A falu vezetőjének irodája

Itt székel a falu vezetője, ide lehet jönni, ha egy fű shinobi küldetésre vágyik.

Egy fű shinobi küldetésre vágyott... Ez volt az ok, amiért Takuma a falu vezetőjének irodája előtt állt. Csak nemrég engedték ki a kórházból, de mostanra már úgy érezte, hogy eléggé megerősödött, hogy munkába álljon, mint chunnin. Büszke volt új rangjára, úgy vélte méltó a faluhoz, és méltó a Fukurou klánhoz is, amibe tartozott. Méltó a mentorához, Kanmiruhoz is. Már alig várta, hogy elújságolhassa neki a hírt, de tudta, hogy erre még várnia kell, mivel a szerzetes a világot járta és csak ritkán vetődött el errefelé. Így hát a találkozásig úgy döntött elvégez egy-két küldetést. Kicsit izgatott volt, ahogy megállt az iroda ajtaja előtt, ez lesz az első küldetése chunninként, így lehet, hogy egyből kap valami komolyabb feladatot. Igazából erre kevés esély volt, kezdő volt még a rangjában, ezért először valószínűleg egy C szintű küldetést kap, de ami változik így is: most már egyedül mehet a küldetésre, nem csapatban. Ez egy új kihívást jelent!
Kopogott az ajtón, majd ha behívják, benyit és egy meghajlást követően üdvözli a vezetőt.
- Üdvözlöm Enraku-sama! Felépültem a sérüléseimből és kész vagyok egy küldetésre!

Utcák/terek

Takuma csak nézte a ninja hűlt helyét, miután az egy fenyegetés után megszökött előlük. Egy ideig még állt ott, lassan hagyott benne alább a harci feszültség. Körbenézett a köré gyűlt shinobikon és látta, hogy kíváncsiak lennének rá, mi történt, de előbb a menekülővel kellett foglalkoznia. Kicsit lehiggadt, becsukta a szemét és koncentrálni kezdett. Eddig is érezte maga körül az emberek chakráját, de eddig nem volt ez az érzékelés tudatos. Most, ahogy fokozatosan elmélyedt a belső valójában, egyre szélesebb körben ki tudta terjeszteni érzékeit. Körülbelül tudta, hogy merre tűnt el ellenfele, így megpróbálja megkeresni.
/Itt kétfelé szedem a történetet./
Amennyiben megtalálja, úgy kinyitja a szemét és röviden tájékoztatja a körülötte levőket
- Most nincs időm elmagyarázni a dolgokat, egy küldetés végrehajtása közben támadott rám ez a személy, valószínűleg a csoport tagja, akik után nyomoznom kell a vezető megbízásából. Fontos lehet, hogy kövessük és megnézzük hova megy, talán elvezet minket a rejtekhelyükre.
Elővette a naplót és odaadta az egyik ninja-nak.
- Ez egy fontos dokumentum, kérlek add oda Enraku-dononak és arra is megkérnélek, hogy add át neki az üzenetem, hogy amint visszatérek beszámolok neki mindenről.
- Kövessetek, erre tartott! - kiáltotta a többieknek, miután a "naplóvivő" shinobi eltűnt, majd a menekülő után eredt. Megpróbál nem közeledni hozzá, csak épp annyira, hogy ne veszítse "szem" elől. Megpróbálja kideríteni, hogy hova megy anélkül, hogy észrevenné.

