Sunagakure utcái

Konan1 Pént. Május 14 2010, 21:40

A név nagyon sok mindent elárul. A falut utak ötvözik át amik megkönnyítik a haladást

**Koreko Rui** Pént. Május 14 2010, 22:12

[Konan - Fórumkaland]

Rui ökölbe szorította a kezét és úgy indult meg az ajtó felé. Ha az öntelt kis követ kapott volna tőle egy jó kis ütést, biztos hogy holtan terült volna el.
*Nemu... persze, majd még kedveskedem is vele!* Horkant fel magában a kunoichi, de arcára igyekezett semleges kifejezést csalni. Intett egyet, hogy most már tényleg indulhatnának.
- Sayonara, Kazekage-sama! - köszönt el Gaarától, majd biccentett egyet és kilépett az irodából.
Az utcára kiérve tudatosult a jouninban, hogy Benkai egy szót sem sem árult el a küldetés lényegéről. Az rendben van, hogy meg kell védeniük, de mégis mire számíthatnak. Egy apró sóhaj hagyta el a száját, majd a két fiatalabb shinobira nézett, akik szintén ebbe a kellemetlen küldetésbe csöppentek. Rui ugyan sosem panaszkodott egyetlenegy feladat miatt sem, ám ez most más volt. Tudta, hogy a fegyver miatt nagy veszélybe kerülhetnek. Meg sem fordult volna a fejében, hogy lebecsülje társai képességét, de miután a Kageura Shingan segítségével kicsit belenézett a két fiú chakrájába, rájött hogy ő tartozik felelősséggel értük. Tisztában volt vele, hogy egyszer el fog jönni az a pillanat, amikor nem mutogathat másra, hiszen megkapta a jounin, majd az S-rangot.
*Kenzan még csak genin és az igaz, hogy Sakura volt a tanítómestere, de egy éles helyzetben nem úgy reagál az ember, mint az iskolában. Yama már chuunin és bábhasználó is, szóval őt nem annyira féltem.* A kunoichi egy picit elkalandozott, mert eszébe jutott az első küldetés, amin medikusként vett részt. Meghalt egy csapattársa és ezen a mai napig nem tudta túltenni magát. Aztán hirtelen észbe kapott és rájött, túl nagy a csend, valakinek meg kéne szólalnia.
- Egészen pontosan milyen fegyverről van szó? - kérdezett rá egyszer csak a kunoichi, majd várta a választ.

**Yomi Yama** Pént. Május 14 2010, 22:47

Yama még így se kedvelte meg a követet, de úgy néz ki nem csak bunkóként tud viselkedni. Elsőnek Rui lépet ki a kage irodájából, Yama követe.
-Kazekaga-sama! -nézett a kagera köszönés helyett, de ez annak is vehető.
Ezután követte a jounint. Pár lépéssel a lány háta mögött haladt és egy pillanatra se vette le a szemét a követről. Tudta, hogy valószínűleg nem egy tavaszi sétára kell elkísérjék egymást, de nem árt egy kis izgalom. Kíváncsi lesz rá kinek lesz kedve megtámadni őket, de ha lesz is hozzá valakinek kedve, akkor a közelharcot mindenképp a két társára hagyja. ~Nem tudom mit tud a jounin, de úgy hallottam nem gyengédség lakozik csak benne, ő megtudja védeni magát, az tuti. De itt ez a mitugrász kis genin, őt nem hagyom. Ha meghal akkor én leszek a hibás, nem én vagyok itt a rangidős, de a jouninak jobb dolga is van mint, hogy engem és Kenzant őrizgesse. Most megfogadom, hogy nem hagyom ott se én a fogamat, se Kenzan és lehet nem tudok majd rajta segíteni, de hátha és akkor a jouninak is bebízonyítom, hogy nem a két szép szememért kaptam a chuunin rangot. Na de még nem tartunk ott.~ itt egy nagyot ásított. Közben a jounin feltette a lényeges kérdést a követnek. Most odaszegezi a figyelmét és várja az információkat.

