A Kazekage irodája

A Kazekage rátok szegezi hűvös tekintetét, de ez mindössze, amit reagál az általatok mondott válaszokra, majd ismét az ablak felé nézett. Kankuro válaszotokra szélesre húzta száját, elégedett volt, talán veletek, a magabiztosságotokkal, s a falu iránt érzett hűségetekre, nem tudjátok, mégis mosollyal az arcán folytatta a küldetés felvezetését.
- A titeket kísérő Joujin Hiei Kuzomi, találkoztatok már vele, aki a levelet átadta nektek. Kérlek fáradj be Kuzomi! - Kiáltott a tanácsadó, mire nyílt az ajtó, és az általatok már látott hölgy lépett be rajta, gúnyos, ám biztató mosollyal arcán.
- Üdvözletem Kankuro senpai, Kazekage uram. Sziasztok fiúkák. - Kacsintott felétek, úgy látszik elég közvetlen, mégis valamiféle taszítóerőt véltek rajta felfedezni.
- Üdv Kuzomi, rád bízzuk a két Genint. A feladat a következő. A határvidék egyik nemesebbik családjának legifjabb örökösét elrabolták. Tanuk szerint a tettesek Szél országának fejpántjait viselték, így még inkább személyes az ügy, hiszen árulás és a falu nyugalom fenntartásának veszélyeztetése forog kockán. A nyomok alapján három, négy fős a csapat, és már követeléseket is tettek a családnak, nem kevesebb, mint ötszáz ezer Ryot akarnak, különben megölik a gyermeket. Amint a B kategória átvált A vagy S szintre, azonnal vonuljatok vissza, és tegyetek jelentést a történtekről. Ha kérdéseitek van, azt most tegyétek fel, egyébként sok szerencsét. Elmehettek. - Fejezte be a férfi a monológot, majd odafáradt az asztalhoz, és onnan figyelte távozásotokat. A küldetés adott, a kérdés, hol kezditek el a nyomozást, mihez kezdtek az adott információkkal.

//A következő reag mehet a határvidékekhez, írjátok meg az irodában történteket, és az indulást.//

//Szárnyaló kémek magánfórumkaland//

Egy újabb jutsut tudhatott magáénak az ifjú jounin, amire nagyon büszke volt. Iwana-senseit nagyon megkedvelte, az öreg sok mindent tanított neki, nem csak a technika alapjait adta át. A kiképzőterepről azonnal Gaara-sama irodájába kellett sietnie. A fiatal chuunin lány nem árult el túl sokat, így még csak találgatni se volt kedve, hogy milyen küldetésre fogják ezúttal küldeni.
*Arra azért kíváncsi leszek, hogy melyik országba küldenek. Remélem nem a Víz vagy a Jég országába kell mennem. Most egy hajókirándulás hiányzik a legkevésbé.* Futott át az agyán, miközben az épület felé igyekezett, a kunoichi nyomában. Meg tudta volna előzni, ha akarja, de a hivatalos futárt nem szerette volna csak úgy lebecsmérelni. Na meg aztán kicsit zavarba jött, amikor a shinobi hölgy a megtisztelő sama utótagot mondta a nevéhez. Már elszokott ettől a tisztelettől. Kérdezni szintén nem akart, úgyis megtud mindent a maga idejében.
Az utat viszonylag rövid idő alatt sikerült megtenni. Az ismerős épület némileg hevesebb szívdobogást váltott ki belőle, ám ez nem volt szokatlan számára. Mindig is szeretett találkozni Gaara-samával, akit olyan régóta ismert, csak valamiért valamiért elfelejtette ezt az ismeretséget. A folyosón nesztelenül haladt, majd amikor az iroda ajtajához ért, kipréselte száján a visszatartott levegőt.
- Khm! - kicsit megköszörülte a torkát, aztán kopogott az ajtón. Belépve megpillantotta a Kazekagét, aki egyidős volt vele, de mégis elérte ezt a kimagasló ninja rangot.
- Üdvözletem Kazekage-sama! - ilyenkor a kissé hivatalos formát vette fel, mert nem tudhatta, hogy az esetlegesen jelenlévő egyéb személyek mennyire ismerik a bensőséges viszonyát a falu vezetőjével. - Milyen ügyben hivatott ide? - kérdezte érdeklődve a jounin.

