Sunagakure utcái

Céltalanul kóborolok az utcákon és próbálok rájönni Miu bajára. Nem tudom miért nem szereti a bábhasználókat. Ha ő nem szeret az lenni, akkor miért nem vált? Egyszerűen nem tudom felfogni a dolgokat. Azonban nem tudok túl sokáig elmélkedni, ugyanis nemsokára egy shinobi-ba ütközök, aki közli velem, hogy menjek a Kazekage elé, mert egy feladata van a számomra.
Gyorsan előveszem Hitogoroshi tekercsét majd elraktározom. Ezután futásnak eredek, nem akarom megváratni Kazekage sama-t. Nagyon izgatott vagyok a dolog miatt. Vajon milyen feladatot szeretne rám bízni?

Mire jó ez az egész. Nem értem egyszerűen nem fér a fejembe.
Gondolkodok épp valamint miközben az utcán sétálok. Ruhám mint mindig a fekete felső és a fehér felső. illetve a nadrág. Néha a színek változhatnak. De a fehér és a fekete a domináns szín az én világomban és lelkemben. Felső nyakrésze takarja arcom és csak annak egy része ami látszik.
Hm legegyszerűbb meg oldás ilyen esetben talán a halál. Hát persze milyen buta vagyok. De ha hogy kellene elintézni a támadót.
Hm ha lehet chakrát juttatni sajátomból másnak. Akkor vajon azt lehet ölésre is használni? Milyen is lenne az amikor belsőszervei sérülnek egyetlen érintéstől. Félelmetes de vonzó.
Gondolatok kavarognak bennem. Morbid tán sötét amit a ruha takarásában egy önkéntelen mosoly vált fel. Ahogy hirtelen változnak a gondolataim. Terelődve más témára.
Lehet ma is el kellene mennem meg nézni, hogy mit csinál. De gyakorolni sem ártana. Na jó talán egy mondóka segít eldönteni.
Egy mondókát dúdolva halkan lépdelek tovább az utcán. hátha végre a végére érek a versikének. Vagy képes leszek eldönteni hogyan tovább.

Az idő kellemes ma. Nincs túl meleg, és ennek nagyon örültem. Gondoltam, hogy kiélvezem és elindultam sétálni. A széles nyüzsgő utcákon sétálgattam. Szeretem ha sok ember van a közelembe. Kellemes érzés nézni a sok embert akik különböző dolgok miatt sürögnek az utcán. Néha jól esik megállni és pihenni ebben a rohanó világban. Bár ennek a dolognak kevesen látják a szépségét, én mégis tudom élvezni azt, hogy csak sétálok, és nem csinálok semmi mást. Nem aggódok, hogy mi lesz ezután. Csupán figyelem az embereket, és ez az amit én szeretek. Hamarosan kiérek egy kisebb utcába ahol csak néhány ember van. Hirtelen meglátok valakit. Tsuki az. Nem is tudom, hogy mikor találkoztunk már utoljára. Azt hiszem, hogy a legutóbbi edzés óta nem találkoztunk. Ott sétált előttem. Nem nézett hátra így nem vehetett észre. Jó alkalom volt, hogy meglepetésből támadjak. Közel mentem hozzá, és megfogtam a fenekét. Bár elég perverz dolog, de én így szeretek köszönni, bár nem tudom, hogy ő erre, hogy fog reagálni mert ilyent még vele nem nagyon csináltam, és most is csak úgy jött ez a mozdultat. Mintha a kezem magától mozdult volna, de nem bánom.
-Szia Tsuki-chan! Hogy vagy?- köszöntem neki, és közben mosolyogtam rá.

Hogy a jó *** jutott eszembe pár nem túl szép gondolat amikor éreztem, hogy valaki letapizott. Ha most lenne nálam egy kunai legalább.
Szerencséje van a túlságosan is vakmerő egyének. Csak kezét tudom elkapni és csuklónál meg szorítani. Majd már ösztönösen ütnék is. De
felemás szemeim tágra nyílnak.
- Te vagy az a vakmerő.
Magamban elkönyvelem, hogy a sors lehet még tartogat pár ilyen kellemetlen meglepetést Bakin formájában. Nem az volt ellenemre, hogy hozzám ért. Az nem tetszett ahogyan az tette. Le engedem kezem és elengedem kezét.
Majd ki nyújtom ujjam és hangosan felkacagok közben egy rövid mondatot vagy szavacskát kiejtve.
- ERROOO CHANNNNN. Wíííííííííííííí.

