Utcák és terek

A hegyi ködben rejtőző város tornyai között kacskaringózó, idegenek számára kiismerhetetlen utcái.

A chuunin odalépett hozzád, de csak annyi kérdezett, hogy mennyi az idő, majd a válaszod után nemes egyszerűséggel csak megköszönte és máris sietett tovább. Hát most sem lettél okosabb, de a kétségbeesésnek nyoma sem volt. Révén, hogy ha Somoko nem adott semmi instrukciót, akkor nem kell sehova menned. Vagy mégis? És csal elfelejtette? Hát annak vajnyi kevés esélye van. De ahogyan ott álltál az utcán, valaki lágyan megfogta a vállad. Somoko volt az, ahogyan mosolyogva nézett rád, ahogyan megfordultál.
- Végre megvagy! -mondta, örömmel a hangjában, ahogyan intett a fejével, hogy kövesd- Hát kicsit változott a helyzet a tegnapi nap után. Hikari és Kazuya képzését egy másik jounin vette át, így már csak ti ketten maradtatok az írányításom alatt. De ez nem gond, így sokkal több időnk lesz a képzéseiteket, jobban felügyelni, ezért a mai napra pihenőnapot fontolgattam, de...- közölte veled- … de mivel rólad tudok a legkevesebbet, ezért egy mai napi edzés remélem belefér.- nézett rád, ahogyan várta a válaszodat.

//Sai//

Egy átlagos napra ébredtem, mint mindig. Jó kipihentem magam a tegnapi szemétszedés után. Lementem megreggelizni, közben váltottam néhány szót a többiekkel. Miután befejeztem az evést, visszamentem a szobámba felöltözni és összeszedni a cuccomat. Majd elköszöntem a többiektől és elindultam sétálni. Kilépve az utcára egyenesen kellemes érzés fogott el. A madarak csiripeltek, a nap sütött és a szellő is kellemes volt. Az utcákon sétálva azon tünödtem, hogy vajon mikor lep majd meg Matoke valamivel. Lehet, hogy új Jutsu-t tanít, vagy egy küldetésre megyünk megint. Ha az utobbi lenne akkor remélem nem megint szemet kell szednem. Kiérve a parkba, kerestem egy padot, majd leültem. Közben észre vettem egy kisgyereket és az apukáját, ahogyan játszanak. Olyan helyesnek tűnik a fiú ahogy játszik az apukájával. Mikor ezek a gondolatok futottak át a fejemben, egy kicsit elkeseredtem. Az apámra gondoltam, hogy milyen jó volt az amikor még élt. Ő is sokat játszott velem, majd bekövetkezett az a dolog ami nem kellett volna. Az a gazember megölte. Ha megtalálom esküszöm, hogy elteszem lábalol. Ezek után egy kicsit megnyugodtam, majd nézem tovább ahogy játszanak.

Kint ücsörögtem a parkban és egy sötét gondolat járt a fejemben. Ám ezt a gondolat egy kislány hangja szakította mag aki egy ágat nyújtott nekem, azzal az indokkal, hogy nagyon szomorú vagyok.
- Köszönöm szépen. Nem vagyok szomorú, csak felidéztem a rossz emléket, amit nem kellett volna. Miközben ezeket a szavakat mondom, megszagulom a virágot. "Hmm. De jó illata van. Vajon hol szedhette?!" A kislány olyan aranyosnak tünt, alig lehet négy éves, de a szíve nagy. Bár nem is tudom, hogy mit kezdjek ezzel a virággal, de azt tudom, hogy nem dobom el. Az apa és kisfia már el is mentek ameddig én a kislányra figyeltem. Mivel már nem volt ok, hogy itt maradjak, ezért tovább álltam. "De a kislányt nem hagyhatom magára. Megvan. A kedvességéért cserébe, elviszem valahova, hát ha tetszik neki. Csak azt nem tudom, hogy hova."
- Hé kislány. Figyelj csak. Mit szólnál hozzá, ha a virágért cserébe elvinnélek fagyizni? Még várom a választ, addig gondolkodom azon, hogy ha nemet mond akkor mit csináljak vele. "Ha nem akar fagyizin akkor elviszem ramenezni vagy az édesség boltba. De akkor is meghálálom neki a kedvességét."