Iroda

Amennyiben nem találja meg a ninja-t, csalódottan becsukja a szemét és röviden tájékoztatja a körülötte lévőket, hogy egy fontos papírt kellett megszereznie, amiben megpróbálták megakadályozni.° Majd elindul a vezető irodája felé.
*Sokat kell még fejlesztenem ezt a chakraérzékelést. Először kellett éles helyzetben használnom és elbuktam.* gondolta szomorúan az iroda felé sétálva. *És erre sajnos csak Kanmiru tud megtanítani, meg kell várnom, míg erre jár.*
Miután megérkezett, kopogott az iroda ajtaján, majd a reggel is eljátszott szertartásosság után, hivatalos hangnemben tájékoztatta a vezetőt. Látszott rajta, hogy valami nem jól sült el és csalódott.
- A tetthelyet felderítettem, nyomokat nem találtam, a testet már elvitték. Távozás közben találkoztam az elhunyt egyik hozzátartozójával, aki megmutatta a fiú szobáját, ahol megtaláltam ezt a naplót. - Elővette az említett papírfüzetkét és letette a vezető elé az asztalra. - Sok információ van benne, talán majd az információs részleg össze tud belőle rakni valamit.
- Említésre méltó dolog még az, hogy visszafele jövet megtámadott egy férfi, aki a naplót akarta. Eléggé képezett volt, erős szél technikákat használt. Sajnos nem tudtam elfogni, az erősítés megérkeztekor megszökött. - A beszámoló végén kicsit lehajtotta a fejét, szégyellte a dolgot.

°Az 1. változatban azért mondott többet a küldetésről, hogy meggyőzze őket tartsanak vele. De amennyiben nem sikerül megtalálnia a ninja, úgy kicsit lehangolt, meg nem is érzi túl nagy szükségét, hogy tájékoztassa őket, tehát csak ennyit mond.

//Az irodába írtam mind a 2 verziót, mivel úgy sejtem a 2. fog bekövetkezni. Ha mégis az 1. változatra reagálnál, akkor jelezd nekem valahogy és gyorsan átpostolok az utcákra, hogy ott válaszolhass. Remélem nem baj ez így.//

Az irodába belépve Takuma újra szembetalált azzal a chunninnal, akivel már reggel is találkozott. A vezető mellett állt és érdeklődve nézett rá. A chunnin miután odaadta a naplót egy oldalpillantással gyorsan felmérte a férfit. Vele körülbelül megegyező magasságú, fekete hajú shinobi volt, egy nagy heggel az arcán.
*Vajon hol szerezhette?* suhant át a fiú agyán a gondolat.
Takuma jelentése után Enraku gyorsan átfutotta a naplót és az utolsó két bejegyzéshez érve megkérdezte Orashit (a nevét ekkor hallotta Takuma először) a falu környéki bejelentésekről, van-e valami említésre méltó? A férfi egy kis gondolkodás után közölte, hogy egy kis falu melletti bányából fura hangokat hallottak kiszűrődni éjszakánként, ezért Enraku azt a feladatot adta nekik, hogy szedjenek össze még három chunnin, aztán számolják fel a banda rejtekhelyét. Takuma ekkor lopva a mellette álló férfire sandított, de ő csak a vezetőre figyelt. Csak, miután intett, hogy mehetnek és kiléptek az ajtón fordult felé a másik chunnin. Közölte Takuma-val, hogy ő ismer egy embert, aki éppen ráér, elmegy érte, addig ő keressen még kettőt. Megállapodtak abban, hogy találkoznak majd Kusagakure főbejáratánál 1 óra múlva.

/Ha nem probléma, azt választottam a chatban leírt változatok közül, hogy Takuma keresi meg a chunninokat, és így utólagos engedelmeddel kicsit megváltoztattam a postod végét. Gomen!/