Egy kicsit megrémültem mikor elkapta a kezemet, és az ökle az arcom fele suhant, de mikor észrevette, hogy én vagyok akkor a keze hirtelen megállt. Bár a maszk rajta volt, de láttam rajta, hogy nem volt ellenére amit csináltam. Sőt mintha még tetszett is volna neki. Nekem nem nagyon tetszett Tsukiban, hogy azt a maszkot hordja és ezzel eltakarja az arcát, és az érzéseit egyszerre. Közel hajoltam hozzá. Olyan közel, hogy éreztem a leheletét az arcomon.
-Mi lenne ha átjönnél hozzánk? Egész nap senki nem lesz otthon, és már úgyis rég voltunk együtt.- mondtam, és meg sem vártam a válaszát már megfogtam a kezét, és szép lassan elindultam vele.

Én nem tudom, hogy meg merjem. De úgy is mindegy ha már annyiszor voltunk kettesben. Ez se lesz most másmilyen.
- Jó Izé rendben menyünk.
De a válaszom se várta meg. Én csak sejtelmesen elmosolyodtam ami nem látszott a ruha takarása miatt. A mosoly lehetne akár vészjósló rideg is. De ott lappang benne a kedvesség. Tekintettel párosítva akár enyém vagy most véged. De akár vigyáz rám mert én törékeny vagyok, kifejezést is kilehetne olvasni.
Nem tudtam hova megyünk pontosan. Csak most jutott eszembe, hogy soha nem voltam még Bakin szobájában. Házukat már láttam és tudom hol van. De ami új érzéssel töltött el az volt, hogy végre meg láthatom milyen a szobája. Amire már kíváncsi voltam régóta.

Tsuki elmesélte, hogy arra vágyik, hogy egyszer eljusson más tájakra ahol minden zöld, és nincs ilyen nagy meleg. Érdekesen hangzik. Kicsit fura, hogy nem terít be mindet a homok, de rendkívül gyönyörű lehet. Ekkor magamban megfogadtam, hogy mindenféleképpen el fogom vinni őt egy ilyen helyre. Kiléptünk a lakás ajtaján, és én megfogtam a lány kezét, és ha ő nem rántja el a kezét akkor így sétálunk majd az utcán.
-Tudok egy jó ruha boltot a környéken. Ha benne vagy akkor menjünk oda először.- Mondtam, és ha ő is beleegyezik akkor oda megyünk. Tényleg nem volt messze, csak három saroknyira. Mikor odaérünk egy elég széles boltot pillantunk meg. Kirakatában próbabábuk vannak, és rengeteg különféle ruhába vannak öltöztetve. Bemegyünk, és rögtön egy eladó pattan oda hozzánk aki kérdezgetni kezd minket.
-Hát neki kéne valami új ruha.- Mondtam, és közben Tsukira mutattam Az eladó rögtön végignézett rajta, majd faggatni kezdte őt, hogy mégis milyen fajta ruhára gondolt.

Nem húzódok el de amint a boltba lépünk én elengedem a kezét. Tudja amit tudnia kell Bakin. Talán meg érti, hogy ilyen vagyok.
Csak a ruhákat nézem. Igyekszem valami jót választani ami illik hozzám. Nem szolok semmit egyenlőre. Csak nézelődök és válogatok. Van néhány szép darab de egyik se olyan amit én szeretek. Hasonlót szerettem volna mint amilyen volt.
- Fehér legyen csuklóknál bővebb újakkal, a térdemig érjen. Lehet ne legyen rajta minta semijen jelkép. Nem szeretem ha szűk.
Sorolom igényeim miközben tovább válogatok a ruhák közt.
- Az igazi valami hasonló lenne.
Fel mutatok egy ruhát ami kicsit hasonlít arra amit körül írtam.