//Rui//

Mikor beléptél a Kazekage az asztalánál ült Kage uniformisában, amiből csak a kalap hiányzott a fejéről, és egy levelet tartott a kezében. Miután átestettek a szokásos köszönési ceremónián, Gaara hamar a tárgyra tért. -Aggasztó levelet kaptam a Madarak országának földesurától. Mint tudod Északi szomszédunknak nincs rejteke és mindig is semleges országnak számított. Azonban aggasztólopások és gyilkosságok történtek nemrégiben. Olyan esetek melyek belsős elkövetőre utalnak.- Magyarázta miközben átadott egy másik papírt neked.- Segítséget kértek tőlem én pedig téged küldelek most azonnal. A papíron rajta van a találkozópontod a földesúr emberével, aki majd elvisz hozzá és ott tájékoztatnak. Viszont külön kérték hogy senkinek ne mond el az utazásod célját és a származásodat sem. Ha tényleg szabotőrök és kémeket kell elkapnod ez a te célodat is szolgálja.- Mondta az utolsó mondatot kicsit gondterhelten. Talán mert nem szerette az ármánykodást a fiatal Kage, mindig is szemtől szembe szállt szembe ellenségeivel, talán mert nem szívesen szórta szét az embereit a küldetésekre ilyen bizonytalan időkben.
-Van kérdésed? -Szólalt meg újra a szoksásos hangján pár másodperc múlva.

//Kakashi - Fórumkaland//

Ruinak nem tetszett a Kazekage arckifejezése, túlságosan gondterheltnek és nyugtalannak tűnt.
*Valami nincs rendben.* Állapította meg gyorsan a jounin, s gondolata igaznak bizonyult, amikor Gaara rátért arra, hogy miért is hívatta őt ide. A kunoichi homlokát ráncolta, amikor meghallotta a nem túl jó híreket. A háború már tényleg a küszöbön volt, azonban nem számított rá, hogy ilyen hamar érkeznek az előzetes próbálkozások. Persze nem lehetett benne száz százalékig biztos, hogy ez kémek műve, ámbár a leírásból nagyon úgy tűnt. Ha megpróbálnak ellenséges shinobik beférkőzni a ninja rejtekkel nem rendelkező országokban, abból még nagyon nagy baj lehet.
- Értem - válaszolta kurtán, majd átvette a papírt a falu vezetőjétől. Csak gyorsan rápillantott, később lesz ideje alaposan áttanulmányozni az iratot. Közben végig figyelt Gaara minden szavára, hiszen nem tudhatta mi lehet fontos. Jelen esetben ezek az információk az életét jelenthették. Még inkább gyanús lett az az egész küldetés, amikor megtudta, hogy nem szabad felfednie, hogy küldetésen van, s még csak azt sem árulhatja el, melyik rejtekből érkezett.
*Na, ez már a különösebbnél is különösebb!* Jegyezte meg magának Rui, majd vett egy mély levegőt. Tényleg a kémek beszivárgása volt az egyetlen lehetséges magyarázat. Tudta nagyon jól, hogy Gaara nem szereti a hátbatámadást, ezért is viselkedett olyan furcsán.
A lány előtt viszont megnyílt a lehetőség, hogy küldetésre menjen, kicsit kiszabaduljon a faluból és a gondolatait is más irányba terelje el. Ezek szerint tényleg jól fog jönni a tanult Genjutsu.
- Igen, volna egy kérdésem. A küldetésen egyedül veszek részt, vagy kapok társakat is? - érdeklődött a kunoichi.

