A Monara-Völgy

Uchiha Madara Vas. 24 Nov. 2013, 11:17

Egy nagyobb völgy, nem messze Kumogakure no Sato-tól. Az egész völgyet egy hatalmas erdő tölti ki, elszórtan épültek ki kisebb falvak és vadászházak, leginkább patakok mellett. A völgyben élők vadászatból élnek.

**Hiraga Natsu** Vas. 24 Nov. 2013, 12:41

//Uchiha Madara//

- Épp időben, fiam. - köszöntöttek egyből, amint beljebb léptem az irodába. A hang azonban ismeretlen volt. Előző küldetésem is ugyan itt kezdődött és akkor lehetőségem volt közvetlen közelről, személyesen találkozni magával a Raikage-val, de ez a hang nem az övé volt. Egy hasonló fizikai adottságokkal megáldott férfi ült az asztal mögött, ő fogadott. Nyilvánvalóan a Raikage máshol tartózkodik. - gondoltam magamban - Elvégre háború van... A teremben volt még két másik személy is, de nekik még nem tulajdonítottam különösösebb jelentést, mert a Raikage helyettese szinte azonnal belekezdett a küldetés részleteibe. Elővett egy térképet, mutogatott és magyarázott. Egy közönséges tolvajbanda vezetőjét kell elintézni - élve, vagy halva. Majd a kémek jelentése alapján nemcsak a búvóhelyük, erődítményük pontos helyét mutatta meg, de annak felépítését is. Hmm, ez hasznos lehet majd.
- Egy új csapatot hoztunk létre, a mai naptól fogva ti hárman fogjátok alkotni az 5-ös csapatot. Most pedig, indulás. - fejezte be mondandóját, majd a térképet, rajzot odaadta a teremben lévő tőlem idősebb személynek, aki nyilvánvalóan a csapat tagja lesz.
Kiérve a szabadba, a férfi bemutatkozott, és megtudtam, hogy nem csakhogy a csapat egyik tagja lesz, hanem a vezetője is. Jobban megnézve, nem is meglepő. Ránézésre is meg lehetett állapítani, hogy idősebb és tapasztaltabb is nálam. Hagyományos Kumoi felszerelést viselt, egy méretes katanával, mint azt ahogy errefelé szokás. Illetve közölte még, hogy raiton elem használó, ami szintúgy nem túl meglepő a Villám országában. Minimum chunnin szintű lehet a fickó. - állapítottam meg a ezt a teljesen egyértelmű dolgot, hisz biztos nem véletlenül lett ő a csapat vezetője. Ezek után megszólalt a csapat harmadik tagja is:
- Én Shu vagyok, de a barátaim csak Bo-nak hívnak, mert a genin vizsgán egy bottal győztem le ellenfelem, azóta is fegyverekkel harcolok. És te ki vagy? - nézett rám kérdően velem nagyjából egyidős szőke hajú genin srác.
- Hiraga Natsunak hívnak, örvendek a találkozásnak. - feleltem egy mosollyal az arcomon. Nem kívántam többet mondani magamról, tulajdonképpen nem is tudom, hogy mit is mondhattam volna. Nem vagyok egy bunkó, flegma alak, azonban a társalgás sem feltétlenül az erősségem.
Ezek után szinte azonnal indultunk, voltaképp már mindenki elkészült a nagy útra, így hát nem vártunk tovább. Kiértünk a városból, majd Kano-senpai egyenesen az említett völgybe vezetett minket. Pár órányi menet után megpillanthattuk azt a hatalmas erdőt, ahova az utunk vezet. Látszólag teljesen nyugodt, és háborítatlan volt, nem volt semmi jele annak, hogy a fák sűrűjében gazemberek lapulnának. De talán épp ezért tudtak mindeddig fennmaradni az átlag embereket fosztogatva, azonban a képzett shinobik ellen nincs menekvés. Mikor már dél fele járhatott az idő, végre elértünk az erdő széléhez, lassan ténylegesen kezdetét veszi a küldetés.

Uchiha Madara Csüt. 28 Nov. 2013, 10:19

A sziklás táj hamarosan kiegyenlítődött, egyre nagyobb számban jelentek meg a síkságok és a völgyekkel körbezárt területek. A ti utatok is egy ilyen völgy felé vezetett, mégpedig a Monara-Völgybe.
A völgy különlegessége, hogy a két oldalt futó hegység egy-egy bejáratot alkot a völgy belsejében lévő erdőbe. Az erdő pedig nem kevés vadásznak és vadnak ad otthont. A vadászok kis falvakat hoztak létre, pontosabban a már ott lévő falvakat használják fel a vadászásra, ám ezen kívül különböző feldolgozó falvak is létrejöttek, ezek a leölt állatok bőréből és húsából készítenek ruhákat, tárgyakat, ételeket. A völgy falvai jó kapcsolatotápol a fővárossal, a legfinomabb húsok innen kerülnek ki, valamint ha Kumogakure utcáin sétál az ember és találkozik egy állatbőrből készül ruhát viselő személlyel, biztos, hogy innen származik a ruha.
A völgy bejárata előtt álltok, a két oldalsó lánchegy közötti bejárónál. Egy út vezet be, pontosabban egy ösvény, hiszen a bejáratban is már fák sorai állomásoznak, igen magas, széles lombkoronájú fák.
- Megérkeztünk, odabenn óvatosnak kell lennünk, hisz az állatok mellett a vadászokra is figyelni kell, nehogy vadnak nézzenek - szólt a mesteretek, majd előre indult. Gyalog indultok meg az ösvénynek, amely tekergőzik jobbra-balra, majd egy körülbelül 20 perces séta után egy kis faházhoz értek. A faház előtt két férfi beszélget, íjjal a hátán. Mesteretek közelebb lép.
- Szép napot uraim. Tudnának segíteni nekünk? - intett mesteretek.
- Miben segíthetünk - lépett közelebb az egyikük.
Mesteretek felvázolta a helyzetet, ekkor a két vadász összenézett, majd válaszoltak.
- Igen, ezek a banditák nem ismernek kegyelmet. Nem csak a bőrkészítményeket és az élelmet lopják, hanem túszul ejtettek a minap egy asszonyt és két gyermeket is. Épp most terveztük meg a faluba való behatolást, örülünk neki, hogy a főváros nem feledkezett meg rólunk. Jöjjenek be, a házban mindent elmondunk.
A két férfi besétált a házba, ti követve őket. Egy nagy asztalhoz sétáltatok, ahol összetekert tekercsek álltak. Az egyiket felvette a férfi, majd szétnyitotta.

A Monara-Völgy Falu_rajz_www.kepfeltoltes.hu_

A falu alaprajzát tartalmazta. Ahogyan azt a vezető is mondta, a falut egy magas fal keríti körbe, egyetlen bejárata van csupán. A bejárat után két-két épület található az ösvényen, ezeket korábban raktárként használták, most az összelopott vagyont tartalmazhatja, ám ki tudja, melyik házban vannak épp banditák. A létszámuk, az elmondások szerint úgy 6 és 10 közé tehető, ám shinobi vezetőről nem tudnak a vadászok. A két férfi megmutatja nektek a faluhoz vezető ösvényt, valamint egy ideig el is kísérnek titeket.
A faluba bejutni nem lesz egyszerű, két férfi is áll a kapuban, és ki tudja, hányan vannak még belül. Tervezz, taktikázz, a következő körben irányíthatod az njk-kat, de csak tervezz még. Ha kész a terv, akkor írd le, hogy megkezded.

