A falu vezetőjének irodája

[Shi-sama]

Mind rajtam múlik. Szívem szerint azonnal nekiindultam volna, de ismerem a saját korlátaim, s mivel nem tudom, mivel kell szembenéznem, fel kell készülnöm alaposan.
- Egy hét - felelem az üres falaknak, nem törődve a berontó ninjával. Valamiért biztos vagyok benne, hogy akinek kellett, hallotta, vagy valamilyen mód a tudomására jut. Egy hét, ennyi kell, hogy gondosan összekészülhessek, mert az út hosszadalmasnak ígérkezik, ha az első opció, azaz mások megölése lép érvénybe, márpedig nem alapozhatok rögtön arra, hogy az első helyen megölöm magam. Nem akarok arra alapozni, még sok mindent szeretnék a szolgálata közben tenni, amellyel gondok ráncait szedem le homlokáról.
Egy hét, be kell szereznem jó pár felszerelést, amelyről érdemes elsőnek listát készíteni, majd kalkulálni, mennyit lennék képes ebből magammal cipelni, s ez alapján rangsorolni, közben pedig fel kell keresnem exsensei-em, mert nem árt valami újat tanulni még, lehetőleg letéve jó pár dolog alapját, hogy még inkább felfegyverkezzem az útra magamhoz képest.

//megírnám a két hónapost nagyon utólag, azt még korábbra címezve, ahol egy darab jutsut tanulnék, valamint a fegyverem használatát gyakoroltatnám a karakteremmel, valamint írnék egy jutsutanulást még mellé, aztán nekiindulnék, én úgy gondoltam - ha nincs egyéb terved - hogy akkor az első megjelölt pontig írnám le az utam, s utána kapcsolódnál be újra, ha ez neked is megfelel. Szóval egy ideig elleszek xD//

Igyekeztem nem a falu stratégiai adottságait figyelni menet közben, de egyes mozzanatok képek nem kerülték el a figyelmemet. Ha túl sokat nézelődöm talán még kémnek is néznének akit az őre kísér a vezető elé. Ilyen látszatot nem szabad keltenem az emberekben szokjanak csak meg. De még jobb lenne, ha nem is foglalkoznának velem. Minden esetre a csuklyámba burkolózva igyekeztem elrejteni magam a külvilág elől és csak előre koncentráltam.
- Nem röstellem megkérdezni... Mosuke a vezetőtög öreg tapasztalt shinobi, vagy fiatal ambiciózus? Csak azért, hogy mégis mire számíthatok tőle?
Miközben kiköptem a szavakat Kurayamira gondoltam. Talán sikerült elkapnia a banditát. Amint végeztünk a jutsum kifejlesztésével azonnal a keresésére indulok.

Mosuke észrevette, hogy érdeklődsz nagyon a falu iránt de ez nem lepte meg és mivel bizalmát már elnyerted nem is szólt rád. Kérdésedre pedig kicsit hosszasan felelt, amit te egyáltalán nem bántál. -Nos talán valahol a kettő között. Már benne van kicsit a korban de nem mondanám öregnek. Sok pletyka kering róla. Egyrészt, hogy jártas a falunk legősibb technikáiban és hogy a világ egyik legjobb kardforgatója. Másrészt, ami biztos, hogy nagyon pártolja Konohát és a szövetségeseit, ami nem csoda azok után, ami fél éve történt itt...- Itt tartott egy kis szünetet, majd meg is érkeztetek a a vezető épülete elé, ami egy legalább öt szintes díszes ház volt, kb. a falu közepén. -Menjünk be. Mutatkozz majd be, ha felvezettem az ügyedet és beszélj magabiztosan, de tisztelettudóan. Csak bátorság.

// bocsánatodat kérem. mostantól napi egy post megy //

Amint belépünk engem egy kicsit elönt a leplezett rettegés. Nem azért félek mert nem tudom mit kell tennem, hanem mert nem tudom hogy is kezdjem el, vagy csak hagyjam, hogy fogok ebből kimászni. Megszoktam, hogy bizonytalan körülöttem minden, de ez most más volt. Egész életemben rejtegettek, vagy bujkáltam. Félszemmel mindig a hátam mögé kellett figyelnem. Most azonban mégis megtorpanok egy pillanatra, mint egy ijedt kisegér. Kazuya akit mindig is a mesteremnek fogok tekinteni egyszer azt mondta nekem: "Akkor tudsz igazán tovább lépni, ha megválsz a félelmeidtől". Hát igazad volt öreg gondolom magamban, és minden félelmemet magam mögött hagyva belépek az épületbe. Ez sosem lesz az én világom, ezt én is tudom. Soha nem fogom tudni megszokni a pompát a ragyogást, vagy a dőzsölést. Itt minden olyan előkelőnek tűnik...
- Rendben Mosuke megvárlak itt, vagy ahol kell mutasd merre menjek, vagy hova üljek amíg bebocsájtást kérsz! És még egyszer köszönöm!


