Akarui Yoru

Technika Vizen járás
Szint: Genin
Tanulás oka: Szunagakure no szato-ban kezdett iskolai évei alatt nem tanulta, Konohaban pedig már nem kérdezték tudja-e.

Vannak emberek, akik az első nap sugaraira a vízpartra rohannak és élvezik a nap sugarait. Mások az ősz beköszöntével a színesbe öltözött erdőbe mennek felfrissülni. Nos Yorura is jellemző egy dolog. Amint havat lát Ő fordul a fürdő felé. A Kaze no kuni-i fiú nem szereti a hűvösét, nem még a hideget. Így nem meglepő, hogy ezen a hideg széllel tűzdelt novemberi napon is a fürdő felé ment már kora reggel az edzés után.
~ Zárva? Átépítés miatt? ~ Olvasta a fiú a bejárati ajtón a tájékoztatást.
~ Nah csodás, a szerencsétlen hidegvérű, meg meredjen meg a hidegben? ~ Zsörtölődött majd felfigyelt a másik tájékoztató lapra, ami a férfi vendégeket a gyerekek területére irányítja.
~ A melegvíz az meleg víz, a koldus ne válogasson. ~ Gondolta és a másik kapu felé indult, ahol a „kellemetlenség” miatt kedvezményes belépőt számoltak neki. És már lépkedett is, gyorsan lemosta magáról az „út porát”, hogy tisztán mehessen a forrásba. A tó szinte teljesen üres voltérkezésekor, csendesen meghajolt az ott pihenő két idősebb férfi felé akik fejbiccentéssel vissza is köszöntek, majd Yoru elmerült nyakig egy félreeső mélyebb ponton.
- Ez életmentő. - Motyogta maga előtt szinte orráig a vízbe merülve és már csukta is le a szemét. Füle botját sem mozdította az elkövetkező percekben, de lehet egy óra is eltelt amikor közvetlen mellette egy fiatal fiú bombát ugrott a Yoru feje fölé belógó cédrus ágról.
~MI? ~ Emelkedett kis meglepett arccal a vízbe merült behemót? és nézett körül, de meglepettsége és enyhe dühe csak egy pillanatig tartott. Tekintete mosolygós lett ismét mikor látta, hogy a gyerekek játszanak és élvezik a vizet, miközben az apukák a tó szélén körben ülnek és beszélgetnek.
Yoru vissza merült és figyelte a lurkók játékát, - persze nekik is, megy a vízen járás – jegyzi meg maga elé kissé csalódott hangon alig hallhatóan.
- Miért neked nem megy? – Kérdezi egy hang a fiú jobb válla mögül. Yoru meglepetten néz válla felett hátra, a hang felé. Ahol egy fiatal férfi ült a medence szélén kialakított fapadon.

- Nem, sajnos nem. – Válaszolt a Yoru vissza gyorsan. -Bár nem lehet egy ördöglakat, csak valahogy még ez kimaradt. - Folytatta mosolyogva.
- Tényleg nem az, a lényeg, hogy ne úgy tekints a vízre min egy szilárd felületre. – Válaszolt mosolyogva az idegen férfi, majd folytatta. – Ha a felület mozog akkor a chakrának is áramolnia kell vele, kicsit olyan mint a légzés. – A mondat végére férfi felegyenesedett és átsétált a vízen keresztbe a gyerekek közt.
- Köszönöm a tanácsot- Szólt utána Yoru egy halvány fintorral az orra alatt. ~Felvágós~
Duzzogó arccal merül a vízbe és járnak gondolatai a korábbi gondolaton, ~ Tehát mint a légzés, áramolnia kell mint a víznek? Miért is ne?~

Yoru fejét körbe forgatja és ekkor észreveszi a fürdőn teljes hosszába áthaladó melegvizű patakot, ami össze köti a férfi-női- és a gyerek (családi) részleget. ~ Nah próba szerencse~
Ismét kiemelkedik a vízből és a pár méterrel arrébb csörgedező körülbelül egy méter mély vizű folyamhoz megy a fa takarásába.
- Huh, szóval áramlás, nem statikus, dinamikus sima ügy.- És már koncentrálja is a chakrát a talpába. ~Finoman….áramlás~  egy finom de határozott lépést próbál tenni a patak felszínére, és azzal a lendülettel borul is bele mint a részeg ló.
~ Simán menni fog.~ Optimistán kászálódik ki a meredek mederfalon, és újra próbálja a korábbi metódust. Mely hasonló végkifejlettel jár.
~ Ez simán menni fog. ~ Mosolyog miközben a tó felé néz ahol a gyerekek erőlködés nélkül rohangásznak a vízen önfeledten vigyorogva. ~ Újra.~ Ismét nekiveselkedik, és borul.

