Hoshikage irodája

A falu vezetője itt fogadja a ninjákat, követeket és más embereket, akik hozzá fordulnak.

[Hoshigakure - Naeku szobája]

A visszautat tíz perc alatt teszi meg a Genin-ek kerületéig. Egész testét ellepi a napi mocsok, ruházatát le kell cserélnie harci öltözetére - mielőtt a Hoshikage színe elé lép, a megfelelő higiéniai alapoknak kell eleget tennie. Belép a szobájába, majd a lehető leggyorsabban összedobja vacsoráját és korgó gyomorral lát neki az előkészületeknek. Amíg az étel sül, addig előkészíti genin felszereléseit, sártól piszkos ingét leveszi és a szennyesbe dobja. Zuhanyzás közben a Hoshikage feladatán elmélkedik, majd tíz másodpercre lehunyja a szemét és élvezi, ahogy a forró víz beborítja harcoktól megfáradt testét. Kilépve a zuhanyzóból, újult erővel vacsorázik meg, ez idő alatt pedig érzi, ahogy lábába költözik az izomláznak nevezett negatív "bajtárs". Szörnyű... A vacsora után felöltözik és felszereléseit elrejti a szoba legeldugottabb szegleteibe. Utolsó mozdulatként ráveszi fekete ingére ninja overálját, melynek hátán még este is tisztán körvonalazódik ki Hoshigakure jelképe. Teljesnek, felkészültnek érzi magát egy új feladatra - az egyetlen probléma az lenne, ha a Kage csak azért hívatja magához, hogy sok szerencsét kívánjon neki a jövőre nézve.
Naeku kihúzza magát és elhagyja szobáját.

[Hoshikage irodája]

Hoshigakure mellékútjain végigszáguldva nem telik bele öt percbe és máris a Hoshikage irodája előtt áll. Belép a magas épület főkapuján, ám most nem a megszokott látvány fogadja. Az emberek még a legkisebb gondjukkal is a Kage-hoz fordulnak, most viszont senki nincs a kupolás tetejű előcsarnokban. Riun leül az egyik székbe és türelmesen kivárja, hogy szólítsák - igaz, kong a terem az ürességtől...

Határidő: 2023.11.21.

[Skarlát Hegység]

Sakit teljesen váratlanul érte, amikor egyik nap hirtelen, futár kopogtatott az ajtón. Maga a falu vezetője hívatta az irodába. Amióta visszatért a kontinensről, csak kisebb megbízásokat kapott, illetve orvosi ismereteit csiszolva, segédkezett a kórházban. Igazából nem tudta mire vélni, de engedelmeskedett a parancsnak, ahogy az ilyenkor elvárható volt. Felöltözött jó melegen, elvégre a Hóban Rejtőző Falu most sem kímélte lakóit. Gyors, ám a legkevésbé sem magabiztos léptekkel haladt az épület felé.
*Vajon küldetésre megyek, ezért hivatott a falu vezetője?* Töprengett el magában a genin. Általában a kevésbé zsúfolt utcákat preferálta, viszont amióta megjárta a Fagy országát, eremofóbia alakult ki nála, vagyis félt az egyedülléttől. A főbb útvonalakat használta közlekedésre, ahol sok ember megfordult. Senkihez sem szólt, vagy ment túl közel, a tudat, hogy nincs egyedül, mindig megnyugtatta.
Hármat kopogott a vezető ajtaján, majd megvárta, amíg beinvitálták.
- Jó napot! - hajolt meg Kazahana Koyuki előtt.
- Üdvözöllek, Saki! Fontos feladattal bízlak meg! Újfent elküldelek a kontinensre, mert egyre nyugtalanítóbb híreket kapunk. A Medvék országának rejtett falujába, Hoshigakuréba kell menned! A küldetésen az információszerzés lesz az elsődleges feladat, magasabb szinten lévő ninjákat kértek, akik inkább a lopakodáshoz értenek és kerülik a felesleges harcokat. Itt van az utazásodhoz szükséges dokumentum, a többit majd Hoshigakuréban kapod meg - mondandója lezárásaként átnyújtotta a papírt, ami feljogosította a kékesfekete hajú kunoichit a Hó országának elhagyására és az utazáshoz. Miután a falu vezetője elmondott minden információt, útjára bocsátotta a lányt. Néhány órája maradt összepakolni és felkészülni, mert el kellett érnie a kontinensre induló hajót. A genin elköszönt, majd elindult haza.
Összeszedte a felszerelését, ruhákat, fegyvereket pakolt el. Sokkal enyhébb időjárás uralkodott oda, ahová készült, ezért nem kellett annyi mindent magával vinnie. Elköszönt a szüleitől, majd elindult a Kikötőváros felé. Út közben csatlakozott egy csapathoz, akik szintén oda indultak. Több shinobiból állt, ezért viszonylag gyorsan, a chakrájuk segítségével tették meg a távot. Már messziről kitűnt a hajó a többi közül, három sor vitorla feszült a szélben, jó sok ember és rakomány fért el rajta. Saki még a felszállás előtt vásárolt magának ételmet és vizet, 8 napra elegendőt, nagyjából ennyi ideig tartott a hajóút.

