Sunagakure utcái

Hónapok óta élek már bábtestbe zárva és még mindig nem szoktam meg. Nem tudok aludni, nincs szükségem táplálkozni és lényegében fájdalmat sem érzek. Nem tudnám senkinek sem megmagyarázni hogyan vagyok képes gondolkozni, látni, vagy érezni. Azt hiszem ezt az egészet a chakra teszi számomra lehetővé. Ami nagyon fura, néha vannak fantom fájdalmaim. Újra átélem ahogy lángol a testem és mindenem fáj... Ilyenkor üvöltök, kapálózok és teljesen elveszítem a kontrollt. Általában a szüleim nyugtatnak meg, rám tör egy ilyen roham. Az estéket általában meditálással töltöm. Szeretnék aludni, de ebben a formában már nem vagyok rá képes. Viszont a szüleimet sem akarom azzal zargatni, hogy az éjszaka kellős közepén is különböző dolgokkal ténykedek. 
Ma reggel, amint felkelt a nap, már útra is keltem. A bábtestemre csupán csak egy nadrágot vettem fel és egy pólót, majd a fő ruhadarabot a hatalmas köpenyt, ami az egész testemet takarja, a fejemre pedig bambusz kalapot vettem. Így nem látják az arcomat, ha folyamatosan a földet nézem. Ugyanis a falusiaknak nem igazán tetszik az új kinézetem. Sokan félnek tőlem... A lábamra pedig a szokás szandált vettem fel. 
A célom alkatrészeket venni Utena átalakításához. Az út nem tartott sokáig, szedtem a lábam ahogy csak tudtam. Mivel még korán volt, így kevés emberrel futottam össze. Senkivel sem álltam le beszélgetni, de még a köszönést is mellőztem. Nagyjából fél óra volt az oda út, a boltos éppen akkor nyitotta ki az üzletet. Őt nem igazán zavarja a kinézetem. Most is úgy fogadott, mint amikor még tényleg éltem. Az udvarias köszönés után letettem a pultjára egy cetlit és közöltem vele, hogy ezekre az alkatrészekre van szükségem. Pár percig eltartott, míg össze szedte őket, addig beszélgettünk egy keveset. Lényegében érdeklődött, hogy mit szeretnék csinálni az alkatrészekkel, így elárultam neki, hogy kitaláltam egy eszközt, amivel a bábok mozgását tudom meggyorsítani. Illetve az én testemmel másra is képes leszek vele. Miután megkaptam mindent, fizettem és távoztam.
A délelőttöm azzal ment el, hogy a saját lábamat és Utenáét átalakítsam. A munka nagyobb részét a saját lábam átalakítása jelentette. Az idő nagyon gyorsan telt, ráadásul az időjárás közben rosszra fordult. Természetesen ezt csak akkor vettem észre, amikor anya megjelent a szobámban néhány virággal. Ekkor a munka jelentős részével már megvoltam, így segítettem neki bepakolni. Már éppen visszatértem a szobámba, amikor meghallottam, hogy anya beszélget valakivel. Pár pillanat múlva, pedig a nevemet is meghallottam. Így kénytelen voltam újra elhagyni a szobámat... Újabb küldetésre kell mennem.

A megadott idő előtt öt perccel érkezek a kapuhoz. Déltől volt időm bőven felkészülni. Első lépésben leellenőriztem Hitogoroshi-t, a bábomat. Őt szoktam harcban használni. A végtagjai pengékben végződnek, bár még mérget nem használok, így is halálos. Ráadásul a szájába egy senbonvetőt rejtettem el, amivel könnyen meg lehet lepni az ellenfeleket. Miután minden rendben volt vele, elzártam egy tekercsbe. Ezután jött Utena. Ő lényegében egy páncél, amit indulás előtt magamra vettem. Régen ő is rendes báb volt, de egyszer kitaláltam, hogy jobb lenne, ha inkább a testem védené. Nincs komolyabb fegyverrel felszerelve: az alkarján vannak pengék, a vállán és a fején, ami a sisakom tüskék. Ráadásul most átalakítottam a lábát, hogy ha a chakra csizmát használom, akkor kivezesse a chakrát. Így képes leszek használni a technikát akkor is, ha rajtam van. Indulás előtt még megöleltem az édesanyámat, majd azzal az ígérettel távoztam, hogy vissza fogok térni.
Öt perc van még az indulásig. A bábpáncélomban vagyok, ami jelentősen megnöveli a magasságomat.
- Obake Kaito küldetésre jelentkezik! - szólalok meg. - Jó napot mindenkinek!