A boltba az eladó rögtön letámad minket, és kérdésekkel kezd bombázni. Tsuki elmondja, hogy milyen ruhára gondolt. Az eladó nagyot nézett, és a fejét vakargatja hisz nem sok ilyen ruha van. Én csak mosolyogtam ezen, de az eladó hamarosan feltűnt egy olyan ruhával mint amilyenre Tsuki gondolt. Odaadta neki, és megmutatta, hogy hol vannak a próbafülkék. Tsukival odamegyünk, és megvárom míg felpróbálja a ruhát.
-És ezután hova menjünk?- kérdeztem miközben Tsuki még öltözködött.

- Oda ahova menni akarok nem mehetek. De egy kis zöldet most értékelni tudnák. Vagy egy valamire való fegyver boltot ahol válogathatok.
Soroltam miközben fel vettem a ruhát. A függönyt pedig félre húztam. Ki sétáltam a fülkéből. Elégedett voltam ez látszót rajtam.
- Meg felel. Öhh és talán legközelebb is ide fogok jönni.
Tudom, hogy nézek ki a ruhában ezért nem is billegek egy tükör előtt sem. Nem is érdekel igazán, hogy hogy áll. Nekem tetszik és kész. Aki meg bele mer kötni annak pedig az orra fog vérezni az öklömtől.
- Tudod mit menjünk először a fegyver boltba úgy is van néhány dolog amit meg akarok nézni.

( Bocsi csak régen jött válasz. Szeretnék mással is postolni. )


Az út a boltig részemről némán telt. Amugy se vagyok az a beszédes fajta általában. De úgy gondoltam, hogy Bakinal már ismerjük egymást annyira, hogy puszta félszavakból is tudjuk a másik mire gondol. Mindenképp akartam valami új játékszert. Ha sok haszna nincs is csak legyen szép. De ha lehet az a játékszer inkább legyen valami veszélyes dolog. Amit egy pár jutsunál hasznosítani is lehet akár.
Azonnal a bolt felé siettem amint megláttam a nagy felíratott. kézen fogva magam után húztam Bakint. Már bent is voltunk a boltban.
Szinte majd elájultam a sok kincstől amit megláttam. Kunaiok és szebbnél szebb kardok. Mintha csak nekem találták volna ki ezt a helyet.
- Szerinted?
Kérdeztem Bakint miközben komoly arc kifejezéssel méregetem egy hatalmas pengét majd elmosolyodtam.
- Túl nagy nekem. Valami szebbel és jobb. Ami kicsi és praktikus.
Tovább válogattam a pengék közt és probáltam mindent szakértő szemekkel felmérni. Bakin nagy segítségvolt néha már szinte telibe trafálta az elképzelésem. Mikor egy apró pengét hozott. Nagyobb volt valamivel egy kunainál. Egy Tantott tartott a kezében.
- Pont ilyet képzeltem elköszönöm.
Jutalom ként meg simítottam az arcán. Eltettem a fegyvert és kifizettem az érte járó összeget.
- Kösz a segítséget. De tudod tegnap nem mentem haza. Idejelenne valami élet jelet adnom magamról De tudod mit kísérj haza.
Megint csak kézen fogtam Bakint és vezetni kezdtem. Most hirtelen a személyiségem a kedvem ilyen volt. Nem volt morbid vad vágy. Nem volt a jeges érzelem mentességnek nyoma sem. Átlagos korombelinek tűntem csak kissé furcsa ruhában még furcsább külsővel. Majd nem egy órás séta alatt. néha probáltam beszélgetést kezdeményezni. Több kevesebb sikerrel. Nem igazán volt benne tapasztalatom. már mint ami a beszélgetéseket illeti. De Bakin ezt biztos elnézi nekem. Tudja milyen vagyok és sejti, hogy nagyjából mit gondolok róla. De nemrég amúgy is elmondtam neki valódi érzelmeim így nem is igazán zavartatom magam.
- Megérkeztünk itt lakok. Abban a házban ott.
Még meg is mutattam neki, hogy hol és melyik ablak az enyém.
- Ha jó leszel talán egyszer meg engedem, hogy megnézd a szobám.
Lehúztam a maszkot és adtam egy puszit az arcára majd be szaladtam a lakásba és hangosan újságolni kezdtem, hogy mit vettem magamnak.

