Utcák és terek

[Shakaku, Jaken]
A két erőteljes konohai együttes rohama könnyedén felülkerekedett a sérült Konohai ANBUs felett, ki rövidesen Kohohagakure határára teleportált Jaken technikája nyomán. A férfi könnyedén képes volt átlátni a helyzetet, hogy mire van idő és mire nem, Shakaku pedig a szemével tudta felülvizsgálni a fenti eseményeket. Jó kombinációja ez a hatékonyságnak, mely elég erőteljes ahhoz, hogy kevés ember tudjon felülkerekedni rajtuk. Azonban minden tervnek megvan a maga hátulütője. Jaken és Shakaku nagy eséllyel tudomásul vették, hogy olyan erők mozgolódnak a háttérben, melyeket talán nem kéne nagyon bolygatni. Pont emiatt a visszavonulás is egy tökéletes tervnek tűnhet, azonban nem hagyják ezt számotokra olyan könnyen.
Az ajtó, mely a jól kivehetően vöröslött a lépcső alján fenyegetőnek tűnhetett számotokra. Azonban azután következett, mielőtt az ajtó szélesre tárult volna. Shakaku hátat fordítva, készült volna visszasietni a Kirigakureivel maradt társának segíteni. Azonban, ahogy hátat fordított a kamrának egy támadás tört előre. A vékony vízsugár sebesen hatolt át a fémen és halálos pontossággal célozta a nő szívét. Ha amaz nem pásztázná a környéket aktívan Byakuganjával talán túl késő lett volna, hogy bármit is észleljen a dologból. Azonban emiatt még pont időben képes volt minimalizálni a beérkező károkat. Tizedmásodperceken múlt, és bár a lövedék eltalálta, szerencsére elkerülte a halálos csapást. A vízlövedék keresztül hatolt a bal vállán, mely után ujjnyi vastag rész hiányzott a húsából. A lövedék, mely még ezután is folytatta útját, szinte, mint a homokon hatolt át a kemény kőlépcsőn, hosszú szakaszt kifúrva magának.
Shakaku talán csak most realizálja csak, hogyha egy pillanattal is később reagál, talán nem éli túl a helyzetet. Viszont nincs idő a jajgatásra és ezt ő is és Jaken is pontosan tudja. Ha úgy ítélitek, könnyedén hátrébb tudtok szökkeni, hogy kissé felkészülhessetek az érkező dolgokra. Viszont nagy eséllyel, ami következik, nem igazán az, amire bármelyikőtök is számítanak. Ismeretlen hang szűrődik át a fémajtón, ahogy egyre közeledik, majd kitárja azt azt az ismeretlen férfi.
- Úgy látszik tényleg megöregedtem, ha ilyen könnyedén képes volt megközelíteni az ellenség.
Az ajtó kitárult és a szoba félhomályából kilépve egy barnahajú és szakállú férfi állt, aki látszólag teljes nyugodtsággal konstatálta a behatolók tényét. Shakaku és Jaken talán nem feltétlen van tudatában a kirigakureiek hagyományaival, lévén nem minden nemzet használja a saját Kagéinak képmását faldísznek. Azonban még Jaken is érzi azt a fenyegető aurát, ami a férfiből szivárog. Nem kellett zseninek lennie senkinek se ahhoz, hogy felismerje a szóbeszédekből a méltán híres, vagy épp hírhedt Byakurent, ki a feltámadt I. Mizukagéként vált népszerű pletykaforrássá. Azonban aki itt állt előttetek, nem csupán pletyka volt, hanem hús-vér emberi lény, a maga szörnyű módján. Shakaku szemei az ajtó kitárása után, könnyedén beláthatták már a belteret, felfedezve a további társaságot. Byakurennel együtt 3 Kage szintű személyt érzékelt, melyből az egyik a háttérben álló számára ismeretlen férfi volt, míg a mellette lévő személyt azonban azonnal felismeri. Mei volt az a falhoz láncolva. Látszólag eszméletlen volt és sérülései nem tűntek éppenséggel túlságosan bíztatónak. Szörnyű állapotban volt… de élt. Byakuren viszont elállta az utatokat, mintha csak érezné a figyelmedet.
- Még csak ne is gondolj rá kölyök! – szemei a tiédbe furakodnak és kíváncsian húzza végig vastag szakállán kezét – Viszont érdekes Dojutsud van kölyök. Ha önként odaadod, talán életben hagylak titeket egy kényelmes cellában pihentetve.
Jaken figyelmét azonban nagy eséllyel nem ez a személy vonja el. A gyűlölet és a harag, melyet nemrég éreztél az Uchihával való küzdelem során, s mi most elcsappanni látszott, nagy eséllyel új életre kél. A belső gyűlöleted vagy épp félelmed könnyen úrrá lehet rajtad, ahogy figyelmed az árnyékban álló férfira vetül. Egy nyugodt arcú, bár ideges vonásokkal rendelkező, ismerős férfi arca pillant rád. Bár vörös íriszei nem villantak, mégis az arc szinte az emlékeidbe égett. Ő volt az. A férfi, aki elsőként rakott téged Tsukoyomiba. Egyelőre látszólag csak felmérnek benneteket, legalábbis, ami a Mizukaget érinti. A háttérben lévő férfi, látszólag nem igazán érdekelt a helyzetben.
Akárhogyan is, rajtatok múlik mit tesztek. Annyi biztos, hogy a jelenlegi szituációban a hátat fordítás egyenlő a biztos halállal.
 
