Utcák és terek

Sessou ismét szövegelni kezdett olyan dolgokról amik egyáltalán nem érdeklik a két elveszett ninját. Sei csak egy egyszerű választ várt erre regényt kapott, de mindegy is. Nem szólt közbe, mert Rei már megtette azt és nem éppen a leg illedelmesebben. Ezt követően beértek egy hatalmas kerek terembe, ahol egy maszkos köpenybe bugyolált emberke játszotta a főnököt. Seikatsu-t már meg sem lepi, hogy azt állítja az öreg, hogy mindent tud róla..... Eddig mindenki azt hitte, hogy elégé jól informáltak, de ez majd úgy is kifog derülni, hogy mit is tudnak pontosan.
- Azt kétlem, hogy mindent tudnál rólunk, de élj tovább ebben a tévhitben, ha ez megnyugtat.- pimaszkodott egy kicsit az öreggel aki kiselőadást tartott arról a pecsétről amit rájuk fog nyomni a tata. Az ifjú elveszett ninja egye jobban türelmetlenkedett, de úgy tűnik, hogy az öreg a mondandója végéhez ért.
- Figyu öreg!!!- szólítja meg mosolyogva, majd egy kicsit közeleb lép hozzá.
- Túleshetnénk ezen a dolgon végre?? Van én nekem jobb dolgom is, mint hogy itt fecsegjek veletek számomra felesleges dolgokról. CSatlakoztam a szervezethez, hogy vigyek egy kis színt az életembe, erre először a maszkos dologgal traktáltok, majd pedig ezzel a pecséttel. Már beleegyeztünk...szóval ne raboljuk egymás idejét. - osztotta meg gondolatait, persze még mindig mosolyogva.
- Jah és mégvalami.... Legszívesebben mindegyikőtöket megölném, csak sajna már megvan kötve a kezem.

- Hogy merészeled! -nyúlt az oldalán lévő kard markolatához Sessou, ahogyan a középen ülő férfi kinyújtotta elé a kezét.
- Nem szükséges! Ez a hely az én birodalmam, senki sem fog vért ontani itt! Mindenkire vonatkoznak a szabályok, még rám is! -nézett rátok Reise.
A két férfi ezután csenden maradt. Nem nagyon szövegeltek tovább, hanem Reisei lassan felállt, ahogyan lebattyogott elétek, lassan és komótosan, láthatólag nem nagyon érdekelte, hogy az előbb azt mondtad, hogy sietősen. Ahogyan odaértek elétek, csak akkor vált tisztává, hogy milyen magas ez a férfi. Szinte felkellet nézned rá, jó két méter felett volt, ahogyan föléd hajolt.
- Kérlek emelt fel azt a testrészed, ahova a jelet akarod! - Szólt Rei-he, ahogyan ha az megemeli, vagy elmondja, akkor néhány nem is leplezett kézjele, tisztán látjátok, hogy a férfi kezei-t egyfajta aura lengi körül, majd ahogyan a a bőrhöz érinti, kissé bizsergető érzés uralkodik el Rei-en. - Most te! -szolt Mamono-hoz, aki hasonlóan cselekedett vagy nem, de mivel elkötelezte magát, ezért nem nagyon ellenzett, majd őhozzá is érintve a kezét semmi sem változott az érzés alól. - Meg is lennénk! - lépdelt vissza lassan a helyére. - Mostantól tudni fogom, ha kell, hol vagytok! Ez nem sok, de több, mind amennyi elég lesz! Most menjetek, van valami melyet el kell intéznem!
Léptetek ki a teremből, ahogyan az ajtó lassan becsukódott mögöttetek. Sessou Mamono-ra nézett, ahogyan elfordulva lassan, egy szó nélkül elindult.
- Válasszatok magatoknak szobát, ezen a szinten elég sok hely van! Ha szükség lesz rátok majd megtalállak titeket!

