.
- Suijin Benzaiten vagyok, nem sok mindent kell rólam tudni, amit kell, arra majd rájöttök magatok, a többi pedig csak felesleges dolog. Nem ismerek senkit, elveszett ninja vagyok, Bishamon tag. Nem hiszem, hogy ajánlatos lenne bármilyen információt igaznak vélni tőlem. Nem áll szándékomban meghalni, és nem áll szándékomban végignézni bajtársaim halálát, de ha bármelyikőtök is veszélyezteti a küldetést, vagy a többiek épségét, mindent meg fogok tenni, hogy ezt a problémát megoldjam, még akkor is ha saját kezűleg kell kivernem a buta gondolatot a fejetekből.-fejezem be a mondanivalómat teljesen nyugodtan, majd végignézek az összegyűlt genineken, majd visszalépek a helyemre.
Nem tudom mennyire volt megfogó a bemutatkozásom, de helyénvalónak láttam tudatni mindenkivel, hogy a személyes akciózások küldetés alatt nem jó ötletek, bármennyire is annak tűnnek.

Úgy néz ki, nem én vagyok az első, aki szeretne küldetésre menni. Az irodában egész tumultus alakul ki, de amikor az utolsó ember is megérkezik, bezáródik az ajtó és jöhet az eligazítás. Mei sama nagyon gyorsan elmondja, hogy mi a helyzet, úgy tűnik egész sürgős dolga van. A háború hírére azonnal felpezsdül a vérem, de amikor meghallom, hogy nekünk milyen szerepet szántak, eléggé lehangolódok. Majd vége is az eligazításnak, mehetünk a jouninhoz, aki majd velünk lesz. Utolsónak hagyom el a termet, nem szólok senkihez. Kissé szomorúan ballagok a többiek után, hogy a bejáratnál megpillantsam azt a fura szerzetet, akivel küldetésre megyünk. A szavai kissé érzékenyen érintenek, már volt egy ember, akit Sensei-nek hívtam. A szemem láttára halt meg, ráadásul még a hulláját sem sikerült visszaszerezni, hogy eltemethessük.
Csendben hallgatom végig a többiek bemutatkozását. Satsu most is eléggé morcos, mint mindig, de leginkább a két elveszett lep meg. Az egyik még tűrhető is, bár nem bízok meg bennük. A másik viszont nagyon nagyképű... Megvárom míg Midoriko is bemutatkozik, majd utoljára én is hozzákezdek.
[- Üdvözletem! A nevem Tottori Shinko, én vagyok Kirigakure legújabb démona! A küldetést a legjobb tudásom szerint fogom teljesíteni! - mondom, majd előveszek egy filcet a ruhám egyik titkos zsebéből.
- Autogrammot valaki?

Kirigakure no Satot a mai nap folyamán is a megszokhatott nedves időjárás uralja. Az esőcseppek ereszen való békés kopogását, a pocsolyákban felcsapódó víz hangja töri meg. Egy ifjú ninja az kezében egy levéllel a Mizukagei pecséttel az oldalán. Léptei súlyosak mintha valami terhet cipelne, mintha a levélben mégsem az állna mint amire számított, vagy csak az izgatottság és az elkövetkező történések melyekre a jelenben nem találhatunk választ, majd a jövő hozza azokat. A láthatáron feltűnik az égbe magasodó kupola, Kirigakure legfőbb épülete a Mizukage palotája. A fiú megtorpan a hatalmas épület előtt és a falu címerére veti tekintetét. ~ Küldetésre küldene a Mizukage? Nem megszokott hogy egymagam hívat. ~ Fut át az agyán az enyhén megzavarodott gondolat. Belépett a palota kapuján, vízzel át itatott köpenyét levette magáról majd elindult a körkörös folyosóin. Egy látszólag az épületben dolgozó hölgy szólítja.
- Miben segíthetnék? - Kérdezte lágy hangján a látszólag eltévedt fiút.
- Garu Tokedo vagyok. Levelet kaptam a Mizukagétól, őt keresném személyesen. - Válaszolja ahogy felmutatja a levélen jól észrevehető hagyományos pecsétet. A nő egyenes irányba mutat ahol egy nehéz tölgyfa ajtó résnyire nyitva önti magából az odabenti fényt és melegséget. A fiú meghajol a nő előtt és az ajtóhoz sétál. ~ Remélem nem jutott olyan hír a Mizukage fülébe, melyről nem is szeretnék hallani. Ha ilyesmi Akiraról szeretnék hallani, rég nem hallottam felőle. Remélem jól van. ~ Kardját és felszerelését az ajtó mellett található tároló asztalra helyezi. Ruháját megigazítja, fejpántját szorosabbra húzza, majd gondolkozás módjától eltérően magabiztosan belép az ajtón belülre.

