Takahiro Sasaki

**Takahiro Sasaki** Vas. Márc. 29 2020, 08:39

NÉV: Takahiro Sasaki
ORSZÁG: Tea országa
SZÜLETÉSI HELY: Gőz országa
NEM: Férfi
KOR: 23
VÉRCSOPORT: B+
RANG: Civil
KÉPESSÉGEK:
- Egynyári-, kétnyári-, évelőnövény, dendrológia ismeretek
- Farmakognózia, fitokémiai alapismeretek
FELSZERLÉS:
- Oldaltáska – benne növényismereti gyűjtemény, farmakognózia alapgyűjteménye könyv
- Burredoran (spec. civil kérés)
VAGYON: max. egy vizes zsemlényit kérek :) (persze, ha kapok xd)

KINÉZET:
Átlagos, nem kirívó, semmivel sem több, mint egy átlagos ember. Haja ápolatlan rövidke, de már pont elég hosszú, hogy zsírosodjon. Szemei kissé beesettek, írisze barna színű, szempillái talán az egyetlen melyek tartalmaznak némi különlegeset személyén a hosszúságukkal elérve ezt. Szemöldöke erős, határozott vonalú, de egyáltalán nem vaskos és bozontos. Arcszőrzete a dús, de erre sem a törődést formázó vonalak a jellemzőek.
Ruhatára kimerül a sötétszínű egyszerű pólóban, kopott barna, cipzáras felsőjében. Nadrágja szűk, simuló, fekteszínű. Lábbelije egyszerű bakancs. Egyetlen kiegészítő szintén barna bőr táskája, amely oldaltáskaként funkciónál.
Kulcscsontjánál és egészen állkapocscsontja aljáig felfutó tetoválás a Napnyugati Kalózok egyedi megjelölését szimbolizálja.

JELLEM:
Igen türelmes személyiség, kit nehéz kihozni a sodrából. Gyengédségét, romantikus oldalát durva köpönyeg alá söpri, és ezt szintúgy elvárja mindenki mástól, hogy túlfokozott érzelmi megnyilvánulásától óvja őt.
Önmagával szemben is vannak elvárásai, amelyeket igen magas fokokra helyez. Nem tűri a gyengeséget magával szemben sem. Ugyanúgy türelmetlen és egyáltalán nem elnéző a környezetében élők hibáival. A szigorú követelmény, amelyet magának állít, gyakran a konfliktus gyújtózsinórja, ha nem tudatosítja magában, hogy embertársaival szemben a toleranciának egy bizonyos mennyisége elengedhetetlen ahhoz, hogy az együttélés működhessen. A magabiztos önérzet nála kétélű dolog.
Nagyobb energiát fektet hibáinak gondolat elterelése, mint azok megoldására. Érzelmi kapcsolatait is teljesen hibátlanul, minden kivetnivaló nélkül szeretné megélni, ezért erősen hajlamos a féltékenységre. Amit jegyezzünk meg nem beteges, csak egyszerűen az ideált képzelgésekből ered, azokat szeretné maga előtt látni.

ELŐTÖRTÉNETBEN SZEREPLŐ NÖVÉNY(EK):

Lista:

Velem lévő NJK:

Madoka:

