Re: Havas völgy

**Hyuuga Emiko** Kedd Nov. 29 2022, 22:27

[Nohara Rin - Egyedül...]

Juugo őszintesége és nyílt szókimondása valahogy megnyugtatta a Hyuugát. Évek óta most először tudott úgy társalgást folytatni, hogy nem kellett odafigyelnie, mit mond, mit árul el magáról. Menekült faluról falura, országról országra, majd a véletlenek sorozata folytán az élete még a korábbinál is nagyobb fordulatot vett. A nyakán éktelenkedő pecsétre vándorolt a keze és kicsit megmasszírozta azt a részt. A magasságkülönbség miatt felfele kellett néznie, de már kezdett hozzászokni.
- Mégis miért lenne rám szüksége? - tette fel a kérdést. - Az egyik szememet elvette, mást úgyse nyújthatok neki. Ez a pecsét is csak vezet valamerre, viszont fogalmam sincs hová, vagy milyen célból.
Hangja egyenletessé vált, a korábbi kirohanásának nyoma sem maradt.
*Tényleg visszaadná a szemem, ha újból találkoznék vele? Ingyen biztosan nem.* Töprengett magában Emiko. Ezt inkább megtartotta magában, bár biztos volt benne, Juugo rájött, még mindig habozik kicsit, pedig néhány perccel korábban döntött. Gondolataiból Suigetsu újabb kirohanása hozta vissza, a fehér hajú férfi elindult, léptei nyomán ropogott a hó. Már éppen indult volna utána, amikor a magas ninja megállította, mondván úgyis visszajön hozzájuk.
*Ezek ketten állandóan veszekednek, mégis társak. Annyira megszoktam, hogy egyedül vagyok, furcsa lesz két másik emberrel együtt utazni.*
Összébb húzta magát a takaró alatt, hiába lobogott a tűz, úgy érezte, egész testében remeg. Amióta megkapta az Átokpecsétet és az kezdett rajta elhatalmasodni, a pihentető alvás helyett hajtotta valamerre. Eddig menekült a válaszok elől, mert soha semmi nem sült el jól, amikor fény derült a régi titkokra. Eszébe jutott, amikor a Villám országának hegyei között megtudta, Konoha egyik nagy klánjának, a Hyuugáknak a leszármazottja, csupán elzárták képességeit. Talán ezért is vonakodott elindulni Orochimaruhoz, félt attól, milyen válaszokat kapna.

A táncoló lángok szinte megbabonázták, alig bírta levenni a tűzről a szemét. Juugo mély hangja ébresztette fel, bár nem aludt. Javasolta, hogy pihenjen egy kicsit, ám Emiko tudta nagyon jól, mi várhat rá, ha megint mély álomba zuhan. A cápafogú shinobi hangot adott nemtetszésének, amit a Hyuuga teljesen megértett. Fogalma sem volt róla, mit fog tenni, amikor a billog megint eluralkodik rajta.
- Azt hiszem, csak akkor lesz nagyobb baj, ha megpróbáltok megállítani. Mindketten erősek vagytok, ezt felmértem a Byakuganommal, valószínű le tudnátok győzni.
A két férfit és magát is próbálta ezzel nyugtatni. Ezúttal civilek helyett ninják vették körül, ezért viszonylag könnyedén adta be a derekát.
- A faluba nem lenne jó ötlet bemenni, ki tudja mit műveltem a fogadóban, lehet keresnek. És a ruháimon kívül semmi sem maradt.

Pihenésre megint nem igazán volt lehetősége. Hamar elaludt, viszont megint azon a szűk folyosón találta magát. Mintha egy álomba csöppent volna, amiből képtelenség felébredni. A nyakából erős fájdalom sugárzott ki testének többi része felé. Fényt látott maga előtt és arra kezdett el kúszni. Képtelen volt felállni, ezért a földön haladt tovább, bár viszonylag lassan. Korábban szintén történt ilyesmi, innen tudta, a Denkou no Juin működésre lépett.
Emiko testén eluralkodott az Átokpecsét, pihenés helyett újfent megindult a célja felé. Halványlila szeme pásztázta a környéket, mintha a legjobb utat akarná kiválasztani. Juugoval és Suigetsuval alig foglalkozott, bár az arckifejezése arról árulkodott, jobb ha nem próbálják megállítani. Ledobta magáról a takarót, aztán megindult a falu felé, amit a narancssárga hajú shinobi említett. Sokáig nem jutott, egy rövidebb szakaszt tett meg, amikor összecsuklott és a havas földre esett.
A barna hajú kunoichi kissé kábán tért vissza a táborba, ahol már két ideiglenes társa javában pakolt. Gyorsan összepakoltak, Emikonak pedig semmi cucca sem volt, ezért gyakorlatilag azonnal indulásra készen állt. A lába megint fázni kezdett, mert a tűz és a takaró már nem melegítette. Komolyabb fagyási sérülést nem akart szerezni, ezért meggondolta magát a faluval kapcsolatban.
- Most már nem megyek sehová - jelentette ki a Hyuuga. - És szükségem lenne néhány ruhára is, a fogadóból így jöttem el, minden felszerelésem ott maradt.
*Igen, erre rájöttem, ha a végére akarok járni, muszáj lesz újra találkoznom Orochimaruval.* Hangosan ugyan nem ismerte be, csak magában.

