A Kazekage irodája

**Shikoku Naoki** Szer. Márc. 31 2010, 17:48

A falu közepén található az iroda, ahol általában a kage tartózkodik. Itt adja ki a küldetéseket és itt is lehet azokat leadni.

**Koreko Rui** Kedd Május 11 2010, 11:19

[Fórumkaland]

Halk léptek zaja hallatszott a folyosón, ami a Kazekage irodájához vezetett. Egy vörös hajú lány érkezett az ajtóhoz, de nem mert elsőre bekopogni. Mindig zavarban volt, amikor a falu vezetőjénél volt jelenése. Most sem volt ez másképp, ezért állt meg keze a levegőben.
*Huh... össze kell szednem magam!* Parancsolt magára Rui, hiszen csak így tudott erőt venni magán. Ökle szép lassan lendült, majd kettőt koppantott az ajtón. Néhány pillanatnyi halk csend után egy ismerős hangot hallott és bebocsájtást nyert.
Amikor meglátta az asztal mögött ülő barnásvörös hajú fiatalembert, a jounin arcába vér tódult és érezte, hogy elpirul. Egy kicsit lehajtotta a fajét, aztán mélyen meghajolt.
- Konnichi Wa, Kazekage-sama! - köszönt jó hangosan a kunoichi és amikor felegyenesedett, igyekezett kerülni Gaara tekintetét. A küldetés részletei még homályosak voltak a számára, nem tudta, miért is kellett ilyen hirtelen megjelennie a Kazekage előtt. Mindazonáltal már nagyon várta, hogy kimozdulhasson a faluból és végre egy jó kis kalandban legyen része. Azt sem tudta, hogy lesznek-e mások, akik elkísérik, ám egyelőre erre sem mert rákérdezni. Várta, hogy Gaara világosítsa fel, vagy ha nem ő, akkor az egyik tanácsadója.

**Ayabito Kenzan** Kedd Május 11 2010, 15:18

<Fórumkaland>

-Ayabito Kenzan Sunagakure büszkesége jelentkezik a feladatra!- próbálgatta a bemutatkozási formákat.
-Ayabito Kenzan a medikus shinobi készen áll elfoglalni helyét.. Áh nem jó.- legyintett egyet lemondóan.
*Még mindig nem elég hatásos. Márpedig ha jó benyomást akarok kelteni akkor muszáj lesz valami frappánsat kitalálnom.*
Amikor rátért a célegyenesnek mondható folyosóra ami már a Kazekage irodájához vezetett kicsit hezitálni kezdett. A folyosó üres volt, senki nincs ott, sehol egy sor amibe beállva lesz elég ideje gondolkozni. A kis várakozás lehetőségét kapásból elutasította amint felmerült a fejében, hiszen egy később érkező simán feltételezheti azt hogy nem mert bemenni egyedül az a szőke srác.
Közelebb érve az ajtóhoz, egy lány hangját hallotta amint hangosan köszön, majd rá a választ már tompábban a Kazekage halkabb hangjának köszönhetően. Kicsit sietősen befordul a nyitott ajtón, nehogy lemaradjon a fontos tudnivalókról, és gyors fékezésének köszönhetően épphogy elkerülte az ütközetet a hajlongó Rui hátsó felével. (Habár lehet nem lett volna kellemetlen. Very Happy

)
A lány mellé zárkózva meghajolt, majd elmondta a régóta próbálgatott bemutatkozását.
-Konnichi Wa!- hadarta, majd rátért a lényegre.
-Ayabito Kenzan, a medikus genin jelentkezik a követek védelmére.- préselte ki magából a szerinte jól hangzó bemutatkozást; majd remélte hogy amit elmondtak előtte információt, azt most megismétlik a kedvéért.

Megjelenés:
Kenzan egy hátizsákot hozott magával, amiben van egy kis hálózsák, alapfelszerelés kisebb sérüléseket ellátására (kötszer,fertőtlenítő.), valamint egy kulacs ivóvíz. A többi szükséges dologgal remélhetőleg ellátja őket a falu. Valamint fehér utazóköpenyét a vállára dobva lépett be az irodába, és egy eléggé megnyerő mosolyt vetett a bentlévőkre.
Ami még szokatlan, hogy homlokvédőjét fényesre tisztította, hogy majd villogjon a nap alatt az úton, ezzel is jelezve hogy büszkén támogatja faluját.

**Yomi Yama** Kedd Május 11 2010, 15:29

[Fórumkaland]

Egy magas taktika mellényt viselő alak közeledik a iroda ajtaja felé. Fekete nadrágot, sárga hosszú ujjú felsőt és taktikai mellény visel, fejpántja a bal vállára van kötve, jó erősen. A mellénybe van rejtve minden szükséges felszerelése, a két tekercs melyben bábjai vannak, 10 kunai és 10 shuriken van rejtett zsebekben, 20 senbon egy kívüli zsebben és egy sai a lábára csatolva. Arcán enyhe álmosság látszik és kialvatlanság jelei is kezdenek mutatkozni. Léptei határozottak és egyre jobban közelednek a kage irodája felé. Megáll az ajtó előtt és elbambul egy pillanatra ~ Már megint mit akar vajon. Remélem nem leszidás lesz, hogy nem végezzük rendesen a munkánkat meg minden, habár nem tudom milyen munka az, hogy a falakon sétálni egész nap, habár ha jobban belegondolok elég fontos. Na mindegy. Most másért jöttem ide.~ gondolja magában. Kopogtatás nélkül benyit. Mikor kinyílik az ajtó belép, ekkor veszi észre a jounint és a mitugrász genint. Megáll a nő mellet és fáradt hangon köszön:
- Tiszteletem, Kazekage! -mondja a kagenak- Üdv! -ezt pedig a Jouninak és a Geninek.
Pár pillanatig vár és miután nem történik semmi úgy gondolja, hogy bedugja a két kezét a zsebébe. Ezt meg is teszi. Kicsit furcsán nézhet ki, de most mit csináljon ha őt is éjszakai szolgálatra osztják be és nem tud egy szemhunyásnyit se aludni.

