Utcák és terek

[Gamabunta – Ahol a part szakad]

A tompa puffanást - legnagyobb valószínűséggel - még a ködrejteki temetőben elhantolt urnák lakói is hallották. Természetesen az sem decibelszegény művelet, amit az ellenségeik rögtönöznének és bár ismeretes előtte, hogy egy ANBU-létesítményben a legkülönösebb zajok előfordulnak, maga a tény, hogy egy recepció-közeli öltözőből szűrődnének ki, az már talán meghaladja az ilyesfajta tűréshatárt.

Őszintén szólva fogalma sincs arról, hogy milyen bürokratikus huzavona lehet elintézni egy aktív shinobi nyugalmazását (és nem, ezt nem az elhalálozás útján történő kivonásra érti), hiszen azt sem tudja, hogy hány év szolgálati idő után lehet azt kezdeményezni. Most azonban úgy sejti, hogy a jelen küldetés alatt vagy húsz évet öregedett és ha bárki kérdezné, az ezüst haja a koravénségének eredménye.

Szedett-vetett kis kompániájuk igencsak sokszínű; ugyan talán nem a bőrszín tekintetében (és jegyzi ezt meg mindennemű rasszizmus nélkül, hiszen a halál, és ekként annak eszközeként a shinobi sem válogat), de magaviselet és képességek tekintetében igen. A sors fintora, hogy az ellenfeleik feje felett baljós árnyként lebeghetne vészjósló hatalmuk fellege, ehelyett inkább balek botladozásaiknak böllértánca mindaz, amivel elő tudnak hozakodni. Ámbár talán mégsem.

Kawachiról érdemben nem igazán tud nyilatkozni, hiszen a ködrejtek gyermeke minden, csak épp nem szószátyár, és ennél jelenleg a testbeszéde sem közöl többet. Tudja jól, hogy a ködrejteki rendszer előszeretettel nyom, fojt, tipor el és töröl ki minden olyat, ami az individuum önkifejezését célozná. A gépezet azonban úgy köpte ki magából a ködrejtekit, hogy itt talán már az alkoholterápia sem használna, ami - tudva levő - megoldja az ember nyelvét. Aztán persze meglehet, hogy a komor férfiú, aki a puszta némaságával gyomorideget okoz még Nakának is, egyszerűen csak jobban utálja őket a kutyaszaros cipőtalpnál is. Hogyne, a nemzetek olyan rendszert építettek, ahol ez a legelső dolog, amit az újszülötteknek tanítanak, hogy az első szava nem az apa vagy az anya, hanem a KonohaFúj, vagy a Kirisüllyednifog. Ténykérdés ugyanis, hogy shinobikonfliktus nélkül shinobikra sem lenne szükség.

A lány háta azonban nem tollas (de a jelenlegi tinédzsertestében még csak nem is szőrös), így hát Kawachi mozdulatát érzi, irányzékát igenis felfogja. Egyebekben díjazza és dicséretesnek tartja ezt a finom manővert a ködrejtekitől és bár sejti, hogy sosem fognak egy jóízűt beszélgetni, hiszen a népeik közötti elemi gyűlölet ezt genetikailag és neveltetés terén is ellehetetleníti, gondolatban koccint vele. Elvégre fontos, hogy a riválisaik, a társaik, illetve az ellenfeleik frappáns megoldásait elismerve azokat helyén tudják kezelni. Az persze más kérdés, hogy jobb napjain sem nézi jó szemmel, amikor az életére törnek, és a jelen küldetés a legrosszabb napjai közé tartozik: ámbár nem menstruál, mégis borzasztóan feszült és ideges, érzi, amint a szervezetében keringő chakra pusztító áradatként kikívánkozik evilági porhüvelyéből.