//Eddig úgy lett mesélve, hogy Emiko nincs tisztában azzal, mit tesz, amikor a pecsét átveszi az uralmat, ezért nem írtam annyira részletesen erről.//

**Gamabunta** Pént. Dec. 02 2022, 08:51

[Karu és Zauki - Mellékszálkaland]

Látszólag a férfi teljes hátrányban van a két harcedzett, veterán ellen. Se Karu színjátéka, se Zauki megerősítő, bár agresszív megnyilvánulása nem hozta el a várt megnyugvást az emberkének. Ideges vonásai nem igazán tűntek e. Azonban, ahogy feszülten elvigyorodott, arcán veríték csepp gördül le.
- Így is úgy is meg fognak ölni előbb utóbb Hasagawa úr, csak az a különbség, ha Ön tenné meg, csak azoknak segít, akiket elkapni akar. – mondja idegeskedve a férfi, majd arcáról eltűnik a játszott mosoly – Jó okom volt, hogy csak magát hívjam, és ne akarjak társaságot. Orochimaru „ex-kedvenc” tanítványa a nyomomban van és el akar tenni láb alól. Valamiért látszólag nem igazán kedvelné a tényt, ha egykori mestere visszatérne a rivaldafénybe.
Szavai közben mind téged, mind Karut szemmel tart, kezét végig a falon tartva, mely nagy eséllyel arra utalhat, hogy ő az a bizonyos doton használó, aki eképp formálta ezt a termet. Emiatt, ha Karu ráeszmélne erre, akkor sejtheti, hogy bajba kerülhet, ha a pocakos férfi esetleg menekülni tervezne, lévén nem tudná őt követni a föld alatt Zaukival ellentétben. Viszont nincs tisztában a mellette álló személy erejével, így kockázatos lehet felfedni magát, kivéve, ha magabiztossága utat tör magának. Az alak végül megállítja szemeit a Kumogakurei férfin. Látszólag végül valamennyire megnyugszik, vagy csak elfogadja sorsát.
- De nem húzom az idejét. Ha meg is halok, legalább az a szarházi se jöjjön ki jól, nemdebár? – mondja majd kész felfedni az információit, ha csak Karu nem akarja megzavarni esetleg – Hasagawa úr. Mennyire van tisztában a Hó Országának Daimyoujával kapcsolatban? – kérdezi válaszodat várva, ha esetleg pedig a várt választ kapja úgy, folytatja – A Daimyou lánya és vele egyetlen gyermeke és örököse, az elmúlt hónapban tragikus módon elhunyt, mely során az örökös a Daimyou fiatalabbik testére lett, kivel azonban drága barátunk nincs teljes mértékben, jó viszonyban. – a férfi látszólag akkor se kezdi el sürgetni magát, ha esetleg Zauki erre kéri, látszólag ő maga fontosnak ítéli azt, amit elmond – A lánya halála óta meglepő módon az okkultizmus és a kinjutsuk irányába fordult a figyelme és állítólag bármit megad annak, aki visszahozza a lányát az életbe. – mondja, majd elhallgat egy pillanatra – A lány, pedig a közelmúltban ismét apja mellett állt, épen és egészségesen. Kabuto ez idő tájt épp Konohával volt elfoglalva, mint azt gondolom maga is észrevette. És csak két személyt ismerek, akik képesek egy ilyen tiltott technika használatára. – a férfi tenyere ekkor a falba kezdett el lassan olvadni, ám szavait tovább folytatta, miközben egyre jobban olvadt be a kőzetbe, ha csak nem szakítják meg a technikáját valahogy - Javaslom figyelmébe Hasagawa úr a Daimyou újdonsült tanácsosát, az első emberét, ki hasonló időben nyerte el pozícióját, mint a lány különös visszatértének ideje. Garantálom, hogy meg fogja találni azt, akit keres. Apropó… ezek az információk csak alvilági keretek közt ismeretesek, azon belül is csak egy szűk réteg tud róla. Szóval javaslom, ha nem akar feszültséget Yukigakure felé, Kumogakurenak nem kéne tudnia a dologról.
Végül, ha csak nem gátoltátok meg benne, vagy menet közben Karu nem hallgattatta el az alakot, úgy eltűnt a szemetek elől, maga mögött hagyva iránymutatását, mely alap esetben kissé ködös lehet, de ha akár igaza van, akár téved, ha a lányt valóban visszahozták az életbe, akkor az egy megfelelő nyom lehet, hisz valóban nem sok olyan ember létezik a világon, ki képes visszafordítani a halált.