Szerencsére időben indultak, az összes utas megérkezett, aki szerepelt a listán. A Kikötőváros nagy figyelmet fordított arra, nehogy befagyjon az öböl, folyamatosan munkálkodtak a tenger jégmentesítésén. Erős hátszelet kaptak, amivel jelentős előnyre tettek szert. Szükség is volt rá, mert a harmadik napon szélcsend állt be. A hajó út közben csupán egy megállót érintett, a Villám országának déli részén lévő kikötőt. Onnan haladt tovább a Gőz országának északibban fekvő kikötőjébe. A menetrendet tudták tartani, nyolc nap alatt megérkeztek a kontinensre. A kunoichi ismét bevásárolt, ezúttal az ottani településen. Élelme és vize csaknem elfogyott, ezt után kellett töltenie. Biztosra ment, hét napra elegendő ellátmányt vett.
Már a Gőz országában furcsa hírekre figyelt fel. Régóta nem mozdult ki a Hó országából, a világ hírei csak késve jutottak el hozzá. A Fagy országi küldetés óta megváltozott, amit a Yukigakure vezetése is észrevett rajta, ezért maradt országon belül. Igyekezett minél rövidebb útvonalat kiválasztani, ami persze még így is hosszúnak tűnt, hiszen a Medvék országa ninja tempóban is majdnem egy heti útra volt. A pihenést nagyon minimálisra vette, igyekezett a célja felé. Minél kevesebb országon akart áthaladni, ezért a Tűz, az Eső és a Szél országán keresztül célozta meg Hoshigakurét. A Chuunin Vizsga miatt tudta jól, milyen körülmények várnak rá a sivatagos területen, ezért is választotta ezt az útvonalat. Kazahana Koyuki-tól kapott papírjai elegendőnek bizonyultak az összes ellenőrző ponton. A felhívást szintén bemutatta, vagyis gyorsan tovább engedték. Az út során végig ott mardosta az egyedülléttel járó feszültség, ám nem mindig engedhette meg magának, hogy útitársakat keressen.
Végre megérkezett a Medvék országába, innen pedig már csak néhány órába telt, amíg elérte a Rejtett Csillag Falut. Meglepődött a falu méretén, nagyobbnak gondolta. Még Yukigakure is népesebbnek, nagyobbnak számított, pedig ugyan úgy a kis nemzetek ninja falvaihoz tartoztak. Amint megérkezett, a fogadóbizottság rögtön elkísérte a szállására. Étellel kínálták, amíg a többiekre várt. Szép lassan minden résztvevő megérkezett, elérkezett az idő, hogy találkozzanak a falu vezetőjével.