Takuma már találkozott pár chunninnal, de még nem ismerte mindegyiküket, dacára annak, hogy a chunninná avatása után elolvastattak vele egy kis információs füzetkét rangtársairól. 5 ember volt, akiket úgy-ahogy ismert, és úgy gondolta meg tudja őket találni. El kellett gondolkodnia azon, hogy kiket választ, gyanis most tulajdonképpen rá bízták a csapat kialakítását. Úgy gondolta, ahogy alapvetően az lenne a cél, hogy mindegyik elemet ismerje legalább egy ember a csapatban, hogy ne érhesse őket meglepetés. Így elkerülhető az, hogy olyan ellenfelük legyen, akit egyikük se tud legyőzni. A másik szemppont az volt, hogy legyen olyan, aki a közelharcban jeleskedik és olyan, aki távharcban.
Így egy kis gondolkodás után az utcák felé vette az irányt. Ahogy Daiwou-t ismerte tudta, hogy nem lesz könnyű dolog megtalálni, de feltétlenül szükség volt a genjutsura, amiben a férfi mester volt.
Amint kiért az útra, megállt egy kicsit, lehunyta a szemét és megpróbálta megkeresni a férfit. Legutóbb megjegyezte a chakrája lenyomatát, ezért remélhette a sikert. Azért eltartott egy ideig, míg ráakadt. Ez talán történhetett a tapasztalatlanságából is, de akár abból is, hogy a chunnin az utca másik végén sétálgatott. Takuma sietve elindult az irányába, majd amint megpillantották egymást, már messziről üdvözölte. A másiknak tartott egy ideig, míg felismerte Takuma, mivel még csak egyszer találkoztak, de végül beugrott neki, elmosolyodott és mikor odaért hozzá a fiú kezet fogtak. Takuma elmondta neki, hogy mi járatban van és bíztatta, hogy csatlakozzon a csapathoz. A férfit nem kellett sokáig húzni, nem volt semmi dolga mostanában, és egyébként sem volt az az ellenkező típus, beleegyezett. Megállapodtak abban, hogy a falu kapujánál találkoznak 1 óra múlva, addigra elkészül mindenki. Miután ezt megbeszélték, Takuma gyorsan elindult következő célpontja felé. Daiwou egy ideig még bámult utána, aztán folytatta a sétálgatást. Még volt ideje bőven...
Következő "áldozata" megtalálása már könnyebb volt Takuma-nak, mivel Kawarashi Kiroka eléggé jellegzetes személyiség volt, állandóan rament evett. A chunnin valószínűsítette, hogy a férfi most is ott tartózkodik, így hát a falu legjobb ramen árusa felé vette az irányt. Meg is találta a célszemélyt, a törzsvendégeknek kijáró helyen trónoltm előtte pedig két, hatalmas tál ramen gőzölgött. Takuma besétált a ramen-bódéba, majd leült Kiroka mellé.
- Egy közepes méretű miso rament kérnék! - szólította meg a felszolgálót, majd a férfi felé fordult. Az már figyelte egy ideje, és most meg is szólította.
- Öö, ne haragudj, de nagyon ismerős vagy nekem. Nem találkoztunk már valahol?
Takuma a szokásos viseletét hordta, nem volt rajta chunnin mellény, így nem tudhatta elsőre a férfi, hogy egy chunninnal áll szemben. Akkor talán begrott volna neki, hogy kicsoda. Így csak ismerős volt neki. A fiú elmosolyodott a kérdésre.
- De, találkoztunk már. Én vagyok a legfrissebb chunnin, Iwahara Takuma. - válaszolta, majd kezet nyújtott az idősebb shinobinak.
Miután a férfi bocsánatot kért, beszélgetésbe elegyedtek és szép lassan ráterelődött a szó, hogy miért is kereste Takuma őt. A fiú elmagyarázta, hogy szükségük lenne egy emberre még a csapatuknak, hogy felszámoljanak egy gyermekrabló bandát, akik gyerekeket kínoztak és meg is öltek egyet. Direkt előtérbe helyezte a banditák brutalitását, mivel tudta, hogy beszélgetőpartnere nyugodt ember, ezért felháborodik, ha valakikkel igazságtalanul kegyetlenek. El is érte a célját, Kiroka rövid úton beleegyezett, hogy egy óra múlva találkoznak a kapunál.
A fiúnak most, hogy összeszedte az embereket semmi dolga nem maradt, hazamenni nem akart, így úgy döntött, kisétál a kapuhoz és lepihen ott egy órára.
Miután megérkezett, leült, hátát nekitámasztotta egy fának a kapuval szemben és lehunyta a szemét. Próbált kicsit szundítani, de a közelgő harc izgalma miatt nem tudott. Így elkezdett a környező emberekre, állatokra koncentrálni. A fű országának elég gazdag volt az állóvilága, ezért volt mit figyelemmel kísérnie, de főleg az emberekkel figyelt. Eldöntötte magában, hogy meg fogja érezni a közelgő chunninokat még azelőtt, mielőtt a szemével meglátná őket. Ezt amolyan edzéssé avanzsálta elő.

