Hattori Arata vs. Akira

Jó egy napja lehetünk a piramisban! Evésen és alváson kívül nagyon nem csináltam semmit, leszámítva azt a két 15- 20 perces edzést, ami 100- 150 fekvőtámasz, felülés, békaugrás és 4 ütemű fekvőtámasz volt, ezen kívül a napba még beiktattam négyszer 10 perc tai jutsu edzést, ami leginkább ütések és rúgások gyakorlásából állt. Éppen ettem, mikor egy erőteljes gong hangja rázta meg a termet. Félbehagyva az evést álltam fel, arra azért figyelve, hogy megtöröljem a kezem, és közelebb mentem a kapuhoz, ami kinyílt és elkezdtek beterelni minket a szobába. Miután az őrök által elrendelt helyére került mindenki a középen álló vörös hajú felemelte a kezét, ezzel a mozdulattal némítva el a tömeget. Nekem csak ekkor lett időm körbenézni és gyorsan rájöttem, hogy a hely, ahol vagyunk emlék azoknak a névtelen hősöknek, akik valamikor Sunagakure védelmében estek el. Nem sok időm maradt megnézni a szobrokat, valójában nem is érdekelt, mert mind egyforma, arra fel sem figyeltem, hogy ezeknek a szobroknak nincs arcuk, mert a vöröske beszélni kezdett. A beszéde érdekesen kezdődött, mert egy picit magáról beszélt, aztán egy olyan részhez érkeztünk, amire én már magamtól rájöttem évekkel ezelőtt, de már nem érdekelt. Én tudtam, hogy akárhogy is végződik a chuunin vizsga, én elhagyom a shinobi pályát, ha a halálommal, akkor azért, ha túlélem, akkor azért. Túl sok borzalmat éltem át ahhoz, hogy én ezt folytatni akarjam. Ha újra átélném már nem jelentene gondot, emlékszem minden egyes rémségre, amit láttam, mégis megtaláltam a lelki békémet és ezen már semmi nem változtat. Rájöttem, hogy a múltamat nem változtathatom meg, de tanulhatok belőle és jobb emberré válhatok, mostantól minden egyes újraélése a dolgoknak már csak újabb tanulási lehetőség lenne, hogy további részleteket figyeljek meg a történésekből.
Aztán vége lett a beszédnek és elengedtek. Az eddig szállásunk helyett egy elhagyott hotelbe vittek minket, ahol aztán mindenki egy sebtiben összetákolt szobát kapott. Engem nem igazán zavart a dolog, tudtam úgysem itt fogom tölteni a nap nagy részét. Mivel már ettem úgy döntöttem, hogy rövid edzés rám fér, így miután Izanagit klengedtem az ablakon, majd Moon-nal sétálni mentem a nap hátralévő részében. A hetem így telt, edzéssel, evéssel és pihenéssel, meg a köztes idő taktika felállításával. Nem ismerem az ellenfelem képességeit, nem igazán volt ötletem, hogy mégis mit kéne ellene tennem, így hosszú elhatározás után úgy döntöttem, hogy nem görcsölök rá a harcra és a harmadik napon elengedtem, hogy ezzel foglalkozzak. Rájöttem, ha egyetlen meccs alatt nem vagyok képes bizonyítani azt, amire várnak a vezetők, akkor arra az összes meccs sem lesz elég.
Aztán lassan letelik az egy hét. Mindenki időben érkezik a vizsgára. Az aréna közepén helyezkedünk el, ahol Gaara újra beszédet mond, bár sok újat nem tudunk meg, majd le is hívja az első párost. A kagék és a daimyok a díszpáholyból figyelték a meccseket. Az első néhány meccs érdekes volt, aztán jött néhány fiatalabb gennin, akik harca sokáig elhúzódott. Aztán lassan én is sorra kerültem. Ugyan első ötletem az volt, hogy leugorva a nézőtérről jelenek meg, úgy döntöttem, hogy inkább az elhatározásomhoz méltó módon kerülök az arénába és inkább lesétáltam. Miután elfoglaltam a helyem, vártam, hogy ellenfelem is megérkezzen.