A falu főépülete alig különbözött a többitől, bár a ninják számát és a biztonságot tekintve, még az avatatlan szemek is hamar rájöhettek, itt bizony fontos emberek dolgoznak. A kísérője egészen a Hoshikage irodájáig vezette, majd elköszönt tőle, hiszen innentől a küldetést végrehajtó csapat tagja lett. Szemét lesütve lépdelt be a helyiségbe. Köszönt a jelenlévőknek és csak egy pillanatra mérte fel társait. Egyből felismert két embert, korábban már találkoztak, sőt együtt vettek részt a Fagy országi küldetésen. A kötésekkel takart férfi rögtön köszönt neki.
*Shibo-san, Kawachi-san, ők mit keresnek itt?* Arcára némi meglepődés ült ki, azonban csak belső hangja szólalt meg. Udvariatlanságnak tartotta volna, ha nem viszonozza az üdvözlést, ám csupán egy apró intésre futotta tőle. Kezét igyekezett elrejteni, nehogy túlságosan is feltűnő legyen az enyhe remegés. A fehér hajú lány és Amegakure küldötte szintén ismerősnek tűnt, bár lehet az agya tréfálta meg.
A Hoshikage helyett egy levélfalusi shinobi kezdett bele a küldetés részleteinek ismertetésébe.
*Emberkereskedelem? Mégis ki képes ilyesmire?* Majdnem hangosan bukott ki belőle a kérdés. Szerencsére visszafojtotta és csöndben hallgatta tovább az eligazítást.
*Sharingan?* Igyekezett nyugodtságot erőltetni az arcára, de egyre kevésbé ment. *Amikor a saját vérvonalképességem után kutattam, akkor belefutottam az Uchihák nevébe, Konoha legerősebb klánjának számítottak. Mindenki úgy tudta, a klánt kiirtották évekkel ezelőtt. Most mégis visszatértek? A Chuunin Vizsgán felbukkant egy shinobi, akinek birtokában volt ez a Dojutsu.*
Az eligazítás után a Hoshikage távozott, a levélfalusi ninja pedig kiosztotta az engedélyeket, amivel szabadon járhattak és nyomozhattak a Medvék országában. Shibo kérdéseire tekintete ellágyult, majdnem egy mosoly is átvillant az arcán. A szót a fehér hajú kunoichi, Tsunomi Ai vette magához. Saki ahogy figyelte, észrevette az üres tekintetét.
*A Chuunin Vizsga, talán ott láthattam. Vajon miken mehetett keresztül, hogy ennyire kiveszett a fény és az élet a szeméből?*
A csendes megfigyeléshez jól értett, ezért a háttérbe vonult. A falu vezetője okkal választotta, és nem akart csalódást okozni.
- Nakahara Saki, Yukigakuréból - mutatkozott be röviden és halkan. - Részemről rendben.
Várta, a többiek mit fognak reagálni Ai mondandójára.

//Szeretnék kérni egy összeget a 15 napnyi víz és élelem vásárlására, amit levonhatok. Köszönöm!//

//Skarlát hegység//

Nem rég büntetésből, amiért segitettem a konohai delegációnak bejutni a faluba, ugyan csak ideiglenesen, de chuuninná fokoztak le, de még szinte ki sem mondta a hivatalnok az itéletet, már megkaptam az első feladatot, miután még egy gyors képzés során megtanultam az Itakage Izaye nevű technikát. Az utam a Medvék országának rejtekébe vezetett, Hoshigakuréba. Úgy itélem meg, hogy a küldetés kritériumainak megfelelek. Átgondolva a dolgokat nem igazán készülök fel, legalábbis extra készülődést nem igénylek, mint ami egy ekkora útra szükséges. Az útam nyugodtan és gyorsan telt, nem sokkal a megadott határidő elött érkeztem. Helyben megkaptam az ellátást, ételt, italt és szállást, Nos a nagy falvakhoz képest tényleg lehetett a helyet falunak hivni. Egy rövid pihenő után értünk jöttek és a vezető irodájában kisértek minket, ahol egy konohai shinobi várt minket, aki el is kezdte az eligazitást. ~Nem leszünk otthon? Nem is várnak haza! Emberkereskedelem? Igéretesnek tűnik.~
- Tiszteletem, Kawachi szolgálatára. Van összefüggés az eltünések között? Mármint az elrabolt emberek között tudunk-e bármilyen kapcsolatot? Magam nem voltam az emlitett chuunin vizsgán
Teszem fel a kérdést, majd némaságba burkolózok. Figyelem a többiek reakcióját és gondolatát, de én magam már nem szólalok meg.