[1] Bár a teste a legapróbb a jelenlévők között, a lényének erejéről ez egyáltalán nem mondható el. Túl sok ütközetet megélt már ahhoz, hogy a csatákban edzett acéllá kovácsolt képességeit ne alkalmazza teljes körűen. Tudja, hogy az ANBU szárnyai alá a tehetséges shinobik kerülnek toborzásra, így nem követné el azt a hibát, hogy alábecsüli ellenfeleit és ekként véletlenül se engedi meg magának azt, hogy nem követi mozdulataikat. Erre képes a dojutsuk nélkül is, ahogyan sokan mások is, akik ilyen vérképesség nélkül élnek. Míg a társai lefoglalják az ellenfeleiket, addig a maga részéről az árnytámadás elől elillanó felé szegezné átkos tekintetét: talán már tudhatja, hogy a ficánkoló elemekből leginkább csak bajkeverés származhat, így erre való tekintettel indítana meg irányába az ajkai közül egy aprócska, de annál végzetesebb fegyvert. Szándéka szerint egy Fuuton: Shinkū Renpa // Szél elem: Száguldó Vákuumélek vákuumlövedéket apróra, elhanyagolhatónak tűnő golyóméretre formázva - és ekként a gyorsaságát és a becsapódási erejét megsokszorozva - célozná meg az ellenfelét, majd pedig fejbe lőné vele akár a másodperc töredéke alatt. Elugrani, majd a levegőben kézjeleket formázni és földet érni egy kiválóan elvégezhető akrobatikus mozdulat, mely azonban nem számol talán a tehetetlenség faktorával, ami alatt a levegőben van, illetve mely idő alatt lefoglalja a kezeit. Hogyne, nem tölt el hosszú időt a levegőben, és a kézjelei is összemosódnak a képzetlen szem előtt, de ő maga - és ebben többé-kevésbé biztos - gyorsabb, képzettebb és tapasztaltabb az ellenfeleinél. Talán törékeny létének egoizmusa, talán gyermeki vágyálom csupán, számára azonban olyan bizonyossággal rántja össze a szükséges izmait, inakat és chakrahálózati elemeket, mint az a villámcsapás tenné, amivel az ellenfele támadná meg.

Társainak mozdulataival tisztában léve tudná csak, hogy milyen paraméterek között mozoghat és cselekedhet: több olyan technikát is létre tud(na) hozni, ami hatalmas pusztítást okozna az ANBU központban (illetve Kirigakure no Sato területén), de nem ez az elsődleges parancsa. Jogos felvetés, hogy a parancskövetése baráti beszélgetés tárgyává téve is aggályos, de ha a teremtője látná, akkor ő egyenesen megcáfolná annak puszta létét is. Más kérdés, hogy Danzou egyáltalán ide küldte volna-e őt, amire már nem kapnak választ. A lényeg talán - és egyben számára a tanulság is -, hogy a parancsot követve türtőzteti magát a bázis és a kapcsolódó infrastruktúra letarolásától.

Nem akar olyanná válni, mint a feltámasztott ellenfele. A lényének gyeplőjét átengedte egy vezetőségi hatalomnak és csak most érzi igazán, hogy a kantár az orcájába vág; esetében legalábbis – Akane jóvoltából -  szinte szó szerint.

A lány tehát a megelőzésre építene elsődlegesen: tudja jól, hogy az öltözőben lezajló interakciót a minimumra kell fogniuk, ezért elsődleges célja, hogy a szabadon maradt, szabadon mozgó ellenséges elemekkel végezzen. A legkisebb fennforgást talán a korábbiakban előkészített Paralizáció jelentené, mellyel - a chakrájának erejével és súlyával - tudná lehengerelni és megfagyasztani az ellenfeleiket. Másfelől pedig a sűrített vákuumgolyó kiváló és felettébb gyors kivégzési eszköz lehetne arra az esetre, amennyiben az ellenfelek megfagyasztása kizártnak tűnne, vagy éppen az azonnali kivégzésük indokolt lenne. Változatlanul fennáll azon szándéka, hogy elsődlegesen érdemes volna az ellenfelek testeit és ruházatát épségben megóvni - amellett persze, hogy ennek ellenére likvidálniuk kell őket -, azonban ezen cél elérésének nem lehet az az ára, hogy az ellenfeleiknek nagyobb mozgásteret engednek, amivel a jelenleginél is nagyobb figyelmet keltenének. Ha és amennyiben ugyanis az az észrevétlenség ára, hogy további élőhalott munkavállalók toborzásától és természetes álcát biztosító ruházattól és felszereléstől elesnek, akkor a mérleg nyelveit tekintve ez egy meghozható áldozat.

