Falu vezetőjének irodája

Itt szokott tartózkodni a falu vezetője

/Deidara/

Korán reggel volt alig lehetett 7 óra. Apám rontott be az ajtón.
- Jó reggelt! - kiabált a mély hangján.
Én nem óhajtottam válaszolni nem volt hozzá erőm.
- Drága hercegnőcském ki az ágyból! - forgatta a szemeit. - Hívat a vezetőség. - majd kiment.
~Kezd elegem lenni.~
Le zarándokoltam az emeletről egyenesen a konyhába. Anyám nem volt ott. Most komolyan magamnak csináljak reggelit.
- Apa! - kiabáltam a konyhából. De nem kaptam választ, valószínűleg lelépett a kocsmába.
Remek! Elő kaptam néhány kelléket egy szendvicshez, majd nagy nehezen összeraktam. Visszamentem a szobába és felöltöztem, csak nem pizsamában kellene elindulni. Összepakoltam a ninja kellékeimet, a szobámba akkora kupi lett a keresgetés miatt, de nem érdekelt így is késésben vagyok.
A falu utcáin gázolva gyorsan oda értem a vezetőség épületéhez. A folyosóin szedtem a lábam, mivel már így is halott vagyok a késés miatt.
A megfelelő terembe berontva Ariko és June-sensei ölni kész tekintetével kerültem szembe.

//jöhet még ide a következő poszt

/Jaken/


// Késésért egy választható technikát tudok felajánlani. Értelemszerűen olyat, melyre van engedélyed is, vagy nem szükséges hozzá. //

Életed nem volt túl egyszerű mostanság, bár tény, nyugodtabb volt, mint a háború idején. Főként kis feladatokat kaptál, mióta sikerült lefülelned azt az emberrabló bagázst, s ha ezt mondjuk, akkor eltekintünk a ténytől, hogy közben megtanultad a Negyedik által kedvelt titkos technikát is. Mégis, ilyen tudás birtokában sem kaptál komolyabb feladatot jouninként. Egy shinobi szíve ilyenkor egyszerre örül s szenved. Hisz béke van látszólag, nincs nagy ellenség, aki ellen védeni kéne a falut, ám feleslegesnek érezheti a nagy készülődést, a hajtást, s sokan le is ülnek kicsit békeidőben, ezzel előidézve saját gyengülésüket is. Akárhogy is, most ez megváltozni látszott. Vagy hát legalábbis külföldön kaptál megbízást. A Vízesés Országa nem épp a legközelebbi pont, ám ahogy tapasztalhattad, környezete, hőmérséklete eléggé hasonlatos otthonodéhoz. A folyamatos menetelés után egy hatalmas fa alá sétáltál be, mely takarta az egész falut felülről. A kapuőrség fogadott, majd egyből elirányítottak a faluvezetőhöz. Egy teljesen idegen falu látványa tárult eléd. Sokkal tradícionálisabb, egyszintes, oszlopos alappal rendelkező magasított fekvésű házakat láttál. Maga a falu is sokkal kisebb volt. Míg Konohát már-már inkább városnak nevezné az ember, addig ez szabályosan kisfalu volt bárki szótárában. A falu vezetőjének se volt nagyon puccos irodája. Egy faépület volt az övé is, néhány oszloppal díszítésével ugyan kitűnt a többi közül, s elég letisztult, mégis elegáns hatást adott vissza, de a Hokage irodájának épülete megette volna keresztben. Kezed kopogásra emelted, s hamar ajtót is nyitottak. Egy fiatal férfi engedett be, s az ajtóval szemben egyből a vezetőt pillantottad meg.