[Akane, Kawachi]
Mindeközben ti egymással néztek farkasszemet. Látszólag mindegyikőtök tartja egymás között a tisztes távolságot. Akane nagy eséllyel nem tervez közelharcot vívni egy fegyveres ellenség ellen, viszont ellenfele már tudatában van nagyjából képességeivel, míg ő nem igazán tudja, hogy mire is képes a kirigakurei oinin. A fellépő patthelyzet így nem igazán kedvező számotokra, de annyi biztos, hogy mindketten óvakodtok kezdeményezni, hisz ki tudja, mit rejteget még a másik fél. Azonban látszólag mindketten óvatosak vagytok annyira, hogy ne rohanjatok fejjel a falnak. Végül Kawachi indítja meg a támadását. A Raiton: Raiga cikázó, villámtámadása egyenesen Akane felé tört, aki viszont mivel számított a támadásra és kivárt, könnyedén képes volt kitérni a komoly sérülést okozó támadástól. A villámcsapás így a víztükörbe csapódott és ártó zónát hozva létre ezzel, megakadályozva azt, hogy a nő visszaérkezzen. Azonban Akanét se most szedték le a szélvédőről. Ügyes mozdulattal megfordult a tengelye körül, míg a levegőben és lábába vezetett chakrájával könnyedén elkerülte a mezőt, a plafonon maradva, így Kawachi nem volt képes ártani neki. Azonban látszólag a sors még is csak neki kedvezett. Se Akane, se Kawachi nem érzékelte a közelgő történéseket. Se hang, se látvány nem jelezte előre, hogy a nő bármit is rosszul cselekedett volna. Mégis a következő pillanatban szörnyű fájdalom járja át gyomra tájékán és a semmiből egy ujjnyi lyuk robbant a hasfalába. A hirtelen fájdalomtól elvesztve koncentrációját elvesztette figyelmét a lábáról és a föld felé kezdett hullani, azonban képes volt még talpra esni, ha úgy szeretné. Viszont testét szokatlan érzés fogta át. Nagyjából átélt már dolgokat, talán ehhez is volt már szerencséje. Érzésre mintha egy drót feszült volna sebének, ami súrlódva haladt tovább. Szemei viszont elég élesek ahhoz, hogy a gyors mozgás ellenére is felfedezze az ide-oda mozgó vérfoltokat, ami a teste körül mozog. Kicsit mintha a szeme káprázott volna, ahogy az elmosódott, vékonyka vonal haladt. Azonban elég tapasztalt és rátermett volt, hogy hallgasson ösztöneire. Mikor a véres folt megindult nyaka felé, gondolkodás nélkül elkapta. Érzi, ahogy valami hideg és kemény a keze közé szorul, és ami felsérti a bőrét, de még sikerült időben megakadályoznia. Testére mintha drótok feszültek volna rá. Viszont úgy tűnt nem sokáig lesz rejtve a dolog. Először a fegyver vált láthatóvá, ahogy elmúlt róla technika. Egy fehér tűre hajazó objektum, mely egy drótszerű vezetékhez volt rögzítve. Pillanatokon belül érzékelhette, hogy ugyanazon kötés fut végig a testén. Kawachi rögtön felismerheti a fegyvert, hisz nagy eséllyel nem egyszer látta már. Viszont ahogy a fegyver, úgy a felhasználója is láthatóvá vált. Egy fiatalabb srác feketére festett szemekkel, hideg pillantásokkal méregette a nőt. A fegyver a Nuibari volt, a Hét Köd Kardforgatójának egyik legendás fegyverzete. De Kawachinak nem tűnt ismerősnek a férfi. Talán nem biztos, hogy személy szerint ismeri mindegyik kardforgatót, vagy annak tanítványait, de látomásból mindenképp tudja, hogyan néznek ki és kik, azok. Viszont ebben a férfiben semmi ismerős nem volt. A férfi végül Kawachira emeli hűvös tekintetét.
- Míg a többiek ideérnek, meséld csak szépen el, mi történt itt. – hangja hideg volt és magyarázatot követelt, látszólag gyorsan.
Akane eközben szabadon cselekedhet, de a kezében lévő tűkard, látszólag önálló életet élt, ugyanis fészkelődve, rezegve megpróbál előre törni, hogy befejezze, amit elkezdett, így konkrétan a konohai kunoichinek minden erejével be kellett vissza kellett tartania, ami jól érezhetően egyre nehezebben és nehezebben ment. Sikamlósnak és nedvesnek érzékelte a fegyvert és úgy érezhette, ha csak egy picit is lazít a szorításán, amaz kicsúszik az ujjai közül. Persze megpróbálhatott az árnyak közé bújni, hogy megússza a támadást, ám ha így tesz, a drótok látszólag továbbra is ellenállást mutatnak felé, és nem hagyják meglógni. Mit tesztek tehát. Látszólag a férfi nincsen tisztában azzal, hogy Kawachi technikailag elárulta a csoportot. De vajon mit értett azon, hogy míg a többiek ideérnek? Akana nyaka körül szorult a hurok, de Kawachinak is döntenie kell. Visszapártol inkább a Konohai csürhe mellé és nem kockáztat, vagy inkább marad Kirigakure oldalán, remélve, hogy nem derül ki a „baklövése”.

