Re: A Varangyok Rejteke: Myōbokuzan

Jiraiya Kedd Okt. 20 2020, 13:52

A Hokage láthatóan kissé leharcoltnak tűnt, ám ez mind csak a felszín. Lényegében ereje teljében volt. Bólintott Jaken szavaira.

- A legutóbbi harcotokról megkaptunk minden információt, így azokat latba véve kell őt elkapnunk. Nem ölhetjük meg, túl fontos információkat tud. Ő lehet az egyetlen esélyünk, hogy megtaláljuk Narutot.

Miközben Jaken és Kakashi eszmecsére folyt, az idő alatt a Madara és Takashi közti dolgok is le tudtak folyni. Takashi válaszolt, Madara pedig a maszkja alatt jól hallhatóan némi elismeréssel és szórakozottsággal felkuncogott.

- Bizonyítottad a hűségedet Takashi-kun. Ideje lesz pihenned... - Azzal Takashit elnyelte a sötétség.

[...]

Jaken és Kakashi látták, ahogyan a maszkos alak, azaz Madara elnyeli a társát, aki szemlátomást már alig bírt volna megállni két lábon.

Madara felnevetett.

- Beszélgetnél? Vagy csak az időt húznátok? Máskülönben miért adtad oda neki azokat a Kunaikat. Feltételezem a Hiraishin pecsétjeivel vannak ellátva mind egy szálig. Óh nagyon is jól ismerem ezt a technikát, ahogyan itt mind a hárman! Amikor annak idején rászabadítottam a falura a Kyuubit, a Yondaime ugyanolyan púp volt a hátamon, mint most te.

Kakashi láthatóan egy pillanatig ledöbbent ezen.

- Te vagy a Kyuubi támadásának az oka? - Kérdezte meglepetten, mire Madara újfent felkacagott.

- Úgy tűnik, a Sandaime mégsem becsült olyan sokra Rokudaime. Elvégre, ő tudta és nem mondta el?

Akár igaz volt ez, akár nem, Jaken is hallott az annak idején történő Kyuubi támadásról, bár akkor ő még talán meg sem született. Akárhogy is, azt a támadást, beleverik mindenkibe az Akadémián, hogy kívülről-belülről megtanulják azt, amit a történelem hátrahagyott nekik, mégha az nem is a teljes igazság. Az pedig, hogy ez az alak akkor is ott volt és ilyen galibát okozott, tovább növelheti a lénye körüli misztériumot.

- Hogy megeredt a nyelved kölyök. Láthatóan fiatal vagy még ahhoz, hogy mindezt megértsd. Az a pusztítás, mit mi hátra hagyunk, elenyésző súllyal esik a latba mindahhoz, melyet a ti háborúitok szülnek. A világon nem lehet béke csak akkor, ha valaki elég erőt szerez ahhoz, hogy fenntartsa azt! - Kezeit széttárta, majd nagyon, nagyon lassú mozdulattal a bal karja elkezdett maszkja felé mozdulni. - Ez az út, egyesek halálával van kikövezve, áldozat egy nagyobb jó oltárán. Ti nem értitek és nem is fogjátok még egy jó darabig... - ekkor maszkját megragadva, óvatosan elhúzta azt a bal szeméről, ami eddig nem volt látható. - hogy mennyi áldozatot hoztam azért, hogy idáig eljussunk!

Lila gyűrűk színeiben tündökölt, mire a Hokage még inkább megrökönyödött.

- A Rinnegan?! Lehetetlen...

- Óh nagyon is lehetséges. Nagato szeme ideális eszközei a hatalmam kiterjesztésének. Most pedig, hogy a Kyuubi a birtokunkba került, nincs más hátra, mint visszaszerezni az összes Bijuut.

// Takashi, számodra ezen kaland véget ért, nagyon nagy gratuláció a bátorságod és szerepjátékodért!
Mindkettőtök jutalma itt olvasható: https://narutohun.all-up.com/t3974p100-fotortenetszal-forumkaland-feltamasztott-istenek#67249 //

**Ayanokoji Takashi** Csüt. Okt. 22 2020, 22:57

// Ígért záróposzt. //

- Ugh.
Tompa landolás. Körbenézek, ismerős a hely. Felnézek a sötét gyomor végtelen rétegére, majd érzem ahogy egyre jobban nehezedik a testem. Bizonyítottam. Biztos ez? Emelném kezem a magasba, de az nem reagál, pont úgy, mint testem többi része. Szemhéjam mázsasúlyú lesz és elragad az álom, ám érzem, nem örökre.