A Kage nem változtatott arckifejezésén mikor elvetted tőle az iratot és elraktad. Kérdésedre kicsit bizonytalanul válaszolt de ez is több információt adott a semminél.
-Sajnos én nem tudok több Jounint nélkülözni és alacsonyabb rangút nem szívesen küldenék. Mégiscsak egy ország vezetője kérte a segítségemet. De biztos vagyok benne hogy ő sok segítséget fog nyújtani neked. Talán társat is ad melléd.-Fejezte be, majd felállt az asztalától ezzel jelezve hogy ideje indulnod. Te vetted az adást hiszen ez szokása volt Gaara-nak, szinte kikíséri az embereit az ajtóján. Mikor az említett bejárathoz értetek még ellátott két jó tanáccsal. -Hallgass a földesúr szavaira figyelmesen és senki másban nem bíz. Ha valakivel beszélni akarsz bizalmasan mindig győződj meg, hogy csak ti vagytok tanúi a párbeszédeteknek.- Szavai után bólintottál, következett a szokásos meghajlás. -Sok sikert. A falu számít rád!- Adta ki az utadat biztatóan te pedig el is indultál teljesíteni az új fontos megbízatásodat.

// Határvidék //

//Suigetsu//

A chuunin szapora léptei aprókat koppantak a padlón. Azért még nem volt annyira ügyes, hogy nesztelenül suhanjon végig a folyosón. Nem tudta mire vélni, hogy ilyen gyorsan berendelték a Kazekage irodájába. Nemrég tért vissza egy küldetésről, de úgy gondolta, ismét kap valamilyen feladatot. Eredetileg úgy tervezte, hogy ma kicsit gyakorolni fog a kiképző terepen, vagy Tenshi-vel tölt el egy kis időt. Néha furcsán néztek rá, amiért élőként kezelte a bábját, de már kezdte megszokni és nem törődött ezekkel a rosszalló pillantásokkal. Szülei és testvérei sosem szóltak ezért, amit nagyra becsült. Nincs is annál rosszabb, ha a család vet meg egy különleges hobbi, szórakozási mód, vagy rajongás miatt.
Eléggé belemerült a gondolataiba, így észre sem vette, hogy már legalább öt perce állt az iroda ajtaja előtt. Kezét kopogásra emelte, ám mielőtt még jelezte volna, hogy bebocsájtást kér, kicsit habozott. Sok lány kedvelte a Kazekagét a faluban, s ez alól Asuka sem volt kivétel. Felnézett rá, hogy ilyen fiatalon érte el ezt a magas rangot, és mindig Sunagakure érdekeit nézte, még ebben a háborús időszakban is. Megköszörülte a torkát, nehogy felsüljön, amikor köszönnie kéne. Félénk természete nem sokat segített rajta, ám végül mégis koppantott hármat az ajtón. Megvárta, míg szólnak bentről, aztán belépett az irodába.
- Kazekage-sama, hívatott - mondta kissé száraz szájjal, és igyekezett elkerülni a szemkontaktust a bent lévőkkel.

//Bocsánat, a kezdő reagok sosem az erősségeim. ^^"//

Mikor nyílt az ajtó, az asztal mögött az a vörös hajú fiút látod, ki egykoron a falu fegyvere volt, de, most a vezetője, bár ez nem sokat változtatott hideg tekintetén. Lehet, ő megpróbált kedvesen nézni rád, de a több évnyi szenvedést nem lehet pillanatok alatt kiirtani valaki múltjából, így jó ötlet is tűnt a szemkontaktus elkerülése, de így is észrevehettél egy fekete köpenyes, szemüveges alakot, aki nem volt megszokott Gaara mellett, ez csak is azt jelentheti, hogy a küldetéssel kapcsolatos az itt léte.
- Szerbusz Asuka! - kezdte a Kazekage, de aztán gyorsan a tárgyra is tért, nem volt a bájcsevegés híve. - Azért hívattalak ide, hogy segíts Hanshiro úrnak, és védencének, Genichi-samának. A küldetésed az lenne, hogy biztonságban elkísérd őket a Tűz országába, ugyanis látogatást tennének családtagjuk esküvőjén. A védelmet ők kérték, és én téged ajánlottalak, ugyanis várható támadás ellenük, már csak azért is, hogy hadifogolyként elszállítsák őket, és csak váltságdíj fejében kerülhessenek haza, emellett egy kisebb csoport a Tűz országán belül ellenzi ezt a házasságot, hogy e két nemes egybekeljen, bár agresszívan még nem léptek fel ellenük. - mondta a Kage.
- Ha szabad közbeszólnom Gaara-sama, nem az uramat kell elkísérni, hanem a legkisebb fiát, Ichizo-samát, ugyanis az uram már egy hete elindult megfelelő védelemmel ellátva. - mondta halkan, és tiszteletteljesen a férfi. Az, hogy ilyen gyorsan leléptek, azt jelentheti, hogy a testőrségük zsoldosokból, és erős elveszett ninjákból állhat, ezért nem egyeztettek utólag a Kazekage-val, bár az is megeshet, hogy csak a megtévesztés miatt indultak hamarabb, de akkor miért maradt itt a fiú?
- Ez sokat nem változtat Asuka küldetésén, bár hasznos információ volt a számára. - mondta a férfinak, majd újra rád tekintett. - Esetleg lenne kérdésed? Ha nincs, akkor Hanshiro elvezetne az indulási pontra. - mondta a végén Gaara.

