Uchiha Tomo

**Uchiha Tomo** Hétf. Okt. 17 2022, 15:06

350 chakraszintet elért karakter: Yori
//Mesélői engedély után elkészített ET//

Történet: /Minden egyéb a végén/

Egy történet olyan, mint egy pénzérme, amit egy fogadás eldöntése véget a levegőbe pöcköl az ember és nem tudja melyik oldalával fog majd földet érni. Ez most az érmének az az oldala, ami soha nem látta a napot, amiről az ember soha nem beszél, és ha szóba kerül akkor inkább elfordítja a fejét. Ez Uchiha Tomo története. A fiúé, akit közvetlenül a születése után el ragadottak szüleitől, megfosztva őt minden szeretettől és a családtól.
Tomo az Uchiha negyedben született egy tisztességes család elsőszülött fiaként. Születése napján a falu vezetői igényt nyújtottak be “létszám normalizálás” címszóval, hogy újszülötteket toboroznak a háttérben működő nem éppen legális üzelmeikhez. Az Uchihák amúgy sem voltak közkedveltek a múltban történtek végett, ezért az ilyen “akciókkal” igyekeztek jobb társadalmi helyzetet kiharcolni. Így esett tehát meg az, hogy Tomo születése pillanatától egy kevésbé becsületes, de annál inkább illegális háttérhatalom neveltetésébe került. Szüleit egyáltalán nem ismerte, ami az előzményeket ismerve teljesen megérthető. Azzal, hogy elkerült otthonról csak egy eszköz lett, ezért sokáig nem is kapott rendes nevet, 2-23nak hívták, ez olyan volt neki, mint a raktári cikkszám. Gyerekkora folyamatos kiképzéssel telt. Nem volt semmi élvezete ebben az időszakban. Nem volt semmi, ami egy picit is hasonlított volna egy normális gyerekkorhoz. Amint megtanult járni már megkezdték a mentális tréningjét így 3-4 éves korára olyan eltorzult világképet építettek ki benne, amiben csak Papa akarata számított. Papa volt az a kiképző, aki keze alatt nevelkedett Tomo és a többi hasonló sorsú gyermek. Életük ezen szakaszát a felhőtlen boldogságnak és önfeledt játéknak kellett volna meghatároznia ám ehelyett ezek a fiatalok az árnyak mögött éltek, arra készítettek fel őket, hogy beépülve információkat gyűjtsenek. Tomo is ilyen sors felé haladt. Papa hamar meglátta a fiatal Uchihában a benne rejlő potenciált. A fiú remekül tudott szerepet játszani, szinte felnőtteket meghazudtolóan öltötte magára a meghatározott szerepet. Ezen gyakorlatoknak köszönhetően nem tudott kialakulni saját személyisége, hiszen mindig más szerepben kellett helyt állnia.
Mire abba a korba lépett, hogy elkezdhesse az akadémiát, Papa úgy döntött, hogy Konoha helyett A Rejtett Víz faluban fog akadémiára járni, és ott fog feladatokat ellátni. Tomot egy beépített emberhez vitték a Víz országába. Történet szerint Tomo a férfi keresztfia, akinek a szüleit megölték. A fiúnak hamar sikerült felvennie ezt a szerepet, hiszen saját szüleit soha nem ismerte ezért a lehető legélethűbben játszotta az árván maradt fiú szerepét. Ez idő alatt az is kiderült, hogy chakrája affinitás mutat a suiton elemre, ezért még tökéletesebben el tudta játszani a kiri tanuló szerepet. Akadémiai évei alatt a legfontosabb feladata az oktatási rendszer megfigyelése, dokumentálása volt. Mindemellett jelentést kellett tennie az újonnan genin rangba lépett shinobikról, így Papa mindig tisztában volt a másik falu utánpótlásával. Az, hogy Papa ezt az információt megosztotta e a faluval, az Tomo számára soha nem derült ki, ő csak a feladatát végezte, hogy Papa büszke legyen rá. A Tomohoz hasonló fiatalok bármit megtettek volna Papáért, bármit, de tényleg.