Annak érdekében tehát, hogy meg tudja akasztani a támadó kombinációt, a támadó ellenséget a Paralizáció technikával (a többiekkel egyetemben, de kifejezetten és elsődlegesen őt) megfagyasztaná, a vákuumlövedékkel fejbe lőné. A paralizáló hatást azonban a többi ellenfélre is kiterjesztené, hiszen a sorsuk még függőben van.

[2] Abban az esetben, amennyiben az elhárító mozdulatsora félsikert aratna csupán és ekként az ellenség az elsődlegesen létrehozandó vízbörtönt sikeresen realizálná körülöttük, úgy ő maga, ismerve a suiton technika elszenvedésével járó kifejezett kellemetlenséget - és ezáltal annak paramétereit - a maga részéről arra mint ingerre egy egyáltalán nem objektív válasszal reagálna. Ténykérdés sajnálatos módon, bár talán egyáltalán nem a professzionalizmusát fémjelzi, hogy a víziszonya igencsak jelentős (ami természetesen szarkasztikus értelemben roppantmód szórakoztatóvá varázsolja azt a helyzetet, hogy egy elfuserált szigetországban lébecol). A válaszreakciója (sajnos) ehhez mérten, vagy legalábbis ehhez illeszkedően sem professzionális, bár ha bárki kérdezné, akkor ezt a gyengeségét arra fogná, hogy az ANBU kiképzésében még nem jutott el odáig, hogy a fóbiákat kineveljék belőle. Ezt a hazugságot talán még a helyi virágkötő sem hinné el, de legalább a pókerarca – a szavaival ellentétben – meggyőző. A reakciója tehát egy olyan averzióból és fóbiából ered, ami kezeletlen és a küldetés teljesítését igencsak megbélyegezheti: a vízbörtön megtörésére indítandó Kasseiken talán elég ahhoz, hogy azt megtörhesse, de nem akkora, hogy a falakat is bedönthesse. A suiton technikából előtörő, elterülő vízmennyiségre enyhe túlzással ráfoghatnák, hogy az Akane magzatvize (az persze nem kérdés, hogy ilyen mennyiség százasikreknél lenne valószínű, akiknek a biológiai atyja talán Yoshitaro, bár mintha Jaken is feldicsérte volna Akane valagát, szóval még a zsűrizés hátra van). Vagy beblöffölnék, hogy annyira fel akartak mosni, hogy a víztechnikát némileg túltolták (na nem mintha a házimunka elvégzése a shinobitársadalom legjellemzőbb jellemvonása volna) és ekként némileg elcsúszott a tisztítószer-víz koncentrációs aránya. Elvégre megesik: vannak, akik egyszerűen csak vízzel mosnak fel. A barbárok.