-Isten hozott a falunkban! Shibuki vagyok, a falunk vezetője. Kérlek foglalj helyet.- Szólalt fel a szintén igencsak fiatal vezető. Harmincas évei elején járhat, nem lehet több. -A neved, szabad kérnem, uram?- Intett a másiknak, ki korábban az ajtót is kinyitotta, mire az seperc alatt intézte a még kellemesen forró teát, s sietett eléd készíteni.
Amennyiben válaszoltál, úgy tovább folytatta.
-Hát téged küldtek. Először is szeretném kifejezni mérhetetlen hálám falutok felé, hogy még ilyen ínséges időkben is segítségünkre siettek.- Hajlott meg enyhén feléd. Látszott rajta, hogy tudja, hogyan kell viselkednie. Mérsékelt volt, de nem rideg. -Tudjuk, hogy Konohát is megannyi veszteség érte, s hogy emiatt emberhiány van. Sajnálatos... De nem akarom húzni az időd fecsegéssel. Távolról látni, hogy nem az a típus vagy. És nekünk pont ezért van rád szükségünk. A feladat egyszerű... Gondolom hallottál már a Hősök Vízéről... Ha mégse, had magyarázzam el röviden: A falunkat óvó óriási fa minden évszázadban egyszer összegyűjt egy adag különleges folyadékot. Ez a folyadék egy bizonyos kiválasztottnak oly mértékű erőt kölcsönöz, mely sokszorosa sajátjának. Persze... nagy a velejáró áldozat. Az egyén élete az ár e roppant erőért cserébe. Ideiglenes hatás, mégis páratlan. Épp ezért őrizzük s féltjük. Féltjük azt, ki elég botor, hogy használja, s féltjük azt, akire lecsapna vele. Most viszont alapos gyanúnk van rá, hogy nem csak a víz van veszélyben, de a falu ellen akarják felhasználni.- Kortyolt bele teájába hagyva, hogy leüljön az információ. -Egy érdekes szerveződést figyeltünk meg a helyi alvilági csoportok körében, ami nyugtalanító. Néhány tagjukat ismerjük csupán, ám az mind bukott vagy szökött helybéli shinobi. Többek közt eszméik végett és cselekedeteik súlya miatt lettek elküldve... mások csak követték őket. Mondhatnánk, hogy egy Takigakure elleni szervezetről beszélünk. Itt jön képbe személyed. Takigakure nem rendelkezik oly nagy számú shinobival, mint Konoha. A jouninjainkat pedig egy ilyen helyzetben nem küldhetjük el a faluból. Erre várnának. Genineket ugyancsak nem küldhetünk, s a chuuninok is nagy eséllyel vesznének oda egy ilyen fenyegetéssel szemben. Ezért téged bízunk meg az ügy felderítésével. Most, a teljes leírás tudtában ismét fel kell tennem a kérdést. Elfogadod a megbízást?- Fonta össze ujjait, ahogy mélyen a szemedbe nézett.
Szinte keresztül döfött a határozott tekintete, mely választ követelt. Olyan volt mint egy igazi vezéré. Erős, határozott és válaszra váró. 