A tervet sikeresen végrehajtották. Bár egy ember majdnem kijutott a barlangból, de beomlott előtte a folyosó. Takuma kicsit belegondolt, hogy az illetőnek milyen képességei lehettek, ha a robbanások, leomló faszerkezetek, beomló plafon és berobbantott folyosó ellenére ki tudta verekedni magát.
Így csak bólintott Daiwou megjegyzésére, ha ezeket nem tudták volna ilyen szerencsésen elintézni, akkor nem úszták volna meg egykönnyen. Most, hogy kiértek, és adrenalinszintje visszaállt a normálisra, hirtelen megrohanták az érzések, amiket eddig elfojtott. Eddigi ninja élete során is kellett már ölnie volt, hogy 2-3 embert is megölt egy-egy küldetés alkalmával, de most ez teljesen más volt. Itt gyanútlan, védekezésre képtelen embereket ölt meg hidegvérrel, ráadásul 30-at egyszerre. Nehezen tudta ezt feldolgozni, a küldetés végrehajtásának öröme egyáltalán nem volt felfedezhető az arcán, társai csak a gondterheltségét érezhették. Azzal próbálta nyugtatgatni magát, hogy gonosz emberek voltak, akik meghaltak, bőven megérdemelték a halált. Ráadásul a falu vezetőjének parancsa is úgy szólt, hogy ölnie kell. De ez mind nem volt elég, hogy lenyugtassa háborgó lelkiismeretét. Tudta, el fog tartani egy darabig, míg ezt sikerül feldolgoznia.
Orashi mondandójának csak a végét hallotta. Jelentést kell tennie... Megcsapta a fülét egy szó. *Vezető?* Ez egy pillanatban kiragadta a letargiából. *Valóban, én mondtam meg egy idő után ki mit csináljon, valamiért így alakult.* Gondolt vissza a nap eseményeire kicsit már élénkebben, de hirtelen újra megrohanták a kétségek.
*Ugyan már... mindenki tudta végig a dolgát. Valószínűleg csak az adminisztráció miatt történt így.* Nagyot sóhajtott, majd megkérte Daiwou-t, hogy segítsen neki visszavinni a faluba a két foglyot. Ha segít neki /akkor megemlíti a jelentésben Na jó, akkor is, ha nem segít /, akkor némán ballagnak Kusa felé, Takuma nem kezdeményez beszélgetést, ha Daiwou most is hű marad jelleméhez, akkor ő sem.
Mikor visszaértek bevitték a 2 foglyot az egyik cellába, majd elköszöntek egymástól. Bár egy kicsit közel kerültek egymáshoz a küldetés alatt, ez Takuma búcsúzó szavaiból egyáltalán nem szűrődött ki. Látszott, hogy teljesen máshol jár. Miután elváltak hazafelé vette az irányt. Nevelőanyja nem volt otthon, aminek külön örült, ugyanis ő addig nem hagyta volna békén, amíg ki nem böki mi a baja. Otthon leült egy asztalhoz, és szépen megírta a jelentését. Nem volt most kedve ahhoz, hogy hosszasan beszéljen a küldetésről Enraku-val, úgy gondolta egy írásos jelentés is megteszi majd. Szorgalmasan körmölt, míg el nem készült. Leírta a küldetést onnantól, hogy a bányába léptek. A 2 ember foglyul ejtését, kihallgatását, aztán a központi terem felfedezését, beszélgetés kihallgatását, az ellenség terveit, miszerint a geninekkel akarták megtámadni a falut, végül pedig az akció végét, ahol feltételezhetően az összes támadó elhalálozott, és a gyerekek sikeres megmentését. Megemlítette még azt is, hogy Orashi tanácsai, és Daiwou szakértelme különösen nagy segítség voltak a küldetés végrehajtásában. A jelentés eléggé személytelenre sikeredett, de most nem volt olyan hangulatban, hogy beleszője saját gondolatait, megpróbált gyorsan túlenni rajta.
Elindult a vezető irodája felé, majd megérkezve kopogtatás után belépett. Köszöntötte Enraku-t, majd bejelentette, hogy a küldetés sikeres volt, a bandát felszámolták, a gyerekeket kiszabadították. A jelentést odaadta az idősebb férfinak, és hozzáfűzte még azt is, hogy a kért foglyokat a börtönblokkban találhatja meg a vezető, ha esetleg szükségét érezné további kihallgatásoknak. Ezután, ha Enraku nem marasztalja el is tűnik gyorsan az irodából. Hazamegy és lefekszik. Az elkövetkezendő néhány nap nem lesz egyszerű.