Konan1 Szer. Május 12 2010, 19:41

A Kazekage a székével az ablak felé volt fordulva és az eget nézte amikor meghallotta az aznapi legelső kopogtatást. Tudta, hogy még megannyi várja ma és belekezdett a munkájába. - Szabad! Hallatszott fel a hang és már belépést is nyert a Kunoichi az irodába. Amint Rui áttette a lábát az ajtófélfán, ő egy könnyed mozdulattal feléd fordult, majd felállt a székéből. - Üdvözöllek. Örülök, hogy eljöttél, de még mielőtt folytathatta volna, egy újabb egyén lépett be az ajtón és még egy. Immáron hárman álltatok Gaara előtt, aki nem tétovázott sokat, bele is kezdett abba, hogy kiossza a küldetéseteket.
- Köszönöm, hogy megjelentetek mindhárman előttem. Jelenleg ti voltatok szabadok a számomra, ezért ti fogjátok képviselni a falunkat egy fontos küldetésen. A fegyverkészítők egy üzenetet közvetítettek minden egyes falu számára, miszerint egy nagy erővel és hatalommal bíró fegyvert készítettek és azt el szeretnék adni valamelyik shinobi nemzetnek. Tudomásunk szerint az a fegyver olyan erővel bír, hogy annak a falunak a javára billentheti a shinobi háborút aki magáénak tudja. Egy követet küld minden falu, hogy tárgyaljanak a fegyverkereskedőkkel. A ti feladatotok, hogy biztosítsátok a mi küldöttünk biztonságát, mert ha valami történne vele és nem tudna megjelenni a tárgyaláson, akkor bizonyára ti is rájöhettetek már arra, hogy nagy veszteségek érnék a falunkat. Amikor befejezte a mondandóját a Kazekage, Kenzan felé fordult, majd újból megszólalt. - Nemsokára megérkezik a követ, addig is Kenzan, mesélj hogy megy a tanulásod? Kérdezte érdeklődve a kage. Amint a fiú válaszolt a kérdésre, már kopogtatás is hallatszott, majd az ajtó kinyílása után belépett az ajtón a követ.
A Kazekage irodája 8

- Elnézését kérem mélyen tisztelt Kazekage sama a késésért, pusztán most tudtam csak elszabadulni a barátnőmtől. Tekintete közben oldalra irányult amikor is észrevett titeket és akkor a szája egyből lekerekedett. - Ezek fognak rám vigyázni? Mondta lenézően - Bár a vöröske ellen semmi kivetnivalóm. Jegyezte meg az állát dörzsölgetve, miközben alaposan végigmérte a kunoicht.
- Elég lesz! Mondta Gaara. - Induljatok el, nincs vesztegetni való időtök, további információkkal Benkai fogja közölni. Mutatott rá a még eddig be nem mutatkozott követre.

//Még egy kör ide és továbblépünk ^^//

**Ayabito Kenzan** Szer. Május 12 2010, 20:34

Kenzan izgatott fejjel leste Gaara minden egyes szavát. Első küldetése, ilyenkor szinte mindenki izgatott egy kicsit.
Miután a Kazekage befejezte küldetésünk felvázolását, a geninre helyezte tekintetét, majd a tanulása felől érdeklődött.
Kenzan nemtudta hogy Gaara mennyire követi a kis élete állomáspontjait, szóval a legfontosabb közelmúlt béli eseményt mesélte el.
-Miután a csapatom felbomlott, Konohába mentem hogy ott elkezdjem az orvosi pályámat. Legnagyobb meglepetésemre, és örömömre Haruno Sakura tanításait élvezhettem. Szerencsére túl vagyok a száraz, lapozós részeivel a dolognak. Hát remélem hogy az út során hasznosítani is fogom a tanultakat.- fejezte be egy kis mosollyal.
A várva várt követ épp ekkor érkezett meg, kopogtatás után be is nyitott, majd magyarázkodásba fogott a késést illetően.
Kenzannak cseppet sem volt szimpatikus a megjelenése, se az amiket mondott.
Rövidre húzta a száját, és mélyeket lélegezve hallgatta tovább a fiút.
- Bár a vöröske ellen semmi kivetnivalóm.- Ezen viszont egy halk, elfojtott kacajt hallatott.
A kijelentést akár Gaara ra is érthette a fickó, sőt Gaara felcsattanó válasza is további röhögő görcsöt eredményezett. Kenzan a egyik tenyerébe temette arcát, majd visszafogottan mulatott a félreérthető dolgon. Megeshet hogy ezt csak Kenzan találja viccesnek, hiszen ő már csak ilyen.
Ha nagyon a figyelem központjába kerül, akkor egy gyorsan felvett fapofával állja a tekinteteket.
Amikor bemutatkozásra kerül a sor, utolsóként árulja el a nevét. Cseppet sem sietteti az ismerkedést.

