Re: A Monara-Völgy

Deidara Kedd Nov. 04 2014, 17:44

Haru új információkkal gazdagodva vett búcsút Hayatotól, majd indult el aludni. Az éjjelt egy kis méretű sátorban töltötte, néhány túlzottan illatos párna társaságában. Nem a legjobb egy teljes kipihenéshez, de egy shinobinak még bőven tűrhető, így főhősnőnk mondhatni kipihenhette magát a nagy napra. Reggel még furcsa érzéssel ébredt ugyan, de ahogy álmait elnyelte a feledés, újult erővel mászott ki alvóhelyéről.

Ahogy korábban beszélték, egy színdarab előkészítésében, elsősorban a díszlet megtervezésében és megalkotásában kellett segédkeznie a délelőtt jó részében. Nem volt egyszerű a feladatra koncentrálnia, elvégre ahogy a nap áthalad csúcspontján, sokkal komolyabb dolga fog akadni. Szerencséjére nem egyszemélyes munkáról volt szó, Hayato, Arato, az ikrek és egy tejfölszőke, szeleburdi leányzó is segítségére volt. A karavántagok nagy egyetértésben dolgoztak, Harunak azonban meg kellett szenvednie, ha érvényesíteni akarta ötleteit. Azokra pedig nagy szükség volt, a szabadban előadni egy főként beltéri jeleneteket tartalmazó darabot ugyanis mindennek tűnt, csak könnyű vállalkozásnak nem.

Akárhogy is, előbb-utóbb eljött az ebédszünet, innentől egészen a párbajig szabadidőt kapott, bár utóbbi időpontjáról nem sok mit lehetett tudni. Valószínűleg amint a két fél és bajnokaik készen álltak, de még sötétedés előtt.

**Sasaki Haru** Pént. Nov. 07 2014, 20:45

//Dei//

Reggel, azt hiszem, korán keltem, hogy minél hamarabb elkészüljek. Sőt, még a vártnál is korábban keltem, így biztos vagyok benne, hogy az éjszakára hamar ki fogom ütni magam, de a cél szentesíti az eszközt, ugyanis annak volt köszönhető korai ébredésem, hogy még szerettem volna egy kicsit edzeni a segítségek előtt, hogy ráhangolódjak a délután történéseire. Már ha ellenfelem délután fog érkezni. Persze nem edzettem sokáig, mert nem akartam annyira lefárasztani magam, hogy aztán semmi se maradjon belőlem a többieknek.
A délelőtt igyekeztem egyszerre több helyen is segédkezni, és éppen annyit segíteni, amennyi tőlem kitelt. Szerencsére nem volt nehéz dolgom, hiszen színdarabról volt szó, amihez már volt szerencsém. A darabot akkor én írtam meg plusz segítséggel, mi tanítottuk be a gyerekeket, mi alkottuk a kellékeket, mi rendeztük a színpadot, és a kosztümöket is mi varrtuk meg. Kíváncsi vagyok, mostanra hogy alakult Hige sora.
Közben eszemben sem volt, hogy délután jelenésem van egy harc közepette, mivel ha olyan teendők foglalnak le, amik érdekelnek, belefeledkezem a másikba. Tény, hogy szeretek másokon segíteni, még ha bajról is van szó, és az biztos, hogy Ayane nagy slamasztikába fog kerülni, ha nem nyerem meg neki ezt a mérkőzést.
A feladattal végezve elindultam, hogy megebédeljek, s legalább annyi kaját tuszakoltam magamba, amennyit elbírt a szervezetem. Na már nem arra kell gondolni, hogy mint egy disznó, zabálok és pukkadásig eszem magam, hanem éppen annyit, hogy a harc közben ne korduljon meg a gyomrom és visszakapjam azt az energiát, amit most a darab segítésénél vesztegettem el, meg egy kicsivel többet, hogy maradjon a nap hátralevő részére is. Affelől persze nem aggódom, hogy elfogy az energiám, mert egy hiperaktív bolha vagyok.
Szóval annyit pihentem, amennyit csak tudtam, és közben ráhangolódtam a küzdelemre. Gondolkodtam, hogy mi lesz a helyes.

Deidara Kedd Nov. 11 2014, 19:22

Haru korán kelt, kezdett egy kis reggeli edzéssel, majd segédkezett a színpadoknál. A délutáni párviadallal ekkor még nem is törődött annyira, belefeledkezett a színdarabba, melyhez díszletet kellett alkotniuk. Noha kevés konkrétumot említett meg Hayatoéknak, segítségével bizonyosan jobban haladtak, mint egyébként tették volna. Az ilyesmit amúgy meglehetősen nehéz, közel lehetetlen volt lemérni, egy színdarab sikerességét csupán a tapsból, vagy az utána történő beszélgetésekből volt esély megtudni, de hogy mit lehetett volna másképp a nagyobb minőséghez... ilyesmin kár volt sokat gondolkodni.

Főhősnőnk megebédelt, saját véleménye szerint éppen optimális mennyiséget tuszkolt magába, hogy a lehető legjobban sikerülhessen közelgő párbaja. Túl sokáig nem kellett várakoznia, kora délután megjelent a pasas, kinek Ayame tartozott, egy harcsabajszos, kapzsi tekintetű férfi, a legkevésbé sem szimpatikus figura. Noha vitathatatlanul jó erőben volt, maga helyett ő is egy bajnokot bízott meg a küzdelemre. Haru jövendőbeli ellenfele nagydarab, izmos férfinak tűnt, strapabírónak, de kevésbé mozgékonynak. Bérlője nyilván a nyers erő híve volt.

Az összecsapásra a karaván szekereitől távolabb, egy tisztáson került sor. Haru elképzelésénél kevesebben voltak nézőik, ennek okán sokat morfondírozhatott. Talán féltek az eredménytől, túl sok dolguk volt, esetleg Ayaméék a párbajt titokban tartották a többség elől. Nem lehetett tudni, és jelenleg nem is erre fordította figyelmét, hanem a próba szabályaira. Mindkét fél egy-egy fegyvert választhatott magának, kizárólag olyat, mely nem gyilkolásra való, tehát főként fából és láncokból álló fegyverek sorakoztak a választékban. Amennyiben valamelyikőjük feladja, a másik fél győz. Ha egyikőjük eszméletlenné válna, a másik győz. Szinte bármit szabad, kivéve nemi szervek bántalmazását és nyak szándékos kitörését. Izgalmasnak hangzott.

