Re: A Kazekage irodája

**Gempachi** Csüt. Feb. 17 2011, 18:52

Mindannyian megérkeztünk a Kazekage úr irodájába.
- Jó napot kívánok!- mondtam határozottan, miközben kihúzva magamat, megálltam a szoba egyik szegletében úgy, hogy a Kazekage úr asztalával szembe álljak, még is kellő távolságot tartva.
Felosztottak minket csapatokra. A Kazekage úr nagyon határozott, és egyenes volt. Felnéztem rá, szinte a hatása alatt álltam. Volt valami a szavaiban, ami erőt, és tiszteletet sugárzott.
Ezután megjött a 9-es csapat vezetője, egy lila hajú, igen csinos hölgy. Gyorsan elvitte a csapatát, így több hely lett az irodában. Kezdtem aggódni. Vajon elég erős leszek a csapatba, hogy helyt tudjak állni a nehéz helyzetekben? Egyféleképpen tudhatom meg, ha belevágok. Mit is mondott nagyapa? " Ha félsz, feszítsd meg a hasadat, és harcolj tovább!" Erőt vettem magamon, de ami ezután következett, az nagyon megdöbbentett.
Egy kis idő múlva betoppant egy másik alak. Nagyon furcsának tűnt. Még sosem láttam ez előtt a faluban. Naokit valószínűleg ismerte, mert nagyon meglepődve nézte, és intézet pár mondatot hozzá, olyan hangnemben, mint aki régóta ismeri. Még a tanítványának is nevezte.
Következtetésem az, hogy Naoki egy tapasztalt ninja, aki már nem Genin szintű lehet, és biztos több chakrája van. Más részről, az új alak lesz a mi vezetőnk. Furcsának tűnik, főleg, hogy megnyalta Naoki arcát. Hosszú nyelve van, hosszabb a sajátomnál. Vajon mit tudd nekem mutatni a vezetőnk? Egyre jobban izgultam, de ez nem a félelemtől van, hanem az érdeklődéstől a vezetőnk iránt. Arcomon éreztem, hogy lefolyt néhány izzadság csepp, gyorsan megtöröltem, és álltam tovább szótlanul, de határozottan.

**Tsihidoro Raiden** Csüt. Feb. 17 2011, 19:31

A Kazekage-sama, ahogy gondoltam, egyből a lényegre tért. A teremben voltak a társaim, és nemsokára megérkezett a sensei. Egy gyönyörű nő volt! A leggyönyörűbb, akit valaha láttam. Ha belegondolok, hogy most jó darabig mellette leszek, és együtt harcolunk... Aztán a képzelgéseimet az egyik csapattársam szakítja meg:

- Tsihidoro Kazukinak hívnak. Nektek mi a nevetek?

-Nem hidd, hogy mi most puszipajtások leszünk! Egy csapatba lettünk beosztva, de ez nem azt jelenti, hogy szeretnem is kell titeket!

Mondom, majd elindulok a sensei után. A fickót Tsihidoronak hívják! Pont úgy mint engem! Ez érdekes, és valószínűleg nem véletlen... Később ennek utána fogok járni, de most a küldetésemre koncentrálok, nem pedig erre a két szerencsétlenre mellettem! Odalépek a sensei mellé, és azt mondom:

-Jó napot, sensei! Tsihidoro Raiden vagyok. Megígérem, hogy nem fog csalódni bennem, és 110%-on fogok teljesíteni!

**Tsihidoro Tatsuta** Csüt. Feb. 17 2011, 20:21

Anyám, ennyi szerencsétlent egy helyen! Az egyik pacsizzunk emberek és legyünk jóban, a másiknak pedig olyan nagy a képe, hogy félő egyszer pofára esik, mert a túlsúly lehúzza... És nekem ezekkel a szerencsétlenekkel, meg valami fapofájú szeretethiányos nőszeméllyel kell majd mászkálnom... hát remek, mondhatom ez volt minden vágyam!

Odabaktatok én is a nőhöz, na nem mintha olyan nagy kedvem lenne hozzá, de ha Kazakage azt mondta, hát úgysincs más választásom. Habár, az egész béna bandát igen nagy kedvem lenne messziről elkerülni. Végül csak a nőre pillantok, majd a többiekre egyesével. De mivel úgy tűnik, mindenki baromira el van foglalva magával, csak könnyedén a falnak támaszkodom, nagyjából a "remek" új csapatom mellett. Shijun a lábam mellett ücsörög, de szerencsére befogja, így könnyebben tudok nem tudomást venni a láthatatlan rókáról. Pár hosszú vérvörös tincs az arcomba hullik, de még ahhoz sincs kedvem, hogy eltűrjem a hajam. Elvégre mit számít? Inkább készülök az aktív szenvedésre, amit ez az egész csapat dolog ígér... Csak azt tudnám, minek van szükség csapatokra? Már közel állok hozzá hogy valami eredményt érjek el a genjutsuk terén, de nem, nekem ezzel a személyiségzavaros senkikkel kell szenvednem! Ahelyett, hogy a fontosabb dolgokra koncentrálhatnék!

Nem kissé dühösen ácsorgok a falnál és várom, hogy végre történjen valami... illetve hogy valami csoda folytán kiderüljön, ez csak valami rossz vicc.