**Hiraga Natsu** Csüt. 28 Nov. 2013, 18:58

//Uchiha Madara//

- Megérkeztünk. - szólalt meg a senpai, amikor odaértünk a völgy bejáratához. Hatalmas fák terültek két oldalt ezen a bejárati ösvényen, amit hamarosan be is jártunk. Elindultunk felkutatni a rablók fészkét, ám azonban előtte - nagyjából 20 perces séta után - egy kis faházat pillantottunk meg. Előtte két íjjal felfegyverkezett férfi beszélgetett, nyilvánvalóan helyi vadászok lehettek. A senpai beszédbe elegyedett velük, ők pedig segítőkészek voltak. Be invitáltak a kunyhójukba, majd némi információt kaptunk a banditákról, azok számáról, továbbá a falujuk alaprajzát ábrázoló tekercset is mutattak. Tehát olyan tíz főnél több ellenfélre a vadászok elmondása szerint nem kell számítanunk. - tanakodtam magamban - Elvileg... Megtudtuk még, hogy a banditák emberrablást is elkövettek, történetesen egy asszonyt és két gyereket ejtettek foglyul. Ezek után a vadászok megmutatták azt az utat, ami a banditákhoz vezet, sőt egy darabig még velünk is jöttek.
A fák és bokrok takarásából mostmár jól láttuk, hogy a falut hatalmas fafal veszi körbe, mint azt ahogy korábban elmondták nekünk. Velünk szemben volt a bejárati kapu, előtte két őrrel. Az 5-ös csapat mindegyik tagja egyenlőre még csak meglapult és gondolkodtunk. A természet alaphangjain kívül csend volt, de ezt a csendet hamarosan Kano-senpai halk, suttogásszerű beszéde törte meg:
- Nos fiatalok.. Ideje előállni valami tervvel. Hadd halljam az ötleteket.
Talán mondania sem kellett volna nekem ezt, hisz én már akkor elkezdtem tervezgetni, amikor a Raikage helyettese megmutatta a falu tervrajzát, később pedig a vadászok újabb információval szolgáltak, így mostanra már elkészült a tervem. Hála az előregondolkodásomnak én szólaltam meg hamarabb, Bo-t megelőzve, persze csak halkan.
- Először is... - kezdtem bele - a fal. Legjobb megoldás az lenne, ha valahogy feltűnés mentesen megmásznánk, vagy hasonló, de ez a jelenlegi tudásunk szerint nehezen kivitelezhető lenne. - néztem fel egészen a fal magasba nyúló tetejéig - Tehát marad a kapu. - pillantottam az említett bejárat felé - Remélhetőleg az információink helyesek, és tényleg csak ez az egy bejárat létezi, éppen ezért szerintem nem szükségszerű végigjárni a falat, másik bejáratot keresve. A fontosabb dolog a másik, sokkal kétesebbnek tűnő információ, mégpedig a banditák száma. A vadászok elmondása szerint nincsenek többen tíz főnél, ám azonban ha ez az adat téves, komoly bajba kerülhetünk. Egy helytelen információ nagyobb veszélyt jelent, mint az információhiány. Tehát számolnunk kell több ellenfélre is, éppen ezért nem támadhatunk frontálisan a kapunál lévő két őrre, túl nagy lenne a feltűnés.
Eddig gyakorlatilag csak elemeztem a helyzetet, most következik a tényleges tervem.
- Mivel a banditák túszokat is ejtettek, ezt kihasználhatjuk a figyelemelterelésben... Egy henge no jutsu segítségével felveszem az egyik vadász alakját, és nyíltan kiállok a két őr elé. Az elrabolt nő férjének adom ki magam, és könyörgök, hogy engedjék őt és a gyerekeket szabadon. Ezzel talán eléggé el tudom terelni a figyelmüket, míg a senpai és Bo két oldalról, szorosan a fal mentén, a kellő pillanatban egyetlen egy csendes és hatékony ütéssel kiiktatnátok az őröket. Remélhetőleg a fal körül nincs semmiféle csapda, bár sosem lehet tudni... Bo. - néztem a fiúra - amennyiben szerepet akarsz cserélni velem, én benne vagyok. Csak mivel az én tervem, úgy gondoltam, hogy én leszek a csali, de választhatsz szerepet. - fejeztem be ezzel a mondandómat, majd csakhamar rájöttem, hogy talán túlzásba vittem a dolgokat, ezért a senpaihoz fordulva gyorsan bocsánatot is kértem - Elnézést Kane-senpai. Kicsit elragadtattam magam. - ült ki egy kicsit idétlen vigyor az arcomra.
Ha mindketten elfogadják a tervem, akkor remélhetőleg mindenki elhelyezkedik a megfelelő pozíciójába és elkezdhetjük a terv végrehajtását.

Uchiha Madara Pént. 29 Nov. 2013, 12:56

Mestered és Bo csak állt előtted, hallgatva terved, látszott az arcukon, gondolkodnak.
Ám mikor belekezdtél a terv azon részébe, ahol átruháznád Bo-ra a feladatot, mestered félbeszakított.
- Natsu, a terv szinte tökéletes, érettebb vagy kortársaidnál, ám nem engedhetem, hogy egyetlen geninem, chunnin-om vagy akár jouninom is csali szerepet töltsön be. Veszélyes. - ekkor mestered elfordul, majd lép egyet - Én leszek a csali, készüljetek. Csendben kell megközelítenetek. - majd egy általatok ismert technikát alkalmazva felveszi a vadász külsejét. - Indulás.

- Szemetek - dob egy követ egy férfi a kapuban álló két őr felé. - Adjátok vissza az asszonyom. vagy esküszöm, hogy - dob ismét egy követ. - Adátok vissza - dől össze, a térdére esve.
- Mutassuk meg neki, mit kap az ilyen. - mosolyodott el az egyik őr a lelkileg padlón álló férfi előtt.
- Nézz már rá. Szerintem öljük meg itt helyben - köp egyet a másik.
Mindeközben a fal mellett végigosonva a két genin sikeresen az őrök mögé jutott, és egy egy jól irányzott csapással a földre terítette az őrt.
Bo a nála lévő katana markolatával egy olyan súlyos csapást mért ellenfelének tarkójára, hogy az azon nyomban dőlt össze, akár egy zsák. Társa sem járt jobban, a fiatal tervkészítő Natsu sem kímélte az őrt, a maga módján elbánt vele.
- Jól vagytok? - rohan felétek mesteretek.
A két őrt elhúzza a fal tövébe, bokrok mögé rejtve őket. Ekkor mesteretek egy kézpecsétet mutatva létrehoz egy másolatot, ami úgy néz ki, mint az imént leütött őrök egyike.
- Most pedig végig kell kutatni minden épületet. Ti maradjatok kinn addig a klónommal, rejtőzzetek el. - szólt, majd elindult be a faluba.

Amennyiben szót fogadtok, érdemes lenne álcáznotok magatokat, nehogy egy esetleg kisétáló bandita gyanút fogjon.
Azonban ha te is mestereddel akarsz tartani, abban az esetben megengedi, hogy elkísérd és így Bo kinn marad a kapunál a klónnal, te pedig behatolsz a létesítménybe. Ha te is bemész, akkor mestered kiadja a bal oldalon lévő épületek végigjárását, szemléld meg az épület szerkezetét, bejáratokat, ajtókat, az esetleg kiszűrődő hangokat. A végső feladatotok közé tartozik a létesítmény felszámolása, ám amíg a túszok nincsenek biztonságban, óvatosan kell eljárnotok

**Hiraga Natsu** Pént. 29 Nov. 2013, 23:12

//Uchiha Madara//

Apró változtatással, de a tervem végrehajtásra került. A senpai ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen a csali, én pedig nem ellenkezhettem vele. Igazából azért akartam, hogy ne ő legyen a csali, mivel ha nem sikerülne egyetlen egy ütéssel kiiktatni az őröket, akkor a senpai közelebb lenne és intézkedhetne, de remélhetőleg így sem lesz semmi baj, ketten is képesek vagyunk Bo-val egy-egy őrt mozgásképtelenné tenni. Mindez szerencsésen sikerült is. A senpai elterelte a két őr figyelmét, mi pedig Bo-val szorosan a fal mentén, hangtalanul megközelítettük az őröket, és kiiktattuk őket.
- Jól vagytok? - kérdezte Kane-senpai, amire csak bólintottam egyet, majd egy termetes bokorba húztam az imént leütött banditát, így lerejtve azt. Bo hasonlóképpen cselekedett. Ezután a senpai egy klónt hoz létre, amivel felvette az egyik kábult őr alakját.
- Most pedig végig kell kutatni minden épületet. Ti maradjatok kinn addig a klónommal, rejtőzzetek el. - adta ki az utasítást, azonban ezt nem hagyhattam annyiban.
- Senpai! - szólaltam fel - Ha megengedi... Talán jobb lenne, ha én is magával tartanék. Ketten gyorsabban, hatékonyabban végig tudnánk nézni a falu minden részét. - elszántan néztem a mesterem szemébe, remélve, hogy egyet ért velem.
Kicsit elgondolkodott, majd elismerően bólintott egyet, áldását adva az ötletemnek. Nagyon megörültem, hogy eddig minden simán ment, és hogy a senapi is talán nem csak egy buta kis genint lát bennem, hanem egy igazi Kumo-i shinobit, aki hasznos lehet a küldetés során. De mi lesz Bo-val? - futott át az agyamon - Nem akarom, hogy feleslegesnek érezze magát, ám ketten elegek leszünk odabent. Valamit mondanom kell neki, nehogy rosszul érezze magát.
- Hé, Bo! - fordultam felé elszánt tekintettel - Mivel csak két őr állomásozott idekint, nem lenne túl szerencsés, ha mi pedig hárman jelennénk meg a faluban, feltűnő lenne. Éppen ezért... A te feladatod ezek szerint a kinti terep őrzése lesz. Ha netalán történne velünk valami odabent, kell lenni egy csapattagnak a falun kívül is. - mosolyogtam rá, majd egy kézjelet formálva máris felvettem az egyik őr külsejét egy henge no jutsu segítségével. Remélem tényleg nem neheztel rám Bo.. - fordult még meg utoljára a fejemben, de tudtam, hogy mostmár a feladatra kell koncentrálnom.
A senpai-al behatoltunk a faluba, és pont az a látvány tárult elénk, amit az alaprajzon is láthattunk. Egy főút vezetett előre a központi épülethez. Az út két oldalán pedig két-két épület. Kane-senpai intett, hogy enyém a bal oldali két épület, így hát elindultam arra. Mivel az egyik őr alakját már felvettem korábban, így talán csökkentettem a saját lebukásom veszélyét. //Őőőő.. a mester még mindig a vadász alakjában van??// De az, hogy egy közülük való bőrébe bújtam, még nem jelentette azt, hogy nem kellene meglapulnom. Óvatosan közelítettem meg az első épületet, lassan, lehetőleg feltűnésmentesen körbejárva azt, megfigyelve minden lehetséges bejáratot: ajtót, ablakot, föld alatti akármit, tetőt, kéményt - mint a mikulás, mindent. Mindeközben az esetleges kiszűrődő zajokra, hangokra is megpróbáltam a legjobban odafigyelni, hisz tudtam, hogy nemcsak banditákat találhatok, hanem valamelyik épületben kell hogy legyenek a túszok is. Most talán az ő épségben való kijuttatásuk a legfontosabb. Miután végeztem az első épülettel, áttértem a másodikra is, hasonlóképpen járva el mint az előzőnél. Remélhetőleg feltűnésmentesen megy majd minden...

