A Monara-Völgy

//Uchiha Madara//
 
- Megérkeztünk. - szólalt meg a senpai, amikor odaértünk a völgy bejáratához. Hatalmas fák terültek két oldalt ezen a bejárati ösvényen, amit hamarosan be is jártunk. Elindultunk felkutatni a rablók fészkét, ám azonban előtte - nagyjából 20 perces séta után - egy kis faházat pillantottunk meg. Előtte két íjjal felfegyverkezett férfi beszélgetett, nyilvánvalóan helyi vadászok lehettek. A senpai beszédbe elegyedett velük, ők pedig segítőkészek voltak. Be invitáltak a kunyhójukba, majd némi információt kaptunk a banditákról, azok számáról, továbbá a falujuk alaprajzát ábrázoló tekercset is mutattak. Tehát olyan tíz főnél több ellenfélre a vadászok elmondása szerint nem kell számítanunk. - tanakodtam magamban -  Elvileg...  Megtudtuk még, hogy a banditák emberrablást is elkövettek, történetesen egy asszonyt és két gyereket ejtettek foglyul. Ezek után a vadászok megmutatták azt az utat, ami a banditákhoz vezet, sőt egy darabig még velünk is jöttek.
A fák és bokrok takarásából mostmár jól láttuk, hogy a falut hatalmas fafal veszi körbe, mint azt ahogy korábban elmondták nekünk. Velünk szemben volt a bejárati kapu, előtte két őrrel. Az 5-ös csapat mindegyik tagja egyenlőre még csak meglapult és gondolkodtunk. A természet alaphangjain kívül csend volt, de ezt a csendet hamarosan Kano-senpai  halk, suttogásszerű beszéde törte meg:
- Nos fiatalok.. Ideje előállni valami tervvel. Hadd halljam az ötleteket.
Talán mondania sem kellett volna nekem ezt, hisz én már akkor elkezdtem tervezgetni, amikor a Raikage helyettese megmutatta a falu tervrajzát, később pedig a vadászok újabb információval szolgáltak, így mostanra már elkészült a tervem. Hála az előregondolkodásomnak én szólaltam meg hamarabb, Bo-t megelőzve, persze csak halkan.
- Először is... - kezdtem bele - a fal. Legjobb megoldás az lenne, ha valahogy feltűnés mentesen megmásznánk, vagy hasonló, de ez a jelenlegi tudásunk szerint nehezen kivitelezhető lenne. - néztem fel egészen a fal magasba nyúló tetejéig - Tehát marad  a kapu. - pillantottam az említett bejárat felé - Remélhetőleg az információink helyesek, és tényleg csak ez az egy bejárat létezi, éppen ezért szerintem nem szükségszerű végigjárni a falat, másik bejáratot keresve. A fontosabb dolog a másik, sokkal kétesebbnek tűnő információ, mégpedig a banditák száma. A vadászok elmondása szerint nincsenek többen tíz főnél, ám azonban ha ez az adat téves, komoly bajba kerülhetünk. Egy helytelen információ nagyobb veszélyt jelent, mint az információhiány. Tehát számolnunk kell több ellenfélre is, éppen ezért nem támadhatunk frontálisan a kapunál lévő két őrre, túl nagy lenne a feltűnés.
Eddig gyakorlatilag csak elemeztem a helyzetet, most következik a tényleges tervem.
- Mivel a banditák túszokat is ejtettek, ezt kihasználhatjuk a figyelemelterelésben... Egy henge no jutsu segítségével felveszem az egyik vadász alakját, és nyíltan kiállok a két őr elé. Az elrabolt nő férjének adom ki magam, és könyörgök, hogy engedjék őt és a gyerekeket szabadon. Ezzel talán eléggé el tudom terelni a figyelmüket, míg a senpai és Bo két oldalról, szorosan a fal mentén, a kellő pillanatban egyetlen egy csendes és hatékony ütéssel kiiktatnátok az őröket. Remélhetőleg a fal körül nincs semmiféle csapda, bár sosem lehet tudni... Bo. - néztem a fiúra - amennyiben szerepet akarsz cserélni velem, én benne vagyok. Csak mivel az én tervem, úgy gondoltam, hogy én leszek a csali, de választhatsz szerepet. - fejeztem be ezzel a mondandómat, majd csakhamar rájöttem, hogy talán túlzásba vittem a dolgokat, ezért a senpaihoz fordulva gyorsan bocsánatot is kértem - Elnézést Kane-senpai. Kicsit elragadtattam magam. - ült ki egy kicsit idétlen vigyor az arcomra.
Ha mindketten elfogadják a tervem, akkor remélhetőleg mindenki elhelyezkedik a megfelelő pozíciójába és elkezdhetjük a terv végrehajtását.

