Miuru vs Yoshitaro

**Nashimaru Miuru** Csüt. Ápr. 23 2020, 01:28

- Mégis miért? Átkozott… Ke…mu…ri… - nyögte utolsó leheletével a Kumogakure shonobi, majd földre rogyott.
Ásítva odaléptem a test mellé és megpöcköltem a hátából kiálló pengét, mely egyszerűen keresztül döfte nyüzüge testét. Ez a rejtőzködős öldöklés egyszerűen nem az én stílusom. Egyszerűen nem tudom kiélni a vágyaimat, hogy így septibe ki kell őket beleznem a lehető legyorsabb és leghatékonabb módon. Pfej… a végén még azt fogják feltételezni rólam, hogy emberségesek a módszereim. Szinte a hideg is kiráz a gondolattól. Végül belerúgok egy utolsót a srác fejébe, melytől lerepült fejéről a kumoi fejpánt, majd kihúzom a pengét a hátából és egy gyors mozdulattal letisztítom a pengét. Nem tetszik ez az egész dolog nekem, de nem volt mit tenni. A klán vezér rám parancsolt, hogy üssek rajta a váltó csapaton, hogy az ellenfél soraiba férkőzve belezhessem ki az ellenséget. És mindezt miért? Egy szájbak*rt raktárért. Mármint félre nem értendő: nem a gyilkossággal van problémám, hanem annak, hogy megszabják, hogyan gyilkolhatok. Végül sóhajtok és mormogva elindulok tovább az úton, miközben pengém hegyével felszedem a földről a fejpántot.

Szokásos fekete ruhámba haladok az aprócska kis kunyhó felé a világ e kietlen vidékén. Nem is értem mi lehet itt olyan fontos. Ha jól tudom, titkos fegyver készlet, valamelyik alvilági szervezettől, melyet a villámos g*cik ki akarnak sajátítani „lefoglalás” néven. És ezt kéne nekem… PONT nekem megakadályozni. Jól látszik nekem a feladathoz való nem tetszésem, melyet meg sem próbálok elrejteni. Természetesen egy külsős személy mondhatja, hogy ez baromság meg minden, de egy halott ember, nem magyaráz. Kumo fejpántját hegykén a felkaromra kötöttem, mely nyomán semmi sem utalt arra, hogy Kemurihoz tartozom, így viselkedésem betudható annak, hogy a munkával szemben vannak fenntartásaim. Végül meg is pillantom a szőke srácot, aki az őrhelyen strázsált. A lendületemet meg nem törve indulok el felé. Nagyjából pontosan érkeztem a cserére, vagy legalábbis arra az időpontra, melyről mi tudtunk, bár igazából tök mindegy. Rövidesen amúgy is elszabadul majd a hőnszeretett káosz.

**Hamacho Yoshitaro** Szomb. Ápr. 25 2020, 10:24

A nap már lassan tünedezőben volt a horizonton elnyúló, ormótlan hegyek rengetegje között. A fényes égitest utolsó napsugarai erősen rikító narancssárgára festették a sötétedő égbolt színeit, mintha csak egy festőmester készítette eme remekművet vásznára. A háttérben kabócák hangjait lehetett hallani, egész jó időnek bizonyult így sokáig lehetett hallani éneküket.

A Jounin egy magasabb fa tetején guggolt és némán figyelte a közeli utat, várva a váltást. Kaptak egy fülest, hogy illegális fegyverlerakó helyet rejtőzik a közeli erdőben és minél hamarább fel kéne számolni, amíg még az lehetséges. Eredetileg nem az ő feladata lett volna besegíteni, de egy küldetésről hazaérve találkozott két Jounin társával, akik egy kis segítségét kértek tőle, amíg megérkezik az erősítés. Elvileg csak kisebb fegyver rakományra számítottak, de az itt fellelhető ládákból ítélve jóvalta többről volt szó, mintha egy kisebb századot akarta volna valaki felszerelni minden lehető felszereléssel: kardokkal, tőrökkel, Shuriken-ekkel, robbanójegyzetekkel.