//Noh, a reag megírva. A bábokról, illetve az eszközről adok egy linket. A Chakra Csizmát készítettem el a reagban. A válaszod után levonom majd a 20000 Ryo-t a pénzemből, illetve átírom majd a bábok leírását. Az eszközhöz rendelkezek egy technikával, amit már ismer a karim. Ha más információ is kell, akkor írj nyugodtan! A link: eszközeim //

// Jiro //


A környék legnagyobb mesemondója újabb felvonásra készült. Miután találkoztál a családoddal a jól megszokott stílusodban és átéléseddel meséltél a vizsgádról, amit alig pár órája teljesítettél. Szüleid őszinte izgalommal hallgatták, mondjuk azt, ők is várták, hogy mikor jön a tipikus „Jiro csavar”, ahol az eddig értelmes és életszerű történet elkanyarodik egy olyan irányba amire csak azt lehet mondani, szürreális. A csavar a történetben a csavart kivételesen nem te tetted bele, hanem az élet. Annyira arra koncentráltál, hogy az írásbeli részt a lehető legpontosabban visszaad, hogy nem vetted észre, hogy a nyelved gyorsabban pörgött, mint ahogy a fejedben végig gondolhattad volna a dolgokat. Így eset meg az, hogy a gyakorlati rész előtt elhagyta a szádat a kendőzetlen igazság, hogy te az elmúlt években direkt arra játszottál, hogy megbukj a záróvizsgán. Látszólag úgy tűnt, hogy a szüleid nem vették észre ezt a botlásodat, így gyorsan folytattad a gyakorlati résszel. Persze a szülők összenéztek és a fejed fellett összeérő tekintetük többet mondott minden szónál. Már épp kezdték volna a dorgálást, mikor szembesültek azzal, hogy a gyakorlati része a vizsgának olyan jól sikerült, hogy hiába a siralmas előzmény, mégis teljesítetted a vizsgát. Vettek egy mély levegőt és annyiban hagyták a dolgot. „Legalább végre túl van rajta.” Könyvelték el magukban. Apád egy igazi férfias vállon veregetéssel gratulált neked, mint férfi, a férfinak. – Na fiam, ezt is megéltük. Büszke vagyok arra, hogy ha nem is közvetlenül, de a bábok szeretetével közvetve tudtam neked segíteni, hogy elérd ezt az eredményt. – mondta büszkén, peckesen kihúzva magát. – Ha már itt tartunk. – kis kétségbe esést lehetett hallani a hangjában. – Te akkor most bábhasználó szeretnél lenni? – tette fel a nagy kérdést. Kicsit meghatódott, hiszen egy bábkészítő apának nincs is annál nagyobb büszkeség, mint az, hogy a gyermeke is bábhasználó lesz. – Jaj szívem, hát tudod, hogy már gyerekkorában is imádta a bábokat. Persze, hogy bábhasználó lesz! – karolta át anyukád apukád kezét. Mivel nem volt még saját harci bábod ezért apád egy kisebb erszényt nyújtott át neked. – Figyelj Jiro. Ha szeretnéd akkor közösen megcsinálhatjuk az első bábodat, ám ehhez kellenek bizonyos alapanyagok. Itt van 10000 Ryo. Ez nem kevés pénz, viszont majd te is meglátod, ebben a szakmában ez csak aprópénz. – mondta, majd átadta neked a pénzt. Ebből a pénzből, illetve a saját kis zsebpénzedből kell megvásárolnod a közeli boltban a szükséges minimális eszközöket, amikből majd, egy apa-fia program keretein belül összerakjátok majd az első igazi bábod.
 