A következő pár órában a létező össze kanjit megformálta esés közben de mindig mosolyogva kelt fel, és próbálta újra. ~Hmm, simán menni fog csak rá kell jönnöm a titokra, nem bonyolult ez.~ Gondolta miközben töprengően a fejét vakarja a víz vizslatása közben.
- VIGYÁZZ!!! – Hangzik a riadt gyerek kiáltás. Yoru ösztönösen pördül meg és lép hátra a kiáltás felé nézve, ahonnan egy labda egyenesen felé repül. Könnyedén elkapja a „veszélyes” tárgyat. És mosolyogva dobja vissza amikor is észreveszi a korábbi férfit aki őt nézve beszélget valakivel, és mutat le. Yoru követi szemével hova mutat az ujja, és látja hogy alapállásának súlypontot tartó láb a vízen stabilan áll. ~Sike…..!~Mire a gondolat megformálódott volna már el is merült újra. Ha A regék szerint a vesztes kanjit formálta ekkor.

Kikecmereg lassan a vízből, mire az ismeretlen odasétál.
- Kicsit túl gondolod, nem? – Kérdezi mosolyogva. És folytatja. – Ugye tudod, hogy már tudod a technikát, csak túl gondolod?
- Ha így is van akkor sem tökéletes. - Válaszol Yoru. Miközben felegyenesedik, és észreveszi, hogy a másik férfi, aki körülbelül a válláig ér egy fogpiszkálót rágcsál. – Nekik nem probléma fenntartani, nekem elkezdeni is gond.- Folytatta, és újra a víz széléhez lépett hogy próbát tegyen.
-Várj, gyere a fához. – Yoru megfordul és pár lépést tesz a fa felé.
- Igen?- Kérdő szemekkel válaszol.
- Szaladj fel rajta és arról az ágról szaltózz ide vissza, ahol állok. Menni fog? - Mondj a férfi miközben a fogpiszkálót az egyik farkából a másikba tette a szájának.
- Persze! – Yoru lendületet vesz egy lépéssel a fa felé, ezután még 3 lépést tesz gyorsan a fa gerincén a korábban kijelölt ágig, ahonnan egyet perdülve a levegőben egyenesen a korábbi helye felé zuhan a nagy hústömeg. Ám mielőtt földet érhetett volna, a levegőben egy mawashi geri indult felé. Yoru meglepetten hárította a rúgást és annak lendületével odébb repült, féltérdre érkezett kezei testét és fejét védve csúszott a talajon.
- Látod megy ez. Csak ne gondold túl. – Mondta a férfi félmosollyal.
Yoru ekkor nézett le ismét és látta hogy a térdelő pozíció és a korábbi talajfogás között körülbelül másfél métert csúszott a víz felszínén anélkül hogy megtört volna a jutsu.
- Örülnék ha azt mondhatnám hogy értem, de hazudnék. Köszönöm! – Hajol meg a fiú a férfi felé fordulva.
A férfi biccentett mosolyogva és vissza is ment a korábbi beszélgető partneréhez.
~ Hmm, rendes fickó. ~ Yoru ismét a lábát figyelte ahogy a vízen áll, és kilép a partra.

A következő percekben többször is ki-be sétált a patakra, majd kézen állva próbálta meg, mint egy kisgyerek örült a frissen szerzett ismereteknek. Kicsit később a nagy fali órára tekintve jön a felismerés, hogy indulnia kell, és a kijárat felé fordul. Út közben az ismeretlen férfi mellett megáll ismét meghajol. – Még egyszer köszönöm! Hálás vagyok, és egyben elnézést be sem mutatkoztam Akarui Yoru vagyok.-
- Gemma Shir..- Félbeszakítottak a mondatot az oldalról érkező ismerősök. Mire a férfi vissza fordult már csak egy mosolyt engedett el Yoru felé, és intett.
Yoru pozitív gondolatokkal sétált a kijárat felé. ~ Gemma, rendes pasi.~
A hústorony gyorsan összekapta magát és a kapun kilépve haza vette az irányt a farkasordító hidegben. ~ Tűz országa, mi? térdig a hóban? Forró tea és ki sem dugom az orrom otthonról! ~

Lépteit kapkodta, kapucniját szemébe húzta, és a hóesésben alakja gyorsan eltűnik az utcán sétálók közt.



