A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Jiraiya Hétf. Május 25 2020, 22:20

Myōbokuzan

A Varangyok Rejteke, Myōbokuzan.

A hely, melyet már évezredek óta őriznek és lakják a Varangy Ninjuuk, kik ha hihetünk a legendáknak, még Rikudou Senninnél is nagyobb tudással rendelkeznek a chakráról és annak mibenlétéről! Azt beszélek, hogy a Varangy Sennin tanította a Hat Út Bölcsét.

A Varangyok Rejtekét csak nagyon nehezen lehet megközelíteni, több hónapos út, mely teli van veszélyekkel, csapdákkal és zsákutcákkal. Csak a titkos járatokon keresztül lehet idejutni azok számára, akik a saját lábukat akarják használni az utazáshoz. Azok, kik szerződésben állnak a varangyokkal tudják, hogy melyek a legkönnyebb utak, továbbá, őket meg is tudják idézni, ha szükséges!

**Ayanokoji Takashi** Szer. Jún. 03 2020, 14:22

// Jiraiya //

Tudja. Pillanatnyi meglepődésem hamar elillan, hisz minimálisan számítottam rá. További szavai azonban váratlanul értek, szinte csengtek a fülemben. Ő? Mégis ki azaz ő? Mélyebben elkezdtem volna gondolkodni ezen, mielőtt rákérdezek, ám nem volt rá elég időm. Amilyen gyorsan jöttem, olyan gyorsan mentem is tovább, ki tudja hová... Hiába a külső és belső hang együttese, a név számomra ismeretlen. Madara teleportálási képességei nem csak a gyomromat, de már az idegeimet is kezdték tesztelni. Kizuhantam egy számomra ismeretlen helyen, majd gyomrom tartalma is magam elé. Csodás.
- Ugh. - Letöröltem a számat, majd lassan, fokozatosan feltápászkodtam térdelő pozíciómból. Szavai eljutottak a fülemhez, de minimális fájdalmat okozott a rájuk való koncentrálás. Kémleltem az ismeretlen tájat, de természetesen semmihez sem tudtam hasonlítani... Habár. A hegyből való letekintés egy csekély mértékű nosztalgiát csúsztatott a lelkembe, noha az iszap, légkör és az óriás békák mint állatvilág nem éppen egyezik. Rég voltam Kumogakurebe... Vajon visszatérhetek még? Megéri visszatérnem? Takaraék miatt, igen, muszáj. El kell őket hoznom onnan.
Mint kiderült a varangyok rejtett falvába repített Madara. Mit ne mondjak, találó név. További szavaira újra összeállt az utazás által szétfoszlott kép, amivel egyetemben egyből egy tűszúrásnyi idegpattanást éreztem a fejem belső bugyrában.
- Mégis ki azaz ő? Miért kell megtalálnom ezt a bizonyos Narutot? - Válaszokat akartam, de azonnal. Többi kérdésemet tiszteletből magamba tartom, bár csak egy hajszál híján. Az tett igazán hozzá a határozottságomhoz, hogy már sokadjára ér hirtelen, nagy mértékű változás. Egyik pillanatban még a klánom maradékát kapargatom össze, másik pillanatban már mind halottak és engem is el akarnak pusztítani, majd az a valami, plusz Juugoék, most itt vagyok. Mire hármat számolok, lehet hirtelen mégis Konohában kell lennem. Egy röpke momentumra kikerekednek magam elé a szemeim. Istenem... Ők mind halottak. Ritkán veszem számra ezt a szót hit hiánya révén, de valahogy most mégis kicsúszott magamban. A hirtelen felismerés ismerős súlyokat tesz a vállamra, szinte le is akar nyomni a völgy mélyébe, csalogat, hogy zuhanjak és lehunyt szemmel várjam az érkezést.
De nem teszem. Erőt veszek magamon és lenyomom az érzést. Mélyre, olyan mélyre ahonnan egy jó ideig nem törhet elő. Tudom, mikor elő fog törni, akkor szaggatni fog, s talán soha nem múlik el a fájdalom. Elfogadom. A küldetésünk az egyetlen fontos tényező most. Arcomra visszaülne eredeti tekintetem, s várnám/hallgatnám szövetségesem szavait.
Uzumaki Naruto. Mégis mi lehet olyan különleges benned?

// Edit: Emlékeztetőül: Az eddigi eseményekért járó jutalmam szívesen fogadnám majd. Előre is köszi, hogy emlékeztettél. ^^' //

Jiraiya Szer. Jún. 03 2020, 16:50

F E L T Á M A S Z T O T T I S T E N E K

-

Jinchuuriki Veszélyben

Ismerős érzéseket gerjesztettek benned a látottak, ám itt és most a világ nem hagyott időt számodra, hogy elmerülj emlékeidben. Ennek ellenére az, hogy olyan gyorsan változik körülötted minden, kikezdik idegeidet. Lassan úgy érzed magad, mint akit madzagon rángatnak... Talán egy pillanat erejéig fel is teszed magadnak a kérdést, hogy egyáltalán miért követed őt? Hogy eddig hol volt, amikor az ellen a Lény ellen harcoltál, ki puszta erejével hegyeket morzsolt? De aztán újra tudod, hogy mi az ami mellett elköteleződtél...

- Az, aki ellen harcoltál. - Jelentette ki egyszerűen Madara, ezzel együtt nem éppen pontost választ adva, jóformán kitérve a kérdés elől. - Uzumaki Naruto a Kyuubi Jinchuurikije. Fogd el nekem! Ez a következő próbatételed.

// Egyelőre még nem haladok tovább, lehetnek még kérdéseid, így hajrá! Smile

Ezen kívül lezárom az eddigi kalandodat, hiszen már jó ideje húzódik a dolog és most már elkél a jutalom számodra! //

J U T A L M A Z Á S

HA jól látom a játékod 2017 óta folyik Jutalmazás nélkül, ezt követően volt majdnem két éves kihagyásod, s csak ezután posztoltál újra. Ezért az aktív időszakot nézem csak!

Az eltelt időszakra kapsz 25/25 Chakrát

A szerepjátékod kifogástalan 25/25 Chakra

A technikahasználatod kifogástalan 25/25 --> Egy voltaképpen erőlimit nélküli ellenfél ellen harcoltál O.o

Az írásod minősége élvezhető 20/25

Ugyanakkor az aktivitásod a két éves kihagyás miatt csorbát szenvedett, de mivel az utóbbi időszakban aktívan játszol, ezért 20/25

Összesen: +115 Chakra és az őrült megpróbáltatásaid miatt, a limiten felüli, +180 Elosztható TJP-t írok jóvá. Normál esetben ugyanannyi elosztható TJP-t kapnál, mint Chakraszintet, de a karaktered jóformán meghalt. Megint...

A jutalmad egy választható, maximum S szintű technika, olyan amire van már engedélyed! Kérlek a következő posztodban írd le, hogy mely Készségekre osztod el a 180 TJP-t!

**Ayanokoji Takashi** Csüt. Jún. 04 2020, 17:43

Madara első válaszára akarva-akaratlanul felvonom a szemöldököm. Nem tudom mit vártam mondjuk... Bár nem igaz, hogy nem tudok többet, mint eddig. Tehát ugyanaz akart megölni, mint aki visszahozott az életbe. Érdekes, bár nem mondhatnám, hogy hálás vagyok. Ha sejtésem nem csal az egész játék csak arra ment ki, hogy annak a valaminek a rabja legyek. Lehet még a gondolataimat is hallja folyamatosan. Remélem nem. Erre az egész katyvaszra túl néma csend van a fejembe, Dante leleményes szavai nagyon hiányoznak ilyenkor. Talán máskor is.
- Hm. - Reagálásképp, csak ennyi hang jön ki belőlem, plusz egy távolba meredés. Kérdeznék ugyan, de feleslegesnek tartanám, hisz a válaszából kiderült, hogy nem akarja, hogy mindent tudjak. Idővel viszont mindenre fény derül, ebbe biztos vagyok.
Még töprenghetnék sokat a helyzeten és ilyen és ehhez hasonló okfejtéseket pörgethetnék a fejemben azonban olyan mondat csapja meg a fülem amitől újra élő embernek érzem magam. Hát eljött az idő.
Leveszem maszkomat arcomról és mély levegőt veszek a hegyi környezet terméséből. A változás szelét fújnám ki a tüdőmből, majd odafordulnék szövetségesemhez. Lassan, határozottan, egy abnormális mosollyal az arcomon.
- Az új világ első igazi lépcsőfoka. - A vér csak úgy bugyogni kezdene az ereimbe, olyat éreznék, amit még talán soha. Mintha csak a sorsot érezném a vénáimban. Jobb kezem ökölbe szorul, s ismerős képek jelennek meg lelki szemeim előtt. Mindazoknak a képe, akiket megmenthetek, akiknek egy békés világot teremthetek, hol nincsenek uzsorások, erőszakolók, hol nem kell félnie senkinek, hogy mit hozhat a holnap.
Egy kérdésem lenne csak.
- Hányan védik? - Minél magasabb számot mond Madara annál jobban vigyorgok, s ha nagyon nagy számot említ talán még el is nevetem magam. Ha kitér a válasz elől, vagy maga sem tudja, akkor ennyit felelnék:
- Majd én kiderítem.

// Köszönöm a jutalmat! A választott technikám:

5. Erő Kapuja // Tomon
A kapu kinyitásával a használó ereje és gyorsasága a 175%-ára növekszik. A test hőmérséklete magas szintre felszökik, ám ebből a használó semmit nem érez, viszont a későbbiek során, súlyos károsodásokat szenvedhet a használó agya és testének többi része is.
Játéktechnikailag: További +150 Pont (Összesen 550) a hatás idejéig az Erő, Gyorsaság, Állóképesség, Ügyesség/Reflex értékre!
Besorolás: A
Chakraszint: 650
Taijutsu Pont: +35
Szükséges Taijutsu pont: 130

Így a 180+35=215 tjp-met eszerint osztanám el:

Erő : 686+114= 800 (S)
Ügyesség / Reflex : 330+70= 400 (B)
Pusztakezes harc : 330+31= 361 (B) //

Jiraiya Csüt. Jún. 04 2020, 18:32

Madarát látszólag egyáltalán nem érintette meg az eszelős arckifejezésed, bár a maszkja alatt ki tudja? Lehet ő maga is megrettent.

Mindazonáltal csak elnézett melletted, le a völgybe, ahol messze tőletek az egyik tó szélén egy feltűnő fiú hadonászott.

[...]

- Az a ravasz, vén perverz! Hogy érted, hogy meg kell védenetek!? Nekem kell megvédeni a falut! Erről volt szó! - Naruto jóformán mindenféle következetességet mellőzve igyekszik kiadni magából frusztrációját. Nem csoda, hogy így reagált, hiszen egy pillanattal ez előtt még Konohagakure no Sato falai mögött volt, egészen pontosan a Kórház Alagsorában, ahol Akatsuki no Konant próbálták meg megmenteni a jelenlévők. Jiraiya-sama azt mondta neki, hogy meg kell védeniük a falut, aztán itt találta magát.

- Jiraiya-sannak téged is meg kell védenie ahhoz, hogy a falut mentse. Az ellenség két okból érkezhetett Konohába... - Magyarázta az egyik kisebb, zöldes árnyalatú béka, kinek külleme arra utalt, hogy igencsak idős példány lehet. - Az egyik, hogy az áruló Akatsukissal végezzen, a másik pedig, hogy megszerezzék a benned lévő Kyuubit. - Mutatott rá.

- Nem érdekel! A Kyuubi erejével képes vagyok megmenteni a falut! Szükségük van a segítségemre!

- Naruto-chan, ne hozz elhamarkodott döntést. Ha Jiraiya-san úgy döntött, hogy itt kell maradnod akkor itt kell maradnod.

- Nem mész te sehova! - Csattant a tockos Naruto tarkóján, mit aligha érzett meg. - Apusnak igaza van, azért vagy most itt, hogy az ellenség ne találjon rád.

[...]

- Hozza a formáját, így a könnyebbik része már meg is van. - Jegyezte meg Madara, utalva rá, hogy innen könnyen beazonosítható a célpont. - A teljes Ninjuu Rejtek. - Válasza tömör és velős volt, magába foglalta mindazon veszélyt, melyre Takashinak számítania kell.

// Jóváhagyva, elosztva! //

**Ayanokoji Takashi** Szomb. Jún. 06 2020, 23:33

// Noha belecsapnék nagyon szívesen a levesbe, a minimális metagaminget elkerülvén inkább kitérek másra is. //

A célpontom által elém tárt minimális hang és képi világ egyvelege picit lekanyarította a vigyort az arcomról. Maszkom visszahelyezném eredeti helyére majd a messzi tó tájékára terelném tekintetem. Megpróbálnám érzékszerveimre összpontosítani chakrámat egy kos kézjellel és egy jó adag koncentrációval. A célom nem más lenne, mint Naruto jelenetének lehallgatása, ha csak egy részére is. A pezsgés, mi véremet mozgatja nem hagy alább, sokkalta inkább mintha kiterjedne a testemen kívülre. Nem normális érzés, mintha kontrollálatlan energiák szivárognának a pórusaimon keresztül. Izgatott vagyok...