// Ezennel a közös kalandunk elindult. A címe: Fából vaskarika
Arra szeretnélek kérni, hogy az itt található leírás alapján vásárolj alapanyagokat, amikből az első bábodat el tudjuk majd készíteni. Okosan oszt be a pénzed. Jelenleg 10000 Ryo amit apádtól kaptál, illetve 5000 Ryo saját tőkéd van erre a projektre. Amennyiben segítségre van szükséged PMben megtalálsz és ketten csak összehozzuk a legjobb üzletet. //

// Jiro – Fából vaskarika //
 
Kisebb útba igazítás után megtaláltad az üzletet, ahol nagy valószínűséggel a jövőben nagyon, de tényleg nagyon sok pénzt fogsz küldeni. Ez számodra is hamar világossá vált, hiszen alig pár dolgot választottál, de rögtön, szinte az összes pénzt elköltötted, amit apád adott. Mondjuk szerencse, hogy a saját kis pénzedhez nem kellett hozzányúlnod, de ami késik, mint tudjuk, nem jön időben. Összeszedted a kiszemelt dolgokat. Egy szerszám készletet, mert ugye anélkül nem tudnád javítani, szerelni a bábod. Egy alap bábot, amivel rengeteg munkád lesz még, de olyan szerencséd volt, hogy ez nem egy sima emberalkatú báb volt, látszódott rajta, hogy ezzel már valaki foglalkozott és inkább egy négylábú kistestű állatra hasonlított. Ezeken kívül vettél még ugyebár a majdnem alapnak számító teleszkópos karból is egyet és egy készlet Nekutét. Fizetés után hazafelé indultál, hogy otthon megkezdjétek apáddal a munkát. Út közben nem ragadott el a képzeleted, talán most voltál életedben először a legelszántabb.
 
Miután hazaértél kipakoltad a vásárolt dolgokat. Apád átnézte, majd egy erőteljes hátba veregetéssel jelezte, hogy ügyes vagy. – Na ez az én fiam! Látom benned az összeszedettséget, és már sejtem a koncepciód. – mosolyodott el, majd felkarolta az eszközöket és elindult a műhelyébe. – Na mi van te nem jössz? – Vont kérdőre téged. – Na nézzük. Ahogy látom ebből a bábból valaki megpróbált valami kutya, vagy macska félét csinálni, ám egy kis zökkenő után feladta. De mi nem leszünk ilyenek. – mondta neked, majd a nekotékat vette a kezébe. – Ezeket folyamatosan kint szeretnéd hagyni, vagy, mint a macskáknál legyen visszahúzható? – tette fel a nagy kérdést. – Látom, ám, hogy ebből egy macska lesz, szóval mielőtt válaszolnál elmondom neked, hogy kelleni fog még egy kisebb mechanika, ami majd a „karmokat” mozgatja majd ki- és be. – kezdtél már kétségbe esni. Aki nem mozog ebben a világban és meghallja azt a szót, hogy „mechanizmus”, „mechanika”, hirtelen megijed és túl sokat gondol a szavak mögé. Apád a tekinteteden pontosan ezt látta. – Na figyelj. Nem kell itt rögtön megijedni. Itt van az alap. Vannak karmaink, gondolom a teleszkópos darab az majd a farka lesz. Ez egy nagyon jó koncepció. Igaz itt leszünk reggelig mire ez összeáll, de hidd el megéri. – mondta, majd elővette a kis szemüvegét és neki állt a bábodnak. Te sem voltál tétlen, hiszen gyerekkorod óta láttad apádat a műhelyében és mondhatni rutinos bábhasználó vagy, hiszen madzagon már gyerekként is rángattál különféle bábokat. Te is neki vetkőztél, és belevetetted magad a munkába.
 
// A következő posztodban egy kis barkácsolást várok tőled. Hogyan segítesz apádnak, teszel e neki javaslatokat stb… „Apát”, mint NJK-t normális keretek között irányíthatod, az izgalmas párbeszédek miatt. A posztod végére a karmok mozgatásáért felelős mechanizmuson kívül összeállhat a báb, viszont egy tartalmasabb posztot várok most tőled, hiszen egy harci bábot fogtok összerakni.
A vásárlásodat elfogadom, ha gondolod írd fel ezeket az adatlapodra, de az is elég lesz, ha majd az elkészült bábot írod fel a kaland végén. //

