Föld Temploma

Újabb napra virradtunk. Tegnap megismerkedtem a leendő csapattal, most pedig a Sensei-jel is találkozunk majd. Kissé izgatott vagyok, hiszen a szerencsétlen helyzet ellenére is, most megkezdődik a shinobi életem következő szakasza. Sajnos már a genin vizsgát is itt kellett letennem, távol az otthonunktól. A szüleim Iwagakure-ben maradtak, így jelenleg a darazsaim jelentős részét nélkülöznöm kell. Létrehoztam már ugyan tíz kaptárt, de még olyan sok méhet nem tudok harcba hívni.
Tehát, kora reggel van. Mint mindig, most is a reggeli rutinnal kezdem: mosdás, öltözködés, reggeli. Mivel a szerzetesek befogadtak minket, cserébe segítenünk kell az ő munkájukat is. Így miután magamhoz veszem a teljes felszerelésemet, már megyek is, hogy elvégezzek némi "házi munkát". Igyekszek a lehető leggyorsabban elvégezni, majd megyek is a bejárathoz. A szerzetesek a kérésemre azonnal megnyitják az ajtót, így végre kiléphetek a szabadba. Tegnap én voltam az utolsó, aki megérkezett a találkára, most én leszek az első! Előtte azonban meglátogatom a kaptárokat. Közel állok hozzájuk, majd kitárom a karomat mindkét irányba. Ezután elvégzem a "hívást". Tíz kaptárból elég harcost össze tudok szedni, így jelenleg el leszek látva. Viszont ha lehet, ma nem fogom őket túlságosan használni.
Miután befejezem a hívást, számos darázzsal a ruhám alatt visszatérek a bejárathoz. Itt fogom megvárni a csapatot és a Sensei-t. Már izgatottan várom, hogy kit fogunk kapni.

Én érkezek elsőnek, a többiek csak utánam futnak be. Már éppen válaszolnék a feltett kérdésre, amikor egy hang megszólal mögöttünk. Azonnal oda fordulok és keresem a hang forrását. A hirtelen mozdulattól a ruhám alatt lévő méhek kissé mocorogni kezdenek, majd rövid időre zizegő hangot adnak ki. Majd megpillantom az éppen bemutatkozó kunoichit.
- Motome san - mondom halkan, hogy jobban megjegyezzem a nevet.
Ezután a Sensei elküld minket futni. Szimplán csak bólintok egyet, majd már indulok is. A tíz kör nem okoz túl nagy gondot, hiszen ennél többet is bírunk. Miután meg vagyunk, utána még Zento kérésére futunk újabb öt kört. Miután ezzel is megvagyunk visszamegyünk a templomba.
- Készen vagyunk, Sensei! - mondom, majd már várom is az újabb utasításokat.
Így elsőre nem tűnik vészesnek a kunoichi. Mivel szeretném majd, hogy újra elismert legyen a Kamizuru klán, az sem gond, ha egy eszelőssel van dolgunk. Minél keményebb a kiképzés, annál erősebb leszek én is.

Újabb reggel, újabb feladat. Most is, mint minden nap, kicsit korábban ébredek, hogy a kis barátaimmal foglalkozzak. Miután leellenőrzöm a méheket megyek is a találkozó helyre. Kissé unott arccal sétálok keresztül a folyosókon, egy biccentéssel köszönök mindenkinek, aki szembe jön velem. Amikor belépek a kiképzőterembe, egy idős szerzetes vár rám. Egyáltalán nem néz rám, de azért közli velem, hogy Renma-san hamarosan itt lesz. 
- Értettem - szólalok meg halkan, közben kissé előre dőlök. 
Nem igazán vagyok képben azzal, hogy mik a szokásaik, de azért próbálok illemtudó lenni. Ezután csendben várom, hogy érkezzen valaki. Telnek, múlnak a percek, de semmi. Várakozás közben csak bámulok hol magam elé, hol a termet fürkészem körbe a szememmel.