Tomo rendesen végezte a feladatát a Rejtett Víz faluban és időközben nagyszerű ninja növendék vált belőle. Nem hiába a vér nem válik vízzé, egy Uchiha akkor is Uchiha ha nem is tudja magáról.
Kimagasló eredményei miatt a falu vezetősége meglátta a számtalan lehetőséget, ami a fiúban rejlett, ám még mielőtt bármit is elkezdtek volna tervezni vele, Papa utasítására kivonták Tomot a faluból. Azért, hogy minden nyom el legyen tüntetve gázrobbanásnak álcázták, igy nem csak Tomo, de a többi beépített ember is elhagyhatta a falut. Tomo élete meghatározó részét hagyta maga mögött. Rengeteg mindent tanult, barátokat szerzett, vagy legalábbis az osztálytársaival jól kijött. Egyetlen egy dolgot hozhatott magával. Pénteket. Péntek egy fekete kiscica volt, akit Tomo fogadott be. Az akadémia mellett születhetett, de pár napos korában az anyja magára hagyta. Ekkor fogadta be a fiú, és életében először úgy érezte, hogy van valakije. De úgy őszintén. Tudta, hogy ott van neki Papa, de “Papa” lassan már, mint fogalom volt jelen az életében, nem pedig, mint egy személy, akihez lehet érzelmeket fűzni. A kis fekete cica volt Tomo első igazi barátja. Feltétel nélkül szerették egymást, és kettejük kapcsolata valóban őszinte volt. A fiú, mikor megtudta, hogy menniük kell egy dologhoz ragaszkodott. Nem akart semmi mást, csak, hogy a macskája is vele mehessen. Annyira kiállt magáért, hogy nem volt mit tenni, Péntek is velük tartott Konohába.
Az akadémiát Tomo már szülőfalujában fejezte be. Számára nem volt megterhelő egy Bunshin létrehozása. Nem sokat töltött a konohai akadémia padjaiban, de világossá vált számára, hogy a két oktatási rendszer között ég és föld a különbség. Míg a konohai frissen végzett geninek empatikusak, jó lelkűek, egy szóval gyengék. Kiriben a kiképzés tényleg élet szagú volt. Ott, aki több könyörületet mutatott a kelleténél az elbukott. Annyira nem pörgött rá erre a témára, hiszen nem ez volt a feladata. Papa következő megbízása, az immár genin rangú fiúnak nem volt más, mint az információ szerzés. Konkrét küldetést nem adott a fiúnak, viszont úgy alakította a háttérből a szálakat, hogy a fiú küldetései az ő malmára hajtsák a vizet. Tomonak minden mindegy volt, míg a nap végén Péntek várta haza. A fiú élete monoton és szürke volt, ebből az életéből rángatta ki a kis fekete macsek. Péntek mellett úgy érezte, hogy él. Sorozatban végezte a küldetéseket. Egy idő után, mikor már nagyon sok küldetésen részt vett és szállította Papának az információt egy üzenetet kapott Papától. Az üzenet egyszerű volt: Legyél Chuunin! Az üzenet tömör, ám kivitelezése nem annyira egyszerű, mint amilyennek gondolja az ember. Tomo már eleget bizonyított, ám nagy tettei nem kerültek köztudatba. Mindig Papa kérése szerint cselekedett, soha nem hajszolta a dicsőséget. Azt azért ő is tudta, hogy nagyot kell villantania, hogyha el akarja érni a magasabb rangot, és mivel Papa azt akarja, hogy Chunnin legyen ezért annak is kell lennie.