**Nohara Rin** Csüt. Dec. 15 2022, 18:56

//Hyuuga Emiko- Egyedül...//
Juugo felnézett az égre, majd egy nagyot sóhajtott. A fagyos hidegben tisztán látszott lehellete.
- Azt, hogy mit miért csinál... csak ő tudja. Valószínűleg valami olyan dologról lehet szó, amit talán még nem is sejtesz. Ha eljön az ideje, ki fog derülni. - tekintete megnyugtató volt, ahogy hangja is, nem úgy mint a kék hajú srácé. Az idő haladt előre, a meleg lángok jól esett áthűlt testednek, hisz hiába vagy shinobi, abban a ruhában, ami rajtad volt hosszú időn keresztül a hideg veszélyes lehetett.
- Ne félj, nálad már veszélyesebb ellenfelünk is volt, nem hiszem, hogy olyat okoznál a környéken, amiből bárkinek baja származna, itt leszünk végig. - majd nézett szúrósan Suigetsura, akitől megerősítést várt.
- Igeeeen, perszeee, csak semmi pánik, Juugo megold mindent, amíg MI alszunk egyet. - elég egyértelművé tette, hogy ő is szeretne egy kicsit pihenni. A személyiségük, mint tűz és víz, és valahol talán pont emiatt tudtak olyan hatékonyan együtt dolgozni. Egy dolog, ami egyértelművé válhatott mostanra számodra velük kapcsolatban, hogy előtted nem titkolóznak, az összes reakciójuk is őszintének tűnt.
- Rendben, ha nem akartok, akkor nem kell bemenni a faluba, ahogy ti érzitek. - hűséges társa persze ezt sem hagyhatta szó nélkül, valamilyen formában mintha lételeme lett volna, hogy ellentmondjon.
- Én éhen fogok halni, ha a következő két napban is nekem kell majd vadászni bármi kaját, és két nap meg legalább kell, hogy észrevétlenül eljussunk Hang rejtekbe. - valahol lehetett igazság abban, amit mondott, bár egy hozzá hasonló edzett ninja valószínűleg többet is kibírna éhezéssel.
...
A két férfi tiszteletben tartotta a kérésed, és amikor átalakultál nem avatkoztak közbe, valószínűleg az is beleszólhatott a dologba, hogy semmi olyat nem is csináltál, ami miatt szükség volt erre. A tábort szinte nyom nélkül össze tudták szedni, és így utatok folytatódott. A falu alig pár száz méterre volt valójában, még közelebb, mint Juugo gondolta. Talán kisebb településre számítottál, és Suigetsu arcán is meglepődöttség látszódott.
. Itt majd betérünk a kocsmába, egy kicsit megpihenünk, nem árt egyhelyben maradni, és kitalálni, hogy pontosan hova menjünk, illetve hátha valamit a falu lakói esetlegesen tudnak bármiről... nem árt tisztában lenni a körülményekkel. Előtte bemegyek és szerzek valami ruhát, nem ártana, ha kevésbé lennénk feltűnőek. - nem kérdezett rá, hogy rendben van ez így, de a szünet, amit hagyott egyértelművé tette, hogy vár valami visszajelzést. Suigetsu most kivételesen bólintott egyet.
...
Juugo egy fél órán belül visszatért ruhákkal, melegek voltak, és kényelmesek, és ami még fontosabb: máshogy néztél ki bennük. A kocsma békésnek tűnt, hangulatra inkább tűnt egy kávézónak, mint egy kocsmának. A szobát szintén Juugo elintézte, majd kulccsal a kezében intett, hogy az emeltre kell menni. Hármatoknak egy szoba jutott, de ez szinte nem is számította, a szoba nem feltétlen az alvás miatt kellett, hanem sokkal inkább a meleg, és a nyugalom miatt.
- Orochimaru legközelebbi laborja egy fél napra van innen, szerintem mindenképp érdemes lenni azt is megnézni, soha nem lehet tudni, hogy éppen merre jár.- jobb gondolatai vannak, mint amit mutat magáról sokszor.
- Felőlem mehetünk oda először - hangja ezután elkomolyodott- bár azt a helyet kéne megtalálni, ahová az átokpecsét húz. Egy a probléma, nem szabad, hogy teljes mértékben uralma alá hajtson, mert akkor vége, ha a a teljes chakra állományod elhasználod, soha nem kapod vissza az uralmad. -
-Ezt közölhetted volna finomabban is azért... - jelezte neki Suigetsu
- Bocsánat, nem akartam rád ijeszteni. Viszont van itt még egy fontos dolog, biztos, hogy Orochimaruval találkozni szeretnél? Ha elmegyünk hozzá, semmit nem tudunk garantálni, hogy mi lesz, Orochimarunak egy fő célja van, a kutatásai, a tudás... épp ezért soha nem lehet tudni, hogy nála mi az, ami ezt a célt szolgálja. Illetve, van e még bármi olyan dolog, amire kíváncsi lennél? - szegezte neked a kérdést.
- Én ezt meguntam, elmentem körbeszaglászni, ha ti is eluntátok magatokat, valahol a faluban megtaláltok- majd felállt, és kisétált a szobából.

**Kenshiro Karu** Hétf. Dec. 19 2022, 23:27

Gamabunta írta:
[Karu és Zauki - Mellékszálkaland]