Egy újabb átlagos nap. Most is mint mindig, a megszokott időben felkelek és egy rövid kocogás után haza térek. Lefürdök, megreggelizek, majd teljes felszerelésben elindulok a Kazekage palotájához. Már a korai órákban elkezdődött a piacon a kirakodás, most viszont már az árusok bőszen árulják a portékájukat. Mivel fontos feladatom lehet, nem állok meg bámészkodni.
A palotába érve azonnal felkeresem a falu vezetőjének irodáját és bekopogok rajta. Ha bemehetek, akkor belépek és köszöntöm a Kage-t, ha nem, akkor kint várok, amíg sor kerül rám.

A napom szokásosan indult, reggeli zuhany, majd mivel a felszerelésem túl sok helyet foglalt el, vagyis inkább nem is fért bele a shurikentartókba rájöttem, hogy szükségem van egy nagyobb tok. Reggeli után fel is kerekedtem, hogy bevásároljak. Megérkezvén a boltba egy rövid keresgélés után meg is találtam, amit kerestem.
- Jó napot. 2 darabb széles övtáskát szeretnék.
Az eladó egyből hátrament a raktárba és elő is hozott a kért dologból 2 darabot, majd miután fizettem megköszöntem a dolgokat, majd elköszönve kiléptem az ajtón, amikor egy futár jött oda hozzám, hogy feladatom van és jelentkezzek Gaaránál. ~Szép, más terveim voltak, de ha menni kell, hát menni kell.~ Hazarohantam, hogy összeszedjem a cuccaimat, majd onnan a Kazekage irodájába. Megérkezvén nem léptem be először, csak bekopogtam, hogy ne tűnjek udvariatlannak, majd ha beengedtek belépek. Meghajolva közöltem, hogy megjöttem a küldetésre. Nem tudom, hogy milyen típusú küldetés lesz, így csak várok.

//Ami nálam lesz:
1. övtáska: 10 shuriken, 10 kunai, 3 füstbomba, állatbábos tekercs, 1 tekercs (2 fuuma shuriken)
2. övtáska: 10 dobókés, elsősegély készlet, 1 tekercs (3 gömb)
egyéb: Báb tartó, benne Ocú, légszűrős maszk//

Ezen vészterhes időkben nem csoda, ha küldetést küldetés követ, meg sem lepődtök a titeket ért levél, amin a Kazekage és Sunogakure hivatalos pecsétje díszelgett. Ismét egy feladattal bíz meg titeket, bár még nem tudjátok, hogy kivel kell megoldanotok az ismét felmerült problémát.
Mindketten elintéztétek ügyes, bajos dolgaitokat, megfelelően felkészültetek az előttetek álló feladatra, bár még nem is sejtitek mi vár rátok.
Az irodában most csupán egy ember várt titeket Kankuro állt az ablaknál idegesen kémlelve a falut. Nem tudjátok merre lehet a testvére Gaara, de úgy tűnt nincs idő ilyen kicsinyes dologgal foglalkozni.
- Üdvözöllek titeket! - Fordult felétek a fiatal tanácsos, miközben arcán rángatóztak az idegek.
- Gaara elnézését küldi, hogy nem tud jelen lenni, elszólította őt a kötelesség. - Mondta, majd közelebb sétált hozzátok, s egy hatalmas sóhaj kíséretében folytatta beszédét.
- Komoly problémába ütköztünk, amire úgy gondoljuk két genin is megoldhatja a problémát, de mégis kicsit komplikált az ügy. Valaki napok óta feltöri a postahivatal szekrényeit, s bár nyomoztak az ott dolgozó shinobik, ma már odáig fajultak a dolgok, hogy a palota irattárába is belenézett az illetéktelen. Valószínűleg kémmel, vagy árulóval van dolgunk, aki itt van közöttünk. Azért választottunk titeket a küldetésre, mert titeket gyerekek valószínűleg kizárhatunk a körből több okból is, ráadásul többször bizonyítottátok hűségeteket a Kazekage irányába. - Magyarázta Kankuro engedve mostmár arcizmainak kétségbeesett görcsein.
- A feladatotok, kideríteni a kém személyazonosságát, és anélkül, hogy rájönne arra, hogy lebukott, figyelmeztetni az őrséget. Nem mindennapi személlyel van dolgunk, ne szálljatok harcba ellene. Ha nincs kérdésetek, induljatok a falu postájára. (Ahol a galambpostákat tárolják) - Mondta visszasétálva az ablakhoz.