A narancssárga hajú férfi némán bambul maga elé s egy pillanatra elveszik gondolataiba. Fejben visszatért a Szent Majomkenyérfa körüli pusztához, ahol a gepárdokkal együtt vadászott és edzett. A napok egybe folytak s a végtelennek tűnő szavannák látszata miatt úgy érezte, időn és téren kívül van, egy olyan helyen, ahol nem hat rá semmi, ami a való világot megköti. Igazán szabadnak érezte magát...

Akarva-akaratlanul is, de elkezdett szépen lassan a Természeti Erők felé nyúlni. Valamiért, ha ezt az erőt forgatta ujjai között, szabadabbnak érezte magát. Csak egy kicsit akart, éppen hogy jobban érezze a fák illatát, a szellő simogatását, a nap utolsó sugarait. Egy láda puffanását hallja s megszakítja merengését..

-Huh, azt a rohadt...- törli le az arcáról az izzadtságot a Jounin társa. - Lehet, hogy csak robbanó jegyzetekkel van tele, de még így is mekkora súlya...- fújja ki magát.

-Akkor lehet jobb lenne, ha nem dobálgatnád, Rokuto-san... még csak az kéne, hogy az arcunkba robbanjon...- szólal meg hősünk.

-Hát igen... de legalább a pakolással készek vagyunk. Már csak a szállítókat kell megvárnunk és mehetünk is végre haza. De jól fog esni egy kis ramen! Tejuro-san már visszaérhetett volna, túl sokáig vizel...- nyújtózkodik.

Yoshitaro nem válaszol, továbbra is az utat nézi. Lehet még ő is be fog térni az este folyamán egy Ramen-re.

-Na végre, Teju... Öm...Ön kicsoda? Az elszállítókkal van? - szólal meg a Shinobi társa.

Egy fekete ruhás, alacsony lány az vöröses hajjal és Kumogakure-i fejpánttal.

~Egész hamar ideértek az eltakarítók...de miért van egyedül?~ mondja magában.

Aztán hirtelen megérzi a minimális Senjutsu Chakra segítségével. A szél pont szembe fúj a Jounin-nak, egyenest a nő felől. Megérezte. Az a jellegzetes, fémes bűz, amit annyira utál ... A vér illata. Le lehet azt törölni mindenhogy, de a szagát lehetetlen teljesen elfedni, mert minden vadász érzi. Mert mikor beüt az ösztön és az adrenalin, mélyen legbelül, az emberi elme és állati lét kereszteződésénél, akkor nem maradhatsz tétlen.

-ROKUTO, VIGYÁZZ!- üvölt le társához és már ugrik is felé.

