Yoru
2 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Tanulások
1 / 1 oldal
Yoru
Yoru Hétf. Nov. 29 2021, 17:04
// Tanulás célja: Kenjutsu, Ceremónia (Gitou), Napfény (Hikage).
Időbeli elhelyezése: Valahol a bölcső, és Avar közt. (Jelen időköz képest két éve)//
A karaván közel három hét után megérkezett a tűz ország határára a tenger sós illata szinte megbabonázza a száraz sivatagi emberek érzékeit. Életében elősszőr látja a tengert a fiatal fiú. A sziklák közt megbúvó kikötőváros bonyolítja a a keletre fekvő területekkel a kereskedelem nagy részét, így Yoru apja rendszeresen jár ezen a vidéken, sőt még akár a tengeren túlra is. A Tervek szerint egy hónapot töltenek a kikötőben, az üzleti kötöttségek megszilárdítása érdekében, így a fiúnak van ideje kicsit kiengedni a gőzt, édesanyja halála után.
Az első napok a város bebarangolásával teltek. A korához képest erős testalkatú fiút folyamatosan kerülgetik a kiőtő szebb de annál becstelenebb szirénjei, de mivel nem volt ilyen téren tapasztalt, ráadásul a gyász is rányomta a lelkére a béllyegét, a fiú inkább elkerülte egy idő után a város forgatagát. És a környező természetet vette célúl.
Az erős széltől és viharos tengertől tépázott sziklás tengerparttól távolabb dus erdősáv öleli körbe a várost, ide vetette be magát a fiú, a céltalan bóklászás és nézelődés mellett ahogy az első napok varázsa csorbult, úgy kezdett a fiú eltemetkezni az érzelmeibe és az edzésbe. Az erdősáv ahol a tengerparti sziklák kopárásgával találkozik, erős szil fák sorakoznak, tőbb tíz és tíz éve szemben a partot ostromló viharokkal, itt talált Yoru magának egy helyet ahol magában gyakorolhat, és mégis az otthonára emlékeztető zúgást hallhatja.
Találkozás
A kis szélfútta tisztáson sokadszor járja a bokennel a formagyakorlatot, de nincs meg benne a ritmus. „A kardforgatás nem csak harci tudomány hanem művészet”, ezt az édesanyja mondta neki. De ezek a gondolatok most mély sebet feszegetnek a fiatal fiú szívében, így mozgása darabos és bár nagyon igyekszik nem tud koncentrálni. Sokadik próba, sokadik érzelem mentes gyakorlás, a gyönyörű fák árnyékában a tenger morajlásával a háttérben, egészen eddig a pillanatig. Alig kivehető nevetés, vagy inkább kuncogás száll a fiú fülébe. A hang meglepi és azonnal ki is zökkenti a koncentrációból. Yoru bagolyként tekergeti a fejét jobbra és balra keresve a kacaj forrását, amig csak meg nem lát egy alakot pár fával távolabb. ~Egy lány. ~ A robosztus testalkatú fiú, illedelmesen meghajol a tölle körülbelül 30 lépésre álló alak felé, és lassan elindul. Az ismeretlen hölgy nem mozdult, türelmesen várta hogy a fiú közelebb kerüljön, láthatóan szeme már nem méri fel Yorut míg annak tekintete fel-alá cikázik. Kimondottan vékony testalkatú, magas lány volt, közel Yoruval azonos magasságú, ami meg is lepte a fiatalembert, szalmaszőke haja tüskés sörényként ölelte körbe hosszúkás hegyes állú arcát, melyen két sötétszürke szem csillogot. A keskeny ajkak mire csak pár lépés választotta el őket kis is nyiltak.
- Üdvözöllek, elnézést az illetlenségemért. Asa vagyok Asa Kushimaru.-
- Akarui Yoru vagyok, és nincs okod bocsánatot kérni, tényleg ügyetlen vagyok. – A fiú a kezében esetlenül tetszelgő bokenre néz. Majd folytatja. – Te is a város elől jöttél ki ide? Én elég nehezen viselem az ottani embereket.- Mosolyogva keresi a lány tekintetét.
- Nem, én innen nem messze élek, és csak csapdáinkat jöttem ki ellenőrizni.- Kezét felemelve mutatja a fogást.
A további percekben kedélyes gyermeki beszélgetés folyik a két fiatal közt, melynek végén úgy vállnak el, hogy másnap találkoznak.
Mégis hogyan?
Yoru kora délután érkezik a kis rétre, a szokásos dolgain kívül pár aprósüteményt is hozott magával meg két üdítőt. Nyújtás, bemelegítés, formagyakorlatok röpűl az idő de Asa nem érkezik.
A fiú kicsit csalódottan néz a horizont felé ahonnan már lassan a feketeség közeledik. ~ Megy le a nap, biztos közbejött valami.~ Gondolja csalódottan, ám egy pillanattal késöbb valami megböki a vállát. Oda fordulva látja ahogy egy boken lapja fekszik fel a vállán. A kard végét pedig Asa tartotta félszegen mosolyogva.
A két fiatal rövid beszélgetés után együtt kezd edzeni, és a lemenő nap fényében egy ritmusra járják a katákat, olyan összahngban ami már régen hiányzott Yoru technikáiból. Közben néha pihenve, javítgatva az állásokat, és feszítéseket egymáson.
- Mutatok valamit. – Mondta a lány majd Yoruval szembe fordulva a bokent a földbe szurva féltérdre ereszkedett. – Gyere, csináld! – Szólalt meg kedvesen utasítva a fiút.
Yoru értetlenül néz egy másodpercig, de végül megteszi a amit a lány kér. A fakardot határozottan a földbe szúrja a lánnyal szemben és fél térdre ereszkedik.