**Ayabito Kenzan** Szomb. Május 15 2010, 00:53

Megindult a sor kifelé. Kenzan, aki utolsónak hagyta az irodát elköszönt Gaara-tól, majd becsukta az ajtót.
Meglepőnek találta hogy csupán négy főből áll a Sunagakure-i küldöttség, az meg inkább kellemetlen volt mint meglepő, hogy senkit se ismert a csapatból. Rangban, korban jóval lehagyták a fiút, és éppen ezért történt meg ami nagyon ritkán esik meg. Kenzan hallgatag módon sétált mögöttük. Nem volt kedve most a hülye tréfáit űzni, se piszkálódni. Úgy látszik a küldetés megkezdése, némi izgatottság, fáradtság váltotta ki Kenzanban a nyugalmat, vagy csak szimplán semmi mulatságosat nem talált az előtte haladó emberekben. A társaság alapból mintha csendkirályosat játszott volna, Kenzan is elmerült kicsit a gondolataiba.
*Nagyon erősek lehetnek. Hát mondjuk nem véletlenül válogatta össze a legjobbakat Gaara. Bár.. nem hiszem hogy lenne valami zűr az úton. Ha beérünk a fegyverkészítők városába, onnantól meg garantált a biztonság. De vajon mit tudhat az a bizonyos csodafegyver, amiért szinte az összes shinobi nemzet verseng?* Rui mintha hangot adott volna Kenzan gondolatbeli kérdésére, rákérdezett hogy mi is ez a fegyver valójában.
Miközben átszelik a város útcáit, Kenzan szemöldökét felhúzva hallgatja a társalgást, majd egyszer csak laza mozdulat következtében felölti magára fehér utazóköpenyét, amit eddig a vállán átvetve hozott.

// akkor maradjon ez a sorrend ! //

Konan1 Vas. Május 16 2010, 10:48

Amint mindhárman elhagytátok a Kazekage irodáját Rui egy pontosan irányzott kérdéssel kezdte meg az információk kihúzását a követből. A fegyver iránt érdeklődött és a követ csak sóhajtott egy nagyot. - Nos babám, a fegyverről magáról nem tudunk sokat, azonban a híresztelések és szóbeszédek szerint hatalmas erővel bír, de hogy mi is az pontosan, azt még nem árulták el senkinek a készítőik. A kis beszélgetés közben már azon kaphattátok magatokat, hogy már javában az utcákat rójátok.
- Akinek szüksége van felszerelésre és miegyébre most menyen el értem, mert az út hosszú hosszú lesz és esetleges támadások is lehetnek, hogy engem... Ebben a pillanatban felnézett az égre, majd sóhajtott egyet... - Eltegyenek láb alól. Nézett vissza rátok és immár nem olyan bunkón szólt hozzátok mint legelőször, hanem némi bizalom volt a hangjában. - Igaz a fegyverkészítők azzal a feltétellel adják csak el a fegyvert, ha nem történik semmi atrocitás, sem a tárgyalás sem az oda-vissza úton. Tehát nem valószínű, hogy más falu megtámadna minket, esetleg rablók, vagy más huligánok. Amint elértük Takumi no Satot, már lazíthattok, mert ott nagy lesz a biztonsági készültség. Pont abban a pillanatban amikor befejezte a beszédet egy a követtel egyidős lány jelent meg, majd odarohant hozzá.
- Kérlek vigyázz magadra Namu. Mondta, majd jó erősen átölelte a fiút. Benkai ekkor az egyik kezével, az éj fekete hajába túrt, majd gyengéden megcsókolta a homlokát. - Ne félts engem, jó kezekben vagyok. Mondta ki az a fiú akit talán ti az első benyomás szerint félreismerhettetek. A lány ekkor átnyújtott neki egy jókora utazótáskát. - Ebben egy heti élelem van, valamint hálózsák. A lány arcán látszódott, hogy aggódik, majd végül a fiú adott neki egy búcsú, nyugtató csókot, majd rátok nézett. - Na akkor indulhatunk?

**Koreko Rui** Vas. Május 16 2010, 14:46

A fegyverről nem tudtak meg túl sokat, úgy látszik a készítők a lehető legkevesebb információt akarták kiszivárogtatni.
*Végül is érthető, hiszen a titkolózással sakkban lehet tartani bárkit. Nem mondják el mire képes a fegyver, így mindenki valami tömegpusztító eszköznek fogja hinni. Legalábbis az eddigi tapasztalatok szerint. Tehát ameddig nem derül ki több, addig egy különleges katana vagy sai is lehet.* Gondolkozott el a kunoichi, s azt kezdte érezni, hogy Benkai csak megjátszotta magát az irodában. Mindenki egy vagány srácnak gondolja, de közben nagyon is fél az előtte álló úttól, na meg a bonyodalmaktól. Ezért persze nem hibáztathatta a vörös hajú lány, genin korában ő is félt néha a küldetésektől, s a haláltól is. Na jó, attól még most is fél egy kicsit, de ez amolyan szakmai ártalom.
- Shinobik vagyunk és mivel a Kazekage utasított, hogy védjük meg, ezt fogjuk tenni. - próbálta megnyugtatni a kissé ideges követet, bár nem a legjobb stílusában.
Szerencsére Rui felkészülten érkezett a küldetésre, mert legalább azt az egyet elárulták neki, hogy hosszú útra indulnak. A hatalmas utazótáskákat már réges-régen nem használta, csupán egy kis hátizsák volt nála, a többi szükséges dolgot mind tekercsekbe pecsételte. Közben egy kicsit emésztgette a Benkai-tól hallottakat.
- Nos, az igaz, hogy le van fektetve egy szabály, de ezt bármikor megszeghetik. Az álcázással vagy a Henge no Jutsuval simán félrevezethetnek minket. Éppen ezért résen kell lennünk egész úton. - közölte tárgyilagosan a jounin.
Egyszer csak egy lány került elő a semmiből és útjára bocsájtotta Benkai-t.
*Aha... szóval mégis van barátnője.* Vonta le az egyszerű következtetést a jelentből. Kicsit sok holmit kell majd magával cipelnie a követnek, de Ruinak volt egy olyan érzése, hogy ez is hozzátartozik a munkaköri leíráshoz. Egyet viszont kikötött magának, nem fogja más cuccait cipelni, akkor inkább otthagyják valahol út közben a felesleges dolgokat.
- Felőlem indulhatunk. - válaszolta a kunoichi.