**Sasaki Haru** Csüt. Nov. 13 2014, 13:51

//Dei//

Nem kellett sokat várnom, hogy ellenfelem megjelenjen. Jobban szemügyre véve nem a gyorsaság embere volt, hiszen testes, és nagyapó mindig azt mondta: Gondolj csak arra, hogyha szembekerülsz egy nagy emberrel, nem biztos, hogy az fog győzni, mert egy vékony húszszor körbeugrálja, mire észbe kapna. Így a terv a következő volt: lefárasztani. Azon gondolkodtam, hogy szólaljak e fel Ayane érdekében, hiszen meg akartam tenni neki egy szívességet, de nem akartam világgá kürtölni, hogy miért tartozik, bár szerintem mindenki tudja. Végighallgattam a szabályokat, miközben a harcsabajszos férfit bámultam. A kezem emeltem.
- Lenne egy alkum! - mindenekelőtt. Ha meghallgatja, akkor elmondom, de ha nem, akkor neki is látok a harcnak. - Ayane otthont adott az otthontalanoknak, és kialakított egy járható utat a célok eléréséhez, célt adva a céltalanoknak. Befogadta azokat, akiknek nem volt hova menniük. Így az alkum a következő: Ha én nyerek, annyi pénzt kap, amennyi megtömné a kocsiját, de amennyiben veszítek... lerovom a tartozást - kissé abszurd, hogy én próbálok hősködni, de úgy érzem, tartozom ennyivel. Egyébként is jobbá szeretném tenni ezt a környéket, mert nem igazság, hogy minden a befolyásos és gazdag, ugyanakkor rossz embereké, akik nem adnak, csak világ életükben kaptak, akik meg jó emberek, lassan lopáshoz kell folyamodniuk, ők mégis adnak, ha nincs is miből. Ayane is ezekhez tartozott, hiszen biztosra veszem, sok mindent át kellett élnie ahhoz, hogy ide eljusson, s hiába hordja fent az orrát, tudom, hogy odabent jó ember. Mindezt csak azért kell megnyernem, hogy ne szenvedjen. Bízom magamban, az ambíciózus énemet is nagyapámtól örököltem, így nem hátrálok meg, s nem adom fel... soha! Ha fizetnek is érte, akkor sem.
Jobban megfigyeltem emberemet, így a tervek között nem csak az volt, hogy lefárasszam, hanem az is, hogy megfigyeljem, mégis milyen lapokkal játszik. Olyan embernek tűnt, aki nem nagyon emeli a lábát. Nem tudtam, milyen fegyvert válasszak, mert nem voltam híve a kardoknak és egyéb szúró-vágó-zúzó fegyvereknek, csak a kunai-t és shuriken-t használtam, de ezektől most meg kellett válnom. Mindenesetre egy fából ácsolt vastagabb de kisebb fegyvert elfogadtam, amit jónak láttam a céljaim eléréséhez, de ezt egyáltalán nem harcra szántam, annál sokkal eszesebb dolgot ötleteltem ki.
Megindultam ellenfelem felé. "Ne játssz a villámmal, mert elcikázik melletted" - mondaná nagyapám, és ez igaz volt abból a szempontból is, hogy olyan gyorsan futottam, ahogy csak tudtam, mellé használva a Fürge test technikát, így legalább ötször körbefutottam ellenfelem, közel hozzá, de nem elég közel ahhoz, hogy elérjen. Ahogy végül stabilan megálltam ugyanabban a gyorsaságban, a Kyaku Kyaku (Páros Rúgás) technikát használva rúgtam felé, aztán azonnal elugrom tőle. Amennyiben ez nem sikerül és elkapna, észreveheti, hogy egy farönköt tart a kezében, mert időközben, míg körülötte szaladgáltam, elmutogattam a Testhelyettesítő kézjeleit.

Deidara Csüt. Nov. 20 2014, 09:03

//A testhelyettesítő szerintem nem úgy működik, ahogy gondolod. Itt és itt utánaolvashatsz.

Haru merész lépésre szánta el magát, és üzletet próbált kötni jelenlegi ellenfele megbízójával. Ki tudja, belegondolt-e mivel járna az alku elvesztése: megbecstelenítéssel, a shinobi pályafutása végével és durva anyagi tartozással, csak hogy néhányat említsünk a következmények listájáról. Bízott azonban képességeiben, így miután nyélbe ütötték az üzletet, nagy tempóval belevetette magát a harcba, sokat megélt nagyapja bölcsességeit használva együgyűnek tűnő ellenfele ellen.

A szabályok egyértelműek voltak, főhősnőnk pedig miután kiválasztott egy kisméretű fegyvert, akcióba is lendült. Eredeti terve az ellenfél kifárasztása volt, ám hamar átértékelődtek benne az efféle lehetőségek. Míg ő a fürge test többszöri alkalmazásával futkározott, a nagydarab férfinek szinte csak egy helyben kellett ácsorognia. Ez a módszer sok mindenre jó volt, de az ellen kifárasztására semmiképp. Viszont sikerült elég gyorsan mozognia ahhoz, hogy egy meglepetésszerű, páros rúgással telibe találja. A férfi megtántorodott, majd megtámaszkodott vaskos ütlegelő fegyverén. Mérgesen meredt Harura, akár agy apró, bosszantó rágcsálóra. Ahhoz, hogy földre küldhesse a monstrumot, ennél többre volt szüksége. Ráadásul ha sikerrel is jár, három másodpercig ott kell tartania. A kifárasztás pedig jelenleg épp fordítva működik, mint kellene.

A férfi mozgásba lendült Haru irányába, vadul hadonászva husángjával. Nem volt fürge, még csak átlagos tempójú sem, de széles ívű csapásai okozhattak még veszélyt.