**Koreko Rui** Szer. Május 12 2010, 20:51

Úgy tűnt, Rui mégsem lesz egyedül ezen a küldetésen. Két fiatalabb ninja érkezett az irodába, s láthatóan ők máris többet tudtak a küldetésről a lánynál. Ez nem zavarta a jounint, hiszen Gaara közelében lehetett, na meg úgyis tudta, hogy hamarosan megtudják a részleteket. A Kazekage meglepő beszámolóval állt elő, a zöld szemű kunoichi meg is lepődött a fegyveren.
*Tehát nekünk kell megszerezni a fegyvert, hiszen nagy segítség lenne a falunak. De biztos vagyok benne, hogy sokan pályáznak még erre az eszközre, ami minden bizonnyal nem valami gyenge kis kard. Ám az is igaz, hogy ez a fegyver csak még nagyobb elégedetlenséget fog szülni. Ráadásul az eddigi szövetségek is felbomolhatnak. Ehh... nem jó ez így, de mi mást tehetnék. Küldetésem van, amit teljesítenem kell, ennyi, nincs visszakozás.* Töprengett el a jounin, aztán hirtelen egy név említése rángatta vissza a valóságba. Haruno Sakura, Kenzan tőle tanult, amikor Konohában volt. Nos, azért Rui sem panaszkodhat, neki a tanulótársa volt a rózsaszín hajú medikus shinobi.
Hirtelen berontott a követ, akire vigyázniuk kell a küldetés alatt. Nem igazán találta szimpatikusnak, mert egyrészt késett, másrészt pedig lebecsülte Sunagakure haderejét. Aztán rátett egy lapáttal a kijelentése is, hiszen egyértelműen arra célzott.
*Az előbb nem azt mondta, hogy van barátnője?* Vágott értetlen pofát a lány, miközben ez a kérdés furakodott be az elméjébe. A szőke srác, Kenzan, jót mulatott az egészen. Rui arcára gúnyos vigyor ült, hiszen senki sem tudta Gaarán kívül, hogy sokáig ki volt a tanítómestere. Egy jouninnak viszont uralkodnia kell az érzelmein, mert különben az egész csapat szétesik. Éppen ezért teljesen komoly arckifejezést vett fel. Amikor a Kazekage kiadta a parancsot, bólintott egyet.
- Wakarimasta! - szóban is kifejezte, hogy megértett mindent.

**Yomi Yama** Csüt. Május 13 2010, 14:55

Yama még mielőtt elkezdte a Kage a beszédet benyúlt az egyik belső zsebébe és leellenőrizte, hogy bábjai megvannak-e. Mik ki se húzta jóformán a kezét a zsebéből, de Gaara már elkezdte a beszédet. Kezeit nem tette vissza a zsebébe, hanem hagyta maga mellett lógni, mintha nem is hozzá tartoznának. ~Fegyver? Méghozzá erős? Csúcs. Most legalább megszabadulok a falon állástól, meg annak a mit ugrász chuuninnak a meséitől. Hogy is hívják? Nem jut eszembe, de az biztos, hogy egyszer lecsapom.~ gondolja magában. Ekkor lép be a drágalátos követ. Yamanak már a megjelenése se tetszik, nem, hogy a modora. Még hozzá le is nézi őket, nem mintha zavarná, csak azért ez már pofátlanság. ~Nem baj. Majd ha nem lesz jelen a Kage, akkor megmondom neki a magamét.~ Ezután következik a vöröskék megjegyzése, ezzel már ő is egyet ért. A genin elvihorássza a dolgot, de nem zavarja, elvégre ő még gyerek. A jouninon látszik, hogy nem különösebben zavarták meg a lelki békéjét, nem mintha rá akkor hatást gyakorolt volna Bunkó-kun (a követ). Visszafordul a kage felé és határozottan szólal meg:
- Értettem.
Ezután még néhányszor felméri a követet és egy belenyugvását sugalló sóhajjal bedugja két kezét a mellényének zsebébe.

Konan1 Pént. Május 14 2010, 21:38

A fiatal Kazekage érdeklődve hallgatta végig mindazt amit Kenzan mondott. Élménybeszámolója Konoháról szólt ami a jelenlegi kage számára sem ismeretlen már, és többek között arra is kitért, hogy Haruno Sakura lett a mestere aki segíti őt. - Értem. Tehát akkor Sakura vett szárnyai alá és vezeti a tanulásodat. A kunoichi remek medikus és a tanításai alatt belőled is az válhat ha megfogadod minden szavát. Mindeközben az ajtón beesett a várva várt követ akire hármójuknak vigyázniuk kell és eleinte illően viselkedett ám a vöröskés megjegyzése után valószínűleg nem lesz ez a csapat kedvenc munkája. Gaara tudta, hogy mi fog várni a shinobikra és ha tudott volna mást keresni akkor meg is tette volna, de az előbb megjelent modortalan, igaz nem látszik nézni ki belőle, de jól bánik a szavakkal.
- Most tudatosul bennem milyen modortalanul viselkedtem. Szíves elnézéseteket kérem. A nevem Namura Benkai, de hívjatok csak Benkai-samának. Tekintete ekkor a shinobikra összpontosul, majd végül egy személyen marad meg a tekintete, és az a személy nem más mint Rui, aki mellé gyorsan oda is oson, majd halkan megszólal. - De ha te szeretnéd szépségem, akkor hívj csak Namu-nak. Egy öntelt mosollyal az arcán egyenesedett ki, majd a Kazekagera nézett, aki már-már szégyenkezve lóbálta a fejét és intett kezével, hogy távozzatok.
Amint kiléptetek a fiú először mióta találkoztatok vele, csendben volt és ő várt arra, hogy ti kérdezzetek rá arra mi érdekelne titeket.

//Köv. post mehet Sunagakure Utcáira Smile

//

**Nigori Soyakusha** Szomb. Okt. 30 2010, 22:20

Mivel az a pár nap végre minden további rejtvényfejtegetés nélkül telhetett el, Soya a legnyugodtabb tempójában fogadta meg a tanácsot a levélből, azaz saját növénynevelési hajlandóságának, illetve egy kilátásban levő küldetésnek a fényében nem is látott neki a magok ültetgetésének.
Inkább az újabb fegyverötletbe vetett lehetőséget aknázta ki azonnal, és le is fosztotta a Nesumika raktárát két füstbomba és egy villanóbomba erejéig (600 ryu) hogy Tobiyout készítsen belőlük, majd amikor készen állt velük, elkezdte gyakorolni a hátralevő edzéseken a Fukumi Hari használatát Youjikkal.
A pár hátralevő nap eseménytelensége után már-már ásítozva, unott képpel jelent meg a központban, és miután informálták róla, hogy a feladatok kiosztására a Kazekage távolléte idején hogyan is kerül sor, megindult az iroda felé, majd az ajtó előtt megállt és halkan bekopogott. Ez lesz az első hivatalos küldetése...