**Yomi Yama** Vas. Május 16 2010, 19:36

Yama szép csendben maradt és nem szólt egy szót se. A követ most már kedvesebb és segítőkészebb volt, ez csak jó pont Yamanal. Mikor felbukkan a lány kicsit meglepődik. Nem is csúnya a barátnője Benkainak. Megvolt a nagy romantika meg minden, most már lehet indulni. De ekkor eszébe jut, hogy valamit otthon hagyott.
-Két percet várjatok kérlek. -szólt a többieknek és már el is rohant.
Másfél perc múlva már vissza is jött, de most rajta volt egy nagy homok sárga köpeny, ami a földig ért és egész testét takarta. Egy biccentéssel jelzi, hogy részéről mehetnek. Táska nincs is nála, mindent tekercsben van a chuunin mellény zsebeiben. Itt van egy hálózsák, csereruha, némi étel és víz és a fegyverek. Mikor eltávolodnak Benkai barátnőjétől szépen oda oson a fiú mellé.
- Helló én Yama vagyok. -mutatkozik be neki, de kezet nem nyújt, egyenlőre- Megmondanád, hogy mégis hány éves vagy? Mert nem tűnsz egy túl tapasztalt srácnak, nem sértésnek, de te is szépen odavágtad nekünk, hogy ezek fognak vigyázni rám. Szóval kölcsön kenyér vissza jár. -hangja többnyire komoly, de van benne valami megbújó játékosság is.
A követ mellett baktat és néha néha visszanéz, hogy társai hol vannak.

**Ayabito Kenzan** Vas. Május 16 2010, 22:58

A fegyverről továbbra se tudtunk meg bővebb információt, viszont Benkai mintha egy kicsit aggódott volna. Mondjuk nem is csoda. Elég nagy feladatot kapott, habár a testőrök is elég "nagyok" hozzá, hogy biztosítsák a védelmet. Benkai felvázolta a várható körülményeket, így ha valakinek hiányzott volna valami, akkor azért még visszafuthatott gyorsan. Egyedül Yomi sietett el, majd pár perc múlva megjelent homok sárga köpenyébe. Ekkor már jócskán haladtunk kifelé Sunagakure-bol. Hirtelen Benkai barátnője sietett oda hozzánk, majd aggodalmas arccal még egyszer utoljára elbúcsúzott tőle.
Kihasználva a lehetőséget Kenzan megköszörülte a torkát, majd beszélt.
-Hölgyem! ne féljen, haja szála se fog meggörbülni.- nyugtatta meg a nőt, bár inkább a profi testőr szerepét játszotta.

A kis csapat most már készen állt elhagyni a falut, amikor Yomi felzárkózott Benkai-hoz, és ismerkedni kezdett. Kenzan is megindult hogy mellettük haladjon ő is, hisz a halottak alapján, ha Benkai tényleg olyan mint amilyen volt az irodában, akkor ebből kemény szóharc lesz. *Ezt nem hagyhatom ki* gondolta magában, majd izgatottan várta a párbeszéd fejleményeit.

Konan1 Kedd Május 18 2010, 10:47

A követ és a barátnője érzelmes búcsút vettek egymástól, mintha soha többé nem látnák viszont egymást. Megvolt a romantikus csók is és már mind a négyen útnak indultak abba a faluba ahol a fegyverkészítők a tárgyalásokat szervezik. Az út jól indult el, igaz Yamának még el kellett ugrania valamiért, de az sem tartott túl sokáig. Miután megérkezett és újra csatlakozott a csapathoz, immáron Sunagakure bejáratánál voltatok. Az iratokkal minden rendben volt és már egy "sok szerencsét" kívánság után amit a kapunál dolgozóktól kaptatok, neki is vághattatok a keménynek ígérkező kalandnak. Az út folyamán a chuunin úgy gondolta, hogy elüti valamivel az időt, már ha nem tudnak normális shinobi sebességgel haladni. Ugyanis a képzett ninjáknak, sőt még a képzetleneknek is monoton lehet a lassú séta. Amikor Yama közölte a nevét Benkaial, az közömbösen ránézett, majd újra ugyanazzal a tekintettel és stílussal amit a Kage irodájában, megszólalt.
- Nem érdekel. Mondta ki a keménynek hangzó szavakat és egy kicsit megnyújtotta a lépteit, hogy Yama előtt legyen.
- Tudod, az én feladatom a tárgyalás, nem pedig a holmi "szolgákkal" beszélgetni. Ezzel a pár megnyilvánulássál újra utat tört mindenkiben az ellenszenv a fiúval szemben. Az út további része ugyan ilyen hangulatban zajlott le és Benkai csak azokra a kérdésekre válaszolt "értelmesen" amik a feladattal és felvilágosítással kapcsolatosak. A többi érdeklődő, vagy éppen ellenszenves megnyilvánulás nem érdekelte és nem is foglalkozott vele. Olyan volt mint egy igazi díva, csak éppen fiú.
Hogy merre haladtatok azt végig Benkai határozta meg, mert az ő elképzeléseiben az szerepelt, hogy Folyó országát átszelve, a tűz országán keresztül fogják megközelíteni a tárgyalás helyszínét.