**Sasaki Haru** Szomb. Nov. 29 2014, 18:49

//Dei//

A kifárasztás nem úgy sikerült, ahogy gondoltam, mivel ellenfelem nem éppen az a mozgós típus. Ennek kétoldalúnak kell lennie, nem elég, ha csak én futkározok a semmibe, ő meg csak nézi, hanem csalogatni kell. Nem tudom, biztosan szereti a jó nagy sült csirkét, lehet, hogy a hátamra kötök egyet és talán követ.
Megálltam tőle távolabb, látva, hogy a rúgás csak egy kicsit használt, és legalább akkora erővel kellene támadnom, mint amekkora erő benne van. Persze, akad más opció is, az nem volt a szabályok között, hogy nem használhatom a jutsuimat - ebben az esetben nem ártana már a tanulás sem -, szóval a későbbiekben igyekszem majd azzal kiütni. Egyelőre csak eljátszadozom a gondolattal, hogy már kiütöttem.
Végül megindul ellenfelem is, sikerül megfigyelnem, hogy mozgása lajhár tempójú, de mivel méretes emberrel állok szemben, így karjának hatásköre sokkal nagyobb, mint az enyém. Nem bírja el magát...
Arról sem volt szó, hogy saját holmijaimat nem használhatom, így amíg indult felém, igyekeztem gyorsan rákötni egy huzalt arra a fadarabra, amit választottam. Ahogy közeledett felém, közben én úgy távolodtam egy-egy ugrással hátrébb, s ha felémdobná a husángot, akkor igyekszem elkerülni. Ha akcióm sikeres, amint a közelembe ér, de még nem ér el fegyverével, azonnal a háta mögé ugrom, de ott is tisztes távolságba kerülök a háta mögött, és meglengetve a fadarabot a levegőben a huzal segítségével, igyekszem a lába köré dobni, hogy megbotlodjon. Ha ez sem segít, akkor megállok tőle tisztes távolságban, gondolkodva a további lépésemen. Nem akarok hamarabb kifáradni.

Deidara Szer. Dec. 03 2014, 17:13

Haru hátrálni kezdett, ahogy a monstrum feléje indult. A nézők immár csak kettejükre figyeltek, az ellenfél rajongói pedig láthatóan jobban érezték magukat. Kevesen gondolták, hogy Haru győzedelmeskedne, bár a remény szikrája sokuk szemében ott tündökölt. Elvégre ők csak egy ifjú leányzót láttak, néhány trükkel, melyek egyelőre kevésnek bizonyultak. Főhősnőnk azonban nem annyira a tekintetekkel foglalatoskodott, sokkal inkább egy kezdetleges eszköz összeeszkábálásán. Örök időkig nem menekülhetett, így a férfi háta mögé került, és megpróbálta a drót és fegyvere segítségével kigáncsolni azt. A terve remekül sikerült, ám néhány dologra nem számított. Nagy fickók nagyot esnek, kistestű lánykákat pedig könnyen maguk után húznak, így ő maga is földet foghatott saját cselétől. Ugyanakkor ha Haru elengedte a drótot, fegyvere került ellenfele alá, ami nélkül szintén nehéz dolga akadhat.

**Sasaki Haru** Szomb. Jan. 03 2015, 00:26

//Elnézést, hogy megkésve... az ünnepek magukkal sodortak az ismeretlenbe o.o//

Ötletem először remeknek tűnt, amikor ellenfelem huppanásának nem csak szemtanúja, de még fültanúja is lehettem, aztán a hitem megrendült, amikor a lábam hirtelen elrugaszkodott a talajtól. Mindennek nem én voltam az akarója, a monstrum egyszerűen túl nagy falat volt a magamfajta kis halnak, így a bálna maga után vonzott, így gyorsan kellett kapcsolnom. Nem becsülhetem le az ellenfelem azért, mert nem tűnik okosnak és harcedzettnek - bár ez esetben eme egyed annak tűnt, csak nem éppen használja az agysejtjeit -, szóval cselekednem kellett. Egy tized másodperc alatt gyorsan elmutogattam a kézjeleket, így még a levegőben megjelent mellettem a klónom, s amennyiben sikerül, amíg ő mellettem ugyanígy "repül", kirángat engem a vészhelyzetből. A harci helyzetben ha mégsem ez történik, s mégis becsapódnék a nem kisdarab emberkébe, akkor inkább aktiválom a Raiton: Kyuuden no Jutsu-t (Villámgömb) azonnal, csak hogy ne legyen könnyű helyzetben ő sem, s azért, mert kezdem unni, hogy alighanem véget nem ér a küzdelem.
Az első manőverem amennyiben sikerül a klónommal, és sikeresen el is tűnik, én megbújom a természet lágy ölében a jó helyzetre várva. Akad még ötletem, ha mindez nem elég.

(Bocsi, nem vagyok jó még az ilyenekben Very Happy

)

Deidara Szomb. Jan. 10 2015, 10:22

//Nekem is vizsgaidőszak. A Bunshint rosszul használtad, nézd majd át az alaptechnikákat.

Haru terve nem vált be ugyan, mindig kellően fürge észjárású volt ahhoz, hogy újakat kovácsoljon. Az akadémia bunshin egyszerű illúzióként nem segíthetett rajta, hisz az ilyen klónok semmilyen fizikai testtel nem rendelkeztek. Az ellenfél összezavarására mindenesetre megfelelő eszköznek bizonyult. Leányzónk bevetette a Villámgömb technikát is, mellyel ugyan túl veszélyes sérüléseket nem lehetett okozni, arra bőven elegendő volt, hogy az óriás ne támadjon ellen, és komolyan vegye végre kisebb termetű ellenfelét.

Mindketten talpra gurultak, ellenkező irányokban, és egymással szemben tápászkodtak fel. A monstrum ugyan elveszítette fegyverét, láthatóan puszta kezeiben is elég erőt érzett Haru megszorongatásához. A nézők visszafojtott lélegzettel figyelték, ahogy a páros megiramodik egy végső összecsapásra.

**Sasaki Haru** Szomb. Jan. 31 2015, 13:57

//Bocsánat, a magánélet közbeszólt :S //

Úgy éreztem, már nem marad hátra sok erőm, hiszen egy apró pont vagyok ennek az óriásnak a szemében, aki akármikor rámléphetne és a földbe dögönyözhetne. De ha eddig sikerült kitartanom, akkor pont most nem fogom feladni, mikor már elég reményt látok ahhoz, hogy vége legyen ennek az egésznek. Ha jól megfigyeltem, a klóntechnika egy kicsit megzavarta. Lehet, hogy ez az, ami segít végül bemérni az utolsó csapást.
Ahogy megindul felém, a kézjeleket megformázva én is megindulok, majd létrehozok két klónt, amik remélhetőleg megint megzavarják és segítenek elterelni a valódi Haruról a figyelmet. Amikor pedig kellően közel érek hozzá, de még nem annyira, hogy elérje bármelyik Harut, egy Fürgetest technikával igyekszem mögé kerülni. Ahogy tanultam, elég egy erős ütés vagy egy rúgás a tarkóra ahhoz, hogy bárki is kiszédüljön, ergo eszméletlen állapotba kerüljön. Így hát - mivel a lábaim erősebbek, elvégre egész nap azon vagyok talpon és eleget kap az edzésből -, ellenfelem mögött a Kyaku Kyaku segítségével (Páros rúgás) egyenest a tarkójára célzok, végülis két láb nagyobb felületet ér, valószínű, hogy sikerül kifeküdnie. Viszont én kifogyva az ötletekből a rúgásom után egy méterre ellenfelemtől eltávolodva pottyanok hátsó felemre, s sipákolnék víz után, de azt hiszem, a macska elvitte a nyelvem.