// Katon: Haijingakure no jutsu // Tűz Elem: Hamuban Rejtőző Technika //

//Tobirama engedélyével írok egy reakció kört a támadásra//

Belépve az arénába át kéne járnia az adrenalinnak, de nem történik semmi. Valószínűleg azért, mert lassan rájövök, hogy nincs célja a vizsgának számomra. Egyetlen dolog hajt, hogy túléljem ezt a megpróbáltatást. Én nem készültem kezdőtámadásra, vártam, míg ellenfelem úgy dönt, hogy elkezdi a harcot. Jó fél percet vártam mire megérkezett és amint a vizsgabiztos jelt adott őő támadt is. Még láttam a mozdulatát, a katanára markolást és a fél kos pecsétet, aminek hatására teljes köd borult a pályára. ~Tehát kardozik és víz elemű. Ugyan engem sem ejtettek a fejemre, de vigyáznom kell.~ Ha már a látásomat el is vette, van más érzékszervem. Gondolom Moonra nézve gyorsan rájöhetett, hogy mik a képességeim, de egy valamit ő sem tudhat, hogy nekem két társam van, Izanagi a háttérből figyel egy magasabb fa egyik ágán. Nem túl feltűnő, de egy jó megfigyelő furcsának gondolhatja, hogy mit keres itt egy sólyom, viszont, ha nem tudja, hogy keresni kéne nem fogja keresni. Ellenfelemhez hasonlóan én is a kos pecsétet mutatott, de ahelyett, hogy ködöt hoznék létre a ködben, a már sok csatát megélt technikámat, a shikyaku no jutsut alkalmazom, így erősítve a többi érzékszervemet. Már a köd alatt is érzékeltem, de most még inkább, hogy ketten közelednek felém. Mivel érzem ellenfelem szagát, de a klónoknak nincs szaga, így valószínűsíthetem, hogy klónok. Nem igazán foglalkozom velük, nem tudom milyen parancsot kaptak, de ha elég közel érnek, különösebb chakrafelhasználás nélkül pusztakezes harcot folytatok ellenük és megpróbálom őket egyesével eltüntetni az élők sorából. Ha ezzel végzek, akkor újabb pecsétet formázok, majd Moonhoz érve ő is felveszi az alakomat. A köd nem zavar egyelőre, hiszen ahogy az én látásomat, úgy az ellenfelemét is zavarja. A háborúban sokszor magyarázták el Kirigakure harci stílusát, hiszen fontos volt, hogy mindenki tisztában legyen vele, így hozzám is eljutott a köd tulajdonsága. Valószínűleg ellenfelem azzal számol, hogy tai jutsut fogok alkalmazni, így hát akkor hozzuk be a számításait. Egyszerre indulunk el Moon-nal, aki a dinamikus belépő technikát alkalmazza oldalról, addig én szemből támadok és a Dokuzetsu konbo //Haragos nyelv kombinációt vetem be. Moon megy először, hogy azt higgye ellenfelem, hogy ő én vagyok és esetleg ellene támadjon, így én sikeresen bevihetem a kombinációt.

A sebességhez nem csak a testem, de már a szemem is hozzászokott. Valószínűleg nem vagyok ebben olyan jó, mint egy doujutsu használó lenne, de az átlag felett vagyok ebben is. Ugyan tervem nem volt arra, hogy mit reagálhat az ellenfelem a támadásra, de azért jó néhány eshetőségre fel voltam készülve. Mivel az én támadásom előlről és oldalról érkezik, így három dolog jöhet számításba. Moon érkezik előbb, így ellene védekezik, így akkor befejezve a második valódi támadást a fölbe döngölöm az ellenfelem, így a meccs valószínűleg véget ér. Ha ez következne már előre sajnálom ellenfelemet.

Amennyiben hátrafelé ugrik és bármivel próbálkozna, akár a kardjával, akár jutsu terén, akkor az eddig nyert lendületemet kihasználva elrugaszkodom a földről és beforgatva magam a tsuuga // metszőfog technikát alkalmazom, hogy megelőzzem bármiféle próbálkozását. Innentől viszont nincs további tervem egyelőre, az majd a továbbiaktól függ. Már ígyis túl terveztem magam.

