Utcák és terek

A falu széles, nem túlzottan rendben tartott utcáin sok szegény, napszámból élő ember fordul meg, így rossz a közbiztonság is. Az utcák szélén gyakoriak a különböző élvezeti cikkeket árusító bódék, kirakodások.

Az utcán sétáltam céltalanul amikor egy sikolyt hallottam. Elindultam sutva a sikoly irányába. Egymást követve egyszerre több sikoly is elhangzott.
Már nagyon közel jártam a sikoly forrásához de az egyszerre abbamaradt. Egy férfira lettem figyelmes aki egy nőt nyomott le a földre és láttam, hogy a nő szája be van tömve valamilyen papír szerűséggel.
- Engedd el! - kiáltottam.
A férfi elővett egy kést és rámmosolygott majd megszólalt:
- mert ha nem mi lesz?
- Akkor kénytelen leszek erőszakhoz folyamodni! - mondtam és közben megvillantottam a fejpántomat.
A férfi felnevetett és rámrontott... én elrugaszkodtam és a levegőben fejbe rúgtam és azután rögtön megfogtam a fegyveres kezét és kicsavartam belőle a kést aztán kirúgtam a lábát és leütöttem.
Odamentem a nőhöz és kivettem a szájából a papírt. Megbeszéltem vele, hogy én elviszem a fickót a rendőrségre és mondtam neki, hogy jöljön ő is...
Beleegyezett és én megkötöztem a fickót felébresztettem és tereltem magam előtt...

- Irány Kirigakure! – Tűzte ki a célt hősünk, ugyanis a mi drága és egyetlen ninjánk, megszállottja a Víz elemi jutsuknak. Régóta hallja hírét az ott élő mestereknek, ők a tengernek élnek és egy jelen pillanatban egy céljuk van: minél magasabb szintre fejleszteni hatalmukat a víz fölött. Illetve Takigakureban szájról szájra járnak az ilyesfajta hírek. Seibo elindult hát a nagy kalandnak a Tűz országából Kemurigakurén keresztül a Víz birodalmába. Az út hosszas, s izgalmakat mellőző fáradalmas sétának bizonyult. Ez esetben a legjobb idő töltés önmagunk megfejtése, mely talán az élet célja. Főhősünknek gyakran fejébe szökik a kérdés melyre nincs válasz. Seibo melyik oldalt szolgálja. A „jót” melyet mások megsegítéséből fakasztott, az igazságért vívott harc, vagy az erkölcstelen öldöklés a maga javára. Valahol a kettő között állhat, válasz egyenlőre nincs de a jövőben tett lépései talán egyszer feleletet nyerhetnek. Miközben Seibo önmaga megismerésével küzdött lassan elért a Füst birodalmába, a fenomenális, fenséges, frenetikus és ellenállhatatlan Kemurigakurei dohány otthonába. Azonban az idő pénz, hősünknek tovább kell állnia, így hát bumfordi módjára barangol a faluba, a kiutat keresve. Azonban a zsúfolt tömegből egy langaléta punk hajzatú úriember téblábol valami putri fegyverkereskedés előtt. Kezében egy érdekes szerkezet, mely Seibo számára ismeretlen, ránézésre egy vasdarab. Azonban a lényeg hogy ismerős a fiú, és valami féle jóérzés köti hozzá. Oda sétál vörös fejű legényhez majd megfogja a vállát.
- Ismerős vagy te nekem! – Teszi kezét kételkedően szájához Seibo . – Nem találkoztunk mi már valamikor?