Uchiha Madara Vas. 01 Dec. 2013, 13:01

Mestered beleegyezik, hogy behatolhass vele együtt a faluba, míg Bo őrködik az ajtóban.
EL is indulsz a megadott épületek felé.

Első épület:
Nagy méretű, fából készült ház, amelyen összesen egyetlen ajtó van, még pedig a ház azon falán, amely az út másik végén lévő ház felé néz, tehát a "főút" felőli oldalon. Ablakokat találsz rajta, ám azok olyan magasan vannak, valamint olyan alacsonyak, hogy esélytelen a be, illetve a kijutás. A házból összesen három különböző hangot hallhattál, férfiak hangja. Beszélgetnek, nevetnek. Mintha valamiféle játékkal játszanának, talán kártya. Beszédük kissé ingatag, mintha nem lennének teljesen a maguk ura, talán a kártya mellett egy kis szaké is társult. Nem úgy tűnik, hogy egyhamar elhagyják a házat.

Második épület:
Szerkezete és felépítése megegyezik az első házzal, egyetlen ajtaja a mellette lévő házzal néz farkasszemet. Az ablakok is stimmelnek, ám ebben a házban sötét van, nem szűrődik ki fény, sem hang. Miután rendesen körbejártad a házat, megállapíthatod, vagy alszanak benn, vagy a ház üres.

A főépület összesen három emeletből áll- Messzebb van a négy épülettől, ajtaja ki van világítva, két férfi áll előtte, karddal az oldalukon. a földszinten lévő ablakokon talán bejuthattok, amennyiben nem akartok az őrökkel összefutni. Az épület földszintjén és harmadik emeletén fény világít ki az ablakokon, ám a második szint teljesen sötét. A ház tetőszerkezete lehetővé teszi, hogy akár a falon is megmásszátok az épületeket, esetleg egy gyors támadással iktatjátok ki az itteni őröket is. Jól fontold meg, melyik épületbe hatolsz be és miként.

**Hiraga Natsu** Hétf. 02 Dec. 2013, 16:35

//Uchiha Madara//

Úgy tűnik minden a terv szerint halad. Szinte feltűnés nélkül derítettem fel a terepet, nem ütköztem ellenállásba. A falu bal oldali két épületét bízta rám a senpai, amit én alaposan felmértem. Az épület elég nagynak volt mondható, és fafalai a magasba nyúltak. Számomra feltűnésmentesen megközelíthetetlen volt az a néhány ablak, ami szintén magasan helyezkedett el az épület egyes oldalain. Rendes bejárata, tehát ajtaja csak az út melletti oldalon volt. Túl feltűnő lenne ott megkísérelni bejutni.. - kezdtem el agyalni, azonban hamar rájöttem, hogy nem éppen ezzel az épülettel kéne foglalkozni. Ugyanis bentről furcsa hangok szűrődtek ki. Férfiak hangja, nevetések, jókedvű kiabálások. Nyilvánvalóan valami szórakoztatót csinálhattak odabent, feltételezhetően némi alkohollal körítve. Ezekkel egy darabig nem lesz bajom.
A második épület is hasonló volt az elsőhöz, azonban az egyetlen ajtó az előző épület felőli oldalon helyezkedett el. Sem fény, sem hangok, semmit nem lehetett hallani az épületből. Furcsa. Ha jók minden igaz ez egy raktárépület, tehát ez így rendben is van. De mi van ha mégsem… - fordult meg a fejemben a behatolás gondolata, de egyenlőre elhessegettem és haladtam tovább. Pontosabban csak így távolról vettem szemügyre a fő épületet.
Ami elsőnek szemet szúrt az az, hogy az épület három emeletből áll. Az első és a harmadikból fény szűrődik ki, a második viszont sötét. Az sincs kizárva, hogy akár még egy szint legyen az épület alatt. A foglyoknak tökéletes hely lenne... - tanakodtam, bár ez a feltételezés jelen pillanatban teljesen alaptalan, ám elképzelhető. A két karddal felfegyverkezett őr is feltűnt, akik a bejárati ajtót őrizték. Biztosan komolyabb ellenfelek, mint az előző kettő. Egy hasonló gyors, meglepetésszerű támadás nem biztos, hogy működne. Tovább vizsgálódva megállapítottam, hogy a főépületbe a földszint ablakain, vagy akár a tetőre felmászva is bejuthatunk.
Ha újra összefutok a senpai-al, és ő nem talált semmi érdekeset, akkor javaslom neki a főépület, második elmeletét. Talán meg tudnánk mászni a falakat, és egy ablakon keresztül bejuthatnánk az épületbe. Remélhetőleg a főépület oldalát széles ívben a falu fala felé megtudjuk úgy közelíteni, hogy a két őr nem szúr ki minket.
Amennyiben nem futok össze a senpai-al, a keresésére indulok, nem kezdek el egyéni akcióba.

Uchiha Madara Csüt. 05 Dec. 2013, 14:07

Miután sikeresen felderítetted a rád bízott két épületet, nem maradt más épület, csak az előtted álló főépület. Az ajtajában álló őrök hasonlóan voltak felfegyverkezve, mint a kinn állók.
Egy árny suhan mögéd egy szempillantás alatt.
- Mit találtál, Natsu? - kérdezi a hang a hátad mögött. Mestered volt az.
Miután beszámolsz róla, mestere elemzi a helyzetet, az ő oldalán két csendes, talán üres épület állt. Talán nincsenek annyian, hogy az összes házat kitöltsék, így raktárként vagy más célokra használhatják az épületet.
- Remélhetőleg a barátaink még sokáig fognak játszani benn, nem fognak zavarni minket.
Mestered a ház falát nézte, amely eltakart titeket a főépület előtt álló őrök elől. Lábát felhelyezte, majd annyit mondott,
- Maradj itt - és fellépett a ház falára majd lábait váltva felfutott. Hihetetlen látványt nyújthatott egy genin számára, aki talán először látta a fára mászás technikáját.
Alig egy percen belül mestered ismét visszatért a fal oldalán.
- Ahogy elnéztem, az őrök teljesen elfoglalják a bejáratot, a lámpafénye teljesen megvilágítja őket. Nem lenne jó döntés őket is kivonni a forgalomból, gyorsan kell bejutni a házba, mindezt a lehető legnagyobb csendben. - majd egy pillanatra elgondolkodott.
- A második emeleten nem égtek a lámpák, azonban a harmadikon úgy szint élet lehet, mint az elsőn. Legjobb lenne, ha a második emeleten hatolnánk be - intett, hogy kövesd.
A sötétbe borított ház fala mellett osonva eljutottatok a főépülethez. Mestered átkarol és felemel, majd gyors lépésekkel egy-kettőre a második emelet előtt találjátok magatokat a tető párkányán. Az ablakot halkan kinyitja egy szerkezet segítségével, végre bejutottatok az épületbe.
- Natsu, az egész szintet át kell vizsgálni, addig nem mehetünk más szintre, amíg nincs az egész bejárva.

A szinten találsz összesen 6 termet, mind egy folyosóról nyílik, a termekben különböző tárgyak, értékek, helyenként papírok, szakés üvegek és kések, kunaiokat találtok. Semmi, ami hasznos lenne, hacsak nem lopni vagy inni jöttetek ide. Miután a szint megvan, mestered újabb ötlettel áll elő, először az első, majd a harmadik szinttel folytassátok. A folyosó végén található lépcsőfordulóig írj, hogy megindultok lefelé.

**Hiraga Natsu** Csüt. 05 Dec. 2013, 17:57

//Uchiha Madara//

Nem kellett sokat várnom a senpai-ra, ő hamarabb megtalált, mint én őt.
- Mit találtál, Natsu? - kérdezte.
- Az első épületben jókedvűen iszogatnak, kártyázgatnak a banditák, szerintem nem lesz velük bajunk. A másodi épület valami raktárféleség lehet, mert kívülről teljesen üres, és sötét. - számoltam be röviden és tömören a megszerzett információimról.
- Remélhetőleg a barátaink még sokáig fognak játszani benn, nem fognak zavarni minket. - jelentette ki, majd elmondta, hogy az ő két épülete is valószínűleg raktárként funkcionál.
Még mielőtt bármit mondhattam volna, a senpai arra intett, hogy maradjak ott ahol vagyok, míg ő a szemem láttára szó szerint felsétált a faház falára. Aztaaa! - csodálkoztam, talán az arcomon is meglátszott - Ezt én is tudni akarom! Őszintén szólva tisztában voltam vele, hogy ez lehetséges egy shinobi számára, de a látvány eléggé magával ragadott. Kis idő múlva megjelent és közölte velem a látottakat és a tervet is. A második emeletre fogunk bejutni, ahol pillanatnyilag sötét van. Így talán nem leszünk feltűnőek. Sikeresen elosontunk a főépületig, ott a senpai megragadott, és velem együtt felsétált a függőleges falon, egészen a már említett második emeletig. Itt az ablakon keresztül bejutottunk az épületbe.
- Natsu, az egész szintet át kell vizsgálni, addig nem mehetünk más szintre, amíg nincs az egész bejárva. - adta ki a parancsot, amire én egy határozott bólintással jeleztem, hogy megértettem.
Lassan elkezdtem felderíteni az emeletet. Egy központi folyosóról nyíltak különféle termek. Túl nagy jelentősége, funkciója egyik helyiségnek sem volt, némelyik pedig elég rendetlen volt. Szakés üvegek szerte széjjel, kunai-ok, kések, papírok, néhol értékes tárgyak. Ezek sem a rendmániájukról híresek- jegyeztem meg magamban.
Idővel átkutattuk az egész szintet, és mindketten megállapíthattuk, hogy semmi jelentős dolgot nem találtunk, így azt javasolta a senpai, hogy először az első, később pedig a harmadik emeletet is nézzük meg. Ismét a már-már szokásos beleegyezéses bólintás és lassan megindultunk a folyosó végén található lépcsőfordulóig, elindultunk lefelé. Zajtalan léptekkel próbáltam meg haladni, kezemben egy kunai-al, amit nemrég vettem elő övtáskámból. Itt már számíthatunk fogadtatásra is. - jegyeztem meg magamban - De nem lenne túl szerencsés összetűzésbe keveredni a banditákkal. Könnyen magunkra hívhatjuk nemcsak a kint őrködő két kardos fickó figyelmét, de akár az egész épületet is. Óvatosnak kell lennem. - elszántan haladtam előre, egy esetleges harcra is felkészülve.