Deidara Csüt. Feb. 05 2015, 15:28

Haru megmaradt energiáit egy végső, kombinációs támadásba fektette. Elsőként Bunshinokat hozott létre, melyekkel könnyen összezavarhatta ninjutsukhoz nem szokott ellenfelét, majd a Shushinnal került mögé. Rengeteg chakrát felhasznált, de egy jól irányzott taijutsut sikerült még bevinnie. A páros rúgás tarkóra bizony fájdalmas és erősen altató hatású tud lenni. Az izommonstrum döngve hullott a porba, a tájékra pedig pillanatnyi, döbbent csend szállt. Sokáig persze nem tartott, a közönség rögvest zajongani kezdett. Fogadók cseréltek pénzösszegeket, arcok derültek fel vagy felhősödtek éppen be. Mind Ayane, mind a monstrum munkaadója kissé megszeppenve figyelte az eredményt. A férfi hamar dühbe gurult, bár Haru gyanította, hogy nem fog éppen rossz anyagi helyzetbe kerülni ezek után sem.

Hayato volt az első, ki odaért főhősünkhöz, és egy kulacs vizet nyújtott át neki. Mire leányzónk összeszedte magát, addigra Ayane is megjelent mellettük. Arcán hálát lehetett látni, mely igen ritka jelenség volt az ő esetében. Egy jó darabig szótlanul meredt Harura, majd végül közelebb lépett, és átölelte őt. Talán egy köszönöm is elhangzott, vagy egy rövidebb beszéd is, de ilyen részletekre már senki sem emlékezett. Haru igen népszerűvé vált hirtelen a „helyiek” körében, kérdések, meghívások és kihívások tömkelegét uszították rá. Ayane és Hayato kíséretében sikerült azonban megszabadulnia a tömegtől. Egy ilyen helyen, ahol nap, mint nap látványosságok zajlanak, a többség hamar el fogja felejteni őt.

Ayane hivatalosan is megköszönte segítségét, illetve átnyújtotta fizetségét, valamint egy személyes ajándékot is, egy szerencsét hozó amulettet. Bár az ő szavaival élve, inkább csak emlékeket őriz a ruhára csippentethető ékszer, minthogy ténylegesen szerencsét hozzon viselőjének. Az ő számára immár túl sok emlék fűződik hozzá, viselete így túl nehézzé vált. Haru számára azonban még csak karaváni győzelme kapcsolódik az amuletthez, így jobb helyen lesz nála.

Főhősnőnk teljesítette feladatát, legalábbis, amivel eredetileg megbízták. Ayane felmentette a további feladatai alól, ez ugyanakkor egyáltalán nem jelentette, hogy haza kellene rohannia. Ki tudja, talán akadt még valami elintéznivalója itt.

//Ha szeretnéd, itt befejezhetjük a játékot, de folytathatjuk például a tolvajos szállal, vagy némi cirkuszozással. +10 chakra és +3000 ryo a küldetés teljesítéséért.

**Sasaki Haru** Vas. Feb. 08 2015, 15:58

//Közben volt erőm felfedezni, hogy milyen színnel is írtam valójában. xD//

Már kezdtem azt hinni, hogy ez sem sikerül, amikor végül a monstrum kifeküdt. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, de egyszerűen nehezemre esett talpraállni, szóval egy darabig ülve maradtam, hogy kifújjam magam. Elnézve a tömeget, pénzt cserélgettek - gondolom cirkuszban ezt szokás, hogy fogadásokat tesznek arra, akiről úgy gondolják, hogy nyerni fog. Nem tudom, hogy az én javamra vajon hányan számoltak dicsfényt, viszont azt tudom, hogy semmi szükségem nem volt a felhajtásra, hogy nagyon örvendezzenek. Egyszerű igényeim voltak jelen pillanatban: víz és ágy. Ha itt tartunk, egy zuhany is jól esne.
Kérésem meghallgatásra talált, Hayato egy kulacs vizet nyújtott át, amit azonnal elvettem tőle és nem kis erővel meg is húztam... a magamhoz intézett kérdés az, hogy hogyan bírom még ébren, mert ebben az esetben ki kellene dőlnöm, de tartott még valami akaraterő, hogy ennyi ember előtt szégyen lenne rámnézve, ha elbóbiskolnék. Amikor Ayane közeledett felém, erőt vettem magamon, hogy felálljak, ő pedig szótlanul megölelt, ami meglepett, azonban ez az interakció mosolyt csalt az arcomra, már csak maga az a tudat, hogy én is örömet okozhattam. Ami még jobban meglepett, az az amulett, amit átnyújtott nekem. Bár elhiszem, hogy sok emlék fűzi hozzá, ami terhes is lehet a számára és ezért adja át nekem, hálásan bólintottam, miközben szemügyre vettem a darabot.

A nap nem telt unalmasan, mondhatni egész zsúfolt programom volt. Már majdnem úgy éreztem, hogy végeztem a feladataimmal, amikor eszembe jutott a tolvaj. Nem hagyhatom annyiban, hogy csak úgy járjon-keljen az előadók között és ellopja mindenkitől azt, ami másoknak becses, szóval nem hagyhattam el a cirkuszt addig, amíg fényt nem derítettem arra, hogy ki ez a tolvaj. Azt viszont nem tudtam, hogy hol kezdjem a nyomozást. Mindenesetre előbb megengedtem magamnak egy hosszú zuhanyt, aztán ételt és italt fogyasztottam, majd még az éjszaka előtt nekifogtam a gondolatmenetnek.
Először is: kiben bízom a legjobban a táborban? Nyilvánvalóan akikkel a legtöbbet beszéltem ez idő alatt és közelebb is kerülhetett hozzám, hm. Vegyük sorra: Arata, a félénk kisfiú. Katsuo és a Nobu nevezetű majma, valamint Hayato... hát... eddig utóbbi nevezettem állt hozzám legközelebb, ami azt illeti, őket nem is igazán tudnám gyanúsítani. Hayato volt az, aki elmesélte nekem, hogy mi történt Ayane kisasszonnyal. Talán a majmok lehetnek annyira furfangosak, hogy gazdájuknak ellopják azt, amire a gazda megtanította őket. Vagy szimplán nő vagyok és túlreagálom a dolgokat.
Úticélom tehát Hayato lett, akiről fogalmam sem volt, hogy ebben a pillanatban merre tartózkodott, ugyanis Ayane már nem adott nekem semmi feladatot, így a többiekről sem tudom, mit tevékenykednek. Így hát a legegyszerűbb megoldás az volt, hogy körbejárom a tábort, miközben Hayato nevét kiabálom keresve őt. Így belegondolva lehet, hogy célszerűbb lett volna a sátrát keresni... de azt sem tudom, melyik az övé!