//Amennyiben kérdésed van, úgy most felteheted, a következő posztban választ kapsz rájuk. //

//Tobi - Így, hogy engedélyes technika is lehet, a Kage Bunshint kérném//


A három napnyi utat követően végre megpillantottam a fák között Takigakurét. A kapun belépve egyből elindultam a falu vezetőjének az irodája felé, eközben pedig körbetekintettem a lélegzetelállító megjelenésű falun. A hatalmas fa lombkoronája beborította a falu tetejét, ezáltal olyan érzést keltve, mintha maga a természet fogadta volna pártfogoltjává az itt élőket, s így próbálná óvni őket a veszélyektől. A falu mérete eltörpült Konoha mellett, de az egyszerű, viszont annál szebb házak, valamint a fa miatti biztonságérzet megmelengette a szívemet, s egyből szimpatikussá tette számomra ezt a helyet. A kissé kitűnő központi épület felé vettem az irányt a kapuőrök instrukciói alapján, majd bekopogtattam a vaskos faajtón. Pár másodperc elteltével már ki is tárult előttem az ajtó, betekintést engedve az irodába. Néhány lépést tettem befelé, majd meghajlással köszöntöttem a Shibuki néven bemutatkozó, fiatal férfit.
 - A nevem Akihiro Jaken, Konohából érkeztem – válaszoltam Shibuki kérdésére, miközben helyet foglaltam asztalával szemben. Ő elkezdte feltárni nekem a küldetés részleteit, amelyre felkértek, én pedig figyelmesen hallgattam. Minden apró részletet próbáltam megjegyezni, hogy a legjobban végezhessem el a küldetést.
 ~ Tehát a Hősök vizéről van szó… Kenji mesélt nekem róla, de azt hittem, hogy csak túloz ezzel az egésszel… Azt hittem, nem több mindez egy legendánál… Ha egy ilyen hatalmas eszköz rossz kezekbe kerül, az rövid idő alatt is beláthatatlan következményekkel járna… ~ ráncoltam össze homlokomat egy pillanatra, belekortyolva teámba.
Shibuki pillantása sok mindent elárult. Látszott rajta, hogy fontos számára a falu jövője, s az itt élők sorsa. Látszott rajta, hogy olyan, amilyennek minden vezetőnek lennie kellene. Felé nyújtottam a kezemet.
 - Takigakure számíthat Konoha segítségére – mondom neki – Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megóvjam ezt a falut a renegátok csoportjától.
 ~ Kár lenne egy ilyen szépséges helyért… Furcsa, de máris egész otthonosan érzem magamat itt. Gyönyörű egy hely… ~
 - Szükségem lesz minden információra ezeknek a szökött shinobiknak a csoportjáról, hogy a lehető legjobban elbánhassak velük. Az ismert tagok listája, az ő képességeik, esetleges rejtekhelyek, egy térkép talán… Minden fellelhető információ. És lenne itt még valami… - állok fel az asztal mellől, belekortyolva a teámba – Ha van olyan létesítmény itt a faluban, ahová biztonságosan be lehet zárni shinobikat, miután ártalmatlanná lettek téve, akkor kérem vezettessen oda valakivel, és amint elindultam a küldetésre leszámolni velük, tegyen őröket oda. Egy különleges technika segítségével oda juttathatom majd őket bármilyen távolságból… - kortyolok bele ismét, rejtélyesen a teámba.
Ha minden információt megad nekem Shibuki, amire csak szükségem lehet, és zárdába is elvezet, akkor ott lehelyezek egy Hiraishin pecsétet, majd ha minden készen áll, útnak indulok, hogy felszámoljam a szökött shinobikból álló bűnszervezetet.

// Denzo Kobimaru //
 
Korábbi csapatod tragikus vége után, csak amolyan beugróként funkcionáltál, Takigakure genin csapatai közt, ha ott éppen betegség, vagy valami miatt hiány volt. Ami azt jelentette hirtelen elég sok szabadidőd lett melyet te szorgalmasan gyakorlásra, új jártasságok megszerzésére, fejlesztésére használtál. Végül ismét behívót kaptál falud vezetőjétől, amin kötelességtudó shinobi révén meg is jelentél. Az épület nem volt túl nagy, de maga a falu sem, ha a nagy nemzetek ninja falvaihoz hasonlítjuk, de azért finom díszítései, amivel kitűnt a többi épület közül mutatta, hogy fontos ember tartózkodik benne.
Bent alig néhány szoba volt csak, egy várakozó ahonnan a titkárnő irodájába nyílt egy ajtó illetve a női és férfi mellékhelységekbe. Miután bejelentkeztél a titkárnőnél az tovább engedett a vezetőhöz, akinek irodája az övéből nyílt. Kopogásodra egy középkorú férfi hangja válaszolt.
– Lépj be!
Az ajtóval szemben ott ült asztala mögött a Takigakure vezetője Shibuki aki elég fiatalon kapta meg postját, ugyanis most jár még csak a harmincas éveiben. Ahogy közelebb lépsz üdvözöl és rövidesen bele is kezd miért hívatott.
– Üdvözöllek Kobimaru! Sajnálom, hogy eddig kellett várnod az újbóli találkozásig. De végre sikerült találnom neked egy alkalmas senseit, aki innentől állandó vezetőd lehet.
Ahogy befejezte mondatát hátulról egy kéz markolja meg válladat teljesen nesztelenül, amíg hozzád nem ér nem is érzékelted a harmadik személy jelenlétét.
– Ő itt Todoroki Yusei, a múlthéten kapta meg a jounin rangot, remélem jól ki fogtok jönni.
Ekkor a férfi melléd lép, és baráti jobbját nyújtja feléd így végre jobban szmügyre is tudod venni.