// Akane nem írt határidőre, így ha következőre se ír, ki kell írnom a történtekből. A küldetés elérte azt a pontját, ahol a karakterek élete komoly veszélybe kerülhetnek, így gondosan döntsétek el miképp és mit fogtok cselekedni! A mostani körben határidőre való írás nem kötelező, de erősen ajánlott  Ha bármi kérdésetek van, nyugodtan jelezzétek azt felém PM-be, Discordon, vagy facebookon //

Határidő: 2023.06.24.
Új Határidő: 2023.07.01.

//Gamabunta- Ahol a party szakadt//

A villámcsapás nem teljesen úgy sült el, ahogy szerettem volna, ugyanis alábecsültem ellenségem állóképességét és mégis csak egy B szintű technika volt, akármennyi chakrát is áldoztam arra, hogy bevessem. Most egy kisebb állóháború alakult ki közöttünk, ahogy farkasszemet nézünk. Tisztában vagyok vele, hogy a lány nem akar közelharcba keveredni, de pechjére ez nem igazán akadály a számomra, hiszen a távolság, ami köztünk van középtáv, amire elég technikám van, hogy áthidaljam, sőt ha valamivel nagyobb helyem lenne, még a távolság sem igazán lenne akadály és ott van az előny, hogy Akane sokkal több technikáját mutatta be az elmúlt időben, mint én. Egy újabb technikát alkalmazok, amit eddig nem láthatott tőlem a kunoichi, viszont okosan kerüli, sőt még a zónát is, amit a viz és a villám keveredése okoz. A következő megmozdulásra viszont egyikük sem számitott. Egy láthatatlan kard, amit valószinűleg az általam is ismert technika okoz, szúrta át Akanét, majd kötözte meg. Amint megszünt a láthatatlanság felismertem a fegyvert, ez a Nuibari // Varrótű volt, viszont nemsokára a használó is feltünt, aki viszont semmilyen formában nem volt ismerős és egy kérdést szegezett hozzám.
- Chojuro konoha segitségét kérte, akik jelenleg is itt táboroznak a ködön kivül. Én kaptam egy levelet és mikor teljesitettem a levél tartalmát beléjük akadtam. Choujuro és a többiek túlerőben voltak és kényszeritettek, hogy velük tartsak. Van itt valami fura teleportáló figura, aki azt állitja, hogy a csapat egy részét már hazavitte Konohába. Ő ott Akane, konoha kunoichije, de itt van még Shakaku és az a fura figura. Choujuro nem tudom hol van, valamint volt velük még egy lány, ha jól tudom egy tokubetsu jounin, Hirota Yukionna.
Darálom el nagy vonalakban, szinte levegő vétel nélkül dolgot, hogy amikor befejezem lélegzetvételhez jussak lihegni kezdek. A döntés, hogy visszapártoljak kirigakure mellé nem igazán döntés, hiszen sosem pártoltam el, szimplán felmérve az erőkülönbségeket azon döntést hoztam, ami legjobban szolgálta a túlélésemet és legalább rájöttem, hogy nem az az út, amit Chojuro követ, jelenti, hogy valaki igaz kirigakurei, mert ha az állitólagos mizukage valóban hű lenne a faluhoz, akkor nem a konohai kutyák segitségét kérte volna.