A nap utolsó sugarai a késő délutáni utolsó esőcseppekkel együtt simogatják a kapucnimat. Egy padon ülök és egy félig eltaposott virágot szorongatok. Első ránézésre az emberek azt hinnék, hogy egy sanyarúbb sorsú virágot szedtem, vagy éppen csak elejtettem egy szépet és a talpam alatt végezte. Az igazság kicsit más volt. Az akadémia harmadik évére nagyon megszerettem egy idősebb pár nyíltabb kertjét. Kifigyeltem, hogy mikor nincsenek otthon - ami furcsa mód elég gyakran volt - és amikor csak lehetett beszöktem. Tele volt virággal, különböző ültetett fákkal, növényekkel. Ezek gondolom nyugtatóak lehetnek mindenki számára. Nekem nem volt, talán még idegesített is. Amiben viszont nem volt párja az a... Csend? Nem. Épp ellenkezőleg. Az egyik magas kerítés mögött egy játszótér helyezkedett el, ahol szinte mindig nyüzsögtek a szülők, gyerekek.
Akárhányszor a kertben ültem és hallottam a többi embert úgy éreztem... Mintha nekem is lenne családom, barátaim. Akárhányszor ott ültem lehunytam a szemem és egyből minden jobb lett. Elképzelhettem, hogy én is ott vagyok, jól érzem magam és senki sem zavar el. Nem érdekelt, hogy elveszik tőlem az ebédem, vagy hogy nem ül le mellém senki se szívesen. Nem érdekelt, hogy a szülinapomon csak egy gyertyát fújok el és mindig-mindig ugyanazt kívánom, mégse teljesül.
Na persze, mint minden, egy nap ez is elpusztult, csak azt nem hittem volna, hogy az osztálytársaim által. Úgy hitték jó dolog növényeket taposni, így hát kiválasztották azt a bizonyos kertet. Elvégre, melyik másikat? Nyilván azt. Egy nap mikor visszatérvén ez az akció tárult elém akkor... De talán igazán csak akkor vesztettem el a fejemet. Nekik rontottam, mint valami vak vadállat és a végére, csak annyit értem el, hogy mind a hárman eltapostak a kerttel együtt. Hősies, nem de? Egy ideig csak feküdtem, mire rá kellett jönnöm, ha így találnak úgyse fogja senki elhinni, hogy nem én tettem tönkre azt, ami nem is az enyém.
A vége természetesen az lett, hogy egy padon kötöttem ki egy emlékeztetővel a kezemben. Azaz egy szál virág hordozta azt a képet magával, amit minden bizonnyal soha többet nem fogok visszakapni. Talán önző vagyok, de ennyi nekem is járt volna.
Még ma elveszem azt, amit a legjobban szeretnek.

... De át fogom gondolni a cselekedeteim. Innentől fogva minden amit teszek befolyásolni fogja az új világ létrejöttét. Meg kell fontolnom hogyan játsszam ki azt a valamit, ami Naruto felé irányított. Talán nem is kell kijátszanom. Talán... Van egy ötletem.
Ha érzékszerveim felerősítése sikerrel jár, a lehallgatott részletekből kiindulva kezdenék beszélgetést.
- Madara. - Hangom nyugodtabb lenne, noha még messze nem lennék az. - Gondolom a te műved a Konoha ellen irányult támadás. - Naruto hangos szavaiból kiindulva többet szeretnék megtudni, még hozzá jó indokkal. Nem nehéz átlátni, hogy a kyuubi elfogásának egyik fő lépése Konoha pusztítása. Bizonyára elterelésnek szánta. Ha elismeri a támadást, ha nem, úgyis tud róla. Egy számomra fontos kérdéssel folytatnám.
- Mennyire súlyos az okozott kár? - Ha már egy ilyen feladatra küld bármilyen nemű segítség nélkül, legalább némi információ legyen a tarsolyomba. - Naruto látott már téged? - Válaszaimat megkapva még egy zárómondatot intéznék szövetségesem felé.
- Kiállom a próbát. - Mondatom végével a lehető legegyszerűbb, ám legjobban fedett útvonalon elindulva közelíteném meg Narutot. Az idő fontos tényező ámbár... Vagy már tudják, hogy itt vagyunk, vagy sejtik, hogy jönni fogunk, nincs átmenet. Kiindulva az előző csatámból Madara egy ujját se fogja mozdítani, ha csak nem abszolút muszáj. Utamon különösen figyelnék békákra, csapdákra és bármilyen hasonló tényezőre, hisz kezdésnek mindet ki akarnám kerülni. A lelkem csatáért kiáltana, de visszafojtanám a célom érdekében. A cél, mely új fénnyel fogja belepni mindenki sötét világát.

// Off: Engedéllyel szerkesztve. //

// A +215 tjp-t még hozzáadod az elosztott taijutsu pontokhoz kérlek? Köszönöm. //

Jiraiya Hétf. Jún. 08 2020, 11:58

Ayanokoji Takashi

- Miért számít ez neked? - Kérdezett vissza Madara, majd válaszolt a másik kérdésedre is. - Többször is találkoztunk már. - Tömör volt, valószínűleg nem értette a kérdés lényegét. - De ha cseverészni akarsz, akkor itt is hagyhatlak. A kérdéseidet hagyd meg máskorra! - Utasított.

Akárhogy is, megindultál a célod, pontosabban a célpontod felé. Utadat nem akadályozta vagy zavarta semmi, az óriási fák és levelek mocsarában közlekedve vészesen közelítettél Uzumaki Naruto felé.

Uzumaki Naruto
Miközben a két Vén szavait hallgatta, jóformán egyszerre figyeltek fel arra, hogy valaki vagy valami közelít. Nem hallották, pusztán érezték...
- Naruto-chan... - Motyogta Fukasaku, felhívva a figyelmet a dologra.
- Ha'... - Bólintott. - Én is érzem.

______________________

Takashi

Állapot: 70% - Úgy érzed, hogy erő kezd úrrá lenni rajtad, mely abból a szemedből sugárzik, amelynek visszanyerted világát.

Chakratartalék: 80% - A chakrád is kis mértékben megnövekedett, szintén a szemednek társítod ezt.

Uzumaki Naruto

Állapot: 98% - Konoha előzmények

Chakratartalék: 90% - Konoha előzmények

// Uzumaki Naruto ír először! //

**Uzumaki Naruto (NJK)** Szer. Jún. 10 2020, 22:43

Mint minden Ninjuu Rejteket, ezt is lélegzetelállító természeti csodák vették körbe: a környéken növő óriási lapulevek, melyek természetes esernyőként vagy épp fürdőkádnak szolgáltak; a ritmikus 'béka-dalok' véget nem érő szonettje; a távolban zúgó óriási vízesés, mely körül igen részletes békaszobrok ágaskodtak a magasba és még lehetne sorolni. A gyönyörű, idillikus lát és hallképet egyetlen dolog zavarta csak meg...

...Egy szőke hajú srác fejhasogató lármázása.

-Hogy tehette ezt Ero-sennin! Megmondtam neki, hogy én is ki akarom venni a részemet a harcokból! Konoha az otthonom, meg kell védenem!- fújatott a Konoha-i Genin, aki dühében belerúgott egy kavicsba.

Az apró kő törmelék hatalmasat ívet megtéve egy nagyobb pocsolyába csobbant s a Ninjuu Rejtek lakosságának számát nézve akár egy kisebb egyedet, ebihalat fejbe is kaphatott.

-A fene enne már meg téged és a forrófejűségedet, Naruto-chan!- s csattant is az újabb tockos.

-ÁÚ!- kapta rögtön oda a kezét az egyre növekvő búbjára. - De hát igazam van! - kötötte az ebet a karóhoz.

-Értsd meg, hogy Jiraiya-chan meg akar védeni téged! Az Akatsuki-nak valamiért szüksége van a Bijuukra és pont emiatt nem hagyhatjuk, hogy egy ekkora területen, harcok közepette kóborolj össze-vissza. Ha csak egy pillanatra is nem figyelsz, ha csak egy pillanatra is rossz lépést teszel, vége mindennek. Beláthatatlan következményei lennének, ha elvesztenénk téged...- s próbált észérvekkel megnyugtatni a fiút az egyik bölcs.

-De hát Konan..!- kezdett volna bele.

-...jó kezekben van! Ott van vele Tsunade-hime, a valaha élt legnagyobb medikus Ninja és még ki tudja hányan hasonló kaliberű gyógyító segít a barátodon.- s apró béka kezét Naruto lábára helyezte. -Tudom, hogy a barátod és ígéretet tettél neki...De most meg kell bíznunk Jiraiyaban, Tsunadeban és az összes falubeli társadban.-

-Én...- folytatta volna mondatát, de fogát csikorgatva tovább lépett pár lépést a kavicsos talajon.

Érezte magában a dühöt, a szorongást. Úgy érezte mindenkit cserben hagy azzal, hogy mikor leginkább szüksége van szeretett falujának a segítségére, ott hagyja őket a legnagyobb veszélyben. Nem ment neki, egyszerűen nem tudta lenyelni a dolgot..

-Én nem tudok itt ücsörögni és napozni, miközben a világ másik végén a barátaim harcolnak...MIATTAM!- s megfordulva mélyen belenézett a két varangy bölcs szemébe.

Mindketten egymásra néztek és érezték, hogy igaza van a fiúnak. Mérhetetlenül fojtogató érzés lehet az, mikor bajtársaidat hátrahagyva úgy kell tenned, mintha minden rendben lenne.

-Én me..!- kezdett volna újra bele, mire...

"NARUTO!"

A fiú világa megremegett előtte, mintha a hang egy óriási földrengést okozott volna lelkének legmélyebb szegletében is. Hirtelen elsötétült minden körülötte és egy jól ismert helyen jelent meg újra. A furcsa, sötétes víz a bokájáig ért, a távolban hatalmas oszlopokat látott. Ám ami igazán fontos volt, az az előtte elterülő óriási vasketrec, melyben ott csücsült a Kyuubi. Hatalmas, eres szemei csak úgy pásztázták a fiatal Ninját, mintha egyenest átlátna rajta.

-MÉG MIELŐTT BELEKEZDNÉL EGY ÚJABB FEJHASOGATÓ LÁRMÁZÁSBA ÉS EZZEL IS MEGHOSSZABBÍTVA LISTÁMAT, HOGY MIÉRT TE VAGY A LEGIDEGESÍTŐBB SHINOBI A VILÁGON, JOBB HA TUDOD, NEM VAGYUNK EGYEDÜL!- hallotta a démonróka mondandóját visszhangzani a végtelen terem falairól.

-MI AZ HOGY LEGIDEGESÍTŐBB SHINOBI?! URUSEI'TTEBAYO!- csattant ki a Jinchuuriki, majd pár másodpercnyi szünet után fogta csak fel a mondat értelmi lényegét.- Tessék? -

-VALAKI KÖVETETT TÉGED. A HEGY LÁBÁNÁL...- s itt hatalmas fejét a magasba emelte. - EZ A BALJÓS CHAKRA... ISMERŐS... - majd ahogy elutazott Naruto a belső világába, ugyan olyan gyorsan tért vissza a valódi világba.

-Naruto-chan...!- húzta össze szemét Fukusaku.

-Én is érzem...- mondta komolysággal.

Konoha Jinchuurikije hirtelen sarkon fordult és a furcsa aura felé kezdett sietni. Apró kavicsok pattantak egymáson, ahogy Chakraval felerősített lábaival roham tempómban taposta maga alatt a talajt.

-NARUTO-CHAN!- üvöltött rá Fukusaku és már ugrott is utána.

-Ezzel a kölyökkel csak baj van!- rázta a fejét Anyus béka s ő is a nyomába eredt.

~×××~

Abban a pillanatban, hogy egy tisztes távolságon belül - pontosabban fogalmazva az idegen hallótávolságon belül van- teleszívja a tüdejét.

-Tudom, hogy itt vagy! Mutasd magad!- követeli, miközben a lábára erősített Kunai-tartóból elővesz egy dobókést. - Gyere elő!- szólítja fel újra a rejtélyes alakot.

[Ha Takashi megmutatja magát... ]

Naruto szemmel láthatólag összehúzza a szemét és megpróbálja felmérni az idegent. A Kunai kést továbbra is a kezében tartja, egy kicsit lejjebb ereszti, de fel van rá készülve az esetleges támadásokra.

-Ki vagy és mit keresel itt?!- kérdezi.

[Ha Takashi továbbra is elrejtőzve marad... ]

-Ám legyen!- mondja hosszas csend után és felmutatja számára jól ismert Bárány kézpecsétet. - KAGE BUNSHIN NO JUTSU! - s a semmiből az egy Jinchuurikiből rögtön 6 lesz. -Ha te nem jössz elő, akkor majd én kereslek meg téged!- mondja haragosan.

A nemrég átélt emléke, hogy cserben hagyja faluját ólomhegyként terhelődik rá szívére s úgy érzi, minden egyes másodperccel újabb barátja hullhat el. Nincs ideje szórakozni, muszáj visszamenni a csatatérre! De... ha ő az az ember, akik alapjáraton meg akarta szerezni a benne lévő Démon Rókát, akkor a lehető leghosszabb ideig kell itt tartania - vagy legyőznie - ellenfelét, így megmentve a többieket a veszélytől.