//Hamarosan létre lesz hozva a bázis, csak türelem! //

Seikatsu egy nagy nevetéssel nyugtázta azt, hogy legalább az egyiküket sikerült egy kicsit felhúznia. Azonnal a katana markolatához kapottt, de balszerencsére az öreg leállította a balhét mielött kitőrt volna. a tata odament Reihez és megkérdezte, hogy hova kéri a jelet, majd rá is rakta azt. Ezután Sei következett.
- Hmm.... Nos ... nem is tudom...nem is tudom....- az állát vakargatva gondolkodott, majd mosolyogva válaszolt.
- Igen asszem ide kérem- mondta és kinyújtotta a nyelvét. Az öreg nem valami szívbajoos, mert simán rányomta a pecsétet Mamono nyelvére, majd Sesou megmondta, hogy választhatnak maguknak szobát.
- Rendben...akkor majd csörögj rám ha kellek öreg- azzal kiment a teremből.... Megkereste a legtávolabban lévő szobát ami eléggé nagy volt az igényeihez.
- Bocs Rei, de van egy kis dolgom amit el kell intéznem, max két nap és jövök.

[Kisame]


Namito lassan bandukolt hazafelé. Semmi dolga nem volt, és otthon sem várta senki sem. A húga még az Akadémián volt, Midori pedig küldetésen… szóval nem sürgette a lépteit. Unottan nézte az utcán sétáló embereket és kirakatokat, de semmi sem ragadta meg igazán a figyelmét.
~ Talán kimehetnék edzeni, és gyakorolhatnék – gondolta – még úgy is korán van, és a csapattal sem beszéltünk meg semmit. – tette tarkóra a kezeit, ahogyan az eget kezdte bámulni ~ Talán megidézhetném Shuu-t is, végül is neki is fejlődnie kell, meg hát a csapatmunkánkon is csiszolhatnánk. ~ sétált tovább az utcán, ahogyan az eső elkezdett szemerkélni. Bár mostanában igencsak hideg napok követték egymást, a mostani enyhének nevezhető. Hiszen a nap is néha kisütött, még ha csak rövid időre is, de ahhoz elég volt, hogy egy kicsit fölmelegítse a tájat…

Amint a fiú folytatta útját, mintha egy farkast látott volna meg az egyik mellékutcában. De először csak betudta annak a dolgot, hogy pont egy farkasra gondolt… de amikor másodszorra játszotta el vele ezt a képzelete, mégis csak gyanakodni kezdett.
~ Mi a…? – fordult meg a fiú hirtelen, hiszen már biztos volt benne, hogy valaki követi
- Yasha! – csillant föl Namito szeme, amikor a mellékutcába benézve meglátta az ismerős állatot. Semmit sem változott, ugyanaz a kedvesség és szeretet áradt a farkas szemeiből, amit már a fiú régóta ismert, és amit már régóta megszokott tőle.
Namito egy cseppet sem habozott azonnal a termetes farkashoz rohant – Hogyhogy itt vagy? – kérdezte a fiú és átölelte az állat hatalmas nyakát
Yasha nem szokta csak úgy meglátogatni a fiút, habár sokat van a közelében, inkább csak ellenőrzi, hogy minden rendben van-e vele. Namito nagymamája Aoi bízta meg a farkast ezzel a feladattal, hiszen ő nem él Kirigakureben.

Namito kérdő, de egyben boldog szemekkel nézett a farkasra. Nem sok ember mondhatta el magáról, hogy a fiú a bizalmába fogadta, hiszen Namito senkinek sem nyílik meg. Senkit sem képes a szívébe fogadni… de a családjával más volt a helyzet. Mindennél jobban szerette őket, és Yashat is a családtagjának tartotta.

A farkas rögtön elmondta, hogy miért is van itt. Nem nagyon szokta húzni az időt, most sem tette…
- Komolyan?! – húzódott még szélesebb mosoly a fiú arcára – Mikor kezdjük? Mire fogsz tanítani? Valami erős Jutsura igaz? – pörgött be egyre jobban, és izgatottan vizslatta a farkas tekintetét.