**Hiraga Natsu** Hétf. 09 Dec. 2013, 16:53

//Uchiha Madara
Elnézést kérek a szörnyen gyenge postért, de erőteljes ihlethiány lépett fel most nálam Crying or Very sad

//

Amint egy lépcsőfokot is lejjebb haladtam, máris nyikorogni kezdett az öreg deszka a lábam alatt. Azonnal megálltam, remélhetőleg ez még nem keltette fel senki figyelmét sem. Az alsó emeleten, ahova éppen tartottunk, láthatóan fény szűrődött fel, majd hangok is társultak hozzá:
- Hamarosan a főnök elküldi levelét a falunak, onnantól kezdve pedig gazdagok leszünk - nevetett fel egy bandita.
- Ja, ezekért a férgekért sok lóvét kapunk hamarosan. - mondta egy másik férfi is, majd ő is nevetni kezdett.
Végül pedig egy elhalt hang is párosult az előző kettőhöz, de nem lehetett érteni. Van egy sanda gyanúm, miszerint a harmadik hang egy túszé. Mindemellett minimum két banditával kell számolunk odalent, és az ajtóban lévő másik két őr is elég közel van, így nem csaphatunk zajt. Tehát... - szokás szerint pörögtek agyam fogaskerekei - Ismét a jó öreg, eddig bevált trükkhöz kell folyamodni: álcázás. Ha én és a senpai egy-egy bandita képében megyünk le a lépcsőn, talán nem tűnik fel nekik a dolog, így a hangos lépcső sem zavarhat be. Feltűnésmentesen mögéjük mehetünk, és egy gyors mozdulattal kiiktathatnánk őket.
Pár pillanat múlva már két banditának álcázott shinobi haladt határozott léptekkel lefelé ha rozoga lépcsőkön. Három katanával felfegyverkezett bandita, és egy megkötözött nő volt látható, ő volt a túsz. A banditák egyből a felénk kaphatták a fejüket, ám első ránézésre nem lepleződhettünk le. Kunaiomat visszarejtettem ruhámba, nehogy kiszúrják.
- Hogy bírja? - szólaltam meg lehetőleg mély hangon, amolyan igazi gonosztevő banditához hasonlóan. Legalábbis így szerettem volna. Úgy érzem muszáj volt valamit mondani, mert különben túlságosan feltűnő lehetne két néma alak, lefele a lépcsőn. Amennyiben az álcánk még mindig sértetlen, tehát nem lepleztek le, megpróbálunk úgy elhelyezkedni a senpai-al, hogy én bandita közvetlen közelében legyen, a senpai pedig nagyjából úgy a másik két bandita között. Így talán kevésbé feltűnő, mintha mindketten egy-egy bandita mögé sunnyognánk. A megfelelő pillanatban összenézünk a senpai-al, így jelet adva egymásnak és támadásba lendülünk. Én lehetőleg hátulról egy erőteljes ütést mérek az ellenfelem fejére, majd ezzel egyidőben befogom a száját, nehogy kéretlen hangok csússzanak ki rajta. A senapi a másik két őrrel foglalkozik. Lehetőség szerint egy villámgyors mozdulattal egyszerre indít halálos támadást mindkét őrre, akár dobófegyverekkel, de ha közelebb vannak, akkor akár közelharci fegyverekkel is megteheti. Mindezt próbáltuk a lehető legcsendesebben véghezvinni, ugyanis az épület előtt álló két őr sem valószínű, hogy süket, és már egész közel lehetünk hozzájuk, maximum egy-két fal választ el tőlük. Ha eddig simán ment minden, akkor van három ájult őr, és egy túsz a teremben. Jobban szemügyrevettem a megkötözött nőt. A túszt nem hagyhatjuk itt, elengedni sem engedhetjük, hogy menjen amerre lát. Legjobb megoldás, ha velünk jön. Ebben az esetben viszont az álcázás már nem biztos, hogy működni fog. Az eszméletlen banditákat sincs értelme elrejteni, mert a túsz hiányzását úgyis észreveszik. Mindezt halkan elmondtam a senpai-nak is, ismertettem vele gondolataimat, a végső döntést úgyis ő fogja majd meghozni.
Mindezek után valószínűleg a harmadik emeletet fogjuk átkutatni. Felépítése hasonló a másodikéhoz. Egy központi folyosóból nyílik sok-sok terem, ezek nagyrésze azonban zárva van. Az emeleten világosság van, főleg az egyik szoba az ami kitűnik a többi közül. Elsőnek is azért, mert szabad a bejárás abba a terembe, másrészről pedig nagyon furcsa az egész. Rossz előérzetem van... Lassan és óvatosan közelítünk a kívülről csendes szobához, ki tudja milyen meglepetéseket tartogat nekünk...

Uchiha Madara Csüt. 12 Dec. 2013, 12:20

A lépcső tetején megállva terveztétek el a következő lépésetek. A hangokból kiszűrhettétek, legalább négy személy tartózkodik.
Egy újabb ötlet merült fel bennetek, banditák bőrébe bújtok, és így vegyültök el az alsó szinten, azonban egy dologra nem gondoltatok.
Ahogy a vadász is mondta, a falut egy kis létszámú, talán 10-12 személy vette be. Ez a néhány személy ismeri már annyira a csapatot, hogy feltűnjön neki, valami nincs rendben. Szerencsétekre a három banditából kettő a túsz körül legyeskedett, és csak a harmadik személy fordult felétek, hála a rossz fényviszonyoknak és a teljes biztonságérzetnek, majd intett és ő is a civil felé nézett.
Egyikük egy kést forgatott a kezében, melyet lassan emelt néha a lány felé, aki sikítani próbált, ám nem tudott. Látszott rajta, nagyon fél, sír. A banditák élvezték a helyzetet.
Kérdésedre csak nevettek.
- Egész jól. Lehet, hogy másképp is eljátszhatnánk vele. - vetette fel az ötletet a kést tartó férfi, majd közelebb lépett. A lány jelenléte olyan szinten terelte el a figyelmüket, amely elegendő volt ahhoz, hogy a hátuk mögé osonjatok és egy-egy kunait döfve testükbe végezzetek a banditákkal. A lányt eloldozzátok, az álcát azonban felesleges fenntartani, hiszen z előtérben három férfi fekszik, vörös vérrel festve a padlóra. Ha nincs a lány, a banditák biztosan kiszúrnak titeket, így az álca nem működik, hacsak nem olyan alakját veszitek fel, akik ismertek a "falun" belül.
A lány remegő testtel könyörgött, ne hagyjátok egyedül, habár ez ellentmondott mestered gondolatainak, mégis jobbnak látta, ha magatokkal viszitek.
- Az édesanyám. Fenn van. - ejti ki száján remegő hanggal a lány. - Az emeleten van. A többieket egy másik épületbe zárták, csak minket hoztak ebbe a házba.
A lány hatalmas segítséget adott, így már tudjátok, merre is kell menjetek.
Az emeleti teremben egy asztal mögött ül egy férfi, ruházata sokkalta díszesebb és drágább, mint a többi férfié, valószínűleg ő lesz a főnök. A teremben még három másik bandita is áll, ketten egy szék mellett állnak, melyen a lány anyja ül. A harmadik bandita pedig a főnök mögött áll. ha beléptek a terembe, a főnök és a három másik egyből rátok fog figyelni, így okosan kell eljárnotok. Valamint döntenetek kell arról is, mi lesz a lánnyal, ha meglátja az édesanyját, nem biztos, hogy előnyös mozdulatokat fog cselekedni.