Deidara Kedd Feb. 17 2015, 18:49

//Bocsi a késésért.

Harut igen csak kifárasztotta a küzdelem, így rövid időn belül víz és ágy közelében találta magát. Újratöltődése azonban szintén gyors tempóban történt, így kis idő múlva ismét a szekerek és sátrak rengetegét járhatta. Eszébe jutott a tolvaj, kit el akart csípni, ehhez pedig Hayatotól kívánt információkhoz jutni, így az ő keresésére indult.

Immáron megkezdődött hivatalosan is a fesztivál, vendégek kezdtek el szállingózni a völgybe. A karaván több napig itt fog maradni, így Harunak volt ideje a nyomozásra, a tolvaj első áldozatának azonban igen csak meg lehettek számlálva percei. Amíg azonban nem tudott többet a törvényszegőről, hiába kereste volna, így először Hayatot kellett megkeresnie. A szőke ikerpár - kik akár klónok is lehettek volna – igazították útba.

A fiút a lovaknál találta, éppen az állatokat rendezte. Rajta kívül csupán egy alacsony, szeplős leányzó ténfergett ott, ki minduntalan elpirult, ha Hayato véletlenül felé tekintett. Az ilyen alkalmakat leszámítva ugyanakkor csendben maradt, nem zavart senkit.

A fiú láthatóan felderült Haru érkezésére.

- Áh, a nap hőse. – ezzel dobott is neki egy vödröt, hogy segítsen vizet hordani. – Mi járatban erre? Azt hittem, meglépsz vagy a látványosságokat próbálod ki. Tán egy lóra lenne szükséged?

**Sasaki Haru** Hétf. Feb. 23 2015, 21:04

Végül útbaigazított a két iker, akiket ha jobban megnézek, szerintem nem tudnám megmondani, hogy melyikük melyik, ha elmennék mellettük az utcán. Az ikreket általában valami ismertetőjegy alapján különböztetem meg, mondjuk ha megszólalnak, akkor teljesen más a hangjuk - legalább az nem ugyanaz.
Hayato a lovakat ápolta, ha mondhatom így. Egy bókkal köszöntött, de nem hinném, hogy tényleg úgy is gondolta, mert azon nyomban egy vödröt dobott elém. Valahogy éreztem, hogy nem lesz sok nyugovásom az izomagy leterítése után, és nem is számítottam rá, de azt is bevallom, hogy én keresem magamnak ezeket a feladatokat, még ha nem is tudok róla.
- Egyedül nem igazán élvezném a látványosságokat. Azt se tudnám, hol kezdjem - egyik lábamról a másikra állok, jelezve, hogy kicsit zavarban vagyok, de nagyobb zavarban lehet a szeplős leány.
- Úgy nézek ki, mint akinek lóra van szüksége? Nem tudnék vele mihez kezdeni - jó, szép állatok, szeretem az állatokat, közéjük tartoznak a lovak is, de ebben az esetben nem tudom, mit csinálnék egy lóval. Maximum kaszkadőrködnék, csak hogy megtudjam, vannak e olyan képességeim is, esetleg kipróbálni, hogy milyen lehet lóháton, de csak itt a tábor körül.
- Fontosabb dolog miatt vagyok itt. De talán elmegyek addig vízért - vetem fel az ötletet, ha már ideadta a vödröt, s gyorsan megtöltöttem, miközben végiggondoltam, hogy mit is akarok mondani. A vödör megtöltése után visszavittem és letettem elé.
- Szóval, említettétek ezt a tolvajt. Azért nem is szeretnék továbbállni, míg erre fényt nem derítek, hogy ki lehet az. Gondoltam, tudnál több információval szolgálni, eddig te vagy az, aki valamelyest segített - reménykedem, hogy tud még valamit.

Deidara Hétf. Márc. 02 2015, 21:44

Hayato meglepődött a tolvaj említésétől. Hiába, hősnőnk szeret magának feladatot adni, amikor éppen más ezt nem teszi meg.

- Nos, annyit tudok, hogy ékszereket, drágaköveket, hasonló értékes holmikat szeret eltulajdonítani. De az is megesett már, hogy pénz tűnt el, persze, hogy tényleg ugyanaz tette-e, az nem biztos. Az ilyesmi fesztiválokon mindig akadnak tolvajok, egy azonban rendszeresnek tűnik. Valljuk be, éjszaka, tömegben nem nagy művészet ellopni valamit. Észrevenni már annál inkább. El akarod kapni? Nos, nem tudom, hogy gondoltad. Lehet, hogy ma fel se fog tűnni, de hogy pont arra járj, mint ő és észre is vedd, erre nem látok sok esélyt. – miközben beszélt, kikötötte az egyik lovat, és átkefélte sötét szőrét. Kissé elgondolkodott, majd így folytatta: - Talán csalira lenne szükség. Nem keresni a tolvajt, hanem magunkhoz vonzani. Valamiféle csapda. Én sajnos nem úszkálok drágakövekben, sőt, egy bőrkarkötőben véget is ér teljes ékszerkészletem, de ha van valami ötleted, szívesen segítek.

**Sasaki Haru** Szomb. Márc. 07 2015, 19:16

Végiggondolom, amit mond. Eszembe jut, hogy nekem van egy nyakláncom, ami aranyból készült, így talán vonzaná a tolvajt... mindenesetre egy próbát megér. Bár annyira nem szeretném feláldozni, mégiscsak az édesanyámtól kapott utolsó emlékem, de jobb, mint a semmi, ha végre el akarom kapni és meg akarom mutatni a karavánnak, hogy kitől tartanak minden éjszaka, hogy ki az, aki miatt alig tudják lehunyni a szemüket, de mégis muszáj, ha másnap kielégítően akarnak teljesíteni az előadásokkor.
- Igen, pont erre gondoltam. Vág az eszed, mint a borotva - paskolom meg a vállát.
- Szóval ez esetben ma nálam éjszakázol, ugyanis nekem van egy ellopnivaló a nyakamban - már csak abban reménykedem, hogy a tolvaj hozzám is besurran. Amennyiben ezt nem tenné meg magától, kénytelen leszek jobban körbemutatni a nyakláncom a táboron belül, hogy kiszúrja a szemét.
- Szerinted a tolvajnak szemet szúr, ha szépen elsétálok mindenki mellett jó feltűnően? - előhúzom a nyakláncom a felsőm alól, mert mindig takarja valami, pont azért általában, hogy ne lássák és ne próbálják meg elcsenni. Amennyiben mégis megkísérlik majd ellopni tőlem... hát reszkessenek! Azt persze remélem, hogy nem Hayato a tolvaj, mert magamat csalnám tőrbe azzal, ha meghívom magamhoz.