**Shikoku Naoki** Csüt. Feb. 17 2011, 21:00

//I love you, Konan! ^^//

Naoki hallotta, hogy a kage beszélni kezd a bent levőkhöz, akik mint kiderült geninek voltak. Már éppen lépett volna ki az ajtón, amikor megtorpant, mivel Gaara az ő nevét is megemlítette. A kazekage felé fordult és úgy hallgatta kissé meglepődve, hiszen nem számíthattak az érkezésére, így biztos volt benne, hogy nem előre eltervezett döntés volt, hogy marasztalták. Nem volt nehéz kitalálni mi célból, hiszen 5 genin volt a szobában rajta kívül. Arra tippelt, hogy ideiglenesen be fogják osztani az egyik csapatba. Valójában ez már idejövetelekor is felmerült benne, mint lehetőség, de akkor is lenyűgözőnek találha, hogy milyen gyorsan kezelni tudta a kazekage a felbukkanását - mintha csak előre eltervezte volna... Sokat hallot már a falu első számú shinobijáról másoktól. Hogy fiatal kora ellenére milyen hatékonyan kezeli az ügyeket, szinte nincs előtte megoldhatatlan feladat. Naoki most megérzett ebből valamit, arcán újkeletű tiszttel nézett vissza a zöldes színben játszódó szempárba.
Végül Gaara leemelte róla a tekintetét és intézkedni kezdett. Határozott hangon adta ki az utasításai, melynek köszönhetően hamarosan 3-al kevesebben lettek a szobában. Szóval egy újabb genin csapat alakult... Naoki csak ezt az információt raktározta el magában. Illetve ez így nem volt teljesen igaz. Egy név is megütötte a fülét, amit érdekesnek talált. *Raiden... Mintha már hallottam volna ezt a nevet valahol.*
A genin még akkor is ezen filózott, amikor az ajtó nyikordulása arra engedett következtetni, hogy egy újabb személy érkezett meg az irodába. Naoki azonnal visszazökkent, és megfordult, hogy szemügyre vegye ideiglenes csapatuk vezetőjét, mivel biztos volt benne, hogy ő érkezett meg időközben. Még fordulás közben érte az illető köszönése. Egy ismerős hang... Túlontúl is ismerős! Naokinak komoly nehézségeket okozott, hogy egyenes helyzetbe tudjon maradni, mivel el volt foglalva azzal, hogy már-már félelembe átcsapó aggodalmát visszafojtsa. Vetett egy rémült pillantást a kazekage mozdulatlan alakjára, de minden reménye szertefoszlott, mikor az illető ismét megszólalt. Ő volt az, Undertaker! Pedig azt hitte, hogy egy kis időre megszabadult tőle... A férfi elengedte Saito-t és őt, hogy külön edzenek egy kis ideig. Ennek a kis időnek minimum hónapokat kellett volna jelentenie, erre alig telt el egy hét és máris újra összekerült vele. *Nyugalom Naoki! Elvégre a küldetés végére már nem volt olyan szörnyű a sensei. Talán nem jön elő megint az aberrációival...* A genin egy pillanatra összeszedte magát, ahogyan ezt végiggondolta, azonban keservesen kellett csalódnia. A férfi szépen lassan előbújt az ajtó mögül, ezzel eloszlatva a legutolsó kételyt is (vagy reménysugarat?) a kilétét illetően, majd hirtelen Naoki mellett termett. A fiú nem tudott reagálni, ahogy a múltkor sem: a sensei megnyalta az arcát, ezzel "üdvözölve" őt. - Már megint ezt csinálja... - mormogta maga elé rezignáltan és önkéntlenül is hátralépett egyet miközben fintorogva dörzsölte az arcát. - Miért van itt, sensei?
Ez volt az utolsó esélye... Még kiderülhet, hogy csak éppen erre járt a férfi, vagy valami jelentést ad le a kagénak, és semmi köze nincs a csapatukhoz. Kicsi volt erre az esély, de jobb híján ebbe kellett kapaszkodni.
Nagyon nem tetszett neki ez a beteges izgatottság, ami csak úgy áradt Undertakerből...

**Tsihidoro Angikame** Pént. Feb. 18 2011, 18:27

Szép kis társaság gyűlt össze a Kage irodájában, és mintha a szoba kezdene összemenni. Igazából ők vannak egyre többen, de mindegy. Szóval a lényeg az, hogy a hiénás srác szerint jó lenne oszolni egy kicsit. Már hatan vannak a teremben mikor megszólal Garra. Kame persze mindent hall, hisz előre tolakodott. Az első csapatbeosztásban nincs benne a neve, de nem is baj, legalábbis egyenlőre. Mikor belép az első csapatvezető kicsit megbánja, hogy nem oda került. A hölgyike igencsak szemrevaló, bár azt a közömbösséget ami az arcáról süt tanítani lehetne. Miután az első csapat távozik már kicsit több hely van. Most hárman állnak a teremben és valószínűleg a senseire várnak. Nem kell sokáig várni mikor az ajtó finom nyikorgással jelzi, hogy jött valaki. Nemsokára egy igencsak furcsa kinézetű férfi jelenik meg, aki nem igazán tűnik épelméjűnek. Ezek után odalép az egyik sráchoz, név szerint Naokihoz és megnyalja az arcát. Angikame arcán enyhe lenézés jelenik meg, de ezt minél gyorsabban próbálja eltüntetni a valahogy. Nikusi, a hiénája kicsit mocorog, ezzel jelezve nemtetszést, amit gazdája teljes mértékben megért. De azért remélhetőleg nem olyan vészes a helyzet. Ha bárhova indulnának akkor Kame csak csendben menne a társasággal, amíg nem kérdezik addig nem szólal meg, Nikusi természetesen végig gazdája mellett lesz.

Konan1 Vas. Feb. 20 2011, 17:07

Mindenki megkapta a saját kis utasítását a kagetől, vagy éppen a feléjük beosztott illetőktől. A 9-es csapat elhagyta az irodát, hogy megismerkedjenek azzal a nővel aki már a legelső alkalommal leszólta őket és még csak arra sem méltatt a geineke, hogy elárulja a nevét. A másik csapat mindeközben várakozott az irodában, várták, hogy megjelenjen a feléjük osztott személy aki csakhamar meg is érkezett. Undertaker magát meg nem hazudtolva viselkedett és kapott ár Naoki arcára mint ahogyan a függők kapnak rá egy-két drogra. A két csapat most jogosan feltehetné azt a kérdést, hogy "Nincs normális kiképző a faluban?!"
Visszatérve a 9-es csapathoz. A nő magabiztosan haladt elől az épületben és mutatta az utat, ahogyan lassan kiértetek a kage szerénynek nem nevezhető hajlékából és a kiképzőterepen találták magukat.
- A nevem Mizore. Én lettem beosztva felétek, mint kiképző. Együtt fogunk küldetésekre járni, edzeni valamint harcolni. Közölte a nő katonás jelleggel a mondanivalóját. - Az előző csapatom nem bírta sokáig, ők is olyan puhányoknak néztek ki mint amilyenek ti is kinéztek, de ennek ellenére én remélem az ellenkezőjét. Most ti beszéltek! Mutatkozzatok be szépen, mondjatok el mindent magatokról amit tudnia kell a másik félnek is. Közölte, miközben ő egy árnyékos helyen leült a földre és várta az információk tömkelegét.