A küldetés megbeszélése, látszólag minden probléma nélkül zajlódott. Mindenki felvetette az önmaga által legjobbnak vélt gondolatatokat, még ha az nem is feltétlen nyerte el talán mindenki tetszését. Úgy tűnik se Ai, se a konohai shinobi nem kedvelik Shibo szabad stílusát, melynek oka megkérdőjelezhető. Hisz nem tudni, hogy ennyire szórakozott csak, vagy esetleg a feszültséget akarná csak oldani. Mindenesetre a megbeszélésnek nem fog egy ilyen aprócska kis gond véget vetni és hamarosan többetek is feltette a saját kérdését, melyekre konohai informátorok természetesen megpróbált a lehető legjobban megválaszolni nektek, látszólag még a legkomolytalanabbakat is.
- Ezen iratok mindegyike engedélyez egyfajta szabadságot az ország határain belül, így természetesen szabadon bejárhatják az esetlegesen gyanús üzletek helyiségeket is, de ha megkérhetjük Önöket, kérjük, kerüljék el a felesleges feltűnést. Ez Önök számára is kedvező és az itt élők nyugalmát se piszkálják fel. – fordul Shibo felé, majd Kawachi felé fordul – Az elraboltak többsége aktív shinobi állományból származott. Ezek szinte mindegyike kisebb szintű geninek voltak, vagy visszavonult, most már civil személyek. Természetesen a nem shinobi lakosok közül is történtek eltűnések, így ebből sajnos nem tudunk ennél több információt kiszűrni, viszont ha a célpontok valóban shinobi egységeket szemeltek ki, úgy ez esetben kérem mindannyiuk különös figyelmességgel járjon, el kérem. – ad választ a férfi kérdésére, majd a még mindig női alakban lévő Arata felé fordulva, néhány kisebb vázlatot húzz elő, amelyen a kért szimbólum látható (egy központi felfelé mutató kacsacsőr, két hasonló nyúlvánnyal) – Az említett rendezvény szemtanúik beszámolója alapján ezen szimbólum került meghatározásra.
A szimbólumot átadva nektek, rövidesen láthatjátok, hogy Ai is némi gondolkodás után, de megerősíti a skiccet egy bólintással, hogy ő maga is erre az emblémára emlékszik. Ezután kiterítésre került a térkép, melyen jól láthatóvá váltak a már felderített alagutak elhelyezkedése. Három nagyobb alagútrendszert véltek felrajzolva látni. Egyet észak felé a Vas Országa felé nyúlva, egyet a Vas és Madarak Országa felé húzódva, illetve egy kanyargósabbat, amely itt a Medvék Országának kezdődik és ér is véget. Jól látható, hogy ezen utóbbi járat közelébe egy kisebb (nem shinobi) település skicce is fellelhető, ahonnan az informátor állítása szerint szintén történtek eltűnések. Rajtatok áll hol akarjátok kezdeni a nyomozást, viszont ajánlott ébernek maradnotok, hogy ne kerülje el semmilyen aprócska nyom se a figyelmeteket.