Előtörténet:
I. Stipa pulcherrima
- ÁRVALÁNYHAJ –
Ma is rájuk gondoltam, vajon mi lehet velük? Nem találkoztam már velük évek óta. Felnyílt végre a lányom szeme, vagy csak én élek még mindig ennyi tévhit között. A szokásos bevásárlóutamra indultam ma a is a piacra, némi halat vettem csak a kofától, akihez hosszú ideje jártam.
- Bellaver-asszony, hogy van ma? – kérdezte kedvesen a halárus, ahogy mindig is.
- Aranyom, ahogy mindig is szoktam, a helyzethez mérten a legjobban. – mosolyogtam rá. A tonhalam megvétele után tovább is álltam. Nem voltak igazinak tűnő barátaim, sem megbízható kapcsolataim, csak formai ismeretségeim. Magányos voltam, mióta a férjem egyedül hagyott, de nem az ő hiábája volt, baleset volt a hajószerencsétlenség. Gondolataimba merülve tartottam a házam felé, amely a Degarashi kikötőváros egyik külső részében foglalt helyet. Nem volt több, sem jobb a lakhelyem a környéken lakóknál, csak egyetlen egy valamiben, virágzott. Imádtam a gyönyörű szép, színes növényeket, de azt is, amely effajta szépséggel nem rendelkezett, az összeset. Ezért is érdemelte ki környék legszínesebb ékkövet a birtokom. Féltékenykedtek, vagy egyszerűen csak kíváncsiak voltak a titkomra, de senki sem akart tőlem többet egy vén növényekkel megszállott asszonytól.
Hazaérve furcsa érzés kerítettem a birtokába, az bejárati ajtó nyitva volt, és azon félve benyitva azonnal a lányomat pillantottam meg. A meglepettség lett rajtam úrrá, nem is az öröm megragadó érzése, vegyes érzelmek. Tartottam tőle mi járatban lehettek itt, ok nélkül semmikép nem jöhettek.
- Édesanya úgy örülünk, hogy láthatunk. – jól tartotta magát, barna göndörfürtjei válla alá omlottak, évei egyáltalán nem rajzolódtak ki arcán. Malacképű férje hűségteljesen állt ki mellette, már amennyire dongalábai bírták még gömbölyödő hasát. Ez azonban csak a látszat volt, a bábmester ő maga, míg a nő a valódi báb.
- Én is! – tört ki nagy nehézkesen belőlem.
- Jól vagy, egészséged rendben van? – érdeklődött, már amennyire tudott, tekintete azonnal át is szegeződött a konyha szegletére. A szomjúsága sokkal fontosabbnak tűnt.
- Minden a legnagyobb rendben, de menjünk ki a kertben és beszéljük meg ezt frissítő mellett. – halas táskát a pultra csaptam, majd rögtön egy tálcáért kapkodtam és poharakért. Addigra ők már a kertben bóklászoltak sorok között szemlélve. Siettem utánuk.
Már hárman voltak, az unokám már valószínűleg eddig is idehátul lehetett. Ahogy meglátott anyja mellé húzódott.
- De szemtelen vagy, fiam! Köszönj hát a nagymamadának! – parancsolt rá hevesen.
- Szia. – nyögte ki. Nem ért váratlanul, legutoljára két éve találkoztunk pár napra, előtte pedig csak pár éves korában találkozhattunk.
- Üdvözöllek nálam édesem! – mosolyogtam rá. Közben édesapja ügyet sem vetve az egészre a paradicsom tő mellett ügyetlenkedett, hogy megszerezhessen egy termését. Majd nagy álkapcsát kinyitva beleharapott, és a termés leve beterítette az egészarcát, végig csurogva az állán.
- Nem valami jó fajta, ennél sokkal jobbat szerzek akárhonnan. – jegyezte meg hatalmas lenéző hangnemben. Persze, hogy ízetlen és savanyú, ha még éretlen.
Helyet foglaltunk a kertvégén található asztalnál, három szék tett itt szolgálatot, amely az egyik most az életéért könyöröghetett. Sasaki pedig hatalmas figyelemmel követte a krumplibogarak tartalmas életét távolabb.
- Mi szél hozott titeket? – kérdeztem kérkedve.
- Jaj, hát tudod… – ha magáról kell beszélni az nagyon jól megy neki, hagyjuk meg. - Shisu szerelmem remek fülest kapott egy új üzleti fogasról a Tűz országában. Egy új falut húztak fel nem oly rég az ország főútvonalán. Rengeteg helyiség kiadó, és itt a hatalmas lehetőség, hogy lecsapjuk egyre.
- A kapcsolataimnak hála, már csak ránk vár a tökéletes jövő. – jegyezte meg fennhangon az uraság.
- A Gőz országával mi volt a baj, azt hittem szeretitek az a helyet. – eddig ezt állították.
- Az már a múlté, ki a fene vágyik egy büdös halszagúvá vált sótól szárított kikötő piacra? Most komolyan? – kortyoltam egyet. Ez nem elég ok, hogy itt üljenek nálam. Sokkal rövidebb úton is odajutottak volna.
- Még is miért vagytok itt? – Shisu széles mosollyal kezdeményezte válaszát.
- A gyereket hoztuk el, itt hagyjuk neked. – kortyolt egyet a citromfűvel fűszerezett gyümölcsléből. – Ez nem olyan rossz, mint az a paradicsom.
- Még is miért? – ledöbbentem, lesokkolódtam. Jóra nem számítottam, teljes rosszra sem, de ezt valahogy egyik kategóriába sem tudtam besorolni.
Ayoko-ból kitört a düh.
- Miatta költözünk el évekre abba a retkes rejtett faluba, hogy shinobi akadémiába járathassuk, legyen belőle valami kiemelkedő, ha már megszületett. Miatta hagytuk ott a kikötővárost a rosszabb bevétel tudatában, minden pénzünket ráfektettük. Erre mi a hála? Eltanácsolták az iskolából, nem chakra fogékony, nem tudja azt feloldani, ráadásul a taijutsu képességei is átlagon alulinak mondhatók. Ezek után még hiába voltunk elnézőek, polgári iskolába írattuk, ahol a minimum teljesítésén képtelen volt bármi másra. Egy retkes városszéli porfészekben nyomorogtunk miatta. – könyökölt az asztalra és fogta vörös fejét.
- Pitiáner kereskedőnek néztek minket, mivel kacatokat árultunk. Azt hiszed, ez az amire vágytuk hát nem. – nyalogatta tovább a pohárszélét undorító módon.
- Miután visszaköltöztünk a kikötővárosba próbáltuk használni az üzletünkben, de semmire kelő ez a gyerek. Tartsd meg, ha akarod, vagy tudom is én. – dermedten ültem a székben, mint akit elvitt a reggeli fagy. Nem akartak a végtagjaim mozogni, de még az ajkaim sem formáltak szavakat a ledöbbenéstől, az undortól és a gyűlölettől, amit pár perc beszélgetés alatt képesek voltak kiváltani belőlem. Még is mit várnak egy kisgyerektől, aki még egy csöppnyi szeretet, elismerést vagy biztatást kapna, ilyen rideg, érzéketlen, pénzéhes, önimádó szülőktől. Könnyeim a velük folytatott hadakozásom ellenére és utat törtek maguknak. Mit ronthattam el Ayoko-val? Vagy mit rontottak el inkább benne?
Felálltak, és elindultak.
- Sasaki! Két hét múlva jövünk érted, ahogy megbeszéltük. - intett a gyermeknek, én pedig még megérdemeltem annyit, hogy visszafordulva rám mosolyogjon aljas, sunyi módon.
Én pedig könnyeimbe fulladva még is örültem, hogy Sasaki többé nem tartozik hozzájuk.