**Nashimaru Miuru** Vas. Ápr. 26 2020, 22:56

A nyugvó természet csendje, a bogarak lágy csicsergése, a lenyugvó nap látványa… hát nem… undorító! Ez engem sosem tudott meg hatni úgy, mint a romantikus f*szságokon lovagoló kis ribit szokta. Ahogy a mondás tartja, mindenkinek megvan az a pont, mely gyönyört kelt a szívében, olyan dolgok, melytől úgy érzi, majd elolvad. Ha az én véleményemen múlik, az ilyen olvadáspontra, személy szerint, csak egy igen erős tűz jutsu képes, vagy valamilyen savas/maró technika. Nem. Szerintem az igazán bensőséges látvány az, ha az ember megmutatják a világnak mindazt, mik magukba rejtenek… ezért is vágom fel mindenkinek a gyomrát, aki felidegesít, mert magyarazhat nekem bárki, de végül mindig elnémulnak egyetlen mozdulatomra. Jelenleg is épp hasonló a helyzet. Komor arcomon látszik az undor, melyet mint mondtam a küldetés ellen érzek, és ahogy megközelítem a többieket, szinte érzem, hogy az utálat, a klánvezérem után, tovább nő.
Két ellenféllel volt dolgom, látszólag mindegyikük a villámból jött, legalábbis erre utalt a fejpántjuk mintája. Eleinte úgy tűnt álcám tökéletes volt… de tényleg, tökre elrejtettem a személyazonosságomat, azzal a tetves fejpánttal. De tényleg, egy k*baszott ANBU-s nem álcázná magát ilyen perfektül, mint én. Azonban egyikük Sherlockot megszégyenítő felfedezést tett, mikor riadoztatta társát. A sárga srác nagy valszeg nagyon elszámolta magát, mert fotykosabb társa azt hitte felőle indult meg valami felé és már hátat is fordított nekem, lévén el akarta kapni, ami felé repült. Azonban max csak a gutát kapta el, ahogy a következő pillanatban a Wakizashim hegye kibukkant a torkából. Kiguvatt szemekkel nézett, még távolabbi társára, majd rövidesen végleg kimúlt, ahogy pengémet elfordítom torkába és egy erőteljes mozdulattal kiszabom oldalirányba a kardomat a nyakából, félig levágva ezzel a fejét. Közben a másikra emelem a tekintetem.
- Ez csak a te hibád, ugye tudod. Elintézhettük volna ezt vérontás nélkül is. – mondom megjátszott szentséggel – Mondjuk, nem tudom, hogyan jöttél rá, hogy ez csak álca. Lehet férfinak kellett volna álcáznom magam. Le kellett volna vágnom annak a srácnak a monyát és a nadrágomba dugni, hátha hitelesebb lett volna. – mondom miközben katanamat előhúzva az előttem fekvő holtest lába közé rakom – Mit gondolsz, megpróbáljuk még egyszer a bemutatkozást? Csak megkérem a kis barátod segítségét…
Érzem, ahogy a vérem elkezd felpezsdülni a provokálás hatására és akaratlanul szétterül arcomon az a groteszk, szadista mosoly, melyet annyira imádok magamon. Természetesen csak provokálom, hogy a méreg elöntse és kevésbé figyeljen önmagára. Végül, ha látszólag megőrzi a nyugodtságát, és kivár, akkor a mosoly fintorrá válik és köpök egyet.
- Ez így unalmas.
Ezután szinte rögtön, azonnal megkerülöm a testet, hogy egy gyors vágással lemetszve a fejet, a srác felsőteste felé indítsam a csonkot egy jól irányzott rúgással, majd a véres felhőket követve szökkennék a srác után, hogy megpróbáljam egyetlen gyors vízszintes vágással befejezni a dolgot, mielőtt elkezdődne az egész.

**Hamacho Yoshitaro** Kedd Május 19 2020, 12:49

Rokuto egy rövidre nyírt, barna hajú férfi volt, akit nem mondhatott különösebben barátjának hősünk. Természetesen egy faluban éltek és egy helyen dolgoztak, mint Kumogakure Jounin-jai, de ezen kívül csak a fontosabb gyűléseken beszélt vele pár szót. Nem volt különösebben nagy fizikai ereje, leginkább a Nin és Genjutsu-k terén volt jártas. Egy olyan ember lehetett, aki könnyen elbújik a tömegben és nem kelti fel a figyelmet a tipik civil ábrázatával. Munkatársa volt és mégis... ahogy látta, hogy a hideg, acélos penge áthasítja a férfi torkát és hegye csillogva bukkan ki a másik oldalt, dühöt érzet magában. Egyrészt mert bármennyire is kevés, de talán lett volna esélye ezt megakadályozni. A másik pedig az undor, amit a nő felé érzett. Ismerte már a fajtáját, túl sokszor találkozott ezekkel a "lényekkel" úton-útfélen, küldetésen és háborúban. Megveszett, embernek kinéző állatok, akiket csak a harc heve hajt és minél több vér veszi körbe, annál boldogabban fekszenek le aludni aznap este.

-Ez csak a te hibád, ugye tudod. Elintézhettük volna ezt vérontás nélkül is. Mondjuk, nem tudom, hogyan jöttél rá, hogy ez csak álca. Lehet férfinak kellett volna álcáznom magam. Le kellett volna vágnom annak a srácnak a monyát és a nadrágomba dugni, hátha hitelesebb lett volna. – próbálja elviccelni az egészet, mintha az egész egy komédia lett volna.

-A vér...- szólal meg a Jounin.- A vért, amit ontasz letörölheted akármennyire, a kardod pengéje továbbra is csak úgy bűzlik tőle...- húzza össze szemét dühösen.

–Mit gondolsz, megpróbáljuk még egyszer a bemutatkozást? Csak megkérem a kis barátod segítségét…- kérdi az ismeretlen Kunoichi s Rokuto hulláját gyalázz meg szúrásokkal.