**Hiraga Natsu** Csüt. 12 Dec. 2013, 19:17

//Uchiha Madara//

- Az édesanyám. Fenn van. - rebegte a lány, miután eloldoztuk. - Az emeleten van. A többieket egy másik épületbe zárták, csak minket hoztak ebbe a házba.
- Többieket? - szólaltam meg megdöbbenve - Minket úgy informáltak, hogy csak három túszt ejtettek az aljas banditák. - dühös tekintettel néztem le a hullákra - Biztos a kinti, csendes épület valamelyikében vannak a többiek. - mondtam a senpainak.
A lányt nem hagyhattuk itt egyedül, így hát magunkkal vittük. Lassan mentünk fel a harmadik emeletre. A lánnyal még gondok lehetnek. - elmélkedtem a lépcsőn haladva, miközben végigmértem a lányt - Félő, hogy túl heves érzelmi reakciókat vált ki belőle, ha meglátja az édesanyját egy olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint amiben ő is volt nemrég. Elkezdtük csendben átkutatni az emeletet, sok ajtó zárva volt. Mit is kezdhetnénk a lánnyal, mit is... - már-már olyannyira megbámulhattam szegényt, hogy ez akár még fel is tűnhetett neki, pedig csak a gondolataimba mélyedtem bele.
Már nagyon közel jártunk a kivilágított teremhez, ahol elvileg a lány anyját tartják fogságban, nyilvánvalóan őrök is védik. A kis csapatunk megállt, majd intettem a lánynak, hogy maradjon ott ahol van. Remélhetőleg hallgat rám, vagy ha rám nem is a senpai-ra biztosan. Csak pár lépést tettünk előre, még mindig kellő távolságban a már említett teremtől, egyben pedig kellő távolságban a lánytól, sugdolózni kezdtem a senpai-nak:
- Nem lesz ez így jó. Nem hagyhatjuk, hogy meglássa az anyját, valahogy maradásra kell bírni, vagy hasonló... - intéztem mesterem felé ezeket a szavakat, jelezve neki, hogy ezt a feladatot rá bíznám. Rám nem valószínű, hogy hallgatna, ha pusztán szóval próbálnám meggyőzni. Ezért is bölcsebb döntés, ha a senpai-ra bízom ezt, nem is beszélve arról, hogy akár még valami hasznos kis technikája is lehet.. Reménykedtem a legjobbakban.
- Mindemellett... - kezdtem újabb elmélkedésben, egy terv készült kiforrni a fejemben - Nem sétálhatunk csak úgy be a helyiségbe, mert a tússzal bármikor végezhetnek. - ekkor a pár méterre lévő lányra tekintettem, remélhetőleg nem hallja a kis beszélgetésünket , majd ismét a senpai-ra néztem - Két már ismert őr alakját felvenni is egy megoldás, de nekem talán van egy jobb ötletem. Én egy kawarimit használnék, az igazi testem a termen kívül, az ajtóban lapulna meg, lehetőleg észrevétlenül. A senpai az előbb elintézett bandita alakjában bekísérhetné a klónomat a terembe, mondván, hogy elfogott egy betolakodót. Ezzel a kis trükkel több hullámban megtudnánk téveszteni a bentlévőket, az igazi testem pedig a termen kívülről szintúgy lesből lendülhetne akcióba. - vártam egy kicsit, hogy a senpai is végiggondolja a tervemet, mennyire kivitelezhető, mennyire reális, esetleg nincs-e valami észrevétele, nem akar módosítani benne valamit. Ha a kawarimis megoldás marad, akkor egy a közelben lévő tárgyra helyezek egy robbanójegyzetet, majd azon hajtom végre a technikát. Így ha odabent eldurvulna a helyzet, egy nemvárt robbanással komoly károkat tudnék okozni. De ez majd egy kicsit későbbi felvonása része lesz..

Uchiha Madara Hétf. 16 Dec. 2013, 08:39

A lánnyal együtt felsétáltok a harmadik emeletre, majd visszavonulva kupaktanácsot tartotok. Mestereddel egy véleményen vagytok, nem szabad a lányt bevezetni a terembe, ki tudja, mit tenne?
A kawarimi ötlete az idősebb shinobi fejében is megfordult, azonban hozzáfűzött néhány szót.
- Azért a robbantással vigyázzunk, elvégre a túsz is benn van. Ne robbantsuk fel a fejünk felett a tetőt. - így a robbanójegyzet zsebedben maradt. Egy bútordarabot sikerült kiválasztani a célnak. Készenlétben kellett várnod, a terem mellett megbújva, ha mestered lelepleződik, akkor is a meglepetés ereje a kezetekben van. A csapatvezető megindult a klónnal, megállt az ajtónál és kopogott.
- Hm!? - érkezett a válasz. Benyitottak.
- Hát ez meg? - kérdezte az asztal mögött ülő férfi.
- A ház előtt bóklászott, biztos a vadászoktól szökött el. Mi legyen vele? - játszotta szerepét a shinobi.
- Hozd ide, majd megmutatjuk neki, mit kapnak a bóklászók- nevetett, majd intett a teremben tartózkodó három banditából kettő mosolyogva közelített felétek, pontosabban a klón és az álruhába bújt férfi felé.

Ekkor váratlan fordulat vette kezdetét. Mestered egy gyors mozdulattal kunait ragadott, majd a vezető elé ugorva nyakához nyomta azt.
- Vége a játéknak - szegezte rá a fegyvert. A férfi csak állt és bámult. A hirtelen jött támadás teljesen meglepte őt, nem tudott felkészülni, valamint mit tehetne egy hétköznapi bűnöző egy shinobival szemben? A nőt biztonságos helyre vezettétek, majd a banditafőnököt vezetve kisétáltatok az épületből.
A kinn lévő emberek mind fegyvert ragadtak, ám nem mertek támadni. Végigvezetve a főnököt, elsétáltok az egyik épület elé, az ajtót kinyitotta, majd kiengedhettétek a civil rabokat. A banditavezér tevékenységeinek ezennel vége, a vezetői irodában majd számolni fog bűneivel. A vadászok visszakapták asszonyaikat és gyerekeiket. A küldetés sikeres volt.

Az aktivitásért, a hosszú, jól megfogalmazott postokért, valamint a szép gondolatmenetért, a szép játékért felírhatsz az adatlapodra + 17 Chakra-t, valamint 3000 Ryo-t.
Amennyiben folytatni szeretnéd a kalandot az elem feloldásával, akkor kérek egy postot ide. A részleteket pmben beszéljük meg.

**Sasaki Haru** Csüt. 25 Szept. 2014, 10:53

//Dei//

Nem olyan régen érkeztem vissza egy küldetésemről, amiben egy alak rejtélyes eltűnésére kellett fényt derítenem. Eléggé morbid volt, amit a végén átéltem, de már túlságosan hozzászoktam, ez a shinobik élete. Olyan kiszámíthatatlan, mégis meglepetéseket már nem igazán tud okozni, pláne, ha ebben a világban élünk.
A Raikage palotájába érkeztem, hogy egy újabb küldetést vegyek fel, úgy gondoltam, nincs időm a lustálkodásra, már nem mintha azt is tenném. Mabui fogadott a Raikage helyett, amit nem bántam, a Raikagét aligha látom.
A karaván, amit említett, csak pár szót hallottam róluk, de egyáltalán nem olyat, amiből valami információt is nyernék. Színészek! Egy érdekes feladat. Mindig is szerettem a színészeket, már csak ha arra gondolok, hogy jó magam is írtam egy színdarabot, hogy besegítsek a falusiak életében a szűkölködő hétköznapok miatt. Hála az égnek, most már nincs mire gondjuk és egyébként is tudják, hogy hozzám bármikor fordulhatnak segítségért, és egyébként is rájuk lesek néhanapján.
Biztosítottam Mabuit afelől, hogy nem kell miattam aggódnia, amilyen kíváncsi természet vagyok, olyan tág szemekkel szemlélem a világot és a körülöttem lévő eseményeket. Mindent megfigyelek, hogy sikeresebb legyek, ha csak egy kő már nem úgy áll, ahogy lennie kellene, megjegyzem.

El is indulok az említett helyszínre, hogy fogadjam a karavánt és a megbízómat. Mivel úgyis erre jönnek, így nem akarok útonálló lenni és akadályozni őket a továbbhaladásban, ezért úgy döntöttem, hogy megvárom őket itt egy fa tövében. Ha jól saccolok, akármelyik pillanatban megérkezhetnek, akkor megkeresem a megbízómat. Még egyszer megnézem a képet jól, hogy biztosra menjek, hogy jó emberhez megyek oda, mert furcsán nézne ki, hogy más elé állítok be azzal, hogy én leszek a kísérője és segítőtársa mindenben.
A messzeségben kisebb foltokat vélek felfedezni, ami egyértelműen utal arra, hogy nemsokára itt lesznek.

Deidara Pént. 26 Szept. 2014, 14:15

Főhősnőnk meghallgatta küldetését, majd jó kedvvel indult útnak, lévén a feladat fogára valónak tűnt. A Monara-völgybe caplatott, ahol egy termetesebb fa árnyékában igyekezett kivárni a karaván érkezését. Túl sokáig nem untathatta magát, a szekérrengeteg rövid időn belül felbukkant a horizonton. Néhány perc elteltével már kocsik tömkelege vette körül, no meg az a jó néhány alak, kik a karavánnal utaztak. Itt aztán mindenféle társaság képviseltette magát. Voltak gyerkőcök, talán tíz évnél fiatalabbak is, de a görnyedt öregemberek sem tűntek ritka látványnak. Olyat is látni lehetett, ki idős kora ellenére igen apróra nőtt csak, sőt még olyanok is felbukkantak, kik elég messziről származtak ahhoz, hogy akcentussal beszéljék a nyelvet.

A járművek hasonlóan sokfélék voltak. Akadtak mozgó raktárnak, kinyitható színpadnak, lakóháznak vagy mini-állatkertnek titulált szekerek is a sorban. Némelyiken ilyen-olyan hirdetések díszelegtek, egy például a "Lenyűgöző Replikátor" nevet viselte, és egy pocakos férfit ábrázolt hat példányban. Más kocsikon vörös lámpák lógtak, testi kényeztetést ígérve a becsábított kuncsaftoknak. Voltak még jósdák, büfék is persze dögivel, és ahogy lassan kezdte a tömeg megtalálni helyét, sátrak és asztalok is előkerültek.

Haru csak kicsit nézelődhetett, úgy vélte, legjobb, ha mihamarabb megkeresi megbízóját. A több tucat szekér között ez nem is oly kis feladatnak tűnt. Szerencsére a kapott kép és némi bolyongás után végül fellelte a nőt, ki éppen egy jóképű sráccal folytatott diskurzust. Főhősnőnk már messziről leszűrhette, hogy Nakano Ayane kissé fennhordja az orrát, bár gyönyörű külseje és rangja miatt ezt valószínűleg sokan elnézik neki. Annyi biztos, hogy sok utasítást osztott ki, így Harunak is be kellett állnia a fogdmegek sorába.