// Mitsuko jelezte számomra, hogy nem tudja folytatni sajnos a kalandot, így ő rövidesen kimesélésre kerül. Ezen felül Ai karakterem is kiírásra kerül, amennyiben nem tartotok igényt a jelenlétére. Javaslott, de nem kötelező, hogy válasszatok magatok közül csapatvezetőt, aki rendbe foghatja a csapatot, illetve döntsétek el, ki merre kíván nyomozni és merre mentek tovább. Minél részletesebb tervezettel álltok elő, annál több mindenre tudok majd reagálni. Innentől fogva ti rajtatok múlik, hogy mit derítetek ki és mennyit, így előre is sok sikert kívánok mindenkinek a kalandhoz

UI: Rui, ha megelégszik a shinobik számára fenntartott napiadagokkal, akkor a falu biztosítja számukra az étkeztetést, ellenkező esetben egy nagyjából 200-300 ryonál nem hiszem, hogy drágább lenne egy 15 napi élelem.  //


Határidő: 2024.04.03.

[Skarlát Hegység]

Saki szokásához híven csupán megfigyelője volt az eseményeknek. Egészen nagy létszámű csoport gyűlt össze, amire nem igazán számított. A falu vezetője direkt felhívta rá a figyelmet, ez inkább felderítésre és megfigyelésre összeállított shinobi osztag volt. Átvette a szabad mozgást és nyomozást garantáló iratot, amit a levélfalusi férfi osztott ki mindenkinek.
*Talán kisebb csapatokra fogunk oszlani, külön-külön átnézve az alagútrendszereket. Remélem találok valakit magam mellé, a Fagy országi küldetés óta csak kisebb megbízatásokon vettem részt, de szerencsére találtam magam mellé társat. Itt muszáj lesz valamit kitalálnom, a többieknek nem számolnék be a fóbiámról. Ki tudja, mi történne, ha egyedül kéne felderítenem az egyik alagutat. Talán képtelen lennék rá.* Folyamatosan őrlődött a gondolatai miatt.
Szerencsére Shibo közvetlen és eléggé furcsa stílusa némileg megkönnyítette a helyzetét. Mivel arra koncentrált, a pólyás ninja éppen miről beszél, kevésbé tépelődött eremofóbiája miatt. Amikor észrevette, hogy Shibo a keze remegését figyeli, háta mögött kulcsolta össze őket, és lesütötte tekintetét.
*Már sosem leszek a régi. Azért remélem, hasznára válok ezen a küldetésen a Hó országának, és a shinobi nemzeteknek.*
A konohai shinobi minden kérdésre válaszolt, ami korábban elhangzott. Részletesen elmondta, milyen emberek tűntek el. Ezen kívül az ismeretlen falu szimbólumát is megmutatta a jelenlévőknek.
- Igen, ilyen fejpántot viselt a Chuunin Vizsgán résztvevő ninja - mióta bemutatkozott, most először szólalt meg. Ugyan Ai megerősítette, azért a kékesfekete hajú kunoichi sem akart kimaradni az esetleges információ megosztásból. Hangja bár halk volt, a jelenlévők tisztán hallhatták. Alsó ajkába harapott, mert egyenesen rettegett a figyelem középpontjába kerülni, bármeddig is tartott ez az állapot.
*Olyan furcsa ez az egész. Nincs konkrét shinobi rang, amit kiszemeltek, illetve civileket szintén elraboltak. Ha kizárólag chakrahasználó egyénekre koncentrálnának, abból ki tudnánk indulni. Először arra gondoltam, valami kísérlet, vagy orvosi tanulmány állhat az eltűnések mögött. Így viszont gyakorlatilag a semmiből kell felépíteni a felderítést.* Szótlansága ellenére agya igenis dolgozott. Megoldást keresett, vagy legalább is valamilyen kapaszkodót, ami segíthetne. A Fagy országi küldetés rányomta bélyegét nem csak a viselkedésére, hanem a gondolkodására is. Mintha a Pokol Orvosa folyamatosan ott suttogott volna a fülébe, pedig valójában ennek nyoma sem volt többé.
Gondolataiból Shibo újabb beszéde hozta vissza a valóságba. Mindenkinek kiosztott egy-egy tárgyat, amit a hófalusi lány nem igazán tudott mire vélni. Akárcsak a pólyás shinobi megjegyzését, amikor átadta neki a virágot.
*Miért mondta ez?* Tette fel magának a kérdést. Megkérdezhette volna Shibótól, ám hiába voltak már korábban közös küldetésen, valahogy mégsem tudta rávenni magát, hogy hangosan is kimondja a szavakat. Helyette az arcára kiülő aggodalom beszélt.
- Rendben - csupán ennyit válaszolt a pólyával betekert ninjának. Fel sem vetette, melyik alagúthoz menjenek, várta a többiek ötletét.
*Legalább már biztosan nem leszek egyedül.* Igyekezte minél jobban palástolni megkönnyebbülését.
Michio tűnt a legtapasztaltabbnak a jelenlévők közül, mielőtt még mindenki szétszéledhetett volna, megjegyezte, néhány dolgot be kellene szereznie. Ai és Kawachi szintén jó meglátásokkal gazdagították a csapatot, kíváncsi volt, ők vajon milyen tervvel állnak elő. A fekete hajú esőfalusi kunoichi eszébe juttatta, talán érdemes lenne először a rejtett faluban és a közeli településen kérdezősködni, hátha valaki hallott vagy látott valami furcsaságot.