//9-es csapat, azaz Tatsuta, Raiden és Kazuki a következő Postotok menyen Sunagakure kiképzőterepére ^^ //

A másik három genin, név szerint Naoki, Angikame és Gempachi, az irodában maradt a flepnis senseiel aki azonnal szemet vetett Naokira és nyalogatta őt, mintha valami gumicukorból lett volna a feje. Gaara nem szólt semmit, csal lesütötte szemeit, majd lemondóan sóhajtozott. Undertaker nem igazán akarta abbahagyni azt amibe belekezdett, de valami felkeltette az érdeklődését, méghozzá egy foltos, kutyaszerű entitás. A férfi elvetette magától Naokit mint valami megunt játékot, majd lassan a hiéna felé mászott és érdeklődve figyelte azt. Szegény állat nagyon megrémült ettől, olyannyira hogy gazdája lábai között keresett menedéket.
- Hohoó?! Ez érdekes... talán újra tanulmányoznom kellene az emberek és állatok közötti... Mondatát nem tudta befejezni, mert a kazekage félbeszakította őt egy erőteljes torokhanggal. - Elnézésedet kérem Gaara-chan. Túlságosan is elragadtattam magam... Jegyezte meg a férfi - Srácok, a feladatunk nem más lesz, mint egy kis kutatás, méghozzá a temetőben. Jelentette ki boldogan Undertaker, szinte szárnyalt a boldogságtól, hogy ismét elmehet kedvenc helyére.
- Részleteket majd út közben kaptok. Na indulááás! Mondta lelkesen, ahogyan kilépett az ajtón elsőként és gyors tempóban haladt előre.
//Naoki, Angikame és Gempachi. Ti a postotokat Sunagakure temetőjébe írjátok.//

**Ugatochi Susano** Vas. Ápr. 10 2011, 22:33

Susano nem kell fel olyan korán, mint amennyire szokott. Kissé elaludt, de még nincs késésben. Apropó, ma a kazekage irodájába kell mennie, mivel megkapja az első csapatát, hisz lejárt a 2 éve, amit eddig tanulással és Emma fejlesztésével töltött. Gyorsan felöltözik a maga kis lenge sivatagi ruházatába, megmosakszik, fogat mos stb. A reggeli sem maradhat ki a fontos teendők listájáról, hisz a nap legfontosabb étkezése. Magához veszi a tekercseit, főleg amiben Emma van, ezen kívül az alap ninja felszereléseket is. Elköszön annyától és a nővérétől. Apjától sajnos nem tud, mivel kivételesen küldetésen van, és nem a falakon figyeli a betolakodókat. Az út a Kazekageig elég nehézkes, a szokásos kis homok vihar miatt. Ruháját a szája és az orra elé húzza, nincs kedve belélegezni a homokot, és sokat krákogni tőle. Kevés ember van az utcán pont ez miatt, de hát ez van, már megszokhattuk. A Kazekage épülete elég régies, nem sokszor kellet itt járnia. Csupán párszor volt itt, akkor is az apját kísérte el. Önálló okok miatt még nem merészkedett ide.
~Remélem jó fej csapattársaim lesznek, és legalább egy kunoichi. Apám! Mekkora lenne, ha kettő lehetne. Élvezném a helyzetet.~
Latolgatja az esélyeket, de abba bele sem mer gondolni, hogy egy sem lesz, akkor fel is mondana. Az iroda előtt sajnos várakoznia kell, és ahogyan elnézi van is miért. Nem egyedül van. Van még itt pár ninja, akik valószínűleg feladatra várnak, vagy pont az ő csapattársai, akik ugyan arra várnak, mint ő, hogy végre küldetésre mehessen, Sungakure nevében.

**Chikanatsu Hagumi** Hétf. Ápr. 11 2011, 09:33

Hagumi izgatottan kelt fel reggel mert ma foglyák csapatba osztani. Gyorsan készülődik felöltözik reggelizik és már indulna is de látja hogy mekkora homok vihar van. Igy hát kissé nehézkes az út a kazekage irodájába, de ez most nem számít.
-(vajon kik lesznek a csapat társaim?)
gondoltam magamban amikor a bejárati ajtóhoz értem. körülnéztem és elég sok mindenki volt ott, úgyhogy van választék bőven.
-(hát nincs mit tenni... várok.)
és ezzel neki döltem a falnak.

**Obake Kaito** Hétf. Ápr. 11 2011, 17:19

Miután megkaptam a parancsot, hogy jöjjek ide, azonnal bezártam a tekercsébe Hitogoroshi-t és futólépésben elindultam az épület felé. Szerencsére hamar elérem, így amint megérkezek a palotához megállok és kifújom magam. Gyorsan leporolom a ruhámat, egy kicsit összekoszolódott, miközben azzal a lánnyal voltam.
Miután befejeztem a tisztálkodást, nyugodt, kimért léptekkel beléptem az épületbe és megkerestem a Kazekage irodáját. Amint megtaláltam, bekopogtam, majd beléptem az ajtón.
- Hívatott, Kazekage sama? - szólalok meg, amint bent vagyok.
Ekkor két másik feltehetőleg genint veszek észre. Egy fiú és egy lány is van az irodában. A lány kicsit bizarr a számomra, ugyanis a fején van egy olyan izé, amitől macskafülei vannak. Viszont ettől még nagyon helyes.
Na szóval, most hogy itt vagyok a Kazekage előtt, várom miről is lenne szó...