Meg ijedt! De mitől? Hiszen csak a vállát fogták meg! Talán ennyire tart valakitől? Esetleg keresik? *Mindig is tudtam, hogy jobb félni, mint megijedni!* Hősünk szemébe felcsillant a fény, amint meghallotta régi barátja mondatát. Egyből beugrott neki az arcforma, s a magasság. Ugyan a srác haja, némi kivetnivalót váltott ki Seiből, -anno nem ezt a tróger viseletet részesítette előnyben-, de amint felhangzott kedvencünk neve, már nem volt kétség. Ő a legyezős srác!
- Hitsugaya! Hahaha! – Nevetett fel hangosan barátunk majd beletúrt kék fürtjeibe. – Ezer éve nem láttalak. Mi ez az új stílus? –Faggatta máris elfeledett barátját, aki a nemrég említett Kemurigakurei dohánnyal kínálta Seibot. Nem egészséges dolog, ez hosszú távon, de a néhai alkalom belefér. Hiszen a földanya teremtette, és nem véletlenül! Néha kell a kikapcsolódás az embernek, és az itt termő „füst” más mint a többi. Hősünknek esélye sem volt, Hitsu kérdésére válaszolni, máris kezébe termett a pipa. Azonban Seibo nem időzhet, jelen pillanatban is úton van Kirigakureban. Ugyan rég látta egykori barátját de tovább kell állnia.
- Most nem alkalmas! Éppen úton vagyok, szívesen beszélgetnék még, látom lenne mit mesélned! – nevet egyet kissé elfojtva, miközben tekintete Hitsugaya hajára vetődik. – Egyszer talán még találkozunk, és ígérem akkor többet társalgunk majd. Most pedig viszlát barátom! – Int egyet hősünk és útnak indul a kikötő város felé, ahonnan majd hajóval közelíti meg A víz országának szigeteit. Ugyan fájó szívvel állt tovább, de jelen pillanatban más lebeg Seibo szeme előtt.

//Tehetetlen düh- én is így gondoltam, ezért vártam rád//

Nem volt ínyemre, hogy konohaiként kell mutatkoztam. Utáltam azt a falut, megvetettem és teljes szívemből gyűlöltem. Még beszélni sem akartam, nem szóltam Mirubihoz, sokkal inkább a saját gondolataimba merültem. Ugyan néha megnéztem a környezetet a szenzorommal, de nem nagyon volt senki a közelben vagy ha igen, akkor vagy gyenge volt a chakrája esetleg elrejtette. Mirubi a vezető, bízom benne, hogy van terve és abban, hogy majd akkor fogja elmondani azt, ha itt az ideje. Nem olyan embernek ismerem, aki ne tervezne. Érdekel a kaland, főleg ha elérem azt mit akarok. Füst országa elforduljon a tűz szövetségétől. A falu nem túl nagy erő Konoha oldalán, de haderejével mindenképp számolni kell. A pénz, amit esetleg kaphatok másodlagos, még ha bizonyos terveimhez szükséges. A terveim nekem is megvannak, ahogy valószínűleg az előttem haladó Mirubinak. A sakktábla felállt, egyik oldalon mi vagyunk, az amegami, Mirubi és én. Körülöttünk a bábok csak az információ és a tudás, amit eddig összegyűjtöttünk, míg a másik oldalon Ashige, körülötte ninják és harcosok. Sokszor segíthetnek a megfelelő harcosok alkalmazása, de a tudás legalább olyan fontos, hiszen egy harc során, ha rossz információid vannak, akkor az néha rosszabb, mintha nem lenne semmi.
Lassan megérkezünk a falu határhoz. A kapuőrök nem mutattak túl sok érdeklődést a párosunk iránt, sokkal jobban lefoglalta őket az előttük lenge ruhában táncoló hölgyek. ~ Férfiak, legszívesebben megölném őket és a lányokat, akik hajlandók ilyet tenni pénzért. Tedd meg. Küldetésen vagyok. Bolond vagy.~ Láttam Mirubin, hogy nem annyira örül, hogy ennyire nem érdekeltek az őrök a munkájukban, talán arra számított, hogy kikérdeznek minket és egyből eljuthatunk Ashigéhez, de nem így lett. Picit arrébb érve Mirubi szorosan mellém húzódott, hogy elmondja tervét. Valami hasonló alakult ki az én fejembe is.
- És mi az üzenet?
Azért ezt jó lenne tudni, mert ha ott találja ki, én nem tudok segíteni, annyira nem vagyok jó blöffölő. Kérdezem, majd nézem, mint kérdezi meg egy arra járó shinobi csapatot, hogy merre is találjuk a falu vezetőjét. ~ Ha van egy kis eszük és ismerik Mirubi nevét, akkor nem fogják összekötni a hokagéval. De jobbat nem tehet. Tudom.~ Nem találom jó ötletnek, hogy a hokagéra mutogat, de jobbat nem tehet.