Ha a félig megakasztott mozdulatsort ázott patkányként vészelné át, akkor az eddig rezzenéstelenül sztoikus arcvonásai gyűlölködő fintorra és állatias megvetésre, vicsorgásra beremegő ajkakra váltanának: fóbiája a víz, de a félelmen túl talán előző életeire visszamenőleg is gyűlöli, utálja, megveti és elutasítja azt (kivéve persze, ha onsenről van szó). Megjegyezendő: eddig a türelme pattanásig feszült volna, ebben az esetben azonban el is pattanna. Így ugyanis túlságosan sok olyan tényező gyűlne össze egy helyen és egy időben, ami törékeny porcelánidegzete ellen szól. Mindemellett neki nincs olyan mentális erőnléte, mint a legtöbb nemzeti shinobinak (tartozzanak bármely nemzethez, ami a csillagok égisze alatt valaha megfordult), ő ugyanis több időt töltött el elveszett ninjaként, mint nemzetiként. Nem tudja, hogy az aktája miről szól, mit ír le, milyen mélységben taglalja a dolgokat, vagy erre egyáltalán kitér-e, de az biztos: az arckifejezése eléggé beszédes. Kawachi ugyan nem ismeri személyesen, de talán az általános emberi reakciókból le tudná - a jelen esetre is vonatkozó - következtetéseket vonni, Akane azonban feltételezhetően tökéletesen alkalmas erre.

A lány tehát ekként megkísérelné a suiton technikát megszüntetni a sötét chakrát használó technika útján (és milyen érdekes, hogy a hajóút előtt pont erre figyelmeztette őt a kumogakurei társuk), majd pedig a pusztító erejű, sejtszintű rombolást okozó átkos chakrát a Paralizációval együtt vetné ki ellenfelére, méghozzá elsődlegesen a torkát, a nyelőcsövét, a levegővételének útját és a hangszalagokat célozza: amin keresztül suiton technikát köpött felé, ott ezt a hálátlan chakratípust tuszkolná le bosszúként, büntetésként, ami egyébként – szerinte legalábbis – arányos és méltó az elkövetett bűnhöz képest. Ebben az esetben is (a korábbi eshetőséghez hasonlóan) a Paralizáció technikát kiterjesztené valamennyi ellenfélre, és azt rajtuk fent is tartaná egészen addig, amíg vagy az egyik csapattársa kivégző jelleggel cselekszik, vagy pedig közösen döntenének a sorsáról.

[3] Amennyiben azonban nem tudná lekövetni a támadó kirigakurei mozgását és a támadását nem tudná megelőzni és ekként elhárítani vagy megakasztani, úgy természetesen világossá kell váljon, hogy az akváriumból való kitörésük esetén a felszabaduló vízmennyiséggel nem fognak tudni mit kezdeni (mely aggály természetesen a fentiek alapján az előbbi eshetőségnél is fennáll). Feltételezhetően a recepcióra, illetve a másik irányba vezető ajtón túlra kicsordogáló víz minden arra járót riadóztatni fog. Arról persze nem is beszélve, hogy ebben az esetben a víz-föld kombinációt alkalmazó shinobi a vízkoporsón kívül maradva gyakorlatilag azt tehet, amit akar, míg a velük bezárt ellenség egyfelől fogságba esik, másfelől öngyilkos hadműveletbe kezd ellenük.

A lány (a reflexeire, az ügyességére és a gyorsaságára való tekintettel talán kellő időben) a maga részéről szél chakrát sűrítene és terjesztene ki a testén kívülre, hiszen Hyuugaként képes lenne valamennyi tenketsu-pontján keresztül chakrát juttatni a külvilágba. Az elemi alapelveket figyelembe véve a fuuton chakra erősebb lehetne a raiton chakránál, valamint a saját chakrakontrollja és chakramennyisége feltételezhetően jóval meghaladja az ellenségét. Ekként egy olyan fuuton elemű chakrabevonatot hozna létre, amivel a teljes testét bevonja, a bevonat pedig chakra-auraként leszigetelné halandó porhüvelyét, védelmet biztosítva számára a végzetesnek tűnő támadással szemben. Amennyiben átvészelné az ellenséges támadást (és igen, amíg a rivális csak a testi épségét veszélyezteti, addig ellenfél, amikor már az életét, akkor már ellenség), úgy a vaksötétben sem lenne tehetetlen vagy tétlen: amennyiben az ellenséggel annak saját elemi támadása nem végzett volna, úgy megtenné ezt ő maga. Az ellensége adná számára az irányzékot, hiszen a sötétben kipattanó szikra, még ha pillanatnyi és múló is csupán, önmagában épp elég ahhoz, hogy a kalitkájuk vizuális paramétereit szemléltesse. A shinobiemlékezet pedig mind a korábbi sértések, mid a rendszer adta tanítások, mind pedig az efféle stratégiai tényezők tekintetében igencsak örök.