II . Bellis perennis
– SZÁZSZORSZÉP –
Mindig mindenki ugyanolyan, ha egy kicsit körbe nézel nem? Sablonos élettörténeteik, de még a hétköznapjaik is. Tettek volna ennek keresztbe és felpezsdítik azt a bizonyos adrenalint? Hát nem tudom, talán késztetéstől függ. Viszont, ha attól nekem sem volt sok, így elgondolkodva.
Elmélkedtem, különös. Mármint nem az, hogy ezen gondolkozom az, hogy egyáltalán miért vagyok én itt?
Helyeztem vissza a fogasra éppen egy női blúzt, felpróbálták, de valószínűleg nem volt jó méretű, megfelelő színű, vagy csak nem passzolt az egyénhez. Általában pénz sem volt rá elég, de a próbálás legalább ingyen volt. Megsimította a blúz ujját, hogy újra tündökölhessen akárcsak a többi portéka. Mozgást vettem észre a próbafülkébe, a függöny nem volt teljesen elhúzva, egy jó kézfejnyi hiányzott belőle. Az ilyen apró hézagok pont tökéletesek arra, hogy minden fontos elénk táruljon. Emlékszem még, hogy bámultam ott a nő melleit, miközben ő tetszelgett magának a tükör előtt, majd felpróbálta a következő melltartót.
Várjunk, a melltartókat fel sem lehet próbálni!
Én, mint az üzlet jó hírnevének, higiéniájának és becsületének megmentője pedig egyenest rá is törtem a kuncsaftra.
- Elnézést, de a melltartókat nem lehet felpróbálni! – álltam ki magamért, miután az előzőek csodálata, már csak öröm volt átszellemülés helyett. Az öröm is egy múló idő főleg ilyen helyzetben. Sikoltott, visított, ami csak kifért egy meztelen 30-as éveiben járó nőtől, amikor ráhúzza a függönyt egy 10 éves és azonnal világgá tárul minden eddig féltve őrzött titok.
- Te leskelődő kis korcs! Még is mit képzelsz?! – vágott le egy pofont a nő nekem. Abban a pár pillanatban nem érdekelte a látványossága. Viszont az én nyakam lefagyott abban, a álláspontban. A fejem is talán úgy ált vissza, mint a baglyoknak. Tudod, nekik forog vagy 180-ba!
Ecseteltem a történetem Madoka-nak, akivel közben folyamatosan a csillagos eget bámultuk.
- Amúgy szerintem még most is látszik, nézd meg! – fordultam felé és mutattam felé az arcom. Erre ő csak ráhelyezte a tenyerét.
- Ha tőlem kapnál! Na, az biztosan életed végéig kísérne! – kuncogott.
- Jobban belegondolva apámtól nagyobbat kaphattam, amiért a legfontosabb vásárlójukat közkívánatra adtam a teli üzletben, de az még sem ilyen maradandó.
- Miért? Tán mindennap vertek? Azért tartasz itt ahol. – mosolygott rám, már egymásra szegeződött a tekintetünk, összefonódott. Kesze-kuszább szállakkal, mint a csillagos ég.
Csattant az arcomon az a hatalmas tenyere. Nagyobb volt, mint a fejem. Mekkora egy kisgyerek feje?
- Azt hiszed ezért pénzelünk téged, hogy alkalmatlan legyél az akadémiához. Azt hiszem te akartad a legjobban anyáddal karöltve, hogy shinobi iskolásba járassalak. Nézd meg megérte szerinted? Hozzak egy tükröt, hogy észre vedd magad te semmire kellő?
- Jaj ezt is rám akarod fogni édesem? – esett a nyakában, és csókot nyomott neki hevesen. – Sosem tennék ilyen meggondolatlan lépést főleg, ami az én mackómnak rossz lenne.
Feliszkoltam, fájás a térdembe. Aú. Ne rugdoss már.
- De majdnem elaludtál.
- Csak gondolkoztam.
- Figyelj most már tényleg érdekel milyen volt apád, anyád!
- Valószínűsíthetem, hogy ugyanolyanok.
- Azt hittem meghaltak. – kezdett el játszani ujjaival.
- Nincs akkora szerencsénk.
- Egyébként, ha annyira érdekel apám egy pénzéhes kufár, anyám meg a hű palotapincsije. Nem is értettem soha minek volt nekik gyerekük, azt hihették, hogy jó ötlet. De szerintem hidegvérrel elsétálnék mellettük már, 12 éve nem láttam őket.
- De öreg vagy. – csodálkozott el.
- Inkább gyújtsunk rá még egyre. – már úgy is kiment. Vettem elő a két előre betekert cigarettát, egyet nekem egyet Madokának. Meggyújtottam mindakettőt.
- Ez csak dohány! – köhintett egyet az első szívás után.
- Ma vágtam össze! Miért azt hitted, hogy más van benne? Azt hiszem mára bőven elég volt már.
- Belőled is! – mosolygott, majd közelebb kúszott hozzám és egy csókot nyomott az arcomra.