//Sai//

A kislány érdeklődően nézett rám. Nem tudtam mire vélni ezt a nézést, így nem is szóltam hozzá. Ám mikor meghallotta, hogy fagyizni hívom egyből mosolyt fakasztott. A fagyizóhoz érve, leültünk, majd kikértem a fagyikat. Mivel nem akartam, hogy megfázzon a kislány ezért csak egy gombócot vettem neki. Magamnak is csak egyet rendeltem. Majd miután megettük a fagyit, a zsebkendőmhöz nyúltam, hogy megtöröljem a száját. Ám egy fura hangot hallottam a hátam mögül. Mikor megfordultam, egy ököllel találkoztam ami a kerítésig repített. Miután magamhoz tértem oda mentem a hölgyhöz és érthetően elmagyaráztam neki a szitúációt.
- Az egész úgy kezdődött, hogy kint ültem a parkban, majd a maga kislánya odajött hozzám és egy szép virágot adott nekem. Közben előveszem a virágot és megmutatom neki. - Mivel viszonyozni akartam a kedvességét ezért nem jutott jobb ötlet az eszembe, mint hogy meghívja egy fagyira. Miután megette a fagyit a zsebkendőmért nyúltam, hogy megtöröljem a száját. Ekkor jött maga és ütött ki. Tehát NEM VAGYOK PERVERZ. Világosítottam fel a hölgyet dühödött szemekkel. Lehet, hogy azéért nem kellett volna ilyen durván mondanom, de akkor sem vagyok perverz. - Ha ennyire félti a lányát, akkor nem kellett volna egyedül hagyni, hogy a parkban császkáljon. Mi lett volna ha nem velem találkozik, hanem télleg egy perverzzel?? Szép "türelmesem" várom a hölgy válaszát és reakcióját.

//Sai//

A nagy vita "háborút" a kislány megszakította, majd miután befejezte az eszmecserét az anyukájával, a nő felállt és megszólított. Figyelmesen végighallgattam amit mondott. "Szóval kárpótolni akar. Vajon mivel??" - Rendben elfogadom. Válaszóltam, majd elvezetett egy varázslatos helyre. Egyszerűen csodálatos látvány volt. Mindenhol ugyanolyan fákat láttam, mint amilyen az az ágacska amit Mai-chantól kaptam. - Ez a táj gyönyörű. Szóval innen származik ez az ágacska is. Közben a zsebemből elővett ágra pillantok. Nem jutok szóhoz. Ilyen gyönyörű tájat sehol sem láttam még. Főleg nem Kirigakure-ban. Nem mertem megszólalni, inkább vártam, hogy a hölgy tájékoztasson arról, amiért itt vagyok. Néhány perc telhetett el, mikor a nagy csendet megszakítom. - Ne haragudjon, amiért kioktattam a fagyizónál, Nem gondoltam komolyan, csak eddig nem mondta rám senki azt, hogy perverz. Így hát nagyon kiborúltam. Amúgy szeretném megkérdezni, hogy miért hozott ide engem? A válaszra várva, tovább szemlélem a csodálatos tájat.

//Kazuki... bocsi, de Sai bekavart és nem vettem észre a postodat...//

Somoko a kérdésedre, csak vonakodva adott választ és nem részleteset, csak annyit tudtál meg, amennyit kelet, egy cseppel sem többet vagy kevesebbet.
- Egy Hana Fujishima nevezetű kunoichi, aki korábban már tanította Kazuya-t. Mondhatni Kazuya első mesterre...- adat tudtodra a válaszát- De ez már nem lényeg, jobban teszed, ha az elöted lévő célokra koncentrálsz! -mondta kedvesen. - Na de az edzést folytassuk máshol. Kövess! - intett, ahogyan együtt sétáltatok végig az utón, mely a 17. - kiképzőterepre vezetett. De az odaút elég volt, hogy kicsit beszélj magadról, na persze Somoko kérésére.
- Kíváncsi lennék néhány dologra...- kezdett bele- .. miért lettél shinobi és mit vársz az utadtól, mik a céljaid?- kérdezte tőled- Tudod, kicsit jobban szeretnélek megismerni, hogy ezzel elősegítsem a csapatmunkát...

//A köv. post menjen a 17. - kiképzőterepre//

//Sai//

A csodálkozásomat a hölgy zavarta meg egy magyarázkodással. "Igen ezt én is tapasztaltam"^^ Majd mikor újra felnéztem, már csak ketten voltunk. A kislány egyszerűen "eltünt" vagy csak bement a házba. Ezek után a hölgy egy számomra meglepő jutalomban akart részesíteni.
- Örömmel elfogadom a tanítását. Remélem nem lesz gond a tanulással. De azért akad egy kis probléma. Mivel még nem tudom, hogy milyen chakra elemem van, ezért szeretném megkérni, arra, hogy segítsen nekem feloldani az elememet. Ha ez megtörtént, akkor nekiláthatunk a jutsu tanulásnak. Mi a válasza?? Kiváncsian várom, hogy mit válaszol. Egy kicsit izgatott vagyok, hogy milyen chakraelemem lesz. Remélem Suiton.^^