A Felhő Falusi férfi csak némán áll a nő előtt és lesújtó tekintetekkel figyeli ellenfelét. Próbálja hergelni, mozdulásra és hiba vételére bírni hősünket, aki viszont kivár. Ilyenkor már rég ő is gúnyolná az ellenfelét, rosszabbnál rosszabb viccekkel bombázná ellenfelét, hogy az agyára menjen... de most egyáltalán nem volt komédiás hangulatban.

-Hölgyeké az elsőbbség.- mondja semmitmondó hangon.

-Ez így unalmas...- köp egyet a földre a Kunoichi.

Egy gyors mozdulattal lehasítja volt társa fejét és egy rúgással a narancssárga hajú férfi felé repíti azt, mintha csak egy groteszk labda lenne. Látja, hogy a nő kihasználva a véres fej röppályájának a takarását megpróbál közelebb kerülni és egy oldalról irányított vágást indítva befejezni a munkáját.

Yoshitaro nem habozik: mivel ilyen módszerekhez folyamodik az ellenfele, nincs benne semmi konkrét terv a kivégzéshez, csak egy szimpla "nyisz-nyisz fej, leesni vállról" nevű akció végrehajtás, így ő előre fog gondolkodni. Optimális esetben hárítani vagy hátrálni, de... látva ellenfelében dúló sötétséget és gonoszságot, már-már sértő lenne számára ha ezekhez folyamodna. Alkalmazva a Raiton Shunshin no Jutsu // Villám Elemű Fürge Test Technikát a másodperc tört része alatt ugrik a lány elé, bal kezét előre ugrasztva megragadná a felé suhintó lány csuklóját és a szabad, jobb öklével egy gyorsan létrehozott Fuuton: Taifuu Genkotsu no Jutsu // Szél Stílus: Tájfun Ököl Technika segítségével gyomorszájon csapná ellenfelét, aki ettől egy hatalmas nyomást érezne törzsén és jó pár métert hátra repülne - kicsit távolabb a holtesttől.

-Gyűlölöm az olyan vadállatokat, mint amilyen te is vagy... Egy alaktalan sötét folt, ami csak pusztításra képes...- húzta össze újra a szemét, majd kiegyenesedve a jobb kezét családi kardjára emelte.

A fém halk sziszegéssel emelkedett ki a míves tokból s a nap utolsó sugarai megcsillogtatták nemes pengéjét.

-Látom szeretsz karddal játszani...- a fegyvert egy gyors mozdulattal maga elé emeli.- Tudod egyáltalán miről szól a Kenpō?- kérdezi, miközben a lány kezd feltápászkodni.

A karját amiben a fegyvert forgatja felemeli, ahogy Fuuton Chakra-t kezd vezetni bele. Halk süvítést lehet hallani, ahogy zöldesen foszforeszkálva feltöltődik a penge.

-Függőleges, vízszintes, átlós vágások és szúrások halmaza. Mondhatni az egész egy kör geometria ábrázolása, hogyan tudod a másik vonalát akadályozni benne, kivédeni és ellentámadásba lendülni...- a pengét körbevonja egy zöldes Chakra és alakot kezd ölteni: a hosszanti része 5 méterre megnyúlik s mellette mintha egy kiszáradt karácsonyfa ágai lennének, úgy rügyeznek ki rajta a további pengék.

Ezek után egy újabb elemi Chakra-t vezet bele a kardba és az eddig látható tövises kard megnyúlt része egyszerűen eltűnik, csak a tér meghajlását lehet itt-ott észrevenni, illetve a kard eredeti pengéjét.

-De ha EZT nem látod, akkor meghalsz!- s támadásba lendül.

Hősünk számít rá, hogy a lány agyafúrt lesz és valamilyen ellentámadásra készül, ezért a biztonság kedvéért alkalmazni tudná a Purazuma Booru // Plazmagömb technikát, a hatalmas, láthatatlan "tüskés" pallossal pedig folyamatosan támadás alatt tartaná.

Chakra Kard kinézete:

Ajánlott tartalom

Miuru vs Yoshitaro

Miuru vs Yoshitaro

Re: Miuru vs Yoshitaro

Re: Miuru vs Yoshitaro

Re: Miuru vs Yoshitaro

Re: Miuru vs Yoshitaro