//Lehet, hogy kicsit túlspiláztam ezt a feldolgozás dolgot, de már előtöriben is úgy állítottam be a karaktert, hogy nehezen dolgozza fel az őt ért nagyobb változásokat, gondoltam ezt is úgy játszom ki, remélem nem probléma. És köszönöm a mesélést! //

//Előző kaland befejezése, egyben fórumkaland kezdete.//

A chunnin kissé lihegve érkezett meg az iroda ajtajához, hiszen eléggé messze lakott a falu központjától, meg kellett állnia egy kicsit, hogy kifújja magát. Miután légzése visszaállt normálisra, óvatosan bekopogott, majd benyitott és köszöntötte a vezetőt. A beszélgetéssel és az ex-jouninnal való találkozással elég sok idő elment, így már kezdett hajnalodni, a vezető ilyenkor már javában dolgozott, ezért bátorkodott Takuma benyitni ilyen korai órán. Bár kétségkívül meglepő lehet, hogy alig 1 órával a munka megkezdése után máris jelentkezik valaki jelentenivalóval...
Takuma átérezve, hogy rendhagyó a látogatása, kicsit udvariasabban viselkedett, mint általában szokott, halkan és gyorsan mesélte el a találkozást Soroshimával, beszámolt a furcsa érkezéséről, majd a távozásáról is. Remélte, hogy hamar nyugtázzák a jelentést és visszamehet Kanmiruhoz /Ha vele van, akkor folytathatják a beszélgetést/ mivel még sok megbeszélnivalójuk volt. Így hát kissé türelmetlenül várt a vezető válaszára.

//A "miért jöttem ilyenkor"-ra elvileg előző postomban magyarázatot adtam, így ha nem gond most csak a 2. kérdéssel foglalkoznék.//

Takuma, miután befejezte a jelentést felpillantott az idegenre, akit már a szobába lépéskor is érzett, de most vette csak alaposabban szemügyre. Egyik szemöldökét felhúzva adta jelét meglepődöttségének, de gyorsan visszafordult a vezetőhöz, nem akart előtte bámészkodni. Azonban már késő volt, Enraku észrevette a pillantását és meg is magyarázta az idegen öltözetét. Takuma kicsit úgy érezte volna, hogy ez nem egy egyszerű tájékoztatás, neki szól, személyesen, tekintve, hogy ő szinte teljesen a férfi ellentéte volt. Ránézésre nem lehetett megállapítani, hogy ninja, semmilyen fegyvertartó, shuriken-tok, nem volt rajta sőt, most még hátizsákja sem volt nála, lévén, hogy csak egy gyors jelentésre jött el otthonról. Szóval igencsak magára vette, a vezető kijelentését a megfelelő fegyverzetről, de akkor is úgy vélte, hogy ez azért túlzás.
Mindenesetre szótlanul fogadta a burkolt kritikát és várta, hogy Enraku folytassa. Érezte, hogy növekszik a vezetőben a feszültség, ezért biztosra vette, hogy még csak az elején járnak valaminek, lesz még itt folytatás. Számítása be is vállt, Enraku Kanmiruról kérdezte. Takuma már számított erre a kérdésre. Valójában nem tudta, hogy eddig miért nem vonták kérdőre miatta, hiszen korábban sokat tartózkodott itt. Mindenesetre a válasza megvolt a kérdésre, bár az meglepte, hogy Akami révén már tudnak róla valamit. De nem hibáztatta nevelőanyját, hiszen jounin volt, az a kötelessége, hogy minden szokatlant jelentsen. Ez a téma most egyébként is nagyon aktuális volt Takuma-nak, hiszen Soroshima is elvileg baráti látogatást tett, semmi ellenséges szándéka nem volt, de mégis: szokatlan esemény, amit jelenteni kell.
Így hát a chunninnak nem maradt túl sok feladata, csak ki kellett egészítenie az információkat.
- Sajnálom Enraku-sama, hogy eddig nem jelentettem, de mikor legutóbb találkoztunk, még genin voltam, nem igazán gondoltam ilyesmivel. /ezt az archaikus megfogalmazást, omg!/ Így remélem megbocsájtja mulasztásom és megengedi, hogy most pótoljam.
- Kanmiru egy vándorló szerzetes, nem pedig shinobi. A világot járja válaszok után kutatva, legalábbis én így tudom. - Takuma nem akart nagyot hazudni, de nem is akart beszélni a klánról, így próbálta elterelni a beszélgetést és kevésbé fontos dolgokat próbált kiemelni, előtérbe hozni.
- Régebben tanított engem, segített felkészülni a genin-vizsgámra, így innen a kapcsolat, amit most, újbóli érkezésekor felújítottunk. - Takuma kicsit elmosolyodott, ahogy eszébe jutottak a régi idők. Hát igen. Akkor a genin-vizsgára készült, azóta pedig már chunnin lett.
- Idehozatalával semmilyen célom nem volt, csupán felajánlottam neki, hogy elkísérjen, amit elfogadott. Ő is jelen volt Soroshimával való találkozásomnál, így talán kiegészítő információval is szolgálhat. Ha gondolja behívhatom. -