Sai Kedd Nov. 02 2010, 00:05

Ahogy belépsz az ajtón, megpillanthatod a Kazekage helyettesét, talán ismered, talán nem, nem lényeges a személye, csak az intézmény, amit megtestesít. Udvarias közömbösséggel üdvözlöd, s közben konstatálhatod, mestered még nincs itt. Alig hogy véget ért a kölcsönös szertartásos üdvözlés, ismét kopogtak az ajtón, s megérkezett a hiányolt személy, most egyszerű ninjafelszerelésben volt, csupán a nyakában lógó nagyobb kereszt alakú medál utalt korábbi megjelenésére, na meg talán az oldalára erősített tőrszerűségen, amelynek markolata szintén stilizált kereszt alakúra volt kialakítva.
- Elnézést a késedelmes érkezésemért! - hajol meg a helyettes előtt, majd előtted is.
- Mirosaku-dono - szólítja meg a helyettes tiszteletteljesen, de legyint.
- Zakki, csupán Zakki - mosolyog, de mosolya mögött rejtőzik valamiféle melankólia.
- Zakki - javítja ki magát a Kage helyettese. - tudom, hogy külön kérte, ne küldjük önöket túl messzire, de az ügy nem tűr halasztást. Fetételezéseink szerint valaki a háttérből szítja a vallási problémát a Föld Szentély körül, a sérelmek száma tovább nőtt, s az utóbbi eset most már nem tűr kivizsgálást. Az ott lakók azzal vádolják a szerzeteseket, hogy megátkozzák a földjeiket, és megmérgezik a kutaikat, s most állítólag egy titokzatos szellemet uszítottak bosszúból a környező falvakra, hogy elrabolják a gyermekeiket bűnös űzelmeikhez.
Mestered elkomorul, majd azonnal tiszteletteljesen közli ellenvetését.
- Mélységes tiszteletem, de ez veszélyessé is válhat egy genin számára.

//Megkapod a közbeszólás jogát Razz

//

**Nigori Soyakusha** Kedd Nov. 02 2010, 02:17

Természetesen kivárom a nagyrangú és tiszteletű felek beszélgetését. A tisztelet egy olyan dolog volt, amit Akazuni túl sokszor vert el rajtam annak idején, hogy ne fogadjam el, éppen most. Viszont a beszélgetés elért egy olyan szintet, ahol a felek között kialakult a várható ellentét. A kazekage helyettese, és egy nobilitás és vallási szakértő, akik mindketten jogot formálhatnak egymás ellen a gondolataik ténylegesítésére, azaz becsületükben, pozíciójukban álló hatalmukat talán egymásnak fogják vetni. Ezt az esélyt nem hagyhattam ki - hiszen ilyenkor mindkét fél könnyedebben ejthet el olyan információdarabkákat, amiket talán nem is tartanak valódi értéknek, én viszont most megtudhatom mennyire vagyok figyelve és kielemezve, mennyiben fontos a személyem, Akazunié, és talán még olyan következtetéseket is indíthatok, amikre nem is számítottam amikor megérkeztem ebbe az épületbe ma.
-Elnézést, de - szólaltam meg, és ha nem fordult eleve felém a helyettes, akkor megvártam, míg megkapom a szót -amennyiben az emlékezetem nem csal, Sunagakure jelképe nem a homok, sensei. Az oszlop, amin súly van, az tartja össze magát a sziklát is, és az is erősíti meg. - Biztos vagyok benne, hogy Zakki érti a célzásomat, hiszen ő is kivételesen intelligens. -És azt hiszem, hogy egy olyan helyzetben, ahol olyannyira specializált dologról van szó, mint egy vallási vita, az erőnléti besorolás nem a legmegfelelőbb döntő tényező, hanem a megfelelő ismeretek megléte és a szociális, illetve kellő dedukciós képességek megléte. - A mondandóm végeztével sem változtatok a kifejezésemen, azonban Zakkitól egy lépésnyire eltávolodom, és felé is fordulok, hogy egy háromszöget alkossunk, és belássam mindkét másik fél reakcióit.

Sai Szer. Nov. 10 2010, 00:57

- A homok, igen - mosolyodik el a megszólított. - De érdemes elgondolkodni azon is, hogy melyik homokszemnek mi a feladata, vajon miért viszi a szél és miért pont arra, amerre, és miért ott rakja le, ahol, míg a másikat meghagyja helyén, pedig esélyeik, lehetőségeik, de még alapvető tulajdonságaik is látszólag megegyeznek. Persze - köt bele saját megállapításába. - jogos lenne a kérdés: jelen esetben ki a szél.
A helyettes csak sóhajt, szintén elmosolyodva.
- Ugyan, hiszen menni akar, tapasztaljon hát. Mindenki így kezdi.
- De nem mindegy, hogy fejezi be - vágja keresztbe a helyettes jóindulatú győzködését Zakki. - S vajon a homokszem belegondolt abba, milyen feladatot hagy itt? Megéri? - fordul feléd, hangja elárulja, ne örülne, ha jönnél, de végül is a te döntésed, bele fog nyugodni szavadba. Érdekes, hogy többre tartja válaszod, mint a helyettes szavát...

**Nigori Soyakusha** Szer. Nov. 10 2010, 02:38

A szavam többre látszik tartva, mint a feladatot kiosztó felelősé, ez azt mutatja, hogy Zakki jó tanár, és már bízik bennem annyira, amennyire kell. Nekem ez elég, így el is tudok mosolyogni, és zsebre teszem a kezemet.
-Pontosan ez az, sensei, ha porszem vagyok, és valahol befejezem, akkor sem így sem úgy nem tehetek ellene, de bízom benne, hogy nem az vagyok hanem egy olyan oszlop amiről beszéltem - megpöccintem az övemen a homlokvédőt, és visszanézek a helyettesre. Ő, aki nem ismer, aki mindössze papírokat láthat maga előtt rólam, vajon miért engedne el, amikor Zakki visszatartana? Egyértelműnek tűnik: bízik Zakkiban, aki az előbb hallottak alapján ismeri a problémát, és már eljárt az ügyben gondok nélkül, míg Zakki, ismerve pont ezt az ügyet tudja, hogy számomra veszélyes a küldetés, viszont mivel Zakki elfogadja ha másként döntök, bizonyára magára tervezi venni a védelmezésemet, hogy megtisztelhessen a szabad döntés meghozásával. Tehát én vagyok önző...
-Feladatom van, tehát megyek.