- Övendek a találkozásnak a nevem Todoroki Yusei, remélem alkalmas leszek senseiednek.
Miután viszonoztad a bemutatkozást, ismét Shibuki vette magához a szót.
– Az első közös munkátok holnap után lesz. Használjátok ki az időt addig, hogy kicsit megismerkedjetek. Ja, és még valami a küldetés, amit kapni fogtok nem a szokásos gyomszedős küldetések közé fog tartozni! Ennyit akartam mehettek!
Pár pillanattal később már kint is voltatok az épület előtt, majd céltalan sétába kezdtetek, ami éppen alkalmas arra, hogy elkezdjetek beszélgetni.
– Akkor pár szót magamról. Amint látod elég fiatal vagyok 22 éves, ezért ha nem formális eseményen, a vezető előtt vagy a küldetésen vagyunk nyugodtan tegezz, egyébként használd a sensei, vagy a mester jelzőt! A raiton a chakra elemem, de leginkább a taijutsuban jeleskedek, gondolom ezért is lettem én az új senseied. Nem vagyok túl lobbanékony, emiatt valószínűleg nem is kapsz minden rossz lépésedért egy letolást max, ha az egy öngyilkos manőver lenne. Most pedig rajtad a sor!
 
// Két dolog, Takigakure vezetőjének nincs kage titulusa, a másik pedig a vásárlás. Most még rendben van, hogy levontad érte a pénzt, de legközelebb várd meg mesélő jóváhagyását, mivel ezek csak afféle irányadók és országonként lehet valami olcsóbb, vagy drágább. //

// Denzo Kobimaru //
 
Ahogy folytatódott a beszélgetés, ami kissé egyoldalúnak indult hallgatagságod révén, olykor meglepődtél Yusei szavain. Persze kapott rólad egy dossziét a fontosabb tudnivalókról, de abban leginkább az akadémiai értékeléseid, és az elvégzett küldetéseid listája kapott helyet, és az mi történt a korábbi csapatoddal. Az pedig nem volt benne, hogy ez milyen hatással lett volna rád. Jellemedről sem igazán kapott sok információt, így azt gondolhatta a fiatal jounin, hogy hallgatásod esetleg a csapat feloszlásának eredménye.
 
Amint a férfi befejezte mondandóját és érvekkel is alátámasztotta, miért van szüksége arra, hogy megossz vele dolgokat, végre te is bővebben beszéltél magadról.
- Elég nagy fába vágtad a fejszédet, ha nin- és genjutsu nélkül akarsz shinobi lenni, de nem lehetetlen. Kemény munkával úgy vélem elérheted a célod, én pedig igyekszek támogatni benne téged. - rád mosolyog bíztatóan – Az hogy a taijutsuban miként tudlak majd fejleszteni, az a képességeiden fog múlni. Honnan kezdjük, és miként haladjunk, ezt majd vagy a küldetésen meglátom, vagy ha annak jellege nem engedi utána csinálunk egy gyakorlóharcot és felmérem képességeid! Szerintem akkor ez mára elég is lesz, holnap találkozunk amint megkaptam a küldetés részleteit. Ha teheted maradj majd otthon, hogy bármikor elérhesselek! Szia!
Ezzel az ismerkedést lezártnak lehet tekinteni mestered szerint. (Ha akarsz még kérdezni valamit megteheted)
 
Másnap reggel valamivel nyolc óra után Yusei meglátogat téged az otthonodban.
– Jó reggelt! Megkaptuk a küldetés részleteit. Egy szélhámost kell megtalálnunk, aki kisebb falvakat látogat meg utazó árusként és veri át a lakosságot. Kép nincs róla csak egy rövid nem túl részletes leírás.
Átnyújt egy másolatot a leírásról, amiben a következő áll: Ránézésre a harmincas évei végén járó férfi, átlagos testalkat, barna haj, körülbelül százhetven centiméter magas, a kordéját egy öszvér húzza.
– Mivel el kell hagynunk a falut, úgy készülj, hogy több napra megyünk, akár hetekre is mivel nem tudhatjuk, hol érjük utol a férfit. Ezért most nem azonnal indulunk a küldetésre, hanem kapsz két órát az előkészületekhez. Nagy fiú vagy már, így nem mondom meg mit hozz magaddal az útra, de a szüleiddel mindenképp tudasd, hogy hosszabb tárva távozol! Találkozni a falu főkapujánál fogunk tízkor! Addig is minden jót!
A fiatal jounin a küldetés kifejtése után el is indult az utcán. Te pedig örülhettél, végre nem egy gyomlálós küldetést kaptál, és még a falut is elhagyhatod, ez pedig azt jelenti nem egy szokványos "D" szintű küldetést kaptatok a falu vezetőjétől. Ha pedig jól teljesítesz Yusei talán még szólni is fog Shibukinak, hogy több komolyabb küldetést bízzon rátok.