//Post szerkesztve, viszont felhívnám figyelmedet Kanmiru ezen postrészletére: "ahol sem rejtegette magát, Shinrai kérdésére, vagy kérdő pillantására bátorító mosollyal felelve mutatta meg magát az irodában levőknek, ha azokat érdekelte egy az ajtóban megálló, Takumával érkező idegen jelenléte." Ezt vettem alapul lévén, hogy szerintem korrektebb bemutatása a dolognak. Mindenesetre javítottam a postot a kérésednek megfelelően, bár inkább csak töröltem belőle dolgokat... Remélem így már megfelel. ^^//

Takuma rezzenéstelen arcán megrándult egy kis izom, mikor meghallotta Enraku okfejtését a Tűz Temploma pusztulásáról és Kanmiru felbukkanásáról. Erről nem beszélt neki a férfi, mikor legutóbb ott jártak még állt az épület. Belül kicsit el is szomorodott, hiszen kedves embereket ismert meg ott. Mégis igyekezett, hogy érzelmei ne üljenek ki az arcára, erről a dologról majd még lesz ideje kifaggatni a Fukurou-t. Azt a részt, miszerint Kanmiru beépített ember lenne, azonnal elvetette, megbízott a barátjában teljes mértékig. Ezt ki is fejezte azzal, hogy biztosította a vezetőt, hogy Kanmiru minden gyanú felett áll, de ha ez nem elég, akkor ő vállalja a szerzetes minden tettéért a felelősséget.
Ezek nagy szavak voltak, de ahogy megismerte Takuma a férfit, úgy gondolta, hogy nem kell semmiről sem számot adnia az elkövetkezendőkben, megbízott benne.
Miután ezt megbeszélték a vezető tájékoztatta, hogy a mellette álló férfi lesz egy ideig a tanítója. Kicsit meglepte, hogy chunnin létére mestert adtak mellé, de nem ellenkezett, örült neki, hogy tovább csiszolhatja a képességeit. Ekkor ugrott be neki, hogy mit is mondott Enraku.
*Küldetésre megyünk?*
Így már abszolút érthető volt miért adnak mellé egy sensei-t, alapból nem volt szokás chunnin mellé kijelölni tanítókat, de ha küldetésre mennek, akkor érthető ha adnak mellé egy tapasztaltabb társat. Ez azonban egyben azt is jelentette, hogy a küldetés, amit adni fognak nekik nem alacsony szintű, ez pedig azt jelenti, hogy végre kezdik elismerni! Ennek Takuma nagyon örült, hiszen ez volt rövidtávú célja, hogy a falu teljes mértékben elismerje és befogadja. Így hát lelkesen jelentette be, hogy tökéletesen megértette, hogy együtt kell dolgozniuk, ő ennek semmi akadályát nem látja. A kezdeti érzelemmentességnek most már csak apró nyomai voltak, a chunnin mosolygott. Akik nézték, talán nem is tudják, hogy mennyit jelent neki az, hogy komoly küldetést kaphat, de nem is ez volt a fontos, a lényeg, hogy ő tudta ezt értékelni.