Amennyiben oldalra ugrik, akkor már a beérkezés pillanatában tovább megyek, viszont ekkor Moon lendül támadásba és a közösen megtanult gatsuuga // dupla metszőfog általam használt verzióját alkalmazza a tsuugát, hiszen ha páros technikát ismeri, akkor az egyszemélyes verzióját is ismernie kell. Amennyiben ez nem talál be, akkor Moon nem lesz útban és újra a dokuzetsu konbo // Haragos nyelv kombinációt vetem be.

Egyetlen dologra nem voltam felkészülve, hogy az ellenfelem arra fog menekülni ahova én szerettem volna juttatni, vagyis a levegőbe ugrik. Amennyiben megtörténik a dolog, így egy pár pillanatra valószínűleg meglepődnék, hogy pont odaugrik, viszont felocsúdva a kézpecsétet még megelőzve próbálkozom, a levegőbe ugrok az ellenfelem háta mögé és befejezem az elkezdett technikámat.

//Akira nem tudja, hogy melyik technikát fogja használni Arata, de nem is akarja. Ő csak úgy volt vele, hogy akármit használ ezzel a technikával képes lesz átkeveredni rajta, de legrosszabb esetben is megállítani, hogy utána Arata ne tudja folytatni a tervét, Akira szempontjából legyen akármi is//

Nem fogtam fel a nézősereg reakcióját, ahogy a harcra koncentráltam. Érzem, hogy egyre összeszedettebb vagyok és a háború borzalmai megedzettek. Előtte sem voltam képzetlen, de ott sok mindent tanultam, amit előtte nem tudtam. Megtanultam, hogy mit jelent az otthonodért harcolni és mit jelent felelősséget vállalni. A harcok során megtanultam használni a fejem és minden eddig tanult dolog itt csúcsosodott ki. Ellenfelem akárhogy, de érzékelte a támadást és még azt is tudta, hogy ketten érkezek, így a legkézenfekvőbb, mindazonáltal a legveszélyesebb irányt választotta, hátrafelé a levegőbe. Nekem sem kell több, érezvén, hogy nagyobb tömeg érkezik felém elugrom a földről és chakrával erősítve megindítom a Tsuugát. Egy kis időt nyertem, bár jelenleg mind a ketten a levegőben állunk, néhány másodpercre a leeséstől. Nem sokat gondolkodtam, ha ellenfelem használhat rejtőző jutsut, akkor üssünk két legyet egy csapásra. Mutassuk meg neki, hogy mi az a rejtőző jutsu és egyúttal szüntessük is meg az ellenfelem rejtőző jutsuját. Tudtam, hogy ezzel felfedem az elsődleges elememet, így akár előnyt adva a következő ellenfelemnek, de rá kell jönnöm, hogy itt kis szintű jutsukkal nem fogok tudni kárt okozni az ellenfelemnek. A levegőben állva, nem várva meg ellenfelemet, hogy reagáljon, egy fél tigris pecsétet mutatok fel. A képzettebb tűz elemű ninják akár kitalálhatták, hogy melyik technika következik. Néhány másodperc telik el, amíg összegyűjtöm a megfelelő mennyiségű chakrát, hogy aztán egy másodperc se teljen el a kiengedés során. Szegény Arata már csak ezért is sajnálom, mert ugyan a technikát még nem használtam élő ember ellen, de láttam hasonló technika hatása után embert összeégve és hát a látvány sem kellemes, de ha bárki égette már meg a kezét tisztában lehet az érzéssel. Nem sok idő telik el, mert még a zuhanás előtti pillanatban elsütöm a Katon: Haijingakure no jutsu // Tűz elem: Hamuban rejtőző technikát, amivel elég nagy területen tudom berobbantani a füstöt és mivel Arata nincs túl messze tőlem, hogy elég komoly égési sérüléseket szenvedjen. Amennyiben ez nem elég, akkor a következő körben a Katon: haisekiso // Tűz elem: égő hamu felhalmozódás nevű technikámmal újra rárobbantom az egész létrehozott füstöt.