- Hunyd be a szemed, és fogd meg a markolatot. Érezd a kardot, érezd magad körül a teret. Légy jelen nem csak magadban, de a fegyveredben is. Érezd, ahogy a chakrád hozzád köti a kardot…. Érzed?-
Yoru mély levegőt vesz, miközben keze görcsösen markolja a boken durva szövésű markolatát.
A lány lágy hangon csukott szemmel is érezhetően mosolyogva csak annyit mond, „Lazán, érzéssel”.
A fiú ismét mély levegőt vesz, kezét megrázza majd finoman a markolatköré fonódnak ujjai. A lassú légzéssel elméjét nyugtatja, és próbál a világra figyelni maga körül. Testét kellemes meleg járja át és érzi, hogy a keze és a fegyver közt ez a melegség kölcsönös lett. – Azt hiszem, érzem. -
- Jó, mond utánam: „Esküszöm, hogy büszkén forgatlak halálomig.”
- Esküszöm, hogy büszkén forgatlak halálomig. -
A lány kinyitja a szemét, - Állj fel. - Yoru miközben a szemét kinyitja látja, hogy Asa arca komoly, és miközben felegyenesednek a szeme nem ereszti a fiú tekintetét. Kezeikben a kard egyértelműen harcra készen áll, miközben némán szalad el egy másodperc vagy talán több.
Asa a szél fordulásával rohamot indít, de Yoru valami oknál fogva teljes természetességgel hárítja a lány mozdulatait. Szinte mintha táncolnának, csak a két test helyett most a kardok pengéi érnek csak össze. A hangtalan döféseket a tompa koppanással hárítások kísérik, a selymes sujtásokat a kitérő testek elegáns elhajlásai kontrázzák. A két fiatal gyors, erős és pontos csatát vív de mégis belül mosolyogva élvezik a játékot melyben valahogy egyikük sem fárad el. Ám ahogy a nap utolsó sugarai éles fényű szikraként tűnnek el a sötétben Asa egy elegáns mozdulattal lefegyverzi partnerét.
- Holnap folytatjuk! – A szigorú arcot ismét mosoly váltja és kedves tekintet. Yoru mélyen hajolva köszöni meg az együtt töltött időt. A fiatalok elvállnak és ki-ki megy a maga útján.
Nem egyedül küzdesz!
Yoru a reggeli adminisztrációs feladatait ellátva még körbe szalad a kikötővárosban, hogy beszerezzen pár dolgot édesapja részére. De amint lehetősége van, már rohan is az erdőbe a szokott helyre. Meglepetésére Asa már ott volt és a bokennel járja a formagyakorlatot.
- Elnézést kérek a késésemért. - Mondja illedelmesen bár pontosan tudja hogy nem volt időpont megbeszélve, és még most is korábban ért ide mint tegnap a lány.
Asa mosolyogva biccent és folytatja a formagyakorlatból maradt pár mozdulatot.
- Semmi baj, én jöttem korábban. Hogy érzed ma magad?- Asa arca érdeklődő mosolygós, melegséggel teli.
Yoru miközben válaszol, a nehéz köpeny alól, kivesz egy kis csomagot, benne szárított gyümölccsel és magvakkal. Amit beszélgetés közben egy közeli fa törzsének dölve mind a ketten jó étvággyal megdézsmálnak. Beszélgetés közben Asa elárulja, hogy családja a Víz országából vándorolt át, mikor még csecsemő volt. És hogy az édesapját csak egyszer látta még kisgyermek korában. A lány arca elkomorodik egy pillanatra így Yoru nem forszírozza tovább ezt a témát, és gyorsan tereli a beszélgetést a saját hazájára. Gyermeki hévvel mesél a sivatag forróságáról. És a homokdűnék felett száguldó szélről. Ami láthatóan elterelte a lány gondolatait.
-Nah elég a lazsálásból, ne lopjuk a napot.- Mondja a lány viccesen és pattan fel mint a rugó a fa tövéből ahol leültek beszélgetni. – Emlékszel tegnap mit tanultál?- Kérdezi ismét szigorú arccal az éppen felegyenesedő fiút.
– Igen. - És már nyúlt a bokenért.
- Rendben, akkor kezdjük is. -
Mindketten ismét fél térden, ismét esküt tesznek, ismét harcra készen. Amikor is Asa egy határozott balraátot hajt végre és egy ott álló fiatalabb fához lép. Küzdőállást vesz fel és a fakarddal egyetlen határozott mozdulattal lesújt a körülbelül 10 cm átmérőjű fatörzsre. Yoru szeme kikerekedik miközben a tompa életlen fakard lehelet könnyedségével szalad keresztül a fán.
- Csináld!- Jött az utasítás a szigorú arcú lánytól.
Yoru a fához lép amit Asa egy fél perccel korábban ketté szelt. Szemét becsukva koncentrál egy pillanatig, majd egy határozott mozdulattal lesújt. Arcára kiül a meglepetés, amikor érzi, hogy a vágás sikeres, szeme kinyitása után látja, hogy a korábbi vágás alatt sikerült pár centivel neki is megtenni, amit a lánynak. A földön heverő szelet a bizonyíték rá. – Hogyan?-
- Emlékezz, amikor esküt teszel, a kardnak esküdsz, és a chakrád összeköt kettőtöket. Amíg csatában vagy ez a kapocs megmarad köztetek, és így többre képes mint gondolnád, hiszen a te erődből is merít. Ez a Kejustu alapja. – Yoru szinte tátott szájjal hallgatja a lányt aki hosszasan mesél. Nem használ nagy szavakat, nem leereszkedő, mint egy mester, Ő csak azt meséli el amit ő tanult, és tud. És olyan formában, ami bár komoly, de mégis mintha gyerekeknek mesélne.