((Kérlek légy elnéző, telefonon pötyögtem, kocsiban ülve....))

Tudom tudom, B szint  szabály  stb.  De ha nem így íromk le akkor soha nem tanulom meg tekintve hogy nem vagyok semilyen játékban.... Nem egy Gedo Madzo idézést szerettem volna csak egy alap technikát (vagy írjam csak be hogy a karakter hipp hopp megtanulta?)

Köszönöm a megértést.

Köszönöm!

Technika Soushuuha // Emelkedő Penge Manipulálás
Szint: Genin
Tanulás oka: Sunagakure no szato-ban kezdett iskolai éveit, a falu és iskola váltás miatt nem tudta ott maradéktalanul megtanulni.
 
~Csütörtök, már megint ez a csütörtök.~ Zsörtölődik Yoru a reggeli fogmosás közben ahogy rendezi a gondolatait a fejében. Ez a tanulós nap, ezen a napon minden héten ha nincs feladat vagy küldetés akkor le kell tennie a seggét a könyvek fölé és ismételni vagy valami ujjat kell tanulni. Ez a rendszer évek óta működik az életében így most sincs kibúvó, bármennyire is jobban szereti a gyakorlatibb dolgokat.
Rendrakás, mosogatás és a mosás beindítása után felhajtja a tatamit hogy hozzá férjen az alatta található rekeszekbe eltárolt könyvekhez. Ahogy pakol, két könyvre esett a választása, egyfelől édesanyja botanikai ismerteket tartalmazó könyvére mely a teáktól a gyógy főzetek alapjául szolgáló növényeken át, a mérgek alapanyagáig mindenről tartalmaz információt amit még anno otthon tanulnia kellett volna, másfelől a másik könyv. A sunagakurei akadémia tankönyv volt, a genin vizsgafelkészítő feladatsorokkal összefogva, és még az anyukája által írt jegyzetekkel. . Érzelmektől párás lett a tekintete, ahogy a könyvet szerető gondoskodással végigsimította és elkezdte átlapozni.
~Jaj de rég volt a kezemben ez a könyv, a legtöbb tesztre még anyával készültünk.~ Mosolygósan eltörli a könnyeket a szeméből, ahogy végig futja a tesz lapokat, egyiket a másik után.
~Bunshin, Shunsin és persze a Henge jaj menyit is szenvedtem vele.~ Yoru szája szélén gyermeki mosoly ült ki ahogy lapozgatta a papírokat és a könyvet. Rég elfeledettnek hitt emlékek ugrottak elő a lapokról, molyok, barátok, játékos gyakorlások, vagy épp vérre menő küzdelmek a gyakorló pályán. Ám egyszer csak a derűs pillanatok közepette megakad a fiú szeme egy jutsu nevén.
~ Soushuuha ? Hmm de rég is volt, vajon még menne?~
Gyorsan kikeresi a technika leírását és gyakorlási módszereit a tankönyvben majd az abban foglaltakat átolvasva konstatálja, hogy bár rég gyakorolta, de azért nem kizárt, hogy menni fog a technika. - Tehát papírlap az asztalra, kéz a lapra, chakrát áramoltat és fonalat képez, majd a papír felemelése az asztalról. Sima ügy. – Az asztalra tesz egy jegyzettömblapot és mutatóujjába koncentrálja a chakráját amikor a papírt megérinti és lassú de folyamatos mozdulattal vékony halványkék fonalat húz az ujjbegye és a papírlap közt körülbelül tíz centi hosszan. Kissé csalódottan nézi az „elpattanó” szálat és újra próbálkozik. Yoru jellemzően a chakra kontroll gyakorlatokhoz egy hangra koncentrál, konkrétan a szél hangjár a sivatagban, és ahogy korábban úgy most is két három próbálkozás után már több mint egy méteren tudja fenntartani a fonalat.
~Megy ez, mint a vízen járás. Akkor most emeljük fel.~ És a gondolatot a cselekvés követi, és a körülbelül egy méterre található papír az ujja mozgását követve felpattant az asztalról, és mókás táncba kezd a gravitáció húzására és Yoru fonalának rángatására.