//Rendben, majd kiválasztom és bemásolom, de előbb a chelememet kell feloldani^^//

Amint megkaptam az instrukciókat, azonnal megindultam a fegyverbolthoz. Végig rohantam a háztetőkön, majd leugrottam egyenesen a fegyverbolt elé. Kifújtam magam, majd bementem. Illendelmesen köszöntem, majd elmondtam mire van szükségem. -Szeretnék kérni egy Elsősegély készletet, egy Álkulcsok, Tolvajkulcsok, egy Szerszámokat és 2 db Tantot. Jah és chakrapapírt is kérnék. Amint megkaptam a cuccokat, kifizettem, majd elővettem egy üres tekercset. Az elsősegélykészletet és a szerszámokat belepecsélteltem, a tolvajkulcsot és a chakrapapírt az övtáskámba tettem és a 2db Tantot a derekamra, hátulra "X" alakban csatoltam. Elköszöntem és elindultam visszafelé ugyanazon az úton. Mikor megérkeztem, elővettem a chakrapapírt és az ujjamra tettem. Erősen koncentrálni kezdtem a chakrámat a papírba. Elég furcsa érzés fogott el a koncentrálás közebn. Ilyen még sosem fordult elő velem. Kíváncsian várom az eredményt.

//-150 Ryu: Elsősegély készlet; -150 Ryu: Szerszámok; -250 Ryu: Álkulcsok, Tolvajkulcsok; -2*800 Ryu: 2db Tanto remélem nem baj, ha mást is vásároltam, ezeket azonnal feltüntetem az adatlapomon is.
Köszönjük a vásárlást, és reméljük, hogy a bővítményben viszont látjuk, hogy tanulni kezdesz bánni a tolvajszerszámokkal. Ha gondolod szivesen segítek eligazodni a témában. Elemi chakra-érzékeny papír (ha róla volt szó) 100 ryu, kösz, hogy felhoztad; beszerkesztettem. Igen természetesen érdekelne a tolvajkulcsos téma.//

//Semmi gond... Amíg ilyen jót (és remélem többet is) játszok veled, addig nincs semmi baj. Ha egy hetet várok a postodra, akkor is "hű" maradok hozzád még be nem fejezem ezt a kalandot. Egyébként elárulom, hogy a postom után, már azon gondolkodom, milyen meglepetések várnak rám, a postodban.//

Miután visszaértem a boltból, azonnal nekiálltam a chakrakontrollnak. Mikor teljesen elázott a papír a kezembe, nagyon megörültem, mivel pontosan ezt az elemet szerettem volna, bár tudom, hogy ezt nem én döntöm el, hanem a sors. A nagy örömömet a nő megszakította egy kérdéssel. Elgondolkodtam egy kicsit, majd összeszedtem a gondolataimat és válaszoltam neki. -A víz a legegyszerűbb, szinte veszélytelen elem, könnyű megtanulni a használatát. De azért nem becsülöm alá a tanulását. A Víz elem erősebb a Tűz elemnél, bár egy víz specialista is letud győzni egy föld elemet használót. Persze ehez nagy ügyesség is kell. Elmondtam mindent amit tudtam az elemről, Majd egy újabb kérdéssel fogodt meg. - Igazából egy jutsu nagyon érdekelne. Még pedig a Suiton: Kaihoudan//Víz elem: Kéreg lövedék. Nem tudom ismeri-e ezt a jutsu-t, de ez engem nagyon érdekel. Remélem megtudja ezt nekem tanítani. Érdeklödően várom a nő válaszát és reakcióit.

//Jutsu leírás: Hasonlít a Taihoudan technikához, lényegében annak az egyel gyengébb változata. Taihoudan: Emlékeztet a Vízlehelet jutsura, csak itt a vizet sugár formájában köpi a használó az ellenfélre. A technikánál a vízsugár csak egy irányba, vagyis egyenesen halad elõre. Továbbá nem halmozódik fel nagymértékben.//

//Én türelmes leszek^^//

A nő szinte csak hümmögött egy sort, majd megindult. Én persze követtem. Az utunk a tóhoz vezettett. Ott kiadta a feladatot, majd megindultam a víz felé. Chakrát koncentrálltam a talpamba, majd ráálltam a vízre. Ezek után Chakrát irányítok a tenyerembe, majd lehajolok és a víz felszínére teszem a kezem. Szép lassan emelem fel, amit egyszerűen csodálatos látvány. Ilyet még soha sem láttam. Remélem, hogy nem fog rögtön visszazuhanni a víz. Ha még is megtörténne, amire nagy az esély, adig próbálkozom, még nem jönn össze.