2 napja:
Elsőnek sikerült a fára feljutnom. Ezért a senseitől ajándékba kaptam egy katanát. Szép fegyver volt nagyon örültem neki. Miután megkaptuk az utasításokat én is elköszöntem a többiektől, hogy haza siessek. Nem fáradtam ki rendesen ezért még volt erőm, de mindenek előtt a kardal játszottam. Az udvarunkon próbálgattam mivel nem értek a forgatásához inkább csak csapkodtam vele mint vágtam. Ebéd után pihentem egy kicsit majd estig a fára mászást gyakoroltam. Mikor hazaértek szüleim elmeséltem nekik, hogy mi történt és megmutattam nekik a katanát.
1 napja:
Reggel felkeltem szokásos reggelnek indult. Megfürödtem, felöltöztem és reggeliztem. Azon tűnődtem, hogy Ryouji-t le kéne hívnom edzeni, meg hát Ansukét se hagyhatom ki már ha szívesen látna. Befejeztem a reggelit és máris útnak indultam. Először Ryouji-t kerestem fel, hogy gyakoroljunk együtt. Utána elsiettem / siettünk Ansukéhez.
a, Ha jönnétek:
Mondtam a srácoknak, hogy mennyünk el hozzám az udvarunkban van pár fa amin gyakorolhatunk. Elmentünk hozzánk. Ott kicsit beszélgettünk tanácsokat adtunk egymásnak, hogy hogyan is érdemes felmászni. Elmeséltem nekik, hogy nekem úgy sikerült, hogy a fa tetején rákoncentrálok egy pontra és nem úgy, hogy feljebb akarok jutni mint eddig. A gyakorlás egész jól ment elég gyorsan ment már a chakra lábba vezetése és már egyre kevesebbszer rontottam el a mennyiséget. Délben édesapám sült húst készített nekünk. Mivel a chakra készletünk fogytán volt így nekiálltunk egy kis erőnléti edzésnek. Persze mindenből versenyt csináltunk. Fekvőtámasz, felülés, futás és még kunai dobálásra is szakítottunk időt. Kunai dobásban én voltam a legjobb sajnos a többiben allul maradtam. Estefelé elbúcsúztunk mindenki ment haza pihenni.
b, Ha nem jönnétek:
Egyedül csinálom a gyakorlatokat és dobozos tésztát eszek.
Ma:
Korán lefeküdtem, hogy kipihenjem magam ki tudja Harada kapitány mit tartogat a számunkra. Reggel felébredek " De jót aludtam" mászok ki nyújtózkodva az ágyból. Besietek a zuhany alá és már érzem is a reggeli hideg víz hatását már teljesen felébredtem. Szokásos öltözékemet veszem fel. Tetőtől talpig feketében lemegyek a konyhába a reggeli már az asztalon van, nem volt semmi különleges csak pár darab főt tojás. Gyorsan megeszem őket és visszasietek a szobámba. Fejpántom az asztalomon hever gyorsan felkapom és a homlokomra kötöm. Majd kinyitom a szekrényem a kunai tartót kiveszem amit előző este már telepakoltam kunaival és shurikennel mindent a helyére szép gondosan. Megpillantom a katanát. Elmélázok egy kicsit majd fogom és a hátamra erősítem. "Remélem minél hamarabb lesz időm megtanulni használni." Lesietek az emeletről:
- Szia anya. - köszöntem hangosan, de csak azért édesanyámnak mert édesapám már elment dolgozni.
- Szia, kincsem. . . Hova sietsz? - hallatszott édes anyám hangja a házból. Mivel én már kisiettem mielőtt megint puszit akar adni. Gyorsan szedtem a lábaim nehogy elkéssek. Így is én érkeztem utoljára két társam már ott ácsorgott.
- Ohayo, min'na. // Jó reggelt srácok//- köszöntem nekik.
Gyorsan körülnézek. Ezek szerint nem késtem el mert Haradát sehol nem látom.
- Sensei még sehol? - kérdeztem miközben leültem a falnak támaszkodva, törökülésbe és a katanát az ölembe fektetem.