//Gamabunta - Skarlát hegység//

Figyelek, a kérdésekre, a válaszokra, a viselkedésre és bármire, ami esetleg furcsa és szokatlan lehet. Nem akarok mélyebben belefolyni a történésekbe, az sem baj, hogy ha egyedül kell vizsgálódnom az adott barlangba, amit kapok, viszont néhány furcsa alak van, akit jobb lenne szemmel tartani, főleg az amegakurei kolleginát. Alapvetően a küldetés miatt vagyok itt, de senki nem tiltotta meg, hogy információt szerezzek a különböző falvak shinobijainak képességéről, sőt mint ANBU, főleg oinin, talán kötelező is. Nincs személyes ellentétem az eső országival, egyszerűen az ország, amiből jött teszi érdekessé számomra, ahogy tlaán a hó országi sem lenne utolsó szempont. Miközben a kérdésekre és a válaszokra figyelek, Shibo random ajándékokat osztogat ki. Felém egy rózsaszin tűtűt nyújt, ami elég nagy sértés, még ha véletlen is. Más körülmények között egy kardrántás és egy kéz minusz, de most nem a legjobb ötlet rátámadni a csapattagra. Lesz esélyem máskor is megölni, ha úgy alakul. A mozdulatot, hogy a kardomért nyúlok megcsinálom, a vállamon ott van a ninjatom, de végül csak egy tarkó vakarásba forditom a mozdulatot és nézek a srácra, hogy mit akar. Az sem érdekel, hogy miután nem veszem el néhány másodpercig, a konohai vállára dobja a csomagját. Nem vagyok hajlandó társat választani, ha valaki akar csatlakozni hozzám nem küldöm el, de én magam egyedül is tökéletesen jól vagyok. Amúgy sem hiszem, hogy valaki önszántából hozzám csatlakozna, kivéve, ha a csapat azt találja ki, hogy együtt maradunk, de erre egyelőre nem akadt senki, hogy felvesse. Az biztos, hogy egy klónt az amagakurei után küldök, hogy megfigyelje. Lehetőség szerint minél kevesebbet akar felfedni a képességeiből és minél többet megtudni a többiekéről. Az sem baj, ha nem őt nézik a legképzettebbnek, de jelenleg ő sem tudja, hogy ki milyen szinten lehet, talán Michio tűnik a legerősebbnek, de ez nem jelenti azt, hogy képzett is.