//Dönthettek Smile

Szeretnétek csatlakozni a Konohi csapathoz, vagy őket elmellőzve haladjunk tovább? Mindenesetre a következő post menyen Sunagakure->Határvidékre.//

**Obake Kaito** Szer. Jan. 26 2011, 15:17

//Angyalkának Smile

//

Korán reggel felkeltem, hogy mielőtt küldetést kapnék, edzhessek egy kicsit. Egy gyors fürdés, majd reggeli után felöltöztem és magamhoz vettem a felszerelésemet. Hitogoroshi-t a tekercsében hagytam, amit eltettem a ruhám egyik zsebébe, azonban Utena-t előhívtam és a vállamra vettem. Ezután elhagyom a házunkat és elindulok kocogni a faluban.
Az utcán találkozok néhány emberrel, de a többségük shinobi. Az egyszerű, hétköznapi emberek ilyenkor még nem nagyon szoktak felkelni, kivéve ha valamilyen fontos dolguk van. A shinobi-kon kívül látok néhány idősebb asszonyt, akik valószínűleg friss élelmiszerért sietnek. Itt a sivatagban nehéz friss dolgokhoz jutni, ha későn próbálkozik az ember. Illetve a környezetünk miatt elég nehéz növényeket termeszteni. Néhány kereskedő pedig ilyenkor szokott befutni.
Miközben kocogok, kezdem érezni, hogy Utena egyre jobban nyomja a vállamat, éppen ezért megállok egy közeli árusnál és veszek tőle egy pálcika Suna Dango-t. Amíg megeszem, addig kifújom magam és pihenek egy kicsit. Majd ha újra erőre kaptam, folytatom a kocogást.

Konan1 Csüt. Jan. 27 2011, 16:53

A fiatal bábhasználó, név szerint Obake Kaito éppen a reggeli dolgait végezte, felkelt, reggelizett, majd elindult kocogni egyet még kora hajnalban. Mondhatni ez a legmegfelelőbb időpont egy kis kocogáshoz, hiszen ilyenkor még nincsen elviselhetetlen hőség, és nagyon hideg sincsen. Idős asszonyok, háziasszonyok szaladgáltak az utcán, hogy gyorsan bevásárolhassanak még mielőtt a "csúcsforgalom" elkezdődne. A reggeli utáni kis nassolás igencsak jól eshetett a fiatal Kaitonak és egy kicsit fel is frissítette őt amire talán szüksége is lehetett az elkövetkezendő időben. Ugyanis amikor éppen befejezte az evést és már az utolsó kis gombóc is eltűnt a pálcikáról, a fiú arra kapta fel a fejét, hogy egy személy jobb híján majdnem fellökte őt, de az a bizonyos illető tovább futott megállás nélkül, még csak bocsánatot sem kért. Pár másodperccel később három másik alak is követte őt ugyanolyan sebességgel. A dolog nagyon úgy tűnt mintha az előbbi "lökdösőt" követné az a három. Ez a kis kergetőcske átcsapott Sunagakure házainak a tetejére és immár mind a négyen ott futottak, egy elől, három meg hátul követte.
- Ó szegény Miu már megint mibe keveredett? Sóhajtozott mögötted erőteljesen egy öregasszony aki láthatóan ismerte az előbb elmenekülő "Miu" nevezetűt. Ezt követően az öregasszony, mintha mi sem történt volna folytatta a reggeli bevásárlást.