Miután apám kellően megijesztett azzal, hogy mechanika is kelleni fog, neki is kezdtünk a barkácsolásnak. Apára hagytam mi és hogyan lesz, én csak követtem amit kért tőlem a gyorsabb haladás érdekében. Hiába volt szerencsénk a bábbal még így is darabokra kellett szednünk, hogy az elképzeléseimet megvalósíthassuk. 
- A lábait hagyjuk utoljára. - Jelentette ki, és félre tolta a négy lábat, majd kezébe vette a báb kezdetleges fejét, és forgatni kezdte azt. - Na figyelj én elkezdem ezt, te addig válogasd ki a szerszámos ládából amit mondok. 
- Igen is főnök! - Mondom és ellépek apám mellől, hogy követhessem diktálását arról amik kellenek. Egy jó tíz-tizenöt percembe kerül, hogy mindent összeszedjek, és nem is azért mert sok dolog kell, hanem mert a dobozban nagyobb káosz van mint a fejemben. - Itt is vannak! - szórom ki kezemből a munkaasztalra, így vissza is térünk a némaságba ami a koncentrációmra nem hat túl jól így elkalandozok. Apa hangja rángat vissza az oly kegyetlen valóságba. 
- Jiro! 
- Hmm? - Kérdezek nagyon értelmesen vissza. 
- Van valami későbbi terved a bábbal? Mert ha igen, akkor már most kialakíthatjuk a dolgokat hozzá. 
- Hát...nincs. Leginkább csak rögtönöztem, hogy mit vegyek. De gondolom több féle fegyverzetet még jó lenne szerelni bele? - Hangomból süt a bizonytalanság. - Esetleg majd lehetne valami második állapota amiben imitáljuk a szőrzet borzolását? Nem igazán gondoltam végig még. 
- Akkor ezt elengedjük jelenleg, majd ha eljön az ideje kitalálod. - Fordul vissza bábhoz - Adj egy fogót. - Apám kezébe adom a kért tárgyat és így folytatjuk a barkácsolást.  


Az órák gyorsabban telnek mint érzékelem, és lassacskán elkezdjük a már kész darabokat összepakolni ami talán még nehezebb mint az eddigi munkálatok. Nem mindig értettem mit, miért és hogyan kell összerakni, és mikor hangot adtam ennek a gondolatomnak csak annyit kaptam válasznak, hogy meg fogom érteni előbb vagy utóbb így apára bíztam ezt míg én csak sokadszorra is csak figyeltem hallgatva félig-meddig a magyarázatait.
- Van egy ötletem! Amit szeretnék úgy is a végén kell megcsinálni. Szeretném minnél szebbre kidolgozni a bábot, hogy ne is harci bábnak tűnjön. 
- Fiam... - nem is tudja, apa mit mondjon nekem 
- Apa csak halgass végig. Tudjuk, hogy ezek a bábok nem a legszebbek, hiszen ki akarná a szép és sok munkával elkészített bábjait harcba vinni? Elvenné az egész értelmét. Mi lenne az első gondolatod, ha egy nem pont harcinak kinéző bábbal találkoznál egy harcban?  - Kezdem el a magyarázását ötletemnek, ami nem csak egy célból született de ezt nem kell tudnia senkinek, bár valószínűleg sejti apám másik okát, hisz ismer már mint a rossz pénzt. 
- Valószínűleg arra, hogy félti eléggé a bábját így nem mer vele megfelelően támadni vagy védekezni. 
- Azaz lebecsülne. Amikor nem félek, hogy a szép festése lejön vagy bármi, meglephetem. Persze utána újra festeném, meg azt megoldom én csak az ötletre szeretném ha rá bólintanál, hisz nem én vagyok ebben a profi. Szóval mint gondolsz apa? - Nézek rá, és a mögötte lévő asztalra amin a már majdnem kész báb fekszik. 