// Tehetetlen Düh - Akari Tenshi, Kenshiro Mirubi //

Egyelőre Tenshi passzívabb és átadja a kezdeményezést Mirubinak. Ez teljességgel érthető, elvégre bár be lett avatva a tervbe, de csak nagyvonalakban, így sokkalta logikusabb, hogy Mirubi vezet. Ez az információkkal való kufárkodás máris megszerezte Mirubinak a vezetői szerepet. Ravasz és eredményes lépés volt.
Három Kemurigakurei Shinobi - legalábbis fejpántjuk és öltözékük erre utal - kerül a kis csapat célkeresztjébe. Egyikük - idősebb kopasz férfi - mindössze egy "hagyjá' má' "- val reagál és már menne is tovább, de a társai közül egy fiatalabb férfi sokkal diplomatikusabb. Odalép Mirubi a vállára teszi a kezét, közel hajol és beszélni kezd:
- Bajtárs! - az alkohol szaga hamar megcsapja Mirubi orrát, de a mellette álldogáló Tenshit is eléri - Ne sértődj meg, de fontos... Küldetésünk van. Látod azt ott? Azt a tűzes kis hölgyikét, hm?
Gonoszul felnevet.
- De a nélkülözés éveiben, talán segíthetek neked, bajtárs! De nem lesz ingyen...
Hogy sem a Mirubi név, sem pedig a Hokage említése nem jelentett nekik semmit, az azt jelenti, hogy nyílván nem benfentesek. De ez nem is meglepő, ha azok lennének, akkor felvetné őket a pénz. Legalábbis a logika ezt diktálja, noha lehet, hogy hőseink nem rendelkeznek megfelelő tapasztalatokkal ahhoz, hogy ezt leszűrjék. Elvégre nem őshönösak errefelé.
Rövid alkudozás után a bajtársias Kemurigakurei tízezer ryoért cserébe hajlandó elmesélni ezt-azt. Ha Mirubi és Tenshi ebbe nem mennek bele, akkor valami új dologgal kell előállniuk.

Ha odaadják nekik a tízezer ryout:

[color=#00cc00]k[/color]:

// Egy tervet várok, illetve néhány vészmegoldást, ami alapján eldöntitek, hogy mit csináltok, illetve hogyan csináljátok, azt amit tenni akartok. //