- Szóval te lennél a heti shinobim... - nézett főhősünkre a hölgy. Igen alaposan szemügyre vette a ninját, minden irányból megvizsgálva. Úgy tűnt, elégedett, hogy pontosan mivel, azt azonban nehéz lett volna megmondani. - Örülök, hogy ilyen gyorsan ideértél. Egyelőre segíts a fiúknak pakolni, majd később beszélhetünk. Az ott az én szekerem, ott olykor megtalálhatsz. - mutatott egy rózsákkal díszített kocsira, majd pedig három alakra, kik éppen sátorfelállítással és székrakodással foglalkoztak. Harunak jelenleg csupán annyi dolga volt, hogy nekik segítsen.

**Sasaki Haru** Hétf. 29 Szept. 2014, 18:57

//Dei//

Nem várhattam sokáig, ugyanis azonnal megjelent előttem a karaván. Ami időm volt, az a kis kevéske is, igyekeztem mindent jól szemrevételezni még akkor is, ha tudom, hogy nem érek majd vele sokat, mert csak így, külső alapján nem fogom megtudni, hogy kik azok a rossz szándékú emberek, akikről Mabui beszélt. Megnéztem minden szereket, ami mellett elhaladtam, közben ügyelve arra, hogy a megbízómat ne tévesszem szem elől, mert újrajárhatnám az egész sort, ha elmennék mellette úgy, hogy észre sem veszem.
Végül sikerül megtalálnom, s ami egyből szembeötlik, hogy ugyanolyan, mint a képen, talán élőben élettelibb, persze ki ne lenne képeken másabb?
Kellően üdvözlöm, a megfelelő megszólítással és mellé kissé meghajtom a fejem, persze erre én nem kapok üdvözlő szót. Sóhajtok, persze csak magamban. Miért kapok mindig olyan embereket, akik rangosak? Mindig fennhordják az orrukat, büszkék magukra és érzéseik nincsenek, csak maguk iránt terjesztenek olyan fajta érzelmeket, melyet mások felé nem mernek kimutatni vagy úgy érzik, csak ők érdemlik meg azt a fajta szeretetet, amit ők nyújtani tudnak. Ezért azonban én nem hibáztatok senkit, nincs beleszólásom abba, hogy a megbízóim mit csinálnak. Én csak teljesítem a küldetést, olykor azért próbálok kis vidámságot és örömöt csempészni feletteseim szívébe.
A heti shinobi úgy hangzik, mintha minden héten kapna egy rongyot, amivel felmossa a szemetet, aztán eldobja magától, nincs szüksége rá, mert már véressé tette és túl mocskossá. Azt magam se tudtam volna megmondani, hogy mi ez az alapos végigmérés és mi ez a megmagyarázhatatlan elégedettség a szemében.
Az eszembe véstem a nevét: Nakano Ayane. Véletlenül sem felejthetem el. Nem tudtam, milyen fontos dolga lehet, amiért most nem tud velem beszélni, ugyanakkor mi mondanivalója lehetne, hogy velem beszéljen? Jelentéktelen. Bólintottam, majd utamra indultam, hogy segítsek kipakolni. Lehet, hogy törékenynek tűnök, mert lány vagyok, de ugyanakkor megedzett az idő ahhoz, hogy elbírjam mindazon holmikat, amit vinnem kell. Jeleztem a fiúknak, akikről Ayane beszélt, hogy a továbbiakban én is besegítek, mivel Ayane segítője vagyok a mai naptól fogva. Most jutott csak eszembe, hogy be sem mutatkoztam. Illetlenség! Mindenesetre igyekszem utólag javítani ezt a hibát.

Deidara Csüt. 02 Okt. 2014, 18:06

Haru odalépett a három fiúhoz, hogy a pakolásban segédkezzen. Főként sátrakat, székeket és padokat állítottak fel, meg színpadot, és jó néhány dobozt is hordtak magukkal. Főhősnőnk megismerkedhetett egy apró, lángvörös hajú és hasonló színezetű arcbőrrel rendelkező kiskölyökkel, ki teljesen néma volt és az Arata névre hallgatott. Talán tizenegy éves lehetett, csontsovány és igen félénk, bár lehet, hogy csak az idegenekkel szemben viselkedett így. A másik kettő jóval közvetlenebbnek tűnt. Egyikőjük középmagas, Haru korabeli lehetett, de jóval testesebb. Katsuonak hívták, vállain pedig egy Nobu nevezetű majom ugrándozott valamiféle háziállatként, és ha Haru hagyta, akkor a kis emlős őt is alaposan megvizsgálta, elsősorban a hajában kapaszkodva. A legutolsóként bemutatott tag szerencsére kevésbé tűnt különcnek, mi több kifejezetten kedvesnek látszott. Nem sokkal lehetett beszédesebb Aratánál, és néhány évvel idősebb a többieknél. Arányos testalkatú, jóképű fiúnak tűnt, póló fölé húzott, kigombolt inggel és serdülő szőrszálakkal állán. Hayatonak hívták és a pakolást illetően egyértelműen ő bizonyult a legnagyobb segítségnek.

Miközben feladatuk végezték, számos más alakkal is összefutottak, akik a színészeket és bűvészeket körüllengő előítéleteknek eleget téve rengeteget tudtak beszélni. Ezt azonban a legkevésbé sem bánhatta most hősünk, hiszen rengeteg hasznos dolgot megtudott alig néhány perc alatt. Jól láthatóan két főbb téma foglalkoztatta a karaván tagjait újonnan. Az egyik Ayane, valószínűsíthetően a csapat legsikeresebb, örömlányként kezdett tagjának közelgő produkciója volt. Talán ezzel kapcsolatosan hívatták őt is ide. A másik gyakorta előfurakodó téma ugyanakkor az utóbbi időben megszaporodott lopásokról szólt. Többen aggódtak, hogy a tolvaj, amennyiben még velük tartózkodik, esetleg a kuncsaftok értékeit szemeli majd ki, komoly csorbát ejtve a karaván jó hírnevén.

A pakolás sem tartott örökké, még ha tovább is, mint leányzónk elsőre gondolta volna. Hamar megfigyelte, hogy a shinobi léttel ellentétben, itt ritkán osztogatnak parancsokat, és igen kevés a rangbeli megkülönböztetés is. Mindez igen nagy káoszhoz vezetett, a legtöbben csak csinálták, amit gondoltak, néha pedig összevesztek egymással. Most azonban ő is ehhez a társasághoz tartozott, így kénytelen volt maga dönteni minden cselekedetét illetően, nem várhatott felsőbb utasításokat, hacsak Ayane nem tartogatott még számára valamit a mai napra.

//Bármit szeretnél (jósda, kártya pénzre, nyomozás a tolvaj után, ismerkedés a srácokkal, stb) nyugodtan megteheted. Ez egy kötetlenebb kalandnak lett tervezve.

**Sasaki Haru** Szomb. 04 Okt. 2014, 11:37

//Dei//

Megfigyeltem azokat a fiúkat, akikkel együtt dolgoztam. Látszólag nem sok mindenre volt gondjuk, csak azt csinálták, amit kellett. Nem is tudtam elképzelni, hogy egy karaván vezető nélkül intézi a dolgait, s azok, akik "rabszolgaként" vannak itt elújságolva, azt teszik, amit egy feljebbvaló mond nekik, azt is sajétosan. Végülis ők nem rabszolgahajcsárok. De elég nehéz lehet, ha tegyük fel, vitába szállnak... akkor ki a döntőbíra?
Kicsit sajnáltam a fiatalabbik fiút, nem tudtam eldönteni, hogy magától éhezik, vagy éheztetik. Jobb kedvre derültem, amikor a majom a hajamban ugrándozott, mintha csak egy fészek lenne.
Mindenre figyeltem, azt azonban nem tudtam, hogy melyikkel kezdjek először. Feladatom közé az is tartozott, hogy ügyeljek a tolvajokra, minden bizonnyal a karaván sem szereti, ha meglopják őket, pláne, ha olyan dolgokról van szó, amik szükségesek a produkciójukhoz.
- Fiúk... - szólítom meg őket, hátha figyelnek rám. - Nem vettetek észre valakin valami szokatlant? Tegyük fel a viselkedésében, mintha elhallgatna valamit. Ki az, akitől a legtöbbet lopnak és ki az, akinek a közelébe nem merészkednek? - utóbbi kérdésemmel talán kizárhatok embereket, és valószínűsíthető, hogy akitől még nem loptak, azok között lehet a tolvaj. Persze nem szaladhatok ennyire előre. Megvárom a válaszokat, aztán továbbállok, hiszen annyi érdekességet látok, hogy kedvem támad kipróbálni.
Például a jósda. Jelzek a többieknek, hogy ne haragudjanak, meg már egyébként is végeztünk a pakolással, ha egyéb teendőm van, akkor azonnal visszamegyek.
- Konnichiwa! - kezdem a köszöntéssel, amikor belépek a jóshoz. S bár nem hiszek az ilyen mesékben, mert biztos csak kitalálnak valamit mindenki életével kapcsolatban, azért jó mókának tűnhet. Néha adhatnak pár tippet, hogy mi az, amit el kell kerülni az életünkben és mi az, amit nem. Rákérdeznek bizonyos dolgokra, aztán az alapján jósolnak. Leülök, hiszen egyértelmű, hogy jósoltatni akarok.
- Betekintést szeretnék a jövőmbe - nem köntörfalazok. Ha fizetni kell, az se probléma, nem járok pénz nélkül.