**Ayanokoji Takashi** Hétf. Jún. 15 2020, 01:31

Egy bólintás és egy arrogáns félmosoly keretében utamra eredtem. Szövetségesem viselkedése egyáltalán nem lepett meg, pedig nem is mondhatnám, hogy ismerem. Mint mindig, a szokásos. Azonban ami meglepett, hogy nem teleportált el a sajátos kis világába. Lehet ezt a próbát szorosabban fogja figyelni? Mintha számítana! Mindenképp megkaparintom a kyuubit. Nem ütköztem semmilyen akadályba az odavezető utamon, ami számomra csak egy dolgot jelenthetett. Naruto "saját" és pár ninjuu társának ereje elég védelem számára. Minden bizonnyal egy magabiztos ellenféllel fogok szemtől szembe kerülni. Helyes. Én is magabiztos vagyok. Talán életemben először igazán.
Az óriási fák ágain rugaszkodva minden egyes hang többszörösen rezonált bennem, úgy éreztem valami kitörni készül. Természetesen megfordult a fejembe, hogy amint meglátom Narutot egyből nekiesek minden erőmmel és puszta kézzel rángatom belőle ki a kyuubit, hogy aztán az új világ oltárán lehelyezhessem... Szép, ám több sebből vérző gondolat. A közelgő harc heve nem vakított el teljesen, s tudtam, minden lépésem és lélegzetvételem számítani fog minden létező ember számára. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen túlerő ellen, megkötözött kézzel kell küzdenem. Az a valami a testemben... Eleget kell tennem neki, hogy biztosítsam mindenki életét. Figyelmeztetni fogom Narutot.
Amint a fejemben kiejtettem a nevét, már hallottam is a hangját, éreztem a jelenlétét, láttam a lombokon keresztül. Hívószavára elmosolyodom a maszkom mögött, majd egy egyszerű mozdulattal elé ugrok a tisztességes távolságot megtartva. Nem akarnám, hogy egyből ellenségnek nézzen a szőke shinobi, előtte váltani akarnék vele pár szót. Egyedül van, érdekes. Kérdésére felelek szinte azonnal, nem válna hasznomra, hogy egyből támadjon egy rövid csevej nélkül. Tudnám, hogy itt már minden a tökéletes jövőt befolyásolja.
- Azért jöttem, hogy megmentsem a konohaiakat... Hogy megmentsem az összes embert a biztos pusztulástól. - Lassan felemelném kezem és rámutatnék.
- Te vagy a béke kulcsa, Uzumaki Naruto. - Szavaim őszinték és határozottak, pont annyira amennyire a kezem lenne, amivel előrántanám chakraérzékeny pengémet. Igen, figyelmeztetni fogom Narutot, de akkor, amikor én akarom. Ezek a szavak csak puszta lábjegyzetek a fogvatartóm számára, reménnyel arra, hogy bebiztosítsam magam. Úgy érezném sikerülne, hisz a szándékom nem egy hazugság, vagy átverés, nincs min átlátnia. Fekete katanamba villám chakrát vezetnék.
A távolságot egy szinte már ösztönként használt raiton shunshinnal nyesném le, ami után egyből célpontom közvetlen közelébe kötnék ki. Fegyveremmel azonnal lesújtanék, teljes erőmet és a hajaifuri no jutsu* által megnövelt pillanatnyi gyorsaságom kiaknázva. Három csapásom célpontja a karjai és kézfeje lenne, hisz sebzett végtagokkal nehezebb a fegyverforgatás és a kézpecsétek formálása is. A csapások menete a szabad karjánál kezdődne, aztán a fegyvertartó csuklóján folytatódna, majd ugyanazon az oldalon a felkarján végződne.

-------------------------------------------

Ha sikerül megakasztania a kardomat:
Amint észlelném, hogy Naruto ereje és képessége elég ahhoz, hogy egy puszta tőrrel megállítsa a raitonnal átvezetett katanamat úgy, hogy nem fogom vissza magam, plusz lendületből is érkezem, elvigyorgom magam. Ebből elméletben persze ő nem láthatna semmit, ám maszkom egy része hiányos, így szemem s annak ráncai bőven elárulnának. Pillanatnyi összeakadásunkkor szemébe néznék és ha lenne lehetőségem használnám szavaimat is.
- Nem hiába hisznek benned a konohaiak! - Amint még egy röpke lehetőségem adódna folytatnám. - Kár, hogy őket ez nem menti meg! - Így vagy úgy, de minél hamarabb kiszeretném billenteni az egyensúlyából. Az összeakaszkodást egy hevesebb fegyvercsatározásba akarnám átvinni, minek a végén egy tsuten kyakuval* céloznám meg a gyomrát. Ha nem érném el, akkor a földbe rúgnék, hogy valósággal felrobbantsam azt, és a légáramlat, plusz törmelék sebezze/zavarja Narutot. Ha már az elején elakadnék, akkor a legjobb tudásom szerint védekeznék, és keresném a gyenge pontokat, lehetőségeket.

-------------------------------------------

Ha nem sikerülne megakasztania a kardomat, vagy csak hárítani tudná:

A villám chakra bénító hatását biztos megérezné ellenségem, ám az is biztos, hogy nem különösebben hosszú ideig akasztaná meg a védekezését. Ám nem is kéne nekem sok idő. Amint egy pillanatnyi rést látnék, egyből egy tsuten kyakuval felerősített rúgást mérnék Naruto gyomrára, amivel minden valószínűleg belerepíteném valamibe. Noha nem mindig vagyok teljesen tisztában az erőmmel, abban biztos vagyok, ha a rúgásom betalálna, kárt tudnék okozni neki. Kyuubi chakra ide vagy oda, ők is csak ketten vannak. Ha mégse lenne lehetőségem ilyesmire, akkor a legjobb tudásom szerint védekeznék, a közelharcot kényszerítve.

Használt technikák:

// Yayy! Ma van a karim születésnapjaaa.... Írtam volna, csak aztán átcsúsztam ma hajnalra a postolással. Sad. //

Jiraiya Hétf. Jún. 15 2020, 19:37

Uzumaki Naruto reagáljon Takashi támadásának mindegyik opciójára belátása szerint. Ezt követi majd a mesélői reag!

**Uzumaki Naruto (NJK)** Szomb. Jún. 27 2020, 18:45

Réges régen, mikor még éppen hogy csak megkapta a Konohai fejpántját és vált hivatalosan is a falu Geninjévé, tanítója, Hatake Kakashi egy szinte lehetetlen feladattal bíztam meg őt és csapattársait: megszerezni az övén lógó csengetyűt. Lényeg a lényeg, nem sikerült nekik megszerezni a célobjektumot és csúfos kudarca miatt még nem is ebédelhetett meg, sőt ki is lett szabva, hogy nem kaphat kaját. Bele is törődött akkor csúf vereségébe és hakan próbált szenvedni, ám társai másképp gondolták: adtak a saját ételükből s felválalva azt a rizikót, hogy elbukják az egész tesztet és mehetnek vissza az Akadémiára. Kakashi a semmiből megjelent és ahelyett hogy megbuktatta volna őket, teljességgel átengedte őket. Akkor még nem értette igazán azokat a szavakat, amiket aznap mondott. "Aki Ninjaként nem képes teljesíteni a küldetést, az egy senki... De aki a barátait hagyja közben cserben, az a senkinél is kevesebb."

Most már érti. Lehet, hogy feladata itt maradni és csendben várni a vihar végét, de ezzel a baráti bizalmával és életével játszik.

Elhatározta magát. Ha ezen a harcon túl van, mindneképp visszamegy a faluba, ha szakad.

Mert ő Kilencfarkú Róka Jinchuurikije, Uzumaki Naruto, aki nem vonja vissza szavát senki Isten fiáért.

Ez ő...és az ő Ninja Útja.

A szőke hajú Shinobi némán és megfeszült izmokkal hallgatja. Jobb ökle a mellkasa környékén, melyben egy Kunai-t szorongat már-már olyan erősen, hogy kezei elkezdenek elkékülni...vagy a Kunai adja meg magát végül?

Másik kezét ugyan úgy ökölbe szorítva, valahol a veséje környékén tartja és készen állva egy esetles támadásra.

-Megmenteni a Konoha-t...?- kérdezi vissza, s szemei haragosan összeszűkölnek. - Kötve hiszem, hogy csak azért jöttél el ide, hogy ezt elmond...- kezeit még inkább magasba emeli. -...és ha tényleg a békéért lennél itt, akkor nem nyúlnál a ka..- kezdett volna bele, de látta, hogy a maszkos idegen az oldalán lógó pengéért nyúl.

[Ha van ideje lereagálni ellenfelét...]

Mivel két keze már-már egymás mellett található, megpróbálna villámgyorsan keresztbe helyezni mindkét mutató és középső ujját, ezzel aktiválva a Kage Bunshin no Jutsut. Mondhatni maga elé, egy szoros, félkörös alakban létrehozna 5 darab árnyék klónt, mellyel ha van még ideje egy gyors Shunshin no Jutsuval helyet cserél az egyik oldalsó másolatával. Leginkább a füst adta elterelésbe reménykedik és abban, hogy a maszk alatt nem egy olyan személy van, aki képes átlátni technikáin.

A klónok első sorban megpróbálnák megragadni ellenfelét és a lehető legtöbb ideig egy helyben tartani, hogy vagy egy másik klón vagy a maga az eredeti Jinchuuriki egy Rasengan segítségével oldalba vághassa, ezzel igen kellemetlen benyomást téve az idegenre.

Ezután leginkább ellenfelét, illetve környezetét vizsgálná meg, nehogy egy újabb meglepetés támadás érje őt...

[Ha nincs ideje lereagálni ellenfelét...]

Egyetlen opciója ilyenkor a kezében tartott acél Kunai, illetve a Shunshin no Jutsu adta meghátrálás lenne. Ahogy az lehetett, fel volt készülve ellenfelének támadására, ám ezek szerint jóvalta gyorsabbnak bizonyult, mint ő maga. Halk sziszegést engedne ki fogai között.

Ha nem talál a tamádása és ezzel védekezésre kényszerül, érzi a testében tomboló adrenalint és a dühöt, hogy nem itt kéne lennie. El kell mennie innen és segíteni a falujának, de gyorsan.

Elméje elsötéte és újfent az apró, pislákoló fáklyákkal megvilágított terembe találná magát. A ketrec ajtaja közelében ott pihen a méretes róka feje s aki eddig szundikolt - vagy legalábbis úgy tett-, most kieresedő lélektükrei tágra nyílva tekintenek a fiúra.

-Nincs időm ezzel az egy ellenféllel vacakolni, szóval most kölcsön veszek az erődből, megértetted?!- jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.

-GRRHRHHHH...- hallatszódik a Bijuu morgása. -TÉGY, AHOGY AKARSZ...- s a démon szája egy groteszk vicsorra húzódik, megvillantva több tucat emberméretű tépőfogait.

Még mindig fájó pont lehet számára, hogy egy ember képes volt őt legyőzni és ezzel nem tudta elszívni magába a fiút. Gyűlöli, teljes létéből, de ennek ellenére... valamilyen szinten lenyűgözi, hogy szimpla haladóként mire nem képes.

Mire újra feleszmél, a világában alig telt egy egy szempillantás s ezúttal egy újult, mindent elsöprő erővel térne vissza: a sárgás, már-már lángoló Chakra köpeny teljesen beborítaná Narutot testét.

~Rendezzük ezt le minél gyorsabban!~ mondja magában majd dühödt tekintetével és megszilárdult elhatározotságával ellenfelére nézne.

Jiraiya Hétf. Júl. 06 2020, 21:25

Takashi igyekszik úgy cselekedni, hogy a lehető legjobban jöjjön ki a helyzetből.

Talán pontosan maga sem tudja, hogy hogyan és miért keveredett bele ebbe az egészbe, de azt igen, hogy mit kell tennie. Meg is akarja tenni. Számára ez fontos, egy újabb lépcsőfok ideológiája kiterjesztésének, míg ellenfele életében ez egy szükségtelen rossz, mely ellen nem tud mit tenni, minthogy harcol!
Bár Takashi igencsak gyors, ellenfele sem tétlenkedett, szinte egyszerre mozdultak.

Ahogyan Takashi Naruto előtt termett, már a klónok gyűrűjében is találta magát, melyek közvetlen közelében jöttek létre, így az első mozdulattal le is tudott nyesni egyet, ám egyáltalán nem volt biztos benne, hogy melyikőjük az igazi. Pechére ellenfele ebben a legjobb. Ennek ellenére a klónok nem tanúsítottak igazi kihívást, hiszen nem figyeltek saját maguk védelmére, így mondhatni fejjel a falnak próbáltak meg Takashi ellen menni, aki akrobatikus mozdulatokkal, tapasztaltan vágta őket egymás után, mígnem az egyik - csaknem az utolsó - egy búgó hangú, spirálisan forgó, kék chakragömbbel támadt felé, egy méteres közelségből.

Takashi amikor észlelte a támadást, már késő volt. Naruto túl gyors volt, a sok klón is megtette az összezavaró hatását, így a Rasengan oldalba kapta Takashit, aki a levegőbe kerülve, spirálisan forogva az egyik nagyra nőtt fának csapódott!

[...]

Takashi becsapódott, Naruto pedig a környezetére figyelt, de egyelőre nem látott vagy érzékelt semmit.

Takashi bőre felgyűrődött, a húsa is megrepedt, máris mély lila folt gyűrűzött a Rasengan helyén. Zsibbadt a jobb oldala, egyedül azért nem érezte az óriási fájdalmat.

Ennek ellenére le tudja gyűrni ezt a fajta fizikai fájdalmat és fel tud állni, sőt, azonnal akcióba is tud lendülni, ám jól tudja, hogy ha még egy ilyet bekap, akkor nem biztos, hogy ilyen könnyen megússza!

Nem becsülheti le az ellenfelét, elvégre mégis csak a Kyuubi Jinchuurikije!

_________________________

// A sikerességről a Készségeitek döntöttek. Takashinak minden képessége megvolt a Kage Bunshinok "bedarálására" főleg hogy nem a klónok túlélése volt a cél, hanem az elterelés, ami így sikeres lett és mivel Naruto Gyorsasága jelentősen magasabb szinten áll, mint Takashi Ügyesség/Reflex értéke, ezért egy meglepetés támadás - amit Naruto eszközöl és ami tovább növeli a sikerességet - természetesen hatásos lesz.
Takashi Állóképessége ugyanakkor lehetővé teszi, hogy egy ilyen szintű fizikai támadás még kiálljon és ellentámadásba tudjon lendülni ha akar!//

Takashi

Állapot: 58% - Zsibbad a jobb oldalad és fáj, de egyelőre még le tudod küzdeni és figyelmen kívül tudod hagyni!

Chakratartalék: 78% - A Sorozást használtad, annak okán voltál képes a klónokat megsemmisíteni!