Sai Vas. Nov. 14 2010, 14:03

Tanárod egy darabig még figyel, talán szuggerál, hogy a fejedbe láthasson.
- A homokszem nekirugaszkodik hát, mert meg akarja tapasztalni a repülést - nyugtázza, majd a másik férfi felé pillant, és kinyújtja kezét, hogy megkaphassa a részleteket tartalmazó tekercset. Mert az ilyenekről mindig van. Több szó nem nagyon esett, Zakki megkapta, amit akart, ahogy a helyettes is, utóbbi elégedett mosollyal nyugtázta, hogy végül is előnyösen jött ki a helyzetből, és ezért - nem mintha különösebb szükséged lett volna rá - egy hálás mosollyal ajándékozott meg.
Ahogy elhagytátok a helységet, tanárod egy kérdést tesz fel anélkül, hogy feléd fordulna.
- Milyen tapasztalataid, ismereted vannak a vallásos eredetű babonasággal és félelmekkel kapcsolatban? - mert valljuk be, a lélektanra sokkal nagyobb szükséged lesz, mint a józan eszed súgta logikus magyarázatokra. A babonás félelmet ugyanis észérvvel nem feltétlenül lehet gyökerestől kitépni, hogy az ne üsse fel ismét a fejét.

**Nigori Soyakusha** Szer. Nov. 17 2010, 02:02

Az első megszólalásra csak mosolygom tovább. Gondoltam, hogy erről lehet szó: amíg nem bizonyítottam porszem maradok, és ha elfúj a szél, akkor csak a körülöttem levőktől függ, hogy elkapnak-e, vagy sem. Van aki tisztában van vele, hogy nem az ezen való gondolkodás a célja - és búcsút intek a helyettesnek - nomeg van az, aki lelkiismeretesen száll szembe a széllel, hogy elfogja a könnyű porszemeket. A sensei kérdésére megnézem magamnak az arcát. Nem vagyok egyenrangú fél? Talán ez is változik, mert sok dolog változik, és csak kevés marad ugyanolyan, mint régebben. Igen, régebben, amikor egy olyan közösségben nőttem fel, amit sosem értettem meg, és amiről mindig tudtam, hogy el fogom hagyni. Én, aki úgy nőttem fel, hogy nem is ismertem ahhoz hasonló életet, mint amit most is élhetek, hozzászoktam minden nap és éjjel nyűgjéhez és bajához.
Az éjszakában trappoló kopók, a kicsapódó ajtók, a rimánkodások minden egyes tisztán hallható szavai, a nyikorgó ajtók a titokban közlekedő besúgók házaiban, az árnyékokban levő figyelők, Nanasu kulcsra zárt ajtó mögül, rendszeresen felzajló nyögései, amiket mindig is jobban ismertem mint a mindig csendes beszédének egysíkú hangjait, a pofonok amiket kap, a bútorok és a törékeny test ütközései. Ez mind természetes volt, és mind olyan, mint másnak a városi élet velejárója.
Később, amikor már éreztem, hogy a könnyek nem természetesek és Nanasu nem bírja mosolyal a napokat, amikor kezdtem értelmesnek lenni már rég belém ivódott mindez és meg sem lepődtem azon, hogy egy nap engem fognak meg, csak tűrtem, és nem értettem mindenki más miért nem képes legalább eltűrni ugyanúgy. Igazság szerint sokkal korábban leskelődtem, láttam mindent, mint kellhetett volna. Akkor még nem is működtem odalenn és nem is tudhattam, hogy férfinak szégyen ha élvezi hogy benne járnak, így élveztem amikor csak nem szakítottak el. Nanasu ezért is hívott magához közel. Akkor ezt sem vettem észre, akkor ezt sem tudtam. A fáradt test, a kicsit elnyűtt, de boldogságra és gyengédségre szomjas igazi nő megtanított szeretni és férfit csinált belőlem. Már 10 voltam, amikor megtanultam mit is jelent igazi férfinak lenni, imádni az igazi nőket. Anyám csak ennyit tudott adni abból a világból, amiből addig egyetlen percet sem tapasztalhattam, de ezzel is olyannyira megrontott - akkor úgy éreztem - hogy én is hinni kezdtem abban, amiben mindenki más.
Értettem is akkor valaha, hogy a Hamatoppai népek, sok olyan mint mi, miért tartanak ki, és miért küzdenek amikor megalázzák őket? Tudtam valaha is, hogy miért szúrtuk le azt a banditát, aki csontját törte a jutalomasszonyának a szomszédban? Akkor soha sem tudtam miért teszem meg még akkor is, ha pontosan tudni fogják, és cserébe többen és durvábban kapunk büntetést mert lázadni mertünk az uraink ellen. Hogy miért reméltem mégis, hogy aki legutóbb elszökött tényleg átér a sivatagon, hogy elhozza a megmentőinket, a csodás ninjákat, akiket még csak elképzelni sem tudtam? Mindenki más hitt benne, mindenki az általam látott valóságban, abban, ami természetes volt születésemtől kezdve, mégis valami olyanról álmodott, amit én képtelen voltam leképezni magamban. Mégis, minden felnőtt arcán, a remegésben, a könnyes ígéretekben, a motyogva tűrésben ott volt valami, amit sosem ismerve, sosem látva is elhittem és ugyanúgy akartam, vágytam mint ők. Nem csak én. A többi gyerek is aki túl volt képes élni és erősebb lett. Mindegyik másikat megverte ha kellett azért az igazért amit a papája tartott a "reménybeli időkről." Ha kinevették véresre verte azt, aki csak nem hitt neki, mert azok az idők kellett, hogy létezzenek. Minden áron kellett, hogy valamire vágyni lehessen, hogy valamiért legyen értelme nem feladni.
-Nem vallásos, de a vak hit az egyik szakterületem. Tíz évet tanulmányozhattam. Papírom sa... nincs róla. - Hát igen. Ilyenkor túl sokat gondolkodom. El kell gondolkodnom mindazon, amit nem akaro... És megint tagadok. Tudom, hogy fel tudom dolgozni, de ez az emléktömeg egyszerűen nem távozik. Nem hagyom magam megmenekíteni a szokásos kérdésektől. Mert van ami soha sem változik...