Látszólag a férfi teljes hátrányban van a két harcedzett, veterán ellen. Se Karu színjátéka, se Zauki megerősítő, bár agresszív megnyilvánulása nem hozta el a várt megnyugvást az emberkének. Ideges vonásai nem igazán tűntek e. Azonban, ahogy feszülten elvigyorodott, arcán veríték csepp gördül le.
- Így is úgy is meg fognak ölni előbb utóbb Hasagawa úr, csak az a különbség, ha Ön tenné meg, csak azoknak segít, akiket elkapni akar. – mondja idegeskedve a férfi, majd arcáról eltűnik a játszott mosoly – Jó okom volt, hogy csak magát hívjam, és ne akarjak társaságot. Orochimaru „ex-kedvenc” tanítványa a nyomomban van és el akar tenni láb alól. Valamiért látszólag nem igazán kedvelné a tényt, ha egykori mestere visszatérne a rivaldafénybe.
Szavai közben mind téged, mind Karut szemmel tart, kezét végig a falon tartva, mely nagy eséllyel arra utalhat, hogy ő az a bizonyos doton használó, aki eképp formálta ezt a termet. Emiatt, ha Karu ráeszmélne erre, akkor sejtheti, hogy bajba kerülhet, ha a pocakos férfi esetleg menekülni tervezne, lévén nem tudná őt követni a föld alatt Zaukival ellentétben. Viszont nincs tisztában a mellette álló személy erejével, így kockázatos lehet felfedni magát, kivéve, ha magabiztossága utat tör magának. Az alak végül megállítja szemeit a Kumogakurei férfin. Látszólag végül valamennyire megnyugszik, vagy csak elfogadja sorsát.
- De nem húzom az idejét. Ha meg is halok, legalább az a szarházi se jöjjön ki jól, nemdebár? – mondja majd kész felfedni az információit, ha csak Karu nem akarja megzavarni esetleg – Hasagawa úr. Mennyire van tisztában a Hó Országának Daimyoujával kapcsolatban? – kérdezi válaszodat várva, ha esetleg pedig a várt választ kapja úgy, folytatja – A Daimyou lánya és vele egyetlen gyermeke és örököse, az elmúlt hónapban tragikus módon elhunyt, mely során az örökös a Daimyou fiatalabbik testére lett, kivel azonban drága barátunk nincs teljes mértékben, jó viszonyban. – a férfi látszólag akkor se kezdi el sürgetni magát, ha esetleg Zauki erre kéri, látszólag ő maga fontosnak ítéli azt, amit elmond – A lánya halála óta meglepő módon az okkultizmus és a kinjutsuk irányába fordult a figyelme és állítólag bármit megad annak, aki visszahozza a lányát az életbe. – mondja, majd elhallgat egy pillanatra – A lány, pedig a közelmúltban ismét apja mellett állt, épen és egészségesen. Kabuto ez idő tájt épp Konohával volt elfoglalva, mint azt gondolom maga is észrevette. És csak két személyt ismerek, akik képesek egy ilyen tiltott technika használatára. – a férfi tenyere ekkor a falba kezdett el lassan olvadni, ám szavait tovább folytatta, miközben egyre jobban olvadt be a kőzetbe, ha csak nem szakítják meg a technikáját valahogy - Javaslom figyelmébe Hasagawa úr a Daimyou újdonsült tanácsosát, az első emberét, ki hasonló időben nyerte el pozícióját, mint a lány különös visszatértének ideje. Garantálom, hogy meg fogja találni azt, akit keres. Apropó… ezek az információk csak alvilági keretek közt ismeretesek, azon belül is csak egy szűk réteg tud róla. Szóval javaslom, ha nem akar feszültséget Yukigakure felé, Kumogakurenak nem kéne tudnia a dologról.
Végül, ha csak nem gátoltátok meg benne, vagy menet közben Karu nem hallgattatta el az alakot, úgy eltűnt a szemetek elől, maga mögött hagyva iránymutatását, mely alap esetben kissé ködös lehet, de ha akár igaza van, akár téved, ha a lányt valóban visszahozták az életbe, akkor az egy megfelelő nyom lehet, hisz valóban nem sok olyan ember létezik a világon, ki képes visszafordítani a halált.

Úgy tűnt, hogy a fickó beveszi a kis történetünket. Zauki legalábbis falazott nekem, akár tudatosan, akár fogalmatlanul, de játszotta a szerepét. A fickó dalolni kezdett és már készültem volna, hogy elhallgattassam örökre, amikor a történetnek olyan részletei láttak napvilágot, amire nem számítottam. Egy technika melynek segítségével ilyen játszi könnyedséggel hozzák vissza a halottakat az élők világába. Persze hallottam már az Edo Tenseiről sőt még ismerek olyan technikát amivel átmenetileg hatástalanítani is lehet, de most, hogy szemtől szemben találkozom vele ismét a háború után, annyi év után... Valami azt súgta, hogy ennek a végére kell járnom. Viszont ezt a fickót nem hagyhatom elmenni, azzal veszélybe sodor minket és még a saját hírnevemen is nagy csorbát okozhat, ha futni hagyom.
- Zauki uram, el kell intéznem, ahogy azt utasította. - Mondtam Zaunak miközben a fickó próbált elmenekülni.
A technika a legegyszerűbb volt, csak remélhetőleg az én szintemen már tudok olyan gyorsan mozogni, hogy az ipse ne meneküljön el. Amennyiben sikerül megragadnopm a vállát egyszerűen kitépem a falból és a szemközti falhoz vágom, de nem halálosan, hanem egyszerűen csak, hogy az eszméletét elveszítse. Ha ez nem sikerül segítségül hívom Zaukit és szólok neki.
- Fogd le, ha ezzel a tudással elmenekül innen és kiderül, hogy mi Orochimaru után szaglászunk holnapra minden Bingo könyv elején ott leszünk. Nem mintha te nem lennél ott... Oltott le egyszerűen a Nibi.
Remélhetőleg így sikerül megakadályoznunk, hogy elmeneküljön. Remélem azt is, hogy Zauki ért a szép szóból, amennyiben szükségem lenne a segítségére, de nem hiszem, hogy problémát okozna elkapni az informátort. Amennyiben sikerült és eszméletlen a csávó, gyorsan elkapom és közben beszélni kezdek Zaukinak.
- Figyelj ha ezt a fickót egy kicsit is komolyabb ANBU elkapja, akár csak a lokál földes úr akkor mi nagyon nagy bajban leszünk. Mellesleg maradjunk annyiban, hogy ha van egy bingójuk akkor engem amúgy is felismernének. Nem vagyok a legkedveltebb a legtöbb körben. - Állok fel és sétálok oda egyszerűen a sráchoz. Igazából itt már felesleges bújkálni meg titkolózni. Ha ismerne és le akart volna vadászni már megtette volna, nem lehetek életem végéig üldözési mániás. - A nevem Kenshiro Karu. Na már most ha itt Orochimaru van a háttérben akkor érdekelne a dolog, nyilván az Edo Tenseiből ez neked is leesett... Konkrétan vagy ő vagy Kabutó, de nem hiszem, hogy Kabutó a háború után a Fagy országával bajlódna. Szóval arra következtetek, hogy ez Orochimaru lesz. Szóval itt most megfogjuk és szépen kitöröljük ennek az embernek a gondolataiból, hogy minket valaha is látott, vagy valaha is beszélt velünk. Ezzel talán még neki is segítünk, de magunknak biztosan.
Ehhez pedig ha Zaukinak nincs ellenvetése akkor a Sennou Jutsu // Agymosó Technikát használnám.
- Most pedig hogyan tovább? Nézzünk be a fagy országának falujába?

