Kamizuru Misaki

Név: Kamizuru Misaki
Ország: Föld Országa
Rejtett falu: Iwagakure
Rang: Genin
Szint: D
Chakraszint: ?
Kor: 13
Nem: férfi/fiú
Felszerelések:
- 10db Makibishi (széles övtáskában)
- 5 db Kunai (széles övtáskában)
- 5 db Shuriken (shuriken tartóban)
- 10 db Robbanócetli (széles övtáskában)
- Széles Övtáska (a derekán)
- Shuriken tartó (a jobb combján)

Kinézet: 156cm magas, 48kg, meglehetősen izmos testalkatú. Meglehetősen világos bőrű, az osztályában az egyik legmagasabb diák volt. Kócos fekete haját hiába fésüli, mindig úgy néz ki, mint aki most mászott ki az ágyból. A szeme barna színű. A ruházata változó, többnyire sötét felsőt, barna nadrágot, hosszú csizmát visel, de ha olyan kedve van, akkor világosabb színekre vált. Egyetlen ruhadarab van, amit szinte mindig visel: ez pedig a barna poncsó. A szájában szinte mindig nyalóka van, ezért előfordulhat, hogy a beszéde nem érthető.
Jellem: Meglehetősen kedves és segítőkész, nehezen lehet felidegesíteni. Gyakran piszkálják a klánja miatt, de ő ezt sohasem veszi magára. Jelenleg nagy álma, hogy a Kamizuru klán újra híres legyen és elfelejtsék a múltban történt hibájukat. Egy igazi könyvmoly, ezért az átlagnál okosabb, néha kijavít másokat.
Szeret viccelődni és másokat megnevettetni. Van egy pozitív kisugárzása, ami könnyedén átragad másokra. Mivel szeretné a klánját újra felvirágoztatni, van egy kisebb hős komplexusa is, ami gyakran keveri bajba.

Különleges képesség: Kamizuru klántechnikák – Méhek Irányítása
Pénzösszeg: ?
Ninjutsu:
- Alap E szintű technikák
- Bogarak/méhek irányítása?