Ásitok egy nagyot és ki nézek az ablakon majd elmélkedek. "Kikeljek vagy ne keljek ki az ágyból? hmm.."
-Inkább még nem :ásítok:. Mondtam halkan miközben kinézek az ablakon.
Eltelik 5-6 perc és a naptáramra nézek látom ,hogy be van X-elve a mai nap. Felkelek az ágyamból ,hogy közelebbről megnézem mi a nap ünnepe. Hirtelen fülig ér a szám mert az X fölé odavan írva ,hogy yuéqiú (hold). "Pontosan 4 hét telt el? ez csúcs! Már alig várom." Nagy örömmel vállalom a mai napot: lefürdök, át öltözök, elő készülök az edzésnek shurikennel és kunaikésel fel fegyverkezve.
Már éppen a bejárati ajtót akarom kinyitni mikor anya dúdolását halom.
-Anya te itthon vagy? Kérdeztem nagy örömmel mivel anya sosincs itthon.
-Igen. Itthon vagyok fiam. Épp főzök tedd le a ninja fegyvereket és gyere egyél.
-Oké anya máris.
Bandukolok felfelé a lépcsőn leteszem a fegyvereket. "ezt nem értem ,hogy hogy anyu itt hon van? Bár nem is érdekel hiszen örülök neki." Megreggelizek erre kopognak anya egyből megy az ajtóhoz ,hogy kinyissa. Igen Kenshin és Ryouji álltak az ajtóba anya nem tudta ,hogy kik is ők és így szólt:
-Ansuke ők a te barátaid?
Kinézek a konyhából és válaszolom
-Igen anya. ők Kenshin és Ryouji
Oda megyek az ajtóhoz és megkérdezem:
-Mit akartok? szólaltam meg érdeklődve mert még sose volt velem ilyen
Kenshin és Ryouji edzeni hívnak én pedig belemegyek. Felrohanok a lépcsőn és összeszedem a shurikeneket és a kunaikéseket. Már éppen indulnék ki de meg látom azt a katanát amit még édesapám készített nekem mert Genin lettem. "ezt nem hagyhatom itthon" fel kapom a hátamra és elindulok.
-Szia anya elmentem! Üdvözlöm aput.
-Oké fiam szia.
Útközben azon elmélkedek hogy anya már megint azt gondja hogy minek lettem én ninja. Na de kenshin-hez értünk és el kezdjük az edzéseket fékfőtámasztól kezdve minden volt dobások, és közben tökjól elvoltunk az asztalnál mikor éppen ettünk. ez volt életem legjobb napja és megtudtam milyen ha az embernek barátai vannak. De semmi sem tart örökké el kezd be esteledni és én elköszönök tőlük.
-Sziasztok! és köszi a meghívást. El köszöntem és közbe siettem haza mert telihold lesz és nem akarok lemaradni róla 1 percéről sem. Otthon édesapám fogadott édesanyám már biztos dolgozik. Köszöntem neki és felszaladtam a szobámba majd az ablakomból próbáltam volna átugrani mikor "Minek akarok én át ugrani?" lemegyek az emeletről és nekifutás nélkül felmegyek a fára és leülök az első ágra.
-Milyen különleges is a hold ilyenkor mikor halvány fénnyel bevilágítja az estét. Pont anyira különleges ez mint a tegnapi nap tisztán emlékszem ,hogy majdnem felértem csak a fáradság tol elájultam pedig én lettem volna az első. A fáradság után mikor felébredtem annyit sem tudtam mondani a kapitánynak hogy igen csak a fejemmel bólintani. Majd eszembe jut. Hol a papír?! Amit Ryoujitől kaptam? Azon van a találka helyszíne!
Elkezdem keresni a hold fényben és megtalálom a farzsebemben. Nagyon megkönnyebbültem. Néhány óra múlva arakelek hogy apám ébreszt.
-Fiam ne aludj el megint itt kint megfázol.
-:ásítok: oké apa.
Másnap reggel elindulok a találkozó helyre és senki sincs ott leülök a földre és a kardomat az ölembe teszem. Nem sokkal ezután Ryouji megérkezett és köszöntöm hogy:
-Szia Ryouji mizu?
Majd megérkezik Kenshin köszönök neki is ere körülnéz és meg kérdezi:
-Sensei még sehol?
-Nem még nem érkezett meg.