A következő percekben a fiatal férfiből, előbújik a játékos gyerek, és különböző formára összegyűrt-hajtott papírokat, tollat, emelt fel mozgatott a levegőben dobott fel, előre és hátra mindezt olyan rácsodálkozással és élvezettel mintha csak az iskolában lenne a barátaival.
- Ez mókás. - ~Tehát tudom emelni eldobni visszarántani, a papírgalacsinokat, de ez a technika shurikenekre és kunaiokra van kitalálva, tehát egy nehezebb fém tárgyal kéne próbálkozni. ~ Gyorsan körbetekintett, hogy hova is tette késeit. A konyhapulthoz sétálva felkapott két kunait a szék karfájára helyezett combtáskájából és mielőtt nekikezdett volna az újabb gyakorlásnak, a hűtőből egy jégkrémet kikapva gyorsan befalta. ~ Mondja valaki hogy a wasabis jégkrém nem frissit fel!~
~ Ez jól esett, nos vissza a feladathoz. Kunai a szoba végében a céltáblába. ~ Biztos ami biztos, a pultról felkapott egy kunait és „kapás lövés” jelleggel telibe dobta a körülbelül tizenkét lépésre lévő céltáblát. A vastag falap erőteljes puffanó hanggal verődött a mögötte található falnak a kés becsapódásakor. Amit Yoru elégedetten konstatált egy „Bull’sEye!” felkiáltás mellett.
Majd a másik kunaira tette a kezét és a finom fonalat húzva egy lépést hátrált, ~ Gyere csak ide!~ ujjának mozdulására a kés a markába ugrott. Az elkapás után el is engedte azt mintha a földre akarná hogy zuhanjon, de mielőtt koppanna ismét magához rántja immár függőlegesen felfelé. Itt bár kicsit jobban meg kellett „húzni” a chakra szálat, de végül is a kés vissza került a kezébe mielőtt földet ért volna. ~ Próbáljunk mást!~ A fegyver ismét a konyhapulton, és körülbelül ismét egy lépés távolságról feszül a kis fonál amikor is a genin a karjával lendítve mintha egy valódi zsinóron rántotta volna el a kést egyenesen a céltábla felé. A kés természetesen elindult, de korántsem olyan pontossággal mintha valóban kézből dobta volna el, így a céltábla jobb alsó sarkának koppant majd pattant le a földre.
~Elsőre nem is rossz. De azért hosszú még a nap lesz ez még jobb is.~ A pozitív gondolkodás és a sikerélmény hatására a következő órákban a fiú megállás nélkül gyakorolta a rég elfeledett és újra tanult technikáját. Hogy folyamatosan üzembiztosan tudja használni ezt a technikát még szüksége volt gyakorlásra, így az ebéd előkészítése közben is gyakorolt, hol egy répát vagy egy zellert ítélt kínhalálra és ugrasztotta a turmixgépbe, hol a mozsárban pörgette a pszitillust hogy a fűszerek finomra legyenek őrölve. Ha volt lehetőség a játékos tanulásra akkor azt mindig kiélvezte, így ez a mókás főzőcskézés kimondottan testhezálló volt neki. A hús felaprítása közben folyamatosan feszesen tartott mind a két kezén egy-egy szálat hogy készség szinten tudja fenntartani a fonalakat. Így még ha mást is csinált a kezeivel, a pult két végén egy kanál és egy villa feszesen egyensúlyozott hogy lel ne dőljenek.
Kicsivel az étkezés után a szennyes tányérokat a Soushuuha segítségével vitte a mosogatóhoz. Itt ez volt a legnehezebb része addig a napnak, hiszen több tányér és bennük evőeszközök voltak, így a súlypont nem volt egyértelmű, ráadásul a tárgyak egymáson mozogtak, így nem csak egy szál kellett, hanem több is. Yoru óvatosan de határozottan hajtotta végre a kitűzött feladatot, és bár egy pálcika kiesett a tálból ezt elfogadható hibaként könyvelte el.