- Értem, tehát ennek is van egy tudománya. – Válaszol a fiú miközben a kezében tartott „fegyverre” néz. ~ Vajon mit tehet ez a technika egy karddal? Ha egy bokenben ennyi erő van tőle?~
Amíg Yoru töpreng, és megismétli a vágást párszor. Addig Asa csendesen félrevonulva nézi és mosolyog rajta. A korábbi ételből szemezget kicsit majd édes, mézes mázos incselkedő hangon megszólal – Ha eleget kaszaboltad szegény fát, esetleg vívhatnánk is? -
A fiúnak több se kell, már fordul is meg, és közeledik a lány fel. Ismét szemben egymással, hogy táncoljanak. A következő percekben két teljesen eltérő stílusú erő feszül össze gyermeki játék közben. A lány elegáns mozgása lágyan perdül körbe a fiú erőteljes sujtásai közt. Mintha a tenger hullámai fodrozódnának egy szikla körül.
A lassan lenyugvó nap hosszú árnyékokat vet a tisztásra, Yoru érzi hogy lassan itt az idő amikor Asa megint le fogja fegyverezni, így próbál a lány eszén túljárni. Az erős hárító mozdulatok helyett elegáns kitérő, és elvezető riposztokat kezd alkalmazni, hogy a lánynak ne legyen olyan könnyű dolga. Bár tudja, hogy a lány ügyesebb és tapasztaltabb kardforgató, de lelkes próbálkozás sosem árthat.
- Mi a terved Yoru? – Kérdezi a lány kemény hangon, mikor Yoru stílusváltása egyértelművé válik számára. És egy erős mozdulattal hátra ugrik.
Yoru meglepetten, kissé értetlenül fogadja a reakciót. – Tervem? – Áll értetlenül. –Csak nem akarom, hogy simán lefegyverezz. Ez baj? -
Asa félmosolyt húz az arcára, és rohamot indít. Egyetlen egyenes vágással sújt le a fiú fegyverére, amit át is vág, majd a penge tovább szalad és a mellkasán csattan és ledönti a fiút a lábáról.
A lány a fiú felett állva cinikus mosollyal az arcán. – Oh, akkor nem simán fegyverezlek le. Rendben? -
Megalázottan fájó mellkassal tápászkodik fel a fiatalember miközben önbecsülése és reménye hogy egyenrangú lehet a lánnyal a porban fetreng ahol korábban ő.
- Jó lecke volt, köszönöm. – Hangja keserű, arca szomorú. Amit valószínűleg a lány is érez és lát.
- Az volt, holnap folytatjuk! Ne csüggedj. – Asa arca mosolyog és egy gyenge ölelés szerűséget ad a fiúnak. Pár szót váltanak még majd ki-ki megy ismét az útjára.
Vak folt!
Yoru nagy csomaggal a hátán rohan az erdő felé, beveti magát a sűrű növényzetbe és nem épp ninjához méltóan csapódik be a kis tisztásba. Gyékény gyakorló oszlopokat hozott a hátára felkötve, melyek közül egyet a korábban kivágott fa csonkjára erősít. A kezében tartott bokennel a célpont előtt elvégzi a kis rituálét majd egy elegáns vágássort mutat be, a három vágás mindegyike teljes ellenállás nélkül metszette át a gyékényköteget.
~Vajon hány babát vág át a boken?~ Yoru a gondolatokat tettekkel koronázza általában, szóval félkörben kihelyez egymás mellett kilenc babát, olyan elosztásban hogy a babák közt egy babányi szabad hely legyen. Bokennel a kezében koncentrál és vág, de a fegyver az első gyékénykötegben el akad.
- És hol a Gitou? – Hallatszik Asa hangja Yoru mögött. – Az eskü addig tart amíg a fegyver a kezedben van és amíg harcolsz. A tereprendezés nem harc. – Mondja miközben a fiú felé sétál. És mikor mellé ér finoman kezével megsimítja a fiú vállát ahonnan keze a karján a kardig csúszik tovább. – Az apró dolgok is lényegesek. -
- Értem, és köszönöm! – Yoru térdre ereszkedik, némán a kart hegyét a földbe szúrja, majd felegyenesedik, harci állást vesz fel és vág. A fakard min a 9 babát átvágja.
- Szeretnék mutatni valamit. Kérlek gyere. - Kéri Asa, és besétál a fák közé.
- Rendben. – Válaszol a fiú, és már követi is a lányt.
Asa egy nagy fa tövében egy sötét fákkal övezett részen áll meg ahol a napfény csak a lombok közt tud bejutni. a párás levegő és a félhomály kísértetiessé teszi a kis teret.
- Azt szeretném ha most itt vívnánk, de ezekkel. – És a kezében két ninjatot tartva néz a fiúra.
- Ahogy akarod. – Yoru vonakodva, de elvesz egy kardot a lánytól. A fegyver súlya érezhetően több mint a bokené, és láthatóan nem gyakorló kard, borotva éles fegyver amit harcra készítettek.