Sejtésem volt, de nem gondoltam volna, hogy egy klónnal harcolok. Mindenben tökéletes mása volt az eredetinek. Az összes vizsgázónak ismertem a szagát, hiszen korábban az írásbeli vizsga alatt mindenki szagát éreztem. Sejtettem, hogy nem csak én készülök távolsági támadásra, de szerencsémre vagy inkább a képzettségünk közötti ülönbség miatt én tudtam gyorsabban végrehajtani a technikámat, így előnybe kerültem. A támadásom sikeresen létrejött és ha a valódi ellenfelem kapja be a támadást, valószínűleg nyerek. Azonban ellenfelem előrelátó volt és ha sejtésem igaz, akkor már a harc előtt a klónt küldte be, ő pedig valamilyen módon elrejtőzött. Sok lehetősége van, de mivel az Eső országából jött, két lehetőség akad. Valószínűleg ellenfelem a vízzel operál, ugyan a genjutsu is felmerül lehetőségként, de az ellen esélyem sincs. Amennyiben az utóbbiról van szó, akkor a hatása alatt kell legyőznöm az ellenfelemet. A tűzem ugyan gyengébb a vize ellen, de itt már régen nem az elemek harca folyik. Mind a ketten képviselünk valamit. Ugyan azt nem tudom, hogy ő mit, de a saját elképzelésemmel tisztában vagyok. Engem nem a rang érdekel, nem azért vagyok a vizsgán, hogy elismerjenk. Vagyis kell a rang, de már eldöntöttem, hogy akármi lesz, én a vizsga után felhagyok a shinobi léttel és a következő generációt akarom oktatni. Elegem van az egészből, ami a shinobi léttel jár, nyugalmat akarok, de egy olyan eljövendő generáció felnevelését tűztem ki célul, ami képes helytállni a háborúban, de képes a nézeteltéréseit szavakkal elintézni. De egyelőre nem a jövővel kell foglalkoznom, hanem a jelennel. A támadásom eredményeképp az ellenfelem megsemmisült és ugyan nem tudom honnan, de egyből egy távoli támadást kapok be, a fejem körül egy buborék jelenik, ami gyorsan meg is telik vízzel. Nem igazán hagyhatom, hogy eljussak oda, hogy fuldokolni kezdek, mert ugyan sokáig bírom a víz alatt, erre sosem kaptam képzést, így egy másik kedvelt, ám eddig hanyagolt technikámat vetem be. Tűz technikáim jelenleg használhatatlanok, de van még lehetőségem. Valószínűleg ellenfelem fel van készülve, hogy kézzel próbálom meg szétpukkantani, ha korábban harcolunk, valószínűleg így is lett volna. A harc eddigi részében megmutattam korábbi meggondolatlan énem. de most ideje megmutatnom, hogy mennyit fejlődött a gondolkodásom. A technika, amit bevetni készülök egyszerre fogja a technikát, amit ellenfelem használ és egyből ellentámadásba is fordítom azt. A bevetendő technikám a ranji shigumi noo jutsu // Vad oroszlánsörény technika, amivel ha minden jól megy a hegyes hajtűk egyből szét is pukkasztják a buborékot és amint ez megtörténik egyből meg is indítom a hajzuhatagot a szélrósza minden irányába, chakrámat nem kímélve, ha kell az egész burkot befedve a támadó hajzuhataggal, de maximum a chakrám 30%-át bevetve, ami valószínűleg több lesz, mint elég. Ez a technika csak arra kell, hogy megtaláljam és megfogjam az ellenfelemet, majd ha ez meg van, akkor az irányába eddig nem látott, de szintén magas szintű technikát vetek be,  szintén a chakrámat nem kímélve, de figyelve arra, hogy még mindig maradjon elég, hogy ne döljek ki. Ugyan a tűz chakra már készenlétbe van helyezve a testembe, amíg nem kerül elő ellenfelem, addig várok, de amint ez megtörténik, mert most támadnia kell, akkor kézpecsétekbe kezdek, majd az irányába megindítom az elsöprő erejű Katon: Ho no Sanshouuo // Tűz elem: szalamandra tűz nevű technikámat.