Sai Szer. Nov. 24 2010, 23:42

Zakki ajkai szavaidra halvány, kesernyés mosolyra húzódnak.
- Egy hasonló korú embernél az lenne a normális és egészséges, ha azt felelné, hogy semmi, maximum, hogy olvastam róla - jegyzi meg, majd visszatér "elkalandozásából"
- Készíts össze mindent egy hosszabb úthoz, számolhatsz harccal, komolyabb összetűzésekkel is, mindenesetre a fő szempont a konfliktus további szításának elkerülése lesz. A részleteket majd út közben elmondom, találkozzunk negyed óra múlva a kapunál, ha megfelel.
Amennyiben megfelel, távozik.

//Kapunál már várni fog, azt is leírhatod, hogy nekiindultok, - remélem van megfelelő topic, oda írj majd ^^ (Kapu) //

**Tsihidoro Kazuki** Hétf. Feb. 14 2011, 22:03

Ideje lesz készülődni arra a jelentkezésre! Szokásos cuccok megvannak? Kunai, katana, senbon... Minden megvan! Akkor lehet indulni az Akadémiára! Szokott nyugalmammal sétálgatok egészen a jelentkezést vezető oktatóig. Mikor megérkezem leállok, megigazítom a hátamon a katanámat és elkezdem a szövegemet.

- Jó napot kívánok, uram! Tsihidoro Kazuki vagy... - az oktató, mikor meghallja a nevemet rögtön a szavamba vág.
- Tsihidoro! Azonnal induljon a Kazekage irodájába! A dolog nem tűr halasztást!
- Igenis, uram! - azzal a faképnél hagyom az oktatót és abba bizonyos helységbe sietek.

Rövid futás után megérkezek az irodába. Pár másodpercet habozok, némileg izgatott vagyok, hiszem a falu vezetőjéről van szó! Viszont benyitni be kell, ezért jobb előbb, mint utóbb. Kinyílik az ajtó és ott álldogálok a Kazekage irodájában.

- Jó napot kívánok, uram! Hívatott engem?

**Tsihidoro Raiden** Kedd Feb. 15 2011, 14:58

"Ninja vagyok!" - Ez volt az első gondolatom, amikor felkeltem. Kinéztem az ablakon, és percekig farkasszemet néztem a Nappal. Egy vagyok a sok Sunagakure ninja közül, és ez az a nap, amikor bizonyíthatok: ma kapom meg az első küldetésem, és ma találkozom először a csapattársaimmal és a senseiemmel. Boldogan indultam el, amikor útközben egy másik geninnel futottam össze:
-
-Szia! Te vagy Tsihidoro Raiden? A senseiem szólt, hogy menj a Kazekage-sama irodájába, MOST!
-Köszönöm!

Válaszoltam, majd elindultam az említett helyre. A Kazekage-Sama! Úristen! Csak nem rájött végre valaki, hogy jobb vagyok, mint a többiek, ezért máris Chuuninná vagy Jouninná avatnak? Bár így lenne! De sajnos tuti csak azért megyek oda, hogy megismerjem a többieket. Sebaj! Majd egyszer... meglátjátok! A Kazekage is látni fogja, hogy több vagyok mint egy Genin! Már nincs sok hátra! Apa büszke lesz rám, odafent! Megállok az ajtó előtt. A hajamat megigazítom, megnézem, hogy nem nézek-e ki rosszul, majd kiegyenesedek, és kopogás után benyitok:

-Kazekage-sama! - mondom, majd összeteszem a kezeimet, és meghajolok- hivatott, uram?

**Tsihidoro Tatsuta** Kedd Feb. 15 2011, 15:29

A nap bágyatag sugaraival végigsimított az ágyamon, tűnődve néztem, amint unott lassúsággal mozog, szép lassan cammog, egyre inkább ösztökélve engem az indulásra, de még nem volt kedvem menni. Nem bizony. Körülbelül annyi hangulatom volt a rengeteg érthetetlen bugyuta izomagyúhoz, mint homokot reggelizni és vért inni....

Mégis mi baj van a homokkal? - Tűnődve oldalra pillantottam, ahol az ágyam szélén Shijun feküdt. Mostanában nem voltunk beszélőviszonyban, mert legutóbb csúnyán elbánt velem. Azt mondta mostmár látni fogják mások is, nos nem így történt.... Azt hiszem mostanában még őrültebbnek néznek, mint eddig. Apró sóhajjal kikászálódtam az ágyból, magamra kaptam az utálatos felszerelést és egy pillanatra bepillantottam a tükörbe, ami nem volt valami jó ötlet. Valahogy még törékenyebbnek tűntem, mint tegnap... ráadásul nem foglalkozhatok a fontos dolgokkal, hanem hiábavaló helyekre kell fecsérelnem a drága időm.