Először is, gratulálok mindenkinek, hogy sikeresen teljesítettétek a rátok bízott küldetést! Remélem élveztétek, vagy legalábbis nem untátok magatokat a küldetés alatt, hisz a ti szálatok még kicsivel hosszabb is volt, mint a másik csoportté. Nos viszont térjünk a tárgyra, amely miatt gondolom, mindannyiótokat érdekel. Kezdődjék a jutalom osztás!
 
Hyuuga Shakaku: Szerencsére vagy sem, teljesen meg voltam elégedve a posztjaid tartalmával és minőségével. A határidőket mindig tartottad és csupán csak egyszer csúszott meg a mérleg, de általában teljesen helyén volt a dolog. Nem voltak kivetnivalóim a poszttal, korrekt, remek játék volt az egyik legterjedelmesebb postoló voltál, de gondolom ez nem igazán lep meg senkit sem. Jutalmad 85 chakra és 85 taijutsu pont.
 
Nara Akane: Bár kissé soknak éreztem magamnak az off meták számát, összességében nem volt különösebb probléma a postok tartalmával. A terjedelem rendben volt, a határidők viszont már nem igazán. Gyakran megkéstél a határidővel és kétszer ki is maradtál a körből. Ennek ellenére szép teljesítményt produkáltál és többnyire jó döntéseket hoztál, mint csapatvezető. Jutalmad 75 chakra és 75 taijutsu pont a késések miatt.
 
Katsumi Kawachi: Postjaid tartalma hosszra és minősége néha bár kívánt kívánni valót, a végére szépen összeszedted magadat, bár te is hiányoztál két körből. Összességében postjaid lehettek volna terjedelmesebbek, de a helyzethez viszonyítva elfogadható szintet produkáltál. A kaland viszont neked még folytatódik a magán száladon, amennyiben mesélőd úgy dönti, hogy ez indokolt. Ez ügyben kérlek jelezd felé ezt, vagy kérd meg, hogy egyeztessen velem és akkor megbeszéljük vele a továbbiakat. Jutalmad 75 chakra és 75 taijutsu pont a késések miatt.
 
Akihiro Jaken: Bár nem voltál jelen a teljes küldetés során és jószerével támogatóként voltál jelen, az utolsó postod kifejezetten tetszett. Mivel azonban ez ilyen kis „kiegészítő” szál volt, így jutalmad ehhez mérten: +10 chakra és +10 taijutsu pont.

Ugyan nem értek egyet az egész letartoztatásommal, hiszen az elsők között voltam, amikor megjelent az első, aki teljesitette a parancsát és megölte a saját feljebbvalóját, mert az ellenszegült a Mizukage parancsának és gondolkodás nélkül vetettem magam azon menekülők után, akik meg akarták tagadni a Vérködöt. Nem árultam el a falut, hiszen a másik oldalon is egy mizukage állt, márpedig a kage rang halálig tart, még ha egyszerre kettő is van. Mind a két oldalon öltem, de mig kint csak a túlélés és a hiába várt segitség miatt kellett melléjük állni, a vérköd mellé külső nyomás és gondolkodás nélkül szegődtem. Az őrők egy kifejezéstelen arcú irnokot engednek át, aki elkezdi felolvasni a bünt és a büntetést. Szinte elröhögöm magam.
- Jó vicc! Az elsők között voltam, akik gondolkodás nélkül öltek, amikor az első mizukage felfedte magát! Saját feljebbvalómmal végeztem, mikor az rátámadt az elsőre és gondolkodás nélkül vadásztam le azokat, akik amikor az első kihirdette a vérködöt menekülőre fogták. Másodsorban meg a parancsot a másik oldalon is egy mizukagétól kaptam! És ezt nevezik árulásnak? Természetesen nem állok ellen a kivezetésemnek és annak sem, hogy felhelyezzék a pecsétet.
Mondom majdnem röhögve, na nem egy jóizű nevetés, inkább az a cringe, őrült nevetés, amit valaki akkor hallatt, ha bejött az ördögi terve, még ha nekem nem is volt ilyen.