//Ha nincs kérdésetek akkor a következő reag mehet az utcára, ott fogjuk a postát megeleveníteni, pár reag miatt nem csinálok új topicot.//

//Sai mama//

Az előző küldetés sikertelenül zárult, majd egy bábkészítés után igen csak mínuszba kerültem, szerencse, hogy a papi nem behajtó és így megengedte, hogy akkor fizessek, ha már lesz egy kis pénzem. Igaz azt is mondta, hogy addig nem hagyhatom el a falut, amíg nem törlesztem a tartozásom neki az anyagért, amit beszerzett és egyéb dolgok miatt. Éppen csak hazaértem és leültem, mikor valaki kopogott. Ayane nyitott ajtót, majd egy jounin kinézetű egyén lépett be az ajtón és közölte, hogy a Kazekage hívat. Mivel nem tudtam, hogy mire számítsak, így csak a lényeges dolgokat szedtem össze: a két pengevetőt, amit a csuklómra erősítettem, a három tekercset, amiben a gömbök voltak, 3- 3 kunait és shurikent, 3 füstbombát és Ocú tekercsét. Ezzel a pár felszereléssel a birtokomba indultam el a falu vezetőjének irodájába. Nem volt messze az épület, bár annál nagyobb volt az épület. Szerencsére már jártam itt párszor, így nem tévedtem el. Megérkezvén a megfelelő ajtó elé bekopogtam, majd megkapva a jogot, hogy belépjek eleget is teszek a kérésnek.

A Kazekage-sama csak csak nézett ki abból a sötét szobából. Valószínűleg innen egész Sunagakurét belátni. A szőkés lány pedig csak nézett rád érdeklődve, majd miután feltetted a kérdést, próbálta leplezni az igencsak feszülő indulatait. Ugyan talán már puszta logikával is tisztában lehetsz azzal, hogy egyik faluban sem szeretik, hogy ha egy szolgálatkész Shinobi akar eltávozást kérni. Pláne akkor ha valószínűleg nem is tudja, hogy miért akar elmenni. Temari tehát lenyelte mérgét és válaszolt.
- Az attól függ, hogy miért kérnek eltávozási jóváhagyást. Vannak akik edzeni mennek el, vannak akik saját, egyéni okból mennek el és vannak akik másféle elgondolásból taszít el magától szülőföldje. De átlagosan 2 év szokott lenni. A te korodban lévő shinobikat a senseiük edzeni szokta elvinni, messze a falutól. Aztán vannak akik 4, esetleg 5 évre kérnek kimenőt. Ők mind idősebb ninják, akik élvezni akarják az életet.
Fejezte be végül a hölgyemény, várva a válaszod és végül azt, hogy a kezed megmozduljon.