Szótlanul mindketten felkészülnek a párbajra, Yoru épp felegyenesedik a rituáléból amikor szinte azonnal Asa már támad is. A fiú rutintalanul hárítja az első ütéseket, majd reflexből teljes erővel megrúgja a lányt, aki kettős fedezékkel hárítva is több lépést tesz mire vissza nyeri az egyensúlyát. Ám nem tud helyezkedni, mert a fiú már ott is terem és folyamatos támadással sorozza. A lány a kardvívásban jártasságával hárítja a fiú testi erejéből, és a ninja iskolában szerzett ismereteiből adódó előnyét. Hárításból indított vágások, sujtások, döfések, alsó és oldalsó köríves vágások, kontra falon járás, fizikai erő, közelharci ismeretek. A gyors penge csörték közepette a fizikai erő miatt a lány hátrányba került így egy újabb Kenjutsut használ. Felugrás közben lesújtást hajt végre, Yoru felemeli a fejét hogy kövesse a lányt és könnyedén hárítja annak vágását. De amint a két kard összecsap, éles fény vakítja el a fiút. Ekkor Asa egy jobbról húzott köríves sujtással meglepi a fiút aki teljes ball karjával majdnem teljesen vakon hárít. De amikor a penge megsiklik, a karon a lány arcára meglepetés ül ki. A köpeny alatt a fiatal férfi bal karján teljes vért van, az acél láncszemeken a lány pengéje nem tudott áthatolni. A megzavarodott lányt ekkor a mázsás fiú köríves rúgása leterítette úgy, hogy a lány a földön bukfencezve gurult egy közeli fáig. Mire azonban össze szedte magát addigra Yoru már mellette állt és a pengét a vállára tette.
- Köszönöm! – Szólal meg a lány komoly kimért hangon. Miközben feláll a földről Yoru felé nyújtott segítő kezébe kapaszkodva.
- Én köszönöm. – Válaszol Yoru mély meghajlás közben. – Te majdnem levágtad a karom? -
- Majdnem. – Mosolyog a lány, miközben válaszol, és elindulnak vissza tisztásra.
Hosszan beszélgetnek, miközben a lány a tisztás szélén egy fa tövében ül és nézi, ahogy a fiú összeszedi az eldobált gyékény babákat, és tüzet rak belőlük. Teát főznek a fiatalok nevetnek, élvezik a tengertől érkező szellő susogását és a tea fűszeres ízét.
- Mivel vakítottál el? – Kérdezi Yoru mikor elfogyott a tea és az elemózsia.
- Hikage-vel, gyere, megtanítom. - Válaszol Asa miközben felpattan.
A lány felkapja a két ninjatot és az egyiket Yoru felé dobja. Gitou után a két fiatal szemben áll egymással. És a lány instrukciói alapján a fiú úgy koncentrálja a chakrát hogy, amikor a két fém összeér az kisüljön mint egy szikra.
- Képzeld el a kovácsokat, amikor a kalapács az izzó fémet formálja, a te fegyvered az izzó fém, és az ellenfél a kalapáccsal sújt le rád. Amikor ez megtörténik, engedd ki a szikrát. - Magyarázza a lány.
Több órán keresztül gyakorolnak a tisztáson, amin előbb kisebb majd egyre intenzívebb fényvillanások jelennek meg. Napnyugtára Yoru fáradtan, de mégis elégedetten pakol.
- Ez egy életmentő technika, köszönöm hogy megmutattad. – Mondja a fiú mosolyogva ahogy egy pár lépést tesznek a tisztáson egymás mellett. – Holnap találkozunk. -
- Igen, holnap. – Asa közel lép a fiúhoz és egy erős hosszú öleléssel fonja körbe annak vállait. Majd egy finom alig érezhető puszit ad annak arcára kicsit a szája szélére. Amitől a fiú teljesen lemerevedik és moccanni sem tud. A lány elereszti a fiút és hátat fordítva elindul az erdő felé.
- Akkor holnap! – Kiált utána Yoru. Amire már csak egy intést válaszol a lány.
Nincs sehol…
Másnap Yoru olyan erővel lendült neki a napi teendőknek mintha öt ember ereje lenne benne. Dél előtt végez mindennel, így a piacon édességet vesz pár gyümölcsöt, és rohanni kezd az erdőbe. Érkezés után lelkesen kezd bemelegíteni, és edzeni. Közben minden gyakorlat után körbejár, a feje keresi Asa merről jön. És folyamatosan az időt nézi.
Lassan lemenőbe fordul a nap, hűvös szél söpör végig a tisztáson. Yoru értetlenül csalódottan ül a fa tövében és vár.
Lement a nap, már bő két órája de Yoru csak ül és vár. Asa nem jött.
A következő két hétben Yoru minden napja így telt, a lány egyszer sem jött vissza a rétre, és Yoru nyomát sem találta az erdőben semerre sem. Asa nincs sehol.
Időbeli elhelyezése: Valahol a bölcső, és Avar közt. (Jelen időköz képest két éve)//
A karaván közel három hét után megérkezett a tűz ország határára a tenger sós illata szinte megbabonázza a száraz sivatagi emberek érzékeit. Életében elősszőr látja a tengert a fiatal fiú. A sziklák közt megbúvó kikötőváros bonyolítja a a keletre fekvő területekkel a kereskedelem nagy részét, így Yoru apja rendszeresen jár ezen a vidéken, sőt még akár a tengeren túlra is. A Tervek szerint egy hónapot töltenek a kikötőben, az üzleti kötöttségek megszilárdítása érdekében, így a fiúnak van ideje kicsit kiengedni a gőzt, édesanyja halála után.
Az első napok a város bebarangolásával teltek. A korához képest erős testalkatú fiút folyamatosan kerülgetik a kiőtő szebb de annál becstelenebb szirénjei, de mivel nem volt ilyen téren tapasztalt, ráadásul a gyász is rányomta a lelkére a béllyegét, a fiú inkább elkerülte egy idő után a város forgatagát. És a környező természetet vette célúl.