Miközben az utcákat járva keresem a cicát rádión üzen a sensei és jutalmat ígér annak aki megtalálja a macskát. Mivel a kajálás közben mondta gondoltam biztos kaját kapunk, az meg engem annyira nem érdekel, viszont a cica jobban izgat.
~Vajon hol lehet szegény elveszett cicus~
gondoltam magamban.
-CÍÍÍÍC CIC CIC CÍÍÍÍÍC-
Mondtam kissé hangosan hogy távolabról is lehessen hallani.
~egy macska mi után megy...? ...hal...~
gondoltam és utána kerestem gyorsan egy boltot ahol vehetek halat.

Miután elkezdjük a keresést, hamarosan meghalljuk a Sensei-t. Jutalmat ad annak aki hamarabb megtalálja a macsekot. A hangjából könnyedén rájövök, hogy éppen eszik. Úgy néz ki, ez a feladat csak ránk vár, ő meg majd pihizik. Nem baj, így legalább bizonyíthatom a tudásomat és a csapatszellememet is!
- Azt javasolom nézzünk meg minden árust, ahol kapható hal. Hátha egy olyan helyen van.
Ezután elindulok a legközelebbi árushoz ahol hal kapható. Nem hiszem hogy túl sok halárus van a környéken, ugyanis a mi éghajlatunk nem éppen kedvező nekik. Legalábbis szerintem.

//Elnézést, ez gyenge lett //

-Na nézzünk körül-
Mondtam amikor oda értünk a halárushoz. Nézelődtünk Kaitoval egy darabig de semmit nem találtunk.
-Hát itt aztán nincs-
Mondtam kissé csalódottan, és ekkor megszólalt a hal árus hogy legalább vegyünk valamit.
~Minek vegyek én halat?..... Jaj de buta vagyok ha vennék halat akkor azzal magamhoz tudom csalogatni szegény cicát~
-Uram szeretnék venni valami olyan halat aminek jó erős szaga van.-
mondtam a halárusnak és aztán ránéztem Kaitora és ezt mondtam neki.
-Vegyek neked is? a macskák szeretik a halat és nekik ösztön a kaja után menni -
Mosolyogtam rá és vártam a válaszára.



Bocsesz ez most témán kívül. elkell mennem 1 hétre mert korházba vonulok (Howaide Hanakaben is) nyugi nem komoly csak gerinc ferdülésem van és ezért valami speciális tornát kell végeznem de ez most nem fontos. szóval csak azt akarom mondani hogy most 1 hét mulva tudok csak postolni :S mégegyszer bocsi és viszlát 1 hét mulva

Amikor megérkezünk azonnal nekilátunk a keresésnek, azonban a kedvencet nem találjuk sehol. Az árus viszont hallal kínál minket. Mivel nem akarom ilyesmire költeni a pénzem, inkább kihagyom a vásárlást. Amikor meghallom, mit szeretne venni a társam, elmosolyodok. Szegény nem tudja még mire vállalkozott. Miután felém fordul és megkérdezi, hogy vegyen-e nekem is egyet, jelzem neki, hogy nem kérek. Amint kiérünk, mosolyogva ránézek és megszólalok:
- Nem vagyok biztos ebben, de azt hiszem nem volt a legjobb dolog halat venned! Ebben az időben hamar romlásnak fog indulni és elég kellemetlen szagod lesz tőle.
Ezután elindulok és folytatom tovább a keresgélést. Ezúttal a kisebb utcákat vizsgálom meg, illetve a sikátorokat és a kukákat. Hátha valamelyik kukában lapul a drága.