Aláírtam a papírt és ráírtam a 4 évet, amit szándékaim szerint ki is szeretnék használni, bár ki tudja, mit hoz a jövő. Temari sok sikert kívánt a vándorlásaimhoz, majd közölte, hogy ha megszegem a szabályokat, annak akár halál is lehet a következménye.
- Igyekszem észben tartani. Köszönöm Temari senpai.
Hajolok meg a nő felé, közben pedig figyelek Garrára is, aki elbúcsúzásként még egy okosságot is mond.
- Köszönöm kazekage sama a bölcsességet, megfogadom.
Majd újabb meghajlás után el is köszöntem és mielőtt bárki meggondolja magát le is léptem. Meg volt a papír, már csak az úticélom volt kérdéses, bár abban továbbra is biztos voltam, hogy nem maradok a Szél országában, hanem valami kellemesebb helyet választok első megállónak, hogy kimossam magamból a homokot.

//Köszönöm és a levelet akkor vedd tárgytalannak//

[Sai - Sunagakure Ostroma]

Rui csak nemrég tért vissza a Madarak országából, egy alapos jelentéssel azonban még mindig tartozott a Kazekagénak. A segítségére küldött ANBU ugyan a küldetés végkimenetelét szépen felvázolta, a falu vezetője másra is kíváncsi volt. Éppen ezért hívatta magához a jounint, hogy az előzményeket is mesélje el. A kunoichi viszonylag korán kelt, reggelizett egy jót, majd elindult az irodába. Az épület semmit sem változott az évek alatt, amióta véglegesen ide költözött. Lépteit kicsit megszaporázta, mert nem akarta megvárakoztatni a Kazekagét. Kettőt koppantott az ajtón, majd megvárta, míg bebocsájtást nyer. A szokásos látvány tárult a szeme elé, ami megkönnyebbüléssel töltötte el.
- Jó reggelt, Gaara-sama! - köszönt vidáman a vörös hajú lány, majd közelebb sétált az asztalhoz. Mivel közelebbi kapcsolatban álltak, ezért egyikőjük sem jött zavarba a barátságosabb hangnem miatt. Legalább is, Ruit sosem zavarta, hogy közvetlenebbül beszél vele. - Azért jöttem, hogy jelentést tegyek a Madarak országában történt eseményekről.
A jounin bele is kezdett a részleteket elmesélésébe. Eléggé részletesen igyekezett leírni mindent, amit látott, hallott és tapasztalt. Külön kitért az összekötő ninjára, akiről végül nem tudta kideríteni, hogy kicsoda is volt valójában. Mesélt a Föld országából elmenekült lányokról, akik menedékre találtak. Mivel az arany színű pók szintén rejtély maradt számára, így csak megemlítette, majd gyorsan elterelte a szót egy újabb részlettel. A fegyvert sikeresen megsemmisítették, tehát a küldetés pozitív kicsengéssel zárult. A jelentések sosem tartoztak az erősségei közé, ezért a kunoichi rövidre fogta a szót. Még így is sikerült elég hosszasan beszámolnia a fejleményekről.
- Tehát, ez lett volna minden - zárta le végül a beszédet Rui. - Örülök, hogy végül Iwagakure nem kaparintotta meg a szerkezetet. El se tudom képzelni, milyen erőfölényhez jutottak volna, ha megszerzik a fegyvert - az emlékek hatására kicsit elszomorodott, hiszen eszébe jutott, mit műveltek Asaméval. Felébredt benne a harci kedv és a tettvágy, amit bizonyos események miatt próbált elnyomni magában. Úgy érezte, újból méltó lehet a Kazekage bizalmára.
- Ha esetleg lenne valami küldetés számomra, nagyon hálás lennék! A háború már a küszöbön áll, és eddig még csak egy csatát nyertünk a Madarak országában. Gaara-sama, még ha csak valami felderítés, szeretnék valamit tenni, ami biztosítja a falu jobb helyzetbe kerülését - a jounin tekintete elszántsággal telt meg, miközben kiejtette a szavakat a száján.