Az erős széltől és viharos tengertől tépázott sziklás tengerparttól távolabb dus erdősáv öleli körbe a várost, ide vetette be magát a fiú, a céltalan bóklászás és nézelődés mellett ahogy az első napok varázsa csorbult, úgy kezdett a fiú eltemetkezni az érzelmeibe és az edzésbe. Az erdősáv ahol a tengerparti sziklák kopárásgával találkozik, erős szil fák sorakoznak, tőbb tíz és tíz éve szemben a partot ostromló viharokkal, itt talált Yoru magának egy helyet ahol magában gyakorolhat, és mégis az otthonára emlékeztető zúgást hallhatja.
Találkozás
A kis szélfútta tisztáson sokadszor járja a bokennel a formagyakorlatot, de nincs meg benne a ritmus. „A kardforgatás nem csak harci tudomány hanem művészet”, ezt az édesanyja mondta neki. De ezek a gondolatok most mély sebet feszegetnek a fiatal fiú szívében, így mozgása darabos és bár nagyon igyekszik nem tud koncentrálni. Sokadik próba, sokadik érzelem mentes gyakorlás, a gyönyörű fák árnyékában a tenger morajlásával a háttérben, egészen eddig a pillanatig. Alig kivehető nevetés, vagy inkább kuncogás száll a fiú fülébe. A hang meglepi és azonnal ki is zökkenti a koncentrációból. Yoru bagolyként tekergeti a fejét jobbra és balra keresve a kacaj forrását, amig csak meg nem lát egy alakot pár fával távolabb. ~Egy lány. ~ A robosztus testalkatú fiú, illedelmesen meghajol a tölle körülbelül 30 lépésre álló alak felé, és lassan elindul. Az ismeretlen hölgy nem mozdult, türelmesen várta hogy a fiú közelebb kerüljön, láthatóan szeme már nem méri fel Yorut míg annak tekintete fel-alá cikázik. Kimondottan vékony testalkatú, magas lány volt, közel Yoruval azonos magasságú, ami meg is lepte a fiatalembert, szalmaszőke haja tüskés sörényként ölelte körbe hosszúkás hegyes állú arcát, melyen két sötétszürke szem csillogot. A keskeny ajkak mire csak pár lépés választotta el őket kis is nyiltak.
- Üdvözöllek, elnézést az illetlenségemért. Asa vagyok Asa Kushimaru.-
- Akarui Yoru vagyok, és nincs okod bocsánatot kérni, tényleg ügyetlen vagyok. – A fiú a kezében esetlenül tetszelgő bokenre néz. Majd folytatja. – Te is a város elől jöttél ki ide? Én elég nehezen viselem az ottani embereket.- Mosolyogva keresi a lány tekintetét.
- Nem, én innen nem messze élek, és csak csapdáinkat jöttem ki ellenőrizni.- Kezét felemelve mutatja a fogást.
A további percekben kedélyes gyermeki beszélgetés folyik a két fiatal közt, melynek végén úgy vállnak el, hogy másnap találkoznak.
Mégis hogyan?
Yoru kora délután érkezik a kis rétre, a szokásos dolgain kívül pár aprósüteményt is hozott magával meg két üdítőt. Nyújtás, bemelegítés, formagyakorlatok röpűl az idő de Asa nem érkezik.
A fiú kicsit csalódottan néz a horizont felé ahonnan már lassan a feketeség közeledik. ~ Megy le a nap, biztos közbejött valami.~ Gondolja csalódottan, ám egy pillanattal késöbb valami megböki a vállát. Oda fordulva látja ahogy egy boken lapja fekszik fel a vállán. A kard végét pedig Asa tartotta félszegen mosolyogva.
A két fiatal rövid beszélgetés után együtt kezd edzeni, és a lemenő nap fényében egy ritmusra járják a katákat, olyan összahngban ami már régen hiányzott Yoru technikáiból. Közben néha pihenve, javítgatva az állásokat, és feszítéseket egymáson.
- Mutatok valamit. – Mondta a lány majd Yoruval szembe fordulva a bokent a földbe szurva féltérdre ereszkedett. – Gyere, csináld! – Szólalt meg kedvesen utasítva a fiút.
Yoru értetlenül néz egy másodpercig, de végül megteszi a amit a lány kér. A fakardot határozottan a földbe szúrja a lánnyal szemben és fél térdre ereszkedik.
- Hunyd be a szemed, és fogd meg a markolatot. Érezd a kardot, érezd magad körül a teret. Légy jelen nem csak magadban, de a fegyveredben is. Érezd, ahogy a chakrád hozzád köti a kardot…. Érzed?-
Yoru mély levegőt vesz, miközben keze görcsösen markolja a boken durva szövésű markolatát.
A lány lágy hangon csukott szemmel is érezhetően mosolyogva csak annyit mond, „Lazán, érzéssel”.
A fiú ismét mély levegőt vesz, kezét megrázza majd finoman a markolatköré fonódnak ujjai. A lassú légzéssel elméjét nyugtatja, és próbál a világra figyelni maga körül. Testét kellemes meleg járja át és érzi, hogy a keze és a fegyver közt ez a melegség kölcsönös lett. – Azt hiszem, érzem. -
- Jó, mond utánam: „Esküszöm, hogy büszkén forgatlak halálomig.”
- Esküszöm, hogy büszkén forgatlak halálomig. -
A lány kinyitja a szemét, - Állj fel. - Yoru miközben a szemét kinyitja látja, hogy Asa arca komoly, és miközben felegyenesednek a szeme nem ereszti a fiú tekintetét. Kezeikben a kard egyértelműen harcra készen áll, miközben némán szalad el egy másodperc vagy talán több.