Úgy tűnt a csapat, ami itt kialakult, nem volt éppen hosszú életű. Látszólag Sakin kívül egyik Shinobi se volt túlságosan jóhiszemmel a másikhoz, legalábbis a megszokott elveket figyelembe véve. Úgy tűnt a többség nem igazán értékelte Shibo szabad, már-már kaotikus jellemét és míg Kawachitól némi palástolt rosszindulat futott csak, a számára célzott miniszoknya végül a konohai felé reppent, aki könnyedén elkapta ezt a ruhadarabot. A férfi végig mérve a jelenlévők feszültségét, végül sóhajtva megcsóválja a fejét és bár látszott, hogy szíve szerint eldobná azt, végül a kezében tartja tovább, elkerülve a további fölösleges konfliktusokat. Végül azonban úgy tűnt Shibo utolsó ajándékozása adta meg a löketet a kemurigakurei kunoichinak. A felé nyújtott csont egy rövid pillanatig a lány felé volt tartva, majd a lány egyszerűen a pólyás alakra emeli hidegkék szemeit, mielőtt hátat fordítva neki az ajtó felé indul. Ha feszült is volt, jól leplezte, ha pedig valaki utána szólt, röviden csak annyit felelt.
- Úgy döntöttem egyedül dolgozom.
Nem igazán firtatta, hogy Shibo, vagy a csapat körül lebegő feszültség volt a probléma fő forrása, de látszólag döntött és nem kívánt közösködni. Ha esetleg Shibo felé hajítja az el nem vett csontokat, úgy az apró termetű lény, egyszerűen elhajol a tárgy elől, mielőtt kiment volna a teremből. Mitsuko a maga módján csöndesen, a saját gondolataiba merülve ülte végig a tanácskozást, míg végül a konohai társa egy újabb sóhajjal törte meg a feszült pillanatot.
- Úgy látom eddig jutottunk mára. Kérem mindannyian térjenek vissza be a szállásukra és pihenjenek egyet, hogy holnap teljes erőbedobással lássanak neki a feladatnak. Holnaptól fogva, viszont magukra vannak utalva.
Ezzel a férfi gyakorlatilag lezárta a tárgyalást, hogy röviden elvágja a további problémák kialakulásának veszélyét. A helyi alkalmazottak egyike mindannyitokat elkísérte a közeli fogadóhoz, ahol aztán szállást biztosítottak számotokra a nap további részére. Rajtatok áll mivel töltitek az időtöket. Másnap reggel nem igazán volt megbeszélve találkozási pont és látszólag nem is mindenki tartott igényt rá. Úgy tűnt Ai magánakcióba kezdve, már tegnap elhagyta a települést, míg Mitsuko és az eligazító férfi kora hajnalba indultak újra. Ha esetleg körbekérdezősködtök megtudhatjátok, hogy a két konohait visszarendelte egy sürgős ügy nyomán a falujuk, azonban Ai tevékenységeiről semmit sem tudni, azon kívül, hogy az északi kapun keresztül távozott a településről.
Nos de hogyan tovább? Együtt maradtok, most hogy a csapat egy része már elszakadt? Vagy inkább tovább szabadaljátok az amúgy is gyér létszámotokat? A döntés rajtatok áll, ahogy a célirány is. Döntsetek okosan.
 
// Ai és Mitsuko kimesélésre kerültek. Arata pedig figyelmeztetésben részesült inaktivitás miatt. Illetve szeretném tisztázni, hogy most rendhagyó módon a kaland nem lesz előretolva „mesterségesen”, ha megragadtok valahol. Ha nem adtok konkrét célt, hova akartok menni, sajnos nem foglak tudni tovább vezetni titeket, ezt tartsátok szemetek előtt. //

Határidő: 2024.04.26.