Mosogatás után az evőpálcika célba dobáláson kívül, a teás csésze egyensúlyban lebegtetésén keresztül, a jenga torony hasábjainak kihúzgálásán át erősítette a chakra kontrolját. Ez a feladat kimondottan élvezetes volt a fiatal férfi számára. A felépített toronyra tette a kezét és ujjaival különböző hasábokat érintett meg hogy a kapocs meglegyen. Nem csak az volt a feladat hogy egyik s másik hasábot kihúzza, hanem hogy a kontrol alatt tartott hasábokkal a tornyot egyensulyba tartsa. Itt egy kis feszítés ott egy kis eresztés. És a torony állva maradt.
A szórakozást már tényleg a komoly edzés követte. Így a combtáskát felcsatolva a fegyvereit a helyükre téve felkészült a lakásban némi pusztítást végezni. A céltábla alá egy székre almát helyezett majd a konyhapultra és az asztalra is. Továbbá egy negyediket  egy zsinóron eresztett le a lámpáról amit meglengetett.
~ Nah lássuk, asztal, dupla a székre/táblára, aztán hátra a pultra és végül levágni az ingát. ~ Ahogy a gondolat végére ért, bal és jobb keze egyszerre mozdult, bal középső ujjával a tokból kikapta az első kést és miközben a mozdulat zajlott már a kötést is létrehozta, és csak minimális lendületet adva izomerőből lendítette is az asztal felé mely mozdulat eredménye egy széttrancsírozott alma maradványai az asztalon szétszórva. A második és harmadik kést úgy dobta el hogy egymás felé tartsanak a röppályák, de mielőtt ütköztek volna a chakrakapcsolattal eltérítette őket annyira hogy a jobb kézből repülő kés a céltáblába érkezzen, míg a balból indított alatt az almát csapja szét. Az utolsó két kés ismételten egyszerre indult, az egyik az „inga” mozgó kötelét célozta míg a másik a pulton lévő almát, nagyjából egyszerre történt meg a két becsapódás, ám amikor a az almát eltalálta a kés, Yoru vissza rántotta azt hogy a szabadesésben lévő almát is eltalálja mielőtt földet érne. A feladat egyik fele sikeres volt, ám a fiú nem számolt a kunai megnövekedett súlyával az alma miatt amibe bele volt fúródva, így a visszarántott kés lassabban szált a cél felé így csak a föld felett pár centivel találta azt el. ~ Nem az igazi, jobban kell figyelnem.~
A nap hátralévő részében hasonló feladatokat hajtott végre, mind a lakásban mind a tetőn, egészen addig míg a nap végére ujjai el nem zsibbadtak a folyamatos chakra használattól. Így mikor a nap lassan lebukni készült a fiatal shinobi a tetőn már csak egy könyvet volt képes a kezében tartani, hogy olvasson egy langyos tea mellett. Miközben megelégedéssel töltötte el a gondolat, hogy ismét tanult valamit egy csütörtöki napon.

Technika: állóképesség és Chakra szint növelése
Szint: Genin
Tanulás oka: Azt hiszem sokan alábecsülik a fizikai erő, a céltudatosság, és csendes elme fontosságát.
 
 
Prológus
Hogy miért is cseng a fülem, miért is zsibbad az arcom, miért is mutat a mérleg 220 kg-t? Hogy is kerültem egy kikötői kocsmába ittas alakok közé egy pofonálló verseny döntőjébe, szemben egy nálam egy fejjel magasabb szaracén tengerésszel? Nos, kezdjük az elején. Az egész egy testképzavaros ember unatkozó pillanatában kezdődött.
 