Deidara Kedd 07 Okt. 2014, 11:01

- A kis nyomozó... - viccelődött Haruval Katsuo, amikor az a lopásokról kezdett kérdezősködni. - Ami azt illeti, senkitől sem loptak még kétszer. A tolvaj tudja, hogy kinek mije van, mit akar eltulajdonítani, és megszerzi azt. Szinte kizárólag ékszereket lop egyébként.

- Bizonyosan közülünk való. - tette hozzá Hayato is, aki nem tűnt túl feszültnek a tolvajlások miatt. Valószínűleg nem sok értékes ékszerrel rendelkezett.

Katsuo majma visszatért gazdájához, Haru pedig úgy döntött, beugrik a jósdába, ha már errefelé akadt küldetése. Száz százalékig nem hitt az ilyesmikben, ugyan ki tette volna, de azért érdekes színfoltnak vélte.

A jós egy szürke sátorban foglalt helyet, melynek vászonját különös szimbólumok díszítették. Odabent enyhe, illatos füst terjengett, kis asztalok és székek köszöntek rendezetlenül a belépőre, rajtuk könyvek, gömbök, tea és mindenféle fűféle. Sokan kuncogtak volna a látványon, a jós azonban meglepően komolynak, sőt, kifejezetten normálisnak tűnt a környezetéhez képest. Semmi légyszemek, kancsalitás vagy meghökkentő öltözet, pusztán egy egyszerű, idős nő.

- Gyere kedves! - intett beljebb a nagyanyó, majd székkel kínálta vendégét. - A jövő, hát bizony... kit ne érdekelne? Add a kezed! A jobbat. Kétszáz ryoért elmesélem, mit rejtegetnek előled az égiek.

Ezután markába vette Haru jobb kézfejét, majd hosszan tanulmányozni kezdte annak vonalait. Már-már kezdett kínossá válni a dolog, amikor végzett, és újra megszólalt.

- Hmm, úgy látom átlagos hosszúságú, de igen tartalmas életút vár rád... Egy férfiút is látok, de ez még a távolabbi jövő zenéje. A közelben azonban borúsabb események is feltűnnek. Úgy nézem, átverés áldozata leszel, drágaságom. De ne aggódj! Bármily döcögős is az út, ezen huppanások formálnak minket.

Ezekkel a rendkívül hasznos tanácsokkal be is fejezte a procedúrát. Hősnőnk vásárolhatott magának néhány remek amulettet, amennyiben kívánta, majd elhagyta a sátrat. A megbízója korábban említette, hogy majd még beszéljenek, így talán ideje volt, hogy meglátogassa őt.

**Sasaki Haru** Csüt. 16 Okt. 2014, 12:59

//Dei//

Nyomozó! Valakinek muszáj, ha senki más nem lép közbe, vagy már nem is érdekli őket, hogy eltűnik az ékszerkészletük? Persze valamivel okosabb lettem: megtudtam, hogy a tolvaj csak ékszereket lop, és sosem lop ott, ahol már egyszer járt. Ezek után már csak azt kell majd megtudnom, hogy ki az, akitől még egyszer sem loptak, mert valószínű, hogy a tolvaj majd ott üti fel a fejét legközelebb; illetve, hogy milyen időközönként lop. Vannak, akik naponta, vannak, akik egy héten csak egyszer és mindig ugyanabban az időben. Biztos ennek a tolvajnak is van valami megrögzöttsége.

A jósnál üldögélve elmerengtem. Végül odaadtam a kért összeget, egye fene, egyszer az életben nekem is lehet szórakoznom, még ha nem is valósul meg az, amit mond. Persze itt jött a bökkenő abban, amit mondott. Azt mindenki várhatja az élettől, hogy egyszer rátalál a szerelemre, nem is ez sújtott, annál inkább a második része, amelyikben átverés áldozata leszek. Sűrűn pislogtam, tovább gondolva az eseményeket: lehet, hogy csak kitalálta, de lehet, hogy igaz. Nem tudtam eldönteni, melyik lehet a helyes, de nagyon allergiás vagyok arra, ha az életemről van szó és a közeljövőben úgy ér balszerencse, hogy még tudok is róla. Nagyjából, mintha saját magamnak okoznám.
Elhagyva a jósasszonyt az ajtón kilépve azon merengtem, hogy ki verhet át és mivel. Nyilván itt a cirkuszon belül... esetleg Ayane... vagy a fiúk... vagy a tolvaj. Kiderülhet, hogy nem az a tolvaj, akit én elkapok, hanem valaki más, aki mindvégig rejtve maradt a többiek előtt is és jól álcázza, hogy beolvadt közéjük.
Itt volt az ideje, hogy felkeressem Ayanét. Újra randalírozhattam a sorok között, és még egyszer jól szemügyre vettem a kocsikat, a sátrakat és azok tulajdonosait, míg végül meg nem találtam a megbízómat.
- Ayane kisasszony! - tudom, hogy valamelyest fennhordja az orrát, ezért nem akartam az ellensége lenni, tehát nem akartam úgy feltűnni előtte, mint egy kém. A továbbiakban, ha időm engedi, tovább játszom a nyomozósdit, úgyhogy ki kell kérdeznem a fiúkat.

Deidara Kedd 21 Okt. 2014, 17:59

Haru elhagyta a jós sátrát, elmerengve az idős nő szavain. Talán túl komolyan vette annak jövendölését, bár való igaz, olykor igazán különösek tudtak lenni a véletlenek. Ám sokáig nem volt ideje rágódni ezen, indult Ayanéhez, hogy tisztázzák elkövetkezendő feladatait.

Munkaadójának kocsija csupa szín és kényelem volt odabenn. Színes lámpások, minőségi ágynemű, függönyök és előkészített édesség. Persze, nem volt túlzottan nagy, hiszen az egész egy szekéren lett elhelyezve, de amennyire egy vándorló karaván esetén bármi is fényűző lehetett, ez az volt. Harunak az is átfutott fején, hogy a többséggel ellentétben, Ayane bizonyosan meg tudna venni egy házat, akár egy szebbet is, letelepedhetne akárhol. A hölgy valamiért mégse tette. Talán hivatásosan szerette munkáját, életvitelét, vagy csak az utazásokat. Persze az is meglehet, hogy valami egész más oka volt a szekerekkel maradni.

- Áh, megjöttél! Kerülj beljebb! – invitálta be főhősnőnket. Noha odakint is beszélgethettek volna, talán kedvességből vagy fontoskodásból bizalmasabb körülményeket választott a munkaadó. – Tetszik a karaván? Remélem igen, néhány napot mindenképp itt kell töltened. A lényegre is térek, hogy aztán szabad legyen az éjszakád. Holnap sok munka vár rád, segédkezned kell színpad felállításában és díszletek tervezésében, elkészítésében. Persze nem tudhattam, miféle shinobit küldenek, de ahogy elnéztelek, az ilyesmi feladatokban is kellő tehetséget kell, hogy mutass. Az elsődleges indok, amiért egy ninját béreltem azonban, egy párbaj. Néhányan így rendezzük még mindig a dolgokat. Találkozhatsz itt olyanokkal, kiknek minden fogadás szent, mások vérre mennek egy szóbeli sértéssel, és vannak, akiket egyik se érdekel igazán. Lényeg a lényeg, egy réglátott riválissal találkozom holnap, és rendezni szeretném a régi számlát. Ő is választ egy bajnokot magának, és én is így teszem. A tétek igen magasak, de ez téged nem kell, hogy zavarjon. Remélem ügyes harcos vagy, ránézésre már ne haragudj, nem tűnsz katonának. Ha sikerül legyőznöd, akit ellened küldenek, másnap további munkák várnak rád, főként az egyik produkciónkkal kapcsolatban. De erről majd akkor. Most menj, és kérlek pihend ki magad a holnapi feladatokhoz.

Ezzel el is köszönt, Haru pedig elgondolkodhatott a hallottakon. Ayane nem tűnt túl vidámnak, bizonyára fontos volt neki ez a másnapi párviadal. Kérdéses, hogy megérdemli-e a győzelmet, illetve mennyire fer ilyesmire használnia fel őt. Akárhogy is, mindezzel másnap is ráért. Jelenleg a srácokat akarta megkeresni. Ennél könnyebb dolga régen akadt, egy igen zajos, központi elhelyezésű asztalnál kártyáztak ugyanis néhány Haru számára eddig ismeretlen alakkal.