Tokedo enyhén meglepődve találja szembe magát a mellé beszélés nélkül lényegre térő férfivel. Ao kapitány látszólag túlságosan is jól érti a dolgát. Főleg mióta a mindenkit érintő háború szelei fújnak a pénz, a hatalom megszerzése és a Víz Szövetségében megállapított stabil helyünk cölöpjeit gyerekjátékként verte földbe a Mizukage oldalán.
~ Testőrség.. Édesapám kellőképp kitanított majdnem minden praktikára ezzel nem lesz ... ~ Akadt el a fiú gondolat menete amint meghallotta a félt szavakat. Lepergett előtte a jövő amitől félt a levél elolvasása óta, bekövetkezett az amitől a legjobban félt. ~ A Daimyou, és fia Lord Hikaru. ~ Szorította ökölbe a kezét ahogy a kapitány folytatja mondandóját. ~ Menyegző... Bizonyos személy... ~ Szürke szemei tágra nyíltak és a szíve is hevesebben kezdett kalimpálni. ~ Ez Akira! Akira hozzá fog menni a Daimyou fiához.
- Tudom csak Genin vagyok Ao-sama és nem is rabolnám az idejét. De a karavánt Rokujiro úr mellé még mennyi kísérővel kell számolnom?
Nyögte ki a teljesen lényegtelen információ kérést teljesen összezavarodva az érzései miatt. Shinobiként a Kirigakurei tanítások azt tartják hogy mindenek előtt a küldetés. Tokedo is ebben a környezetben nevelkedett már fel. Valahogy a tanítók és mindenki más megérezhette a múltban a háború közeledtét. De most minden megállt. Végre eljött a pillanat hogy megbizonyosodjon erejéről, és vissza szerezhesse szerelmét a lord "karmai" közül.
- Elnézést Ao-sama. Majd inkább meggyőződök róla a saját szememmel. Ígérem, nem fog csalódni. - Tisztelettel meghajolt a Mizukage helyettese előtt. Sarkon fordult és elindult ki az irodából. Az ajtóban magához vette felszerelését. Magára terítette köpenyegét, csuklyáját a fejére húzta s kezében katanájával sebesen kiviharzott az épületből. ~ Csak derítsem ki hogy mi folyik itt, hogy hogyan törhette meg Akira irántam érzett szeretetét és bizalmát. Megígértem hogy elmegyek érte és ha most nem akkor soha.. ~ Zárult be mögötte a hatalmas épület recsegő ropogó kapuja.

Nyugodt éjszakán vagyok túl, amit úgy átaludtam, mint akit fejbe vertek. Nem okozott gondot a kora reggeli ébresztő sem, így gyorsan letudhattam a szokásos kis teendőimet. Miután mindennel meg voltam, már indultam is Mizukage palotájához. Így kerültem ide...
Teljes felszerelésben érkezek meg, pontosan pár perccel a kezdést előtt. Még csak egyetlen lány van itt, a többiek valószínűleg még úton vannak. Mivel egyetlen ismerős sincs még, oda megyek a kunoichihez, de tőle pár méterre megállok.
- Szép blöki! - szólalok meg.
Egyáltalán nincs kedvem beszélgetni, de azért teszek egy kedves gesztust. Remélhetőleg nem bánom meg és a lány nem kezd csacsogásba. Nem szeretem amikor folyamatosan járatják a szájukat és olyan dolgokról beszélnek, amelyek számukra egyértelműek, nekem meg halvány lila gőzöm sincs miről van szó.

Tudtam én hogy nem szabad megszólalnom. A lány azonnal beszédbe kezd. Viszont amikor a kutyulira azt mondja, hogy ninken, alaposan megnézem magamnak a kis blökit. Hallottam már róluk ezt-azt, az egyik rokonom is foglalkozik ilyesmivel. Elég sok állatkája van már. Majd egy újabb alak jelenik meg, így nem kell hallgatnom a kunoichit. A jövevény megszólít minket, majd felvázolja, hogy mi a dolgunk. Amikor a végére ér, lehet kérdezni. Nem töröm sokáig az agyam, azonnal jelentkezek:
- Mi csak hárman vagyunk, nem lesznek túlerőben? - érdeklődtem meg. - Nem mondanám magam semmilyen specialistának, biztos hogy minket szántak erre a feladatra? - jön a következő kérdésem. - Milyen rangú a két ismert célpont, C körüliek?
Ezután várom a választ. Nem fogok megfutamodni, bármilyen ellenfélről legyen is szó, de azért jó lenne tudni, mennyire van esélyem teljesíteni a feladatot. Van olyan technikám, amivel meg tudom állítani az ellent, de azért még nem rendelkezek túl sok technikával... A robbanósdi meg nem igazán tetszik.