Utcák és Terek

A Falut belülről is uralja a természet, így a földes utakat járva, olyan érzése támadhat az embernek a faházak és a hatalmas fák között, hogy egy erdőben van.

- Hogy mit értek hasznos alatt? Az akadémiai tanulók és a geninek szerintem még nem annyira hasznosak, őket pont arra képzik, hogy a későbbiekben hasznosak legyenek. Persze valahol el kell kezdeni. Legyünk reálisak, ha netán valamelyik ország ninjái megtámadnák Tanigakuret, akkor az akadémiai tanulók semmit, a geninek pedig igen kevés vizet zavarnának, viszont a chuuninok és a jouninok már jóval alkalmasabbak arra, hogy megvédjék a falut. És igen, jóra célzott, valóban a taijutsura és a fegyveres harcra gondoltam. Doton és Fuuton? Pff….nem igazán vonzanak a ninjutsuk, persze tudom, hogy jók, meg hogy egy ninjának nem árt tudnia használni, de valahogy a varázslás nem az én stílusom. A chakrakontrollról annyit, hogy amíg Kano mester élt, elkezdtünk ezzel foglalkozni, ilyen volt a famászó gyakorlat és a vízenjárás is. Ezeket el tudtuk nehezen sajátítani, viszont utána sajnos meghalt a mesterünk. – mondta kissé szomorúan Takeo, kicsit le is hajtotta a fejét, majd folytatta a mondani valóját – Szóval azt akarja, hogy mutassak valamit. Értem én, fel akarja mérni a szintemet.- mikor befejezte a szövegelést, bemutatta azokat a ninjutsukat amiket eddig tanult, ilyen volt a klón technika, testhelyettesítő technika és a többi jutsu amit az akadémián tanult.
- Hát ezeket tudom, sensei. - válaszolta a genin.

Takeo érdeklődve hallgatta végig, mestere szavait, majd a sensei kérdéseire így válaszolt:
- Most egyenlőre, szerintem hagyjuk. Számomra a taijutsu az, ami a legfontosabb. A ninjutsuhoz béna vagyok, nem akarom pazarolni az időmet azzal, hogy bénázok egy ninjutsu technika tanulásával, majd idővel arra is sor fog kerülni. Egyenlőre inkább abban akarom felfejleszteni magamat, amihez van érzékem, ez pedig a taijutsu. Szóval sensei, vágjunk bele az új technika tanulásába! Kíváncsian várom melyik taijutsu technikát fogom megtanulni. - mondta a genin lelkesedve, hiszen egy ilyen "taijutsu-bolond", mint ő, mindig fellelkesül, ha ennek a shinobi harcmodornak valamely új technikáját tanulhatja meg, de persze ezt Sora sensei már megszokhatta, Takeo már csak ilyen. 

//Legalább 30 sort kérek, amelyben bizonyítod, hogy érted a technika működését. Második próbálkozásra a fa sok kisebb, de nem végzetes sebesüléssel lesz teli. Idáig írd! Gondolkozz el azon is, hogy ha senseieddel kerülsz szembe, milyen módon és milyen testrészeit támadod majd meg!//