Deidara Kedd Márc. 17 2015, 17:12

//Bocsi, mostanában sok dolgom van.

Bár ki tudja, Hayatonak akár tetszhetett is a Haruval éjszakázós ötlet, úgy vélte, a tolvaj nem fog sátorba, vagy kocsiba betörni egyetlen nyakláncért. Persze erre is volt esély, de inkább zsebtolvajlás jellegű esetek történtek a közelmúltban. Elvégre az érkező vendégek sem fognak a kocsikban éjszakázni, márpedig azok soraiban bizonyosan több a tehetős ember, mint a karaván mutatványosai közt. Ettől függetlenül hajlandó volt segíteni, és követni Haru ötletét. Leányzónk magában már több új ismerősét meggyanúsította, de igazából bárki lehetett a tolvaj.

Végül ketten indultak meg, nem túl feltűnően. Harunak nem volt nehéz kíváncsiskodó vendéget játszania, nagyobb kihívást jelentett egyszerre figyelni arra, amerre jár, és azokra, akikbe közben beleütközik. A tömeg adott volt, ez egészen biztos. A láncát is jól láthatóan hordta, az azonban egy óra elteltével is ugyanott csüngött. A tervük, ha be is válik, arra csak nagyon hosszú idő után, talán több nap alatt kerülne sor. Lehet, hogy tényleg Hayato a tolvaj, és ezért nem mer lépni? Vagy csak nem tudták felhívni magukra kellően a tolvaj figyelmét, ha az egyáltalán le készül csapni ma. De az is lehet, hogy nem mer Harutól lopni egyáltalán, akár félelemből, akár tiszteletből, hogyha látta korábbi párbaját. Persze az is előfordulhat, hogy valami sokkal értékesebbre fáj a foga.

**Sasaki Haru** Pént. Ápr. 24 2015, 00:09

Gondolkodtam. Lehet, hogy mégsem bölcs döntés feláldozni a nyakláncomat, de reménykedtem abban, hogy még időben elkapom a tolvajt, és nem mindez az én rovásomra fog történni. Egy darabig csak flangálam Hayato oldalán, hátha meglep ez a tolvaj és meglop engem is, de lehet, hogy már csak azért sem teszi, mert ott volt a nézők sorában és sikerült megfigyelnie, hogy nem érdemes tőlem zsebelni.
Mindenesetre mikor már kezdtem elfáradni, leültem egy farönkre, felajánlva a mellettem lévő helyet Hayatonak.
- Biztos lenne jobb dolgod is, ehelyett itt vagy velem és segítesz, már-már lehet, hogy szinte feleslegesen - sóhajtok egyet. Nem tudom, hogy érdemes e várnom, vagy inkább menjek egy olyan emberhez, akinél nagyobb a lopnivaló - ez ilyen hülyén hangzik -, mert biztosan hamarabb megtalálnám így a keresett személyt. Nem tudom, ki lehet az. Nagyon örülnék neki, ha nem egy olyan emberrel kell majd szembenéznem, akit ismerek, sokkal inkább egy olyannal, akit még csak nem is láttam.
- Vagy szerinted mi lenne praktikusabb? Annyira lefáradtam fizikailag, hogy már szellemileg meg sem merem erőltetni magam - tény, hogy mindig talpon kellene maradnom, amikor szükséges, viszont ebbe a fába én vágtam bele a fejszémet, és bizony, ki is vágom ezt a fát.

Deidara Hétf. Május 04 2015, 14:08

//bocsi a késésért. Cserébe kapsz egy pici segítséget ; )

Haru pihenőidőt indítványozott, úgy tűnt ugyanis, hogy jelenlegi módszere nem vezetett eredményre, vagy legalábbis nem elég gyorsra. Hayato azzal vigasztalta, hogy elég kicsi volt az esély rá, hogy egyetlen éjszaka alatt elkapják a tolvajt, főleg, hogy az igen profinak tűnt. Az égiek azonban főhősünk oldalára álltak, vagy talán csak a lány ösztönei vezettek oda, hogy egy megfelelő helyen állt végül meg. Akárhogy is, rövidesen nagy hűhó kerekedett körülöttük, kiáltozások és dulakodás kérlelte figyelmüket. Kis tömeg ácsorgott a mellettük lévő bodegánál, ahonnan most egy középkorú nő, valamint a falfehér arcú Katsuo került elő.

- A karkötőm! Valaki leszedte a karomról. Éreztem! Nem látták? Biztosan erre futott...

A láthatóan zaklatott állapotú hölgyet a szintén feldúlt Katsuo próbálta nyugtatni, éppen az ő bemutatója alatt történt ugyanis a lopás, köszönhetően a sűrűn tolongó bámészkodókban.

- Láttál valamit? - kérdezte tőle Hayato, amire egy nemleges bólintás jött válaszul. Hayato megállította az embereket, kik a bodega előtt álltak. Senki nem futkározott errefelé, tehát az elkövetőnek még itt kellett lennie.

**Sasaki Haru** Pént. Május 08 2015, 14:06

Már kezdtem letörni, de Hayatonak igaza van abban, hogy egy éjszaka alatt nem fogom elkapni a tolvajt. Nem tudhatom ugyanis, hogy minden éjjel lop e, vagy csak akkor, amikor azt kedvezőnek találja. Megnyugodtam Hayato szavaira, de amikor már éppen kezdtem volna feladni mára, egy kiáltást hallottam. Nem ez volt a furcsa, hanem az, hogy Katsuo-t is ott találom. Nem tudtam, hogy hirtelen mire gondoljak, amikor megláttam a sápatag arcát. A majma minden bizonnyal nem volt vele. Habár próbálta úgy beadni az egészet, mintha nem általa lopták volna el azt a karkötőt, de nem tudom, mi sugallta azt, hogy betaníthatta a majmát... vagy lehet, rosszak a megérzéseim. Teljesen össze voltam zavarva, mert elképzelhetetlennek találtam azt, hogy valaki az én ismertebb köreimből lophat. Megvártam, míg Hayato kikérdezi Katsuo-t, s amikor megállítgatta az embereket, idővel megfogtam a karját, hogy megállítsam.
- Szerinted lehet valami köze mindennek Katsuo-hoz? Nobut nem láttam vele... a majmot. Talán... - folytatni nem folytattam, mert biztos voltam benne, hogy érti, mire gondolok.