**Hyuuga Emiko** Hétf. Jan. 16 2023, 20:48

[Nohara Rin - Egyedül...]

Emiko eléggé meglepődött, amikor megpillantotta a falut. Arra ugyan nem emlékezett, mit tett, amíg a pecsét eluralkodott rajta, de annyit azért megjegyzett, ebbe az irányba tartott. Sokkal közelebb volt, mint ahogy azt először gondolták. Ráadásul néhány viskó helyett, egészen komoly településbe botlottak. A két másik shinobi arckifejezéséből ítélve, ők sem erre számítottak.
*Mégis mit akartam én itt? Az Átokpecsét valami felé terel, de itt a Fagy országának egy kisebb falvában valószínű nincs semmi említésre méltó.* Aztán eszébe jutott a fogadó, és a férfi, akinek a közelében olyan furcsán érezte magát. Lehet követnie kellett volna, amikor megtehette. Bár Juugo és Suigetsu több, mint elegendő információval szolgáltak, amióta találkozott velük.
Tekintete a házakra szegeződött, mire a gerincén végigfutott a hideg. A narancssárga hajú ninja felvázolta a tervét, és megerősítésre várt.
- Részemről rendben van a terv - míg Suigetsu csak bólintott, a Hyuuga azért némileg bővebben fejezte ki magát.
*Amúgy is túl nagy feltűnést keltenék ilyen ruhákban, koszosan és véres körmökkel.* Tette még hozzá magában.
Juugo hamar megjárta, nagyjából fél órát vett igénybe, hogy új öltözéket szerezzen mindhármuknak. Az itteni lakosok tisztában voltak vele, miként kell felöltözni a hideg ellen. Új ruháiban végre kellemesen érezte magát, nem fázott. Shinobi öltözékéhez képest teljesen máshogy festett civil ruhában. Elégedetten nézte kabátja ujját és hosszú nadrágját, inkább nézték vándornak, mint képzett ninjának. Egyedül szemkötőjét hagyta meg, biztos riadalmat, vagy undort keltett volna a falu lakóiban, ha anélkül látják meg. Üres szemgödre még a tapasztaltabb embereket is kizökkentette egy pillanatra. Barna haját szabadon hagyta, legalább megmaradt Byakuganját némileg takarta. Erre még nem talált ki teljesen jó álcázást a Henge no Jutsun kívül.

Végre elindulhattak a faluba, azon belül is a fogadó volt a céljuk. Juugo alaposan felderítette a környéket, ezért egyenesen oda tudtak menni. A földszinten kedves kis kávézót alakítottak ki. Kellemes hangulat honolt bent, teljesen másképp nézett ki, mint az előző hely, ahol megszállt. Hirtelen rossz érzés fogta el, az előző fogadói kalandja élénken élt az emlékeiben.
*Semmi gond, most itt van velem Juugo és Suigetsu! Nem tűnnek a jóság mintapéldányainak, mégis, talán megállítanak, ha civilekre támadok.* Követte a két férfit az emeletre. Csupán egy szobát vettek ki, de nem aludni terveztek.
- Minden információnak örülnék. Ha nincs is ott Orochimaru, talán hagyott valami nyomot, amin elindulhatok - válaszolt Emiko. Tényleg nyitott volt minden ötletre, magától már rég csak bolyongott volna a nagyvilágban.
A magasabb ninja aggasztó dolgokat mesélt az Átokpecsétről. A Hyuuga eddig azt hitte, azért veszélyes rá, mert irányítani akarja.
*Vagyis, ha az irányítás alatt kerülök olyan harcba, ami elhasználja a chakrám egészét, végem van. Remek, igazán remek!* Belső hangja szarkasztikusan csengett, megmaradt szemével pedig a padlót bámulta.
- Amikor megkaptam az Átokpecsétet, Orochimaru azt mondta, vissza fogok hozzá menni. Lehet azt értette ezalatt, hogy nincs más választásom. Talán hozzá vezet a pecsét, amikor átveszi az uralmat. Az a konkrét cél, maga Orochimaru.
Ezt csak most kezdte összerakosgatni, a korábbi információkból. Furcsán hangzott az elmélete, mégis megosztotta a két férfival. Miután Suigetsu elment körbenézni a faluban, kettesben maradt Juugoval. Felajánlotta, kérdezhet még az Átokpecsétről, vagy igazából bármi másról, ami érdekelte.
- Miért nem ölt meg egyszerűen? - bukott ki belőle a kérdés. - Mármint, simán kivehette volna mindkét szemem, aztán végez velem. Minek bajlódott még az Átokpecséttel? Előtte sosem találkoztunk, nyilván nem ajándéknak szánta.

**Hasegawa Zauki** Kedd Feb. 07 2023, 17:55

/ Karu /

Az események gyors egymásutánjának szemtanújaként a fiú nem teljesen fogta fel a történteket. Vagy legalábbis először nem. Rögtönzött társa felettébb agresszívan lépett fel, de ez aligha érthetetlen. A színjátéknak eleget téve cselekedett, habár pont ez a rész volt az, amit nem teljesen értett Zauki. Enyhén megfeszülve várta a következő lépést az ismeretlentől. Nem tudhatta mire számítson ezek után, nem ismerte, csupán improvizációs készségét. Végig hallgatva mondandóját... Karu mondandóját, egy pillanatra földre szegezte tekintetét, s gondolkodóba esett.
-A nyomokat is el kell tüntetnünk. Betemetem a helyet, te intézd a fickót.- Bökte oda.
Hangján érződött tán, hogy nem feltétlen számított erre a végkimenetelre, de tudta jól, hogy Karu igazat beszél. Ha a férfi vissza lesz nyomozva, könnyen rájuk bukkannak, s akkor az egész akciónak vége. Tudta, mit jelent egy efféle küldetés és nem válogathatott a módszerekben. Lehet, hogy ez a férfi nem tett semmit ellene, de mindent megtett érte, amit tehetett.