Uzumaki Naruto

Állapot: 98%

Chakratartalék: 89% - Rasengan

**Ayanokoji Takashi** Szomb. Júl. 11 2020, 00:14

Klónok, kék, tömény chakra spirálgömb, becsapódás. Ugh. A hirtelen eseményeket követni tudtam, de kivédeni már nem, minek végeredménye egy fájó találat volt az oldalamba. Tekintettel a közelmúlt eseményeire egy minimálisan felment bennem a pumpa. Hát már mindenki az oldalamat célozza?! Az érzés távolinak tűnt és megmagyarázhatatlanul furcsának, idegennek, mintha egy olyan húrt pendítettek volna meg az elmémben, amit soha sem láttam, mégis ismerős.
Bordáimhoz kapva éreztem a sérülésem és helyzetem súlyát. Mély levegő. Szinte erőfeszítés nélkül visszaverte közeledésemet Naruto, ami noha plusz indok volt arra, hogy még idegesebbé váljak, nem tettem. Érdekes technika. A húr közelebbről pendül, ez az érzés már saját. Megráztam fejem és összpontosítani kezdtem, amennyire csak tudtam. Ha még egy ilyet bekapok már nem valószínű, hogy ugyanígy feltudok állni. Míg a jinchuuriki a környezetére figyelt én feltápászkodtam és eltettem kardomat.
A legtöbb ninja az első adandó támadás során felfedi lapjainak nagy részét, legyen az védekező jellegű vagy sem. Ezt csak tetézni tudja az, hogyha ez a bizonyos ninja minél gyorsabban le akarja zárni a csatáját. Hm. Megoszthatnám a figyelmét, klónokkal, vagy Hanshou segítségével... Ám valószínűleg csak újból többet kreálna magából és ugyanazzal a technikával végigmenne az akadályokon. Chakrakészlete enyém többszöröse, ezt még én is érzem. A lefárasztása minden bizonnyal lehetetlen. Azonban...
Megharapnám be nem fáslizott ujjam és a vérem segítségével megidézném farkas társamat, Hanshout. Ha támadásba lendülne Naruto és a távolság ellenére is veszélyben lennék, akkor tudásom szerint térnék ki a lehetséges veszély elől, míg nem tudnám befejezni a technikámat. Amennyiben sikerülne, egy termetes méretű, morgó farkas alakja rajzolódna ki a füst sűrűjéből.

- Mi ez a nevetséges maszk rajtad?!
- Ebbe ne menjünk bele, sok minden történt... - Narutora néznék. - Van nagyobb gondunk is. - Társam alaphangú morgása a sokszorosára nőne, hála nekem és a szituációnak amibe belekevertem. - Fejlett klónokat használ. Jinchuuriki, szóval ki tudja mennyi a limitje. - Válasznak csak egy szemöldökfelvonás utáni mini bólintást kapnék, ami nekem elég is lenne. Tekintetében látnám az egyre izzó dühöt, ami egyértelmű jele annak, hogyha ennek vége, akkor el kell számolnunk. Összeszokott páros vagyunk, az évek során eleget civakodtunk egymással, hogy elengedhetetlen részei legyünk egymás életének. Egy pillanattal tovább tartanám szemem a farkason, hogy tudja ő is. Hiányoztál.

Egy kunai tőrt vennék kezembe. Oldaltáskámból kivennék egy fiola chakratintát, majd kiöntve azt a földre, két képmást kreálnék magamból, amivel párhuzamosan Hanshou egy földből készült gólemnek adna életet(Doton: Goremu no jutsu). Meg kell találnom a gyenge pontját. Egyszerre lendülnénk meg, mint egy jól komponált csapat... Már szinte mosolyt csalna az arcomra. A régi emlékek előtörését célomra való fókuszálással akadályoznám meg.
Amint lehet, feléhajítanám a kést. Ezután testem határait tudatosan átlépve mozdulnék (1. kapu megnyitása), hogy hirtelen gyorsasággal(raiton shunshin) és újult lendülettel akadályozzam meg a kézpecsétjeit. Ez ismételten közelharcot jelentene, ám nem közvetlen támadásra adnám a fejem. Célom az lenne, hogy Narutot megfogva belehajítsam a tőlem lemaradó klónok egyikébe, melyek szétbomolva beterítenék testét a chakratintámmal. Ha szerencsés volnék még Hanshou és a gólem is betudna vinni pár csapást. Amennyiben nem sikerülne a dobás egy rögtönzött tintás fiolát fröcskölnék szét a célpontomon, majd hátrálnék a lehető leggyorsabban, kivéve, ha nyílt esélyt látnék pár erőteljes ütés bevitelére, akkor csak ezek után növelném a távolságot.

Amennyiben nem sikerül egyik manőver sem, akkor a kanashibari // paralizáció nevezetű technikával akasztanám meg (minden bizonnyal egy másodperc töredékére), majd egy Daichiwarival céloznám meg a lehető legközelebbi testrészét, mely, ha nem is talál be, de erős légörvényt, vagy a talaj felrobbanását eredményezné.
Sose hittem, hogy egyszerű lesz egy új világ teremtése... Nem mintha ez változtatna akármin is.

Daichiwari:

**Uzumaki Naruto (NJK)** Hétf. Júl. 20 2020, 23:49

A klónokkal történő ellenfél összezavarásában már-már nagymesternek számított: mindig tudta, hogy mikor kell saját magát kicserélni és ezzel egy tökéletes nyitott pontot találni a védelmekben. Szerencsére elegendő időre tudták másolatai elterelni a maszkos alak figyelmét s egy váratlan pillanatban a már jól ismert kék Chakra gömböt erőteljesen az oldalába vágta. Meg is lett a hatása: az idegen jó pár métert repült és hirtelen fellépő tolóhatás következtében az egyik fának csapódott. Fájt neki, ezt látta, mégis valahogy...könnyedebben fel tudott tápászkodni a találatból.

~Kitartó, annyi biztos...~ könyvelte el magában s nyugtalan tekintettel figyelte a környezetét.

A férfi lassan, de biztosan újra talpon volt és érezte, ezúttal nem lesz olyan könnyű dolga. A férfi megharapta az egyik befáslizott kezét, ismerős kézjelekbe kezdett, majd földre csapta a kezét és egy nagyobb füst kíséretében megjelent egy hatalmas, igencsak morgós farkas. Az idézett lény láttán bűntudat fogta el egy pillanatra.

~Vajon a két öreg rendben van? Lehet nem kellett volna őket hátra hagynom...~ tűnődött el egy pillanatra.

Látta, hogy a két ellenfél egymással kezdenek el beszélgetni s ezúttal viszont nem hagyja magát újra meglepni a férfi sebességével. Még azelőtt, hogy a beszélgetésük véget érne felmutatná a sokat használt Bárány kézpecsétet.

-TAJUU...- vesz egy mély levegőt. -KAGE BUNSHIN NO JUTSU // Tömeges Árnyékklón Technika!- harsan fel a határozott hangja.

A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan Latest?cb=20180117075331&path-prefix=pt-br

Úgy gondolta először, hogy felvenné a lehető leghamarabb új erejének palástját, de amikor meglátta ellenfelét és a farkast, valamiért már...nem volt annyira kedve harcolnia vele. Tudja jól, hogy sietnie kell a barátaiért és tudja jól, hogy az előtte álló fickó az életére tör és mindenkire, aki fontos számára, de... látván, hogy az állati társával csak pár másodpercre, de érezte a köztük lévő köteléket s ez megenyhítette az ő szívét. Egy rossz embernek nem lehetnek ilyen érzelmei, érzései mások felé.

Nem, nem akar végezni vele. Csak legyőzni és kérdéseket feltenni. Talán... meg tudná győzni arról, hogy feleslegesen csinálja ezt az egészet, de most még nem hajlandó hallgatni rá, ezt már tapasztalta az imént.

Az előbb említett technikával 25 klónt hozna létre, melyeket az alábbiak szerint osztaná szét: 8 másolata a föld gólemet célozná meg, másik 8 pedig a nagyra nőtt farkast. Mindegyiknek az lenne a feladata, hogy egy-egy Rasengan // Spriális Gömbbel elpusztítsák, az idézett állat esetében pedig hogy egy pukkanás kíséretében visszaküldjék falujába.

A megmaradt mini-hadseregéből közül 2-2 másolatot a tintából létrehozott klónokra küldené, míg a fennmaradó 4 klón az eredeti közelében maradna. Természetesen itt is alkalmazná a füst adta lehetőségét és kicserélné magát az egyik jobb oldalán lévő klónnal a Shunshin no Jutsu // Fürge Test Technikával. A többiek a középen álló "eredetit" védenék, de azért figyelnének a tényleges használóra. Nekik így az lenne a dolgok, hogy valahogy egyszerre rátámadva lefogják az ellenfelét - vagy addig ütik, amíg ki nem dől. Ha szükséges, itt használná 1-2 klón a Rasengant.

Az utolsó klónt -attól tartva, hogy a harc elhúzódhat - a közeli, nagyra nőt lapulevelek védelmébe küldené -ugyan úgy Shunshin no Jutsu-t alkalmazna-, hogy a biztonság kedvéért elkezdjen Természeti Chakra-t gyűjteni.

Úgy döntött, nem akarná még használni a Kyuubi erejét: először is mert ez egy ütőkártya számára, másodszor pedig a Senjutsu-ban sokkalta inkább jártas, mint új erejének használatában.

Ez a baj vele...túlságosan lágyszívű másokkal...

Ám ha úgy alakulna, hogy reménytelen a helyzet, illetve halálos veszélyben érezné magát, nem tartaná tovább magában ezt az aduászt, elvenné a Kyuubi Chakra-ját és megnövekedett sebességével próbálná kikerülni a támadásokat.

Jiraiya Vas. Aug. 02 2020, 23:35

Takashi tapasztalat harcos volt, annyi biztos.

Ám Ő maga is talán egy kezén meg tudja számolni, hogy hány olyan emberről hallott, aki szembe mert szállni egy Jinchuurikivel és túlélte a harcot, vagy esetleg győztesként jött ki belőle. Talán túl nagy fába vágta a fejszéjét, hisz tudta, hogy a Jinchuurikik nagy részét már az Akatsuki elfogta és csak a Hachibi, valamint a Kyuubi Jinchuurikijét nem sikerült még becserkészni. Talán ők a legerősebbek...

Akárhogy is, Takashit mindezen gondolat nem tántorította el attól, hogy egy Új Világot hozzon létre. Ez pedig az első lépések egyike volt a hozzá vezető úton!

[...]

Az idézés, a rövid társalgás és a szükséges előkészületek ugyanakkor még úgy is - relatívan - sok időt emésztettek fel, hogy Takashié volt a kezdeményező szerep, így amint saját klónjait és idézését létrehozta, Naruto már klónok tömegével várta őt!

Azonnal rávetették magukat az ellenfelekre, s ennek következtében a túlerő kavalkádjában kékes chakrafények lobbantak a levegőbe.

"Rasengan." Hangzott a jutsu nevet, melyet Takashi soha az életben nem felejt majd el.

A farkas és a gólem is eltűnt, ahogyan a tintából készült klónok is, ám azok eltűnésével és a Rasengan spirális cincálásával a környezetben MINDENKIT beborított a tintának tucatnyi cseppje, kivéve az egyik bujdosó klónt, akiről Takashi mit sem sejtett.
Takashi azt nem tudta, hogy klónt, vagy az eredetit sikerült összefröcskölni, ám nem is volt ideje kideríteni, ugyanis egy lesből érkező, igencsak gyors támadás közelített felé.

"Rasengan!"
Hangzott a technika neve, s Takashi érezte az oldalában a jutsu erejét, ám a Hachimon első kapuja miatt, még a túlerő ellenére is képes volt az előtt tenni valamit, az előtt reagálni, hogy elérje őt a jutsu. Fél méter... Ennyi volt köztük és a chakratömeg kavargó fájdalma így is környékezte őt.

Takashi még mielőtt a Ransengant meghallotta volna, a klónokból le tudott vágni kettőt. Ők túl óvatlanok voltak.

Takashi sem volt rest, azonnal használja a Kanashibari no Jutsut a körülötte lévő kettő Naruton, majd egy ütést mér a földre, és az őt támadó Rasenganos Klón szertefoszlik!
Ahogyan sejtette, akár klónokról van szó, akár az eredeti alakjáról, a Jinchuurikit nem tudja ilyen könnyen megakasztani! Szóval most Takashi jól látja, hogy a közvetlen közelében - 2 méterre tőle - egy Naruto áll, valamint majdhogynem félkörben több mint egy tucat másik! Túlerő!

// 6 Kage Bunshin maradt a Farkas hűlt helyének közelében Takashi mögött --> A farkas eltűnt miután bekapta a Rasengant.

7 Kage Bunshin maradt szintén Takashi mögött azok közül akik a gólemet támadták --> A gólemet szétrepítette a Rasengan.

2-2 Tintaklónos Kage Bunshin megmaradt, de miután megsemmisítették Takashi klónjait, a megmaradt klónok és az eredeti Naruto is tintás lett.

A Takashi körül maradó 4 Narutoból 2 maradt abból 1 az igazi! A klón használja a Rasengant amit Takashi érzékel! Ez a klón megsemmisült!

1 klón rejtőzik!

Összesen: 19 klón maradt ebből 1 elbújt 18 tintás lett és a 18-ból 1 az igazi aki Takashi közvetlen közelében van. //

______________________

Ha valami nem világos, szóljatok! Narutoé a kezdeményezés, utána reagál Takashi!

Takashi - A manővereknél a fokozott értékeidet vettem számításba! Ezért a sikeresség.

Állapot: 55% - Zsibbad a jobb oldalad és fáj, de egyelőre még le tudod küzdeni és figyelmen kívül tudod hagyni!

Chakratartalék: 75% - Kanashibari

Uzumaki Naruto

Állapot: 97%

Chakratartalék: 87% - Rasenganok

**Uzumaki Naruto (NJK)** Pént. Aug. 07 2020, 12:58

A klónok támadásai jól láthatóan megtették a hatásukat, egy pár Rasengan sorozással mind az óriási farkast, mind a kőgólemet eltüntették az maszkos alak mellől, illetve az idézett klónokat is megsemmisítették, melyek egy nagyobb tintahalmaz kíséretében szétfröcskölődtek. A technika hatására nem csak ő, de az összes klónja megfeszült egy pillanatra és pár másodpercre elmerengtek pár régi emléken.

