Sunagakure kórháza

**Shikoku Naoki** Szer. Márc. 31 2010, 19:04

A kórház a falu közepén található a kazekage irodája mellett. Itt ápolják a sérülteket a medikus ninja-k.

**Huramino Saito** Hétf. Jún. 20 2011, 22:36

//Az előzmények megtalálhatóak a >>Fumiyuubo erdőségben<<//

Egyszer csak erőtlenül eldűltem a farengetegben, ahogyan a menyétek azonnal alám vetették magukat és én elmerültem a puha bundájukban. Nem értettem miért estem össze, elvégre csak a lelkem halt meg majdnem, a testemnek nem szabadna baja lennie. Nemsokkal azután kinyitottam a szemeimet és egy ismerős mennyezetet pillantottam meg, amitől a hideg is kirázott, főleg azok után, hogy Undertakerrel a közönséges szociopata boncmester ninjával hozott össze a sors. A fejemet szinte azonnal felkaptam, körülnéztem és csak reménykedtem abban, hogy még nem hallott arról, hogy itt tanyázok. Nagy forgolódásomban, egy kar ölelt át és nedvesítette össze azt a takarót, mely a testemet tartotta valamennyire melegen.
- Anya... Mégis mi a fene folyik itt? Kérdeztem rá a lényegre és a választ szinte azonnal meg is kaptam. - Azt hittem meghaltál! A katasztrófa óta eltűntél és Temari-san hozott be a kórházba, rá három nappal! Nem mondta el, hol talált rád, de olyan rossza állapotban voltál, hogy azt hittem elveszítelek és sohasem ébredsz már fel. Két hétig vártam rá, hogy újra lássam ahogyan megmozdulsz. Ekkor a szemeim hirtelen elkerekedtek és önkénytelenül is ki akadtam ezen a két hetes "szundimon". *Eheheh... ezek szerint Undertaker már biztos hallotta hogy itt vagyok...* Gondoltam végig egy lehangolt arckifejezéssel, majd ismét az édesanyámra néztem. - Most már minden rendben. Egy olyan helyen voltam, ahol a gondomat viselték és tisztelettel bántak velem... De várjunk csak...- Váltottam hirtelen témát. - Ha két hétig KO voltam, akkor mégis mi a francot ettem? Kérdeztem értetlenkedve, majd a jobb karomra néztem, ahol láttam bekötve az infúziót és ezt látva teljesen elfehéredtem. - Wáááááááhááá! Vedd ki, vedd kii! Vedd már ki!! Kiabáltam össze vissza, hisz tudni kell rólam, hogy szembeszállok akár a világvégével is, de a tűkkel... velük soha. Mindég is éreztem, hogy egyszer egy ilyen kis "drágaság" fogja a vesztemet okozni.