//Uchiha Madara//


Apró változtatással, de a tervem végrehajtásra került. A senpai ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen a csali, én pedig nem ellenkezhettem vele. Igazából azért akartam, hogy ne ő legyen a csali, mivel ha nem sikerülne egyetlen egy ütéssel kiiktatni az őröket, akkor a senpai közelebb lenne és intézkedhetne, de remélhetőleg így sem lesz semmi baj, ketten is képesek vagyunk Bo-val egy-egy őrt mozgásképtelenné tenni. Mindez szerencsésen sikerült is. A senpai elterelte a két őr figyelmét, mi pedig Bo-val szorosan a fal mentén, hangtalanul megközelítettük az őröket, és kiiktattuk őket.
- Jól vagytok? - kérdezte Kane-senpai, amire csak bólintottam egyet, majd egy termetes bokorba húztam az imént leütött banditát, így lerejtve azt. Bo hasonlóképpen cselekedett. Ezután a senpai egy klónt hoz létre, amivel felvette az egyik kábult őr alakját.
- Most pedig végig kell kutatni minden épületet. Ti maradjatok kinn addig a klónommal, rejtőzzetek el. - adta ki az utasítást, azonban ezt nem hagyhattam annyiban.
- Senpai! - szólaltam fel - Ha megengedi... Talán jobb lenne, ha én is magával tartanék. Ketten gyorsabban, hatékonyabban végig tudnánk nézni a falu minden részét. - elszántan néztem a mesterem szemébe, remélve, hogy egyet ért velem.
Kicsit elgondolkodott, majd elismerően bólintott egyet, áldását adva az ötletemnek. Nagyon megörültem, hogy eddig minden simán ment, és hogy a senapi is talán nem csak egy buta kis genint lát bennem, hanem egy igazi Kumo-i shinobit, aki hasznos lehet a küldetés során. De mi lesz Bo-val? - futott át az agyamon - Nem akarom, hogy feleslegesnek érezze magát, ám ketten elegek leszünk odabent. Valamit mondanom kell neki, nehogy rosszul érezze magát.
- Hé, Bo! - fordultam felé elszánt tekintettel - Mivel csak két őr állomásozott idekint, nem lenne túl szerencsés, ha mi pedig hárman jelennénk meg a faluban, feltűnő lenne. Éppen ezért... A te feladatod ezek szerint a kinti terep őrzése lesz. Ha netalán történne velünk valami odabent, kell lenni egy csapattagnak a falun kívül is. - mosolyogtam rá, majd egy kézjelet formálva máris felvettem az egyik őr külsejét egy henge no jutsu segítségével. Remélem tényleg nem neheztel rám Bo.. - fordult még meg utoljára a fejemben, de tudtam, hogy mostmár a feladatra kell koncentrálnom.
A senpai-al behatoltunk a faluba, és pont az a látvány tárult elénk, amit az alaprajzon is láthattunk. Egy főút vezetett előre a központi épülethez. Az út két oldalán pedig két-két épület. Kane-senpai intett, hogy enyém a bal oldali két épület, így hát elindultam arra. Mivel az egyik őr alakját már felvettem korábban, így talán csökkentettem a saját lebukásom veszélyét. //Őőőő.. a mester még mindig a vadász alakjában van??// De az, hogy egy közülük való bőrébe bújtam, még nem jelentette azt, hogy nem kellene meglapulnom. Óvatosan közelítettem meg az első épületet, lassan, lehetőleg feltűnésmentesen körbejárva azt, megfigyelve minden lehetséges bejáratot: ajtót, ablakot, föld alatti akármit, tetőt, kéményt - mint a mikulás, mindent. Mindeközben az esetleges kiszűrődő zajokra, hangokra is megpróbáltam a legjobban odafigyelni, hisz tudtam, hogy nemcsak banditákat találhatok, hanem valamelyik épületben kell hogy legyenek a túszok is. Most talán az ő épségben való kijuttatásuk a legfontosabb. Miután végeztem az első épülettel, áttértem a másodikra is, hasonlóképpen járva el mint az előzőnél. Remélhetőleg feltűnésmentesen megy majd minden...