Különböző helyeken járok, álmom ösvényei egyszerre visznek mindenhova és sehova. Dante szavai visszhangzanak párszor, de nem tudok figyelni. Az egész egy folyamatosan gyorsuló zuhanáshoz hasonlítható. Az érkezést várná ilyenkor az ember ám tudatalatti limbom ölelése megnyugtató, nagy részem nem szeretne visszatérni a valós világba. Hisz, ami történt megtörtént. Saját magam ellensége lettem, megtaláltam magamban a hibát, a törést mely azt hittem soha nem fog bekövetkezni. Mire utal ez a hozzáállás, ez a gondolatmenet? Félelemre, gyávaságra. Lehet kerülgetni az igazságot, de azaz ébren levők elfoglaltsága...
Egy gyáva shinobi, ki a falujának hátat fordítva kajtat egy olyan cél iránt, amiben simán meg tudja rendíteni egy ismeretlen konohai. Igen, hátat fordítottam a falumnak, abban a pillanatban, amint elkezdtem a határon áttörni, ártatlan életeket elragadva családoktól, társaktól, barátoktól. Hova tovább? Zuhanjak míg nem lesz meg a válasz? Kényelmes lenne.
- SHIMURA!

Hirtelen éri fény a tekintetem. Másodpercek kellenek mire összekapom emlékeim és tudatom összességét. Ágyban vagyok. Lassan felülök, bordáimat reflexszerűen fogva. A testem olyan mintha minden egyes levegővételemmel fel akarná adni a szolgálatot. Ezt még egy ideig érezni fogom.
Körbetekintve a szobában furcsa érzés jár át, de nem tudom hova tenni. Ismerős érzés, de mégis...
Ezután kapom meg Madara társaságát, kinek dicsérő szavai akarva-akaratlanul is megemelik a morálom. Azonban a szavak tettekkel is társulnak. Az érzés, mit nem tudtam hova tenni kiderül, hogy a látásom teljes visszanyerése. Újra két szemem van, méghozzá Madara által. Mielőtt magamra hagy pihenni, elmondja, hogy méltó helyem van mellette, ezért kaptam ezt az ajándékot. Pár percnyi rehabilitációs célzatú mozgás után felkelek, majd a tükörhöz tévedek. Nehezen emelem fejem, ám amint sikerül, azonnal megtorpanok.
- Lehetetlen. A... - Látomásom jut eszembe, ahogy ez a bizonyos vörös szimbólum kerekedik egy óriási fa fölé. Bekebelez, magába szív. - ... Sharingan?!

// Köszönöm szépen a játékot!

A választott technikám:

6. Látás Kapuja // Keimon
A kapu kinyitásával a ninja testi és szellemi energiái nem képesek tovább a testében maradni, felszabadulva körülveszik a használót és szélvihar módjára kavarják fel körülötte a levegőt, ami egy közepes erősségű szél technikának megfelelő sebzést okoz annak, akit érinti, továbbá az ütéseinek akkora ereje van, hogy csupán csak az ütés által keltett légáramlattal képes lehet méterekről is súlyosan megsebesíteni valakit. A technika használatakor a használó izmai egészen biztos, hogy nagy mértékben elszakadnak és sérülnek, csontjai pedig elrepedhetnek.

Játéktechnikailag: További +250 Pont (Összesen 800) a hatás idejéig az Erő, Gyorsaság, Állóképesség, Ügyesség/Reflex értékre!

Besorolás: A
Chakraszint: 700
Taijutsu Pont: +40

Szükséges Taijutsu pont: 150

Ezzel a 180 tjp jutalmamból 180+40=220 lesz, amit ezek szerint szeretnék elosztani:

Gyorsaság: 685+115= 800 (S)

Ügyesség/Reflex: 400+100= 500 (A)

Pusztakezes harc: 361+5= 366 (B)

Köszönöm! //

**Akihiro Jaken** Pént. Okt. 23 2020, 00:37

//Tobi vs Kakashi & Me - Jiraiyanak köszönöm csodás fórumkalandot, fájó hír a távozásod Sad