//Nem tré, de remélem legalább nem buktál meg semmiből vagy ilyesmi... na én készen avgyok a napi 1 postra:D!//

Határozottan léptetek be az épületbe, ami belülről is legalább olyan díszes volt mint kívülről. Pár percig várakoztattak titeket egy kisebb teremben, majd egy csinos fiatal hölgy szólt. -Enraku sama fogadja önöket. Kövessenek.- Ti bólintottatok, majd a lány átvezetett titeket egy másik terembe, ami nem a vezető irodája volt, hanem egy kis terem, egy asztallal és pár kényelmes székkel. Az egyik ilyenben ült a falu vezetője, a már említett Enraku. -Mosuke san! Nagy örömmel telt el a látogatásod! De ki ez az ismeretlen shinobi veled?- Kérdezte egyből határozottan. -Enraku sama. -Válaszolt egy meghajlással megspékelve Mosuke. -A legjobb lesz ha bemutatkozik ő maga, és elmondja miért érkezett ide. Utána majd én is elmesélem találkozásunk történetét.- Itt rád nézett, miközben a vezető pedig intett, hogy foglaljatok helyet.

Egy kicsit furcsán kavarog a gyomrom amikor belépünk a vezető irodájába. Enraku... Jó kis neve van. Kissé megkönnyebbülök amikor hallom milyen szívélyesen köszönti Mosukét. Amikor felkérnek rá, hogy elmeséljem mi a helyzet. Veszek egy mély lélegzetet aztán belekezdek.
- A nevem Miki Karu. Kirigakure falujából származom. A születésem után egy kisebb családi incidens után el kellett hagynom a falut és az országot is. A víz országában köröznek azért a bűnért mert még mindig levegőt veszem. Eddig az öcsémmel vándoroltam országról országra aztán találkoztam Mosukevel és a családjával. Nem régiben nekik segítettem az öcsémmel megoldani egy régi családi problémát. Gyakorlatilag az egész életem menekülésből állt... - itt egy kicsit elcsuklik a hangom- eddig!
Amikor befejezem a történetet kissé lehajtom a fejem aztán ismét Enrakura nézek egyenesen bele a szemébe. Igyekeztem megkímélni a részletekről, és amúgy sem vagyok hajlandó elárulni mindent a múltammal kapcsolatban. Remélem kezdésnek ez megteszi, és Mosuke kicsit lazít rajta valamit.

Enraku végighallgatott téged, majd a történeted bevezetőjeként felszisszent kicsit bizalmatlanul. - A Ködből származol, ami a Föld szövetségese, akik megtámadtak minket fél éve. Honnan tudjam, hogy nem vagy egy kém? Vagy esetleg egy besurranó bérgyilkos? És mi van ha... - Itt Mosuke szólt közbe, nagy hirtelen, mielőtt te feleselni tudtál volna, vagy a vezető további vádak alá helyezett volna. -Tisztelettel Enraku-sama, ez a fiú segített nekünk leszámolni a klánunkat zaklató és a nővérem férjét meggyilkoló shinobival. Esélye volt elárulni minket, de nem tette. Valamint, ha befolyásolna engem valami Genjutsuval azt a testvérem Kimo, rég kiszúrta volna. Miki Karu elszánt kegyetlen harcos, de jószívű ember. Megérdemelné, hogy a falunkhoz tartozzon.- Fejezte be Mosuke, majd Enraku nézett feléd kicsit bizalmatlanul. -Tényleg hozzánk akarsz tartozni? Mi a garancia a hűségedre a falunkhoz és hozzám? - Kérdezte tőled a vezető.