Asa a szél fordulásával rohamot indít, de Yoru valami oknál fogva teljes természetességgel hárítja a lány mozdulatait. Szinte mintha táncolnának, csak a két test helyett most a kardok pengéi érnek csak össze. A hangtalan döféseket a tompa koppanással hárítások kísérik, a selymes sujtásokat a kitérő testek elegáns elhajlásai kontrázzák. A két fiatal gyors, erős és pontos csatát vív de mégis belül mosolyogva élvezik a játékot melyben valahogy egyikük sem fárad el. Ám ahogy a nap utolsó sugarai éles fényű szikraként tűnnek el a sötétben Asa egy elegáns mozdulattal lefegyverzi partnerét.
- Holnap folytatjuk! – A szigorú arcot ismét mosoly váltja és kedves tekintet. Yoru mélyen hajolva köszöni meg az együtt töltött időt. A fiatalok elvállnak és ki-ki megy a maga útján.
Nem egyedül küzdesz!
Yoru a reggeli adminisztrációs feladatait ellátva még körbe szalad a kikötővárosban, hogy beszerezzen pár dolgot édesapja részére. De amint lehetősége van, már rohan is az erdőbe a szokott helyre. Meglepetésére Asa már ott volt és a bokennel járja a formagyakorlatot.
- Elnézést kérek a késésemért. - Mondja illedelmesen bár pontosan tudja hogy nem volt időpont megbeszélve, és még most is korábban ért ide mint tegnap a lány.
Asa mosolyogva biccent és folytatja a formagyakorlatból maradt pár mozdulatot.
- Semmi baj, én jöttem korábban. Hogy érzed ma magad?- Asa arca érdeklődő mosolygós, melegséggel teli.
Yoru miközben válaszol, a nehéz köpeny alól, kivesz egy kis csomagot, benne szárított gyümölccsel és magvakkal. Amit beszélgetés közben egy közeli fa törzsének dölve mind a ketten jó étvággyal megdézsmálnak. Beszélgetés közben Asa elárulja, hogy családja a Víz országából vándorolt át, mikor még csecsemő volt. És hogy az édesapját csak egyszer látta még kisgyermek korában. A lány arca elkomorodik egy pillanatra így Yoru nem forszírozza tovább ezt a témát, és gyorsan tereli a beszélgetést a saját hazájára. Gyermeki hévvel mesél a sivatag forróságáról. És a homokdűnék felett száguldó szélről. Ami láthatóan elterelte a lány gondolatait.
-Nah elég a lazsálásból, ne lopjuk a napot.- Mondja a lány viccesen és pattan fel mint a rugó a fa tövéből ahol leültek beszélgetni. – Emlékszel tegnap mit tanultál?- Kérdezi ismét szigorú arccal az éppen felegyenesedő fiút.
– Igen. - És már nyúlt a bokenért.
- Rendben, akkor kezdjük is. -
Mindketten ismét fél térden, ismét esküt tesznek, ismét harcra készen. Amikor is Asa egy határozott balraátot hajt végre és egy ott álló fiatalabb fához lép. Küzdőállást vesz fel és a fakarddal egyetlen határozott mozdulattal lesújt a körülbelül 10 cm átmérőjű fatörzsre. Yoru szeme kikerekedik miközben a tompa életlen fakard lehelet könnyedségével szalad keresztül a fán.
- Csináld!- Jött az utasítás a szigorú arcú lánytól.
Yoru a fához lép amit Asa egy fél perccel korábban ketté szelt. Szemét becsukva koncentrál egy pillanatig, majd egy határozott mozdulattal lesújt. Arcára kiül a meglepetés, amikor érzi, hogy a vágás sikeres, szeme kinyitása után látja, hogy a korábbi vágás alatt sikerült pár centivel neki is megtenni, amit a lánynak. A földön heverő szelet a bizonyíték rá. – Hogyan?-
- Emlékezz, amikor esküt teszel, a kardnak esküdsz, és a chakrád összeköt kettőtöket. Amíg csatában vagy ez a kapocs megmarad köztetek, és így többre képes mint gondolnád, hiszen a te erődből is merít. Ez a Kejustu alapja. – Yoru szinte tátott szájjal hallgatja a lányt aki hosszasan mesél. Nem használ nagy szavakat, nem leereszkedő, mint egy mester, Ő csak azt meséli el amit ő tanult, és tud. És olyan formában, ami bár komoly, de mégis mintha gyerekeknek mesélne.
- Értem, tehát ennek is van egy tudománya. – Válaszol a fiú miközben a kezében tartott „fegyverre” néz. ~ Vajon mit tehet ez a technika egy karddal? Ha egy bokenben ennyi erő van tőle?~
Amíg Yoru töpreng, és megismétli a vágást párszor. Addig Asa csendesen félrevonulva nézi és mosolyog rajta. A korábbi ételből szemezget kicsit majd édes, mézes mázos incselkedő hangon megszólal – Ha eleget kaszaboltad szegény fát, esetleg vívhatnánk is? -
A fiúnak több se kell, már fordul is meg, és közeledik a lány fel. Ismét szemben egymással, hogy táncoljanak. A következő percekben két teljesen eltérő stílusú erő feszül össze gyermeki játék közben. A lány elegáns mozgása lágyan perdül körbe a fiú erőteljes sujtásai közt. Mintha a tenger hullámai fodrozódnának egy szikla körül.