Végül nyílik az ajtó és belép rajta valaki. Egy harminc körüli shinobi érkezik, aki Renma Kizashi néven mutatkozik be. Egyértelmű, hogy tudja ki vagyok, de ennek ellenére én is bemutatkozok neki. Fő a tisztelet. Majd a férfi a lényegre tér és felvázolja a helyzetet. Ez lényegében egy teszt lesz számomra, szóval nagyon jól kell teljesítenem. A feladat nem szokványos, hiszen egyedül leszek. Miközben beszél, lassan elhagyjuk a templomot. 
Tehát, a feladatom, hogy vegyem át az őrséget tőle, amíg ő a hiányzó csapat nyomába indul egy keresőcsapattal. Nekem a déli hegycsúcsra kell mennem, ami pár kilométerre van tőlünk. Majd hirtelen a Sensei eltűnik.
- Akkor lássunk hozzá - szólalok meg, majd megalkotom a tigris kézpecsétet és magamhoz hívom a környékről a darazsaimat.
Ezután rohanva megindulok a kijelölt őrhelyre. A méhek jelentős része a ruhám alatt van, a többi pedig körülöttem. Menet közben a körülöttem lévő méheknek kiadom, hogy figyeljék a környezetemet. Nem szeretném, ha valaki, vagy valami meglepne. Majd hamarosan az őrhelynél vagyok. Mivel nincs itt semmi, nekem kell kialakítani egy megfelelő helyet. Éppen ezért csapatokra osztom a méheimet. Egy részüknek az a feladata, hogy a környéket pásztázzák, míg egy másik csapat "fészket épít". Végül egy csapat a közvetlen közelemben figyeli a területet.
Ezt követően előveszek egy kunait és ások vele a földbe egy kisebb gödröt. Ez lesz a pihenőhelyem. Estig folyamatosan figyelem, ahogy a méheim váltogatják egymást, közben persze a távolságot is fürkészem, hátha észre veszek valamit.

Az idő gyorsan telik. Sikeresen felrobbantom a cetliket, ami ad némi fényt, illetve a darazsakkal elindulok a másik őrhely felé. Út közben persze nem csak a méhekre támaszkodom, néha hátra is nézek. Így látom meg a fiút, aki most pont az én helyemen van. Nem tudom ki lehet az, de jobb, ha most nem foglalkozom vele. Ahogy haladok a fák között, semmilyen ellenséges dologra nem figyelek fel, de a méhek sem riasztanak.
Ahogy haladok egyre csak előre a célom felé, hirtelen átsuhan előttem két másik alak. Nem igazán van időm megnézni őket. Mivel szem elől tévesztem őket, már megyek is tovább. Viszont nem sokkal később, pont az ő irányukból robbanások rázzák meg a környéket. A helyzet egyre rosszabb. A szívem hevesen kalapál, majd kiugrik. Ráadásul kezd úrrá lenni rajtam a pánik. Egy pillanatra megtorpanok... nyelek egy nagyot, közben a tekintetem a célomra szegezem. Egy sóhajt követően folytatom is az utat.
Eszemet vesztve mászok az őrhely felé, szerintem most a legkisebb fenyegetésre is azonnal támadnék. Végül megérkezem... Egy bokor takarásából sikerül felkeltenem az itt őrködő figyelmét. Hamarosan pedig megjelenik egy genin, aki velem együtt végzett az Akadémián. Ez eléggé meglep, azt hittem, hogy a többi őrhelyen felnőtt van, olyan aki esetleg komolyabb tudással is rendelkezik.
- Először is nyugodjunk meg! - válaszolok a kérdésére. - Gyere, keressünk egy jó rejtekhelyet és tartsuk szemmel az őrhelyedet. Miután láttam a robbanást, azonnal ide indultam, hátha itt segítségre találok. Út közben láttam, hogy egy velünk hasonló korú fiú az én őrhelyemre keveredett. Nem vagyok benne biztos, hogy szövetséges...
Miközben beszélek, a darazsaim továbbra is a környezetemet figyelik. Én pedig a tájat nézem és olyan helyet keresek, ahol elbújhatnánk. Majd lassan rátérek arra a dologra, ami nyugtalanít...
- Miféle vörös szempárt láttál? - kérdezem. - Illetve van még valami. Renma Kizashi neve mond neked valamit? Engem ő küldött a déli őrhelyre és azt mondta, hogy ha bármi van, még véletlenül se térjek vissza a templomhoz. Szóval azt javasolom, hogy bújjunk el és figyeljük a környéket, hogy mi történik.
Ha esetleg sikerül egy búvóhelyet találnunk, akkor a darazsaimat a környezetünkben rejtem el. Kiadom parancsba, ha bárki is a közelükbe ér, akkor jelezzenek nekem.