Gyors kutakodással folytatta mely során térképeket, információkat keresett, míg társa elvégzi a piszkosabb munkát. Amennyiben készen álltak az utazásra, úgy a sátorból kilépve, a földre helyezve kezét süllyesztené le az egészet mélyen a föld alá, hogy véletlen se bukkanjanak rá. A sátrat, a tüzet, a holttestet.
-Úgy látszik igen...- Egyenesedne fel. -Úgy fest irány a "fagy országának faluja". Tudod az utat?- Dobta fel a kérdést beismerve saját információinak hiányát.
Nem firtatta egyenlőre a férfi múltját, hogy miért keresik, miért szerepel abban a bizonyos könyvben, hisz ez ugyanígy igaz volt fordítva. Ő se kérdezte kilétéről és mélyebb motivációjáról.

Amennyiben Karu tudná az utat, vagy találtak legalább egy térképet, úgy követné, többnyire csöndesen, ha csak a másik nem intéz hozzá szavakat. Zauki saját tapasztalatából tudja, hogy ha valakinek van mit rejtegetnie, az bizony nem szereti, ha faggatják róla. Ő pedig nem tudhatta mi is az... a neve? hazája? tettei? Jobbnak látta hát ha egyenlőre nem kérdez semmit, csak sodródik az árral. Nem beszélve arról, hogy Kenshiro úr több, mint tehetséges shinobiként mutatkozott be elfogó manőverével. Nem feladata szökevények felkutatása, főként ha egy szökevény segítheti őt céljának elérésében.

**Gamabunta** Pént. Márc. 03 2023, 03:16

Karu gyorsasága jól érezhetően meghaladta a férfi felfogó képességét, így mire észre vehetné, már repült is neki a kemény falnak. Ha tapasztaltabb Doton használó lett volna, talán képes lett volna megtartani a koncentrációját és elmerülni a falba, de szerencsétekre nem volt az, így könnyedén képes lehetett kiütni az informátort. E nyomán pedig nem is igazán volt ellenállás részéről, hogy kitörölhessétek/módosítsátok a gondolatait, melyet megtéve végül új lendülettel indulhattatok meg az említett ország felé. Vajon felültettek benneteket, vagy az információ tényleg helyes volt? Akárhogyan is, úgy döntötök végül csak utána néztek a dolognak.

// Rajtatok múlik mennyire játszátok ki az utat, viszont fontos megjegyezni, hogy ez egy mellékszálkaland, nem pedig fő kaland, így egy-egy post haladásával nem kell megvárni, mivel a mesélő itt általában "külső" szemlélő szokott lenni. Egy szó, mint száz, rajtatok áll, hogy miképp tovább. //

**Kenshiro Karu** Vas. Márc. 05 2023, 21:45

Zauki gyorsan kapcsolt és azt figyelembe véve, hogy sok ellenvetése nem volt végre is hajtottam a jutsut. Ezek után kiütöttem az embert és kimentünk a szabad ég alá. Zauki gyorsan eltűntette a föld alatti kis kialakított bázist amíg én a sátorban elhelyeztem az eszméletlen informátort és elindultunk. Őszintén szólva még én sem tudom, hogy pontosan hova, de a lomok között találtunk egy térképet az országról, amin nagyjából el tudtuk helyezni magunkat így elindultunk a fagy országának falujába.
- Na akkor az a helyzet, hogy szerintem mi nagyjából itt lehetünk. - Bökök rá a térképen egy pontra valahol az ország déli határvidékén. Azért annyira nem voltam biztos a dolgomban, de vártam, hogy a fiú megerősítsen vagy cáfoljon. Aztán viszont mikor már megegyeztünk az irányban vissza fordultam hozzá.
- Viszont pár dolgot szerintem meg kellene beszélnünk mielőtt nekivágunk. Ki kellene találnunk egy fedősztorit, ha esetleg más shinobikba, vagy akárkibe belebotlunk. Javaslom, hogy kövessük a fő kereskedelmi utat, de nem feltétlenül kell minden út széli fogadóba bemenni. Szóval az lenne akkor az álca, hogy kereskedők vagyunk és Kitaki no Satoba tartunk, ahol felveszünk egy szállítmányt amit aztán el kell vinnünk az országból. Mivel az időjárás elég zord ezért az álcánkal nem hiszem, hogy gond lenne, itt mindenki kapucnit vagy sapkát hord. Viszont a nevek kitalálását meghagyom neked, abban amúgy sem vagyok jó. - Nevettem el magam, majd megvártam, hogy Zauki mit válaszol.
- Remélem tudod tartani a tempót Zauki...
Meg is indultunk, amilyen fürgén csak tudtunk. A célpont egyértelműen Kitaki no sato...

[Abban a néhány napban amíg haladunk Karu többnyire csöndes és nem zargatja Zaukit elvan magával. Talán furcsálod is, hogy miért nem beszélget... Amennyiben valami történik nyugodtan írd le.]