III. Eranthis hyemalis
- TÉLTEMETŐ-
Belegondoltam milyen hosszú idő telt el, már 12… Azóta hírét sem hallottam a lányoméknak, aminek szívem mélyén örülök. Azonban hálás is lehetek nekik, hogy az életemben tátongó űrt betöltötték. Felnevelhettem még egy gyermeket, kaptam még egy esélyt, és talán azt hiszem, hogy most több sikerrel jártam. Eleinte nehéz volt, bár ki ne gondolta volna, hogy minden gördülékenyen halad, nem is szerettem volna. Mégis csak nagytörés egy 12 éves gyermek számára az, hogy szülei hátra hagyták, ráadásul egy olyan személlyel, akit alig ismer. Ezek után szerencsére a kapcsolatunk nagyon sokat javult, külön melegséggel tölt el a mai napig, hogy sikerült vele megszerettetnem és megismertetni a növények világát. Minden perc öröm volt, amit tudásom átadásával tölthettem.
Azonban sietnem kell, hamarabb haza kell érnem az unokámnál, hisz a születésnapi meglepetés úgy már nem volna, olyan meglepő, ha meglátja, hogy előtte szögelem fel a falára. Mindenestre neki még a piacon kell lennie, mert ma megbeszéltük, hogy nélkülem tartja a frontot.
Behasított a fejem, és émelygésebe ejtően. Innom kell folyadékot, amint visszaértem, tudatosítottam.
Közös programjaink közé tartozott az otthon megtermelt zöldségek, gyümölcsök, fűszer-és gyógynövények árusítása. Megtanítottam különböző szörpök készítése, kenőcs, fájdalomcsillapító, de még hashajtó és sok más készítésére. A Wagarashi piacon szerezett ismeretségeinknek köszönhetően olyan messzi növényekhez juthattunk hozzá, amiről még én is csak olvastam, és rengeteg új droggal találkozhatunk, amelyek készítményei miatt igen sokan megkerestek minket.
Egy súlyosbodott a csomag a kezembe, zsibbadó érzés ragadta el. Amelyben csupán csak egy könyv, és egy hatalmas térkép volt található. Sasaki imádta tanulmányozni az elé kerülő térképrészleteket, így mindenképpen örülni fog egy nagyméretűnek. Mindig azt mondta világgá megy, és olyan növényeket hoz majd nekem, amelyekről még a könyvek sem szólnak.
Lassítottam egy kicsit a hátráltató tényezők következményeként, a vékony hófátyol ropogása nagyon jól kihallatszódott így, érdekes volt. Errefelé nagyon ritkán esik a hó, a tengerek közelsége miatt.
Valami sárgára lettem figyelmes, le szerettem volna hajolni, hogy megvizsgáljam őket közelebbről, olyan homályosnak tűntek. Ez belefér az időbe, hisz már tegnap megfőztem. A lábaim már nem az igazik, így történt az, hogy elcsúsztam a hófátyol alatt megbúvó jégtükrön. Hatalmas fájdalom a fejemben, teljesen más, mint amit attól érezhettem volna, hogy beüthettem azt a talajba. Még utoljára adott visszajelzést a szemem világa.
A homályban játszadozó színek között még kitudtam venni, ez bizony egy téltemető.
-Sasaki biztosan ennek is örült volna, ha szerzek neki pár tövet belőle a szülinapjára.