Konan1 Pént. Ápr. 15 2011, 15:03

A két genin megérkezett majdhogynem egymás után az iroda elé ahol már több genin illetve felnőtt gyülekezett, hogy megkapják küldetésüket, vagy éppen egy megbízást adjanak le. Az iroda ajtaja körülbelül öt perc múlva kinyílt mire az összes jelenlévő szeme felcsillant, azonban csalódniuk kellett, hiszen Kankuro nyitott ajtót és két nevet mondott.
- Chikanatsu Hagumi és Ugatochi Susano gyertek be, a Kazekage már vár titeket. Mondta ahogyan szerencséseknek érezhettétek magatokat mert soron kívül bejuthattatok. A terembe belépve azonnal megpillantottátok Gaarat aki éppen az asztala mellett ült és a kezei összekulcsolva a szája előtt volt.
- Sajnálom, hogy várnotok kellett, de amint látjátok a homokvihar miatt fennforgás van... hagyta hirtelen abba a mondatot a kazekage mert közben az ajtón beesett egy harmadik genin is Kaito személyében. - Ó remek. Végre összeállt a kis csapat. Innentől kezdve ti fogjátok alkotni Sunagakure 33-as csapatát és a mellétek beosztott Jounin nem más mint Kankuro. Közölte ahogyan az éppen megemlített személy felszólalt.
- Na de Gaaaraaaa. Muszáj mindezt nekem végigcsinálni? Miért kell egy genincsapatot pátyolgatnom? Kérdezte mire testvére szemei hirtelen szúrósakká váltak. - Mert elpuhultál és neked is szerepet kell vállalnod a következő generáció felnevelésében valamit... Hallatszott a két testvér vitája melynek végén természetesen Gaara szava volt a döntő és Kankuro beletörődött szomorú és fárasztó sorsába. Rövidnek mondható néma csend kerekedett ezután amikor is hirtelen valaki rátok nyitotta az ajtót és kétségbeesetten kiáltozott.
- Kazekage-sama, kazekage-sama nagy baj van. Nyuu már megint eltűnt! Ugrott be egy kövér nőszemély az ajtón, ahogyan boci szemekkel kérlelte Gaara-t hogy tegyen valamit.
- Kankuro, Kaito, Hugami, Susano! Ez lesz az első feladatotok mint csapat. A részleteket majd vezetőtök ismerteti, most távozzatok. Jelentette ki higgadtan a Kazekage és immáron megkaptátok a legelső küldetéseteket is.

**Ugatochi Susano** Pént. Ápr. 15 2011, 20:09

Susano nagyon megörült, hogy ilyen hamar behívták, erre valahogy nem számított. Annyian voltak, olyanok, akik már előttük itt voltak, és azt hitte sokkal többet kell várniuk. Az irodában Gaara várta őket összekulcsolt kézzel a szája előtt.
~Nyugodt, ahogyan mesélték.~
Jegyzi meg magában, és közben megérkezik egy harmadik személy is. Viszont a második sem elhanyagolható. Egy csinos körülbelül vele egyidős lány, akinek ráadásul cica fülei vannak.
~Ahh. Biztos egy vadmacskával van szerencsém.~
Gondolkodik el fiatal kora ellenére, egy picit pajzán dolgokról. Hát igen Susano korán érő típus, már dúlnak benne a hormonok.
~Egy picit megsimogatnám.~
Mosolyodik el, de, amint elhangzik az, hogy ők hárman egy csapatot fognak alkotni, mint a 33-as csapat Sungakureben, nagyon megörül. Átkarolja a lány reflexből, és nagyot mosolyog a Kazekagera.
-Igen is Kazekage-sama.-
Azt mondják a testi érintkezés a legjobb udvarlási módszer, amit Susano előszeretettel alkalmaz. Nagy örömének csupán az mond ellent, hogy Kankuro lesz a kapitányuk. Jobban mondva, nem a bábhasználóval van baja, inkább annak hozzá állásával.
~Ez milyen kapitány lesz!?~
Vonja kérdőre, persze csak magában. Nem olyan erős, hogy ilyeneket nyíltan kimondjon, főleg nem a Kazekage testvéréről. A nagy testvér vitát, csupán egy öreg zsírgombóc szakítja félbe, akinek valakije eltűnt. Ebből sajnos azt következik, hogy nincs ideje csapat társának udvarolni, hanem egyből feladatot kaptak, amit Kankuro részletez.
-Sensei. Akkor indulhatunk?-
Mondja ki a varázsszót, csak, hogy a kapitány szokja a rendszert, és az elnevezést, mivel ezeket sűrűn fogja hallani.

**Chikanatsu Hagumi** Vas. Ápr. 17 2011, 11:01

Mikor e engedtek az irodába engem és egy vöröshajú fiút az irodába kezdtem örülni hogy elsőre minket engedtek be. Miután eléptünk megjelent még valaki valami kaito. Garra közölte velünk hogy ez lesz a 33-as csapat és a vezetőnk kankuro lesz. Bevallom kissé kellemetlen volt mikor a vörös hajú, aszem susano megölelt hisz akkor láttam először és egyből ki akar kezdeni velem de gondoltam had örüljön lesz még idő visza vágni hisz egy csapatban vagyunk. Ekkor melépett az ajtón egy gombóc és azt mondta hogy eltünk valamije... vagy valakije.... Gaara ennek láttán ezt adta ki első küldetésnek.
-(de azért elengedhetne már)- és ezzel próálta kissé eltölni magától susano-t hogy jelezze "elég volt".

**Obake Kaito** Vas. Ápr. 17 2011, 22:04

Amikor betoppanok az irodába, már többen is vannak bent, köztük a példaképem, Kankuro is. Rajtam kívül még 2 genin, egy lány és egy fiú is van. Nem tűnnek ismerősnek, de ha minden igaz, akkor velem egy idősek lehetnek.
Odabent a Kazekage kihirdeti, hogy mi vagyunk a 33-as csapat. Amikor meghallom, hogy kit oszt be mellénk, teljesen elfehéredek. Érzem, ha nem szedem össze magam, akkor még akár össze is eshetek. Azonban hamar eszembe jut, egy Shinobinak nem szabad így meggyengülnie, pláne nem látványosan. Éppen ezért össze szedem magam, tiszteletteljesen megállok és bólintok egyet.
Úgy tűnik, a srác is örül a csapatunknak. Azonnal megöleli a barátnőjét és vidáman jelzi Gaara sama-nak, hogy örül a dolognak.
Ekkor egy nő lép be, aki kétségbeesetten elpanaszolja, hogy valakije eltűnt. Így kapjuk meg az első feladatunkat, találjuk meg ezt a Nyu, nevű illetőt.
- Mehetünk! - szólalok meg.
Természetesen már azonnal készen állok a feladatra, így részemről indulhatunk. Ekkor a szerelmes párra nézek, így meglátom, hogy a lány próbál elhúzódni a fiútól. Tehát tévedtem, nem járnak, csak a fiú mozdult rá szegény kunoichire.
Azt hiszem még most nem szólok rá, de ha a továbbiakban túlságosan próbálkozik a lánynál és ő nem akarja, akkor leállítom a srácot.