~Ez...olyan, mint Sai tinta technikája. Lehet ismeri ezt az idegent?~ elmélkedik el magában a Jinchuuriki, de rögvest rájön, hogy nem ez a megfelelő pillanat elkalandozni a gondolatokban.

Ott maradt ő és a 17 másolatával, illetve a rejtélyes idegennel, aki az életére tör egy új világ reményében. Abban a hitben élt eddig Naruto leginkább, hogy a nagyobb túlerővel és a Rasengan segítségével képes lenne ha nem is megfutamítani, de elvenni a kedvét a harctól. Ám bármit is használt eddig ellene, bármekkora túlerőt is vetett be ellene, kitart. Kitart, mintha az élete múlna rajta - vagy mások élete, akik fontosak a számára. Nincs más megoldás, de... adnia kell egy esélyt. Mert amíg van remény, addig van lehetőség a változásra ... bárki számára.

-ELÉG!- üvöltené az egyik klón a férfi mögött.

A határozott kiáltás végigsöpör a környezeten és vélhetőleg mindenkit megállásra bír.

A megmaradt klónok tisztes távolságban ugyan, de elkezdték egy nagyobb lánc alakját felvenni és körbevenni a maszkos alakot.

-Miért akarsz harcolni ellenem?- kérdezi az egyik klón.

-A megmaradt Akatsuki-nak dolgozol?- kérdezi a másik.

-Mi jó származik abból, ha megölsz?-

-A békéről és megmentésről beszélsz, de csak gyilkolni tudsz érte és ehhez elegendő csak rád nézni.- csatlakozik bele egy dühös tekintetű haramdik klón.

-Nem fogsz tudni békét teremteni így.-

A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan Tumblr_owosylBxuA1wxfcheo2_500

-Ero-sennin azt mondta...- kezd bele az eredeti Jinchuuriki. -Az erőszak még több erőszakot szül. A gyűlölet még több gyűlöletet szül. A háború pedig még több háborút. Ahhoz, hogy végre meg tudjuk szakítani ezt az átkozott körforgást, többek kell hogy legyünk, mint szimpla emberek. Ő hisz abban, hogy eljön egy nap, mikor képesek leszünk mind megérteni egymást.- s hagyj egy némi hatásszünetet.

~×××~

Újabb lélek utazás következett be.

-...- a Naruto Uzumaki-ban élő Róka Démon fél szemét kinyítva, de némán hallgatja a beszédet.

-...- a fiú némán áll a ketrec előtt és őt nézi.

-...- a démon csak figyeli a hordozóját.- NE MONDJ SEMMIT. ADOK BELŐLE.- visszhangzik mély hangja, s szemeit lehúnyja.

~×××~

Újra a valóságban...

-Fejezzük be ezt az értelmetlen harcot.- folytatja egy újabb klón mögötte.

Az összes látható klón és az eredeti is egyszerre emeli fel a jobb kezét, mintha csak egy régi baráttal szeretnének kezet fogni.

-Kérlek.- mondja ezt egy mellette álló klón és előre lép az idegen felé.

Az összes többi Naruto pattanásig feszült izmokkal készen állna azonnal támadással vagy védekezéssel reagálni a válaszod alapján.

[ : Naruto döntés elé állít, amolyan béke jobbot nyújt számodra. ]

[Ha elfogadod a békét...]

Az eredeti Naruto előre lép a sorok közül és megkeményedett arcszerkezettel rád nézne.

-Mond el, ki küldött és mit akartok tőlem?- kérdezi ellentmondás nem tűrően.

[Ha elutasítod a békét...]

Bár hitt benne, hogy képes leszel a jó útra térni válaszod elszomorítja, de egy pillanatra sem hagyja hogy letörtsége útjába álljon.

~Ám legyen.~ mondja magában s a támadásra kész klónok akcióba lendülnének.

A klónok egyik fele automatikusan az álarcos alakra ugranának, hogy újabb Rasengan-okkal megostromolják, míg a másik fele biztonságos távolságra elugrik egy Shunshin no Jutsu-val, ők lesznek a második hullám, ha az elsőt valahogy túlélné.

Az eredeti eközben ugyan úgy hátra ugrik a többivel együtt -Shunshin no Jutsu segítségével-, majd merít a Bijuu erejéből és felveszi a nemrég szerzett új alakját...

**Ayanokoji Takashi** Vas. Aug. 09 2020, 21:48

Bosszantó ez az alak.
A konohai taktikája a túlerőjében rejlik... Első ránézésre. Nem felejthetem el, hogy a kilencfarkú hordozója. Ám jobban megfigyelve, inkább a chakra mennyiségében lakozik az igazi veszély. Ennyi klón kreálása ilyen könnyedén, arról nem is beszélve, hogy nem átlagos másolatokról beszélünk. Nem láttam elemi anyagot hozzárendelve, se vizet, se földet, de még tintát sem. A bunshin no jutsuhoz hasonlítanám kinézetében, ám állagában és felépítésében teljesen más. Sose láttam még ilyet, kage bunshin. Arról a többszöri alkalommal használt, bosszantó spirálgömbről nem is beszélve.
Gyors eszmefuttatásom végére csak annyi jutalmam volt, hogy ismét egyedül maradtam, bekerítve, egy kis plusz információval a tarsolyomban. A kanashibari még a klónjait sem akasztotta meg nagyon, így az eredeti ellen haszontalan lenne. Már, ha tudnám melyik az eredeti... A tintám noha elérte célját, a tömérdek klón jelenléte miatt nem vitt előrébb a tervem felépítésében. Még.
Egy pillanat erejéig egy kényelmetlen érzés járta át a testem. Hanshou gyors kiiktatása a harcunkból hátrány számomra, tény, de... De nem ez aggasztott. Sokkalta inkább az, hogy olyan rég láttam, s lehet soha többet nem is fogom. Na persze ezek olyan érzelmek amiket soha nem vallanék be magamnak. Az igazság az, hogy hiába lenne fontos a túlélésem a bijuuk tárolása révén, ez csak akkor valósulhat meg ha legyőzöm Narutot. Megsaccolva az erejét, körülbelül háromszor-négyszer erősebb lehet nálam. Nem ez az első csatám ilyen felállással. A végsőkig küzdök. Ha túlélem, mindenki közelebb kerül egy békés világhoz, ha meghalok... Akkor sem fogok hiába.
Legbelül valószínűbb volt az egyik eshetőség, tudtam, amit tudtam. Sajnos én is csak ember vagyok. Ekkor kiáltotta el magát ellenfelem.
Egy pillanatra megtorpantam, mi egyértelműen látszott testbeszédemből. Ezután kérdéseket szegeztek felém több irányból is. Felhúztam egyetlen látható szemöldököm, majd lehunytam szemem egy másodpercre, mintha csak elmerülnék érzéseim tengerében. Némán hallgattam. Hiba.
Átszáguld rajtam egy rideg gondolat, mi egyszerre fájdalmas és nevetséges. A határ. Az a sok kumogakurei. Ibuza. Az a lény. Már magam sem tudom mióta harcolok folyamatosan, és erre... Erre az eddigi legnagyobb tesztem közepette állít meg a saját ellenfelem, szavakkal. Szavakkal. Hiba.
Ezután egy sennint felemlegetve vázolja fel Naruto a világképét. Ezt... Gondolataim is elakadnak, hisz nem rántok fegyvert, nem cikáznak villámok a markomban, nem rontok neki, hogy szavalása alatt levágjam testrészeit. Csöndben végighallgatom. Testem elernyed, nem feszül. Állok és várok.
Miután befejezte rápillantok békét nyújtó kezére. Nem lépek oda hozzá, de nem is állok támadó állásba. A kérlek szó furcsán rezonál bennem. Mint egy feneketlen tó közepébe hullajtott kavics, mit ugyan elnyel a tó, egyre nagyobb hullámokat kelt. Megkeresem az első kérdést feltevő Narutot.
- Azért KELL ellened harcolnom, amiért mondtam. Te vagy a béke kulcsa. - Válaszom kis kitérőt tesz, ám mégsem üres. Hiba. Majd a második.
- Nem dolgozom azoknak, akik megöltek. - Noha Madaran is ugyanaz a köpeny volt, mint Sasuken, ő áruló, a maszkossal ellentétben. Engem nem érdekelnek mások szervezetei, célok érdekelnek, végeredmények. Madaraval dolgozom együtt, nem az akatsukival.
- A halálodból nem származik semmi "jó", Naruto. A célomhoz csak az kell, hogy velem tarts, önszántadból, vagy anélkül. - További megjegyzéseire nem reagálok. Nem csak gyilkolok a békéért... Tudom. Ugye? Ezután kitérnék a világnézetére, amit bizonyára az említett ember formált olyanná, amilyen. Válaszolok, őszintén. Hiba.

- Ez a bizonyos sennin nem egy ostoba ember. - Szünetet tartok, majd összehúzom szemem és hangosan, erőteljesen válaszolok. - Ha te is így gondolkozol, akkor nem is különbözünk annyira... - Kezemre pillantok. Ökölbe szorítom lassan, majd vontatottan az egyik alak irányába emelem.
- Én is hiszem, hogy eljön az a nap, amikor az összes ember meg fogja érteni egymást. Egy közös kapocs által, nem, kor, hovatartozás és bármi mástól függetlenül. - Folytatom. Hiba. - Azt mondtad, csak gyilkolni tudok és ehhez elegendő csak rám nézni. - Szünet. - Nindzsák vagyunk, Naruto. Nyolc éves korunktól erőszakra nevelnek minket. Nyolc éves korunktól megtanítanak, hogy melyik nemzetet gyűlöljük, hogy kikkel fogunk háborúzni, hogy hogyan öljük meg az ellenséget.
- Eszközök vagyunk gyerekkorunktól fogva! - Hangszálaim egyre nagyobb nyomásban részesülnek. A szavak, melyek elhagyják számat gondolatok nélkül születnek. Valahonnan máshonnan jönnek, mélyről. Onnan, ahol épp nem harcban vagyok. - Azt hiszed nem próbáltam meg a te oldalad? Hogy nem küzdöttem vállvetve a hazáért és annak népéért? Hogy nem védtem meg civileket, genineket? Hogy nem próbáltam meg új utakat keresni a békéért? - Testem ingerszerűen mozog, hol suhintok a levegőbe, hol mutogatok. - Azért az emberekért küzdöttem, akik megvetettek engem, leköptek, megvertek és semmibe vettek amikor csak lehetett. - Szívemhez nyúlok, s az ott lévő szövetet szorongatom. - Mai napig ezt teszem.
- Te mit teszel, Naruto? Nem ölsz meg senkit és megváltod a nindzsa rendszert... Mivel is? SZAVAKKAL?!

**Uzumaki Naruto (NJK)** Pént. Aug. 21 2020, 08:05

A szőke hajú Jinchuuriki megkönnyebbüléssel fogadta, hogy ellenfele nem folytatja a támadást felszólalását követően. Lelke fellélegzett, hogy nem kell teljes erejét használni - még ha jelenleg a Démon Róka láthatóan békésen figyeli az eseményeket. Természetesen a védelme továbbra sem lankad és egy dolgot nem tud figyelmen kívül hagyni... A benne róka azt mondta, ismerős jelenlétet érez, mégis mióta harcol ezzel az idegennel, egyszer sem figyelmeztette valami támadására vagy tett volna megjegyzést.
~Vagy azt jelenti, hogy tévedett a Kyuubi...vagy azt, hogy nem egyedül jött...~ hunyja le a szemét Naruto, miközben az idegen monológját hallgatja.
Érzi benne a dühöt, az utálatot, a magányt, de leginkább... a fájdalmat. A fájdalmat, amit egy remény okozz - legyen az igaz vagy hamis -, s általában ezek a legsúlyosabb sebek, amiket egy lélek szerezhet. Mélyek, sajognak a nap minden percében és ha nem kezelik, csúnyán elfertőződhetnek. A gyógyír lehet késő és már felesleges, mint halottnak a csók, de úgy érzi, meg kell próbálni rajta segíteni. Hisz ahogy mondta a maszkos: nem is különböznek annyira egymástól.
-Nagyon...- kezd bele az igazi Naruto, ahogy szomorú tekintetével végig hallgatta a férfit. -Nagyon sajnálom, ami veled történt és amit veled tettek. Senki sem érdemel ilyet.- felnéz és folytatja.- Tudom, hogy miről szól a rendszerünk, tudom hogy milyen gyűlölet hatja ezt az egész mókuskereket. Én ezt a rendszert akarom leállítani, megtalálni végre egy másik utat. Egy olyat, amint mindannyian egyszerre tudunk járni.- majd elmosolyodik egy pillanatra.- Azt is tudom, hogy borzasztóan naivnak látszom ilyenkor. Hehe...- s arca hirtelen megkomolyodik.- De inkább bukok ezzel a gondolattal, hogy megtettem mindent, amire képes voltam, minthogy reménytelenül éljem le az életem. Lehet a szavak nem olyan erősek, mint az ököl csapása, de mélyebbre tudnak hatolni, mint bármi más a világon. - teszi hozzá.
Egy pillanatra elmereng. Az élete könyvét lapozza magában. Mikor jobban megvizsgálja ezeket az elsárgult lapokat rájön, hogy rengeteg helyen elcsúszhatott volna Sorsa. Rengeteg helyen választhatta volna a sötétséget és az ürességet. Választhatta volna a bosszút... s a démon végtelen haragját a falura zúdíthatta volna. Ő is...lehetett volna rossz ember.
-Születésemtől fogva...- szólal meg váratlanul.- Szörnyként kezeltek...Pont amiatt, ami bennem van.- jobb kezét a hasára emeli.- Egy olyan dolog döntött az életemről, amihez semmi beleszólásom nem volt. Azelőtt le volt pecsételve sorsom, hogy egyáltalán szavamat emelhettem volna ellene. Lehettem volna én is ennek a mókus keréknek a rabja: dühönghettem volna, mint a Róka, aki bennem lakozik. De...- majd egyenest a maszk szemüregébe néz, mintha ott sem lenne a takarásra alkalmas álarc.
Nem csak a szemét célozza meg ezzel, hanem a lelkét.
-Megtanultam túllépni a sötétségen. Összetörtem ezt a kereket és a Sorsot, amit nekem szántak volna.- s összeszorított öklét feléd emeli.- Nem jobb felülkerekedni a benned lévő sötétségen, mintha alapjáraton jónak születtünk volna? Nem jobb...túllépni saját magunkon? Megmutatni, hogy bármekkora is a gyűlölet hulláma, mi akkor is állni fogjuk a sarat?- kérdi, de máris folytatja.- Én...Barátaim lettek. Nem szörnyként kezeltek, nem egy fegyverként, hanem mint Uzumaki Naruto, a Levelek Közt Rejtőző Falu egy tagjaként.- lágyan elmosolyodik.
Kezét leereszti s hirtelen pukkanások sora hallható. A férfi körbevevő klónok egy füstfüggöny kíséretében szétestek és csak az előtte álló 2 klón és az eredeti maradt - illetve a biztonság kedvéért az a klón, aki elrejtőzött Természeti Energiákat gyűjteni a környéken.
-Ezek a barátaim most bajban vannak, miattam! Az Akatsuki vagy... valaki megtámadta őket. Lényegtelen! Muszáj rajtuk segítenem!- néz rád kétségbeesetten.
Ökle erősen megszorul és látszódik rajta, hogy tényleg aggódik a barátai miatt. Nem tudhatja, mi történhet most szeretett falujában, ami vélhetőleg a világ túloldalán lehet. A gondolat újra felbukkan a fejében és semmitmondó tekintettel az alakra néz.
-Te...nem egyedül jöttél erre a helyre, igaz?- kérdi gyanakvóan.