Fabula
Történt nagyjából valahol a 16. születésnap környékén hogy hősünk a piacról hátizsákját megpakolva sétált haza zöldség, gyümölcs, teák, hús, amikor már csak egy tétel volt hiány a listájáról, a rizs. Yoru a szokott helyen egy 5 kg-s zsákot fel is kapott és fizetés után haza is baktatott vele. Az egyébként is jó fizikumú fiú kellemesen súlyosnak érezte a hátizsákot az úton és elgondolkozott rajta, hogy napi hordással ez egy passzív edzés lehetne. Így mikor hazaért gyorsan fel is ütötte a lehetőségek bölcs tárházát hogy valami alkalmatosságot keressen.
- Súlymellény! Ez kell nekem. – mondta ki fél halkan és már rohant is a boltba, hogy beszerezzen egyet. Egyszerű volt az elmélet, a napi rutin során ébredéstől lefekvésig hordani ezt a 20kg-os eszközt.
Az első hét: A napi rutin nem változott, ébredés, futás, majd reggeli, tanulás, utána edzés, este főzés másnapra, esetleg a városban séta. Lefekvés előtt tusolás, és olvasás. Ez nem is változott, Yoru számára csak futás előtt fel majd tusolás előtt le vette a mellényt. Alapvetően az átlagos szintideje romlott illetve hamarabb kezdett edzésen szuszogni, de ezzel számolt is.
Az első eltelt hónap: A futási szintidő, az edzésprogram előtti átlagot hozza, Yoru sem futás sem edzés közben nem érez légszomjat, vagy fáradékonyságot, Sem a vízen sem a falon járás nem probléma a plusz súllyal, így kezd kicsit komolyabb feladatokban gondolkozni. A leg megterhelőbb a függőleges falon mászás láb nélkül csak a kezébe koncentrált chakrával kapaszkodva, átlag harminc méterig bírja gyengülés nélkül. Mentalításából adódóan a fiú ezt kudarcnak könyveli el, és még nagyobb eltökéltséggel veti magát bele az újabb hónapba.
Eltelt fél év: Yoru mellényéből a homokkal teli kis súly zsákok fokozatosan kicserélődtek ólomra, a mellény 55 kg. A fiú az edzéstematikán nem változtatott, sem a futás szintideje sem a chakra feladatokban történő kimerültség nem okoz már problémát. Az eddig elért legmagasabb falmászási pont 57 méter. Yoru testtömege 100 kg-ról 109kg-ra emelkedett. Az erőnléti edzés mellett különleges ötleteket talál ki további specifikus edzésekre. Például nem csak súlyokat emel húz és tart meg karral és lábbal, hanem erős gumiszalagokkal ellenfeszit amelyeket például a kar birkózok használnak. Ennek a típusú tréningnek nem csak az ez előnye hogy az ütési sebessége sokkal gyorsabb, hanem a dobásainak sebessége és ereje is.
Eltelt az első éve: Yoru az évfordulót nagyon várta ma megmérettetés lesz. Egy éve hordja a mellényt (ami valójában már a negyedik, hiszen az első kettő homokra volt méretezve, nem ólomra, ez már személyre szabva neki lett készítve 75 kg van a mellény zsebeibe tuszkolva 2mmes golyókból) és nagy reményeket fűz az eredményhez.
Reggel nem vette fel a mellényt. Mély levegőt véve állt a mérleg előtt mikor is rászánta magát. A mérleg sebesen pörgette is a számokat egy – egy – négy, 114 kg. Délcegen kihúzta magát a fiú majd mikor végigmérte magát a tükörben és megállapította, hogy még mindig aránytalanul hosszúak a karjai, felkapkodta a ruháit és kiment a tetőre. ~Az eddigi átlag időm 20 kilométer volt két óra alatt az elmúlt évben ezt tartottam a súly fokozatos emelésével. Most kiderül mit ért! ~ Morfondírozik, elszánt arccal majd neki iramodik. A nehéz test olyan lendülettel rugaszkodik el, hogy az első tetőn majdnem túl ugrott a városfal felé rohanva. A megszokott útvonalon halad, amit amióta itt él minden nap megtesz újra és újra. A teljes út nem csak hosszában, hanem a terepen történő áthaladás miatt is megterhelő. Hiszen nem egy futópadon kell 20 kilométert lefutni, hanem egy városon keresztül falakon fel és le de ez már csak részletkérdés, a fiú sebesen szedi a lábait és amikor a Naka folyó partjához érve a tréning terület felé fordul, már a cél lebeg a szeme előtt, ilyenkor húzza meg igazán az utolsó löket, az utolsó erőfeszítés a célig. És megérkezett. – 1, 40! IGEN! – Kiált fel diadalittasan, 20 percet javított az idején. Egy év edzésével izomtömeg növelés mellett. Yoru kirobbanóan energikus és boldog volt mikor újra és újra végig pörgette a számokat a fejében. De nem volt vég a tesztelésnek.