//

~ Hmmm… Úgy néz ki, elég magabiztos ahhoz, hogy egymaga álljon ki ellenünk. A képességeiből kiindulva mondjuk ez nem is csoda… ~ állapítottam meg, ahogy Madara a társát is ugyanúgy elnyelte, mint ahogy ő maga szokott megjelenni. Ezzel pedig teljesen bizonyossá vált, hogy egy tér-idő technikát alkalmaz ő is, amivel most elteleportálta cinkosát, s amelyet valahogyan a Sharinganjával idéz elő – tekintve, hogy az van az örvény középpontjában. Ráadásul abból kiindulva, ahogy Shimagame szigetén fel-felbukkant, még korlátja sincs annak, hogy hova szeretne teleportálni. Egyre veszélyesebb ellenfélnek bizonyult a fickó, és még korántsem volt vége a dolognak.
Azt követően, hogy elnyelte társát, megeredt a nyelve… Olyan dolgokat osztott meg velünk teljesen közömbösen, amelyek Konoha történelmét fenekestül felforgatták. Állítólag nem pusztán a véletlen műve volt, hogy oly sok éve a Kyuubi kitört a Jinchuurikijéből, hanem Madara állt a dolog mögött. S mindez milyen gonddal őrzött titok lehetett, ha még Kakashi sem tudott róla? Az őrület pedig nem ért véget… Madara lassan a maszkjához nyúlt, s azt lassan félrehúzva felvillant mögüle egy körkörös, lilás színben világító bal szem bukkant elő. A furcsa szem már amúgy sem volt egy jó előjel, de amikor Kakashi kiejtette a Rinnegan szemet, meghűlt bennem a vér.
~ Legendák… Mindössze legendákban hallottam ezt a szót. Ezek a legendák pedig a Hat Út Bölcsét emlegették… A vén chakra papi, aki létrehozta a Bijuukat. Ha ez lenne a Rinnegan, akkor mégis hogyan sikerült a birtokába jutnia Madarának? És mire lehet képes vele? ~ szorult egyre jobban a feszültségtől izzadt markomban fegyverem. Ez az izgalom azonban egy gondolatra hamar elillant... Vagy legalábbis csillapodott.

- Az összes Bijuu, mi? – kuncogtam egyet, félmosolyra húzva szám, ahogy kezeim izgatott szorítása enyhült valamelyest – Ahogy én látom, az Akatsuki már jó ideje hajszolja ezt a célt… Sőt, a Kyuubi – elmondásod alapján - már a kezedben volt oly sok évvel ezelőtt is! – vált hangom kissé gunyorossá, próbálva szurkálni Madarát, aki eddig mindig hidegvérrel szállt szembe velünk, de hátha ki tudom kicsit zökkenteni, és figyelmetlenebb lesz… – Akkor ott volt a Yondaime, hogy az a bizonyos púp legyen a hátadon. Most mi vagyunk itt – vált véresen komollyá tekintetem – És elmondom neked, hogy addig nem fogom hagyni, hogy Istent játssz világszerte szenvedést hozva, a saját szemeidben feljogosítva magadat a szörnyűségeidre az idióta, belemagyarázott világképeddel, amíg csak egy szusznyi levegő, egy cseppnyi vér van bennem! Jobban teszed, ha itt és most kiállsz ellenünk, nem pedig csak úgy lelépsz, mint a legutóbb, mert újra, és újra, és újra, és ÚJRA az utadban leszek! Mert mondhatod, hogy a békét csak erővel lehet fenntartani. Talán így is van… mert igen, basszák meg a háborúk! De az erő nem pusztán két csili-vili szemben, vagy abban rejlik, hogy éppen hány Bijuut tartasz pórázon. Ez az, amit te nem értesz, és úgy tűnik, még nem is fogsz egy jó darabig. Mert te pedig azt nem látod, hogy mennyi áldozatot hozunk EGYMÁSÉRT, nem pedig a világmegváltó köntösbe burkolt istenkomplexusunk kielégítéséért! – kiáltottam, ahogy egész testem sötétbarnává vált, harcra készen állva.