A kis genin azonnal neki látott a mestere által kijelölt feladatoknak. Máris neki látott a gyakorlatoknak. Shinobink ugyan már elkezdett korán bemelegíteni, szintén ehhez, hasonló gyakorlatokkal, de ő ezt nem bánta.
~ Már régóta űzök erősítő edzéseket, erősítem az izmaimat, nyújtom a végtagjaimat, hogy hajlékony legyek. Csupasz ököllel és szintén csupasz sípcsonttal, teljes erővel püfölöm a fabábút, hogy a csontjaim keményedjenek. És minden gyakorlatot, úgy végzem, hogy a végtagjaimon súlyok vannak rögzítve, amik fokozatosan egyre nehezebbek. Minden nap kőkeményen edzek. Ezeknek az erőteljes edzési módszereknek, remélem meg lesz a gyümölcse. ~ töprengett el magában Takeo aki éppen a kétszázadik guggolást végezte el. Mikor jó fél óra múlva végzett minden gyakorlattal, akkor Sora sensei elkezdett magyarázni, a Gouken stílusról. Hősünk hatalmas örömmel, lelkesedéssel és persze maximális figyelemmel hallgatta végig mestere magyarázatát. Amikor taijutsuról volt szó, a kis nindzsa úgy itta be magába az információkat, mint részeg a szakét. Miután a magyarázatnak vége lett, ennyit szólt:
- Sirály! Taijutsu mindörökké! – majd neki állt a következő feladatnak. A feladat arról szólt, hogy minél pontosabban, gyorsabban és intenzívebben hajtson végre ütéseket és rúgásokat a fán, hogy az, minél nagyobb sérülést szenvedjen el. Shinobink tudta, hogy a gyorsaság fontos tényező lesz itt, éppen ezért le is vette magáról a 12 kg-os súlymellényét, ugyanakkor a kéz- és lábsúlyait szándékosan magán hagyta. Ezt követően a kijelölt fa elé áll, majd felvett egy támadó beállást, szépen nyugodtan szedte a levegőt, majd hirtelen elkezdte azt püfölni, először csak lazábban, majd mikor úgy érezte, hogy elkapta a ritmust, akkor fokozatosan elkezdett gyorsulni. Ütötte és rúgta teljes erőből, de chakrát nem használt először. Ő alapos, és nem kapkod, ha nem muszáj. Először ki akarta tapasztalni, a technika alkalmazásának az intenzitását, pontosabban azt, hogy ezt a fajta, mozgást és erőhatást, hogyan viseli a saját teste. Ez mesterének látszatra furcsának tűnhet, holott a kis genin csupán alapos akar lenni. Az intenzív és gyors püfölés következtében az egyik ütése kissé elcsúszott, így felhorzsolta a kézfejét, ami kicsit vérzett is neki, és mivel horzsoláskor súrlódás alakul ki a bőre és a fa kérge között, ezért olyan mintha megégett volna a genin keze.
- A fenébe, elcsúszott! Pontatlan voltam. Na de ezen javítok! – mondta majd megfújta az ”égett” kézfejét, hogy kicsit hűsítse azt. De nem csinált belőle nagy ügyet, nem tegnap óta püföl ő már fabábút, sokszor sérült már meg így a keze, és amúgy is szét voltak már kopva az öklein a bütykök. Újra neki állt a feladatnak, most teljes erőből és maximális sebességgel püfölte a fát, de most a pontosságot tartotta a szeme előtt. Némi chakrát is koncentrált az ökleibe, így az ütései felerősödtek. A folyamatos püfölés közben elkezdett gondolkodni a taktikáján is.
~ Ez után a sensei ellen kell majd küzdenem! Ki kell találnom valamit. Ő ugyebár képzettebb, mint én. De én sem fogom hagyni magamat, az egyszer biztos! Lássuk, hogy mi áll rendelkezésünkre. Nos… mivel pusztakezes harc lesz, így mindketten a testünket fogjuk használni fegyverként. Így figyelembe kell venni az ő testi adottságát is, és az enyémet is. Ő magasabb nálam nagyjából egy fejjel, vagyis hosszabb a karja és a lába is, mint az enyém. Ezért Ő jobban tudja osztani a távolságot. Én alacsonyabb vagyok és statikusabb is a testalkatom, ezért a végtagjaim rövidebbek. De mivel én vagyok az alacsonyabb így az én súlypontom, lejjebb van, vagyis az alacsonyabb magasságban kivitelezett támadásokat elméletileg én jobban meg tudom valósítani, vagyis remélem. Mivel az ő keze, hosszabb az enyémnél, ezért mikor ő ütni fog, akkor fogok én rúgni. Mert azért a lábam hosszabb az ő karjánál, és így én tartom távol magamat tőle, ráadásul a térdét fogom rúgni, így a mozgását is folyamatosan bénítanám. Amennyiben ő rúgna akkor nincs mese, ki kell térnem. Mondjuk a belharc, lenne a jobb, mert ott a hosszú végtagú emberek, nem tudnak kellően hatékonyan védekezni a rövidebb végtagúak ellen. Nos az alaptaktika ez lenne. A kérdés, hogy mire fogok vele menni. ~ eszelte ki magában a tervet, majd miután a fa püfölésével végzett, akkor a mestere elé állt és felvette a támadó beállást. 