A fiú is meg van rémülve, ő se nagyon tudja, hogy mi van most. Az invitálását persze elfogadom, így hamarosan elrejtőzünk a sziklák között. 
- Kamizuru Misaki - nyújtok neki kezet, miután bemutatkozott. 
Ezután meghallgatom a beszámolóját. Nem igazán értem, hogy mi van most. Kissé összezavar, hogy neki is azt a feladatot adta a Sensei, mint nekem. Lehet, hogy ez tényleg egy teszt lenne? 
Majd hamarosan szól, hogy ide tart valaki. Csendben várjuk be, majd hamarosan meglátjuk. A méheim is megerősítik, hogy egy kunoichi az. A következő pillanatban pedig már kiabál is. Rinji pedig válaszol neki. Így jelzem neki, hogy lassan, óvatosan mi is menjünk oda a lányhoz. Ezután Rinji és a kunoichi beszélgetésbe kezd. Én addig a környezetünket vizsgálom, hátha látok valamilyen mozgást.
- Én sem jártam még az északi őrhelyen - válaszolom a kérdésre. - Illetve, én Kamizuru Misaki vagyok.
A lány ekkor azt ajánlja, hogy menjünk északra. Rinji nem igazán akar menni, inkább maradna. Kamie persze elég rendesen kiosztja, amin kissé elmosolyodok.
- Nos, én is azt mondom, hogy menjünk az őrhelyre. Kötelességünk szólni nekik. Szerintem ne is késlekedjünk tovább, induljunk!
Ezután nem várok semmilyen választ. A lány valószínűleg jönni fog, a srác pedig nem akar majd egyedül maradni. Szóval irány az északi őrhely! A méheknek azonnal kiadom a parancsot, hogy pásztázzák a környezetünket. Ezen kívül leválasztok egy kisebb csapatot is, őket pedig előre küldöm északnak. Ha találnak valamit, akkor visszajönnek hozzám és riasztanak.