A vezető további tájékoztatásából Takuma azt szűrte le, hogy ezek ketten már az érkezése előtt kitárgyalták a küldetést, mivel alig értett valamit. Semmit sem tudott a küldetésről csak annyit, hogy valahova el kell majd menniük és képviselniük kell a falujukat. A tudatlanság igencsak kellemetlenül érintette a chunnint, és érzés csak akkor fokozódott, mikor az elköszönés után kiléptek az ajtón, ahol Kanmiru várta őket. Takuma tudta, hogy messziről jött ide a férfi, hogy találkozzon és beszéljen vele, most pedig arról kell beszámolnia, hogy sürgős küldetésre megy. Elkeseredetten próbált valamit kitalálni, hogy még beszélgethessen a férfival egy kicsit, ezért megkérte Shabuka-t, hogy adna-e nekik egy félórát, éppen egy fontos beszélgetést kellett félbehagyniuk a Soroshima incidens miatt. Ha a küldetés nagyon sietős, akkor alternatívaként azt kéri, hogy Kanmiru egy darabon elkísérhesse őket. Reméli, hogy valamelyik megoldás elfogadható lesz és se Kanmiru se Shabuka nem fog megsértődni.

Takuma-t nagyon meglepte mikor óvatos kérdésére Shabuka kifakadt. Lehordta, hogy ahhoz képest amilyen beszámolókat hallott, nem volt elég okos ahhoz, hogy felfogja a szituációt és megértse Enraku utalásait. Takuma ezzel egyébként vitatkozott volna, de most nem volt éppen abban a helyzetben. Különben is meglepte Shabuka azon mondata miszerint Enraku dicsérte őt. Az, hogy valóban így történt, vagy a férfi csak a kontraszt miatt mondta, Takuma nem tudta, mindenesetre jól esett neki, elnyomta feltámadó haragját.
Egyetértett a férfival abban, hogy jól kiegészíthetik egymást, tökéletesen ellentétei voltak egymásnak, már ami a képességeket illeti. Ami azt illeti a személyiségbeli különbségek is ki fognak derülni, ha hosszú útra mennek, Takuma ebben biztos volt.
Ami a mondandó második részét illeti, a chunnin kicsit meglepődött. *Szóval továbbra is megfigyelik Kanmiru-t és ami azt illeti... engem is.*
Takumanak ez nem nagyon tetszett. Ez még mindig azt jelezte, hogy nem bíznak meg benne maradéktalanul. De nem volt mit tenni, Shabuka-san már itt volt, és előttük állt egy küldetést. Remélte, hogy majd ez alatt tud bizonyítani a férfinak.
Annak viszont örült, hogy Kanmiru velük mehet, hiszen így lesz egy szövetségese a másik férfi ellen esetlegesen vívott szellemi párbajban és mégsem érzi majd úgy magát, mint aki el van nyomva. Az sem volt mellékes, hogy így meg is beszélhetik a dolgokat, amiért Kanmiru eljött hozzá, bár azt nem igazán tudta, hogy ha komolyan gondolta Shabuka a figyelést, akkor ezt hogyan fogják megvalósítani. De összességében úgy gondolta, hogy ez az egész végződhetett volna rosszabbul is, csak lesz majd valahogy.
Amint ott függött Shabuka kezében a férfi szemeibe nézett és keményen állta a pillantását, de nem szólt egy szót sem. Miután elengedte és a talpára állt, még hosszú ideig nézett utána és csak az után fordult Kanmiruhoz egy kis félmosollyal az arcán.
- Hát... ez egészen jól ment, nem gondolod? - kérdezte tőle, miközben elindult a férfi nyomában