**Obake Kaito** Csüt. Jan. 27 2011, 22:11

A Suna Dango nagyon finom, ezért kiélvezem minden ízét. Már éppen az utolsó gombócnál tartok, amikor valaki meglök. Kicsit rosszallóan nézek az illetőre, aki észre sem vesz és tova viharzik. Rosszallóan megcsóválom a fejem, majd Utena felé nyúlok. Ekkor újabb emberek szaladnak el és üldözik azt, aki belém jött. Érdeklődve figyelem, hogy mit csinálnak, ugyanis már a házak tetején megy a "fogócska". Majd meghallom, hogy egy öregasszony valamilyen Miu-t emleget, aki már megint bajba keveredhetett.
Gyorsan magamra veszem a bábumat, majd az idős nénike után sietek. Amint elérem, a vállára teszem a kezem és jelzem neki, hogy álljon meg.
- Elnézést, asszonyom! - szólítom meg. - Ismeri azt a személyt, akit üldözőbe vettek? Érdekelne, hogy ki az.
A kérdésem után várom a választ és abban reménykedek hogy nem zavar el magától. Ha mégis megpróbálna elhessegetni, akkor nem szállok le róla és addig leszek a nyomában, amíg ki nem böki miről van szó. Nagyon érdekelne ez a Miu, vagy kicsoda.

Konan1 Pént. Jan. 28 2011, 21:10

Kaito egy érdekes megoldást választott. Ahelyett, hogy Miu segítségére sietett volna, vagy legalábbis szemmel tartotta volna, inkább az idős asszonyt kezdte el faggatni arról, hogy ki is az a Miu. Az öreg először furcsán nézett Kaitora, vagy legalábbis a hátán lévő páncélra és nem is nagyon akart válaszolni mindaddig amíg meg nem pillantotta a fejpántját. Sunagakure jelképe volt rajta ami azt jelentette, hogy a falu shinobija és ettől meg is eredt a nyelve.
- Hát tudod drágám, Miu egy utcán felnevelkedett árva. Minden idejét a falu utcáin és a kiképzőterepen tölti. Mindössze két rokonát ismerjük, de azok is meghaltak. Ha jól tudom, ha jól tudom... Itt az öregasszony megvakargatta a fejét, és látszott rajta, hogy erősen gondolkozik... - Ja igen, a dédanyja volt neki a mindene, de nem is olyan régen meghalt. Volt neki egy nagybátyja is, róla nem tudunk semmit, valószínűleg már ő is követte Miu dédanyjának a sorsát. Így szegénykém szülő nélkül nevelkedett fel és mindég bajba került miközben az utcán játszadozott.
Az öregasszony befejezte a mesélést, jobban mondva a pletykálást, de hát az öregek már csak ilyenek, ebben lelik örömük, majd továbbállt hogy bevásároljon. Innentől már csak Kaiton áll hogy mit csinál, vagy Miu után veti magát, vagy folytatja a napi edzését a hátán lévő bábújával.

**Obake Kaito** Szomb. Jan. 29 2011, 22:06

Figyelmesen hallgatom a nő szavait, közben bólogatok. Amikor befejezi, a kergetőző csapat felé nézek. Előveszem a tekercseimet, majd az ürest széttekerem. Gyorsan ráhelyezem, majd bezárom a helyére. Ezután előhívom Hitogoroshi-t, majd elrakom a tekercseket. A bábumat a hátamra veszem és Miu után eredek.
Elsődleges célom az, hogy ha elég közel érek, akkor a bábummal elgáncsolom az üldözőit. Ha ezzel megvagyok, akkor egy biztonságos helyre kísérem Miu-t.
Nem használom egyetlen fegyverét sem Hitogoroshi-nak, inkább csak a végtagjaival próbálom hatástalanítani az üldözőket.
Ha Miu nem akarna önszántából velem jönni, akkor megmutatom neki a bábum szájában lévő senbon vetőt. Remélem az majd ösztönözni fogja egy kicsit.

//Miu fiú vagy lány? Név alapján lánynak mondanám, de azért nem lenne jó le lányozni egy fiút, ha tévedek Very Happy

//

Konan1 Hétf. Jan. 31 2011, 08:06

//Mit gondolsz, szerinted véletlenül felejtettem megemlíteni a nevét? Razz

//

Az ifjú bábmester sok hasznos, vagy éppen haszontalan, hogy neki mi az vagy mi nem azt ő dönti el, jutott hozzá. Az öreg Baachan nem sajnálva az időt, minden lehetséges információt elmondott a szóban forgó Miuról. Kaito nem is tétlenkedett tovább, azonnal neki is látott a bábuinak lecseréléséhez, szépen gondosan elrakta a páncélos példányát és egy támadót vett elő, majd Miu és az üldözői után vetette magát. Legalábbis vetette volna, mert amíg ő az öregasszonnyal és a bábok csereberélgetésével volt elfoglalva, addig ők szépen lassan eltűntek a látótávolságból. Bár erre számítani lehetett, mert ha valaki bajban van akkor nem kérdezősködni kell másoktól előbb, hanem azonnal segíteni. Legalább ezt az aprócska leckét most megtanulta a fiú.
- Ne aggódj, nem lesz neki semmi baja, lassan ez a hajcihő mindennapos nála... szegénykém. Jött oda ismét melléd az öregasszony, jól megpakolt szatyrokkal a kezében amit láthatóan alig bírt cipelni. - Mellesleg fiacskám... nincs kedved egy kicsit segíteni nekem? Kérdezte az öreg miközben szemeivel a szatyrokra hívta fel a figyelmedet.
- Úgy is ott lakom a kiképzőterep közelében, mire én hazaérek, már Miu ott szokott edzeni. Mondta kedves hangon az öreg és továbbra is arra várt, hogy segítsen neki a fiú.