Minden idegességet ami felgyűlt bennem a vádak miatt. Most egy pillanatra elfelejtettem, hiszen ha belegondolok megértem Enraku hozzá állásást a dolgokhoz. Alig fél éve annak a mészárszéknek ami itt volt. Én is így gondolkoznék mindenkiről aki az ellenségem szövetségese.
Másrészt itt most rólam van szó és nem a ködről tehát ki kell találnom valami épkézláb...
- Uram... - ezt nehezemre esett kimondani. - Tisztelettel szeretném leszögezni, hogy garanciát adni arról amit mondok a saját szavamon kívül és talán Mosuke szaván kívül nem nagyon tudok adni. Amint hallottad a történetemből nekem eddig a hűség maximum a testvérem iránt élt. Nagyobb közösségben sosem éltem félelem nélkül és ez valószínűleg végig is fog kísérni az életemen. Én teljes mértékben megértem a bizalmatlanságodat. Viszont engem arra tanított az élet, hogy más bizalmát akkor nyerhetjük el, ha kölcsönzünk egy kicsit a miénkből. Én megbíztam benned Enraku sama mivel akinek elmeséltem ezt a történetet rajtad kívül az már a föld alatt fekszik. És még egy nagyon fontos stratégiai lépés. Engedd közel magadhoz a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb. Tehát ha Enraku sama most ellenséget lát bennem a születési helyem miatt ám legyen. Én meghajtom a fejem döntésed előtt!

Enrakun látszott, hogy alaposan elgondolkozik a szavaidon, ami biztatónak mondható, hiszen, nem akar egyből kirúgni a faluból páros lábbal. Közel egy perces néma csönd után végül megszólalt. -Ez nemcsak az én döntésen, bármi is legyen a véleményem. Meg kell beszélnem a falu vénjeivel is. Holnap reggel elmondom a döntésünket, gyertek vissza akkor. Addig a falunk vendége vagy. -Mondta nyugodtan, majd felállt a helyéről. -Mosuke felügyeletére bízlak továbbra is, benne maximálisan megbízom. -Ezt inkább a Jounin-nak mondta, mint neked. -Köszönjük Enraku-sama. -Mondta Mosuke, majd meghajolt, ahogyan te is és távoztatok a teremből. -Van esélyünk. És ami még fontosabb, egy egész napunk arra, hogy edzelek téged. - Közölte mosolyogva a shinobi, mikor kiléptetek az épületből.

Meglepődtem Enraku szavain. Azt hittem ezek után rövid úton el fog küldeni, de mégsem így lett és most éppen azon agyalok mi lesz másnap. El is felejtettem már, hogy el akartam mesélni Mosukénak, hogy milyen technikát találtam ki. Hát most itt az idő... Talán sikerül kifejleszteni. Egy nap több a semminél legalább elkezdeni el tudjuk a dolgot.
- Emlékszel meséltem, hogy kitaláltam egy technikát? Na most a technika lényege a következő lenne: Ezt a technikát elsősorban a védelemre találtam ki, ám támadó jutsunak is lehet használni! A használót a kézjelek után a talajból feltörő, két párhuzamosan hullámzó mozgást végző kar vastagságú vízoszlop veszi körül, és védi meg a fizikai támadásoktól. A jutsu erőssége, és időtartama függ a használó beáldozott chakra mennyiségétől. Minél több chakrát emészt fel a technika annál nagyobb nyomású a víz, és annál hosszabb ideig tart a technika. Mit gondolsz szerinted megvalósítható a dolog?
Miközben elmeséltem Mosukénak a lényeget elgondolkoztam mi lesz akkor, ha nem fogadnak be a faluba! A helyzet nem kecsegtetne akkor túl sok jóval...

Mosuke megvakargatta az állát, miután elmondtad neki az új jutsud ötletét. -Nem hangzik rosszul, de ahhoz, hogy a talajvizeket alkalmazni tud Suiton jutsukhoz, nagyon jártasnak kell lenned a víz elemben.- Magyarázta, miközben szép lassan elindultatok, hogy merre azt nem kérdezted meg, mert jobban elvoltál foglalva a Fű shinobi véleményével. -A küzdelmünkben, annyit felmértem, hogy valóban van tehetséged ehhez az elemhez, azt viszont nem tudom, mennyit edzetted úgymond és mennyit használtad. Jó lenne ha mesélnél kicsit erről, mert lehet, hogy egy gyors alapozással kell majd kezdenünk. Ha az megvan, utána akár magadtól is megtudod oldani a saját jutsu fejlesztését, persze azért segíteni fogok, főleg ha itt maradsz.- Szavai után kicsit elhallgatott és gondolkozóba esett. -A legjobb lesz ha igénybe vesszük most azonnal az akadémiánk kiképzőterepét. Az alkalmas lesz, ráadásul ilyenkor általában üres.