Konan1 Hétf. Ápr. 18 2011, 21:43

Kankuro lágyan megvakarta a fejét ahogyan beletörődött szomorú sorsába és lassacskán kikullogott az ajtón maga előtt a nyakába varrt geninjeivel. Amikor kiértetek a nagy épületből a homokvihar már sokkal csendesebb volt, nem volt olyan felkavaró mint az ide úton, de még most is zavaró.
- Fene enne meg Gaara... Hol van ilyenkor Temari, legalább az ő nyakába tudnám akasztani ezeket, de neeem, neki valami hiperszuper biztonsági küldetésen kell részt vennie. Motyogott alig érthetően az orra alatt a bábhasználó, ahogyan hirtelen megfordult az utcán és a három genin szemébe nézett.
- Rendben van srácok, ami a küldetésünket illeti, el kell kapnunk ezt a Nyuu-t aki nem más mint egy rózsaszín cica. Feltűnő jelenség és nagyon hozzánőtt a gazdája szívéhez, amint azt ti is láthattátok. Gondolt itt arra Kenkuro, hogy a nő képes volt a homokvihar ellenére elküzdeni magát a Kazekagehoz, ráadásul fizet is a kereséséért.
- Rádión keresztül tartjuk a kapcsolatot, én ebbe az irányba fogom keresni- mutatott ekkor a háta mögé - ti pedig a falu másik részét fogjátok felforgatni. Ekkor egy kósza vigyor csúszott az arcára, nem is hiába, mert mit gondoltok kinek kell nagyobb területet átfésülnie? Természetesen a genineknek, míg ő neki alig pár házsornyit kell megnéznie. - Az hogy hogyan kerestek, vagy miképp dolgoztok majd, azt nektek kell kitalálni, ez amolyan csapatépítő tréningnek is jó lesz. Jelentette ki, ahogyan megadta a jelet, a jelet, hogy ideje Nyuu keresésére indulni. Amint mindhárom genin eltűnt a láthatárból, ő azonnal beugrott a legközelebbi étterembe, hogy ott bújjon meg a vihar elől valamint degeszre ehesse magát.

**Ugatochi Susano** Hétf. Ápr. 18 2011, 22:09

Susano csajozási terve nem jött be, így egy kilőve, maradt az összes többi, amit persze nem most vett be. Hagumi nem kapós az ilyen perverzebb dolgokra, úgy hogy mást kell majd bevetnie, de előbb elhagyják az irodát, Kankuro kíséretében. Kint a vihar már lecsendesedett, a sensei is végre megszólal. Abból, amit mond kiderül, hogy egy rózsaszín macseszt kell megkeresniük, amit megtalálni lehet könnyű lesz, de elkapni már nehezebb.
~Az szép mi fésüljük át az egész falut.~
Jegyzi meg magában, úgy látszik Kankuronak tényleg nincs kedve az egészhez, de Kaito majd elájul attól, hogy ő lett a sensei. Susano, most meghagyja Hagumi személyes auráját, nem tolakodik bele, mivel először rosszul tette, kell egy kis idő amíg csillapodnak a kedélyek, ráadásul Kaito és elégé szúrós szemmel néz rá emiatt.
~Na mi az? Még a végén kirekesztett leszek?~
Gondolkodik el egy picit, de ezt a felvetést hamar elveti, már csak az egója miatt is. Hisz ki nem szeretné a csajozós és jóképű Susanot, aki minden lány kedvence, és emellett jó csapat játékos, ami még nem derülhetett ki.
-Ha már így alakult a helyzet, akkor azt javaslom váljunk szét, és aki megtalálta a macseszt a rádión szól, és a másik kettő oda siet.-
Teszi meg a javaslatát, amit remélhetőleg mindenki elfogad. Igaz ezt most nem szívesen mondta, mivel akkor az azt jelenti, hogy elkülönül Hagumitól és nem tud ismerkedni, de kell ez, hogy oldja a feltámadt feszültséget, és a küldetés is ezt az érdeket szolgálja. Ha meg nem is most, de később egy kifőzdében akár együtt is ehetnek. Susano most nem vár véleményt a javaslatáról, hisz tényleg jobban jár ha elkülönül egy picit.
-Akkor én léptem, majd szólok ha találok valamit.-
Azzal ő a Shunshin no jutsu segítségével el is tűnik, és egy háztető tetején oldja fel a jutsut, ahonnan még int egyet csapattársainak, és a tetőkről pásztázza a környéket, na és a rádiót is bekapcsolja, hogy hallja a másik kettő mit beszél.

**Chikanatsu Hagumi** Kedd Ápr. 19 2011, 12:04

Miután ki léptünk az épületből kankuro adott mindenkinek egy rádiót hogy ezzel közöljük egymással az info-t. Egyeztettük hogy kankuro itt mi meg ott keresünk. Susano azt javasolta hogy váljunk szét és azzal el is tünt. én rá néztem kaito-ra és igy szoltam.
-Egy macska... egy macska keresése az első feladat....-
mondtam kissé meglepődten.
-Na mindegy. Én jóban vagyok a cicákkal Wink

-
Kacsintok rá és elkezdek sétálni miközen a macska nevét emlegetem és közen ezt gondoltam.
-(Ha macska lennék én hova bújnék?)-

**Obake Kaito** Szer. Ápr. 20 2011, 21:37

Miután elhagyjuk az irodát, Kankuro még dörmög egy kicsit, de csakhamar megbékél a gondolattal és neki is lát elmagyarázni a feladatunkat. Egy igen feltűnő kinézetű macskát kell elkapnunk, aki elkóborolt a gazdijától.
Az épület előtt rádiókat kapunk, majd Kankuro jelzi, hogy ki melyik irányban keresgél. Ezután ránk hagyja a stratégiát, illetve annak alkalmazását. Először Susano mondja el az ötletét, ami nem is hangzik rosszul. Alig fejezi be, már el is tűnt. Ekkor Hagumi tesz egy vicces megjegyzést, amin elmosolyodok.
- Lehetne rosszabb is! - válaszolok. - Legalább nem kell takarítanunk, vagy valami hasonló dolgot csinálnunk.
Amikor azt mondja hogy ő jóban van a cicákkal, majd kacsint egyet, meglepődök. Nem tudom hova tenni azt a kacsintást, de végül nincs időm foglalkozni vele. Majd meglátom mi lesz még itt.
Én is elindulok a házi kedvenc keresésére, azonban én ahol lehet, megpróbálok a tetőkről nézelődni, vagy más magaslatról. Ha nincs semmilyen magasabb pont, akkor én is az utcákon sétálok. 5 percenként azért jelentést teszek, ha nem látok akkor bemondom "semmi", viszont ha meglátom akkor "célpont láthatáron" kifejezést használok.