A lassan lenyugvó nap hosszú árnyékokat vet a tisztásra, Yoru érzi hogy lassan itt az idő amikor Asa megint le fogja fegyverezni, így próbál a lány eszén túljárni. Az erős hárító mozdulatok helyett elegáns kitérő, és elvezető riposztokat kezd alkalmazni, hogy a lánynak ne legyen olyan könnyű dolga. Bár tudja, hogy a lány ügyesebb és tapasztaltabb kardforgató, de lelkes próbálkozás sosem árthat.
- Mi a terved Yoru? – Kérdezi a lány kemény hangon, mikor Yoru stílusváltása egyértelművé válik számára. És egy erős mozdulattal hátra ugrik.
Yoru meglepetten, kissé értetlenül fogadja a reakciót. – Tervem? – Áll értetlenül. –Csak nem akarom, hogy simán lefegyverezz. Ez baj? -
Asa félmosolyt húz az arcára, és rohamot indít. Egyetlen egyenes vágással sújt le a fiú fegyverére, amit át is vág, majd a penge tovább szalad és a mellkasán csattan és ledönti a fiút a lábáról.
A lány a fiú felett állva cinikus mosollyal az arcán. – Oh, akkor nem simán fegyverezlek le. Rendben? -
Megalázottan fájó mellkassal tápászkodik fel a fiatalember miközben önbecsülése és reménye hogy egyenrangú lehet a lánnyal a porban fetreng ahol korábban ő.
- Jó lecke volt, köszönöm. – Hangja keserű, arca szomorú. Amit valószínűleg a lány is érez és lát.
- Az volt, holnap folytatjuk! Ne csüggedj. – Asa arca mosolyog és egy gyenge ölelés szerűséget ad a fiúnak. Pár szót váltanak még majd ki-ki megy ismét az útjára.
Vak folt!
Yoru nagy csomaggal a hátán rohan az erdő felé, beveti magát a sűrű növényzetbe és nem épp ninjához méltóan csapódik be a kis tisztásba. Gyékény gyakorló oszlopokat hozott a hátára felkötve, melyek közül egyet a korábban kivágott fa csonkjára erősít. A kezében tartott bokennel a célpont előtt elvégzi a kis rituálét majd egy elegáns vágássort mutat be, a három vágás mindegyike teljes ellenállás nélkül metszette át a gyékényköteget.
~Vajon hány babát vág át a boken?~ Yoru a gondolatokat tettekkel koronázza általában, szóval félkörben kihelyez egymás mellett kilenc babát, olyan elosztásban hogy a babák közt egy babányi szabad hely legyen. Bokennel a kezében koncentrál és vág, de a fegyver az első gyékénykötegben el akad.
- És hol a Gitou? – Hallatszik Asa hangja Yoru mögött. – Az eskü addig tart amíg a fegyver a kezedben van és amíg harcolsz. A tereprendezés nem harc. – Mondja miközben a fiú felé sétál. És mikor mellé ér finoman kezével megsimítja a fiú vállát ahonnan keze a karján a kardig csúszik tovább. – Az apró dolgok is lényegesek. -
- Értem, és köszönöm! – Yoru térdre ereszkedik, némán a kart hegyét a földbe szúrja, majd felegyenesedik, harci állást vesz fel és vág. A fakard min a 9 babát átvágja.
- Szeretnék mutatni valamit. Kérlek gyere. - Kéri Asa, és besétál a fák közé.
- Rendben. – Válaszol a fiú, és már követi is a lányt.
Asa egy nagy fa tövében egy sötét fákkal övezett részen áll meg ahol a napfény csak a lombok közt tud bejutni. a párás levegő és a félhomály kísértetiessé teszi a kis teret.
- Azt szeretném ha most itt vívnánk, de ezekkel. – És a kezében két ninjatot tartva néz a fiúra.
- Ahogy akarod. – Yoru vonakodva, de elvesz egy kardot a lánytól. A fegyver súlya érezhetően több mint a bokené, és láthatóan nem gyakorló kard, borotva éles fegyver amit harcra készítettek.
Szótlanul mindketten felkészülnek a párbajra, Yoru épp felegyenesedik a rituáléból amikor szinte azonnal Asa már támad is. A fiú rutintalanul hárítja az első ütéseket, majd reflexből teljes erővel megrúgja a lányt, aki kettős fedezékkel hárítva is több lépést tesz mire vissza nyeri az egyensúlyát. Ám nem tud helyezkedni, mert a fiú már ott is terem és folyamatos támadással sorozza. A lány a kardvívásban jártasságával hárítja a fiú testi erejéből, és a ninja iskolában szerzett ismereteiből adódó előnyét. Hárításból indított vágások, sujtások, döfések, alsó és oldalsó köríves vágások, kontra falon járás, fizikai erő, közelharci ismeretek. A gyors penge csörték közepette a fizikai erő miatt a lány hátrányba került így egy újabb Kenjutsut használ. Felugrás közben lesújtást hajt végre, Yoru felemeli a fejét hogy kövesse a lányt és könnyedén hárítja annak vágását. De amint a két kard összecsap, éles fény vakítja el a fiút. Ekkor Asa egy jobbról húzott köríves sujtással meglepi a fiút aki teljes ball karjával majdnem teljesen vakon hárít. De amikor a penge megsiklik, a karon a lány arcára meglepetés ül ki. A köpeny alatt a fiatal férfi bal karján teljes vért van, az acél láncszemeken a lány pengéje nem tudott áthatolni. A megzavarodott lányt ekkor a mázsás fiú köríves rúgása leterítette úgy, hogy a lány a földön bukfencezve gurult egy közeli fáig. Mire azonban össze szedte magát addigra Yoru már mellette állt és a pengét a vállára tette.
- Köszönöm! – Szólal meg a lány komoly kimért hangon. Miközben feláll a földről Yoru felé nyújtott segítő kezébe kapaszkodva.