Még az edzés napján :
Kenshin nyert. Habár nem sokkal maradtam le tőle, de nyert. Ülök a fa ágán békésen, mikor látom hogy Ansukét a kapitány fogja. Gyorsan leugrok megnézem mi a baja. –Jól vagy kölyök?- kérdezte tőle Harada. Ekkor Ansuke bólintott. „ Örülök, hogy jól van.” Nagy nehezen feláll, ekkor a sensei elővesz egy tekercset. „ Megint mit akar megidézni. Hmm egy katana. Szóval ez volt a jutalom.” Átnyújtja Kenshinnek a kardot és látom az arcán, hogy örül neki. Ezt látván kicsit nekem is mosoly ül a számra pár pillanatig. A kapitány ezután egy cetlit ad nekem. Ezen a papíron van címe. –Gyakoroljatok. Holnapután találkozunk.- szólalt meg a sensei. Ezután egy szempillantás alatt eltűnt. Nos hát nem volt értelme tovább ott várni elköszöntem a többiektől és elindultam hazafelé. Jó fáradt voltam már szinte csak húztam magam után a lábam. Lassacskán hazaértem, kinyitom az ajtót és már köszönnék, de eszembe jut, hogy már anya és apa is elment dolgozni. Kicsit szomorú voltam és nem tudtam elmondani nekik a híreket. „ Na mindegy majd este.” Bementem a szobámba lerakom a cuccaimat a polcra és nézek ki az ablakon. „Sehol senki. Jajj tényleg iskolába vannak.” Unatkozva ledőlök az ágyra és bámulom a plafont. Elgondolkodtam, hogy milyen jó csapatot kaptam. És még a sensei is jó fej. Pár percig elmélkedtem majd kipattantam az ágyból és elkezdtem edzeni. Úgy belemerültem az edzésbe, hogy csak este hagytam abba. „ Késő van ideje bemenni .” Amint megmozdultam összerogytam. „ A francba megerőltettem magam.” És a földön aludtam el. Anyám szerencsére aggódott értem ezért bevitt a szobámba.
Másnap :
8 óra lehetett, mikor anya halk hangját hallottam : -Ryouji ideje felkelned. Egy fiú vár az ajtó előtt téged.
-Jó szólj neki, hogy mindjárt megyek!- szóltam álmosan.
Nagy nehezen feltápászkodtam átöltöztem és mentem az ajtóhoz.
-Szia, Ryouji. Jössz edzeni?- kérdezte Kenshin
-Szia Kenshin. Persze mindjárt megyek!
Bementem, gyorsan elraktam a felszerelésemet elköszöntem anyutól.
-Na mehetünk.
Ezután mentünk Ansukéhez megkérdezni ő is jön e. Útközbe törölgettem a csipát a szememből és próbáltam felébredni. Odaértünk Ansukéhez köszöntünk. „ Ő is jön. Úgy érzem nem lesz unalmas délután.” Miután Ansuke és készen lett elindultunk Kenshinékhez gyakorolni. Versenyeztünk szinte mindenben. Kunai és shuriken dobás, fekvőtámasz, felülés és persze ki ér hamarabb fel a fára. Jól eltelt a délelőtt és délre meghívott minket Kenshin apja ebédre. Finom sült hús volt. Legszivesebben faltam volna, de illedelmes akartam lenni. „Jól esik egy kiadós ebéd. Hiszen nem is ettem reggelit.” Délután ismét versenyeztünk, edzetünk és beszélgettünk. Leszállt az este. Elköszöntem Kenshintől és Ansukétól és mentem haza. Szokás szerint senki sem volt otthon így saját magamnak csináltam vacsorát. Ismét fáradt voltam és hamar elmentem aludni.
A találkozó napján :
Nagy zajra keltem fel. A vekker. . . „Jajj már ennyi az idő? Úgy érzem mintha nem is aludtam volna semmit.” Kikapcsolom és megyek a fürdőbe. Megmosom az arcomat majd pedig megyek a konyhába. Egy papír van az asztalon. „ Kedves Ryouji. Elkészítettem a reggelidet. Jó étvágyat hozzá. Sok sikert a mai napodhoz. Ölel : Anya!” Jól esett tőle az üzenet. Megettem a reggelimet. Felöltöztem, fogat mostam, majd pedig indultam a találkozóra. Mikor odaértem láttam, hogy Ansuke már ott van.
-Szia Ansuke!
-Szia Ryouji!Mizu?- válaszolt
-Hát ismét fáradt vagyok. Mintha nem aludtam volna semmit.
Nem sokkal utána megérkezett Kenshin is . Köszöntünk neki is és kérdésére Ansuke válaszolt így nem láttam értelmét ugyanazt mondani mint ő úgyhogy csendbe maradtam. Ekkor leültünk mindannyian és vártuk Harada kapitányt.