**Obake Kaito** Hétf. Jan. 31 2011, 16:32

Sajnos eltűnnek, mire utánuk erednék így nincs más választásom, mint hogy menjek edzeni. Azonban a nénike megzavar és megkér hogy segítsek neki.
- Nos, ami azt illeti, mást terveztem. - szólalok meg. - Viszont az édesanyám mindig azt mondja, tiszteljem az időseket és ha kell, akkor segítsek nekik. - a mellébeszélésem után elmosolyodok. - Tehát, hol vannak azok a csomagok? - kérdezem.
Ezután Hitogoroshi-t a hátamon hagyom, majd megfogom a kívánt szatyrokat és a nő után ballagok.
~ Remélem találkozhatok ezzel a Miu-val. Kíváncsi vagyok, miért kerül állandóan bajba. ~

Konan1 Pént. Feb. 04 2011, 17:27

//Bocsi a késésért ''^^ //

Miu eltűnt az üldözőivel együtt Kaito meg magára maradt az idős asszonnyal aki ki is használta az alkalmat és felkérte a fiút, hogy segítsen neki cipelni a csomagjait. Válaszként nem lehetett nemet mondani, főleg egy öregasszonynak nem, így hát a mostani edzés ejtve lett, vagy legalábbis Kaito így gondolta. Azonban rá kellett jönnie, hogy nagyot tévedett, mert a csomagok nagyon nehezek voltak amit cipelni kellett és a dolgokat még az a fránya háton lévő bábú sem könnyítette meg. Végül nagy nehezen elkísérted hazáig az idős asszonyt aki nagyon szépen megköszönte a segítségedet. Már épp fordultál volna vissza, hogy menny a mindennapos dolgodat végezni azonban hirtelen utánad szól még az öreg.
- Nézz csak oda! Mutatott az ujjával az egyik irányba, pontosabban a kiképző terep irányába ami pont a háza mellett állt. - Nézd csak, ott van Miu. Pont ahogy szokott. Minden nap, ugyanebben az időpontban ott szoktam látni. Jelentette ki, majd besétált a házába. Amikor abba az irányba néztél amerre az öreg mutatott, egy alakot láttál ott. Távol voltál még ahhoz, hogy pontosan lásd, hogyan is néz ki. De amit biztosan lehetett látni az az, hogy nem volt egyedül. Lehet, hogy az üldözői érték útól, de az is lehet, hogy teljesen független személyek tartózkodnak ott. Innentől már csak Kaiton múlik, hogy mit is fog tenni.

**Obake Kaito** Szomb. Feb. 05 2011, 09:43

Amint felveszem a csomagokat, megbánom a korábbi kijelentésemet. Nagyon rossz ötlet volt elvállalni ezt a segítséget. Kínlódva kísértem el az idős asszonyt a házához, ahol letettem a csomagjait, majd azt terveztem hogy vissza megyek edzeni. Ekkor az asszony szólt, hogy merre van Miu. Abba az irányba nézek, így megláthatom hogy társasága van. Azonnal oda sietek, azonban nem teszek semmit sem elhamarkodottan.
- Szia Miu! - köszöntöm a lányt egy hatalmas mosoly kíséretében. - Beszélhetnénk egy kicsit?
A kérdésem után leveszem a hátamról a bábumat és magam mellé fektetem. Nem akarok támadni, ezt a tartásomból is láthatja. Viszont, ha a társasága a lányt akarja bántani, akkor gyorsan be tudom vetni Hitogoroshi-t.

Konan1 Vas. Feb. 13 2011, 19:11

//Ezer és egy bocsi a nagy késésért. Most valahogy nem vagyok a legjobb formámban, de ez most megváltozik x) //

Kaito nem habozott sokáig, letette az idős asszony csomagjait, majd azonnal a kiképzőterepre rohant, hogy meglesse magának ezt a Miut akit még az utcákon bajba kerülve látott elrohanni. Alig pár pillanatba telt bele és már meg is érkezett az emlegetett helyre, nem messze Miutól, majd lassan felé sétált. A bajbajutott arcát nem igazán látta, mert háttal állt a fiúnak, pontosabban neki volt szorítva az egyik dórt hálónak és mögötte két személy állt aki lefogta, hogy ne tudjon mozogni. Amint megszólaltál, vagyis köszöntél a két nagydarab megfordult és egyenesen rád néztek, ezzel elengedve Miut. Ekkor már ő maga is megtudott fordulni és megláthattad az arcát.