**Hasegawa Zauki** Csüt. Márc. 10 2016, 14:06

//Elnézést a kötekedésért, nincs benne rossz szándék, de lehetne kicsit alacsonyabb 140cmnél a 8éves lány? Tényleg nem kötekedés vagy panaszkodás csak zavaró hogy 7év és 20cm van köztünk. Very Happy

//

Már kezdtem beletörődni, hogy magányos küldetésem lesz és már épp tettem volna meg az első lépésemet a kapun kívülre. Amikor egy vékony hangra lettem figyelmes, ami egy fiatal, akadémiai korú gyermektől eredt. Bemutatkozott majd ismertette velem, őt küldték, hogy vigyázzon rám. Nem értettem a helyzetet. Reménykedtem, hogy ez az egész vicc és előbújik egy képzett ninja valahonnan. Nem így történt. Végig mértem a lányt, keresve rajta az erősségét, de nem vettem észre semmi szokatlant. Közvetlen és kedves lány volt. Vajon ezzel is nehezíteni akarták az utamat? Miért kockáztatnák egy kislány életét? Biztos különleges ereje van. Míg töprengtem, arra lettem figyelmes, hogy a karját nyújtotta. Hirtelen nem tudtam mit akar. Aztán leesett, hogy a nyakamba akar ülni. Gondoltam így csak gyorsabbak lehetünk, ezért beleegyeztem és útnak indultunk. Visszagondolva kicsit mogorvának tűntem, amiért nem szóltam hozzá egy szót se az amúgy nem olyan hosszú utazásunk alatt. Bár érthető szerintem, ha a dolgok miértjét keresem egy ilyen helyzetben. Hamarosan megérkeztünk a Monara-völgybe. A völgyben szétszórtan elhelyezkedő falvak legközelebbikéhez vettük az irányt. Kicsit pihenünk és információt szerzünk. Legalábbis ez volt a tervem. Mikor beértünk a faluba levettem Mimi-t a nyakamból, rámosolyogtam és így szóltam hozzá: -Nah, végre megérkeztünk. Most fontos, hogy ne tudják meg, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. Óvatosnak kell lennünk, ha szeretnénk tudni, merre is tanyáznak ezek a banditák. Ha ügyes leszel, még talán veszek is neked valamit. Viszont szeretném, ha mesélnél valamit magadról. Miben vagy jó? Tudsz harcolni?- Miközben elmondom a mondandóm, egy éttermet vagy fagylaltost keresek, esetleg bármi hasonló közösségi helyet ahová bemehetünk egyet enni és információt is kaphatunk. Amennyiben találok meghallgatom a kislány válaszát és megindulok vele a hely felé.

**Hyuuga Oyoki** Csüt. Márc. 24 2016, 20:13

// Na jó ha megfelel akkor 120 cm-ig letudok menni Very Happy

//

Mikor mini kisérődett kérdezted, hogy miben is vehetnéd hasznát csak egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Jaj Zaza-kun hát milyen kérdés ez. Már mondtam neked, hogy vigyázni fogok rád, hát ebből nem jöttél rá, hogy tudok harcolni? Én egy különleges ninja leszek. Már most elit képzést kapok, de még néha így is muszáj elmennem ilyen könnyű küldikre is. Azért, hogy mitől is leszek én elit nem kötöm a kis nozidra, legyenek meglepik. Viszont ha ügyes leszel a küldin akkor kapsz tőlem egy puszit jó?- Monda kis bájosan és bár a kommunikációja nem erről árulkodott érződött róla, hogy nem viccel. Míg szemeddel kinéztél magatoknak egy fogadót, kicsi kacsója megragadja a csuklódat és elkezd egy bár felé húzni téged. Jogosak lehetnek az esetleges félelmeid, hogy mit fog szólni a kocsmaközönsége ahhoz, hogy egy hét éves lány rángat téged be egy ilyen helyre, de meglepő módon senki nem illetődött meg rajta. Páran még fejjel biccentetek is felétek és társad rögtön a pulthoz sietett.
- Szia Mimi miben segíthetek.-
- Banditák táboroznak elvileg a közelben tudsz róluk valamit?-
- Hát van egy érdekes banda a várostól 5 km-re az erdőben, de nem tudom, hogy ők e azok akiket kerestek.-
- Értem neked van valami kérdések Zaza? Ő egy nagyon megbízható forrás, akinek szinte lehetetlen megfizetni a segítségét.- Adja át neked az irányítást és tesz egy lazább célzást arra hogy fizess.

**Hasegawa Zauki** Szer. Márc. 30 2016, 00:22

//Köszönöm, tökéletes lesz! Very Happy

//
Csak nézek magam elé szótlanul és döbbenten. Honnan vannak ilyen kapcsolatai és mi az hogy ő elit képzést kap? Ez nekem sok egyszerre kezdek félni. Igen...kezdek félni egy kislánytól! Legalább magamnak bevallom. Lehet, hogy a végén tényleg ő ment meg. Akárhogy is, tényleg illene valamivel viszonoznom, így kifizetek a kocsmárosnak 150ryut, majd megragadom útitársam karját és sietve távozok. Erőltetett tempónk közben elhintek egy dicséretet - Szép volt, nem is gondoltam volna, hogy ennyire hasznos útitárs leszel.- Kicsit talán erőltetett mosoly ül ki az arcomra, de tekintve a helyzetet megérthető ha izgatott vagyok. Mikor a falu határához érünk, megállok ránézek Mimire majd hozzászólok - Nah most akkor beszéljük meg a taktikát. Ideje lenne elárulnod miben vagy jó, hogy összetudjunk kellőképp dolgozni. Én képes vagyok ködöt csinálni de ahhoz koncentrálnom kell még hogy fent tudjam tartani. Rossz látásviszonyoknál is jól kiderítem az ellenség helyét és letudok csapni. Ezekre képeztek. Ó, el is felejtettem.. ez a bot ez egy kard nézd csak. - Megmutatom a pengét.- Ezzel is tudok bánni még egész jól. Többre viszont Kirigakurében nem képeztek. Nah lássuk, te miben vagy jó?-Kíváncsian nézek a szemébe a válaszra várva.