Konan1 Szomb. Ápr. 23 2011, 19:33

A három genin elhatárolódva Kankurotól tervet kezdtek kidolgozni a keresésre, mely a küldetésük egyik alapvető lépése. A macska még mindég valahol a faluban kószálhat, tehát ennyiből szerencséjük van a genineknek. Nem kell kimenniük a végtelennek tűnő sivatagba és ott pörkölődni. Susano a különválást javasolja, amely a leghatékonyabb az ilyen keresős feladatokban, hisz külön külön nagyobb területet tudnak átfésülni mintha egymás hegyén hátán járkálnának.
Miután mindenki elindult a saját kis útján, hogy megkeresse a célpontot amikor az adóvevőben hirtelen Kankuro hangja hallatszott. - 33-as csapat! Tegyüf a dolfokat egyf kicsit ... ifgalmasabá! Beszélt a fiú és jól hallhatóan evett valamit, egészen pontosan valami tésztalevest, amit mindenki meghatározhatott a hangokból. - Tehát aki előbb megtalálja a macsekot, az jutalmat kap a közeli ramenezőben, de hogy mi az, azt majd akkor megtudjátok ha megérkeztetek. Ne feledjétek, a keresés nem csak arról szól, hogy a magasban sasolunk. Vége! Adta meg az izgalmat a küldetésnek, ahogyan még mindezek mellett némi jó tanáccsal is ellátta a három beosztottját, de hogy mi is ez a jó tanács, azt majd mindenki maga dönt el és értelmezi.

//Következő post menyen Sunagakure Utcáira. //

**Huramino Saito** Szer. Jún. 22 2011, 00:08

<Kushina-sama Smile

>

Hogy is mondjam, az aranyélet, és a boldog, önfeledt szórakozásban eltelt rövidke kis időszakom befejeződött abban a pillanatban, amikor tényleg teljesen véletlenül megbotlottam és a nő kebleiben kapaszkodtam meg. Egy pillanatig mit sem törődtem a dologgal, elvégre a nő volt az aki kikezdett velem. Sokkal inkább tartottam attól a sötét aurától ami a kardomból áradt, ám hamar felfedeztem egy másikat is, mely Atsui felől áradt. Gyorsan megfordultam, hogy láthassam, mi a helyzet, de bárcsak ne tettem volna. A perverz nőszemély, hirtelen mérgelődni kezdett és látszott rajta, hogy visszafojtja a kitörni kívánó verekedhetnékjét.
- Igen, induljunk. Bólintottam rá én is, majd követtem őt. Elvégre így valamennyire elterelődik a figyelem arról ami történt. Az irodába vezető út részemről csendesen történt, inkább nem szólaltam meg, csak visszagondoltam mindarra a jó dologra ami velem történt ott az ágyban. Most még ahhoz se volt merszem, hogy a szélhez fordulva segítségül meglengessem a nő szoknyáját, mert még a végén halálra vert állapotba kerülök a Kazekage színe elé. *Ez a helyzet kicsit hasonló ahhoz, mint amikor elkezdődött az egész menyétfalus incidens. Akkor is egy shinobi jött értem, majd ugyan így vitt el engem valahova, hogy kivallasson. Bár Atsui és a másik férfi között kicsit nagy volt a különbség, na meg most kaptam egy hivatalos tekercset, amin egy pecsét is volt. Annak a férfinak köszönhetem azt, hogy megerősödtem, de azt is hogy a kórházba kerültem, miután kis híján majdnem meghaltam.* Ballagtam előre föld felé szegezett fejjel, pusztán egy-két ismerős arc láttán emeltem fel, hogy köszönhessek.
Csakhamar elérkeztünk Gaara irodájához, de még mielőtt beléphettem volna az ajtón vettem egy mély levegőt és Atsuihoz fordultam. - Sajnálom azt ami a kórházban történt. Tényleg nem volt szándékos, két hét fekvés után nagyon nehéz volt megtartani az egyensúlyomat. Jelentettem ki a nőnek, majd bekopogtam az iroda ajtaján és amint meghallottam a hívó szót, be is léptem azon, hogy a Kage szeme elé járulhassak.

Uzumaki Kushina Csüt. Jún. 23 2011, 19:34

<Saitooo ^3^ >

=Az ajtón kívül=

Saito valójában nem is tudta, hogy mennyire helyes is volt a gondolatmenete, mivel a két eset szoros összefüggésben állt. Atsui-chan viszont már rég megbocsátott a fiúnak, s amikor ő még amúgy is elnézést kért, akkor csak mosolyogni tudott. Nem sok olyan hímnemű alakot ismert, aki ezt megtette volna. Az egoizmus, az arrogancia és a kanosság nem ismer határokat… (mondjuk Atsui provokációi sem, de az már mááás…)
Most azonban már másfele járt az agya: közeledtek az irodához. AZ irodához, nem akármilyen irodához. Ez bizonyosan AZ az iroda volt. Blööööh, utálta, de csak azóta, hogy az a vörös szexisten birtokolta. Aki még nála is fiatalabb! És éljen az irónia és a szarkazmus: már csakazértis vénembernek nevezte. Cööh, egy kölök lepipálta. És az a kis taknyos még iszonyatosan is helyes volt… a fenébe, hogy a vörösöket favorizálja.
Na nem baaaaj… (Az már az, hogy Gaara ráadásul immúnis volt Atsui-chan bűbájosságára… wafffh!)
Nem baj, szerencsére neki nem kellett jelen lennie, így nem is volt fölösleges csábítás arra, hogy a Kazekagét belepasszírozza a székkárpitba. Mindegyis, wáááh, a vöröske kikészíti, igen, tudjuk.
Atsui titkos kopogási sort adott le – direkt azért, hogy irritálja vöröst –, kinyitotta az ajtót Saito-nak, majd pedig becsukta a fiú mögött (és nem, nem lökte be, mint ahogy az áldozatot az oltárra szokták, ugyan, hová gondolsz, ez nem szex-szeánsz Very Happy

)
- Mindent bele, kölyök!