//Semmi baj Konan, én azt sem tudtam hogy rád várunk -.- Mondjuk már kezdtem felhagyni az oldal látogatásával, mivel egy karim kivételével mind toporog //

Hagumi hal vásárlása nem volt annyira rossz ötlet, mivel a környék összes macskája a nyomunkba szegődött. Ezzel nem lett volna különösebb bajom, viszont én is büdös lettem, így még a legyek és más bogarak is szállni kezdtek. Az, amikor meghallom, hogy Susano megtalálta a célpontot örömmel tölt el, mivel így hamarosan mehetek fürödni.
Azonnal oda sietünk ahova a srác mondja, majd mosolyogva figyelem a harci helyzetet. A kérdésére nem válaszolok semmit, csak a célpontot figyelem. Úgy tűnik itt kamatoztathatom a tudásomat. Amikor a társam felteszi a kérdését, bólintok egyet, majd előveszem Utena tekercsét és megidézem a bábut.
- Álljatok készenlétben! Kilövöm a bábu bal kezét és megragadom vele az állatot, majd ide húzom hozzánk. Ha esetleg elugrana, akkor abba az irányba irányítom Utena-t ahova esik és szétnyitom a testét, majd elfogom. Legyetek résen, nehogy megvicceljen minket, vagy nehogy rosszul számoljam ki az esését. Tehát, ha nem a bábuba esne, akkor próbáljátok elkapni! - mondom határozottan a tervemet, majd nekilátok a megvalósításának.


//Remélem nem gond, hogy hamarabb írtam, mint Hagumi! Ha mégis baj, akkor Konan törölje nyugodtan és írok én utoljára //

//// :S Bocsika hogy nem tudtam írni csak ahogy már előre jeleztem kori-ban voltam és nem volt rá lehetőségem..... Szerencsétlenségemre mikor haza értem kiderült már nincs netem O.o szóval magyom ritkán tudok írni..... bocsesz..... (de most akkor mivan? írjak most vagy várjak a következőre????/////

Elégedetten nézem azt, ahogy a kéz repül a macska felé, de amikor megáll, teljesen elsápadok. Vajon mit csinálhattam rosszul? Hirtelen Utena keze önálló életre kel. Szerencsére csak a Sensei az, aki megdorgál kicsit az ötletemért, majd új instrukciókkal lát el minket. A feladatunk nagyon egyszerűnek tűnik, fel kell másznunk az oszlopra, de a kezeinket nem használhatjuk.
- Egyesével próbálkozzunk, nehogy leugorjon és elszaladjon! - szólalok meg.
Ezután odalépek az oszlophoz és becsukom a szemem. Pár pillanatig koncentrálok, majd a chakrámat a lábamba koncentrálom. Utena szinte azonnal a földre esik, majd elindulok felfelé az oszlopon. Pár lépés után azonban vissza csúszok, így átadom a helyem.
Ha a többiek is belemennek, akkor felváltva próbálkozunk, addig, amíg valaki meg nem szerzi az állatkát.

//A mesélőre bízom, hogy ki jut fel először a tetejére //

//Mivel kimaradtam hátrébról kezdem//

Miután megvettem a halat, én és kaito elindultunk keresgélni a cicust.
Párperc után a hal annyi macskát hozott magával hogy kezdtem kissé félni... Ekkor meg szólal susano hogy meg van a célpont. Meg adta a helyet hogy hol van és mi oda mentünk.
~ouuuh... Pedig halat is vettem~
Gondoltam magamban mikor egy macska kikapta a kezemből a halat.
-Héé... Báár így is megfogott a szaga... Vigyed!!!-
Mondtam és ekkor láttam meg susanot, de sokáig nem kötött le, mert kaito megidézett valamit aminek egy része kilövelt a magasba. Ekkor vettem észre hogy azt a macskát célozta meg amelyiket épp kerestünk.
De épp mikor eltalálná, meg áll és el kezd össze vissza mozogni. Ekkor megjelenik a sensei és azt mondja hogy kéznélkül másszunk fel a cicához.
Kaito azonnal nekifut de pár lépés és vissza zuhan.
-Na most én...-
Mondanám de megcsapja az orromat a saját bűzöm.
~fúúh... Ez én vagyok? Úrísten.
Gyorsan végeznem kell hogy le fürödhessek!~
-... Jövök...-
Azzal oda megyek az oszlophoz ráteszem az egyik lábam és elkezdem öszpontosítani a chakrám.
Egy fél percig méregetem hogy hogyan is kéne ezt csinálni. Amikor úgy érzem megvan sebesen fölkapom a másik lábam és ahogy csak tudok szálguldok fel.........

//Telóról nehéz írni//