//Uchiha Madara//


Úgy tűnik minden a terv szerint halad. Szinte feltűnés nélkül derítettem fel a terepet, nem ütköztem ellenállásba. A falu bal oldali két épületét bízta rám a senpai, amit én alaposan felmértem. Az épület elég nagynak volt mondható, és fafalai a magasba nyúltak. Számomra feltűnésmentesen megközelíthetetlen volt az a néhány ablak, ami szintén magasan helyezkedett el az épület egyes oldalain. Rendes bejárata, tehát ajtaja csak az út melletti oldalon volt. Túl feltűnő lenne ott megkísérelni bejutni.. - kezdtem el agyalni, azonban hamar rájöttem, hogy nem éppen ezzel az épülettel kéne foglalkozni. Ugyanis bentről furcsa hangok szűrődtek ki. Férfiak hangja, nevetések, jókedvű kiabálások. Nyilvánvalóan valami szórakoztatót csinálhattak odabent, feltételezhetően némi alkohollal körítve. Ezekkel egy darabig nem lesz bajom.
A második épület is hasonló volt az elsőhöz, azonban az egyetlen ajtó az előző épület felőli oldalon helyezkedett el. Sem fény, sem hangok, semmit nem lehetett hallani az épületből. Furcsa. Ha jók minden igaz ez egy raktárépület, tehát ez így rendben is van. De mi van ha mégsem… - fordult meg a fejemben a behatolás gondolata, de egyenlőre elhessegettem és haladtam tovább. Pontosabban csak így távolról vettem szemügyre a fő épületet.
Ami elsőnek szemet szúrt az az, hogy az épület három emeletből áll. Az első és a harmadikból fény szűrődik ki, a második viszont sötét. Az sincs kizárva, hogy akár még egy szint legyen az épület alatt. A foglyoknak tökéletes hely lenne... - tanakodtam, bár ez a feltételezés jelen pillanatban teljesen alaptalan, ám elképzelhető. A két karddal felfegyverkezett őr is feltűnt, akik a bejárati ajtót őrizték. Biztosan komolyabb ellenfelek, mint az előző kettő. Egy hasonló gyors, meglepetésszerű támadás nem biztos, hogy működne. Tovább vizsgálódva megállapítottam, hogy a főépületbe a földszint ablakain, vagy akár a tetőre felmászva is bejuthatunk.
Ha újra összefutok a senpai-al, és ő nem talált semmi érdekeset, akkor javaslom neki a főépület, második elmeletét. Talán meg tudnánk mászni a falakat, és egy ablakon keresztül bejuthatnánk az épületbe. Remélhetőleg a főépület oldalát széles ívben a falu fala felé megtudjuk úgy közelíteni, hogy a két őr nem szúr ki minket.
Amennyiben nem futok össze a senpai-al, a keresésére indulok, nem kezdek el egyéni akcióba.

//Uchiha Madara//


Nem kellett sokat várnom a senpai-ra, ő hamarabb megtalált, mint én őt.
- Mit találtál, Natsu? - kérdezte.
- Az első épületben jókedvűen iszogatnak, kártyázgatnak a banditák, szerintem nem lesz velük bajunk. A másodi épület valami raktárféleség lehet, mert kívülről teljesen üres, és sötét. - számoltam be röviden és tömören a megszerzett információimról.
- Remélhetőleg a barátaink még sokáig fognak játszani benn, nem fognak zavarni minket.  - jelentette ki, majd elmondta, hogy az ő két épülete is valószínűleg raktárként funkcionál.
Még mielőtt bármit mondhattam volna, a senpai arra intett, hogy maradjak ott ahol vagyok, míg ő a szemem láttára szó szerint felsétált a faház falára. Aztaaa! - csodálkoztam, talán az arcomon is meglátszott - Ezt én is tudni akarom! Őszintén szólva tisztában voltam vele, hogy ez lehetséges egy shinobi számára, de a látvány eléggé magával ragadott. Kis idő múlva megjelent és közölte velem a látottakat és a tervet is. A második emeletre fogunk bejutni, ahol pillanatnyilag sötét van. Így talán nem leszünk feltűnőek. Sikeresen elosontunk a főépületig, ott a senpai megragadott, és velem együtt felsétált a függőleges falon, egészen a már említett második emeletig. Itt az ablakon keresztül bejutottunk az épületbe.
- Natsu, az egész szintet át kell vizsgálni, addig nem mehetünk más szintre, amíg nincs az egész bejárva. - adta ki a parancsot, amire én egy határozott bólintással jeleztem, hogy megértettem.
Lassan elkezdtem felderíteni az emeletet. Egy központi folyosóról nyíltak különféle termek. Túl nagy jelentősége, funkciója egyik helyiségnek sem volt, némelyik pedig elég rendetlen volt. Szakés üvegek szerte széjjel, kunai-ok, kések, papírok, néhol értékes tárgyak. Ezek sem a rendmániájukról híresek- jegyeztem meg magamban.
Idővel átkutattuk az egész szintet, és mindketten megállapíthattuk, hogy semmi jelentős dolgot nem találtunk, így azt javasolta a senpai, hogy először az első, később pedig a harmadik emeletet is nézzük meg. Ismét a már-már szokásos beleegyezéses bólintás és lassan megindultunk a folyosó végén található lépcsőfordulóig, elindultunk lefelé. Zajtalan léptekkel próbáltam meg haladni, kezemben egy kunai-al, amit nemrég vettem elő övtáskámból. Itt már számíthatunk fogadtatásra is. - jegyeztem meg magamban - De nem lenne túl szerencsés összetűzésbe keveredni a banditákkal. Könnyen magunkra hívhatjuk nemcsak a kint őrködő két kardos fickó figyelmét, de akár az egész épületet is. Óvatosnak kell lennem. - elszántan haladtam előre, egy esetleges harcra is felkészülve.