Sunagakure utcái ShanaIshira_www.kepfeltoltes.hu_

A két nagydarab nem szólt semmit, csak ölbe tették a kezüket és egymás mellé álltak, ezzel is azt jelezve, "nem kellene tovább itt lenned".
- Hát amint látod, nem vagyok abban a helyzetben, hogy beszélni tudnánk... Jelentette ki a lány, kezével a két férfire mutatva akiken nem volt semmilyen jelzés, hogy Sunagakurei shinobik lennének, vagy egyéb. Mindkettőnek jól kidolgozott felső teste volt, mindezek mellett az egyik kopasz, míg a másiknak hosszabb haja van, mely épphogy a szeme mellett lóg.
Néma csend alakult ki, a kettő sem csinált semmit és Miu sem. Ez a legrosszabb pillanat az ilyen esetekben, mert nem lehet tudni, hogy támadni kellene vagy visszavonulni inkább. Azonban ezt a csendet egy erősebb szél törte meg mely a hosszú hajúnak a haját a szemébe fúja és ezzel megzavarta a látását. Ez egy tökéletes pillanatvolt a támadásra, vagy éppen a menekülésre.

//Megjegyzés: Tudom Sunagakure, homok stb, de nem igazán találtam olyan képet xP remélem ezt is megteszi//

**Obake Kaito** Hétf. Feb. 14 2011, 14:54

//Semmi baj, jelenleg én sem tudom mennyire gyakran fogok válaszolni. Kisebb káosz van itthon, így teljesen kiszámíthatatlanul tudok csak postolni Razz

//

Érdeklődve figyelem az eseményeket, így kezd egyre jobban körvonalazódni a helyzet. Nem éppen barátsági csevegés zajlik a lány és a "kísérete" között. Amint befejezi a lány a mondandóját, kinyitom Hitogoroshi száját, így aktiválom a senbon vetőjét.
- Gyere velem, Miu! - szólalok meg, közben próbálok minden ellenséges reakcióra felfigyelni. - Sunagakure egyik shinobijával álltok szemben, ha támadtok, hatalmas bajba kerültök!
Ezután várom, hogy elengedjék a lányt és távozzunk innen. Ha nem engedik, vagy megmozdulnak, akkor tüzet nyitok rájuk a bábummal, közben megpróbálom a lány elé irányítani, így fedezni őt.

//Nem számít hogy hol van, a lényeg hogy látom hogy néz ki Miu Smile

//

Konan1 Csüt. Feb. 17 2011, 18:35

Kaito hiába szólította fel a két személyt a távozásra, azok nem tágítottak Miutól még akkor sem amikor Hitogoroshi szájában jól láthatóan megjelentek a senbonok. Nagyon az sem hatotta meg őket, hogy Sunagakure shinobiának nevezte magát, sőt egyenesen azon a mondaton elmosolyodtak. Talán meg sem fordult a fiú fejében, hogy azok a férfiak is azok, vagy ami rosszabb talán valamilyen büntetés végrehajtó csapathoz tartoznak. Elvégre az öreg baachan is elmondta, hogy a lány állandóan bajba keveredik. A felállás mit sem változott, a levegőben érezni lehetett a feszültséget ahogyan Miu elmosolyodott a kialakult helyzeten. Kezét a szájához kapta, hogy eltakarja a megjelent kósza mosolyát és ekkor az egyik nagyobb darab, a kopasz támadásba lendült. Egészen pontosan Kaitot támadta meg, mert útban volt. Szerencsére a fiú idejében tudott reagálni és ki tudta lőni a senbonokat amelyek célba is találtak. Vagy tíz darab állt ki a kopasz testéből, de az nem állt meg, egy határozott ütéssel eltalálta a fiút aki hátraesett. Ekkor már Miu nem bírta tovább türtőztetni magát és hatalmas nevetésbe tört ki. Nevetése közbe két nagyobb pukkanás után a két nagyobb darab férfiból két ócska bábú változott akiket láthatóan Miu irányított.
- Nem gondoltam volna, hogy idáig elmész. Mondta még mindég nevetve. - Sajnálom, hogy megsebezlek. Mondta barátságos arckifejezéssel.

**Obake Kaito** Pént. Feb. 18 2011, 21:00

Sajnos nem sikerül a kívánt hatást elérnem és a fickók nem tágítanak. A kopasz nem hezitált túl sokáig, azonnal rám rontott, mire én kilőttem rá néhány senbon-t. Azonban ez nem állította meg és egy ütéssel a földre küldött.
Ezután Miu nevetni kezdett, ami teljesen össze zavart. Amikor pukkanások kíséretében a fickók átalakultak bábuvá, teljesen kétségbe estem. A lány átvert.
- Ö, izé. - szólalok meg. - Te is bábhasználó vagy? - kérdezem.
Ekkor nagyon gyorsan talpra szökkenek és várom mi fog történni. Csak remélem, hogy nem kell megküzdenem vele, ugyanis én még csak Hitogoroshi-t tudom használni. Esetleg, ha sikerülne időt nyernem, akkor átválthatnék Utena-ra és megvédeném magam.
Azonban még most csak várok mi fog kisülni a dologból. Ha támad, akkor megpróbálok kitérni, illetve Hitogoroshi-val ellentámadni.