- Én köszönöm. – Válaszol Yoru mély meghajlás közben. – Te majdnem levágtad a karom? -
- Majdnem. – Mosolyog a lány, miközben válaszol, és elindulnak vissza tisztásra.
Hosszan beszélgetnek, miközben a lány a tisztás szélén egy fa tövében ül és nézi, ahogy a fiú összeszedi az eldobált gyékény babákat, és tüzet rak belőlük. Teát főznek a fiatalok nevetnek, élvezik a tengertől érkező szellő susogását és a tea fűszeres ízét.
- Mivel vakítottál el? – Kérdezi Yoru mikor elfogyott a tea és az elemózsia.
- Hikage-vel, gyere, megtanítom. - Válaszol Asa miközben felpattan.
A lány felkapja a két ninjatot és az egyiket Yoru felé dobja. Gitou után a két fiatal szemben áll egymással. És a lány instrukciói alapján a fiú úgy koncentrálja a chakrát hogy, amikor a két fém összeér az kisüljön mint egy szikra.
- Képzeld el a kovácsokat, amikor a kalapács az izzó fémet formálja, a te fegyvered az izzó fém, és az ellenfél a kalapáccsal sújt le rád. Amikor ez megtörténik, engedd ki a szikrát. - Magyarázza a lány.
Több órán keresztül gyakorolnak a tisztáson, amin előbb kisebb majd egyre intenzívebb fényvillanások jelennek meg. Napnyugtára Yoru fáradtan, de mégis elégedetten pakol.
- Ez egy életmentő technika, köszönöm hogy megmutattad. – Mondja a fiú mosolyogva ahogy egy pár lépést tesznek a tisztáson egymás mellett. – Holnap találkozunk. -
- Igen, holnap. – Asa közel lép a fiúhoz és egy erős hosszú öleléssel fonja körbe annak vállait. Majd egy finom alig érezhető puszit ad annak arcára kicsit a szája szélére. Amitől a fiú teljesen lemerevedik és moccanni sem tud. A lány elereszti a fiút és hátat fordítva elindul az erdő felé.
- Akkor holnap! – Kiált utána Yoru. Amire már csak egy intést válaszol a lány.
Nincs sehol…
Másnap Yoru olyan erővel lendült neki a napi teendőknek mintha öt ember ereje lenne benne. Dél előtt végez mindennel, így a piacon édességet vesz pár gyümölcsöt, és rohanni kezd az erdőbe. Érkezés után lelkesen kezd bemelegíteni, és edzeni. Közben minden gyakorlat után körbejár, a feje keresi Asa merről jön. És folyamatosan az időt nézi.
Lassan lemenőbe fordul a nap, hűvös szél söpör végig a tisztáson. Yoru értetlenül csalódottan ül a fa tövében és vár.
Lement a nap, már bő két órája de Yoru csak ül és vár. Asa nem jött.
A következő két hétben Yoru minden napja így telt, a lány egyszer sem jött vissza a rétre, és Yoru nyomát sem találta az erdőben semerre sem. Asa nincs sehol.
Yoru- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 148
Elosztható Taijutsu Pontok : 70
Állóképesség : 100 (D)
Erő : 100 (D)
Gyorsaság : 148 (D)
Ügyesség/Reflex : 200 (C)
Pusztakezes Harc : 100 (D)
Tartózkodási hely : Magyarország nyomokban Yorut tartalmaz
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 278
Re: Yoru
Uchiha Kagami Szer. Feb. 02 2022, 22:06
Hali!
Szóóóval.... elég hosszan nem lett ez itt ellenőrizve, amiért elnézésedet kérem. Mindenesetre a tanulásodat elolvastam és természetesen elfogadom azt. Jutalmad alapjaiban véve +15 chakra és +15 elosztható TJP, továbbá a technikát felírhatod az adatlapodra. Olvasmányos volt, nekem tetszett.
Kagami
_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo
Állandó mesélések (4/4)
- Kowarii Zion
- Jelenlegi kaland: A bánya titka
- Shiawase Zouo
- Jelenlegi kaland: Messzi földeken
- Hiroto Osumi, Gensai Hayato és Kenta Koizumo
- Titkok, melyeket őrzünk
- Nosaru Kyoya
- Teremtés
Szilánkok Fórumkaland
- Kiolvasztás alatt
Uchiha Kagami- Kalandmester
- Specializálódás : Több éves posztok előkutatása
Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között
Adatlap
Szint: S+
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka
Yoru- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 148
Elosztható Taijutsu Pontok : 70
Állóképesség : 100 (D)
Erő : 100 (D)
Gyorsaság : 148 (D)
Ügyesség/Reflex : 200 (C)
Pusztakezes Harc : 100 (D)
Tartózkodási hely : Magyarország nyomokban Yorut tartalmaz
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 278
Re: Yoru
Uchiha Kagami Csüt. Feb. 24 2022, 01:33
Csak azért írok, hogy bárki ránézne, mesélői komment legyen az utolsó, hogy lássa, itt már volt ellenőrzés
_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo
Állandó mesélések (4/4)
- Kowarii Zion
- Jelenlegi kaland: A bánya titka
- Shiawase Zouo
- Jelenlegi kaland: Messzi földeken
- Hiroto Osumi, Gensai Hayato és Kenta Koizumo
- Titkok, melyeket őrzünk
- Nosaru Kyoya
- Teremtés
Szilánkok Fórumkaland
- Kiolvasztás alatt
Uchiha Kagami- Kalandmester
- Specializálódás : Több éves posztok előkutatása
Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között
Adatlap
Szint: S+
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Tanulások
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.