//Uchiha Madara
Elnézést kérek a szörnyen gyenge postért, de erőteljes ihlethiány lépett fel most nálam    //
 
Amint egy lépcsőfokot is lejjebb haladtam, máris nyikorogni kezdett az öreg deszka a lábam alatt. Azonnal megálltam, remélhetőleg ez még nem keltette fel senki figyelmét sem. Az alsó emeleten, ahova éppen tartottunk, láthatóan fény szűrődött fel, majd hangok is társultak hozzá:
- Hamarosan a főnök elküldi levelét a falunak, onnantól kezdve pedig gazdagok leszünk - nevetett fel egy bandita.
- Ja, ezekért a férgekért sok lóvét kapunk hamarosan. - mondta egy másik férfi is, majd ő is nevetni kezdett.
Végül pedig egy elhalt hang is párosult az előző kettőhöz, de nem lehetett érteni. Van egy sanda gyanúm, miszerint a harmadik hang egy túszé. Mindemellett minimum két banditával kell számolunk odalent, és az ajtóban lévő másik két őr is elég közel van, így nem csaphatunk zajt. Tehát... - szokás szerint pörögtek agyam fogaskerekei - Ismét a jó öreg, eddig bevált trükkhöz kell folyamodni: álcázás. Ha én és a senpai egy-egy bandita képében megyünk le a lépcsőn, talán nem tűnik fel nekik a dolog, így a hangos lépcső sem zavarhat be. Feltűnésmentesen mögéjük mehetünk, és egy gyors mozdulattal kiiktathatnánk őket.
Pár pillanat múlva már két banditának álcázott shinobi haladt határozott léptekkel lefelé ha rozoga lépcsőkön. Három katanával felfegyverkezett bandita, és egy megkötözött nő volt látható, ő volt a túsz. A banditák egyből a felénk kaphatták a fejüket, ám első ránézésre nem lepleződhettünk le. Kunaiomat visszarejtettem ruhámba, nehogy kiszúrják.
- Hogy bírja? - szólaltam meg lehetőleg mély hangon, amolyan igazi gonosztevő banditához hasonlóan. Legalábbis így szerettem volna. Úgy érzem muszáj volt valamit mondani, mert különben túlságosan feltűnő lehetne két néma alak, lefele a lépcsőn. Amennyiben az álcánk még mindig sértetlen, tehát nem lepleztek le, megpróbálunk úgy elhelyezkedni a senpai-al, hogy én bandita közvetlen közelében legyen, a senpai pedig nagyjából úgy a másik két bandita között. Így talán kevésbé feltűnő, mintha mindketten egy-egy bandita mögé sunnyognánk. A megfelelő pillanatban összenézünk a senpai-al, így jelet adva egymásnak és támadásba lendülünk. Én lehetőleg hátulról egy erőteljes ütést mérek az ellenfelem fejére, majd ezzel egyidőben befogom a száját, nehogy kéretlen hangok csússzanak ki rajta. A senapi a másik két őrrel foglalkozik. Lehetőség szerint egy villámgyors mozdulattal egyszerre indít halálos támadást mindkét őrre, akár dobófegyverekkel, de ha közelebb vannak, akkor akár közelharci fegyverekkel is megteheti. Mindezt próbáltuk a lehető legcsendesebben véghezvinni, ugyanis az épület előtt álló két őr sem valószínű, hogy süket, és már egész közel lehetünk hozzájuk, maximum egy-két fal választ el tőlük. Ha eddig simán ment minden, akkor van három ájult őr, és egy túsz a teremben. Jobban szemügyrevettem a megkötözött nőt.  A túszt nem hagyhatjuk itt, elengedni sem engedhetjük, hogy menjen amerre lát. Legjobb megoldás, ha velünk jön. Ebben az esetben viszont az álcázás már nem biztos, hogy működni fog. Az eszméletlen banditákat sincs értelme elrejteni, mert a túsz hiányzását úgyis észreveszik. Mindezt halkan elmondtam a senpai-nak is, ismertettem vele gondolataimat, a végső döntést úgyis ő fogja majd meghozni.
Mindezek után valószínűleg a harmadik emeletet fogjuk átkutatni. Felépítése hasonló a másodikéhoz. Egy központi folyosóból nyílik sok-sok terem, ezek nagyrésze azonban zárva van. Az emeleten világosság van, főleg az egyik szoba az ami kitűnik a többi közül. Elsőnek is azért, mert szabad a bejárás abba a terembe, másrészről pedig nagyon furcsa az egész. Rossz előérzetem van... Lassan és óvatosan közelítünk a kívülről csendes szobához, ki tudja milyen meglepetéseket tartogat nekünk...