Én jelenleg csak a beosztott vagyok, küldetésre eljöttem, mert érdekesnek találtam a dolgot, az már csak extra, hogy véletlenül Mirubi is belefutott ebbe a kalandba. Őt megbízták, én magamtól jöttem a küldetésre, mert érdekelt, hogy mi lesz belőle és pontosan mi is a küldetés. Furcsa, hogy Taishi sem tudott többet, mint Mirubi, pedig mid a ketten ügyes informátorok. Remélem sikerül egy kicsit meggyengíteni a Füst helyzetét a Tűz szövetségének oldalán, legalább azt akarom elérni, hogy Kemurigakure kevésbé bízzon meg Konohában. A legjobb lenne, ha átvehetné a rejtek irányítását, mert akkor mindenképp a Víz szövetségét erősíteném a faluval. Ha nem én, mindenképp valaki olyan, aki az én oldalamon áll és az én emberem. A három shinobi kemurigakurei egyenruhában eléggé ellenszenvesek, de jobb híjján velük kell beérnünk.Én messzebb állok, de a tömény alkohol szag, amit az egyik férfi áraszt, megcsap. Mirubi próbálkozását bunkó módon elutasítják. Lenne ötletem, hogy itt és most hogyan végezzek vele, még akkor is, ha erősebbnek tünik, genjutsu hatása és a kitörés akármennyi chakrával rendelkezik valaki, nem mindig könnyű. Ha így lenne a genjutsunak nem sok értelme lenne, viszont mégis. Egy genjutsu használó nem biztos, hogy a legerősebb és a legtöbb chakrával rendelkező, de annál okosabb. A genjutsu az ész művészete, nem az erőé, mint a tai jutsu. A csapat fogná magát és lelépne, amikor az egyik tag, valószínűleg rájött, hogy akár a tudásért pénzt is kérhet, nem is keveset, nálam csak annyi van, így Mirubira hagyom a fizetést. Először viccelődni kezd, de még koncentráció nélkül is érezni Mirubi chakra mozgását, hiszen akkora mennyiség külső hatás nélkül nem mozdul csak úgy meg az emberben. Korábban feltett "Mi az üzenet" kérdésemre végre megkapom a választ, ami elég szűkszavú, viszont logikus. Az úüzenet, amit Ashigénk kell kézbesítenünk a Jinchurikiről szól. Legalábbis a fedő sztorink szerint. Semmi kedvem fogságba esni és a Tűz országába kerülni. AZ az ország maga a fertő, létezése már csak idő kérdése, mert igen terveim között van, hogy megsemmisítem, eltörlöm a Föld színéről, de ahhoz még gyenge vagyok. A részeg shinobi útbaigazítása során megtalájuk az épületet. Itt már jóval rendezettebbek és fegyelmezettek az őrök, érezni rajtuk, hogy fontos embert őriznek és ezzel tisztában is vannak. A falu rendszeréről szerzett információk alapján, nem egyszerű elbocsátás lehet a büntetése, aki Ashige testőrségébe tartozik, hanem valószínűleg az életével fizetne a fegyelmezetlenségéért. ivel Mirubi a vezető, így isét ráhagyom a kezdeményezést és a "társalgás" lefolytatását, én csak némán figyelem a válaszokat és csak akkor válaszolok, ha kérdeznek, különben csendbe maradok.

// Mirubi, Tenshi //

A fal magas és díszes. Hosszú körben állja el az utat. Kőböl van és öt-hat méteres is lehet. Valamiféle kavicsos festékkel díszítették. A vaskapu háromcentis fémrudakból áll, de nem látni be mögé, mert fával van borítva a hátsó rész. Ez is van akkora, mint a fal, azonban készítettek rá egy kisebb ajtót is. Mögöttetek az utca, aminek két oldalán házak álnak. Azok nem díszesek, viszont meglepően egyszerűek és szépek. A fal és az utolsó házak között legalább három méter távolság van. Két őr áll a kapuban. Mindketten a már leírt egyenruhában - szürkés felső és alsó rész. Az egyikük magasabb férfi és rendkívül izmos. Kék szeme van, szőke hajjal. A másik egy közepes termetű, erőteljes állkapcsú nő. A férfi Zanbatot hordoz a hátán, ezenkívül egy kis övtáska lóg az oldalán. A nő pedig több tekercset visel a csípőjére erősítve. Mirubinak a férfi válaszol:
- Ide nem jöhet be akárki. A vezetői irodában leadhatod valamelyik hivatalnoknak az üzenetedet.
Ennyi. Gyors, határozott és kemény elutasítás. Azután egy gyors válasz a nőtöl is:
- De a nélkülözés éveiben, talán segíthetek neked, bajtárs! Nem lesz ingyen...
Mintha már hallották volna ezt, nem? A nő azt mondja, hogy tízezer Ryou elég lesz. Fura, elvégre ez is ismerős. A két őr gyorsan cselekszik. Először Mirubi és Tenshi mögé pillant, majd a férfi két lépéssel átszeli a kettejük közötti távolságot és Mirubi gyomrába öklöz egy nagyot, amitől a fiú hátratántorodik. Nincs sok ideje a "mi történhetett"-en gondolkodni, mert a Zanbato hatalmas ívet leírva - a férfi egy kézzel rántja maga elé!!! - indul meg Mirubi feje felé, hogy kettévágja Őt. Talán nem volt a legokosabb dolog ennyire alábecsülni a Kemurigakurei közbiztonságot...
Természetesen Tenshinek sincs túl sok ideje unatkozni, mert a nő viszont Őt szemelte ki. Félrehúzza ruhaujját a pillanat egy része alatt. Ezt követően némi füst kiséretében egy Sai jelenik meg a kezében. Gyors lábmozgás után olyan közel kerül Tenshihez, hogy könnyedén gyomron szúrhassa a lányt.
Mirubi és Tenshi hirtelen nagy pácba kerültek, egyelőre talán rejtélyes okok miatt. De hogy lehetséges ez? Mire fel ez a hirtelen agresszió? Lesz min gondolkozniuk, de előtte ezen a problémán kell túljutniuk. Itt, egy ellenséges falu kellős közepén. Nem lesz egyszerű. 