Shinobink hiába próbálta mesterét az ütései záporával eltalálni, nem sikerült neki. Még a lábait sem tudta megrúgni. 
~ "Jó a stratégiád, de ez nem lesz elég!" Tessék? Már is leolvasta a mozgásomból a taktikámat? A fenébe! Ráadásul milyen gyors is még a tetejében. Én hülye nem vettem le a kéz- és lábsúlyaimat, bár...ha le is vettem volna a súlyokat, akkor sem hiszem, hogy el tudnám találni. Na mindegy, fel kell gyorsulnom és stratégiát kell váltanom. ~ gondolta magában, miközben még mindig azon volt, hogy a senseit eltalálja. Takeo most más módszert vetett be, mivel eddig úgy támadott, hogy szinte semmi chakrát nem használt, ezért most elkezdte áramoltatni a chakráját a karjaiba és a lábaiba, és elsősorban nem is azért, hogy az ütése erősebb legyen, hanem azért, hogy gyorsabb legyen. Az új taktikája abból állna, hogy nem üldözi Sora sensei-t, nem kezd el keményen darálni, inkább folyton irányt változtatna, körbeugrálná a mesterét, és mindig máshol támadna. Felidézett magában egy olyan emléket, ahol a nagybátyjával gyakorolta a fegyveres harcot, konkrétan a botvívást.
" - Takeo! Mutatok neked egy trükköt. Úgy hívják, hogy "zónázó támadás". A lényege, hogy mindig különböző irányból, különböző magasságokban támadj folyamatosan és gyorsan, sok kisebbet, mindig váltva az irányt és a magasságot és tegyél bele elterelő támadásokat is, amit nem viszel be erőből.-  mondta Kazuya bácsikája, majd mutatta ezt egy bábún a botjával. "
~ Ez jó trükk lenne, de ez fegyveres technika, pusztakézzel ezt bajos lesz megoldani. De nem lehetetlen! ~ jegyezte meg magában, majd a gondolatot, tett követte. Át is állt egy igen más mozgásra, először rúgásokkal sorozná meg a mestert, először hirtelen fejre rúgna, de nem vinné be, hanem mikor a fej magasságba érne, hirtelen visszahúzná és gyomorra vinné be, ezután a másik lábával rúgna egy körívest combra, de szintén nem vinné be, hanem visszahúzná, majd kitolná előre, úgy hogy a bokáját találja el, és ezzel egy időben ütne egy egyenest fejre, utána azonnal a másik kezével egy körívest bordára, majd újra egy tolórúgás mellkasra, de visszahúzná és a másik lábával sarokkal rúgna egy nagyot a kulcscsontra. Ha ezek sem sikerülnének, akkor leguggolna, el kapná a mestere bokáját az egyik kezével, a másik kezét letenné a földre kézen állna, majd az egyik lábával fejre rúgna egy körívest, a másik lábával pedig egy tolórúgást a bordákra. Eléggé improvizatív támadás lenne ez a genintől, de sajnos mást nem igen tud csinálni, hiszen a mestere gyorsabb, erősebb, tapasztaltabb és sokkal képzettebb, és még a tetejében az első taktikáját is leolvasta. Ilyenkor csak a cselekre és a trükkökre tud hagyatkozni, olyanokra amiket ismer.   