Még alig értem be és fújtam ki magam, egy izgága kölyök máris elém toppant. Azt a lapos pillantását esküszöm tanítani lehetett volna.
- Te vagy Tsihidoro Tatsuta ugye? Csak mert várnak a Kazekage irodájában.
- Remek örvendek neki, most pedig tűnés! - sziszegtem kissé ingerülten. A gyerek vetett rám egy rémült pillantást, aztán elsietett. Azért, elég komikus, hogy ennyire tartanak az őrültektől, pedig tényleg úgy nézek ki, mint akit az első szél elfúj... Na nem baj, akkor lássuk mit akar tőlem a nagyfőnök.

Benyitottam az irodába, Shijun is mellettem baktatott, de igyekeztem nem rá nézni, mert valamiért a többi ember még mindig nem látta.
- Üdvözletem Kazekage-Sama. - Léptem be nyugodtan és egy gyors pillantással felmértem a szobát, hogy mégis mire számítsak.

**Gempachi** Kedd Feb. 15 2011, 18:17

A Genin vizsga utáni napokat a családommal töltöttem. Szorgalmasan segédkeztem mindenben. Takarítás, bevásárlás, főzés. Anyukám, egy nagyon kedves asszony, aki szeretett, és törődött velem, mint ahogy apám. Emlékszem, amikor kisebb voltam, mindig nagyapa hős tetteiről mesélt nekem, éjjelente.
Rikimaru el volt a maga módján. Állandóan a szobájában fetrengett, a kardjára támaszkodva. Szemeivel pedig a kitüntetéseit nézegette, amit a falra akasztott ki. Szája szegletei, mindig vigyorogtak az önteltségtől, vagy tán a régi szép emlékektől?
Hirtelen a semmiből, egy futár tűnik fel. Kimegyek, hogy fogadjam.
- Üdvözletem, Tsihidoro Gempachit-t keresem.
- Jó napot kívánok. Tessék parancsolni, én vagyok.
- Kazeka irodájába kell, menned, holnap. Hivatalos ügy véget.
- Mikorra menjek pontosan?
- Reggel.
- Köszönöm az információt, és tisztelettel megfogok jelenni.

Másnap az iroda felé mentem. Sokan gyűltünk össze, és mindenki betoppant az irodába. Én inkább kint vártam, hisz nem hívtak be, és nem akarok tiszteletlen lenni. Szépen leültem az egyik székbe, és várakoztam.

**Tsihidoro Angikame** Szer. Feb. 16 2011, 16:00

Egy fiatal srác lépdel a Kazekage irodájához vezető folyosón. Barna, vékony, galléros kabátot visel és egy fekete háromnegyedes nadrágot. A kabát alatt egy egyszerű fekete trikó van. Kezei a zsebében, hosszú világos barna haja enyhén a szemébe lóg, de nem zavarja. A kezei kabátjának a zsebében vannak, testtartása laza, akár egy sima civil is lehetne. De valami mégis megkülönbözteti másoktól. Kezdjük mondjuk a legszembetűnőbbel, egy sunagakurei fejpánt a bal felkarján, egy kunai tartó a derekán és egy shuriken táska jobb combján. Ami még furcsa, bár nem biztos, hogy mindenkinek szemet szúr, az egy kamasz korú hiéna aki mellette bandukol. Az állat körülbelül a fiú térdéig ér (a srác 185 magas). Fekete foltjai vannak és barna szőre. Az állat teljesen szelídnek látszik, de ez csak azért van, mert gazdája nincs bajban. Az jószág nyugodt, néha körülnéz, de leginkább maga elé néz a földre. A srác odaér a Kage irodájának ajtója elé, majd kopog és végül belép. Odabent már áll négy genin, egy igencsak szép hölgy, egy fekete hajú kölyök, aki elég érdekes, egy tipikus ninja kinézetű és egy érdekes, maszkos figura. Ezek között biztos nem fog kitűnni a hiénájával. Miután belépett becsukja az ajtót és legelőre megy. Ha bárki megpróbálja visszatartani akkor a házi kedvence egy morgással jutalmazza az illetőt. Mikor elől van meghajol a vezető előtt.
- Kazekage-sama. Hívatott?

A Kazekage irodája Hiena1

Nikusi, a hiénája

**Shikoku Naoki** Szer. Feb. 16 2011, 17:36

Hatalmas ásítás, mozgolódás, tompa puffanás. Naoki ébredezik... A takaróiba csavarodott genin ingerült morgások közepette próbált megszabadulni béklyójától - immáron a földön -, kevés sikerrel. Végül feladta, a hátára gördült és tekintetét a plafonra szegezte. Valahogy deja vu érzése volt, ami nem is csoda: jó pár napja indult már így... Bár a múltkor nem volt takaró, akkor "csak" rosszat álmodott. Természetesen ezt mindenki elnézte neki volna neki, ha megtudták volna, mivel köztudott dolog volt, hogy ő is Undertaker újabb áldozatai közül való. Ők pedig örülhetnek, ha egy rémálommal megússzák. Így hát Naoki bámulta a plafont várva a szabadítót. Egy légy... Igen, a múltkor egy légy is volt a plafonon. Ide-oda mászkált, és a fiú követte a szemével. Valahogy megnyugtatóan hatott rá akkor, de sajnos most nem volt semmi. Az üres, meszelt plafont pedig nem túl élvezetes bámulni, erre lassan Naoki is rájött. Óvatosan megmozdította a lábát. Nem várt semmit, hiszen jó ideig próbálkozott kiszabadulni az előbb, de azért megpróbálta, hátha történik valami. Legnagyobb meglepetésére sikerrel járt - már nem volt a takaró fogságában. Kezeivel is sikerül ugyanez, így végre nagy nehezen teljesen ki tudott szabadulni. Valószínűleg az iménti kapálódzásával már sikerült ugyanez, csak éppen rosszkor hagyta abba...
Fél óra múlva, a nap már az utcán találta. Teljes felszerelésben, megreggelizve és küldetésre vágyva haladt a Kazekage irodája felé. Elege volt már az edzésből, valami mozgalmasabb dologra vágyott és egy küldetés pont megfelelő volt erre a célra. Tudta, hogy Saito jelenleg máshol edz, így nem tud vele küldetésre menni, tehát sejtette, hogy be fogják osztani egy már meglévő csapatba. Nem sokat filózott azon, hogy milyen csapatot kap majd, hiszen alkalmazkodó természet volt, bármi megfelelt volna neki. Bár itt meg kell említeni, hogy nem kaphatott volna annál durvábbat, mint ami a rendes csapata, közülük is főleg a sensei-je. Tehát derűsen tekintett a jövőbe.
Amint odaérkezett az irodához, miután vetett egy futó pillantást a folyosón üldögélő geninre, bekopogott, és az engedély megadását követően lendületesen be is nyitott. Majdnem nekivágta az ajtót az egyik bent állónak, mivel igencsak tele volt az iroda. Gaara a szokásos ülőalkalmatosságán trónolt, onnan nézett kérdően a geninre.
- Elnézést kérek Kazekage-sama - kezdte miután meghajolt üdvözlésképpen. - Csak egy küldetésért jöttem volna, de látom, hogy zavarok. Majd odakint várakozom. - mondta, majd megfordult, és kifele indult.