Genjutsu: -

Taijutsu: -

Kenjutsu: -

Előtörténet:
Kevesen tudják, de sok-sok évvel ezelőtt, a Kamizuru klán hatalmas tekintéllyel rendelkezett. Annak idején Iwagakurét nem más, mint az egyik távoli rokonom, Kamizuru Ishikawa hozta létre. Ő volt az, aki egyesítette a háborús korszakban a klánokat, végül Ő lett az Első Tsuchikage. Hosszú ideig megbecsülték a klánt, ott voltunk a három legerősebb klán között. Majd jött a bukás... Pontos dátumot ma már senki sem tud. Valamikor a Második és a Harmadik Shinobi Világháború idején a klánom összecsapott Konoha bogárhasználó klánjával, az Aburamékkal. Egyes hírek szerint a klánunk akkor teljes vereséget szenvedett, mindannyian odavesztek. Ez azonban egyáltalán nem igaz. Sokan meghaltak, de számos túlélőnk is volt, akik hazatértek. A falu történelme szerint a klán megsemmisült, ennek ellenére elég gyakran felbukkant egy-két Kamizuru neve. Sokan felhagytak a shinobi élettel és inkább civil foglalkozásba kezdtek, míg azon kevesek, akik a „szakmában” maradtak, kegyvesztettek lettek. Gyakran érte támadás a klánt, míg egyre kevesebben lettek. Voltak, akik utolsó erejükkel megpróbálták megtalálni Ishikawa titkos tekercsét, amely tele van bogárhasználók számára elfeledett technikákkal. Sajnos apa unokatestvérei soha nem tértek haza. Úgy tudom, Suzumebachi egy ritka bogarat akart megszerezni, ami képes lett volna szag alapján megtalálni a Tsuchikage titkát. Nem tudom, hogy kik intézték el a rokonaimat, de egyes híresztelések szerint Konoha keze van a dologban.
Az én történetem a klánban tizenhárom évvel ezelőtt kezdődött el. Az apám, aki után a Misaki nevet kaptam, szerette volna már a születésemkor elvégezni a klán rituáléját, de anyám nem engedte. Végül arra a közös megegyezésre jutottak, hogy ha úgy döntök, jelentkezek az Akadémiára, akkor elvégezheti. Így viszonylag átlagos gyermekkorom volt. Apa nem shinobi, tudtommal sohasem volt az. Viszont követi a klán régi hagyományait, ezért is rendelkezik a méhek irányításának képességével. Azonban ő, mint méhész dolgozik. Anya, Kikyo, szintén a családi vállalkozásban érdekelt. Ő mézből és a méhviaszból készít különböző dolgokat: gyertyákat, pecséteket, a mézből különböző édességeket és még sorolhatnám. El kell jönni a boltunkba és szét kell nézni!
A gyermekkoromról nem mesélnék sokat, hiszen teljesen átlagos volt. 8 éves koromig nem történt úgy semmi komoly. Játszottam, mint a többi gyerek, hallgattam a szüleim meséit és álmodoztam. Apa sokat mesélt a Kamizuru klánról, hogy az első Tsuchikage a rokonunk. Mesélt Suzumebachi-ról és társairól, akik végül nem tértek haza a küldetésükből. Ők Ishikawa közvetlen leszármazottai voltak, apának az unokatestvérei. Azt hiszem ekkor döntöttem el, hogy én más leszek. Nem akartam azt az utat követni amit apa, de azt sem, amit Suzumebachi. Shinobi akartam lenni, aki újra felvirágoztatja a klánt, aki eléri, hogy a Kamizuru név újra sokat jelentsen.
Majd amikor betöltöttem a nyolcat, ketten meglátogattak a falu vezetői közül. A Tsuchikage asszisztensei voltak. Amikor megláttak, csak annyit kérdeztek: Ő az? Apa természetesen bólintott. A két vénség pedig leült velem az asztalhoz, majd pár pillanatig csak néztek. Kicsit kellemetlen volt az egész, de hamarosan kérdéseket tettek fel. Szereted a falut? Készen állsz, hogy keményen kiképezd az elmédet és a testedet? Mindenre igennel válaszoltam. Ezután már nem mondtak semmit, csak hümmögtek, majd távoztak. Pár nap múlva viszont már mehettem az Akadémiára.
Emlékszem, az első napomon nagyon izgatott voltam. Nagyjából ismertem a velem hasonló korú gyerekeket, hiszen sokat játszottunk és bandáztunk a játszótéren és a falu utcáin. Mégis ideges voltam, hisz számos új arc várt rám, illetve ott volt még a kiképzés is. Ezenkívül az egyik este apa elvégezte rajtam a klán rituáléját és megkaptam az első méhcsaládomat. Nem igazán értem hogy van ez, de elvileg a testemben vannak és a chakrám táplálja őket.
Az Akadémián lényegében három óránk volt: Ninjutsu, Taijutsu és Genjutsu. A Ninjutsu órán tanultuk meg a kézpecsétek elsajátítását, az egyes technikák hátterét, később pedig néhány technikát is. Taijutsu órán általában keményen edzettünk, közelharcot tanultunk, illetve megtanultunk különböző fegyverekkel bánni. A Genjutsu órán pedig a különböző illúziókkal ismeretével foglalkoztunk. A lányoknak egyébként volt más órájuk is, de arról nem tudok sokat. Azt hiszem „csajos dolgokat” csináltak.
Én leginkább a Ninjutsu órákat szerettem. Állandóan tanultam. Ha vége voltak az óráknak, akkor otthon gyakoroltam azt amit tanítottak. Apa segítségével gyakran bejutottam a könyvtárba is, így olvashattam mindenféléről. Próbáltam a klánomról informálódni és magáról a méhek irányításáról. Ami nagyon megdöbbentő volt, hogy szinte mindent megsemmisítettek ami hasznos lehetett volna. Így kénytelen voltam más irányban kutakodni. A régi idők neves harcosairól olvastam, hogy mire voltak képesek. Így már találtam némi feljegyzést bogárhasználókról is. A technikáikról viszont nem igazán írtak. Ennek ellenére gyakran bújtam a könyveket. Az Akadémián a többiek néha meg is jegyezték, hogy túl sokat olvasok.