**Ayanokoji Takashi** Vas. Aug. 23 2020, 21:12

Az előttem álló ninja arckifejezéseire összehúztam a szemöldököm. Szomorúnak tűnt. Nem, nem csak annak tűnt, az is volt. A kisugárzás, mi mozdulatait és szavait lengte körbe, idegen, mégis furcsán ismerős. Egyoldalú naivsága nem meglepő, ám van benne valami, amit nem tudok hova tenni. Miért? Ez a kettősség irritál, szavakra késztet, mégis megfagyaszt.
A sajnálata és a válaszai száraznak kéne hogy tűnjenek, de akármennyire is akarom nem tudom lesöpörni magamról. Az, hogy a szavak erősebbek, mint a harc nevetséges, mégis épp beszélgetek azzal, akivel harcolnom kéne. Ezek alapján már be is igazolta a véleménye igazát. Ezek alapján én...
Naruto bizonyára érezte, hogy nem feleslegesen jártatja a száját, ezért is merített a múltjából. Az, hogy nem vagyunk annyira különbözőek a visszaemlékezései alapján is igaz lehet. Az ő sorsa is meglett pecsételve a saját tudtán kívül. Talán ő is átélte azt, amit én. Talán neki is elvették szinte minden nap az ebédjét és a sárba nyomták a fejét, ha unatkoztak a többiek. Talán igen. Lélektükrei lényemet keresik, szinte egyből meg is találják. Beszél, figyelek. Utolsó szavai kongnak a lelkemben, újra és újra hallom visszhangként, míg nem ismét nyolc éves testem tulajdonosaként nem érzem magam.
Persze, most még piszkálnak, de idővel úgyis abbahagyják. ---------- Jó oké, még mindig piszkálnak, de már az akadémia előtt is csinálták, így biztosan hamarabb megunják, nem? ----- Eddig csak az ételem egy részét vették el, most már mindent el akarnak venni tőlem, amit csak lehet. ------- Már nagyon éhes vagyok. Azt hiszem azért nem segít senki mert nem látják milyen sovány vagyok. Igen, biztosan. -------- A minap lehúztam a kapucnim és kerestem a tekinteteket, hátha. Fájt, de megtettem. Sokan rám néztek, csak egy pillanatra ugyan, de rám néztek. Észrevettek. --------- Észrevettek. Ma a szokásosnál is többen vertek meg a játszótér mellett. Nem csináltam semmit. Sose csinálok semmit. Én csak... Én csak tartozni akarok valahova. Nem a porba, sárba. Valakik közé. Valaki mellé. Tartozni.
Pukkanásokra eszmélek fel, Naruto klónjainak létszáma jelentősen csökken. Hangja kirángat emlékeim mocsarából, amiért akár még hálás is lehetnék neki. Rég jártam ott hosszabb időre, szinte már ismeretlen terület, távoli zaj lett számomra.
Rákos sejtként növekszik bennem az érzés, az érzés mitől hánynom kell. Az érzés, mi arra sarkallt, hogy Michio álmait magamra vállalva raikage akarjak lenni, hogy segítsek a falumon és mindenkin akinek szüksége van rá. Az érzés, mi azt súgja nem késő, mi lágyan beszél hozzám igazságnak mázolt becsmérlő szavakat. Mi azt hajtogatja igen is van még más út, hogy soha nem késő, hogy Naomi vár, hogy én sem vagyok egyedül... Hogy én is tartozok valahova.
Növekszik, táplálkozik, nem hagy nyugodni.
Szavak tömkelege kering nyelvem hegyén, ám visszafogom őket. Visszafogom őket, még ha ki is kell tépnem a nyelvem érte.
Hosszú csendem után végre hallatom hangomat. Őszintén.
- Már látom. - Nézek föl az égre lassan. - Muszáj rajtuk segítened... - Suttogom magam elé, mit még a maszk is tovább tompít. A szőke hajú nindzsa bizonyára nem hallhatja. Nem is akarom, hogy hallja. Ám következő mondataim hangosak és felé irányulnak.

- Szavaid ne feledd, Naruto. Vésd a szívedbe és a barátaid is biztosan megmenekülnek. - Noha kikerülöm kérdését, nem időhúzásból teszem, ezt hangsúlyom is jól mutatja. Maszkomhoz nyúlok, szorosan megragadom, eltakarva szemeim. - Köszönettel tartozom. - Fizikai erőm maximuma lassan szabadulni kezd, a gát, mi határt szab ennek megreped, míg teljesen darabjaira nem hullik (2. kapu kinyitása).
- Bebizonyítottad azt, amire soha nem gondoltam volna. - Kezem leereszkedik én pedig a ninja szemeibe nézek. Amit lát az egy összeszorult tekintet, mely a szenvedéstől és dühtől lángol. Egy lassú könnycsepp emelkedik ki a lángok közül, csak hogy bebizonyítsa, én is ember vagyok. Csillagként hull, míg egy lágy ütközéssel nem lesz a föld martalékává. Utoljára.
- Köszönöm.

Chakrát vezetnék talpaimba, majd egy gyors rogyasztás és elrugaszkodás keretében valósággal kilőném magam a levegőbe a fizikai erőm és a chakrám löketének együttesével. Látnám ahogy a növényzet zöld csíkként suhan mellettem, s ha elég jól figyelnék akár azt a magas pontot is látnám, ahol Madaraval beszélgettem. De nem figyelnék.
Igaz köszönettel tartozom neked, Naruto. Fogaim csikorgatnám repülésem közben. Rávezettél, mi az igazság. Mérges vagyok, mert nem akarom elhinni. Szomorú vagyok, mert... Kezeim magam elé tenném keresztbe, majd lehunynám szemeim. Ereim kitágulnak, testem izzani kezd, a magaslati levegőt eltaszítom magamtól. (3. kapu kinyitása)
Mert te leszel az utolsó dolog amit látni fogok!
Újdonsült erőmet zuhanásom előtti holtpontomon öklömbe összpontosítanám. Az összes érzésemmel és chakrámmal átitatnám (pont, mint a gouwan esetében, az összes chakra fel, de nem elhasználása), hogy aztán földet éréskor belecsapjam a talajba, ezáltal valósággal szétrobbantva mindent, amit csak képességeim szerint lehetséges. Alapból is a legnagyobb előnyeimhez tartozik a nyers erőm, de ezt felvértezve még plusz chakrával és minden általam mozgósítható energiával, a hatás minimum egy teljes, nagy hatótávú talajátalakítás és távoli utórengés. Emellett a sziklák, kő és földdarabok is veszélyt jelenthetnének minden környéken lévőre. Ha zuhanásom közben bárminemű akadályba ütköznék, akkor azt gyorsaságom és erőm segítségével próbálnám megoldani, míg nem elérném a célom. Amint ez bekövetkezne, azonnal nekirontanék Narutonak, legyen az eredeti, vagy sem. Ütéseim és rúgásaim lelkem mélyéről jönnének, taijutsum nem csak puszta közelharc formáját öltené fel. Sokkalta inkább egy megvakult vadállatét.
Rámutattál, hogy puszta szavak képesek elterelni egy magamfajta embert. Már látom, hogy... Hogy nem vagyok méltó a célomhoz. Egy olyan ember, ki azt hiszi mindent megad a céljaiért, ám puszta szavak képesek hátráltatni... Az nem alkalmas egy új világ teremtésére. Be kell látnom, hogy nem vagyok elég erős a célomhoz. Azzal, hogy képződhetnek bennem ilyen fajta kétségek veszélyt jelentek az új világra. Az álom mit szolgálok sokkalta magasztosabb, mint az életem... Nem fogom hagyni, hogy a saját életem az utamba álljon. Nem fogom hagyni! NEM FOGOM HAGYNI!

Jiraiya Szer. Aug. 26 2020, 11:41

A szavak őrületes ereje jóformán béklyóba kötötte mindkettő ninját. Minden szó, melyet a Kyuubi Jinchuurikije kiejtett a száján, Takashi szívét érte. Meghatották? Talán megérintették. Újraforgalmazták benne mindazt, amiért harcol, ám mindez nem volt elég ahhoz, hogy eltántorítsák őt a céljától.

Naruto legendás ereje, mellyel képes az emberek lelkére hatni nem mondott csődöt. Óh, nem. Csupán még idő kell neki. Idő, amíg Takashi maga érzi át a szavak értelmét. Idő, amíg a lényeg utat talál magának, amíg Takashi megjárja azt az utat, amit neki szántak. Hisz nem gyűlöletből, nem puszta haragból vagy fájdalomból teszi azt, amit tesz. Ő segíteni akar, ő jót akar tenni, s a jóért olykor áldozatokat kell hozni!

Talán túlságosan is hasonlít rá, arra, akivel jött. Talán csak egy sokkal sötétebb utat bejárva lehet igaz békét hozni erre a megátalkodott, halállal tarkított Ninja Világra. Talán nekik van igazuk.

[...]

Túlcsordultak az érzések, minek következtében Takashi ereje úgy robbant ki, mint még soha.

Saját maga iránt érzett utálata és gyűlölete egy jóformán önpusztító technikába torkollott, s úgy rugaszkodott el, majd kezdett zuhanórepülésbe. Chakrája nagy részét latba vetette, miközben a Nyolc Kapu használata is elkezdte kikezdeni Állapotát. Naruto mindeközben felismerte a jutsut, melyet látott már az előtt. Tudta jól, hogy Lee és Gai-sensei is ezt a technikát használja, így sejthette, hogy mi következik.

Hátrálni kezdett, hogy elkerülje a zuhanórepülés okozta csapást, mely nem egészen őt célozta, ám amikor Takashi földet ért, elemi erejű por, kő, föld és sziklarobbanás terjedt szét a környezetében!

Naruto maradék klónjai - a távolabb, Természeti Energiákat gyűjtőn kívül - szétszéledtek a robbanásban és neki is Chakravédelemre volt szüksége ahhoz, hogy ne sodródjon el a kirobbanó törmelékek árjával: Nem látott eközben semmit, a por, valamint a Takashi keltette kirobbanó energia még el sem ült, a semmiből, pontosan előtte megjelent az ellenfele olyan gyorsasággal és erővel, hogy a körötte szálló törmelékpor szétszéledt, nyomán folyosót formálva szállt természetellenes irányokba.

Naruto bekapta Takashitól az első olyan ütését, mely, ha nem használta volna a Kyuubi chakráját védekezésnek, talán ki is ütötte volna!

Naruto ugyancsak a por és törmelékfelhőt hasítva szelte át a levegőt, s csapódott neki az egyik óriási növénynek, mi azon nyomban kettétört és rá zuhant!

[...]

Takashi elveszítette a célt.
Látta, hogy merre ütötte el Narutot, de a por és a törmelék amíg el nem ült, nem volt tiszta a cél, továbbá célpontjára rá is esett az a furcsa növény, aminek nekiütközött.

Talán egy perc telt el, mire kitisztult annyira a levegő, hogy láthatóvá váljon a környezet. Takashi már jól látta, hogy Naruto hol lehet, hogy ott a törmelék/kidőlt növény törzse alatt állapodhatott meg, ám mielőtt reagálhatott volna, a törmelék alól aranyszín fény tört fel!

// Naruto kezdi a kört! //

_____________________

Takashi

Állapot: 38% - Fáradsz a Nyolc kapu és a komoly fizikai megterhelések miatt (Minél magasabb az Állóképesség értéked, a Nyolc Kapu használata annál kevésbé meríti majd az Állapot értékedet!)

Chakratartalék: 70%

Uzumaki Naruto - Kyūbi Chakura Mōdo

Állapot: 200%

Chakratartalék: 150% - A plusz chakra a Kyuubi chakrája miatt van, mely olyan minőségű és mennyiségű, hogy ezen a szinten is az S szintű technikák 1-1% Chakrát emésztenek.