IV. Datura stramonium
- CSATTANÓ MASZLAG -
- Tényleg akarod ezt kérdezte tőlem Sasaki. – közben egy födött helyezett a tűzhelyen forró vízre.
- Azt mondtad ez ellazít, és enyhíti a fájdalmat. – nem egy egyszerű az eset, de bíztam benne, ennél rosszabb már úgy sem történhetett volna velem.
- Elméletileg igen, legalábbis azt beszélik róla. Fogalmam sincs igazából, egy féléve érkezett hozzám a növény, nem túlzottan sok, így muszáj volt bíznom a szerencsébe és befektettem összes magot a jövőbe. Amennyire nem bíztam benne, egész jól bírja az itteni a klímát a növény. – rágyújtott és az ablakpárkányra ült, tekintett a kinti hátsó kert bujaságába.
- Ez így elég visszataszító, hogy te sem tudod mit adnál nekem!
- Én elmondtam, amit tudok róla, innen már csak a te döntésed, hogy akarom. – tudtam, hogy nem erőlteti hisz én kerestem meg őt.
- Akarom. – tekintettem le az asztalra, amelyen tökéletesen kirajzolódtak a hajdani fa vonalai.
- Egyébként meg mi a fene történt veled? Egy éve biztosan nem láttalak már, és miért pont hozzám jöttél? – szívott még egyet, majd elnyomta a cigarettát egy üvegtálcában, ami mellette foglalt helyet. Rám szegezte a tekintetét, választ várt. Teljes joggal. Mióta visszautasítottam őt nem is kerestem, eltűntem, még csak össze sem futottunk, egy levélre sem méltattam, pedig jól tudtam, hogy mit érez irántam. Én pedig az érzéseim mélyre temetve fordítottam neki hátat reálisnak tűnő észérvekkel vezérelve.
- Bántott engem, nem is egyszer, hanem sokszor. – könnyeim elindultak hosszú útjukra az arcomon, a nagy zúzódásokat kerülgetve. Olyan dolgokra kényszerített, amit soha nem szerettem volna megtenni. – egy másik férfit választottam helyette, egy idősebb, érettebb és természetesen jobb körülményeket nyújtót. Soha nem éreztem felé igazi kötődést, sem vonzalmat, leginkább csak undort és gyűlöletet. Nem ismertem őt, mikor elígérkeztem neki, ami életem legnagyobb fatális hibái közt fog szerepelni, ha lecsukom a szemem ő kering mindig előttem, talán igaz, de mindig úgy érzem követ valaki, biztosan egy embere mindig a nyomomban jár, hogy tudja mit is csinálok éppen, vagy legalább megtudja merre vagyok megtalálható, ha kedve tartja, hogy levezesse rajtam feszültségét és elmebetegségeit. – Egy cselédként, egy szajhaként kezelt engem, ha kedve tartotta megosztott a legjobb embereivel, amolyan plusz szolgáltatásként. Kíséret nélkül el sem hagyhattam a házat, a boltban egy rossz pillantásom egyenlő volt az esti veszekedéssel és veréssel. Egy börtönben éltem és hiába szabadultam ki, idekint még rosszabb, mert tudom, hogy akárhova futok mindenhol ott van, és meg fog találni, ha akar. – könyököltem az asztalon és a fejem tartottam, a homlokom még egy olyan pont volt, amit talán megbírtam fogni még magamon fájdalom nélkül. A lábaim és a fejem már nem voltak többek, mint zúzódások, egyedül a has és melltájékom nem bántotta, mert elmondása szerint azt az egyet szerette bennem.
- Te választottad ezt az életet. Tudtad, hogy egy maffia fejéhez mész hozzá. Lett volna más út is, de te őrült voltál és hajthatatlan. – tudtam, hogy nem fog látszólag megsajnálni, de nem engedett volna be. Lehúzta a forró vizet a tűzről, egy szűrőt vett elő, amelybe száradt, tördelt növény leveleit szórta, majd a vízbe mártotta.
- Ez az élet fintora hisz látod, itt vagyok, nem máshol. Nincsen senki másom. – nevettem, leginkább kínomban.
- Tessék. – egy bögrét csapott le elém, fura zöldes színű volt benne a gőzölgő folyadék.