// Aki a posztjában levezetve kitalálja, hogy miért lettetek megtámadva, avagy miért buktatok le, már ha lebuktatok, annak tíz chakrát írok jóvá - de csak egyikőtöknek. Nincs sorrend, az ír hamarabb, aki szemfülesebb és gyorsabb. ^^ //

Ashige birtokát, ha tényleg létezik és ez az ővé, hatalmas és pompás fal védi, látszik rajta, hogy aki itt lakik az gazdag, de hát ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ő a falu vezetője és ahogy a magasabb rangú ninják, ők is kapnak fizetést. A falutól jól elhatárolódik, seni nem mert a fal 3 méteres körzetén belül építkezni. Mirubi beszél én valamivel hátrébb állok, talán csak fél méterrel, jelezve azt, hogy ő a felettesem és nekem nincs beleszólásom a dolgokba, ami igaz is, hiszen Mirubi a főnök. Az őr viszont hajthatatlan, hiszen mégis csak a főnökéről van szó és ahogy illik a hivatalnoknak adatná a levelet. Mirubi nem teheti meg, mert neki személyesen kell átadni az üzenetet, különben az egész terve dugába döl és mi továbbra sem ismerjük a megbízót, már ha valóban Ashige az. Lehet, hogy kirigakure keze benne van az ügyben, hiszen nem rég én magam árultam el nekik Mirubi és a teljes szervezet titkait beleértve a képességeket és a neveket. Némelyikről én magam kevesebbet tudtam, mint a falu, de így legalább tudják, hogy mivel számoljanak, mert hiába ismered a képességét valakinek, ha nem tudod, hogy hol is keresd, akkor nehéz dolgod van, de így legalább a szervezet tagjainak a névsora is a falu birtokába került. A nő mondatai ismerősek, túlságosan is, mintha 5 perccel ezelőtt ugyanazeket a szavakat mondta volna egy részeg őr is. Ezután nem sok mindenre marad időnk, mert a két őr egyből ránk támad. Gyorsan kell gondolkodnom a megoldáson, de azon is, hogy mi is történhetett. Valószínűleg, ha hírvivők lennénk, akkor nem adnának nekünk pénzt, hogy megkorrumpáljuk Kemuri őrségét, ennyit meg biztos nem. Mirubi hibázott és valószínűleg ezt már ő is tudja, hiszen felé egy hatalmas zanbato tart, viszont nekem sincs időm menteni őt, mert a nő meg engem szemelt ki. De szerintem itt nem a pénz lesz a bűnös, hanem az, hogy Ashige pontosan ismeri az arcunkat és az őrök is így megkapták a képet róla. Én most csak azért vagyok áldozat, mert Mirubival jöttem. A nő saija nem ijeszt meg. Első gondolatom egy genjutsu lenne, de ahhoz nincs elég időm, így egy sokkal egyszerűbb, elég erős technikát vetek be, aminek nincs nagy chakraigénye. Szerencsére kézjelekre nincs szükségem hozzá, így gyorsan létre is tudom hozni a víz burkot a bőrömön, ami a junsui kai // vízpajzs lövedék nevet viseli. Egyszer már megmentett egy kardtól, pont egy saitól ne mentene meg. Ha sikerül egy pillanatra feltartoztatnom a nőt a technikával, akkor egy másik technikát vetek be, amit még a Hang országában tanultam meg Taishitól, ami pedig shinkeitsuu // idegfájdalom nevet viseli és azzal a nő kezeit támadom, hogy legalább azokat ne tudja használni egy ideig. A tömény chakra fájdalmat okoz, ahogy átkerül a nőbe és a kezei gyorsan lebénulnak, ahogy a férfi lábai is lebénultak, amikor azt tanultam.