**Sasaki Haru** Csüt. 30 Okt. 2014, 16:28

//Dei//

Nem tudtam, hogy mi vár rám majd Ayane társaságában, legalábbis fogalmam sem volt róla, hogy mit akar majd. Persze mivel a megbízóm, így minden lehetségesre számítanom kellett, még az sem volt kizárt, hogy kitakaríttatja velem a kocsiját.
Ahogy bentebb invitált, máris a lényegre tért.
- Persze - válaszolom arra, hogy tetszik a karaván. Minden olyan nyugodtnak tűnik a körülmények ellenére, mindenki úgy áll hozzá, mintha mi sem történne, hiszen úgy érzik, semmit sem tehetnek a tolvaj ellen, miközben mégis rettegnek, hogy a következő alkalommal őket rabolják ki. Hacsak nincs semmi, amit elvehetnek tőlük. Ezt leszámítva tényleg egész színpompás a hangulat, jóformán ismeretlen vagyok itt mindenki számára, mégis olyan közvetlenek velem szemben, mintha jól ismernének.
Végigkísértem Ayane minden mondatát, és kezdtem azt hinni, hogy tényleg csak arra kellek, hogy rendet tegyek körülöttük és segítsek a sikeres fellépésekben, amikoris közölte velem elsődleges szándékát. Szóval egy párbaj. Azt persze nem tudtam, hogy Ayanének miféle emberrel gyűlhetett meg a baja és milyen problémákat kell rendeznie ahhoz, hogy bűntől mentes maradjon. Már ha ő a hunyó. Kérdezni már nem volt időm, egy harc pedig még nem a világ vége, nem fog porba dönteni, már csak rá kell készülnöm.
- Mert nem is vagyok katona - teszem ezt hozzá, mindezt egy halovány mosollyal. Attól, hogy a megbízóm, még nem engedem a becsületem sárba tiporni. A shinobik nem katonák. Biztosítottam persze affelől Ayanét, hogy nem kell féltenie, bár úgy látom, nem is teszi; talán törékenynek tűnök, mert lány vagyok, de olykor egy lány keményebb, mint egy fiú. Elköszöntem tőle és azonnal hozzáláttam további munkálataimhoz. Tudom, hogy pihennem kellene, de ez nem várhat. Odafelé feltűnt, hogy pár ismeretlen alak is helyet foglalt a már ismertek körében, de nem zavartattam magam, lehet, hogy tőlük is több információt zsebelhetek be. Köszöntem, az újonnan érkezőknek is - legalábbis akik számomra azok - és be is mutatkoztam. Egy darabig csak bámulgattam a játékot, majd igyekeztem a lényegre térni.
- Miféle alakkal gyűlt meg Ayane baja, hogy párbajt rendez? - jobban nem tudtam feltenni a kérdést, reméltem, hogy megértik így is. Az eredeti kérdésem meg amúgyis elfelejtettem.

Deidara Pént. 31 Okt. 2014, 22:34

Haru miután tisztázták Ayanével küldetése további részleteit, elindult megkeresni a srácokat. Hayatot és Katsuot hamar meg is lelte, egy nagyobb társasággal kártyáztak éppen. A néma kiskölyök nem volt velük, talán takarodó volt már neki, vagy csak egyszerűen hazament, bár valljuk be, egy mozgó karaván esetén ez felettébb érdekes kifejezésként hatott. Katsuo majma viszont velük tartott, a kis jószág rendkívüli ricsajjal ugrándozott a kártyázók fején és vállain.

Haru bemutatkozott az új arcoknak. Egy ilyen karaván kártyázói közt aztán mindenféle alakot megtalálhatott. Volt például egy lány ikerpár, kik olyannyira hasonlítottak egymásra, hogy főhősnőnk képtelen lett volna különbséget tenni köztük, sőt, gyanította, hogy saját rokonaiknak is gondot okozhat azonosításuk. Az is elég egyértelműnek tűnt, hogy összejátszanak a kártyában, de ez láthatóan az ég adta világon senkit sem zavart, még úgy sem, hogy pénzre ment a dolog. Aztán ült még egy középkorú bűvész is a társaság soraiban, ujjaival állandóan táncoltatva lapjait, és volt velük egy pöttöm, törpe emberke is, kinek hivatását már születése előtt eldöntötték génjei. Rajtuk kívül csak Hayato egy haverja, egy sovány, és tőle igen elütő figura foglalt helyet az asztalnál. Haru először furcsállta, hogy azok ketten valaha is barátok lehetnének, de hamar rájött, hogy az ő helyzetükben nincs válogatás. Alig lehettek páran az ő korosztályukból a szekerek lakói közt.

Noha Haru figyelmét eredetileg a lopások keltették fel, és ennek az ügynek óhajtott végére járni, iménti beszélgetése Ayanével, és a másnappal közelgő párbaj nem igazán hagyta nyugodni, így csak kitört belőle a kérdés. A társaság erre meglepettnek tűnt, többségük pedig hirtelen megnövekedett érdeklődéssel szemlélte lapjait. Olyasmiket mondtak, hogy tőle kérdezze, meg, hogy kölcsönpénzzel tartozik, de semmi konkrétabbat. Csak később, amikor eloszlott a társaság, Katsuo pedig begyűjtötte magának frissen szerzett vagyonát, akkor mesélt neki egy kicsit Hayato Ayane múltjáról, de csak, ha a lány megígérte, hogy titokban tartja.

- Tudod, Ayane még nagyon régen csatlakozott ehhez a karavánhoz. Évekkel előbb, mint mi. Így mi is csak hallomásból ismerjük a történetet. - mélyet sóhajtott. - De lényeg a lényeg, Ayanét egy lepusztított falu túlélői között találták. Nem volt gyakorlatilag senkije, és semmije, csupán egy rongyos, szürke ruhája. És nagyon szemrevaló alakja. Az idős Munfurawa vette magához, és az ifjú leányzóból hamar örömlányt faragott. Kezdetben persze a legolcsóbb fruskát. Azt a fajtát, akivel bármit megtehettek a kuncsaftok, nyugodtan bántalmazhatták, mégis alig kapott kenyérre valót a munkája végeztével. Sokakat megtör ez az életmód, nagyon hamar. Ayane azonban egyre feljebb jutott. Ahogy teltek az évek, megszégyenítés megszégyenítést követett ugyan, immár több pénzt sikerült összegyűjtenie, és igen jól beletanult mesterségébe. Persze ő másféle életet akart, ezért is kezdett új szekereket vásárolni. Más otthont nem ismert, így ezt kívánta jobbá tenni. Kellékeket vett, színészeket bérelt fel, de ami a legfontosabb: kapcsolatokat épített ki, amerre csak a karaván járt. Ám mindehhez pénzre volt szüksége. Egy különösen kegyetlen, régi kuncsaftja adta a kölcsönt. Az első év azonban nem hozott elegendő bevételt, a későbbiek egy részének pedig lába kélt. Ayane amilyen gyorsan haladt felfelé, ezúttal lefelé indult meg hasonló tempóval. Miután nem tudott fizetni, komolyan megalázták. Ekkor ő még többet kért, majd folyton folyvást emelték a téteket. Mikor belátta, hogy anyagilag sosem fogja tudni kifizetni tartozását, kénytelen volt... más módszerekhez folyamodni. Immáron igen magasra szálltak a tétek. A legutóbbi egyezség alapján, ha alulmarad a holnapi találkozáson... kénytelen lesz a férfihoz csatlakozni, és nála dolgozni le adóssága minden töredékét.

Harunak nem volt egyszerű feldolgoznia Hayato történetét. Nem az az egyszerű esti mese. Mindenesetre későre járt, és a legjobbnak egy kiadós pihenés tűnhetett. Persze nem kizárt, hogy új információinak fényében főhősnőnk valami egész mást tervez alvás helyett.

**Sasaki Haru** Pént. 31 Okt. 2014, 23:11

//Dei//

Való, hogy furcsa alakok voltak, akiket eddig nem ismertem, de rövidesen hozzájuk szoktam, hiszen egy karavánban élnek, ami gyakorlatilag már egy cirkusz. Vártam, hátha elmeséli valaki, hogy mi Ayane története, de egyelőre senki sem adott választ, majd mindenki szétszéledt. Mázlimra Hayato velem maradt és megígértette velem, hogy ne áruljam senkinek se el, amit itt hallani fogok. Köt az esküm, egyébként sem vagyok szószátyár, csak ha komoly dolgokról van szó, de akár rám is bízhatja az életét, mert egy szót sem fogok kinyögni annak, aki Ayane felől kérdezne.
Kissé furcsa, hogy mindezt Hayato árulja el nekem, aki eleinte majdnem a legcsendesebbnek mutatkozott néma kisbarátunk után, de azt mondják, hogy aki keveset beszél, az többet hall.
Végighallgattam a lány történetét és egyszer sem szóltam közbe, hiszen nagyon megdöbbentett... nem is, inkább megrémített, amit hallottam. Nem akartam, hogy Ayane alulmaradjon, így mindenképpen azon kell lennem, hogy a holnapi ellenfelem legyűrjem. Mint nőnek, joga van ahhoz, hogy felülkerekedjen egy férfi erején, még ha így is próbálja megoldani. Megalázó, ami várni fog rá, és mindaz, ami eddig történt vele, én nem hagynám, hogy a becsületem ennyire sárba tiporják. Nem tudom, hogy most mi a helyes, és hogy működnek ezek, mi a szokás, de én Ayane helyében mással keresném a kenyerem. A testünk nem egy tárgy, amit mások használatba vehetnek, biztos vagyok benne, hogy más tisztességes munkát is vállalhatna, ami hasonló ehhez, de nem kell magát így eladnia. Nem tudom, mennyire hallgatna rám, de lehet, a holnapi nap folyamán, amint legyőztem ellenfelem, beszélek vele.
- Köszönöm, Hayato. Füleim süketek - remélem, ebből veszi a lapot, mert azt próbáltam kifejezni neki, hogy ebből én ma itt semmit sem hallottam, így e történet homályba merül. - Jó éjszakát - mosolyogva búcsút intettem neki, és elsétáltam az éjszakába. Remélem, a holnapi napon nem lesz lámpalázam, mert biztos, hogy mindenki a küzdelmet fogja nézni.
Hazaérve elgondolkodtam. Segíthetek Ayane baján. Ha pénz kell... elég csak ősellenségét egy fogadásba rángatnom. Ez lesz az! Nos, jóéjt, vár a holnap.

Ajánlott tartalom

A Monara-Völgy

A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy

Re: A Monara-Völgy