Namito figyelmesen hallgatta végig a farkast, és próbálta kicsit lenyugtatni magát. Bár még így is látszott rajta, hogy alig tudja kivárni a választ. Örült neki, hogy végre tanulhat valami hasznos Jutsut, és persze annak is, hogy Yasha foglalkozik vele. Hiszen nem valami sokat látja a farkat…
- Igen, mindkettőt elsajátítottam! – válaszolta a fiú boldogan, és kicsit elhadarva
~ Kíváncsi vagyok, hogy milyen elemi jutsu lesz az… ~ gondolta magába, ahogyan Yasha egy cetlit nyújtott át neki.
- Ez meg mire való? – kérdezte a fiú tágra nyílt szemekkel, hiszen nem nagyon tudta elképzelni, hogy mit kéne csinálnia ezzel a cetlivel.
Nem kellett sokat várnia, hogy megkapja a választ. Vagyis ha a cetlibe vezeti a chakráját, akkor megtudhatja, hogy ő milyen elemi beállítottságú. És persze ennek tudatában fogja Yasha megtanítani valami Jutsura.
- Rendben! – mondta lelkesen a fiú, és maga elé tartotta a cetlit, majd lehunyta egy pillanatra a szemeit, és kifújta a levegőt.
~ Akkor lássuk! ~ gondolta, majd kinyitotta szemeit és erősen összpontosítva a chakráját beleáramoltatta a papírba.
- Nedvessé vált… - mondta a fiú és csodálkozva nézte a papíron végbemenő változást.
- Ez mit jelent? – kérdezte a farkasra nézve, bár volt egy tippje, hogy a nedvesség pontosan melyik elemhez is tartózhat.
~ Víz! ~ gondolta, ahogyan továbbra is a farkasra nézett megerősítésért

[A kis csapatomnak, bocsánatért esedezve a késés miatt]

Az idő szokatlanul jó volt a falu éghajlatához képest, ti pedig élveztétek a napsütést és a szállingozó felhők látványát, míg vártatok a mesteretekre. Harada kb. tíz perc múlva jelent meg, a szokásos négy kardjával a hátán a sebhelyét vakargatva. -Napot srácok! Bocs a késésért, cserébe majd a nap végén kaptok egy ingyen rament, ha még lesz étvágyatok a kemény munka után. - Mondta, majd szavai után egy kis gonosz kacajt hallatott. -No de előtte szeretném látni, hogy edzettetek e tegnap eleget, és gyakoroltátok e a fáramászást, amit tanítottam. Ez nagyon fontos ti is rudjárok szóval, nyugodtan használjátok a házam falát és mutassátok be a tudásotokat.- Kezeivel a háta mögötti lévő lakhelyére, mutatott, mint egy jó házigazda, csak ezúttal a falra fel és nem a belső térbe invitált titeket. -Azért, a házamat ne karcoljátok össze a kunai-otokkal!- Mondta, de ti már a feladatra koncetrálva megindultatok az épület felé...

// Deidara, és társaim//

Már kezdtem unni a várakozást, mikor Harada megérkezett. Úgy egy enyhe beszélgetés közepette voltunk.
- Jó reggelt, Harada kapitány. -köszöntem miközben felállok a földről.
Meghallgatom a feladatot. Önbizalommal telten nézek a falra. "Nem lesz gond fa fal teljesen mindegy csak a megfelelő chakra adagolás kell." Beállok a fal elé chakrát összpontosítok. Kicsit időzök most vele még nem megy rutinból a chakra szint felidézése. Amint megvan a chakra szint máris szaladok felfelé. Nem volt nehéz tegnap a srácokkal is gyakoroltunk. Integetek lefelé:
- Kapitány ezzel megvolnánk most mi lesz?


// Bocsánat a rövidségért nem jutott eszembe több. //

Jól el voltún csak úgy mint tegnap és még az idő is nagyon jó volt. A senseire re sem kelet sokat várni. A mikor meg jött a kor a legelső dolog ami feltűnt rajta az a 4 kard és a hegét vakarva "Végre láthatom a technikát mert a múltkor sem láttam belőle túl sokat."
-Napot srácok!
-Jó napot Harada kapitány.
-Bocs a késésért, cserébe majd a nap végén kaptok egy ingyen rament, ha még lesz étvágyatok a kemény munka után.- Hát ennyit erről viszont a mondata kicsit fura volt mintha valamit forgatna a fejében de, úgy sem lehet semmi rossz.
-No de előtte szeretném látni, hogy edzettetek e tegnap... még besem feze tejesen a mondatot és eszembe jut. "Vajon ha szépen meg kérem meg tanitja a kard forgatás müvészetét?" Rámutat a házra és máris feltámad benem a verseny szelem. "Nos meg hívót minket a háza... falára?" A falnál látom Kenshin arckifejezésén hogy valaminek örül. "Tuti hogy azért örül mert ö lett az elsö a fára mászásnál és hogy itt is meg csinálja." Na de most a feladat az első. Felnézek az égre majd kb 3-4 másodperc múlva becsukom a szemem majs kinyitom és gyalog felmegyek a falra majd megfordulok zsebre vágott kezel és mondom. -Csak ennyi? Azt hitem lesz valami csapda.