// Denzo Kobimaru //
 
Miután Yusei meglátogatott, volt némi időd felkészülni a küldetésre, amit nem is vesztegettél el henyéléssel. Hamar előkészültél, és elindultál a találkozó helyszínére, ahová kicsit hamarabb is odaértél, mint azt kellett volna. Percekkel később megpillantottad a járókelők tömegében, senseiedet, aki amint észrevett téged már üdvözlőn intett is feléd.
- Csak nem izgatott vagy a küldetés miatt, hogy már ilyen korán itt vagy? Azért remélem tudtad értesíteni a szüleidet arról, hogy elhagyjuk a falut.
A férfi megvárja mit válaszolsz, majd elindul a főúton kifelé a faluból. Ám az egyik őr leszólít titeket, vezetőd közelebb megy hozzá, és elmondja miért hagyjátok el a falut és átadja neki a hivatalos parancsot, Shibuki aláírásával és pecsétjével. Ezután már több kellemetlenségetek nem akad velük. De persze őket is meg kell érteni, az munkájuk hogy kérdezzenek, és bár leginkább a belépni kívánó idegeneket kell igazoltatniuk, olykor a kilépőket is szúrópróba szerűen, akik most épp ti voltatok.
 
Elhagyva a falu határát, Yusei ninja tempóra váltott, futott és olykor fa ágakon szökdelve haladt. Tempója erőltetett volt, de gyakran pillantgatott hátra ügyelve, hogy nem maradj le tőle. Végül olyan sebességre állt, be amit te még épp hogy bírtál tartani. Ez egy órán keresztül ment, amikor már látta állóképességed határán vagy, ekkor megállt pihenni, de látszólag veled ellentétben neki nem volt rá szüksége.
- Jól teljesítettél, a szünet után a tempónk már nem lesz ilyen intenzív, most csak látni akartam mit bírsz, ha sietni kell. Egyébként kétszer, majdnem háromszor akkora távot tettünk meg, mint amennyit a következő két-három órában szeretném, ha megtudnánk tenni egyenletes futással.
Körülbelül félóra pihenés után ismét útra keltetek, Yusei pedig tartotta magát a szavához, továbbra is gyorsan közlekedtettek, olyan sebességgel, ami egy átlag embernek, sprintelés volna ám egy ninjának, egy geninbek kocogással ért csak fel. Ami hátráltató tényező, hogy a nap legmelegebb időszakában teszitek mindezt és nem mindig erdőkön keresztül, ahol a fák lombkoronája árnyékot vetne rátok, de a menetszél legalább hűt titeket. Már legalább három órája haladtok, amikor egy kisebb települést látsz meg a távolban, ám ahelyett hogy egyenesesen oda mennétek, mestered enyhe irányváltoztatással megkerüli azt.
– Nem ez a falu ahová tartunk, ezért nem is megyünk be! Ne zavarjuk meg a nyugalmukat jelenlétünkkel.
Még egy órát futottatok miután kikerültétek a falut, egy erdő szélén álltatok meg, az erdőn túl pedig egy hegy magasodott.
– Most egy hosszabb pihenő következik, egyél nyugodtan! Így nem kell attól félned, hogy indulás után rókázol egyet.
A férfi helyet foglalt egy fa tövében, és hátizsákjából elővette elemózsiáját és kulacsát majd enni kezdett. Ő körülbelül negyed órát töltött evéssel utána, elővett egy térképet és azt tanulmányozgatta, egy darabig. Majd egy óra múlva ismét megkezdtétek az utazást, át az erdőn keresztül, de most csak sétálva haladtatok. Másfél- két óra múlva hagytátok el az erdőt, a hegy lábánál lyukadtatok ki.
– Itt letáborozunk! A falu ahová mennünk kell a túloldalon található, ma már úgysem érnénk el, ez a hely pedig alkalmasabb pihenésre mint egy lankás terület.
Ezzel első napotok végére is értetek.
 
// Élelmet és vizet rakhatsz el magadnak otthonról, de sátrat, kötelet és szerszámokat venni kell, ami jelenleg többe kerül mint a nálad lévő összeg, szóval ezek nem lesznek nálad a küldetés alatt.
Következő post ide jöjjön: Vízesés országa: Határvidék //