- Egyébként mi is ez pontosan?
- Csattanó maszlag, a Tengerek országából szereztettem, az a tölcséres fehérvirágú. Nézd! Pont látszik is innen az ablakon át! – ő már belekortyolt a „teájába”
- Hát remélem lesz valami hatása, már legszívesebben letudnám vágni a fejem a fájdalomtól. – beleszippantottam én is. – Au, süt! – persze, hisz most lett kész, neki nem meleg? Lenyeltem a kisebb forró kortyot, majd förtelmes íz lett úrrá a szám világában. Katasztrofális íze van, fúj. – Hé te miért iszod?
- Valamikor nekem is ki kell próbálnom nem? – mosolygott rám fancsali mosollyal.
- Mikor fog hatni?
- Szerintem pár óra alatt biztosan. – reménykedtem, hogy hamarabb, már amennyire tudok mostanában…
----------
- Sasa’ már eltelt egy óra és még mindig semmi! – nyavalyogtam tovább, miközben egy napozóágyban henyéltem a kis kert egy szegletén, miközben ő bőszen kapirgált a növények között. Nem is értem, hogy tudja megkülönböztetni őket, mint ugyanúgy néz ki. Az egyiket kiszedi, oldalra dobálja, valamelyiket ott hagyja. Fura egy hobbi.
- Eddig még rosszul voltál nem, akkor maradj csendben és légy türelmes. Egyébként minek vagy még itt? Te nem akartál eddig engem látni.
- Mondtam már nincs hova mennem.
- Ja, csak azért vagy itt értem én.
- Megyek lefürdöm, azt csinálsz amit akarsz, majd jövök. – megsértettem megint, pedig nem akartam. Kezdtem már jól érezni magam, régen mindig csipkelődtünk egymással, de azt hiszem annak még nincs itt az ideje.
----------
Felkeltem a székből, rám fér egy kis mozgás is, ne csak egésznap fetrengjek. Elindultam a kővel kirakott kis csapáson, amely megannyi féle-fajta növény között szelte az útját egészen a ház faláig. Verejtékezni kezdett a homlokom, meleg az idő végül is, gondoltam.
Ohh, ez a növény lehet az, amit megittunk! Hát nem valami szép. Lehajoltam megvizsgálni, megdörzsöltem a levelét, borzalmas a szaga is. Levelei szabálytalanul behasogatott, nem szép. Nekem legalábbis nem tetszik. Egyedül fehér virága volt, ami kontrolállta a helyzetet a szúrósnak tűnő termése mellett. Millió kis tű, amik készen állnak arra, hogy megszúrjanak mint, ha a csatabárd már aktív is lenne, felkészültek, hogy megtámadjanak, a rengeteg kis hegyes, biztosan fájdalmas szurok nekem feszült és csak a megfelelő pillanatra vártak. Menekülnöm kell, vagy legalább elhagyni ezt a helyet, hogy nem találhassanak el engem. Feláltatam, merően gyorsabban ment a lábam, most olyan kellemese sajogott már csak. A növényt, amely a térdeim magasodhatott, gyorsan magam mögött hagytam. A házba siettem.
- Sasa’, merre vagy? – várjunk csak, fürdeni indult. – Nem hiszem el, hogy ilyen sokáig tart lefürödni! – nyitottam be a fürdőbe, mindenféle szemérmesség nélkül.
A kádban ült, lábai kilógatva abból. Egy sört szorongatott a kezében és maga elé bámult.
- Azon gondolkoztam, hogy tökre nem bánom, hogy itt vagy. – közölte velem a rengeteg habfürdőben fetrengve, semleges hangszínben. Úgy megmártóznék én is benne, én is benne lehetnék a sok kicsi buborék simogató ölelésében. Levettem a felsőm, majd a szandálom, a nadrágom, és az fehérneműim. Sasaki felé vettem irányt a kádba, behuppantam mellé a fürdővízbe.
- Én is örülök, hogy itt lehetek veled. – nem a buborékok selymességét éreztem a combomon, hanem valami sokalttán jobbat, az ő kezéét.
Most nem fogok elfutni előle, megtartom magamnak, magamhoz simítom szőrös mellkasát, megsimítom a puha pofiját, beletúrok a dús hajába, és újra megharapom az ajkaszélét. Meleg érzéssel tölt el, ha erre gondolok.