Monológomat befejezve egy szempillantás alatt lendülnék támadásba. Akciómat egy nagyon egyszerű trükkel indítanám. ~ Pontosan tudja, hogy a Hiraishint használom. Hadd higgye hát, hogy szokás szerint fejjel előre rohanok neki a falnak! ~ nyúlnék a bal lábamra felerősített fegyvertartómba, melybe míg a tartójában van chakrát vezetnék, s a Henge no Justuval olyan tőrré alakítanám, mint amilyenek a Hiraishin pecséttel ellátott kunai tőrjeim. Ezt követően egyenesen Madara két szeme közé hajítanám a fegyvert, míg másik kezemmel csak ledobnék magam mellé a földbe egy igazi Hiraishin tőrt – biztos ami biztos, legyen hova visszateleportálni. Abban az esetben, ha nem tesz semmit, akkor a kunai egyenesen csak áthalad rajta így a háta mögül várja az érkező támadást, a fegyver azonban csak egyenesen beleállna a földbe nem sokkal mögötte. Várnék egy pillanatot, majd a kórház alagsorában látott sebességgel lendülnék előre, ugyanebben a pillanatban pedig… BOOM! Robban a robbanójegyzet, amely eredetileg rá volt erősítve a Madara mögött lévő fegyverre. Ha bármilyen jelet is látok arra, hogy itt van fizikailag a fickó – tehát interakcióba lép a tőrrel, rászáll egy bogár, vagy ilyesmi -, akkor is azonnal robban a kunai. Akár hatással van rá a robbanás, akár nem, egyik kezemben a chakrával átjárt katanámmal, míg a másikban egy Hiraishin tőrrel a kezemben indítanék hihetetlenül gyors vágásokat az ellenfél felé, szünet nélkül sorozva és lefoglalva őt, amíg Kakashi csinál… valamit. Mindenképpen könnyebb lenne a dolog, ha tudnám egészen pontosan, mire képes, de ezt kell szeretni!

Ha a vágások áthaladnak rajta, akkor is folytatom őket, azon a gondolatmeneten elindulva, hogy neki biztosan több chakrába kerül a sebezhetetlenség, mint nekem az ő vagdosása… Ugye? Amennyiben bármivel próbálkozna, először felmérem a támadása veszélyességét. Ha ütne, fegyvert használna, vagy bármi hasonló, akkor azt remélhetőleg kibírja a védelmem az Acélbőrnek köszönhetően. Ha pedig nem, akkor is enyhíti a sérüléseket, és kockáztatnom kell. Mert ha ő meg tud sebezni engem, az minden bizonnyal azt jelenti, hogy én is meg tudom őt. Ha pedig egy sebezhetetlen ellenfelet meg tudok sebezni bármi áron… az már fél győzelem.
Abban az esetben, ha engem is megpróbálna elnyelni, úgy a kezemben tartott tőrt egy pillanatra elengedve annak a másik oldalára teleportálnék, s tovább folytatnám a támadás sorozatot. Legrosszabb esetben pedig Kakashihoz teleportálok.
Tervem, ha bedől a robbanós dolog, a vagdosáson túl nagyon nagyban attól függene, hogy a Hokage-sama miképpen cselekszik. Reményeim szerint együtt, ha koordináltan támadunk, elég nagy nyomás alatt tudjuk tartani Madarát, hogy legalább még néhány kártyáját felfedje nekünk, így többet megtudva arról, hogy hogyan győzhetjük le. Ezért hát minden további attól függ, hogy Kakashi, illetve ellenfelünk miképpen cselekszik.

Amennyiben támadásaim során bármikor visszanyerném a kapcsolatot a Narutonál lévő, vagy a Hachibi csápján lévő pecsétemmel, habozás nélkül teleportálnám a Hachibi csápját a Tűz országának egyik lerombolt falujához, még akkor is, ha a koncentrációhoz egy pillanatra le kell engednem a védelmemet. A lerombolt faluban pedig remélhetőleg nem botlik bele véletlenül egy Akatsukis sem a csápba, amíg ismét biztonságba nem tudjuk helyezni. Ha pedig ez sikerül, akkor jól keresztbe tudtam legalább tenni Madarának!
Naruto azonban már más tészta. Az ő pecsétjét nem használhatom egyből, mivel őt teleportálni nem tudnám, csak én tudnék hozzá kerülni - tekintve hogy csak egy tőr van nála -, úgy pedig kockáztatom, hogy én is csapdába esek. Így tehát a Hachibi csápja élvez prioritást, bármennyire is nehéz döntés ez… Azonban ha sikerül visszanyerni a kapcsolatot a pecsétekkel, már az is egy hihetetlenül hasznos információ.

Spoiler:

Ajánlott tartalom