=Az irodában=

A száraz és meleg irodában – most komolyan, ezen az átkozott éghajlati övben mikor nem volt meleg, eh? – meglehetősen sokan voltak. Egyrészt Gaara az egyértelmű, másrészt ott voltak a testvérei (Temari egy halvány, végtelenül Temaris mosollyal az arcán), a falu két vénje, valamint az elit alakulatok fejei, akik Gaara legbelsőbb emberei is voltak egyben.
Mindannyian álltak, bár a középpontban egyértelműen a Kazekage (teljes öltözetben, mínusz kalap), aki az asztala mögött állt, valamint az újonnan érkezett Saito állt.
- Huramino Saito! – kezdte Gaara azon a tipikus, monoton hangján, de hiába halkan, a szobában olyan csönd volt, hogy akár egy elejtett tű hangját is lehetett volna hallani. – Az előző küldetésedre, mely a Menyétek falujának megmentése volt, Sunagakure no Sato egyik geninjeként indultál és jártál sikerrel. A siker számbavételével, valamint egyeztetve a kiképződdel, arra jutottunk, hogy hősies helytállásod nem maradhat szó nélkül. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy Genin rangról Tokubetsu Jounin rangra emelünk.
Itt az asztalon heverő jounin taktikai mellényre, valamint az új, színben eltérő fejpántra mutatott (ha ez itt badarság, akkor ne vedd figyelembe XD).
- Elfogadod-e ezt a kitüntetést, ami Sunagakure no Sato történetében rendkívül ritka tudván, hogy genin rangról jounin rangra előlépni végtelenül ritka? Ne feledd, ha igent mondasz, megnövekednek a tennivalóid és a felelősségeid, valamint, mivel háborús helyzet van kibontakozóban, a veszélyek is megnőnek. Nos, mi a válaszod?

**Huramino Saito** Pént. Jún. 24 2011, 00:08

Nagyokat sóhajtoztam út a Kazekage irodája felé, aminek két oka is volt, egyrészt le voltam törve a kis túlkapás miatt ami történt, másrészt pedig mert álmos voltam. Igaz az elmondások szerint két hetet aludtam, de akkor sem volt még öt perce, hogy felkeltem. Az iroda elé érve, még egyszer bocsánatot kértem a nőtől mélyen bánkódó arckifejezéssel, viszont láttam rajta, hogy ő már nem köztünk jár, valami más helyről, valaki másról álmodozik éppen és még csak jelét sem lehetett látni a kis incidensnek. Atsumi furcsán bekopogott az ajtón, majd kinyitotta előttem és betessékelt, de még mielőtt bementem volna ránéztem, majd közelebb hajoltam hozzá és a fülébe súgtam, hogy a bent ülők ne halhassák.
- Esetleg ha kicsit hosszabb hajad lett volna, na meg éj fekete, akkor ez a dolog kettőnk között tovább is mehetett volna, viszont így nem volt a megszokott hangulatomban. Lényeg ami lényeg, ne feledd, legközelebb fekete hosszú haj és igény szerint Neko fülecskék. Mondtam neki egy jókora perverz vigyorral az arcomon, ahogyan egyik kezemet rátettem a vállára lesajnálóan, majd besétáltam az ajtón. Szinte biztos voltam benne, hogy ha eddig nem is, de most szétrobban a méregtől.
- Hivatott Kazekage-sama? Léptem közelebb lehajtott fejjel, mély tiszteletem jeléül, majd figyelmesen végighallgattam mindazt amit mondott nekem. Amikor megemlítette a Tokubetsu Jounin szót, a szemeim egy kicsit elkerekedtek, sőt nem is kicsit hanem nagyon. Nem gondoltam volna, hogy ezért hívatnak ide, sőt már azon gondolkoztam, hogy velem akarják kifizettetni azokat a károkat amelyeket akkor okoztam amikor megidéztem a két óriási menyétet.
Szinte azonnal féltérdre ereszkedtem, ahogyan bal kezemet ökölbe szorítottam, majd azzal támasztottam magam a földön. - Természetesen vállalok minden ezzel járó felelősséget és veszélyt, valamint azon leszek, hogy minden erőmmel Sunagakure no Satot szolgáljam! Jelentettem ki, ahogyan elmutogattam pár kézpecsétet, majd felkiáltottam. - Ninpo Kuchiyose - Geto no Babilon//Ninja idézés - Babilon kapuja! Abban pillanatban a talaj, ahova a kezemet csaptam, meghullámzott, majd kíhúztam belőle azt a kardot, amely minden fontosabb eseménynél jelen volt az életembe és mindennél jobban bíztam benne. - A Kardomra esküszöm, hogy nem fogok csalódást okozni!

Uzumaki Kushina Pént. Jún. 24 2011, 19:27

<Saitoo>

Saito demonstrációjánál Temari mosolya nőtt, a légkör mintha engedett volna a feszültségéből, s még Gaara kőarca is mintha egy fokkal lágyult volna. Az ifjú Kazekage bólintott egyet, mely szolid, mégis könnyen észrevehető mozdulat volt az egyébként mozdulatlan helyiségben.
- Még egyszer köszönjük a küldetésed sikeréért befektetett erőfeszítéseidet, s ha majd eljön annak is az ideje, hogy a harcmezőn állunk, öröm lesz veled egy oldalon harcolni.
Gaara leült az asztalához, s mögé odaléptek a vének (akik mögött Temariék álltak). A Kazekage intett Saito-nak, hogy most már elmehet, s ezt a vének biccentése követte – így fejezték ki egyben hálájukat, egyetértésüket és engedélyüket is –, míg az irodából az elit alakulatok fejei távoztak, leszámítva kettejüket, akik odagyűltek Gaara asztala köré.
Az egyikőjük – az asztal felé menet – azonban odaszólt elhaladás közben Saitonak:
- Szép volt.