A többi diák egyébként normális volt. A legtöbben nem foglalkoztak a klánommal. Hidegen hagyta őket az ami velünk történt a múltban. Viszont volt néhány bunkó is, akik gyakran belém kötöttek... Eleinte próbáltam figyelmen kívül hagyni őket, de egy idő után eléggé rám szálltak. Ebből persze később verekedések is lettek. Itt szépíthetném a történetet, de nem fogom. Volt amikor alaposan elvertek, volt amikor meglógtam előlük, de volt olyan is, amikor én csaptam szét közöttük. Nem mondanám, hogy szörnyű időszak volt. Később, amikor már a Hachibi no Jutsu elég jól ment, képes voltam megviccelni őket.
Az egyik ilyen móka lényegében az volt, hogy Ninjutsu órán, amikor a kézpecséteket kellett bemutatnunk, akkor szándékosan megcsíptettem őket a méheimmel. Így elég gyakran rontottak és kezdhették előröl a bemutató. Volt olyan is, hogy Taijutsu órán párbajoknál csináltam ezt velük.
Egy idő után viszont már lehiggadtak a kedélyek és az utcán sem voltak konfliktusaink. Pár év alatt sikerült kiharcolnom, hogy ők is elfogadjanak.
Most egy kicsit kitérnék a Taijutsu órákra is. A Ninjutsu órákon nem volt különösebb problémám, itt viszont akadt egy kevés. Kezdetben a célba dobás nem igazán ment. Néha elég látványos volt, ahogy a céltábla helyett teljesen mást találtam el. Végül a sok gyakorlásnak köszönhetően ez sem okozott már gondot. A közelharc egyébként egész jól ment. Nem voltam benne első osztályú, de a középmezőnyben azért egész előkelő helyen álltam. Az egyik osztálytársam mondjuk néha elég idegesítő volt. Jou Issei egyszerűen annyira lusta volt, hogy párszor majdnem elveszítettem a türelmem. Nem is értem hogy kerülhetett be közénk. Én mindent megtettem, hogy a legjobb legyek, erre ő gyakran csak henyélt.
A Genjutsu órákkal nem volt bajom. Nem ment tökéletesen, de azt is tanultam keményen. Azt viszont már nagyon várom, hogy megviccelhessek valakit némi illúzióval. Állítólag néhányan még ölni is képesek velük.
12 voltam, amikor végeznünk kellett volna. Azonban a háború és számos tényező miatt, amit nem kötöttek az orrunkra, nem tehettük le a Genin vizsgát. Csúsztunk egy teljes évet. Ez alatt az idő alatt főleg ismételtünk, de gyakran kellett olyan gyakorlatokon részt vennünk, ahol a falut támadás érte, nekünk pedig a civilek óvóhelyre kísérését kellett segítenünk. Ekkor történt az is, hogy kiderítették az elsődleges chakra elemünket. Az én kezemben a papír szétmállott, így kiderült, hogy Doton affinitásom van. Nehéz időszak volt.
Majd a háború befejeződött, de a problémák folytatódtak. Jelenleg túl vagyunk egy puccson, de erről nem tudok túl sokat. Állítólag az ANBU követte el, de a „Nagyok” nem mondtak nekünk semmit, így csak pletykákat hallottunk. Az viszont tény, hogy a falut el kellett hagynunk. Nehéz volt a döntés, de ha nem akartam elhagyni a kijelölt utat, akkor követnem kellett a Tsuchikage-t. A szüleim persze otthon maradtak, így már jó ideje nem tudok róluk semmit.
A Föld Templomában kaptunk végül menedéket. A Genin vizsgára is itt került sor. Azt mondták, ebben a helyzetben szükség lesz az új generáció segítségére, így akit csak tudnak levizsgáztatnak.
Nagyon izgatott voltam a vizsga napján. Azt mondták, hogy most komolyabban veszik, mint eddig valaha. Első körben írásbeli feladatot kaptunk, ami az elméleti tudásunkra volt kíváncsi. Sokan azt mondták, hogy nehéz volt a feladatsor, de én nem így gondolom. Nekem könnyen ment. Ezt követően jött a gyakorlat. Egyesével mentünk a vizsga asztalhoz, elvettünk egy cetlit, majd bemutattuk a ráírt technikát. Én voltam az utolsó ennél a feladatnál. Nekem legalább egy tökéletes Bunshin-t kellett létrehozni. Ez nem okozott gondot, megköszönték a bemutatók, majd közölték, hogy menjünk a következő állomásra.
A templomtól nem messze volt kialakítva számunkra egy küzdőtér. Párokba sorsoltak minket, majd harcolnunk kellett. Itt nem volt finomkodás, fiúk és lányok vegyesen harcoltak. Nekem bizonyos szinten szerencsém volt. Egy kunoichi volt az ellenfelem, így nem izgultam különösebben. Amikor elindították a mérkőzést, a lány első dolga volt az, hogy úgy orrba vágott, hogy azt hittem vérbe borítok mindent. Szerencsére nem törte el az orromat, viszont alaposan felébresztett a húzásával. Szerencsére csak pár percig tartott a küzdelem, utána lefújták. Mint kiderült, nem az volt a cél, hogy legyőzzük a másikat, hanem a harci tudásunkat akarták látni.
A nap végére az osztályunk jelentős része megkapta a fejpántját. Azt mondták, még várnunk kell néhány napot, míg összeállítják a csapatokat, de utána készüljünk fel, hogy nehéz élet vár ránk.
Most úton vagyok, hogy találkozzak a csapatommal, utána pedig megkezdődik a nagybetűs élet első fejezete...


// Van 2 technika, amit nem találtam az oldalon és a Kamizuru klánhoz köthető:

Hachibi no Jutsu // Méhek Technikája
A technika segítségével lehet irányítani a méheket. Nincs erről külön leírás, az Aburame klán bogárirányítását Kikaichū no Jutsu-nak nevezik, ezzel irányítják a Kikaichū bogarat. Tehát lényegében a két technika ugyanaz, csak más bogarat irányít.

Tsuchi Haibu // Szikla Kaptár
A technikával egy nagy méretű szikla kaptárt lehet létrehozni, amiben óriás méretű méhlárvákat, méheket lehet létrehozni. A kaptár elnyeli a benne tartózkodók chakráját és továbbítja azt a lárváknak.
Az eredeti sorozat 150. részében van a rész közepétől, illetve végén van szó a lárvákról és chakra elszívásról. //

Szia!

Tobiramával egyeztettem korábban. Ez egy becserélt kari lenne, csak elfelejtettem jelezni. Hoshigoku Kaito-t cseréltem be, meg volt rá az engedélyem korábban. Majd print screenelem a pm váltást és átküldöm neked.