Konan1 Hétf. Feb. 21 2011, 19:18

Nagy nevetése közepette a lány előkapott egy tekercset melyet a földön nyitott szét, majd arra rácsapva tenyerét, mindkét bábúját eltüntette. Miután a két zavaró tényező eltűnt, Kaitonak sem volt oka tovább arra, hogy harcra kész állapotban legyen, hisz a lány is Sunagakure geninje, mi értelme lenne neki rátámadni egy másik, saját falujabeli geninre? A szél ekkor gyengéden feltámadt és a területen játszadozott a homokkal mely néha néha saját magát kergette és úgy tűnhetett mintha egy aprócska forgószél alakult volna ki. Miu persze ezt a különös jelenséget tágra nyílt pupillákkal nézte és nem győzte csodálni azt.
- Mi a neved? Kérdezte a lány, ahogyan egy pillanatra elvette a szemét a jelenségről, hogy a vele szemben álló fiút felmérje, de ez tényleg csak egy pillanat volt és utána rögtön visszaragasztotta a szemét a bolondos szélre. Még egy kis ideig nézte a jelenséget, de mint minden, ez sem tartott örökké. Amint a szél elült, úgy a lány szája is mozgásnak eredt.
- Tudod, utálom a bábokat és utálok bábmester lenni és utálom mindazokat akik bábokat használnak. Mindazok akik lesből támadnak, egy hamis testtel azok nem méltóak arra, hogy shinobinak hívják magukat. Közölte veled lehajtott fejjel a lány, ahogyan hirtelen felkapta a fejét és teljesen elpirult. -De de de de de ... ezt most miért... Nem dadogta tovább a lány, de így is érten lehetett azt amit mondani kart. "...miért mondtam én mindezt el neked". Hangzott volna tovább a mondat, ha befejezte volna, de helyette inkább egy hatalmasat rugaszkodott és elsietett a helyszínről.

**Obake Kaito** Szer. Feb. 23 2011, 17:14

Amint a lány szétnyitja a tekercseit, megijedek. Arra számítok hogy újabb bábuk fognak előkerülni, de szerencsémre nem így történt. A lány bezárta őket, majd megkérdezi hogy hívnak.
- Obake Kaito a nevem! - válaszolok.
Ezután egy érdekes dolgot mond nekem. Teljesen megdöbbenek a hallottakon. Csak állok ott és nézem őt és próbálom össze szedni magam. Majd úgy tűnik hogy zavarba jön. Hebeg valamit, amit csak nehezen tudok megérteni, de végül rájövök mit akar. Azonban túl későn veszem észre a szándékát és eltűnik.
Először utána akarok menni, de inkább úgy döntök maradok. Ha valóban utálja a bábhasználókat, akkor nem lenne jó, ha magamra haragítanám. Így hát tanácstalanul körbe nézek, majd tovább megyek az utcán. Nincs semmilyen elképzelésem hova tartok, csak megyek az orrom után.

Konan1 Vas. Feb. 27 2011, 14:18

//Bocsi, kicsit gyér ''^^ nem volt valami sok ihlet //

A fiút érdekesen faképnél hagyta a lány. Még csak azt sem lehet mondani, hogy Kaito valami rosszat szólt volna, hisz csak a nevét árulta el. Talán az egészről a bábui tehetnek amit állandóan a hátán hord, hogy mindég kéznél legyen, de azt már észrevehette a fiú, hogy ez a tény nem csak Miut zavarja, hanem sok más embert is a faluban. Az még hagyján, hogy jól képzett shinobik szaladgálnak egész nap fel s alá, de egy "csőre-töltött fegyverrel" rohangáljon valaki, az bizony egy kicsit idegesítő lehetett.
Kaito mindezek után magatehetetlenül kószált és rótta az utcákat, mintha valami értelmet keresett volna a mai napnak, ami lehet hogy ebben a pillanatban el is érkezett egy férfi személyében.
- Obake Kaito igaz? Kérdezte a férfi, majd miután a fiú helyeslően bólintott, folytatta. - Kazekage-sama vár téged az irodájába. Küldetése van számodra. További részleteket majd ott kapsz. Mondta az idegen, majd egy szempillantás alatt némi füst kíséretében eltűnt a fiú orra elől. A nap már lassan nyugovóra járt, de a parancs az parancs, el kell menni a Kazekagehoz.

Ajánlott tartalom

Sunagakure utcái

Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái

Re: Sunagakure utcái