//Próbáld meg az új stílus elemeit is alkalmazva legyőzni a mestered! A posztod legyen újra legalább 30 sor! Ha sikerrel jársz, a tanulás végéhez érünk.//

A genin stratégiája, úgy tűnik egészen jól működött, és mikor betalált az a bokára mért rúgás, akkor shinobink elégedettnek tűnt, érezte, hogy folytathatja a támadássorozatát. Ám hirtelen a mester eltűnt előle, hűsünk nézett maga elé, a mestere jóval előrébb volt tőle, majd észrevette, hogy éppen befejezi a kézpecséteket, és csak annyit halott, hogy ”Mizurappa”, majd döbbenten látta, hogy egy erős vízsugár közeledik felé. Ekkora hirtelen eszébe jutott az előző napi ellenségük a bandavezér, aki ugyanezzel a technikával támadta meg őt. Így azonnal leguggolt és félre bukfencelt, pont úgy, mint a tegnap a labirintusban, de csak épphogy sikerült neki kikerülni, a válla kapott egy kicsit a vízsugárból.
~ Na, ne! Ez aztán a szívatás! Szóval ”Bagó sensei” víz elemű, és ráadásul ugyanazt a jutsut használja, mint tegnap a nagyfőnök. De az övé gyorsabb és pontosabb. ~ mérte fel a helyzetét magában, nem túl boldogan. Egy valami már biztos, a suiton jutsuk nem leszek Takeo kedvencei. Ezt követően cikk-cakk alakban mozogva megrohamozta Sora senseit.
- Másodjára nem fog itt a sensei vizet varázsolgatni! Taijutsu mindörökké! Ollé! – kiáltotta diadalmasan a kis nindzsa, majd tovább rohamozott. Amennyiben a sensei közelébe ér, neki állna a támadássorozatnak. Megpróbálná alkalmazni a tanultakat, a chakráját ismét elkezdené áramoltatni az egész testében, de főleg a kezeibe és a lábaiba. Folyamatosan intenzíven támadna, nem az ütései, és rúgásai erejét növelné, hanem igyekezne minél gyorsabb lenni. Bár Takeo már el volt fáradva, hiszen reggel őrült tempóban nyomta az egyéni erősítő edzéseit, ráadásul utána a sensei is kijelölt neki nem kevés számú, szintén erősítő gyakorlatokat. Ezeket persze még tetézi az is, hogy a kezein és lábain rögzítve vannak az edzéshez használt súlyok is. Shinobink tudta, hogy most a fizikai erejét és állóképességét, nem igazán tudná tovább kihasználni, éppen ezért a chakrakontroll tudására kell most hagyatkoznia. Viszont neki a ninjutsukban béna geninnek, ez nem lesz egyszerű feladat. A taktikája a következő lenne, erőteljesen és folyamatosan támadná ütésekkel és rúgásokkal a mesterét, és bár testileg már kezd fáradni, de összeszorított fogakkal, kellő makacssággal, a taijutsu iránti fanatizmussal, nagy akaraterővel, és persze nem kevés chakrával, igyekezne fokozatosan felgyorsulni, majd lekövetné a mestere mozgását. Amennyiben a senseije elmozdulna a támadásai elől, akkor ő azonnal, utána mozdulna, és folyamatos nyomást gyakorolna rá. Most nem trükközné, nem taktikázná túl a dolgot, csak néhol vetne be egy-két testcselt. Koncentrálna a pontosságra is, hiszen ez döntő tényező is lehet.
~ Pontosnak kell lennem és még gyorsabbnak, mivel a sensei sokkal gyorsabb nálam. Lehet, hogy tudnék akkora erővel ütni, amitől akár ki is feküdne. Na de mit érne a nagy erő, ha nem találnám el? ~ vázolta fel magában, a probléma megoldását. De vajon lesz ennek eredménye?