//Uchiha Madara//
 
- Az édesanyám. Fenn van. - rebegte a lány, miután eloldoztuk. - Az emeleten van. A többieket egy másik épületbe zárták, csak minket hoztak ebbe a házba.
- Többieket? - szólaltam meg megdöbbenve - Minket úgy informáltak, hogy csak három túszt ejtettek az aljas banditák. - dühös tekintettel néztem le a hullákra - Biztos a kinti, csendes épület valamelyikében vannak a többiek. - mondtam a senpainak.
A lányt nem hagyhattuk itt egyedül, így hát magunkkal vittük. Lassan mentünk fel a harmadik emeletre. A lánnyal még gondok lehetnek. - elmélkedtem a lépcsőn haladva, miközben végigmértem a lányt - Félő, hogy túl heves érzelmi reakciókat vált ki belőle, ha meglátja az édesanyját egy olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint amiben ő is volt nemrég. Elkezdtük csendben átkutatni az emeletet, sok ajtó zárva volt. Mit is kezdhetnénk a lánnyal, mit is... - már-már olyannyira megbámulhattam szegényt, hogy ez akár még fel is tűnhetett neki, pedig csak a gondolataimba mélyedtem bele.
Már nagyon közel jártunk a kivilágított teremhez, ahol elvileg a lány anyját tartják fogságban, nyilvánvalóan őrök is védik. A kis csapatunk megállt, majd intettem a lánynak, hogy maradjon ott ahol van. Remélhetőleg hallgat rám, vagy ha rám nem is a senpai-ra biztosan. Csak pár lépést tettünk előre, még mindig kellő távolságban a már említett teremtől, egyben pedig kellő távolságban a lánytól, sugdolózni kezdtem a senpai-nak:
- Nem lesz ez így jó. Nem hagyhatjuk, hogy meglássa az anyját, valahogy maradásra kell bírni, vagy hasonló... - intéztem mesterem felé ezeket a szavakat, jelezve neki, hogy ezt a feladatot rá bíznám. Rám nem valószínű, hogy hallgatna, ha pusztán szóval próbálnám meggyőzni. Ezért is bölcsebb döntés, ha a senpai-ra bízom ezt, nem is beszélve arról, hogy akár még valami hasznos kis technikája is lehet.. Reménykedtem a legjobbakban.
- Mindemellett... - kezdtem újabb elmélkedésben, egy terv készült kiforrni a fejemben - Nem sétálhatunk csak úgy be a helyiségbe, mert a tússzal bármikor végezhetnek. - ekkor a pár méterre lévő lányra tekintettem, remélhetőleg nem hallja a kis beszélgetésünket , majd ismét a senpai-ra néztem - Két már ismert őr alakját felvenni is egy megoldás, de nekem talán van egy jobb ötletem. Én egy kawarimit használnék, az igazi testem a termen kívül, az ajtóban lapulna meg, lehetőleg észrevétlenül. A senpai az előbb elintézett bandita alakjában bekísérhetné a klónomat a terembe, mondván, hogy elfogott egy betolakodót. Ezzel a kis trükkel több hullámban megtudnánk téveszteni a bentlévőket, az igazi testem pedig a termen kívülről szintúgy lesből lendülhetne akcióba. - vártam egy kicsit, hogy a senpai is végiggondolja a tervemet, mennyire kivitelezhető, mennyire reális, esetleg nincs-e valami észrevétele, nem akar módosítani benne valamit. Ha a kawarimis megoldás marad, akkor egy a közelben lévő tárgyra helyezek egy robbanójegyzetet, majd azon hajtom végre a technikát. Így ha odabent eldurvulna a helyzet, egy nemvárt robbanással komoly károkat tudnék okozni. De ez majd egy kicsit későbbi felvonása része lesz..