Megpillantottuk a hegyek lábánál a falut körbevevő falat. Tudtam, hogy célnál vagyunk. Utunk során ennél nagyobb településbe nem botlottunk bele. Még nagyobb hegyek szóval itt még hidegebb van mint eddig volt. Szereznünk kell valami melegebb ruhát mert különben bajba kerülhetünk a hipotermia nem olyan vicces. Bár használhatnám a Nibi erejét, de itt még csak gondolni sem akartam rá. Biztos vagyok benne, hogy vannak a környéken szenzorok, azonnal kiszúrnának minket...
- Hát itt is lennénk, eddig meglepően könnyű dolgunk volt... Viszont most kell okosnak lenni, remélem akkor kitaláltad azokat a neveket, ha a kapunál esetleg kérdeznék. - Mondtam Zaukinak.
Azonban szerencsénk volt, a kapunál nem nagyon kérdezősködtek viszonylag gyorsan bejutottunk. talán csak egy őt nézett végig rajtunk, de egy kereskedő konvoj mögött bejutottunk simán.
- Rendben ezzel megvolnánk. Akkor most keresnünk kell egy helyet ahol megalhatunk és kitalálhatjuk a következő lépést. Tényleg téged mi vonzott ide erre a küldetésre, vagy honnan jössz? Mi a történeted? Persze megértem ha nem akarod megosztani, de gondoltam nem gond, ha ismerem azt akivel együtt dolgozom...

//Következő post mehetne Kitaki no Satoba https://narutohun.all-up.com/t3903p50-kitaki-no-sato#70310//

**Nohara Rin** Kedd Márc. 28 2023, 19:18

//Hyuuga EMiko- Egyedül...//
A szemkötő, és a fehér szem nem mondott a civileknek semmit, előlük talán már nem is volt titkolni valód. Számukra a véres köröm, koszos bőr, rémült tekintet sokkal inkább taszító volt, de ezek egyelőre fedettek voltak. Félni valód nem volt, két erős shinobi volt oldaladon, ezúttal mások a körülmények. Az újabban felmerülő probléma, hogy nem szabad a chakrád teljesen elhasználod is kisebbnek tűnhetett melletük. Olyan érzésed lehetett, mintha nem először találkoztak volna veled hasonlóval, de hogy akkor mi lett a történet vége, nem tudhatod.
- Tehát bármi egyéb információ, hmmm, bármi konkrétabb? Bár lehet az a laborja többet tud mesélni, mint mi. - nézett rád, arca továbbra is nyugalmat árasztott.
- Orochimaru maga a kiszámíthatatlanság, legalábbis ezt mutatja, de nem ez, ha olyanná válsz megérted talán mit miért tesz, engem most egy dolog érdekel, hogy ideiglenesen legyen valami szép kis kardom.- pattant fel Suigetsu, majd magatokra hagyott titeket
Jugoo bármennyire is volt egy nyugodt személyiség, a szoba bármennyire is volt otthonos, a helyzeten talán nem javított eleget, a kérdések folyton előjöttek, az aggodalmak, a kételyek, a bizonytalanság. A hosszú kabát eltakarhatta a vért, a sebeket, Jugoo mosolya mutathatta azt, hogy minden rendben... de ez nem így volt.
- Ezekre a kérdésekre csak ő tudja a választ, de ezt valahol talán te is érzed, akarhatok rá válaszolni, de egyszerűen... nem megy. Az egyetlen, amit mondhatok, hogy valamiért értékes vagy számára, vagy benned van valami olyan különleges, vagy megfelelő....- itt nagyot nyelt, próbált más szavakat keresni, amik kevésbé fájnának, de nem járt sikerrel - kísérleti alany, sajnos ez is opció- nézett rád, próbálta lesni a legapróbb reakcióidat.
...
- Szerintem ideje megkeresnünk Suigetsut, hátha hallott valamit, majd elindulni a labor felé. - majd amennyiben nincs ellenedre, bevetettétek magatokat a kis faluba. Suigetsut egy darabig nem találtátok, az utcán csak foszlányokat kaptál el más beszélgetéseiből: "Egy szörnyeteg tehette csak", "Ennyi vér, és fájdalom, aki tette... nem ismert könyörületet" "Nem tudod, elkapták már azt, aki ezeket művelte"
- El kell innen mennünk, MOST!- jelent meg a semmiből a kék hajú ninja, majd kabátodnál fogva kezdett el húzni téged az utcán. Juugo arcán értetlenség ült ki, ahogy talán a tiéden is.
- Mindent meg fogok magyarázni, de újabb terv kell. - Suigetsu félt, és ilyet még nem tapasztaltál rajta.
- Nem kell új terv, odamegyünk a laborhoz, addig meg megbeszéljük. - kettőtök között váltogatta tekintetét Juugo, mindkettőtöktől reakciót várt.
- Nem érted, TUDJÁK!- egyelőre mindkettőtök előtt titok volt, hogy mire céloz pontosan, csak sejthették, de ahhoz, hogy a kép összeálljon, még túl sok darab hiányzott.
...
Egy üres, sötét hely. Bőrödön valami nedveset éreztél, lábad alatt is mintha víz állna.
(Itt ebben a részben leírhatod hogy a karaktered mit kezd ezzel a random helyzettel, amiről lényegében semmi információja nincs)
...
- Kelj fel, ne most ess össze, most menni kéne. - próbált Suigetsu ébreszteni. A falu egy elhagyatottabb utcáján voltál, nem tudod, hogy pontosan mennyi idő telt el, vagy hogy ez idő alatt mi lehetett, átalakultál vajon megint?
- Ha akarsz, gyere fel a hátamra, de muszáj indulnunk, közben mindent kitalálunk, mindjárt beszélünk a te random mehetnékedről is Suigetsu, de előbb: hogy érzed magad, Emiko?- nekik kettejüknek valószínűleg fogalma sincs arról, hogy mi történhetett veled, talán magad sem tudod igazán.

**Hyuuga Emiko** Hétf. Szept. 04 2023, 22:55

[Nohara Rin - Egyedül...]