Hát igen mire is számíthattam volna, mint hogy elsőre nem fog sikerül. A nő tájékoztatott arról, hogy nem elég koncentrálni, elkell képzelni valamilyen formát is. Erre a formálásra, rögtön a gömb jutott eszembe. De, hogy miért azt nem tudom. Így újra rátettem a vízre a kezemet, majd chakrát irányítok bele. Közben arra is figyelek, hogy a chakra elég legyel, és hogy sikerüljön gömb alakot kiemelni a vízből. Remélem, hogy sikerül fog, bár többször kell próbálkoznom ezzel. Teljesen olyan érzés fogott el, mikor az első jutsu-mat tanultam. Összevetve a jutsu tanulást, és ezt a feladatot, ugyan azt kell tennem. Annyi a különbség, hogy itt a testemen kívülre kell fokuszálnom a chakrám, és nem a testemen belül kell szétoszlatnom. Lassan leveszem a vízről a kezem, és örömmel látom, hogy a chakrám elég volt, mivel megint jön vele a víz. De a nagy kérdés, hogy milyen formában igyekszik jönni.

Hát igen, mint az elöbb most sem sikerült rendesen. A nő ismét egy bölcsességet osztott meg velem. Én természetesen megfogadtam, így újra megpróbáltam. Rátettem a tenyeremet a vízre, majd a tenyerem középpontjába koncentráltam a chakrámat. Most is egy gömb alakra gondoltam így, megpróbáltam egy gömb formát kiemelni. Hallgatva a nőre nem egy óriási vízlabdát próbáltam kiemelni, hanem egy kisebbet. Mikor húztam kifele, egész meglepő volt. Pont akkora labdát húztam ki, mint amekkorára számítottam. Igaz csak néhány másodpercig bírtam egyben tartani, mivel szétpukkant és lefolyt a kezemből. Ezek után megint a nőre pillantottam, hát ha ad valamilyen bölcsességet, de nem igy tőrtént. Visszafordultam, majd ismét megpróbáltam, de erdeménytelenül. Most nem szétpukkant, még egybesn sem maradt mikor kihuztam a vízből. Lejöttem a víz tetejéről és leültem a parton, majd levontam a következtetést. "Ha túl sok chakrám használok, hogy egyben tartsam a vizet, akkor szétpukkan. Ha pedig kevés a chakrám, akkor meg nem marad egyben a víz. Tehát azt kellene elérnem, hogy a chakra mennyiség amit a víz egyben tartásához szolgáltatok, ne legyen túl sok, de túl kevés se. Ha már egyben tudom tartani, akkor már csak a növelés kell. Ami nem lehet túl nagy feladat." A gondolatmenet végén felálltam, majd újra ráálltam a vízre. Mint mindig, rátettem a kezemet a vízre, majd chakrát koncentráltam a tenyerembe. Úgy cselekedtem, ahogy elgondoltam. Megpróbáltam az arányra figyelni, így még mielött túl sok lett volna, lassítottam egy kicsit az áramoltatást. Levetem a tenyeremet a vízről és egy gyönyörű vízgömböt sikerült kihúznom vele. Közben imátkoztam, hogy nem történjen semmi. Vártam néhány percet, és nagy meglepetésemnek, nem történt semmi. Első feladat kipipálva. Már csak a növelés van hátra. Szétpukkasztottam a vízgömböt, majd újra a vízre tettem a tenyerem. A chakra áramoltatással nem volt gond, de a terület növelésével meggyült a bajom. Elsőre nem sikerült a növelés, de másodjára már haladtam egy kicsit. Néha-néha azért rápillantottam a nőre, hát ha mondani akar valamit, de nagyobb figyelmemet, inkább a chakrakoncentrálásra fordítottam. Újra növeltem a területet, és ismét sikeresen. A sok élmény után tartottam egy kis pihenőt. Ez körülbelül 10 perc lehetett. "Tehát már csak a növelésen kell fejlesztenem, aztán jöhet a jutsu tanulás^^." Befejeztem a pihenőt, majd ismét nekiálltam a fejlesztésnek. ismét rátettem a tenyeremet a vízre, majd chakrát irányítottam. Mikor elértem a megfelelő chakraszintet, elkezdtem szétáramoltatni az egész tenyerembe. Mikor ezzel végeztem, elkezdtem kifele húzni a vizet. Reménykedem, hogy sikerülni fog.