Uzumaki Kushina Kedd Jún. 21 2011, 10:40

Sunagakure kórháza Hot_Maid_by_Andes_Sudo

- Mmmmhhh, grrrr… Hogy mégis kicsoda vegyen mit ki és honnan? – hallatszott valahonnan egy mély, enyhén erotikus dorombolás a sötétben. Olááá, sötét? oO Nodehiszen világos van! Nem baj, a szexii, szaftos részletek a sötét sikátorokban és sarkokban történnek, ahol… (18).
És igazándiból ez a… gr… „nőszemély” nem is a misztikus sötétségből poppan ki, mint nyuszi a kalapból.
A szél meglebbentette a fehér, enyhén áttetsző függönyt, betessékelve egy kis meleg, de friss levegőt, valamint egy párkányon ülő lányt. Nem, nem lány! Ő egy… ő egy… hátizééé. Olyan nőstényszerű valami, áh, igen: nőstényállat, grrraaah.
A cuki kis meido-ruha (igen, az a kis, incuri-pincuri anyag valami, amit szoknyarésznek csúfolnak) ártatlanul meglebbent a lágy szellőben, alóla pedig egy kis aranyos, csipkés harisnyatartó és női alsónemű (általános körökben bugyiként definiált) részletek villantak ki. (És nem, hölgyeim és uraim, ez nem látványpornó. Mégis hová szalad a fantáziád?! Én csak közvetítek. Mellékhatások esetén keresse kezelő medikus ninjáját, blablablaaa. Blah.)
- Üdv, minna-samaaa! – magas, kislányos, plusz végtelenül naiv hangon próbálta becsábítani világéletében a hímegyedeket… a… őőő… szirén… köhm… barlangjába. Látod, már megint rosszra gondolsz! – A nevem Atsui-chan. Ugye tudod, hogy mit jelent…? – kérdezte ismét dorombolva, immár Saito-hoz fordulva, fel-, és leugrándozó szemöldökkísérettel.
Pár cicásan modelles lépéssel – valójában úgy, mint egy vadász, aki a prédáját járja körül – máris ott termett a kiszemelt fekvő betegre pillantott.
- Jajj, te szegény kis cukorfalat! – drámai sóhajtás. – Ne aggódj, szííívem, majd én segítek, hogy jobban legyél.
Az ígéretét betartva: a fiú lábfejétől a mutató- és középső ujja elkezdett szaladni fölfelé, majd pedig a karján állapodott meg, pontosabban ott, ahol az infúzió bemenetele volt. Öhm… XD
Gyengéden kihúzta a fiú karjából a tűs részt, miközben személyes aurájába behajolva segítette fel egy kicsit jobban. Pontosítok: baljával megragadta a fiú felsőjének az anyagát és szépen felhúzta, de olyannyira, hogy az arcuk csupán pár centire volt egymástól.
Majd pedig – még mindig tartva ezt a kompromittáló pózt – elővett egy díszes végű, Kage-pecséttel ellátott tekercset a combfixéből, majd pedig a fiú orra alá nyomta.
A tekercs első látásra egyszerűnek tűnhet, de amint megnézi az ember a szélét (amely tipikus „nemzeti” színekben pompázott), plusz a Kage-pecsétet, amely nem is csak az a mindennapi volt, hanem még az ország Lordjáéval is ki volt egészítve. Hááát, érdekes kisolvasmánynak minősül – viszont az biztos, hogy nem valami 18-as karikás szösszenetet kaptál. Majd talán legközelebb…
- Olvasd csak el szépen, cukornyamm. Én leszek ma a kísérőbizottság – hatalmas vigyor –, tartsd magad szerencsésnek!
Ismét beledorombolt a fiú fülébe, majd pedig kicsit hátrébb húzódott.

//Bocsi, nagy lett a kép. Nem tudtam mit csinálni vele :S.//

**Huramino Saito** Kedd Jún. 21 2011, 13:34

Kiakadva hadonásztam az ágyban ülve, mert a halálomat okozó, -vagy éppen túlélésemet?- infúzió még mindég a karomban volt. Anyám egyből kirohant a szobából, hogy szóljon egy orvosnak, na nem azért, hogy még több fecskendőt felhasználva benyugtatózzanak, legalábbis remélem hogy nem. A szoba üres volt, de a kapálózásomnak hála, szinte az egész teret kitöltöttem, amikor hirtelen abbahagytam a rúgkapálást. Lágy szellő csapott át huzatként a szobán, ahol voltam, majd egy nő pattant be kirívó ruházatban. Szemeim legelőször az arcát pillantották meg, melyről egy pillanatra Temari jutott eszembe, még én sem tudtam miért, majd szépen haladt tovább lefelé a tekintetem. A kebleinél egy kicsit fennakadtam és még az orrom vére is csurogni kezdett, miközben bamba vörös fejjel élveztem a látványt. A szemeim nem érték be ennyivel, többet akartak látni abból ami eléjük tárult és ezért még lejjebb kúsztak a nő testén, megakadva a fellibbenő rövid szoknyán. - Arigatou Kami-sama! Mondtam ki halkan, ahogyan fejem felrobbant és amolyan fekete füst szivárgott belőle, miközben én alább csúsztam az ágyon. A látvány akár újabb két hétre kómába verhetett volna, de az ujjainak tapintása, ahogyan azt végighúzta az egész testemen, újra visszaráncigált az állom világból, de amikor kinyitottam a szemem, már túlságosan is közel volt hozzám, hogy bármit is tegyek és a kis barátom, mely már jó ideje némán pihengetett, újra életre kelt, hogy szolgálatot tegyen a frontvonalon, mint álló közkatona. Egy pillanatra zavarba jöttem, jobban mondva még jobban zavarba jöttem, mint eddig voltam. Kezeimet azonnal a "szemem fénye" felé tettem és próbáltam visszatessékelni az álomvilágba, de nem igazán sikerült.
*Ehhh... ez a nő biztos nem orvos és nem azért jött, hogy kiszedje az infúziót. Valami más oka lehetett, hogy ilyen cselédlány ruhában jelent meg... örömömre.* Már éppen azon tanakodtam, hogy el kellene jegyezni ezt a nőstényállatot, hogy mindörökké szolgálhasson, amikor egy tekercset vett elő ami elég fontosnak tűnt, majd át is adta nekem és közölte, hogy ő lesz a kísérőm. Fontossága ellenére a tekercset letettem az ágyam melletti kis asztalkára, majd a kezeimet bedugva a takaró alá, gyorsan elmutogattam pár pecsétet. *Mééég, nekem kell mééég!* Egy kicsit megbolondulva a történtektől, a fuuton elememhez fordultam segítségül, majd egy kisebb szellőt idézve, a nő szoknyáját fellibbentettem, miközben ő rajtam volt. - Vehehe... Saito vagyok, mondtam máár? Vehehe... perverz nevetésemet már nem bírtam tovább visszafogni és legszívesebben belemarkoltam volna a nőbe, de ennek a vágyamnak még valahogy ellen tudtam állni. Úgy éreztem, a pokolból kiindulva egyenesen a mennyországba lyukadtam ki egy angyal társaságában.
Kellett vagy öt perc mire tisztességesen le tudtam higgadni, olyannyira, hogy megnézhessem azt, amit a Kazekage üzent nekem a pipere tekercsben. Kíváncsi voltam, és titkon abba reménykedtem, hogy szogámnak adja ezt a nőt, hogy minden vágyamat teljesítse, amíg csak élek, amiért én megmentettem a húgát.

Uzumaki Kushina Kedd Jún. 21 2011, 14:06

<Saito>

- Ahhh… - csúszott ki a száján. Na jóó, direkt volt Very Happy

. Az a kis szellőcske viszont kellően mesteri volt, az nem vitás. Még egy kis angyali pír is megjelent az orcácskáján, miközben perverz csillogás töltötte ki szemecskéit. Óóó, ez a kis drága Saitooo *.*
Kicsit megbirizgálta a felkötött szöszke tincseit, majd pedig elkezdte legyezgetni magát. Pontosabban: a dekoltázsát. Úgy tipikus animébe illő mozdulattal.
A tekercset olvasva Saito szemei megakadhattak a szép íráson, pár csecsebecse szón, pár hintésre jutalom terén, egy olyan szóhasználaton, hogy „nemes alkalom”, de a lényege az volt, hogy az ifjúnak a lehető leghamarabb meg kell jelennie a Kazekage irodájában, még lehetőleg a nap folyamán, valamint lehetőleg nem éppen… szakadt, trottyos csövelő ruhában, hanem valami normálisban. Na nem kell kirittyenni. Bár mondjuk Atsui-channál már nem lehet rosszabb – ő koszplééjezik Very Happy

.
- Saito-samaaaa – duruzsolta mézes-mázos hangján a nőcike –, javasolnám, hogy… hümmm… öltözz fel. Bár én személy szerint jobban szeretném, ha ennek éppen az ellenkezőjét tennéd, de sajna a csúúúnya Bácsi, tudod, akit Kazekagénak csúfolnak, nos tehát ő azt akarja, hogy azért legyen rajtad… valami.
Nyafogása végén lekókadt az a csókolni való, csöppnyi szája.
- Ami azt illeti… - tért vissza a doromboláshoz, mi több, most nagy titkot megosztó hangon szólalt meg, suttogva: - esetleg segíthetek a felöltözésben. Vagy inkább a vetkőztetést választanád, hmmm?
Ismét tett egy predátori lépést a még mindig ágyban csücsülő fiú felé, s feltéve acélbetétes csizmájának hegyét az orr szélére, így eléggé…. Hmmm… érdekes pózba rendezve magát: feszülő, szép, márványszínű tökéletes combok, míg a szél megállás nélkül játszadozott a szoknyájával. Oh, az a kis huncut szellőcske. Juuuuj.
- Most viszont hipi-hopi, szedd össze magad, Szépségem! – Itt meglehetősen ravaszul nézett a fiú takart… őőő… csodájára. – Tudjuk le ezt a csúnya férfiállatot, aztán majd meglátjuk, hogy lehetek-e a… jutalmad – itt már csak vigyorogni tud a kis drágaságom, viszont a szemöldöke meg sem áll. Föl, le, föl, le.
Sajnos a tortából való kiugrás bikiniben már kicsit elkésett, de ki tudja Very Happy

. Medikusok meg majd csak nézhetnek (Saito anyucijával együtt), hogy micsoda szexistennő rabolta el a kis cukorborsót.

**Huramino Saito** Kedd Jún. 21 2011, 15:35

A nő csak nem tágított, legnagyobb örömömre, de már sikerült valamennyire hozzászoknom a jelenlétéhez, persze csak akkor ha távol van. Ha ismét közelebb jönne, akkor... hát magam sem tudom mit tennék.
- Szóval díszi ruha kell megjelenni valami nemes alkalomból? Mégis mit akarhat ez jelenteni? Csak nem... Tágult ki a szemem, ahogyan a mondatot, immár a gondolatok ösvényén folytattam. *Csak nem, hivatalos is a kéjtárgyammá akarja nyilvánítani a nőt?* Kezeimet gyorsan a szám elé kapom, mint valami szende kislány, majd halkan kuncogok magamban, majd a nő szavaira lettem figyelmes. - Hát talán tényleg nem lenne illő ilyen kórházi ruhában és egy szál semmiben megjelenni a Kage előtt. Az öltöztetést hagyd csak, az megy még magamtól, de ha vége van ez egésznek, felőlem addig fel le öltöztethetsz amíg csak kívánod. Mondtam neki kedves, mosolygó arccal, majd felálltam volna az ágyból, ha a nő nem mászott volna rám, abban a pózban... Nem tudtam kibírni azt, hogy ne nézzek be ismét a szonyácskája alá, amitől ismét elvörösödött a fejem, mint valami piros lufi, ami éppen azért sóvárgott, hogy kipukkasszák. - Hay... hay! Induljunk. Mondtam neki, majd felálltam az ágyból, hogy felöltözhessek, ám a lában -ki tudja miért- megbicsaklott, és egyenesen a nő felé dűltem, kinyújtott tenyerekkel és kerestem rajta valami kapaszkodási pontot, majd ezáltal a kezeim végül Atsui-chan keblein állapodtak meg, én meg csak perverz hangon kuncogtam, míg az egyik kezemet a fejemhez kaptam, de a másik, még mindég a mennyország kapuját markolászta. - Úgy tűnik, még nem épültem fel teljesen. Egy mangacsepp végigszáguld a fejem felett, majd az ottmaradt kezemet is levettem Atsuiról. Gyorsan felvettem magamra a nadrágomat, majd éppen a felsőmért nyúltam, amikor megéreztem, egy nagyon sötét és nagyon gonosz aurát, mely az egész szobát körbelengte. Tudtam, hogy miért van és számítottam is erre, de próbáltam nem foglalkozni azzal a ténnyel, hogy Hana még mindég velem van. Lassan félő tekintettel fordultam meg, ahogyan megpillantottam a szoba sarkában álló kardot, melyet láthatólag majd szétvetett a méreg. - Ehehe..eh.., azt hiszem jobb lesz indulni, mielőtt még tényleg meghalok. Mondtam Atsui-channak, de még mielőtt elindulhattunk volna, írtam egy levelet édesanyámnak, hogy a Kazekagéhoz mentem fontos ügyben és hogy vigye haza a kardot. Igen, ezúttal nem vittem magammal Hana-t mert kész öngyilkosság lett volna ha jelen pillanatban felveszem a hátamra.

Uzumaki Kushina Kedd Jún. 21 2011, 19:53

Atsui csak... vigyorgott. De nem, most komolyan. A srác annyira aranyosan reagált minden kis apróságára, jóóó, igen, a nő hibája volt, hogy ennyire provokálta Saito férfiasságát, na de hát na! A fiú meg persze úgy viselkedett... mint egy... hát, mint egy szűz. És Atsui világéletében imádta a szüzeket - reggelire, vacsira, vagy csak napközbeni nasinak.
Amikor viszont Saito véletlenül - jah, véletlen azt XD - a melleit taperolta le, mint támaszkodási pontot. Hát akkor júúúúj. Nem tudhatta, hogy a fiú már amúgy is érzett ez agresszív aurát, viszont az biztos, hogy benne, Atsuiban is elpattant egy szál. Ííígy van. Az egy dolog, hogy ő mások agyát húzza, mert azt persze szabad - neki mindent -, viszont amikor már valaki tett lépést az ő teste felé, akkor már alééé. Véres, kegyetlen, ostorozó nőszemély a mi kis Atsuink, nem olyan, akivel el lehet játszadozni ilyen téren - ó, persze félre ne értsd: ő eljátszadozik veled, míg meg nem öl. Előbb persze kasztrál, de az már nem annyira lényeges (legalábbis neki sosem volt az).
Szóóóval, a kis szöszi - a falu elsőszámú titkos orvgyilkosa - most önmagával küzdött, hogy ne lapítsa ki a fiút a szembe lévő falon. Vagy ne ejtsen rá egy... házat. Omhf... Nembaaaaj, kibírja, kibírja. Volt ennél már rosszabb helyzetben is - a Kazekage túl sokszor volt vel túlságosan kanos, és mégsem implantálta bele a beton szerkezetébe. Még.
A vörös kis érkidagadós jelecske aktívan pulzál és sokszorozódik a kobakján, miközben próbálja nem az ökleit dörzsölgetni, ujjait ropogtatni, mi több! Minden erejével azon van, hogy az ártatlan angyali mosoly gőzerővel az arcára legyen vasalva - áuuu, kezdenek fájni az arcizmai. Nem baaaj, nem baj, megy ez neki.
- Óóó, nagyszerű, akkor indulhatunk is! Utánam, Saito-kun, vár ránk a végtelenség! Errr... nem, igazándiból egy teknősbéka Kage, de háááát...

//Írhatsz az utcára, ha ragaszkodunk az út lesétálására, vagy pedig rögtön a palotához. Én viszont csak a palotához írok - az irodába. Ha utcán is mész, azt csinálsz Atsuival, amit akarsz XD Very Happy

. Najóó, neeeem XD.//

**Yamato** Csüt. Nov. 02 2023, 13:39

//Asuma - Küldetés a távolban//

Ezt benéztem. Biztos voltam, hogy a küldetés nem nekem lett kitalálva. Eleve elválasztottak az elememtől és döntés elé állitottak. A döntés lehet, hogy emberek életébe került és én élek. Nem tudom, hogy jó döntést hoztam-e, de ha újra ezen döntés elött állnék, akkor sem tennék máshogy. Érdekelt a falusiak sorsa és még ha emberéletekért visszautasitani egy idegen, szökött ninja segitségét lehet, hogy emberileg rossz, de én ninja vagyok, a falum shinobija és hiszek a falumban, sosem tudnám elfogadni egy olyan segitségét, aki valaha a falum ellenségéhez tartozott. Kurvára nem érdekel, hogy kiért vagy miért hagyta el a faluját, elhagyta, ami eleve bűn, de még az sem csökkenti ezt, hogy ellenséges falut. A mai napig bánom, hogy pont abban a pillanatban hagytam el a falut, mielött iwa megtámadta, igy nem igazán tudom megbocsátani, sőt együtt dolgozni valakivel, aki akarattal hagyta el azt és engedély nélkül. Egy shinobi esetében nincs olyan, hogy jó vagy rossz, csak küldetés és én most elbuktam. Nem számit, hogy azért, mert nem fogadtam el egy ellenséges ninja segitségét. De ez már a múlt, változtatni nem tudok rajta és nem is akarok. Nem tudom, hogy mit tehettem volna máshogy. De már mindegy, nem sok időm van ezen agonizálni, épp csak felfogom, hogy egy falu társam itt van, majd elájulok.
Nem tudom hány nap telt el a baleset óta, de nap sütésre ébredek, igy automatikusan emelném a jobb kezem, hogy eltakarjam a szemem, de ekkor realizálódnak bennem az elmúlt napok történései, majd egy őjabb felismerés. Egy maszkos alak áll mellettem és rákérdez a történésekre.
- Nem teljesen világosak a történések, de amit tudok elmondok. A falut elhagyván az utam egy halász faluba vezetett, ahol a halászok letámadtak, hogy segitsek nekik. Elmondták, hogy valaki vagy valami szabotálja a halászatot és ekkor kihajóztunk a helyszinre, ahol az esetek történnek és a következő pillanatban megtámadott minket egyszökött kirigakurei shinobi, akivel ugyan felvettem a harcot, de elsüllyesztette a hajót, én pedig a halászokat próbáltam menteni, miközben ránk küldött egy viz technikát. Innen már egy kicsit zavaros a történet, azt tudom, hogy elsodort a technika és nem sokkal késöbb elájultam.

//Előzmények//

**Sarutobi Asuma** Szomb. Nov. 04 2023, 10:32

Yamato küldetés a távolban

Egyszer mindennek eljön az ideje. Minden cselekedetünknek lesz valamilyen következménye, ez mindig is így volt, és nem most fog megváltozni. Míg a kórházi ágyon fekszel és ismerkedsz az új helyzeteddel bele sem gondolsz abba, hogy mit kellett volna másképp csinálnod, mi történt volna akkor ha el se mész a halászokkal. Egy pár dolog biztos. Ha nem nem mész el velük akkor megtudnád vakarni az orrodat a jobb kezeddel ők pedig mind hazamehetnének a családjukhoz. Sajnos egyik sem fog már bekövetkezni. Végülis ezért vagyunk emberek, hogy hibázzunk és a hibáinkból tanuljunk. De minden áron? Mennyi ártatlannak kell szenvednie a hibáink miatt, főleg akkor ha ezekből nem is tanulunk, és semmilyen megbánást nem érzünk? A fejlődés áldozatokkal jár, de egyszer mindennek vége. A maszkos alak végig hallgatta amit mondtál, én bár nem láttad az arcát azt érezted, hogy csalódott arccal csóválja a fejét. - Az igazság, mint egy érme, két oldala van. Az amit elmondtál az a te igazságod, legalábbis, ahogy szeretnéd, hogy mi elhiggyük, hogy így történt. Nem csak te élted túl ezt az esetet. - mondta a maszkos férfi és elővett egy tekercset. - Idézem: „ Minden olyan gyorsan történt. A hálóban végre volt fogás, aztán hirtelen elvágta valaki, vagy valami a hálót, majd elpusztították a hajónkat és a fiúkkal a vízbe kerültünk. Az a fiú aki velünk volt folyamatosan robbantgatott és néhány másolatot hozott létre magából, hogy azok mentsenek minket. A legénységgel már majdnem a partnál jártunk, mikor egy hatalmas hullám jelent meg mögöttünk és hirtelen mindenhonnan egy női hangot lehetett hallani, aki a fiúnak beszél, hogy igazából rá itt már nincs szükség, és, hogy a fiú elintézte, hogy itt mindenki meghaljon…. A barátaim voltak! Mind jó ember akik a családjukért éltek! Volt köztük olyan akivel együtt nőttem fel. Szörnyű ebbe az egészbe belegondolni. Már bánom, hogy nem vártuk meg azt a ninját akit eredetileg a falu küldött. Most akkor nem kéne elmondanom a barátaim családjának, hogy miért nem megy haza apa, egy ninja rossz döntései miatt.” Megrázó szavak. Szerencsére akit eredetileg a küldetésre küldtek odaért mielőtt a nagy pusztítás végbe ment volna, így minimalizálni tudta a veszteséget. Sajnos így is meghalt három halász, de a többiek túlélték. - mondta a férfi, majd megtette a következő lépéseket. - Yamato. A történesek tükrében a falu vezetése úgy döntött, hogy át kell gondolnod a továbbiakat ezért megadják neked ehhez a lehetőséget egy magán zárka alakjában. Meg kell tanulnod, hogy a döntéseinknek súlya van, és minden döntésünkért vállalnunk kell a felelősséget. Annak ismeretében, hogy nem egy frissen végzett genin vagy ezt neked is be kell látnod. Mivel a sebed már stabil így azonnal elvezetünk a zárkába. - mondta majd, két másik ninja lépett be a kórterembe, összeszedték a dolgaidat, megfogtak téged és elvezettek.

Nem sokkal később a fogdában találtad magad, ahol egyedül voltál, mint a bal karod. A büntetés nem arányos a tettel mi ide juttatott. Emberi életek állnak szemben néhány nap zárkával. Nem a legméltóbb büntetés, de büntetlenül nem lehet megúszni mindent.

// Kedves Yamato. A küldetés a távolba ezennel véget ért. A büntetésed a következő kalandoddal feloldásra kerül, de arra kérlek, hogy addig történjen meg a felismerés, hogy mit kellett volna máshogy tenni. Köszönöm a közös munkát, térjünk is rá a jutalmazásra: mesélői késés miatt jár a +20 chakra és egy választható maximum B szintű nem engedélyköteles technika. Ezen felül pedig: +5 chakra és 5 tjp. További jó játékot. //

**Yamato** Kedd Nov. 07 2023, 14:57

//Asuma: Küldetés a távolban, megbeszéltek alapján a záró és nyitó poszt egyben a front kezdőbe megy, a választott technika pedig a
Doton: Djugan Barasu no jutsu // Föld elem: Robbanó törmelék
Chakraszint: 300
Besorolás: B //

Ajánlott tartalom

Sunagakure kórháza

Sunagakure kórháza

Re: Sunagakure kórháza

Re: Sunagakure kórháza

Re: Sunagakure kórháza

Re: Sunagakure kórháza

Re: Sunagakure kórháza

Re: Sunagakure kórháza

Re: Sunagakure kórháza

Re: Sunagakure kórháza

Re: Sunagakure kórháza

Re: Sunagakure kórháza