[Skarlát Hegység]

A csapat fogyatkozott. Kemurigakure küldötte egyszerűen kisétált az ajtón, egyedül akart tovább dolgozni. Saki nem firtatta, csupán aggódó tekintettel nézett a fehér hajú kunoichi után.
*Pedig jó ötletekkel állt elő, kicsit irigylem a kezdeményező képességét.* Gondolataiba merülve ülte végig a megbeszélés további részét.
A levélfalusi küldött igyekezett egybe tartani a tanácskozást, bár a végén már belőle is kitört néhány sóhaj. Úgy döntöttek, mára befejezik, és holnap indulnak el feltérképezni a barlangrendszereket. Vezetőt egyelőre nem választottak, és a genin remélte, még gondolatban sem merül fel senkiben, hogy esetleg ő legyen az. Voltak nála képzettebb és magasabb rangú shinobik a küldetésen. Ahogy ebbe belegondolt, hideg kúszott végig a gerincén. Szerencsére nem esett szó a vezető választásról.
*Michio lehetne a vezetőnk. Képzettnek és olyan egyénnek tűnik, aki magabiztosan tudna irányítani egy ilyen küldetést.*
A kis csapatot elkísérték a közeli fogadóba, ahol megpihenhettek éjszakára. Sakit kínozta a magány, eremofóbiája lassan, de biztosan kerekedett felül rajta. Csakhogy senkihez sem állíthatott be egy ilyen indokkal. Ami a Fagy országában történt, csupán azokra tartozott, akik jelen voltak azon a küldetésen. Bár Shibo és Kawachi biztosan megértették volna, mégsem bírta magát rávenni, hogy valamelyikükkel beszéljen. Némileg enyhítette volna a tüneteit. Helyette inkább a fogadó vendégtér részében foglalt helyet, rendelt egy bögre forró zöld teát és egy gyógynövényekről szóló könyvet kezdett tanulmányozni. A sürgő-forgó személyzet, illetve a betérő vendégek nyüzsgése valamelyest megnyugtatta. Nincs egyedül. Már a tudat is sokat segített. Úgy érezte, ha túl sokáig marad, kihasználja a személyzet jóindulatát, ezért visszatért a szobájába. Ott folytatta az olvasást, aztán még egyszer átnézte a felszerelését. Ismeretlen terepre indult, biztosnak kellett lennie abban, hogy ninja és orvosi felszrelése is megfelelő állapotban van. Korán nyugovóra tért, és szerencsére hamar elaludt.
Másnap reggel eléggé kipihenten ébredt, jót tett neki az alvás. Összepakolta a cuccait, aztán kérdezősködni kezdett a társai felől. Hamarosan megtalálta a többieket, bár jóval kevesebben voltak, mint tegnap. Ai távozott az egyik kapun, Mitsuko pedig az eligazító társaságában visszaindult Konohába. Négyen maradtak összesen, pedig hatalmas területet kellett átnézniük.
Shibo javasolta, a képzettebbek menjenek a Vas országába, ők ketten pedig maradjanak helyben.
*Jó ötlet, innen kéne elindulni, talán többet megtudunk, mintha más ország barlangrendszerét néznénk át először.* Csupán gondolatban helyeselt a bekötözött ninjával. Bólintott egyet és hagyta, hogy Shibo kézen ragadja, majd elinduljanak a barlanghoz. A férfi fecsegése miatt kissé zavarban volt.
- Ööö... szóval... - próbált valami értelmeset kiejteni a száján, sikertelenül. - Ez nem igaz, a műtétet a lehető legkisebb vágással végzik - csak sikerült normálisan válaszolnia.
Shibo újabb kijelentésére zavarba jött. Igazából fogalma sem volt, miként reagáljon erre. Lesütötte a szemét, és inkább az útra koncentrált. Hamarosan segítséget kaptak, Shibo megidézett egy varjút.
Saki sem akart haszontalannak tűnni, ezért minden apró részletet igyekezett az agyába vésni. Valami nyomot mindenképpen hagyniuk kellett az emberrablóknak, bármennyire jól működik a szervezetük, ilyen mértékű tevékenység nem maradhat észrevétlen.
Ha esetleg a csapat együtt marad és más irányba mennek, csupán csendes megfigyelőként halad az úton. Shibonak úgy is válaszol, csak halkabban.