V. Plantago major
- NAGY ÚTifű-
- Ide tessék! A legjobb legfrissebb paradicsomok a környéken!
- Komolyan nem kell ezt csinálnod. – feszült rám Sasa’ a pult mögül.
- Csak ide csalom a vásárlókat, mindenkiben van egy kis potenciál, ha már itt bolyong.
- Majd ide jönnek maguktól, ha szeretnének. Meg örülnék a helyedben, hogy a drága jegyesed megfeledkezett rólad egy ideje. Erre te kiállsz a legforgalmasabb helyre ordibálni. – olyan illúzióromboló tud lenni néha, de igaza van. Nagy meglepettségemre tényleg nem kerestetett, és úgy tűnik nem is figyeltet, ami talán igaz, vagy egyre jobban teszik ezt az emberei.
Egy vásárló lépett a pulthoz és a citromokat kezdte nézegetni, majd kivett egyet és elkezdte dobálni a kezében.
- Látod a „potenciális” vásárlók ide találnak maguktól. – gúnyolt ki.
- Takahiro? – mosolygott Sasa’-ra a citromhajigáló, nem volt túl bizalomgerjesztő a látványa. Mosolya mögött rothadt fogak sorakoztak, arca széltől cserszett és beesett volna, válla aránytalanul széles alacsony termetéhez képest. Arcszőrzete tragikusan szörnyű.
- Megjött a rendelésem? – csillant fel a szeme.
- Egy fél óra múlva a 3-as kikötőnél. – sétált egy nyugodtan a citrommal a kezében.
- Még is mi a picsáról beszéltetek? Engem aztán bele ne keverj ilyen etikátlan dolgokba! – még is mit képzel??
- Leesett az állad mi, hogy növényeket szállíttattam a Fák országából? Ráadásul ártalmatlan zsurlókat kértem. Az is kétes, hogy egyáltalán ténylegesen azok-e, szerinted felismerik? Amúgy elfelejtetted, hogy évekig sikkasztott és lopott pénzen éltél, és most komoly ezen akadsz ki? – nevetett. Kinevetett jó, ezt még visszakapja.
----------
Hatalmas lehorgonyzott hajók mellett igen csak forgalmas helyre keveredtünk, míg az egyikről le, a másikra felfelé rakodtak. Kiabálások, utasítások, vagy csak indokolatlan obszcén kifejezéseket kerülgettünk.
- Hé, hé adj már egy gyújtót! – nyagattam, pedig nagyon magába merítették a képzetei.
- Tessék. – nyomta az orrom elé, és gyújtott rá nekem.
- Majd segíthetek elültetni ezeket a csodanövényeket?
- A közelükben sem lehetsz, a heti bevételünket erre költöm. – tényleg ennyit érne pár gyom?
A megfelelő mólóhoz érve egy igen nagy hajó tornyosult felénk, ide érve rögtön meg is pillantottak minket, és egy másik férfi indult el felénk, az előzőnek nyomát sem láttam.
Sasa’-val illedelmesen kezdett fogott, majd bevert neki egy orbitálisat! Azt a picsa’! Mit csináljak? Sasa’ a földre esett. Mire épkézláb gondolatom támadt volna, csak egy hasító fájdalmat éreztem hátulról a tarkómon és a sötétség fogadott magához.
----------
Az elemésztő végtelenség elengedett fojtogatásából, az álmom ami az előbb még kergetett a valóság kirajzolódásával párhuzamosan kezdett feledésbe múlni. Fekszem, de miért a tarkóm ténylegesen fáj. Tényleg fojtogattak. Akkor az egész torkom fájna. Mocorgás.
- Sasaki! Mi a here van, mi történt?! – próbáltam felpattani, de a lábaim és a karjaim összevoltak kötözve és csak egy idióta hernyótánc jött össze.
- Azt én is szeretném tudni. – ráncolta a szemöldökét, szintúgy megkötözött állapotban. A balarca egy nagy lilacsomóban ékeskedett. – De talán lenne egy tippem.
- Basszus jó szarul nézel ki. – mi van a nyakán, mióta van tetoválása? – Elég béna az új tetkód.
- Úgy is érzem magam elhiheted. Milyen tetkó? – ah, tényleg új jól gondoltam.
- Hát ott a nyakadon.
- Basszus, reménykedtem benne, hogy csak meg akartak fojtani.
- Mi a fenét mocorogsz ennyire?
- A késem itt van a nadrágom belsejébe erősítve, a táskám elvették tőlem nincs semmi másunk, de nem érem el. Segíts már!
Körbe tekintettem egy üres kabinban lehettünk olyan, mint egy hajó belseje. Na, ne! Ugye nem!
Felfedeztem egy ajtót is, ami rögtön be is csapódott. Nem volt alkalmam közelebbről megismerni.
Egy újabb tagot ismerhettünk meg.
- Üdvözöllek titeket a hajónkon kedveseim. – az előzőkéhez képest kifejezetten ápolt és igényes emberke szívélyességét fogadhattuk. – Kedves Uram, most már egy vagy közölünk, amiről a nyakadon található szimbólum is árulkodik. Remélem tudásodnak hasznát vesszük az útjainkon. – mosolyodott el. Ismerem ezt a mosolyt! Ez a férfi többször is megfordult nálunk, mindig vásárolt valamit, borravalót adott, és apró bájcsevegést folytatott velünk.
Sasa’ épp válaszolt volna, mire megelőzés kép egy oldalba rúgást kapott.
- Hölgyem Önnel nem igazán számoltunk, de hatalmas szerencséje van, hogy a kapitányunk is az ön nemét képviseli. Egyébként igen pórul járt volna. – sarkon fordult és becsapta maga mögött az vaskos faajtót, és valamiféle tolókát is rázárhatott.
- Hé Sasa’! – suttogtam oda neki. – Most elraboltak minket a kalózok?
- Hallod, nagyon fejlődő képes vagy! – vért köhintett.