Az írnok a gúnyos megjegyzéseidre láthatóan felhúzza magát és idegesen rád mordul.
- Az VI. Mizukage az I. Mizukage fennhatósága alatt volt a ténykedéseid alatt. – hallod a mérget a hangjából – Magyarul a te kis perpatvarod egy önkényes akció volt csak csupán, hisz kétlem, hogy az Byakuran-sama kezei közül bármilyen információ is kiszökjön. Ezen felül, ha ezt az elméleted követjük, az ANBU a mindenkori Mizukage utasításait követik, viszont te és a felekezeted több ANBU taggal végzett, olyan emberekkel, akikkel a Mizu… - kezd bepörögni, azonban egy éles, rideg hang megszakítja az írnok szószátyárságát.
- Elég lesz! Mindkettőtől!
Az eddigi holtzónából, melyre nem láthattál rá, egy ismerős srác jön elő, belépve a látózónádba. Könnyedén felismered az alakot, aki rajtatok ütött és a kellő pillanatban megmentve ezzel a bőrödet. Enyhén napbarnított bőre, feketére festett szemgolyója és ezüst haja és írísze, különös hatást keltett. Tapasztalt szemeid könnyedén érzékelik, hogy az előtted lévő srác nem a faluból való, vagy legalábbis nem itt született. Kumogakuréra jellemző jegyek látszódnak rajta, mely közül talán a bőrszín a leghivalkodóbb. Viszont a jelenlévők tisztelete felé, illetve az oldalán pihenő Nuibari, elég könnyen megfejtette, jelenleg kinek az oldalán is áll.
- A parancsot kiadták. És mindenkitől elvárt, hogy kövesse az utasításokat!
Talán furcsa volt látni, hogy valaki szintén olyan karót nyelt szabálykövető, mint Chojuro, de tisztán érzed, hogy falutársad inkább olyan, mint egy lojális fegyver, sem mint egy hűséges kutya. De végül, maga előtt vezetve téged elirányított a pecsételő helyre. Ott, ha csak ellen nem álltál, elvégezték a pecsételő eljárásokat, melyek tényleges tartalmára nyilvánvalóan nem hívták fel a figyelmedet. A folyamat során ragaszkodtak az altatáshoz, hogy ne tudhasd, hogy milyen pozíciókba helyezték el a pecséteket és hová. Vagy ez, vagy az emlékeid közül törlik ki az adatokat, mely utóbbit nagy eséllyel te se akartad volna, hisz kitudja, mit vágnak esetleg még ki onnan. Miután a folyamat véget ért és magadhoz tértél az altatásból/kábulatból, az ismeretlen kardforgató várt téged a szobád ajtajánál.
-Katsumi Kawachi. A lefokozásod okán, engem bíztak meg a felügyeleteddel. Nélkülem nem vehetsz részt semmilyen shinobi akcióban, az engedélyem nélkül. Nem hagyhatod el a falut, csak és kizárólag az én társaságomban. Ha túlságosan messzire mész, vagy eltűnsz a szemem elől, azt szökési kísérletnek veszem és árulóként kezellek. Légy engedelmes a falunak és hű Byakuren-samahoz… és akkor magad mögött tudhatod ezt a nézeteltérést.
Látod rajta, hogy nem igazán egy beszédes típus és bosszantja, már az ilyen tömör társalgás is. Végül a szemeidbe néz egy utolsót, nem igazán foglalkozva semmilyen érces, vagy gúnyos megjegyzéssel, majd megfordulva elindul kifelé.
- Holnap megkezdjük az első bevetésedet. Reggel 5 órakor legyél a nyugati kapunál. Hozd magaddal a teljes felszerelésedet, és amit akarsz. – majd ezzel hátat fordítva végül magadra hagy a gondolataiddal.
 
// innentől kezdve, ha csak ellen nem álltál, Kawachi ideiglenesen visszaminősült Chuuninná és különböző korlátozások alá kerültek. A következő postodba ismételten vásárolhatsz, ha szeretnél és szabadon járhatsz a kirigakure berkein belül //