"Na végre megérkezett. Majdnem halálra untam magam. Mindegy megalább itt van." Lassan felállok a földről leporolom magam.
-Napot srácok!- szólalt meg a sensei
-Jó reggelt kapitány. -
"Legalább bocsánatot kért. És még egy ramenre is meghív? Atyám mi lesz ennek a vége." Egyértelműen valami nehéz feladattal fog előállni. " Másszunk falra? Ez még simább és szélesebb mint egy fa. Gyerekjáték." Koncentráltam a chakrámat mikor megszólalt, hogy ne karcoljuk össze a házát. Ekkor kicsit elmosolyodtam, de tudtam hogy nem szabad arra figyelnem. " De tényleg ennyire bénának néz, hogy azt hiszi nem fogjuk elsőre felfutni a falon?
Koncentrálom a chakrát majd a lábamba vezetem. Láthatóan gyorsabb, mint múltkor. Hamar a fal tetején vagyok.
-Csak ennyi egy ramenért? - tudtam, hogy nem csak ennyi lesz, de hát mit lehet veszteni.

A három genin egyszerűen teljesítette a feladatot, mintha már évek óta gyakorolták volna ezt a gyakorlatot és nemcsak két napja. -Ez igen! Minimum ezt vártam el tőletek srácok. Keményen kell edzenetek, hogy erősek és híresek legyetek egy napon. No meg, hogy ne szégyenkezzek a csapatom miatt a Jouninok elött.- Mondta Harada, miközben sebhelyét vakargatta, mint mindig.
-No de a Ramenért keményebben kell megdolgoznotok! Ma jobban megismerkedünk a jutsukkal! Beszélgetünk a Ninjutsukról, a Taijutsukról és a Genjutsukról is természetesen. Persze nemcsak beszélgetni fogunk róluk.. -Kacsintott egyet a kapitányotok, majd elindult, csak egy intéssel jelezte, hogy kövessétek. -Addig meséljetek nekem, hogy mit tudtok az említett jutsufajtákról. Nem szeretek fölöslegesen magyarázni.- Mondta, miközben ti követtétek a senseit és egy rövid gondolkozás után máris csiripeltétek a választ.

// Méghozzá a 17-es kiképzőterephez!//

//Kisame//

A fiú sejtése beigazolódott… bár nagy zseninek nem kellett hozzá lennie, hogy megjósolja, hogy a nedvessé válás víz beállítottságra utal. Sikeres tippjét egy mosollyal nyugtázta, majd figyelmesen hallgatta tovább a farkast.
Végülis nem volt számára nagy meglepetés, hogy az eleme víz lett, hiszen a családjából szinte mindenki képes ezt az elemet uralni. Talán inkább azon csodálkozott volna el, ha más jön ki. Szóval egyéb érzelmet nem váltott ki belőle ez a tudat.
~ Suiton: Kaihoudan? ~ gondolkodott el Namito, amikor meghallotta a jutsu nevét. Nem igazán rémlett neki ez a technika, szóval rögtön rá is kérdezett
- Yasha, mi is pontosan ez a Jutsu? – kérdezte a fiú, miközben a víz felé indultak el.