//Gondoltam egyúttal lezárom az előző küldetésemet, remélem nem gond. Nekem is fáj a fogam, tehát maximálisan együtt tudok érezni veled. ˇˇ"//

[Sunagakure Ostroma]

A beszámoló ugyan nem nyúlt hosszúra, a kunoichi mégis észrevette, hogy Gaara örült a sikerének. A lány bátorítóan mosolygott rá, hiszen a Szél országának most nagyon kellett a biztatás. Mielőtt még az esetleges feladatára térhettek volna, valami megzavarta a kialakult nyugalmat. Rui azonnal az ajtóra pillantott, amint meghallotta, hogy nyílik. Egy másik shinobi lépett be rajta, akit nem ismert. Biccentett egyet felé, így köszöntve az újonnan érkezettet, majd visszafordult a Kazekage felé. A fiú nyugodtnak tűnt, a jounin pedig nem tulajdonított túl nagy jelentőséget az ittlétének. 
*Biztosan ő is küldetésért jött. Eléggé forgalmas ez a mai reggel, nem hittem volna, hogy rajtam kívül bárki is betoppanthat ebben az időben. Kíváncsi vagyok, milyen feladatot kapok, illetve a srác miért van itt.* Amint ezen gondolkodott, gyorsan a ninjára pillantott, majd vissza a falu vezetőjére. Gaara előrébb hajolt, úgy ismertette a mai feladatát. Vagyis, egészen pontosan a feladatukat, hiszen mindketten a kapu őrzésére lettek beosztva. A jounin valami izgalmasabbra számított, remélte, hogy ismét elmehet valami küldetésre. Érzelmeit igyekezte palástolni, mert tudta, hogy a kapu, illetve a fal szemmel tartása nagyon is fontos feladat.
*Ezek szerint őrjáratozni fogok a másik shinobival.* Állapította meg, miközben kihúzta magát és zöld szemeivel igyekezett a lehető legmagabiztosabban kiállni a Kazekage elé.
- Hai! - válaszolt kurtán, majd bólintott egyet, ezzel megerősítve, hogy megértette a feladatát. - Számíthat rám, Gaara-sama! - a száján önkéntelenül csúsztak ki a szavak, és csak utána gondolkodott el azon, hogy lehet ezzel kicsit zavarba hozta a másik személy előtt a vezetőt. Arcára a bocsánatkérés jelei ültek ki és kicsit le is hajtotta a fejét. Utána köszönésképpen meghajolt és várta, hogy a ninja is így tegyen.
Miután végeztek és kiléptek az ajtón, a kunoichi először csak nézte a fiút.
*Sokáig egyedül jártam küldetésekre, mert nem tudtak mellém más embert adni. Azt hiszem elszoktam attól, hogy együtt dolgozzak valakivel. Remélem minden simán fog menni, mert bele kell rázódnom a csapatmunkába.* Kicsit sokáig gondolkodott ezen, a csendet pedig szerette volna először megtörni. Gyorsan összekapta magát, majd ajkát szólásra nyitotta.
- A nevem Koreko Rui, örülök a találkozásnak! - mondta vidáman a vörös hajú shinobi. - Remélem jól ki fogunk jönni egymással, már régen dolgoztam csapatban. Ismered Myo Reikot, akinél jelentkeznünk kell? Nekem sajnos nem mond semmit a neve, így ha te sem ismered, akkor marad a kérdezősködés, ha odaértünk a kapuhoz. 
Beszéd közben végig vidám és energikus maradt, mert kezdte belátni, hogy igenis értékes feladatot kapott, csak nem éppen olyan látványosat és akcióval telit, mint korábban. Ráadásul kapott maga mellé társat is, egy igen ritka ajándékot, tehát szerencsésnek mondhatta magát. A jounin kíváncsi volt, vajon milyen képességű shinobit osztottak be mellé, ezért már majdnem aktiválta a Kagure Shingan nevű technikáját. Gyorsan visszalépett ettől a tervétől, mert jobban belegondolt és úgy érezte, illetlenség lenne csak úgy belelesni mások chakrájába. Ezért inkább egy másik utat választott.
- Nos, ha nem bánod, akkor beszélgethetnénk egy kicsit, amíg odaérünk a kapuhoz. Kíváncsi vagyok pár dologra veled kapcsolatban, és ha bízol bennem annyira, megoszthatnánk némi információt egymással - kacsintott egyet a zöld szemű lány, majd várta a választ. Eddig tartott a kezdeményező szerepe, innentől át akarta adni a stafétát a fiúnak.

//Yay, Shingeki no Kyojin-típusú falőrzést kaptunk! ^^ Az államvizsgádhoz meg gratula!//