Konan1 Csüt. Feb. 17 2011, 18:19

Lassacskán megérkezett mindenki a kijelölt helyére. Öt ifjú, újonnan végzett genin jelent meg a Kazekage hívására fitten és bevetésre készen. A kage nem szólt semmit mindaddig még az utolsó ember is, Naoki személyében, meg nem érkezett az irodába. Amint megvolt a hat fő, felállt az asztalától majd beszélni kezdett.
- Örülök, hogy itt vagytok. Gondolom kicsit meg vagytok lepődve, hogy miért hívattalak titeket ide és miért pont ennyi embert. Egyenlőre nem tudom, mennyire ismeritek egymást, de biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben egymásra lesztek szorulva. Ekkor a kage Naokira nézett. - Naoki te ez alól kivétel vagy, hisz neked megvan a saját csapatod és csak véletlenül estél be ide, de emiatt ne aggódj. Mondta miközben ujjait összefűzte mellkasa előtt.
- Tatsuta, Raiden és Kazuki. Ti innentől kezdve egy csapatot fogtok alkotni, méghozzá a 9-es csapatot. Hívattam mellétek egy tapasztalt shinobit is vezetőként, ő bármelyik percben megérkezhet... Amint ezt kimondta, már valaki kopogtatott is az ajtón, majd belépett rajta. Szemlátomást egy csinos nő volt, középhosszú lila hajjal. Arca közömbös volt, mintha nem is látta volna a hat darab genint, úgy nézett át rajtuk egyenesen a kagera.

A Kazekage irodája Sample-17fd4e9bb17edb90107e05880c3f_www.kepfeltoltes.hu_

- Tehát ők lennének azok? Kérdezte, mire Gaara csak bólintott egyet. - Értem... Bár meg kell, hogy hagyjam ezek a mai geninek nagyon alulképzetteknek tűnnek. Mondta ahogyan kezével jelezte, hogy ideje indulni.
Immáron a terem sokkal tágasabbnak tűnt, hogy hárman távoztak belőle, most már akár táncolni is lehetett volna benne, persze örömködésre semmi ok sem volt. Nemsokkal azután, hogy a másik csapat eltűnt körülbelül két percre rá, az iroda ajtaja lassan kinyílni látszott, melyet a jellegzetes recsegő hang is kísért. -Hohoó! Hangzott el a hang amitől Naokinak egyből borsózni kezdett a háta. Egészen pontosan ezt a hangot a háta közepére se kívánta volna és most pontosan onnan érezte. - Csak nem az én kedves tanítványomat látom? Mondta egy alak az ajtó takarásából. Mondatát jellegzetes lassúsággal mondta el amit megfűszerezett némi beteges kíváncsiság is. Fél fejét lassan kidugta az ajtó takarása mögül és már valamennyit lehetett látni belőle.

A Kazekage irodája Tumblr_l4vqkz9P8E1qbrwuto1_500

- Nem tévedtem mégiscsak te vagy az. Szólalt meg ismét, ahogyan egy pillanat alatt, szinte követhetetlen sebességgel termett ott Naoki mellett, majd megnyalta az arcát. - Hmm... Te aztán semmit sem változtál... Még az ízed is ugyan olyan mint amikor először találkoztunk. Nem hallottál még mosdásról? Kérdezte ironikusan, miközben a Kazekage lemondóan csóválta a fejét.
- Gaara-chan csak nem? Kérdezte debil mosollyal az arcán és érezni lehetett rajta, hogy nagyon izgatott.

**Tsihidoro Kazuki** Csüt. Feb. 17 2011, 18:47

Ezek szerint még jelentkezni sem kellett! Legalább megkíméltem magamat pár idióta kérdéstől... Viszont megkaptuk a legmorcosabb senseit, aki csak létezik, legalábbis első benyomásra így tűnik. Alulképzettek? Alulképzettek??? Tudod mit... Nyugi van! Nem kötekedünk feljebb valókkal! Legalább kaptam két társam akikkel együtt fogunk szenved... tanulni. Vajon kik lehetnek ők? Ideje lenne bemutatkoznom!

- Tsihidoro Kazukinak hívnak. Nektek mi a nevetek? - kérdezem genin társaimtól, miközben követem az új felettesemet.

Vajon nagyapám most büszke lenne rám? Egy csapatban vagyok két másik geninnel, a katana használatát szépen elsajátítottam, sikeresen tettem le a genin vizsgát. De érzem, tudom ez még nem elég. Tovább kell folytatnom a tanulást, hogy majd én is vezethessek genin csapatokat, hogy veszélyes küldetésekre menjek és, hogy képes legyek legyőzni a családom gyilkosait.

Ajánlott tartalom

A Kazekage irodája

A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája

Re: A Kazekage irodája