A farkas és a fú megérkeztek a tó partjához, és mindketten megálltak. Namito kicsit elgondolkodott azon amit Yasha mondott, de nem úgy tűnt, hogy a feladat összetette megijesztette volna
- Jól hangzik! – válaszolta a fiú – Simán megcsinálom! – mondta, miközben tarkója mögé rakta kezeit, és elvigyorodott
A farkas elindult a tó közepe felé, mire Namito is ugyanígy tett. Magabiztosan lépett a víz felszínére, és nyugodt léptekkel követte tanítóját. Majd amikor megérkeztek a megfelelő helyre, a fiú megállt, összetette kezeit és lehunyta a szemét. Nem vesztegette az idejét, rögtön nekiállt a feladatnak.
~ Szóval a feladat lényege, hogy víz elemű chakrát áramoltassak a vízbe, és ezzel keringtessem azt… Bár már most is chakrát áramoltatok a vízbe, az mégsem elemi chakra. Vagyis az csak sima chakra. A vízen járásnál megtanultam, hogy hogyan áramoltassam a vízbe a chakrám, szóval gondolom a körbe-körbe keringtetés lesz a könnyebbik fele. Hiszen már most is ügyelnem kell a kiáramoltatásra. De hogy a chakrámat víz eleművé tegyem… ez lesz a nehezebbik fele. Bár ha abból indulok ki, hogy ismerem a sima chakrámat, és azt már használtam, és tudom milyen érzés használni, akkor innen már csak egy lépcsőfok az elemi chakrám használata. Vagyis megpróbálom úgy a vízbe áramoltatni a chakrámat, hogy ne azt a chakrámat használjam.
~ Rendben, akkor hajrá! ~ bíztatta magát, és megpróbált elemi chakrát áramoltatni a vízbe. Megpróbált azzal játszani, hogy a sima chakrájának az érzése megváltozzon, és ha ezt sikerül elérnie, akkor megtalálta az elemi chakráját. Bár nem nagyon tudta, hogy pontosan mit is kell keresnie… valahogy úgy próbálta elképzelni azt a féle chakráját, mint a vizet. Könnyűnek, folyékonynak, hajlékonynak, és a lelki szemei előtt végig ezt a képet próbálta fenntartani. Úgymond ráaggatni ezt a képet a nyers chakrájára. Talán a nagy koncentrálásban még a nyelvét is kidugta… elsődleges célul azt tűzte ki, hogy megtalálja az elemi chakráját, a keringtetéssel nem igen törődött. Hiszen az elemi manipulációhoz elengedhetetlen az elemi chakra. Szóval ha nem lesz képes ezt megtalálni, akkor keringtetnie is felesleges.

Elégedetten veszem át a borítékomat Mei samától. Majd illedelmesen elbúcsúzok és távozok. Azonnal haza sietek, hogy a szüleimmel lehessek. A két napot próbáltam hasznosan eltölteni, edzettem és pihentem, nehogy kimerülten kelljen egy újabb nehéz feladatot teljesítenem. Elvégre, nem könnyű a világ megmentése...

Miután letelt a pihenő nap, elégedetten indulok el a Kage palotája elé. Út közben találkozok néhány ismerőssel, de nem állok le cseverészni. Ugyanis fontos feladat előtt állok. Bár azt még nem tudom, hogy mégis mi előtt... Mivel korán felkeltem, elsőként érek az épület bejárata el. Megállok a fal mellett és oda támasztom a hátamat. Ezután várok, hátha megérkezik Kitane, vagy a Sensei.

~ Valami más lett. Mintha megváltozott volna a világ. Vagy csak én változtam meg? Lassan ként sötétség keríti be a fényt én pedig ott álok a fény közepén és felkiáltok. Mikor hangom egy a sötétből jövő nevetés elnyomja. Olyan mint amikor elvesztem az emlékezetem és Satsu lép a helyemre míg én alszom. De ez most legutóbb más volt. Mintha nem csak mi ketten lettünk volna ott. Mintha még valaki aki még melyében lapul a sötétségben és lassan hatalmába kerít.~

Gondolataim miközben pihenő napom első reggelén egy hatalmas kád vízben a víz alá merülve elmélkedtem. Régi dolgokról és új érzésekről. javarészt a nem is olyan régi történések eseményeiről. Egy új csapat társ aki nem teljesen közömbös számomra. bár ezt még magamnak sem merem bevallani. Illetve az első közös küldetés amit sikeresen oldottunk meg..... Szinte az első napom javát csak a lustálkodás töltötte ki. Nem mozdultam ki sehova sem, nem mintha szokásom lenne.

A második nap már esemény dúsabb volt bár mások szemében ilyesztöen sőt halálosan unalmas. Meg próbáltam valami újat készíteni magamnak. Egy finom ebédet, de nem sikerült úgy ahogy elképzeltem. Ami aztán nem aratott teljes sikert Satsunál sem.
Így telt el az én két napos pihenőm.

Nem siettem tudtam, hogy úgy is megvárnak. Mivel mindig is utáltam a porban közlekedni most az épületek tetejét választottam. Most, hogy már eljutottam a chakra kontroll ezen szintjére meg tudtam állni egy sima ház falon is. Ház tetőkön ugrálva néha egy falat járdának használva közelítettem a célom felé. Ellentétes irányból mint Shin. Így szépen lassan körbe sétálva a fejét pillantottam meg a magasból. Egy szót sem szóltam csak csendben figyeltem, hogy mit csinál, de rejtve lehetőleg ha fel pillant ne vehessen észre.