Az aprócska, bár végzetes következményekhez párosítandó fényhatás ekként talán elégnek minősülhet számára, hogy szemeivel is belássa a teret, amibe be vannak zárva, és lássa annak valamennyi madárkáját.  Az előbbi eshetőségre ([2]) hasonlóan most is elmondható az emocionális, stációjához és dezignációjához nem illő reakciója, ami itt az előbbihez képest is hatványozott: a vízfóbiája azonban itt hozzátársul egy kalitkához.

Amennyiben tehát a velük bezárt ellenség a saját raiton elemű támadását túlélné, akkor a lány az ellenségének törekvéseit sötét chakrából álló Kasseiken támadással jutalmazná és szándéka szerint azzal venné el a támadójának életét. Ha a víztartályként működő földbörtön tele van töltve vízzel, akkor ugyan ennek nincs jelentősége, azonban ha nincs, akkor a tartályból felfelé kívánna meg kitörni akár ugyanezen technika segítségével, hiszen így még fennállhatna annak az esélye, hogy a fedelet lerobbantva, s nem pedig magát a tartályt szétrobbantva az abban elraktározott víz nem ömlik szerte.

A tartályból mindenesetre a saját gyorsaságát is felerősítve kívánna előtörni akként, hogy a Dinamikus Akcióval a lendületvételét hatványozottan megnövelné, számolva természetesen azzal is, hogy ebben az esetben egy - mozgást korlátozó – vízközegből kellene előtörnie. A víz alatti mozgás természetesen alapesetben is nehézkesebb, és ideális esetben erről az alapesetről lenne szó, mivel a sötét chakratámadás alkalmas lehetne arra, hogy az ellensége által használt suiton technikát felülmúlja. A vízből előmerészkedve a chakráját a Paralizáció létrehozatala érdekében gerelyként hajítaná az ellensége felé, hogy megbénítsa őt, mielőtt további támadásba lendülne (már amennyiben még a helyiségben tartózkodna).



//Az [1] verzióban megjelölt technikák:
Fuuton: Shinkū Renpa // Szél elem: Száguldó Vákuumélek (golyóméretű lövedék)
Kanashibari // Paralizáció

A [2] verzióban megjelölt technikák:
Kasseiken // Feltámadó Kard
Kanashibari // Paralizáció

A [3] verzióban megjelölt technikák:
Felhasználná a Hyuugák azon képességét, hogy a teljes testfelületen keresztül tudnak a külvilágba chakrát juttatni, ez fuuton chakrával történne kivitelezésre – nem szerepel sem jutsulistában, nincs rá saját technika sem.
Kasseiken // Feltámadó Kard
Dainamikku Akushon // Dinamikus Akció
Kanashibari // Paralizáció

Bocsánat, hogy kusza lett. Amint lemennek az év végi nagyhajrák, akkor jobban a posztírásra tudok majd figyelni.//

Ne tévesszen meg senkit a név! Ez a technika nem egyezik a Yondaime Hokage által kifejlesztett, megegyező nevű technikával, ez "csupán" egy B szintű Raiton ninjutsu. Tulajdonképen a Raiton: Jibashi módosított változata. A kézjelek után az elektromosság végigfut a használó testén, és erős kisülés formájában kicsap belőle. Így nagyon hasznos a technika például közelharcban. A hatásfokot pedig csak tetézi, ha a harc vizes területen zajlik.