**Uzumaki Naruto (NJK)** Csüt. Szept. 10 2020, 14:23

Érezte, hogy szavainak ereje ólomsúlyként nehezedik maszkos ellenfelére, aki jól láthatóan magában küszködik. Nem tudja elképzelni, milyen lehet a rossz oldalról egyik pillanatra visszalépni a jóra. Tudja ezt, hisz még sosem járta be ezt az ösvényt ez előtt, de egy jóbarátja...egy akadémiai társa ezt az utat választotta és kitűzte élete céljának, hogy bosszút álljon. A sötét, rögös, önpusztító utat választotta a legjobb barátja, ám ő elhatározta hogy visszahozza őt a fénybe. Megmutatja, hogy igenis van más megoldás.

Ugyan ezt az elhatárzoás volt most benne az idegen felé is: visszahozni a fénybe. Hisz hogy fog tudni majd Sasuke elé lépni és szavai igazáról meggyőzni, ha egy sima idegent nem képes ugyan erre...?

Az ellenséget csak itt-ott hallotta, szavai inkább tűntek motyogásnak. A szőke hajú Shinobi érezte életének keservét s szinte ösztönösen próbált előre lépni, hogy segítsen rajta...mire hirtelen kitört az igazi ereje.

Ismerte már ezt a Chakra formát, többször láthatta és tapasztalhatta a nagyszerűségét Lee-től és Bozonto Szemöldök Sensei-től, akik nagymesterei voltak a Taijutsu eme formájának. Két kezét már védekezésre emelte volna, de a férfi olyan gyorsaságra tett szert, amire számíthatott volna - de mégse tudott idejében reagálni. Lehet azért, mert tényleg nem akar harcolni ellen...

Ám az ütés felébresztette ettől a bódultságból: olyan erős nyomás érte őt, hogy ha a benne élő Kyuubi nem reagált volna időben és vonta volna be őt hatalmas erejével, valószínűleg ki is kiütötte volna.

-REMÉLEM EZ AZ ÜTÉS FELÉBRESZTETT VÉGRE TÉGED...- morogta a Bijuu.

-Én nem..- kezdett volna bele Naruto.

-NEM ÉRTED MÉG MINDIG?- nézett le rá véreres szemeivel.- NEKI MEGVAN MINDEN OKA, HOGY MEGÖLJÖN TÉGED. A GYŰLÖLET HAJTJA ŐT, MINT BÁRKI MÁST A VILÁGON. MEGÖL, MERT MEG KELL TENNIE.- s arcán egy undorító vigyor jelent meg, megmutatva többtucatnyi fogát.

-Heh...Nem hiszem.- mondja, majd rámosolyog.- Nem ölni akar...küzdeni. Amikor az öklünk találkozott, tudtam jól, hogy nem rossz ember...csak rossz úton jár.-

-CÖHH..- mondja unottan.- TE MEG AZ GYEREKES NAIVITÁSOD.- morogja.

A szőke Shinobi hirtelen a ketrec széléhez ugrik, majd mélyen belenéz az ott pihenő Róka szemébe.

A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan Naruto_uzumaki_looks_at_kurama_s_eye_by_theboar_d5dq3o5-fullview.jpg?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOiIsImlzcyI6InVybjphcHA6Iiwib2JqIjpbW3siaGVpZ2h0IjoiPD01MDciLCJwYXRoIjoiXC9mXC83YjMxMDUyNi00ZGNlLTRhZjctYjU2My05NmZhZWE1Yjk5NDlcL2Q1ZHEzbzUtZDA0M2JhOTUtZDRhMy00NzRmLTk1NDUtZTcyYjZiMDgxZDIxLmpwZyIsIndpZHRoIjoiPD05MDAifV1dLCJhdWQiOlsidXJuOnNlcnZpY2U6aW1hZ2Uub3BlcmF0aW9ucyJdfQ

-Egynap majd a benned lévő gyűlölettel is kezdek végre valamit!- vigyorogja határozottan a Kyuubi szemébe, aki döbbent némasággal fogadja őt.

Aranyló fény kezdi beborítani lelkének eme belső szentéjét...

Az esés következtében rázuhanó óriásnövény fizikát meghazudtoló módon repült arrébb, s vele együtt egy hatalmas szélroham járta végig a területet.

-Nem fogom feladni...- visszhangzik a hangja a távolból.

A kezében pillanatok alatt összegyűjti a megfelelő Chakra-t egy Rasengan-ra, de tovább folytatja annak erejének növelését, viszont mérete változatlan maradna...

A por lassan leül és láthatóvá válik Naruto, ahogy egy magabiztosan egy Rasengan-t tart a kezében.

-...Ez az én Ninja utam.- fejezi be mondatát egy teljesen más külsővel.

A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan Main-qimg-69c5fac526f318b4eed3948ac5932162

Ha még élnek a klónok, akkor megpróbálják közre fogni a sötét hajú férfit, amíg Naruto csak egy mosoly kíséretében áll és várná a megfelelő pillanatot...

Ha nem élnek a klónok, akkor megrogyasztja térdeit és hatalmas erőkkel karöltve elrugaszkodik s egyenest ellenfelére vetné magát...

A terve az lenne, hogy egy váratlan pillanatban a hasa felől egy hatalmas Chakra kéz ugrana ki, mellyel megragadná az ellenfelét s csökkentené sebességét. Ezt követné pedig a Rasengan, amit már egy ideje készített...de itt is egy csavarral. A gömböt még megfelelő távolságban a semmiből megnövelné egy óriási, több méretes gömbre és azt csapná neki az ellenségnek.

Ha ez nem sikerülne, ugyan úgy próbálna figyelni a védekezésre, illetve a támadásra.

**Ayanokoji Takashi** Kedd Szept. 15 2020, 19:45

Aranyló chakrára lettem figyelmes, melynek mélyéből egy jól érthető mondat visszhangzott egy széllökéssel kísérve.
Helyes. Szám legszívesebben mosolyra kerekedett volna, de testem és lelkem már teljesen más célnak volt szentelve. Egyetlen egynek, semmi másnak.
Naruto teljesen más külleme ominózus érzetet hozott magával, mit egy nálam sokkal tompább ninja is messziről kiszimatolt volna. A chakrája bevonta őt, palástként védelmezve testét minden fizikai támadás elől. Nem véletlen hogy egy karcolás nélkül megúszta a nem rég bevitt ütésem.
Gondolataim enyhén homályosak, ám ebből a homályból egy gyors konklúzió születik meg. Ezek szerint... Ezek szerint nem csak a szavai nagyok.
- Helyes! - Hagyná el számat talán utolsó tiszta, hangos szavam.
A szemeim körülötti erek még jobban megfeszülnek, szívem hevesebben ver, kezeim ökölbe szorulnak. Testem körülötti levegő ismét távolodásra kényszerül, mit egy kékes aurával vegyítve tesz meg. A testem energiái fizikai valót öltenek, elhagyva nyers létemet, de körülvéve azt. Valós időben tapasztalom ahogy az erőm egyre csak fogy és növekszik egyszerre. (4. kapu kinyitása) Az érzés mi átjár lenyűgöz, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Ám ez az érzés nem képes hatalmába keríteni, hisz tekintetem előtt csak egy véglet lebeg. Egy olyan igaz véglet, mit meg fogok kaparintani minden áron.
Taktikai vénám szinte teljes mértékben el lenne fojtva, mozgásom fő koordinátora az izommemória és az ösztönök, érzelmek egyvelege lenne.
Amennyiben újabb klónok törnek életemre, gyorsaságomra és erőmre hagyatkozva pusztítanám el őket, akár egyet megfogva és fegyverként használva, azzal verve szét a maradék képmást. Amint a közelembe érne az eredeti arany fényű Naruto összekulcsolnám kezeim és egy hatalmas erejű pörölyként használva belecsapnám a földbe ezáltal ismét átrendezve a körülöttünk levő talajt és annak növényzetét. Ám célom nem ebbe merülne ki, sokkalta inkább a törmelék és légáramlatra hagyatkozva taszítanám el magamtól a szőke shinobit. Amint észlelném, hogy akár minimális egyensúlyvesztése, vagy harci ritmuszavara van, azonnal támadnék. Sebességem maximumát szabadítanám el, míg testem bedönteném s kezem az anyatermészet adta talaj maradékába vájnám. Így rohannék... Nem is. Így lőném ki magam felé, s amint tudásom szerinti legközelebbi effektív pontra érek (mi ugyan közeli, de nem teljes közelharci táv), kirántom kezem irányába ezáltal megannyi por, kő és talaj maradványt indítva felé, nem beszélve a légáramlatról is.
Ezután fordulnék egyet tengelyem körül, majd a földből szabadult kezemmel kitámasztva magam egy energikus, lendület által felerősített rúgást mérnék Naruto fejére (vagy testére/védekező karjaira), mely a levegőbe való repítését szándékozná elindítani. A rúgás az alaposan betanult shishi rendan első mozdulata lenne. Magabiztos volnék erőmben és képességeimben hogy egy rúgásból feltudom repíteni, de ha mégsem, akkor egy elrugaszkodás utáni ütések villámgyors sorozatával próbálnám meg magammal vinni a fák fölé.
Amint ez valamilyen módon bekövetkezne sikolyok tömkelege visszhangzana a területen. Az éppen szabad kezem körül egy fél méter hosszú, az átlagosnál is instabilabb, ám annál pusztítóbb villámpenge (Sakebi eigo) jelenne meg, melyet létrejötte után egyből arra használnék hogy ártalmatlanítsam Narutot. Végtagok levágása, sebzése a cél. Amint végeznék vagy megakadnék, egy határozott rúgással indítanám a föld irányába a konohait.
Ha védekezésre kényszerülök, akkor legjobb tudásom szerint teszem azt, akár a környezetem és jómagam elpusztításával.

----------------------------------------------------------------------

- ... És ezért hívják bingo könyvnek. - A krétát helyére téve fordulnék vissza a padok mögött ücsörgő gyerekekhez. Csillogó és kevésbé érdekelt tekintetek sokasága fogad.

- Kérdés? - A félénk csöndet egy távoli horkolás robusztus zaja zavarja meg. Lehunyt szemmel mérem be a rikító hajú diákot, majd egy jól célzott kréta rakétával fel is ébresztem.

- Höehhh'öh?! Harminchat! - Pattan fel vigyáz állásba. - Harminchat éve volt a nagy háború!

Használt technikák:

Jiraiya Szer. Szept. 30 2020, 15:11

Tán nem túlzás azt állítani, hogy mindkét harcoló fél erőtartaléka legvégső formájához nyúlt...

A különbség köztük mégis kézzel fogható volt!

Takashi annak ellenére is érezte és látta Naruto hihetetlen erejét - mi az aranyszín chakrapalástban nyilvánult meg leginkább -, hogy teljesen ösztöneire és kiélesedett képességeire bízta magát. Hiszen ő erős volt, nagyon is erős, de az, ki előtte állt, egyike volt azoknak az emberi lényeknek, akik jelen formájában a világ legerősebb entitásai közé tartozhattak!

Ennek ellenére, Takashi szembeszállt vele. Talán már a legelejétől kezdve tudta, hogy nem nyerhet, de bízott abban a hitben, ami hajtotta őt előre! Csak így teremthette meg az Új Világot, amiről ábrándozott.

[...]

Naruto előbb, míg Takashi utóbb indult útnak.

Mindketten őrült gyorsasággal iramodtak, és bár Takashi technikának hála súrolta Naruto szintjét, Ő mégis gyorsabb, erősebb, ügyesebb és kiforrottabb volt, bár a klónjaival sikeresen végzett Takashi.

Kivárva a megfelelő pillanatot, Naruto elkapta Takashit a meglepetésszerűen feltörő Chakrakarral!

Ekkor viszont, egy narancs, s egy ezüstszín villanás történt Naruto mögött egy méterrel. Igen, lehagyta a megjelenőket, a Hiraishin jo Jutsut.

[Akihiro Jaken és a Rokudaime Hokage, Hatake Kakashi megjelent Naruto és Takashi összecsapásának pillanatában]

Őrült por és földtömeg kavarodott fel Takashi mozgása nyomán, mit aztán egy Óriási Rasengan kísért.

A megjelenő Jaken és a Hokage alig tudták figyelemmel kísérni és felmérni az előttük kibontakozó, őrült tempójú Jelenetet. Egyértelműen két hatalmas erő feszült egymásnak, de az egyik sokkal, de sokkal nagyobb volt!
Tudták, hogy Uzumaki Naruto, ebben a pillanatban fölül fog kerekedni az ellenfelén, s belőle pedig az Óriási Rasengan nyomán nem marad majd semmi.

Takashi egy pillanatig szembe nézett a halállal, méghozzá azzal a szemével, amit nemrég szerzett vissza...

Ám ekkor...

[...]

~ Bevégezted a feladatodat. ~ A belső hang újra megszólalt, s Takashi érezte, ahogyan a nemrég szerzett szeméből őrült erejű chakra tör fel, mi fölött nincs hatalma. A hang, most a világba szólt, a világba, mindenhonnan, a semmiből, mégis jól hallhatóan!

- Kāma / Karma! - S azzal, egy sötétlő tér tűnt elő Takashi szemei előtt, közvetlenül közte és a célpontja között. Ez a tér, mozgott, elnyelte a Rasengant és magát, Uzumaki Narutot is egy szempillantás alatt szippantotta be!

[...]

Akihiro Jaken és Hatake Kakashi már csak azt a jelenetet látták, ahogyan ez a hang, kifejte azt a különös szót, melynek következtében a fekete tér megjelent, s hihetetlen gyorsasággal szívta magába a Kyuubi Jinchuurikijét!

Ezt követően eltűnt...

Takashi ott térdelt, a szeme fénye újra sötétségbe borult, s a testére hihetetlen fáradtság tört rá!

A negyedik kaput önakaratán kívül is feloldotta, már nem volt képes fenntartani!

Hiányzó szemére tapasztott kézzel nézett fel féltérden állva, s nem tudhatta, hogy mi történt pontosan, de azt érezte, hogy az őt megszálló erő, az idáig benne raktározódott hang, mi irányította őt, most ennek a technikának a képében eltűnt!