//Szörnyen röstellem a majdnem fél éves eltűnésemet ezzel a karakterrel! Embarassed

Igyekszem összekapni magam.//

Miután beértek a faluba és sikerült egy nyugodt helyet találni, Suigetsu elindult felmérni a terepet, magára hagyva a másik két shinobit. Emikot egyáltalán nem nyugtatták meg Juugo szavai. Bármennyire próbált a narancssárga hajú férfi segíteni neki, egyre kevésbé látta azt, hogy ebből a helyzetből jól jönne ki. Bár már az is megfelelt volna a Hyuugának, ha visszakapja elvesztett szemét. Az Átokpecsét eltávolításáról, vagy uralom alá hajtásáról kezdett lemondani.
*Haruka, bármennyire bíztál bennem, azt hiszem, el kell fogadnom. Egyedül nem megyek semmire, muszáj visszatérnem a Kígyóhoz.*
- Értem... - csupán ennyit válaszolt Juugonak. Többet amúgy sem bírt volna mondani. Elnyomott egy sóhajt és új ruháit még jobban összehúzta magán. Jól esett a meleg, azok után, hogy annyi időt töltött a fagyos földön. Már csak valami ital hiányzott, jól esett volna némi szaké, de azt alighanem jó ideig nélkülözni kényszerül. Arca érzelemmentessé vált, úgy nézett ki, mint a Hokagék faragott képmása Konohában. Amegakure kunoichijeként járt párszor abban a rejtett faluban, ám amióta kiderült a titka, olyan messzire kerülte el, amennyire csak tudta.
Bármennyire is semlegesnek tűnt kívülről, megmaradt szeme ide-oda cikázott a szobában, újabb támadástól tartott, vagy csak attól félt, ha elengedi magát, álomba zuhan és újfent elveszíti az irányítást.
Juugo hamarosan felvetette, ideje lenne megkeresni Suigetsut. A barna hajú kunoichi szinte fel sem fogta a javaslatot, monotonon reagált.
- Rendben, menjünk.
Óvatosan indult el a falu felé, aztán egyre magabiztosabbá vált, próbált kevésbé kilógni a viselkedésével. A falusiak izgatottak voltak, sőt inkább féltek valamitől. Mondatfoszlányok jutottak el a két ninjához. Emiko eddig bármennyire próbált higgadt maradni, szíve hevesebben vert, adrenalin árasztotta el az ereit.
*Miről beszélnek? Mi történhetett? Csak nem...?* Kizárólag magának tette fel a kérdéseket, egyelőre megpróbált észrevétlen maradni, viszont korábban is felhívta magára a figyelmet, koszos bőrével és a körmei alá száradt vérrel.
Hirtelen egy rántást érzett a kabátján, Suigetsu jelent meg szinte a semmiből. Gyorsan beszélt és félt, ettől a Hyuuga csak még értetlenebbé vált.
- Mit értesz az alatt, hogy tudják? - fakadt ki belőle a kérdés, ezt egyszerűen már nem csak a belső hangja akarta tudni.

Már éppen próbálta volna megállítani a fehér hajú ninját, amikor újból a sötét helyen találta magát.
- Ne! Ne most! - kiáltotta és közben egész testén remegés futott végig.
A lába alatt egyértelműen vizet érzett, ez most valami új volt. Eddig mindig szilárd talajt érzett a lába alatt. A bőrén szintén megérezte a nedvességet, amit hiába próbált letörölni, mintha képtelenség lett volna. Gyomra apró kővé szűkült össze, szinte érezte saját félelmét.
- Ki kell jutnom innen, a lehető legrosszabbkor történik mindez! - hangosan beszélt, mégis mintha valahonnét távolról hallotta volna saját hangját. Körbefordult, hátha megpillantja valahol az ismerős fényt, ami eddig mindig kivezette a sötétségből. Semmit sem látott, és amikor elindult, mintha pocsolyába lépett volna. Óvatosan tett néhány lépést előre. Félt, nehogy még mélyebbre kerüljön, vagy esetleg elnyelje őt a víz. A külvilágban biztosan újból elindult valamerre, ami semmi jót sem jelentett Juugora és Suigetsura nézve. Folyamatosan lépdelt előre, muszáj volt visszanyernie az irányítást saját teste felett. Eddig ez a taktika bevált, és ennyi ismeretlen tényezővel szemben maradt a szokásos módszernél.
- Gyerünk már, mi lesz!?

Suigetsu hangja ébresztette fel, vagy hozta vissza a valóságba. Körbenézett és egy teljesen ismeretlen utcát látott maga előtt. Biztosan nem ebben tartózkodott, amikor elvesztette az irányítást. Próbálta valahogy kideríteni, mennyi idő telt el, de erre jelenleg nem állt rendelkezésre semmilyen információ.
- Mi történt? Mennyi ideig...? - a második kérdést csak félig tette fel. Emiko maga sem tudta, mégis mire kíváncsi. Mennyi idő telt el, amíg az Átokpecsét megint olyasmire kényszerítette, amit nem akart megtenni?
- Köszönöm a lehetőséget, de most már menni fog egyedül is - válaszolta a narancssárga hajú shinobinak. Kicsit ódzkodott attól, hogy felmásszon a férfi hátára, bármennyire is jól esett, hogy felkínálta a lehetőséget.
- Fáradtan, kétségbeesetten és némileg dühösen - válaszolt teljes őszinteséggel a Hyuuga. - Ezúttal más érzés volt, vízben sétáltam, mintha valami barlangban lettem volna - tette még hozzá. Újból körbenézett, mintha támadástól tartana.
- Azt javaslom, induljunk el, Suigetsunak nagyon mehetnéke van és addig kéne kijutnunk a faluból, amíg magamnál vagyok.

Ajánlott tartalom