//U.I.: Bocs, ha valami zagyvaság van benne az írás időpontjában vertem a 40fokos lázat Very Happy

//

**Hyuuga Oyoki** Hétf. Ápr. 11 2016, 14:35

Mimi nagy bociszemekkel néz rád, miközben a képességeidről mesélsz, majd mikor rá kerül a sor csak egy csalafinta mosoly jelenik meg az arcán.
- Hogy te milyen nyomulós vagy. Már megmondtam, hogy nem kötöm az orrodra miben is vagyok jó. Sőt ha ügyes leszel meg sem kell tudnod, ugyanis ez elsősorban a te küldetésed, én csak azért vagyok itt hogy ne essen bajod. Az én képességeimnek egy ilyen küldetés maximum 2 órát venne igényben, beleértve ebbe az utazást is. Szóval mondom hogyan is lesz ez. Szabad kezet kapsz a feladat elvégzésére én meg a közelben leszek és ha nagy a baj közbe lépek. Viszont remélem, hogy elég ügyi vagy ahhoz, hogy menjen egyedül is és nekem csak moziznom kelljen.- Beszéd közben végig mosolygott majd megölelt és azt súgta neked hogy sok sikert. Kevés rosszabb biztatást és csapattársat kaphattál volna ennél a lánynál. Mivel a falu határvidékén voltál még 5 km--re volt tőletek a keresett bandita. Fél órányi erőltetett sétálás után hangokat véltél felfedezni, és hamar megbizonyosodhattál róla, hogy ezeket az embereket kerested. Elsőre közel tíz felfegyverzett embert tudtál össze számolni, és most nálad volt a kezdeményezés előnye. Kérdés, hogy mit tudsz kihozni belőle.

**Hasegawa Zauki** Szer. Ápr. 13 2016, 00:54

Megsimítom apró társam feje tetejét és visszaölelem. Majd mosollyal arcomon mondok egy apró köszönetet neki. -Köszönöm, hogy hiszel bennem, Mimi. Majd sikítok ha baj van.- Majd közelebb férkőzve egy fáról, rejtőzve figyelem ellenségeim.~Tíz ember, egyedül vagyok. Jó lenne, ha csak egyszer simán mennének a dolgaim. "Tessék Zauki itt egy ház élj boldogan, senki nem fog zargatni, alapíts családot és halj meg öregen." Jó lenne ezt hallani. Bár....tudom hogy nem lenne ez nekem való, túlságosan szeretem a harcot ahhoz hogy öregen haljak meg, azonban nem a mai napot akarnám választani a halálomnak.~ Mikor végzek a helyzet elemzésével amibe kerültem, szemem lecsukva, a jobb szemöldököm felhúzom majd leülök és egy fél percig gondolkozok, hogy épkézláb tervel állhassak elő. Suttogva magamban a szavakat, torkomból kijövő hangokként testesülnek meg gondolataim. - Mit tanítottak? Mit tenne a sensei? Mit tenne Apa?- A fejemben beugranak az emlékképek az apámmal töltött edzések egyikéről. "Zauki, keményebben kell edzened! Így bekötött szemmel is tudnod kell, hogy honnan támadok. Ez az alapja annak a technikának amit a falunk használ. Egy bevetésen a kirigakure no jutsut használva, meglepetés előnyével a kezedben, nagy előnyökre tehetsz szert. Neked víz elemed van, te tudod használni a jutsut, de mit ér a köd ha téged is korlátoz? Neked is mint minden geninnek tökéletesítened kell a csendes gyilkolási technikád, a hangokra figyelve betudod mérni a ködben az ellenfeled és neked már előnyt is jelent. Más, nem víz elemet birtokló genineknek pedig azért kell ezt gyakorolniuk, hogy tudjanak a társuk által létrehozott ködben is tájékozódni. Továbbá ha a küldetés során egyedül vagy és több ember ellen kell támadnod, szintén hasznos ha van egy fedezéked ami mindenhol ott van a csatatéren. Nem poénból mondtam fiam, ez a két technika és a kardforgatásod jelenti az előnyödet más hasonló korú geninek ellen, más falvakból. Az én fiam vagy és a lehető legjobb harcos leszel, ha a ninják útját választottad. Nem fogom a fiamat temetni mert egy küldetésen nem tudott mit kezdeni, mindent meg kell tanulnunk amire képes vagy és annyit edzeni amennyit lehet. Most fogd azt a zanbato-t és kezdjük újra." Apám szeret, habár szavai keménynek tűntek, tudom hogy csak azért mert azt akarta hogy ne mondjak csődöt ilyen helyzetekben. ~Tehát nincs más választás, azt a taktikát alkalmazom amit apámmal fejlesztettünk ki. Ez a taktika rám lett szabva. Úgy találtuk ki hogy tökéletesen a képességeimhez illjen és működjön minden esetben ha meglepetés támadást kell véghez vinni.~ Arcomra kis mosoly ül, ahogy az apám által rám hagyott taktikát átalakítom a helyzethez, majd felállok és magabiztosra változott tekintettel nézek ellenfeleimre rejtekemből. Kezeimet a kirigakure no jutsu kézjelének megformálására emelem, majd mikor a köd amibe fele csakrám beleadtam leszáll, (Terveim szerint körülbelül egy méteres látótávú.) kilövöm magam a rejtekemből feléjük ugorva 10 shurikent dobok, mindegyikre egyet szánok. Majd mikor földet érek a bagázstól nem nagy távolságra előveszek négy kunait amit az ujjamra fűzök hogy szabad legyen a kezem de mégis könnyen eldobhassam a kunaiokat. A kardom a jobb kezembe fogom, majd fürge test technikával kilövöm magam a banditák közé vízszintes mozgással (tehát nem közéjük ugorva, hanem köztük haladva) és akivel a célpontnak kijelölt hely felé haladva "összetalálkozok" kardom célpontjává válik. Ha közéjük kerültem a négy kunait négy másik célpontra célzom. A támadás során nem azonnali ölésre megyek, mert szeretném néhányukat kihallgatni, hátha van még több bandita a közelben. ~ Maradt egy kunaiom, nagyon jó. Bár ezek is még arról a küldetésről maradtak amin akkor voltam mikor eltűntem Kiri-ből. Hjajj, most legyek szerencsés! ~

Ajánlott tartalom