Kicsit bízok benne, hogy hárman folytatjuk az utunkat, de Rinji mégis a maradás mellett dönt. Távozás előtt a vállára teszem a kezem, majd két méhet megbízok, hogy maradjanak vele. Ha bármi baj történik, akkor az egyik eljön hozzám, a másikat pedig könnyen megtaláljuk. Így ha úgy alakulna, akkor tudunk segíteni neki is.
- Rejtőzz el jól, próbáld kerülni a harcot. A méheimmel megtalálunk, ha bármi történne.
Ezután választ nem is várva, már megyek is a lány után. Szikláról sziklára ugrálva haladunk az északi őrhely irányába, elől a kunoichi, hátul én. A méheim folyamatosan pásztázzák a környéket, amit Kamie is észre vesz, majd valamiért megállít. Odamegyek hozzá, majd bólintok egyet a kérdésére.
- Igen, hozzám tartoznak - válaszolok. - Ami azt illeti, nincsenek elegen, ezért kicsit körülményes mindenre figyelnem. Egy csapatot előre küldtem, míg egy csapat a körülöttünk lévő területet figyeli. Ha bárki közel ér, arról tudni fogok.
Majd megkérdezi, hogy ez egy vizsga-e. Nem tudom, hogy mit higgyek, hiszen elő szokott fordulni ilyesmi, viszont a jelenlegi helyzetben ez eléggé fura lenne. Ha azt akarják, hogy ne tudjanak arról, hogy itt vagyunk, nem a legjobb megoldás robbantgatni. Ha eddig az ellenségeink nem tudták, hogy itt vagyunk, ez az akció biztos felkelti az érdeklődésüket.
- Szerintem ez most élesben megy. Én úgy tudom, hogy az ellenségeink nem tudják, hova menekültünk előlük. Ha ez egy vizsga, akkor könnyen felkelthetjük mások figyelmét, biztos szét fognak nézni itt. Ne mondd, hogy te nem csináltad össze magad! Azt elismerem, hogy Rinji nem reagált túl jól, de elvégre ő is kezdő még. 
Nagyon nem tetszik a lány hozzáállása. Rinji is rendelkezik a megfelelő tudással, hogy genin lehessen. Ráadásul a genineket nem szokták egyből a mély vízbe dobni. Ha Iwában lehetnénk, akkor valószínűleg most csak egyszerű feladatokat végeznénk, nem az éjszaka kellős közepén próbálnánk kideríteni, hogy mi történik éppen.
Majd hirtelen egy ismerős érzés fog el. Északon van valami... ráadásul amikor megérkeznek a méheim, vért is hoznak magukkal. Ez egyértelmű, hogy ott nem vár ránk más, csak a halál. Kamie a látottak után azonnal menne tovább, ezért kénytelen vagyok megragadni a csuklóját.
- Várj, ne rohanj a vesztedbe! - szólok rá. - Az északi őrhely túl veszélyes! A méheim nem siettetnek, hogy oda menjünk, ráadásul...
Azonnal elharapom a mondat végét, ahogy újabb jelzés érkezik. A keleti irányba nézek, miközben még mindig fogom a lány csuklóját. Ezután magam köré gyűjtöm az összes méhet, akik északról jöttek vissza, majd kiadom a parancsot, hogy irány kelet.
- Kamie, vissza kell mennünk a keletihez! - szólalok meg. - Azt hiszem, északon már nem találunk életben senkit, legalábbis nem túl biztos. Viszont az előbb éreztem, hogy valaki a keleti irányba lódult. Rinji veszélyben van, ezért segítenünk kell neki. Én azt mondom, hogy térjünk vissza keletre, elvégre tudjuk, hogy ott van egy bajtársunk, aki veszélyben van. Ha most inkább északot választjuk, akkor lehet hogy nem tudjuk megmenteni egy társunkat.
Ezután nem várok tőle választ, azonnal keletnek fordulok. Mielőtt elindulnék, azért még teszek egy utolsó megjegyzést:
- Ha velem jössz, maradj le egy kicsit. Ha felbukkanna az ellenfél, akkor te maradj rejtve, talán még meglephetjük valahogy!
Végül én is elindulok. Út közben a méheimnek köszönhetően elég sok információt szerzek a környezetemről, így sikerül biztonságban visszatérni. Rinji meg is lepődik, de nincs túl sok időnk a cseverészésre. A méheim az őrhely körüli területen pihennek le és várják a parancsomat. Persze néhánynak kiadom, hogy keressék meg azt, aki erre tartott. Majd hirtelen két kunai tör elő a bokrok közül, minket célozva. Miközben én félre ugrok, addig Rinji a saját fegyverével hárít. Kezdődik hát...
Egy fickó lép ki a fényre és rajtunk kacag. Fejpántja nincs, így nem tudom kihez tartozhat. A szavai viszont nyugtalanítóak, ráadásul épp a háta mögé nyúl. Nem tudom milyen fegyver lehet nála, de nem akarom megadni neki a kezdeményezés lehetőségét! Azonnal kiadom a parancsot a méheimnek, hogy támadjanak rá. A parancs hatására pedig rajzani kezdenek körülötte. Ezzel valószínűleg sikerül megzavarni őt.
- Rinji, szedd össze magad és készülj a harcra! - szólok a másik geninnek.
Ezután magamhoz hívom a két méhet, ami eddig a fiún volt. Előveszek két robbanócetlit és oda adom nekik. Ezzel előkészítem számára a meglepetést. A két darázsnak kiadom a parancsot, hogy repüljenek el két oldalra és várják a támadási parancsot. Ez az egész pár pillanatot vesz igénybe csupán. Majd hirtelen megindulok a fickó irányába. Út közben előveszek egy kunait, majd rárontok.
Hirtelen kiadom a parancsot a méheimnek, hogy távolodjanak el tőle. Valószínűleg ezzel sikerül megzavarnom. Majd kb félúton megállok és a feje irányába hajítom a kunaimat. Ezzel egy időben kiadom a parancsot a két robbanó méhnek. Ha szerencsém van, akkor a fickó a kunai miatt nem veszi észre a két robbanócetlit, majd jön a "Kai" parancs és a bumm.
Ezután újabb kunait veszek elő és várom, hogy mi történik. Ha a pasas támad, akkor először a méheimmel próbálom megzavarni. Ezúttal már nem csak repkedni fognak körülötte, hanem meg is csípik. Remélem Rinji segítségével ártalmatlanná tudjuk tenni ezt a valakit. Vagy kitartunk addig, amíg jön az erősítés. Esélyes, hogy a templom már észre vette, hogy támadás alatt állunk. Menekülni viszont nincs hova...

Már azt sem tudom, mikor voltam utoljára otthon. Miután puccsot hajtottak végre Iwában, a Tsuchikage pedig nem járt szerencsével a felszabadításkor, minden hű harcos elhagyta a falut. Azóta itt tanyázunk a Föld Templomában. Annak ellenére, hogy rokona vagyok a falu vezetőjének, nem engednek a közelébe, ráadásul nem is mondanak semmit sem az állapotáról. Elvégre én csak távoli rokon vagyok. Ōnoki sama is a Kamizuru klán tagja, azonban ő is azok közé tartozik, akik a méhek irányításáról lemondtak. Én viszont pont, hogy a régi utat követem: bogárirányító vagyok és az a célom, hogy visszaszerezzem a régi hírnevünket. Más rokonommal ellentétben én nem akarok bosszút állni az Aburame klánon és az első Tsuchikage rejtett technikáit sem akarom megkeresni. Inkább saját technikákat fejlesztek és új méheket keresek, akiket irányíthatok. A nagyság viszont még nagyon távol áll tőlem.
Mostanában annyiból állnak a napjaim, hogy a Templom körül dolgozok a többi geninnel, vagy épp őrködünk. A szabadidőmben pedig az itt létrehozott méh családjaimmal foglalkozok. A világ hírei sem jutnak el hozzánk, geninekhez, így csak pletykákból tudhatjuk meg, hogy mi történhet a világban. Állítólag néhány szövetségesünk már azon dolgozik, hogy segítsen nekünk. Ezt viszont senki sem erősítette meg. Így marad a bizonytalanság...