// Jiro – Fából vaskarika //
 
Az egész napos munka egészen estébe nyúlóan folytatódott, majd kitartott hajnalig is. A csoda lassan kezdett elétek tárulni. Egy közepes testű macskára hasonlító báb hevert előtettek az asztalon. Az ötleted, hogy feldíszítsd a bábod, kezdetben nem tetszett apádnak, majd belátta, hogy igazad van, és egy szépen kicicomázott bábbal helyzeti előnyhöz juthatsz majd a harcok során. – Ám legyen. Olyanra csinálod amúgy is amilyenre te szeretnéd. Amit elmondtál az a működésében nem fogja zavarni szóval nyugodtan csinálhatsz bármit. De egy valamit kérnék tőled. Ha ezt az utat választod, hogy cicomás bábot akarsz, akkor ígérd meg nekem, hogy nem hozol szégyent a nevemre és rendesen karbantartod majd a későbbiekben… na várjuk egy kicsit. Semmilyen festés nem lesz addig míg nem tisztázunk le valamit. – nézett rád egy kicsit kétségbe ejtően, mintha elfelejtettetek volna valamit. – Mi lesz a neve? Ez olyan, mintha nekünk nem lenne nevünk. A névvel személyiséget adunk egy bábnak, elmélyítjük a vele való kapcsolatunkat. – mondta majd várt a válaszodra. Közben a most még csupasz bábot vette a kezébe. – Nem életem műve, de egyértelműen az egyik legfontosabb. – forgatta a kis testet. Igaz, te csak annyit tudsz róla, hogy bábkészítő ám ez nem csak a készítéssel jár, hanem minimális használati tudással is. Ebből adódót az, hogy apád rád nézett és így szólt. – Jiro! Most pedig ki kell érdemelned ezt a bábot. Szeretném ha kiállnál ellenem és megmutatnád, hogy mit tudsz ezzel a bábbal. Ha nem tetszik amit látok, nem használhatod többet. – mondta majd, hogy még jobban fokozza a hangulatot megduplázta a tétet. – Ha nem csak lenyűgözől, hanem nyerni is tudsz ellenem, akkor a karmokat mozgató mechanikát beépítem neked, teljesen ingyen és bérmentve. – mondta, majd kinyitott egy ezeréves szekrényt a műhelyben és kiakasztott belőle egy gyereknagyságú bábot. Látszólag semmi extrával nem rendelkezett és ezeréves ütött kopott gyakorlóbábnak tűnt. Nem tévesztett meg a látszat, hiszen pontosan tudod, hogy nem minden a látszat. Mit lépsz apád felhívására?

// Jiro - Fából vaskarikát //


Már szinte világosodott odakint mikor befejeztétek a munkát és apád eléd állt azzal a felhívással, hogy nem leszel méltó, hogyha nem állsz ki ellene. Hiába próbálkoztál azzal, hogy meggyőzd, te már elfáradtál ebben a nagy munkában, és egyáltalán nincs se kedves, se elég erőd egy erő felmérésre a középkorú férfi nem tágított és bele hajszolt téged a „küzdelembe”. Először nem is hallotta, hogy milyen nevet szeretnél adni a bábodnak, annyira elragadták az érzelmei. – Hogy is mondtad a nevét? Kaoi? Hmm… érdekes, de végül is te készítetted, neked kell elnevezni is, és persze használni is te fogod, persze ha most úgy döntök méltó vagy rá. – mondta majd az egyszerű gyakorlóbábjával együtt elindult a műhelyből kifelé. Szeme sarkából látta, hogy használtad a Kugustu no jutsut Kaoin, elmosolyodott, majd így szólt. – Ennyire fáradt vagy már gyerek? Nem hiszed, hogy majd itt bent fogunk megküzdeni? Gyere csak kifelé. – mondta, majd kilépett a műhelyből.
 
A műhely előtt egy viszonylag nyílt terep állt rendelkezésetekre az erőfelmérőre. Apád megvárta míg kiérsz a műhelyből és rögtön utána eléd irányította a bábját. – Ennek a bábnak soha nem adtam nevet, soha nem szereltem fel semmivel, ez tényleg csak egy ezeréves darab még a múltamból. – mondta, majd a báb „bemutatása” után visszavezette magához. – Tudom lestél el fortélyokat a rejtett tárolókról és titkos kis csapdákról, de, hogy bebizonyítsam neked…-  mondta, majd a levegőbe emelte a bábját, és elemeire bontotta a chakrafonalak segítségével. – Látod, semmi turpisság. Se egy rejtett tároló, se egy beépített mechanika. Ez csak némi csavar és fa. – mondta, majd a darabokat egyesével emelte a magasba és kezdte el őket a levegőben összeilleszteni. Megnyílt számodra a lehetőség, hogy egy jól megtervezett és gyorsan végrehajtott manőverrel meglepd apád, és megnyerd ezt a kis párbajt, de ahhoz minden eddig tanultakat és tudásodat összekell szedned, hogy kihasználd az időt, míg apád a demonstrációja után látványosan rakja össze a bábját.
 
// Következő posztodban a cselekvéseidet feltételes módban írd majd, hiszen lényegében itt most egy harc kezd kialakulni, hiába a saját apádról van szó. //