~ Edzőpálya, itt jövök! ~ A fiatal ninja az agility pálya felé veszi az irányt, és némi nyújtás után neki is kezd. Rövid sprintes pálya, majd három dimenziós érintő fal ahol pattogni kell a célpontok között. Következett az akadályfutás, és végül a taijutsu edzés. Légszomj, és kifulladás nélkül pörgette le az edzéstervet, fáradtság jele nélkül. Elégedetten nyugtatja le magát a közel két órás folyamatos mozgás után miközben a következő megmérettetés felé néz. A gyakorlópályától nem messze található fal vége felé, ahol a fal és a hegy találkozik. – 60. - ~ 60 méter a cél.~ Nyugodt léptekkel koncentrációtól merev arccal lépked, miközben a falat méricskéli, és a sziklákat. Innen a hegyen az arcok már nem látszanak, csak a kő ami eddig kihívásként állt előtte de most inkább csak egy újabb lépcső a cél felé.  Ujjaiba koncentrálja a chakrát, és a sziklafalra teszi a ball kezét, majd egy határozott mozdulattal mintha egykezes húzódzkodást csinálna emeli el a testét meglepően könnyeden a talajtól. ~ Ez bámulatos!~ És ismétli a mozdulatot a jobbjával. Visszanéz és akceptálja, hogy már két métert meg is tett. Majd ismét a ball és a jobb, pár húzás után már a várost körülölelő fal felett nézett ki. ~Vajon menne egy zászló?~ Merev kitartással két kezét a falon rögzítve testét merőlegesen a sziklákra kiemeli a semmibe és élvezi ahogy a szél a ponchójába kapva mozgatja meg testét. A „móka” után széles mosollyal halad fentebb és fentebb fáradhatatlanul akadálymentesen közeledik a hegy teteének pereméhez. Teste semmi jelét nem adja annak hogy fáradna sem izmai a húzodszkodástól sem ujjai a chakrakontroltól. A sziklafal tetején a peremre kiülve táskájából kivesz egy almát és lábait a mélységbe lógatva a város felett a kellemes napsütésben elégedetten beleharap.
~ Minden szempontból erősebb lettem, tűdökapacitás, karidió. Gyorsaság és agilitás. Egy év alatt ennyit fejlődtem? Összegezzük, a fél maratont 20 perces szintidő javítással futottam le lihegés nélkül, És akár még háromszor ennyit is bírnék ebben a tempóban futni. Az ügyességi pályán három hónapja én tartom a rekordot sulyokkal, most arra vertem rá 2 percet. Gyakorlatilag a pályát 2/3-ad idő alatt teljesítettem chakra használat nélkül. És a hab a tortán, a chakra kontrolom is finomodott de ami a lényeg hogy több tartalékkal rendelkezik a testem. ~ A gondolatok olyan örömmel és elégedettséggel töltik el a fiatal ninját hogy örömében leszédül a hegytől és a mélybe kezd zuhanni. Mit sem törődve a veszéllyel átfordul és a nagy ponchot ernyőként használva lassítja magát majd egy a sziklafalból kiálló fának csapódva pattan a városfalra és csúszik le mint bogár a nedves üvegről. És ér földet nagy port kavarva, de még mindig széles mosollyal a bamba ábrázatán.
Epilógus
És vissza a kocsmába, a jelenbe. A bőven két méter feletti fekete ember tenyere akkorát csattant a képemen, hogy a szőke kócos hajam száll mintha statikusan töltött tollpihék lennének. A fehér por az arcom ami korábban a kezén volt elfedi a kipirosodott borostás bőröm. ~ Ez akkorát ütött mint egy kalapács! Cseng a fülem, és ég a képem. De mit vártam én marha ez a döntő!~
A bíró megadja a jelet és a kezem ösztönösen mozdul, nem gondolkozom, ez nem egy megbízás, nem egy munka, ez csupán a belőlem kikívánkozó újabb önpusztító hajlam egy másik formája, és ezzel együtt a szerencsétlen szembenálló férfinek ötlete sem lehet mennyi edzés és fejlődés van ebbe a testbe zárva, mennyi kontrolált feszültség szabadul most ki ebben a pofonban. A pofonban ami megindult, a pofonban ami olyan erővel képes eldobni egy kunait hogy azt a fából csak vésővel lehetett kiszedni, az ütést ami a cirkuszi sátorcöveket képes volt beleverni a földbe. A tenyerem elérte a matrózt és az összeesett. Győztem, de nem voltam boldog, a férfi mozdulatlanul fekszik, eszméletlen. Repülősóval próbálják magához téríteni  ami lassan sikerül is. A tömeg hangosan őrjöng, senki nem is látja hogy mi történik a padlón fekvő emberrel, senki nem látja hogy mi történik velem. Egy férfi egy zsákot nyom a kezembe és egy kupát, a nyereményeim azt hiszem. Csak ki akarok menni innen és inni tovább. Nem vagyok jól.