// Oda írj. //

Ahogy megértettem mit történt a gyomrom azonnal a torkomba ugrott... Igyekeztem úrrá lenni izgalmamon, majd Mosukét követve sietősen neki indultunk. Amikor odaértünk én már kellőképpen izgultam ahoz, hogy elfelejtsem az edzés fáradalmait mégis sikerrel fejeztem be a napot ebből a szempontból, mert végül megtanultam a jutsut! Remélhetőleg kettős sikerrel fogom zárni ezt a napot mert most derül ki, hogy vajon mi lesz a sorsom! Remélem minden jóra fordul és nem lesz semmi problémája a vezetésnek ellenekező esetben rövid úton távozhatok is a faluból és újdonsült szövetségesemnek is búcsút inthetnék!
Amint odaértünk már sikerült kontrollálnom a feszültséget annyira, hogy csak annyit kérdeztem Mosukétól:
- Szerinted mi lesz a vége?

// Shikamaru itt a kezdés //

Ahogy ballagtam a falu vezetőjének az irodája felé a közelmúlt eseményein töprengtem. A Djuka találkozó is egy érdekes momentum volt, de előtte az a gyilkos edzés Hanával akit azóta nem láttam mióta visszahozott minket a faluba. Minden esetre megtapasztaltam mellette mit is jelent igazából ninjának lenni. Lehet, hogy ez a mostani küldetés még jobban átformálja majd az elképzelésem a jövőről. Amióta Sendo elment a chuunin vizsgára Mizuri felszívódott, csak a klán találkozón láttam. Gondoltam akkor elindulok egymagam és megpróbálok szerezni, valami küldetést ugyanis az otthon henyélés nem az én stílusom.
Amikor megpillantottam a vezetőnk házát akkor kicsit hevesebben kezdett verni a szívem. Az akadémián találkoztam vele talán egyszer amikor eljöttünk az osztállyal egyszer látogatóba. Enraku sama pedig ha jól tudom korunk egyik leghíresebb shinobija. Nem véletlenül ő vezeti a falut.
Amikor odaértem bemutatkoztam és sikerült is kiharcolni, hogy leültem Enraku irodája előtt 'várni'. Remélem azért nem töltöm itt a fél délutánt. Végül is a meghallgatás talán nem tart annyi ideig, de valóban elfoglalt lehet...

Miután már azt hittem már soha nem kerülök sorra végül szólítottak és sikerült bejutnom Enraku sama irodájába. Ezek után vicces jelenetek sora következett. Nem kis meglepődésemre a vezetőnk még megőrizte a humorérzékét ezekben a vészterhes időkben. Aztán már azt hittem a szám is nyitva maradt a ki előadás végére, de szerencsémre nem voltam ennyire faragatlan. Engem sok jelzővel lehet illetni, de mindig tudtam hol van a helyem.
- Arra gondoltam Enraku sama, hogy most mivel Sendo csapat társam a chuunin vizsgán van, és Mizuri felől sem hallok semmit mostanság ezért, gondoltam elvállalnék egy küldetést. Persze elvállalok bármilyen C szintű küldetést amennyiben úgy ítélkezik, csak annyit szeretnék kérni, hogy adjon nekem valami feladatot. Tudja nem vagyok az az otthon ülős típus és lassan kezdem haszontalannak érezni magam...
Mennyire jó is lennem, ha valami szép kis genin lány csatlakozna hozzám. Gondoltam magamban miközben igyekeztem a legdiplomatikusabb arckifejezést vágni. Már amennyire tőlem telt.
- Persze megértem, hogy a sensei nagyon elfoglalt, de mivel a csapatom jelenleg 1 fővel büszkélkedik, és az is én magam vagyok ezért akár el is vállalok beugrós szerepet egy másik csapatba, csak ne keljen semmit tennem itthon, mert tudja az unalom az egyik legnagyobb ellenfelem!
Amint befejeztem a mondókámat egyik lábamról a másikra állva vártam, hogy Enraku sama megoldja a problémámat!