// Mirubi - Tenshi //

A helyzet kifejezetten kellemetlenül alakult a jelenlévők számára. Mirubit és Tenshit ismeretlen okokból támadta meg a két Kemurigakurei ninja. Természetesen azonnal bekapcsoltak a védelmi reflexek és hőseink cselekedni kezdtek. De nem minden alakul terveik szerint. Ugyanis figyelmen kívül hagytak egy nagyon fontos dolgot... A két őr közvetlenül azután kezdett támadásba, hogy Mirubi és Tenshi mögé pillantottak. Ez pedig két dolgot jelenthet: elterelő cselt, vagy azt, hogy nem négyesben vannak. Igaz, nem feltétlenül kellett feltűnnie ennek a részletnek, elvégre a toövábbi válaszokon való gondolkodás és gyors reakció sok időt emészt fel.
A Mesu no Chakra segítségével Mirubi kettévágja a felé suhanó Zanbatot. Egyik fele a földbe csapódik Mirubitól balra. Ez az a pillanat, amikor a fiú megpróbálná növelni a távolságot, csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Hirtelen éles fájdalmat érez a lábaiban, amint valamiféle szúrófegyverek csapódnak bele. Feltehetően Kunaiokat és Shurikeneket kapott be hátulról. Fájdalmas, de ami ennél is aggasztóbb, hogy ez a továbbiakban akadályozza majd a mozgásban. És megzavarta a koncentrációját. A vele szemben álló Őr, aki már csak egy fél Zanbatot szorongat, elég morcosan és meglepetten néz, amiért kedvenc fegyverének már csak egy része van a kezében. De ez nem akadályozza meg abban, hogy gyors csuklómozdulattal megforgassa a fegyvert és újabb csapást indítson Mirubi felé, immáron azonban egy lépést téve előre. Az Amegami alapítója most méginkább szorult helyzetbe került s az igazának bizonyítására eddig esélye sem volt. Talán folytatja ezt a passzív harcmodort, vagy inkább valami új felfogással rukkol elő, esetleg abban reménykedik, hogy a további színjátszás viszi előre a dolgot?
Tenshi, aki felé egy meglepően szúrós eszközzel támadnak, viszonylag higgadtan kezeli a dolgokat és Mirubit vádolja a jelenlegi helyzetért, noha csak a gondolataiban. Vagy éppenséggel magát, azért a bizonyos stikliért, esetleg büszke rá? Ez eldöntendő kérdés és nem világlott ki a gondolataiból, mindenesetre a lány érezhetően a maga útját akarja járni és érdekből van itt. Okos. 
A Junsui Kai-t csak azon a ponton sikerült időben létrehozni, ahova a nő szúrni próbált. Egy húsz centis folton így eléggé védett lett Tenshi és bár mivel ez szúrást volt, ezért a technika védelme alatt majd keletkezhet egy kékesebb folt, de ezt talán még észre sem veszi majd a lány. Ezután egy másik technikát vet be. Elkapja a nő kezét, aki néhány pillanatra teljesen begörcsöl a fájdalomtól. De Tenshi sem a legszerencsésebb ilyen szempontból. Hátulról egy erős kéz kapja el és próbálja lefogni a kezeit.
- Valld be, hogy hiányoztam, aranyom! - zendül fel az ismerős, kissé borgőzős hang józan változata.

// Sajnos egyikőtök sem fejtette meg, de nem jártatok messze. //