//Bocsi, de csak ennyit tudtam kipréselni magamból így tanfolyam után… blööööh :S. Gratu ^^//

Tobi Szer. Júl. 04 2012, 22:01

[Tessei, Natsu]

Szél országában, a sivatag földjén, mint mindig most is meleg volt, a szél, mint az ország jelképe, enyhített a forró körülményeken, de ti ezt már rég megszoktátok. Külön, külön kaptátok a leveleket, mégis egy cél vezérelt titeket a Kazekage irodájába. Nem lepődtök meg ezen, tudjátok, hogy a világban most káosz és tanácstalanság uralkodik, a küldetések is más, és más embereket igényelnek, külön szakadva csapataiktól, megismerve új embereket kell elvégezni az ország ügyes, bajos teendőit. Az épület elé szinte egyszerre értek oda, két ismeretlen, tekintetetek találkozik, még sem tudjátok mi célból lettetek ide rendelve, vagy inkább hogy mi lesz a feladat, mert azt sejtitek, küldetésről lehet szó.
A hatalmas épület mely az ország vezetőit rejti magában, most is dacosan és időtállóan veri vissza a nap sugarait, gyönyörű látványt nyújt, habár egy hidegebb tájról jött ember rosszul lenne itt.
Belépve a két szárnyú ajtón, talán egymás mellett lépkedve, szóba elegyedve, vagy csak csendben, szó nélkül, de célba veszitek az irodát.
Kopogást követően Kankuro fogad benneteket, habár a Kazekage is jelen van a teremben, ő az ablakon keresztül figyeli faluját, és az azt körbeölelő végtelennek tűnő homokot.
- Üdvözöllek Minagawa Tessei, s téged is Sanagi Natsu. Mint tudjátok ezekben a vészterhes időkben sok változásra van szükség, olykor kockázatos dolgokat kell meglépni, hogy eredményeket érjünk el, így most rendhagyó küldetést bízunk rátok. Sok más csapat már küldetésen van, minden hasonló feladatra a megfelelő embereket állítottuk össze, s mivel ti ellentétek vagytok, talán kiegészítitek egymást. - Mondta a most is feketébe öltözött bábhasználó, majd szemeivel fivérére tekintett, aki még most sem vett rólatok tudomást.
- A küldetés B szintű, de megy veletek egy tapasztalt Jounin. Nem kicsi a kockázat, hiszen Geninek vagytok, de sajnos szűkös a választási lehetőség, más esetben nem adnánk hasonló volumenű... - Akadt el a fiú szava, hiszen Gaara kívánt szót emelni, még mielőtt megtudhattátok volna a feladatot.
- Ha nem akarjátok elvállalni, természetesen nem kötelezünk rá. - Szólt ridegen, el nem véve tekintetét az ablakból.
- Gaara... - Suttogta alig hallhatóan Kankuro, majd rátok emelte tekintetét. Úgy tűnik, a Kazekage adott választási lehetőséget nektek, ami meglepő, bár elnézve őt, aggódó arckifejezését, ahogy az ablakon bámulja hőn szeretett faluját, talán érthető az aggodalom.

**Sanagi Natsu** Pént. Júl. 06 2012, 14:19

// Neji és Tessei //

Futott ahogy csak a lába bírta. Gyakorlatilag nem értett semmit miért hívják most hirtelen küldetésre. Van valami amit ő nem tud vagy netán nincs más ember a feladatra. Remek kérdés volt amire nem kapott választ. Ennyi alvás után nem csoda, ha nem tudja mi folyik körülötte főként, ha nem is informálódott. Kellett neki kómába esnie. Viszont ez most tök mindegy volt. Natsu hamar elért az impozáns épületbe melynek folyosóján összefutott egyik falusi társával ám bármiféle köszönés helyett csak robogott tovább. Egyrészt nem ismerte másrészt még mindig rosszul kezelte az ismeretleneket. Arra azonban rájött, hogy egy irányba tartanak. Sőt egy azon helységbe. A fiú kopogott és mikor nem kapott választ, már kezdett megint ideges lenni, természetesen nem a harag formájában inkább zavarában, ám aggodalomra nem volt ok hisz Suna jól ismert bábhasználója ajtót nyitott nekik. Ahogy Natsu egy pillanatra abba hagyta a padló bámulását észrevette falujuk vezetőjét is akit idáig már látott egy párszor mégis mindig lenyűgözte az a tudat, hogy milyen különleges szerepe van ennek az illetőnek. Ideje hát a tárgyra térni. Mint kiderült küldetésük B besorolású amit inkább chuuninok kapnak viszont nem kell egyedül menniük. Ez különösebben nem feszélyezte a fiút, viszont az utolsó és egyedüli B szintű küldetésen sikeresen kivonták a forgalomból vagy másfél évre. Na de ki mondta, hogy ez gondot jelent. Mint shinobi a falujára esküdött fel, így nem hátrál meg, kapjon bármilyen feladatot. Kivéve persze ha totálisan veszett az ügy.
- Kazekage-sama! - szólt kissé bátortalanul a vörös üstökű vezető felé. - Mint shinobi felesküdtem a falura, így legyen bármilyen veszélyes is a küldetés, az otthonomért megteszem. Elvégre hogyan nevezhetném magam ninjának, ha nem így tennék.
Pillanatnyi fellángolása hamar pirulásba ment át, hisz nem volt az a nagy szószónok, de az otthonát teljes szívéből szerette.

**Tessei** Vas. Júl. 08 2012, 21:29

Most is változatlan az idő az otthonomban. Már megint nagyon meleg van, ami már kezd egyre nyomasztóbb lenni. Miközben a Kazekage palotájához sétálok nagyon fáradtnak érzem magam, pedig nem is erőltettem meg magam mostanság. Ráadásul a szép vörös hajam most is kifakulva tündököl a fejemen, így olyan, mintha rózsaszín lenne.
Nem húzom sokáig az időt, amikor elérek a megfelelő épületbe, azonnal bekopogok a Kage ajtaján, majd belépek. Kankuro és Gaara várt engem, de már egy másik srác is van bent, Sanagi Natsu. Köszönés helyett csak biccentek felé a fejemmel.
- Üdvözletem! - köszönök, majd a Bábmester elkezdi felvezetni a küldetést.
Egy B rangú feladatról van szó, ami azt jelenti, hogy meglehetősen veszélyes és nem a magamfajta amatőröknek való. Viszont így lesznek az amatőrök profik!
- Még szép, hogy vállalom! Bár, először jó lenne tudni, mit is kell csinálni.

Ajánlott tartalom