Miután beléptem az ajtón azonnal egy hosszú, ám figyelemre méltó monológ fogadott. Miután végig hallgattam, gondolkodóba estem.
~ Most vajon mitévő legyek. Ha egy közös küldetésen valamit elszúrok az egész országot sodorhatom bajba. Kit válasszak... ~ Gondolkodtam és egyre jobban törtem a fejem, és bele mélyedtem a papírba.
~ Ulong.. hm fiatal és öntörvényű, itt viszont minden tagon sok múlik... tehát Ulong nem lenne jó döntés. Nézzük itt van még Hayasa Naomi. Tűz elemű, ami hasznomra lehet, ám nem kell még egy vezér a csapatba. Gondolkodjunk csak, mi van akkor ha vakon azt kell tennie amit én mondok, és felül írja azt és elveszítünk valakit, az én nyakamon szorul a hurok... szóval Hayasa Naomi nem jó döntés. Na akkor a következő, egy bizonyos "Tez". Szél elemű, ám ha valaki antiszociális nem képes csapatban dolgozni, emellett meg haspók, nem kell nekem egy zabagép/ /. Tehát "Tez" maradjon otthon és antiszociálódjon tovább. Hajaj Yagami fogynak a jelöltek. ~ már csak két név van a listán, mikor érzem, hogy egy izzadság csepp gördül le a homlokomon.
~ Van egy Taijutsu specialista és egy fegyver forgató. Ha jobban bele gondolok, Kusa-ban mindenki úgy tudja fegyverforgató vagyok én is. Egy taijutsu használó viszont az én távolsági képességeim mellé pont optimális. Hát akkor meg vagyok.~
- Döntöttem. A választottam nem más, mint Ariku Saya. Őt találtam a legalkalmasabbnak, mivel ő közelharcban erős, én pedig távolsági eszközöket használok, így ő majd jól kitud engem segíteni.- mondtam, majd vártam a következő utasítást.


// Egy kérdés: Arika Saya, Neme: fiú, és ő az a csöndes magának való LÁNY aki állom világban él????//

Gyorsan végignézed a papírokat, majd megpillantasz közülük egyet, aki feltehetőleg tökéletes alárendelt lesz egy feladat erejéig, hiszen a képességei kiegészítik a tiédet. Enraku bólint, majd ráír valamit egy hivatalos lapra, és mellékel egy levelet. Mindkét papírt átnyújtja neked, majd egy kis térképpel kiegészíti.
- Rendben, legyen így. Sayát a kiképzőterepeken találod meg, legalábbis azt mondta legutoljára, hogy egy új jutsu-t tanul, és mestere megkért, addig hagyjam nyugton, de ez az ügy nem tűr halasztást. Menj oda, és ad át neki ezt a levelet. Aztán a faluból úgy tudtok hivatalosan távozni, ha ezt a hivatalos iratot az őrbódéhoz viszed. Kapsz rá egy pecsétet, hazaérkezésnél ezt meg kell ismételni. A térkép a Fű országának, és a Tűz országának határvidékét ábrázolja. Részletes útmutatást nyújthat neked az őrző pontokról, és a különböző ösvényekről, utakról. Egy piros 'X' jelöli a célt, egy faházat, ami egyben egy fogadó. Sok sikert, és remélem sikerül meggyőznöd a lányt. Érjetek haza épségben. - mondta a vezető, majd utadra engedett.

//Következő post a kiképzőterületekre, és a kapott tárgyakat felírhatod az adatlapodra, ha akarod.//

Enraku idegesen pakolgat néhány aktát az asztalán, amikor betoppansz. Mikor meglát, kissé elmosolyodik, majd leteszi az egyik mappát eléd.
- Üdvözöllek. Egy nagyon fontos B rangú küldetésem van a számodra. Lehet, hogy már hallottál országunk hírhedt börtönéről, a Hōzukijō-ról. Az igazgatót kell eltávolítani a posztjáról. Valamilyen személyes ügy érdekében végez bizonyos rabokkal. Valamilyen fegyvert akar aktiválni, ehhez kell neki az áldozatok chakrája. Nem igazán szeretnénk, ha az országon belül kellemetlen kis harcok robbannának ki, főleg hogy háború előtt állunk. Így hát minél gyorsabban el kell őt tenni láb alól. A börtönőrök többsége az ő pártján áll, de van már egy beépített emberünk, aki sikeresen áskálódni kezdett az igazgató ellen. Hamarosan újabb börtönőrök érkeznek a komplexumba, közöttük leszel te is. A mappa tartalmaz minden fontosabb iratot, amire szükséged lesz a küldetés alatt. Shinobi létedet titkolnod kell, ha megtudják, valószínűleg végezni akarnak majd veled. Az őrségben senki sincs, aki komolyabb fenyegetést jelentene rád, a legtöbben csak a sima közelharcban képzettek, mivel a rabok chakrája le van gátolva. Az igazgató viszont egész erős, Chuunin rangú volt, amikor kinevezték. Azóta nem valószínű, hogy túl sokat fejlődött a tudása. Van valamilyen ellenvetésed a küldetés ellen?