Jiraiya Szer. Ápr. 01 2020, 12:08

Itt is üdvözöllek az oldalon!
Rendhagyó egy előtörténet, azt meg kell hagyni, viszont az elírásoktól eltekintve nem láttam benne kivetnivalót. Ami viszont lényeges lehet, hogy a következőkben ha kérhetjük, a karaktered szemszögéből írj, ugyanis az NJK-val bármi történhet, ugye nem lesz mindig ott Sasaki mellett. Maga a koncepció új és érdekes volt amúgy. Néha eltévedtem, nem tudtam, hogy éppen ki szólal meg, de aztán végül is helyreállt a szövegvezetés.
Elfogadom az Előtörténeted és itt is jelezni szeretném, hogy köszönjük szépen a Térkép átszerkesztését.

Kezdő Értékek

Ryo: 1000 - a jelenlegi helyzetre való tekintettel

Rang: Kiskereskedő - Szakember --> Herbalista szakértő.

Chakraszint: (100) - Passzív, nem képes használni.

Szint: E

Taijutsu Pont: 8 - A karaktered civil állóképességét és erejét mutatja

Tekintettel arra, hogy magadtól, kérés nélkül feljavítottad a Térképünket, egy nem kézzel fogható jutalomban részesítjük a karakteredet, hogyha azt elfogadod:

- Képes ösztönszerűen fellelni bármiféle növényt, amit éppen meg akar találni. Persze ettől még el kell jutnia oda, ahol a növény megterem, de valamiféle adottság folytán, egyfajta "belső hang" egy halvány gondolat ötlik fel a karakterben, hogy pontosan hol kellene keresnie. Ez működik a ritka növények esetében is.

- Továbbá a karakter egy viszonylag alapos érzékszervi és laboratóriumi vizsgálatot követően, akár első próbálkozásra is képes felfedni minden növény, vagy bárminemű szer hatóanyagait és ezáltal kikövetkeztetheti annak jótékony és kártékony hatásait. Ez vonatkozik a drogokra és gyógyszerekre is, mérgekre és hasonlókra. Ha érzékszerv útján megtapasztalta őket, máris képes lesz a szer hatóanyagait kiszűrni. Ez alap esetben egy Irio Ninjutsu képesség lehetne, de aktív chakra híján ez a karakterednek egy speciális, chakra útján mutálódott, passzív képessége lenne.

Kérlek jelezd, hogyha elfogadod a jutalmakat! Írj adatlapot és keress mesélőt a megfelelő helyen! Jó és tartalmas játékot kívánunk!

Takahiro Sasaki

Takahiro Sasaki

Re: Takahiro Sasaki