A világban növekvő káosz és a ninjafalvak elégedetlenségei mindenhova elért. Legyen az kis falu, vagy nagy falu, a rendszerváltás okozta káoszáradatot senki sem úszhatta meg sértetlenül. Iwagakure, mi ezen eseménysorozatok egyik gyújtókanóca volt, mostanra megnyugodni látszódott. Szépen lassan bár, de úgy tűnt a Föld Országa kezdett kikászálódni a kezdeti kavalkádból és újból szilárd lábakra áll. Mint ahogy néhány nagyobb klán is tette, a Kamizuru klán feje is úgy döntött, hogy biztonságba helyezi a geninjeit a Föld Templomának védelme alatt. Bár klánod létszáma mostanra már megcsappant és a nevének ”értéke” megcsapott, ettől függetlenül még mindig volt még jelen valaki, ki még némi tekintéllyel rendelkezve a klán vezetőjeként hozta meg a döntéseket. Így hát te és pár klán társad a konfliktusoktól távol a Föld Templomában találtatok menedéket, a Föld szerzeteseinek óvó, de szigorú kezei alatt.
A templom szerzetesei kemény munkára fogtak titeket a szállásért cserébe, hisz egyikőtök se volt kisiskolás már, mindannyian edzett férfiak és hölgyek voltatok és a Föld Temploma mindennél jobban kedvelte az „aki nem dolgozik ne is egyék” mondást. Így hát kemény fizikai munkával telt napjaid, mire végül megérkezett a hír. A faluban ismét béke honol, azonban a Daimyouk átvették az uralmat, most pedig több társad a lehetőségen kapva megszabadultak a falu és klán kötelességei alól, ezáltal új területekre tévedve. Te azonban nem akartad hátra hagyni kötelességeidet… az otthonodat… a méheidet. Ennek köszönhetően azonban kisméretű klánod számossága, még tovább csökkent, mi talán rossz szájízt hagyhatott benned. Azonban nem sok időd jutott arra, hogy ezen ügyködj. És nem csak azért, mert a templom szerzetesei mindig találtak ki munkát a genincsapotok „szórakoztatására”.
Épp a templom egyik földalatti termében járva takarítottad az érintett folyosókat, mikor is egy számodra ismeretlen férfi jelent meg a semmiből. Nem hallottad közeledni, még talán jelenlétét is csak azután vetted észre, mikor beúszod testének vonásai. A férfi széles vállakkal és szögletes vonásokkal rendelkezett. Férfi, fekete kimonója szokatlanul hatott a shinobi és szerzetes világban egyaránt, a karján lógó szakés üveg pedig csak fokozta különcségét. A férfi pimasz vigyora és élénk szemei ezen különös kombinációnak köszönhetően, kissé azt a hangulatot keltette, mintha valami karneválról szökött volna meg. Azonban ha így is volt, most nem olyasféle szórakozásra vágyott. Határozott tartással, kezeit a kimono ujjaiba tartva, szemeit rád szegezve szólal meg.
- Oy! Te lennél Kamizuru Misaki? – kérdezi vidám, mély hangján, ha pedig megerősíted a szavait, akkor bólint párat – Oh, remek-remek. Örülök, hogy sikerült megtalálnom téged. Nos, akkor Misaki-kun, ha volnál kedves… üss meg olyan erősen, ahogyan csak tudsz. – emeli feléd a tenyerét.
A helyzet és a kérés váratlansága kissé szokatlan lehetett, nem is beszélve minden egyéb szürrealitástól, de ha a szándékáról, vagy egyéb dologról kérdezel, a feléd tartott tenyerével, csak legyez párat, miközben próbál meggyőzni, hogy nem kell feszengeni, azonban a kérdésedre nem válaszol.

// Kérlek döntsd el, hogy miképp reagálsz az eseményre. Ha esetleg technikát használnál, kérlekg a technika leírását írd meg a postod végén. //