Előtte a legendás Hatake Kakashi és egy másik, az előzőre emlékeztető fiatal ninja állt.

- Hívatlan vendégek.

A hang forrása úgy jelent meg Takashi számára, mint Kakashi és Jaken számára is: Váratlanul, a semmiből.

Takashi mellett bukkant fel, ahogyan szokott. Kezét a fiú vállra helyezte mintegy bátorításképpen. Takashi, Kakashi és Jaken is azonnal felismerték a maszkos alakot, ki magabiztosan állt védence mellé.

- Hát végeznem kellett volna veled akkor, hogy ne rondíts a terveinkbe? - Tette fel költői kérdését, egyértelműen Jaken felé címezve. - Akárhogy is, a Kyuubi végre a miénk! - És ha Jaken igyekezne meglelni a kapcsolatot Naruto és közte, ugyebár a Hiraishin pecsétje által, akkor nem találná. - Ahogyan a Hachibi chakrája is! - S úgyszintén rájöhet, hogy a Hachibi csápjára helyezett jelet sem találja sehol! - Te pedig jól teljesítettél, Takashi! Véghez vitted, amire kértelek. - Biztatásként, gyengéden megszorította a fiú vállait. - Mit gondolsz? Tudsz még harcolni? - Kérdezte tőle, s Takashi, valamint Kakashi és Jaken is érezte, ahogyan a maszkos chakrája mozgolódásnak indult.

[...]

Jaken és Kakashi egymás mellett álltak.

Az újdonsült Hokagén még látszódtak a kinevezésekor hordott Hokageköpeny megtépázott cafatjai.

- Légy résen Jaken! - Súgta oda, miközben a maszkost figyelték. - Mindketten rendkívül erősek, az a fickó képes volt elteleportálni innen Narutot. Érzed bárhol a pecsétet? - Jaken tudta, hogy Kakashi mire gondol, hiszen azt is sejthette, hogy a Rokudaime tisztában van a Yondaime pecsétjével, elvégre Jaken jól tudta, hogy a Yondaime, Hatake Kakashi mestere volt. - Ő pedig a jelentéseitek alapján Uchiha Madara. Meg kell tudnunk tőlük mindent, hogy hova vitték Narutot! - Azzal csendben egy megjelölt Kunait kért Jakentől, amit aztán a kezébe fogva védekező állást felvéve használt. - Állj készenlétben! - Azzal felhúzta a szemét fedő pántot és felvillant a Sharinganja, egyetemben a maszkos alak maszkjának szemgödrében lévő szélmalommal!

A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan WlD7Egeo_400x400

Vs.

A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan Cf62ff6ba54206443bda1e110241d26a

_______________________

Takashi

Állapot: 25% - Kifárasztott a Nyolc Kapu használata + az, hogy az eddig téged erősítő jelenlét eltűnt belőled!

Chakratartalék: 50% - A fentiek miatt zuhant a chakraszinted is, bár ez főleg a téged erősítő erő eltűnésének tudható be!

Akihiro Jaken
Állapot: 93%
Chakratartalék: 40%

**Ayanokoji Takashi** Csüt. Okt. 01 2020, 13:47

// Maszkos bál + Jaken //

Naruto erejének és gyorsaságának kombinációjára egyáltalán nem voltam felkészülve, nem is csoda, hogy sikeresen elkapott és egy végső támadással kellett farkasszemet néznem. Szóval így lesz vége. Nem bánom. Elfogadtam, készen állok. Talán Meg is érdemlem. A kép, hogy tanárként élem napjaim az akadémián egyre közelebbinek és tisztábbnak tűnt, úgy éreztem, hogy a túlvilágon megadatik majd nekem ez a jövő megélése. Az érzés lehet hogy fals volt, és csak a tetteim által keltett megbánás öltött képet a szemeim előtt. Akárhogy is, már mindegy volt. A rasengan még el se érte testem, már éreztem azt a fájdalmat, amit az oldalamban is megtapasztaltam.
Ám ekkor a háttérbe szorult ismeretlen hanggal egyetemben más is felszínre tör, kimerítve nem csak fizikai, de szellemi valómat is. Féltérdre rogyva kapaszkodtam régiúj sebemet fogva, lihegve, magam elé izzadva. Egyetlen ép lélektükröm meredt a földre, nem értve az élet újabb groteszk viccét. A testem szinte romokban hevert. A szavak, melyek szerint bevégeztem a feladatom, csak ökölbe kényszerítették a kezem. Játékszernek éreztem magam. Ismét. Éreztem ahogy az elmém kezd szépen lassan megbomlani. Ezt... Nem értem.
Az elhatározásomat abszolút semmibe vette a sors, a szemembe köpött és magamra hagyott. Ekkor úgy tűnt...
Ám egy ismerős hang sikeresen kirángat a mély letargia gyomrából, mire én felemelem fejem, s látok.
Naruto eltűnt. Ellenfelem helyett két újabb jelölt jelent meg kik jogosan hallgatnak a hívatlan vendég címszó alá. A vállamon érzett kéz és Madara szavai erőt adnak hogy felemelkedjek térdemről és új fényben lássam a dolgokat. Ezek szerint nem volt hiába, megszereztünk két jinchuurikit is. Siker... A gyengéd szorítás után teljesen felemelkedek, majd a két férfi irányába tekintve elernyesztem testem. Mély levegőt veszek, fejben félre teszek mindent, amit csak tudok és fókuszálni kezdek.
Két konohai, egyértelmű milyen céllal. Az egyik egy újabb szőke, kék szemekkel a másik pedig... A hokage? A híres köpeny cafatjai jól kivehetőek az ezüstös hajú testén, ám nem csak az. Valamelyikük jutsuja képes áthidalni a teret és időt. Hiába próbálom tisztán tartani a fejem, a szavak melyek megfogalmazódnak bennem hirtelen születnek semmilyen vonal mentét nem követve. Szemöldököm összeborzolom. Fókuszálok. Minden bizonnyal a szőke is veszélyes. Nem véletlenül jöttek pont ők ketten egy ilyen feladat végrehajtására.

- Rengeteget kivett belőlem ez... Ez az egész. - Madara szemét megtalálva folytatom. - De ha kell a végsőkig küzdök.
Még ha az nem is sok idő.

[Amennyiben jól kivehető számomra az, hogy Kakashi kap egy kunait:]

Felkelti figyelmem a látvány mi szerint az újdonsült hokagenak nincsen tőrje és társától kell kérnie. Az ilyesfajta szituáció lehetőségi szintjét igen csekélyre saccolnám, így különleges jelentőséget tulajdonítanék az eszköznek. Valamiért erősebb, vagy hasznosabb lehet az a tőr. Vajon miért?

[Ha látja, ha nem, ez még lejátszódik:]

A maszkos másik szeme felvillan a fejpántja alól, jól megmutatva színe vörösét. Sharingan. Öklöm összeszorul múltbéli szavak és a jelen képének hatására. Ezüst haj, plusz az a szem. Csakis a másoló ninja lehet, Hatake Kakashi. A harci kedvem furcsa mód újból szikrát kap mely állapotomra nézve igen csak meglepő. Egy külső erőt érzek magamba szivárogni, mely kitisztítja fejem a helyzethez képest lehető legalaposabb módon. Már kezdem érteni. Addig nem halhatok meg, míg nem segítek véglegesen is megteremteni az új világot. Elvégre mi másért élhetnék még mindig?

**Akihiro Jaken** Kedd Okt. 06 2020, 12:20

//Maszkos bál + éééén//

Egy utolsó pillantást vetettem a még mindig kavargó porral teli kráterre, amelynek helyén alig pár perccel korábban még az otthonom állt. Bizonytalanság és félelem töltött el… ~ Mi történhetett a szeretteimmel? A boltossal, akihez minden nap benézek? A virágárussal, akire minden nap ráköszönök, mikor elhaladok az ajtaja előtt? Mi történhetett a nagybátyámmal…? Ahelyett pedig, hogy nekiugranék a falaknál felhalmozódott törmelékeknek, hogy megkeressem őt, egy Jinchuuriki nyomába kell erednem… De ez a dolgom. Bármennyire is fáj hátra hagyni az itteni teendőimet, amikért kiált a lelkiismeretem, hogy megtegyem őket, a nagyobb jó érdekében kell cselekednem. Mert ez. A. Dolgom. Ha ellenfeleinknek sikerül megkaparintani a Bijuukat, azokkal még több embernek ártani fognak ~ acéloztam meg szívemet ~ Ebből azonban elég volt! Nem fogom hagyni, hogy még több ártatlan vér tapadjon a kezükhöz! Az utolsó csepp erőmig harcolni fogok, hogy akár csak egy kicsit is keresztbe tegyek ezeknek a rohadékoknak… ~

A törmelékről átpillantottam az erőlködő Godaime Hokagére, aki minden erejével azon volt, hogy védelmezze a Falu lakosait, s tudtam, hogy a lehető legjobb kezekben hagyom a bajbajutottakat. Én itt keveset tehetnék már, de máshol… Máshol még hatalmas különbséget jelenthet a jelenlétem.

Egy utolsó pillantást vetettem az eddigi legpechesebb Hokagénk egyetlen, nem a maszkja alatt lapuló szemébe, majd ahogy vállamra helyezte a kezét, aktiváltam a Narutonál lévő pecsétet…

~~~

Ha több időm van, akkor minden bizonnyal ámulva tekintettem volna végig a minket körbe ölelő hegyeken, s a gazdag növényzeten, amely a helyet színesítette, mindazonáltal most nem volt lehetőségem olyan luxusra, mint a nézelődés. Éppen csak láttam egy tőlünk elsuhanó sárga villanást, majd egy semmiből megszólaló hangot követően egy hatalmas feketeség ölelte azt körbe és nyelte el, míg végül csak egy féltérdre rogyott alak maradt, kinek nyaki ütőere éppen ellazulva húzódott vissza és bőrének színe a törött maszkja alatt vörösesből éppen kezdte visszanyerni természetes színét.

Egy másodpercig csak álltunk a földön térdeplő mozdulatait lesve, majd szemeimet összehúzva a csendet megtörő ismerős hang megjelenő gazdájára pillantottam, ki szokásához híven a semmiből jelent meg a térdepelő mellett.

Kezdetben nekem címezte szavait, majd nagyon büszkén kijelentette, hogy Naruto mellett már a Hachibi chakrája is az övék… s valóban. Bárhogy próbálkoztam, valahogy sikerült elvágniuk a kapcsolatomat Naruto mellett a Hachibi csápján lévő pecsétemtől is.

- Madara képes eltűnni és megjelenni szinte bárhol, ahol csak akar… És ez nem minden. Mikor legutóbb megütköztünk vele olybá tűnt, hogy semmilyen fizikai sebzés nincs rá hatással… Minden próbálkozásunk csak egyenesen áthaladt rajta! – súgtam oda Kakashinak, miközben átnyújtottam neki négy dobókést, hogy akár eldobni is tudjon belőlük és így jobban összedolgozhassunk – Ami pedig a társát illeti… ha még egyszer létrehozná ezt a feketeséget amivel elteleportálta Narutot, akkor kétlem, hogy ki tudnánk térni előle, ha még a minket is lehagyó Naruto sem volt elég gyors, hogy kitérjen… Viszont olybá tűnik, hogy eléggé lefárasztja a dolog, így legalább a másikunknak esélye nyílik támadni… - pillantottam Kakashiról ellenfeleink irányába.

- Lehet, hogy végezned kellett volna velem, elég nagy púp tudok lenni a hozzád hasonlók hátán… - emeltem fel hangerőmet, hogy ellenfeleink is hallják szavaimat, s néztem Madara felé, próbálva magabiztosságot sugározni. Nagyon csábított a gondolata annak, hogy egyenest a szemébe nézzek, de szerencsére azt már megtanultam, hogy a Sharingannal nem érdemes farkasszemet nézni.

- Minden esetre a legutóbb a forrófejűségünk miatt elvetetted a beszélgetés gondolatát… Ha már úgyis ilyen szépen egymásba botlottunk ismét, lehet nem ártana megint megpróbálkozni a dologgal… - nyeltem egy nagyot, miközben megjelentek az első izzadtságcseppek a homlokomon. Ez természetesen nem csoda, ha az embertől harminc centire két Sharingan áll szemben egymással.

- Mire megy ki a játék? Ilyen egyszerű a kérdésem. Miért teszitek mindezt a szörnyűséget? Mi lehet az a cél, amivel érvényesíteni tudjátok magatok előtt ezt a rengeteg pusztítást? Azt a sok életet, amit elvesztek? Vagy… pusztán élvezetből teszitek? Mert akkor nem vagytok jobbak közönséges vadállatoknál… - szorítottam össze fogaimat dühömben, továbbra is készen állva, hogy bármelyik pillanatban elkezdődhet az összecsapás. Erőt próbáltam meríteni mindabból a szörnyűségből, amely az utamat keresztezte ideáig. Láttam magam előtt a halottakat, a pusztítást és a szenvedést. Most én voltam az újdonsült Hokagéval azok, akik megakadályozhatták a további szörnyűségeket, de legalábbis megakaszthatták őket egy időre, ha itt és most legyőzzük Madarát és a csatlósát. Még mindig ott van a másik Uchiha kérdése, de jelen pillanatban a világon csak ez a hely volt számomra. Ez a hely, mi négyen, valamint az olthatatlan tűzként lobogó bosszúvágyam. Mi voltunk Kakashival azok, akik megfizettethették Madarával a vérben mért adósságát. Minden elveszett lélekért…

- Illetve még egy kérdés? Hol van Naruto, és hogy szabadíthatjuk ki? – kérdeztem vicceskedve – meg persze próbálva ezzel oldani saját feszültségemet - lezárva a témát, ha Madara beszédes volt és legalább egy kevés információt ki tudtam húzni belőle. Na meg persze hátha fáradt és bejön a dolog.

Ajánlott tartalom

A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan