Utcák és terek

Az edzésem első fele megvolt. Most már csak a jutsu tanulás van hátra. Mikor elmondta a nő, hogy mit kell csinálnom, leesett az állam. - Ez gusztustalan. Nincs más megoldás? Kérdeztem a nőt, bár lehet rajta látni, hogy nincs. Így nem tehettem mást, mint hogy követem az utasítást. A tenyerembe vette egy adagnyi vizet, majd a számba tettem. Mikor ezzel megvoltam, próbáltam chakrát irányítani, és keverni hozzá. Valami eszméletlenül rossz érzés fogodt el. Mikor a víz és a chakrám egyszerre volt a számba. Rögtön kiköptem az egész vizet, és reméltem, hogy a reggelim nem jön ki vele. "Ilyen gusztustalan jutsu-t. Ki találhatta ki? Mondjuk én választottam, de nem gondoltam, hogy ilyen gusztustalan lesz a megtanulása." Befejezve a gondolkodást, egy újabb adag vizet vettem a számba. majd újra próbálkoztam a chakra hozzákeveréssel. Megint elfogodt az az érzés mint, az előbb. Most próbáltam nem kiköpni, de nem bírtam sokáig a számba tartani a vizet. Így nem tehettem mást, mint hogy kiköptem. Ezek után érdeklődöen nézek a nő felé, majd elkezdem faggattni egy kicsit. -Hölgyen, megmondaná, nekem, hogy hogyan köpjen ki a vizet? Még várom a választ, addig lehajolok, hogy majd egy újabb adag vizet fogok a számba venni.

Mikor a nőr néztem és feltettem neki a kérdést, szinte csak röhögött. Mikor abba hagyta, természetesen megmutatta nekem, hogy mit tegyek. A kezemben lévő vizet a számba tettem, majd chakrát kevertem hozzá. Mikor úgy éreztem megfelelő, akkor megpróbáltam kiköpni, úgy, ahogyan a nő tette. Hát reméltem, hogy sikerülni fog, de nem így lett. Lehajóltam és egy újabb adag vizet vettem a számba, majd chakrát kevertem hozzá. Ezek után kiköptem a vizet, és összemértem a nő köpésével. Most már egy kicsit hasonlított rá, ahogyan én láttam. Ez az élmény mosolyt csalt az arcomra. Folytattam tovább amit elkezdtem, és remélhetőleg egyre jobb lesz. Néha azért ránéztem a nőre, hogy mit csinál. Nevet vagy inkább kíváncsian néz. Mielött lehajoltam volna egy újabb adag vízért, megjelent Senshi is.
- Csak, hogy megtaláltalak. Matoke küldött. Azt mondta, hogy adjam oda neked ezt a levelet. Elnézést hölgyem, nem vettem észre. Jó napot kívánok. Yaken Senshi vagyok, Hoshi legjobb barátja. Elvettem a levelet, majd elolvastam. Leszűrtem belőle a lényeget, miszerint egy öregnek kell visszaszereznem a kardját. Odamentem a nőhöüz, majd elmondtam a helyzetet.
- Sajnálom, de abba kell hagynom a tanulást, mert a Sensei-em küldetésre küldött. Remélem nincs harag, és mikor végzek vele, visszajöhetek befejezni a tanulásomat. Megvártam, hogy mit reagál a nő, majd intettem Senshi-nek, hogy mehetünk.

//Sry, de pont most indul Naruto kalandja. //

~ Nocsak egyből a mizukage elé kerülünk?? Nem cicóznak az biztos... Azt hallottam, hogy Shizuka eléggé dúrva körülményekközöztt ehalálozott és, hogy most valami elég nagy adotságokkal megáldott nőszemély az új mizukage. ~ gondolkozott el ezen Seikatsu hiszen kiváncsi milyen az új mizukage... A negyedikkel és az ötödikkel is harcolt már, ha náluk erősebb akkor le a kalappal. Néhol egy-egy helyen.épületnél Seit megrohanják az emlékek, de annyira nagyon nem foglalkozik vele. amikor odaérnek a kapuhoz akkor könnyedán beengedik őket...~ Hmm... simaügy... régóta nem engedtek be így sehova~ kuncogott magába, mald haladtak tovább. A falu szinte teljesen megváltozott, bár az ifjú elveszett ninjának a régi falu jobban bejött, de ez van ezt kell szeretni. A mizukage elött jelentést tesz az oinin....Rai ekkor böki meg seit és mondja el, hogy egy osztagnyi Oinint vesztett el a kislány ellen. Seikatsu nem tudta visszafogni a nevetését... Egy hatalmasat röhögött ezen...hiszen a legszebb öröm a káröröm XD. Atöbbi történés nem nagyon izgatta őt, csak némán figyelt de néha azért még kuncogott mikor a tekintete az Oinira tévedt. Ezután egy új kísérőt kapnak aki elvezeti majd őket a szállásukhoz.
- Mellllllesleg Mizukage-sama örültem a találkozásnak- mondta kicsit nevetve majd elindult a többiek után. Reinek pedig ad egy kunait és a maszkját is, ha olyan helyen lesznek ahol nem veszélyes levenni.
- Asszem igazad van haver.....

Kisétáltatok az épületből, ahogyan az utcákon végigsétálva kissé feltűnőek voltatok, na jó nem kicsit nagyon. A vörös maszk, mintha vonzotta volna a tekinteteket. A kisgyerköc, pedig mintha nem is foglalkozna veletek, rátok sem nézett, sőt nem foglalkozott veletek. Csak sétált, zsebre tett kézzel, ahogyan unott arcot vágva a város széléhez kísért titeket. Sőt onnan is tovább, hiszen a sziklákkal körülvett út lassan emelkedni kezdett, ahogyan egyre elhagyatottabb volt mindent, egyre sivárabb, ahogyan egy kisebb párkány kiszögelésen továbbhaladva, ketten éppen hogy elfértetek egymás mellett, ahogyan lenézve egy kisebb szurdok határolt mindent, alján egy hevesen hömpölygő folyóval, ahogyan jól tudtátok, hogy nyugatra vezető út melletti folyócska a falúba vezet. És csakhamar ráleltetek a az út végére. Egy kisebb barlang ellőtti kiszögelésre értettek, ahogyan a fiú megállt majd megfordulva megvakarta a fejét.
- Itt is lennénk! -nézett rátok, ahogyan Rei levette a maszkját, majd Momonot-ól kapott kunai késsel kissé egyedibbé is tette. A fiú csak unott arccal nézte a jelenetet. - Remélem nyugton maradtok! Így is rengeteg baj van mindennel, nem szívesen tennék rendet köztettek is. - közölte nagyképűen, ahogyan abban biztosak voltatok, hogy ez a falú ezen a téren semmit sem változott, de valahogyan ahogyan erre a fiúra néztetek, még Mamono is érezte, hogy nem viccelt és nem nagyzolt.
A mögötte lévő hatalmas fémajtó lassan, nyikorogva kinyílt, ahogyan egy kimonot viselő férfi, a derekán egy katana-val és egy wakizashi-val kilépett.
- Üdvözlöm Ruken-sama! – hajolt meg a gyerek ellőt- Most kaptam a hírt, hogy mégsem egy kisgyerek fogadására készüljek fel...- udvarias volt, még ha a maga módján kissé mogorva is- … üdvözletem! A nevem Sessou ! - hajolt meg ellőttetek is, ahogyan Ruken, a gyerköc elindult vissza. -Na én megyek is!- intett, ahogyan visszaindult lassú léptekkel az utón. Hármasban maradtatok. Ahogyan Sessou sokáig nézett Ruken után. - Ha tehetném megölnem ezt a pökhendi gyereket, de ha hátba támadnám akkor sem lennék rá képes. - Nézett rátok vissza a megjegyzése után, ahogyan váratlanul megkérdezte töletek. - Gingitsune-sant hol hagytátok?

ez az új kísérő sem nyerte el Seikatsu tetszését...sőt még ellenszenvesebb mint az Oinin akiről utólag kiderült, hogy egy osztagot vesztett el a kislánnyal folyó harcban. Szótlanul követteék ki a város széléhez...de még annál is tovább mentek egészen adig amíg egy barlanghoz nem értek.. Rei itt végezte el a változtatásokat a maszkokon, hogy azért mégis kitünjenek a többi szervezettagból. A szemtelen kölyke beszólt a kétt elveszett ninjának, hogy ne csináljanak bajt, mert rendettesz köztük.
- Cöh...- csak ennyi volt a rekció erre a felháborató dologra.... Arra sem méltetje a niinják, hogy szóbaálljon vele. Az ajtó kinyílik és egy kimonot viselő férfi kijött és bemutatkozott. Majd ezekután elment az ellenszenves kölyök.. látszólag nem csak ők ketten nem kedvelik. Reinek csak ennyit mondott..
- Túlzott önirányú elfogultság...kiriben gyakori betegség ezekszerint. - majd az öreghez fordul
- Akkor majd én megölöm...amint adódik rá alkalom....... és nem érdekel hogy hol van az a hogyishívják inkább mutasd az utat tovább...

Ruken eltűnt, ahogyan a férfi a szavaitokon elmosolyodott. Sokkal barátságosabb és kedvesebb volt, mind az eddig megismert emberek, de szerintem ha választanotok kellene, inkább az oinin shinobi-t választanátok mellétek, mind azt a kis nagyképű mitugrászt. Sessou, aki bemutatkozott nektek már, így tudtátok a nevét. Kezét a katana markolatán megtámasztva nem zavartatva magát végigmért titeket, lassan, ahogyan ez nem volt egyáltalán furcsa.
- Nem ismerlek, így nem tudom mire vagy képes, ígynem merek kijelenteni olyant sem, hogy nem lennél képes arra amit mondasz, de... -közölte veled halkan és kimérten- ...az a fiú csupán tizenöt éves és máris a legerősebbnek tartják a hét kardforgató között! Egy gyerek, akit ha lehetne még ma megválasztanának Mizukage-nak.... -adta tudtára, ki is kísért ide titeket- De nem régóta vagyok itt, de annyit már tudok, hogy ez a rejtek sók titkot őriz. - fordult meg- És ti ketten olyan embereknek tűntök, akik valóban tudják, hogy mi csinálnak! Bár...- nem nézett rátok, úgy mondta ki- ...a sok titok mögött végre itt találtam meg az igazságomat! Így szeretném, ha nem ti lennétek azok, akik szétvágják a függönyt és megmutatjátok mi is van a tükrön mögött! Hiszem, hogy kirigakure igazsága a helyes és a tettei egy pillanatra sem keltenek bennem kételyt afelől, hogy amit teszünk rossz. - mosolygott rátok, ahogyan hátranézett- Hiszen ahhoz, hogy jó dolgok szülessenek, meg kell ismerni a rosszat is! - indult el lassú léptekkel befelé- De Ruken-sama olyan ember, akiben nem érzem azt, ami ahhoz szükséges amit elvárnak tőle! Belőle nem érzem azt, amit belőletek, belőle nem érzek semmit, ahogyan hozzá hasonlóan Gingitsune-san-ból sem. Ők ketten olyanok, mind a köd árnyékai. Félelmetes nem?- kérdezte tőletek.

Úgy tűnik,hogy ez a fickó nem szenved kirigakure népbetegségében, és viszonylag kedvesnek mondható, legalábbis az eddigi fickókhz képest viszonyítva. A keze a katana markolatán volt és végigmérte a két shinobit. Azomban ami ezután következett az Seinek egy kicstsem tetszett..... fényezte az elöbbi kölyköt és ezt Seikatsu egója nem nagyon tűri.
- Szóval 15 évesen egy szervezetben jónak számít.....én ennyi idősen már egy szervezet vezére voltam......csak hogy legyen viszonyítási alapod...- mondta nyugodt és kimért hangon, majd csak hallgatott. Levette a maszkját és csak forgatta a kezében és nézegette.
- Nem érdekelnek a sablonos szövegek.....azért vagyok itt, hogy segítsek kirigakurenak valamilyen módon..... de ez nem jelenti azt, hogy kezesbárány leszek..... Nem tűröm ha lenéznek, ha nem tisztelnek.... Már az is elég megalázó, hogy maszkot kell viselnem. Ha valaki túllépi a határt, legyen az kirigakurei vagy más faluból való, egyszerű ember vagy shinobi....akkor annak én leszek a hohérja.- jelentette ki határozottan, talán egy lehelletnyi dühöt lehetett érezni a mondandójában... a továbbiakban nem szólt semmit, csak figyel.

A férfi megállt, ahogyan Rei egyszerűen elmondta a véleményét, mely nem maradt megválaszolatlan sem. Sőt igazából annak volt köszönhető, hogy Sessou megállt és megfordult, újra szembefordult veletek, de a keze már nem volt a katana-na, hanem a kimono alá rejtette félig, ahogyan a ruha tartotta a kezét.
- Értem! -szólalt meg- De az ember ha a saját illúziójában él és aszerint él, mégiscsak egyfajta élet, még ha hazugság is tengeti a napjait! Hiszen a saját hazugságunkat könnyebben elviseljük, mind másokért! - de nem indult el újra, mintha elállta volna előletek az utat. Arca komor volt, de lassan barátságosan elmosolyodott.
Ekkor azonban Sei szólt közbe, ahogyan levette a maszkját és kissé, hogy nehogy hátrányban legyen, ő maga a saját egóját kezdte felfelé turbózni, persze hangosan, illetve kissé mérgesen de kibökte, elmondta, hogy mit is gondol arról, ami történik. Sessou arca a férfira terelődött, aki a maszkkal játszott még mindig.
- A magad módján te is félelmetes vagy Mamono-senpai...- mondta ki a nevetett, ahogyan te eddig nem említetted neki, de ezek szerint felismert volna? Igen, ezek szerint fel. Ahogyan végre megfordult és újra elindulhattatok és végre el is értétek a kaput és be is mentettek rajta, végre valahára. - Hallottátok már azt a felfogást, melyet nemcsak a shinobik, de a samurai-k is használnak?- kérdezte tőletek, ahogyan befelé sétáltatok, pontosabban lefelé, egy vékony lépcsőfokon. -Ha két harcos összecsap és egy pillanatra összeérintik a kardjukat, képesekké válnak egymást megérteni. Nem azt mondom, hogy képesek egymás gondolataiba belelátni, vagy hogy éppen felfogni mit érez a másik teljes mértékben, de megérzik azt, ami átjárja az ellenfelüket. Én összecsaptam azzal a kettővel és tudom, hogy bennük nem éreztem semmit...- közölte veletek, csak hogy teljen az idő, hiszen a lépcső alján feltűnő fények alapján, elégé mélyre hatolhattatok a bázisban!

Seikatsut némi elégedetség öntötte el annak a hallatán, hogy ő is félelmetes...bár azért nem volt azaz igazi.. azon viszont meglepődött hogy tudta a nevét mikor be sem mutatkozott. Rei és Sessou kicsit összekülömböztek..legalábbis a véleményük biztosan, de a férfit ez is hidegen hagyja hiszen őt nem érdeklik annyira ezek a filozófiai maszlagok, nem látja sok értelmét az egész dolognak. A maszkot nem rakja vissza, hanem csak az övére akasztja és így battyog tovább csöndben..egyre mélyebre és mélyebre.
- Öreg nem azért, de honna tudod a nevemet mikor nem említettem?? Az a fülesbagoly mondta el??- utalt arra az arcoskodó kisérőre. Ezekután figyelmesen hallgatta Sessou maszlagját arról hogy ha két ember összecsap és a kardjuk összeér akkor képesek lesznek megérteni egymást. Sei ekkor megáll és gyanús mosoly jelenik meg az arcán.
- Nah erre kiváncsi vagyok öreg....- a szavak elhangzása leakasztotta a hátáról a kardot és egy kézzel Sessou felé csaptt, persze csak olyan gyorsan, hogy ki tudja védeni...őt nem akrja megölni, mert oka nem nagyon van rá, csak kiváncsi, hogy mit érez a nagy samurai.

- Nagyon egyszerű, egy magadfajta shinobi-t illik ismerni! Bár el kell ismernem, ha nem lettem volna az iwagakure-i ANBU tagja a neveden kívül mást nem tudnék rólad, de szerencsémre, nem keveset tudok rólad!- adta tudtodra, ahogyan nekikezdett a két shinobi az eszmecserébe, először Sessou mondta el amit akart, hogy teljen az idő, majd Rei váltott vele némi eszmecserét.
Azonban a férfi nem szólt semmit Rei szavaira, ahogyan Sei inkább kíváncsi lett, nemhogy eme filozofálgatást hallgassa. Kíváncsi volt arra, hogy vajon a férfi mit érez majd akkor, amit az előbb mondott megtörténik? Bár azért lehet más is Sei tarsolyában, hogy ezt tette. Talán kíváncsi volt arra, mit is tud a férfi és eme ok nagyszerű volt ahhoz, hogy meg is tudja. Ahogyan leakasztotta a hátáról a zanbatot, az villámgyors volt, de egyben mégis kissé lomha annyira, hogy az ellenfél reagálni tudjon rá. És Sei nem csalódott, Sessou valóban képes volt reagálni rá. Bár nem úgy ahogyan ő várta.
A kard lefelé sújtott, ahogyan a shinobi egyszerűen félreállt az ütés elől kifordulva előle, ahogyan ezzel csak a levegőt volt képes kettészelni, ahogyan Sessou kezében már a kifordulás közben megvillant a wakizashi, ahogyan egyszerűen a kardjának a hátoldalára rakva lenyomta azt, ahogyan a másik keze is mozgott. Hallottátok, ahogyan a katana kipattant a tokjából, de nem rántotta elől, a keze csak a kard markolatán pihent.
- Miért rántasz kardot, ha nem akarsz vele ölni?-kérdezte tőled, nyugodt arccal- Ez a kendo (jelen pillanatban teljes fordításban használja, vagyis a kard útja és nem a stílust jelzi vele!) ellen vétő tett! Rakd el a kardodat és menjünk tovább! - szorult meg a keze a wakizashin, ahogyan abban a pillanatban érezted, hogy a kardot elnehezül, nem nagyon de sokkal nehezebb lett és ez nem annak az eredménye volt, hogy a kistesó (wakizashi beceneve!) lefelé nyomta!

Sessou nem hárítja seikatsu csapását csak kitér előle és a wakizashival lenyomta a nagy zanbatot. Majd elkezdett hadoválni a kard útjáról ami őt egyáltalán nem érdekelte. De a férfi társa már meg is mondta a véleményüket a fickónak. Mamono ekkor érezte, hogy a kardja egy kicsit nehezebb lett, de nbem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Eltette a zanbatot a hátára és megszólalt.
- Reinek igaza van. Fikarcnyit sem érdekel a kard útja. Nem feltétlen azért harcolok, hogy megöljem az ellenfelemet. Én barátocskám élvezetből csatázok. Minél erősebb egy ellenfél annál élvezetesebb csatát vívhatunk vele. A halál az csak ennek az élvezetnek a mellékterméke. - fejtette ki Sessounak, hogy ő hogyan is látja a dolgokat. Ezután pedig követte a vezetőjüket, de már így is eléggé lehangoló ez a hely, de ami mégbórzasztóbb, hogy egy nővel sem találkozott az ideút alatt.
- Te figyu öreg.... ugye azért vannak itt jóféle csajok?? Ilyen szép nagy mellekkel- közben mutatta a méretet a kezeivel
- Ez számomra életfeltétel, szóval eléggé komolyan gondolom- komolyan néz a férfire, és izgatottan várja a választ ami szerinte az lessz hogy hogy a fenébe ne lennének.

A férfi lassan visszarakta a wakizashit a tokjába, ahogyan csendben és ismét fapofával hallgatta végig a szavaitokat, ahogyan lassan látni lehetett rajta, hogy nem tetszik neki, nem ez nem igaz, inkább szomorú volt az arca, hogy ezt kell hallania. Bár szavak ide, vagy oda, ameddig a Sei hátán nem landolt a hatalmas zanbato és a férfi keze vissza nem tért az eredeti helyzetébe, Sessou keze sem mozdult meg a katana markolatáról. Bár utána csendben, már megint, fordult meg is indult tovább a lépcsőn.
- Amit mondtatok barbárság és ostobaság...- szólalt meg- Harcolni csak azért, mert élvezitek, ez barbár tett. Senki sem szereti a harcot, nem szabadna a harcban élvezett vinni, a harc csupán egy tett, mely az igásságunkat hivatott célszerűsíteni. Mindig kell lennie a tett mögött szándéknak és a szándék elég ahhoz, hogyha kardot rántasz, úgy csapj le az ellenségre, hogy megakard ölni. Egy olyan kard, melyben nincs meg az akarat, erőtlen és semmitérő! -fejtette ki a saját véleményét erről a témáról, ahogyan leértetek a lépcső aljára és egy fehér, kivilágított folyosó fogadott benneteket. Sei utolsó szavai és mozdulatai pedig félreérthetőek sem voltak. - Nincsenek! Ha nőre vágysz, menj a falúba, ez nem egy börtön, akkor mehetsz akárhova amikor akarsz! De jól jegyezd meg, hogy minden tettednek van felelőssége immáron! De ellőtte meg kell tennem valamit, mely nem fog tetszeni nektek! Kövessetek!

Ahogy Sessou leosztja a barbáros részt akkor Seikatsu csak nevet, nem nagyon érdekli az, hogy mit gondolnak róla. Csak battyogott tovább, a különös fickó után, de megtorpant amikor megtudta, hogy itt nincsnek nők.
- Hát ez már azért felháborító..... Nemazért, de idejövök önzetlenül, hogy kirángassam a falut a nyakig érő trutyiból aztán ezt kapom cserébe??- magyarázza el kicsit ferdítve a történteket, de itt még nem hagyja abba.
- És hogy nőzzek a faluban egy vörös maszkal az arcomon ?? Ha nem kellene a maszk akkor nem lenne probléma, mert eléggé jóképű vagyok, de így... A maszk miatt még a nyelvemet sem tudom használni magasztosabb célokra.- mérgelődött egy kicsit, de mikor lenyugodott volna akkor jön az a rész ami nekik nem fog tetszeni.
- Hát ez remek... Ha valami olyasmi amihez nagyon nem fűlik a fogam akkor azt ajánlom, hogy készítsd a katana-dat.- vázolta a mi lesz ha hlyzetet és követte Sessou-t

A férfi komótosan sétált ellőttetek.
- Egyáltalán nem! Számomra nem a vér látványa az ellenfelem halála okoz örömet! Egy normális ember csakis a győzelmet keresi a harcban, csak azért küzd hogy ne ő veszítsen, és csakis azért öl, hogy ő maga életben maradhasson. Ez a harc ősi törvénye!
A folyosó kihalt volt, csendes csend, ahogyan csakis a lépteitek zaja, na meg Sei szavai visszhangzottak csak végig azon. Nem tagadás, bizony elégé érdekes volt az amit mondod, vagyis mondtatok, hiszen ellentétben vele, rólatok leírt, hogy nem vagytok olyan könnyen irányíthatok, vagy inkább nem hódoltok be olyan gyorsan a hatalomnak mind ő. De akárhogyan is, Sei szavai, Sessou következő szavai után, egyáltalán értelmetlenek voltak.
- Ha erre lesz szükség, akkor megteszem! Közölte Sei-el. - Nem akarok veletek megküzdeni, de azt sem hagyhatom hogy most visszahátráljatok! Egyenlőre engem bízott meg a Mizukage, hogy minden érkező felett bíráskodjak és ha kell rendet teremtsek, bár ez a te megérkezéseddel Mamono-san lehet, hogy értelmetlenné vált! Ha ez megtörténik, akkor elfogadom a döntést és neked is engedelmeskedek! -közölte, talán Sei legnagyobb örömére, ahogyan ráfordulva az egyik útra, érdekes látvány tárult elétek.
Egy hosszú folyosó tárult elétek, ahogyan a vége kezdett kitárulni ahogyan ott lévő kétszárnyú ajtó ellőt, két egyenruhát viselő őr állt. Fehér köntöst, mely eltakarta az arcukat is, a kezükben egy bot volt, tetején csengőkkel, se semmi több. Sessou pedig elindult ahogyan ti követtétek, miközben néhány szó közölt felétek, pontosabban néhány infót.
- Ez a hely a legőrzöttebb az egész bázison! Az ajtó mögött férfi pedig a szervezett egyik legfontosabb pontja! - adat a néhány nem érdekes infót- Azonban ennél fontosabb, hogy ma minden a ketten meglesztek bélyegezve! Emelte fel a kezét, ahogyan a ruha lecsúszott és mind a ketten láttátok a férfi alkarján lévő tetoválást. - Ez egy jel, a szervezett szimbóluma és egy iránytű hozzánk! Ha egyszer a szervezett tagja vagy, nem visszakozhatsz vissza, mindig tudni fogják hol vagy a világban és ha elárulsz minket, akkor a saját volt társaid fognak megölni! Ez a jel szimbóluma annak, hogy egy rab vagy, a falú eszköze, bár még így is szabadabb mind azok, akik a fogdában ücsörögnek!

//A jelt hamarosan megcsinálóm! A szervezet leírásában meglesz található! //

Rei és Sessou még mindig folytatták az értelmetlen filozófiai vitájukat, de Mamono rájuk sem bagózott, viszont széles vigyor húzodott az arcára, mikor a vezetőjük kijelentette, hogy talán Seinek is fog engedelmeskedni. Egy hosszú folyosóra értek, aminek a végén egy kétszárnyú ajtó volt, ami elött két egyenruhás őr volt mikulás bottal.
- Kész röhely- gondolta miközben rájuk nézett. Sassou elmagyarázta, hogy ez az egész mindenségnek a legfontosabb részeleg és ezért a lgjobban örzött is. Majd mikor kiderült, hogy meg lesznek bélyegezve egy pecséttel akkor elnevette magát.
- Hát ez kész vicc. Attól, hogy tudjátok hol vagyok, még még nem jelent semmit. Le is kell győznötök minket- az addig karbatett kezeit elernyesztette.
- De legyen, ha megunom az egészet legalább harcban nem lessz hiány. - ismét elmosolyodott, mintha tervezne valamit, pedig csak eljátszadozott a gondoltattal, hogy mi lenne ha.
- Amúgy nekünk már van egy hasonló pecsétünk ami fejlettebb a ti szánalmas próbálkozásaitoknál. Csak a miénk az egységünket szombolizálja, míg a tiétek öhm... mit is akar szimbolizálni?? Hogy a tulajdonaitok vagyunk??- tette fel mosolyogva a kérdést.

Sessou továbbsétált a folyóson. És igazából egészen addig, míg el nem értettek a folyosó végén lévő két őrt, meg sem szólalt bár nem is volt valami sok értelme, mert ti is csak arra fejeztétek be. A két őr félrelépett az utatokból, ahogyan az ajtó nem nyílt ki. Sessou bekopogott rajta, ahogyan a nyelve is megeredt.
- Semmit! -közölte Mamono-val- A Bishamon-nak nincsenek eszméi, csak cselekedetei. Megvédeni Kirigakure-t és elpusztítani minden olyan tényezőt mely veszélyt jelent számára! -az ajtó lassan kinyílt, bár csak az egyik fele- Ezt jelenti ez a szervezet! Nem érdemes olyannal foglalkozni, hogy a társak védelme, vagy éppen mások védelme, a saját életed elé kell helyezni a tetteket és minden tett elé Kirigakure békéjét.- lépett be a terembe és ti követtétek.
Egy hatalmas kerek terembe értettek, ahogyan a középen lévő kisebb emelvényen egy maszkos, vörös hajú férfi ült. Hatalmas köpenye, mely igazából teljesen eltakarta őt, nem sejtetett, milyen is lehet a testalkata, bár árulkodó jelek, például a sovány ujjai mellyel jelezte az őrnek, hogy csukja be az ajtót mögöttetek.
- Reisei senpai ők...- szólalt meg Sessou, ahogyan a férfi intette neki, hogy hallgasson.
- Jól tudom kik ők! Seikatsu Mamono és Erai Rei! -mondta ki a neveteket- Minden tudok rólatok, a képességeitekről és arról, hogy mit gondoltok! Minden itt van...- mutatott a fejére, pontosabban gondolva az agyára- Amíg idejöttetek feltérképeztelek titeket! Szerencsémre szabad kezet kaptam attól a nőtől, így teljes mértékben alkalmazhattam a képességeimet az épületen! - nézett Sessou-ra- De tévedsz barátom. Minden jelnek van sinbolikája. Az jel kezeden, egy kör, benne a egy hexagramm-al! Nem akartam bonyolult jelet készíteni, ez bőven elég. A végtelenség jele jelképezi a világot, míg a hatágú csillag a kozmikus egyensúlyt hivatott idézni. És a természetett! Egyszerü jel, de az egészet megfordítottam! De ha szavakba kellene öntenem az a jel a világot és benne téged jelöl. - mutatott Mamono-ra- De az a pecsét mely rajtatok van, hatásos, de teljesen más mintájú!