A csapatot, amibe Tomot osztották egy fegyverhasználó fiú, Kore és egy gyógyításban jeleskedő kunoichi Esa alkotta. A két ifjú genin semmit nem tudott Tomo előéletéről, csak annyit tudtak, hogy van egy „Papája” aki mindennél fontosabb neki, és van egy fekete kis cicája, aki ténylegesen a legfontosabb dolog az életében. Számos különleges küldetést teljesítettek ebben a felállásban és soha senkinek nem tűnt fel Tomo furcsa viselkedése. A jelek pedig egyértelműek voltak. Többször előfordult, hogy később indult el a küldetés helyszínéről, mintha csinált volna még valamit, vagy információt szerzett, vagy valami hasonló. De társai ezeknek az apró jeleknek nem tituláltak nagy jelentőséget. Mikor már mondhatni kimaxolták a genin szintet és már minden küldetés, amit vállalhattak volna túl könnyűnek bizonyult, megbízást kaptak egy Víz Országból érkezett férfi kíséretére. Természetesen a csapat elvállalta, mivel külföldi, feltételezhetően fontos személyről volt szó, így úgy gondolták, végre történi fog valami izgalmas. Nem tévedtek sokat. Ténylegesen izgalomban volt részük a küldetés alatt, de nem éppen olyanban, mint amilyenre az elején számítottak. A határhoz érve tűkön ülve várták a protokoll személyt, aki annak rendje módja szerint meg is érkezett. Ezután jött a feketeleves. Ahogy Tomo és az idegen férfi megpillantotta egymást rájöttek arra, hogy ők ismerik egymást. Az élet úgy hozta, hogy Tomo Kirigakurei Akadémiai oktatóját kellett volna kísérniük, ám mikor a felismerés pillanata megtörtént a két férfi egymásnak feszült. Kunait ragadtak a kezükbe és szinte lehetett érezni a közöttük vibráló levegőt. – Sírtam a temetéseden! – Kiáltotta a férfi. – Nem kellett volna. – Mondta Tomo rezzenéstelen arccal. Kore és Esa nem álltak tétlenül azonnal igyekeztek megfékezni az indulatokat. Lefegyverezték őket és higgadtságra utasították őket. Egy mély levegő után az indulatok kezdtek lecsendesedni. Kore számon kérte őket, hogy pontosan mi is volt az előbbi incidens. Tomo nem volt hajlandó válaszolni, így a férfi kezdett bele. – A csapattársatok az egykori tanítványom volt. Ő volt a legjobb az évfolyamában, komoly terveink voltak vele, ám egy szörnyű balesetben életet vesztette a családjával együtt. Legalábbis a mai napig ezt így hittem. De ahogy elnézem az arcotokat ti sem tudtátok az igazat. – Mondta a férfi, mire Kore válaszolt neki. – Nekem most teljesen zavaros a kép. Azt tudtuk, hogy Tomo csak a genin vizsga előtt egy pár nappal érkezett, de ennél többet mi sem tudunk az ügyről. Tomo! Adnál valami magyarázatot!? – Kérte számon Kore csapattársát. Tomo csak halkan annyit fűzött hozzá. – Papa nem szeretné, hogy tudjátok az igazat. – Majd összeszedte magát és indult volna a falu felé, mert a küldetés az elsődleges. Kore, Esa és a férfi, aki közben bemutatkozott a két geninnek elindultak Tomo után. Közben azért megpróbálták összerakni a képet. – Drampa-sama milyen ügyben érkezett, ha nem indiszkrét a kérdés? – Kérdezte Esa. – Mivel ezen a küldetésen az életetek múlik ezért elmondom. – Kezdett bele a férfi. – Egy bűnszervezet férkőzött be a falunk belső köreibe és miután sikerült felszámolnunk nagy veszteségek árán, a szálak Konohába vezettek. – Folytatni már nem tudta, mert Kore közbe szólt. – Szóval azt mondja, hogy maguk szerint a mi falunkból irányították a bűnszervezetet? Ezek elég komoly vádak, és bizony komoly következményei lehetnek. – Mondta a fiú és hanglejtéséből lehetett tudni, hogy mennyire komolyan gondolja ezt. – És mit tervez, ha a faluba értünk? Beszél a Hokageval vagy illegális magánakcióba kezd? – Faggatta tovább Kore. – Nem lesz itt semmi illegális. A vezetőink ezt már rég megbeszélték, és még én teszek szívességet a falutoknak. – Kore szája tátva maradt, de nem volt mit tenni, úgy döntött támogatja a férfit. Tomo ebből a beszélgetésből semmit sem hallott, hiszen ő ment elől. Jól összeszokott csapat módjára ketten a védett személy mellett maradtak, egy pedig elől ment.

[…]

Konoha központjától távol, szinte a falu legszélén történt az összecsapás. Drampa felderítette a szálakat, és kiderült, hogy a Tomo által Istenként tisztelt Papa állt mindennek a háta mögött. Papával elszaladt a ló és évek óta önkényesen rendelkezik a beosztottjai fölött. Nem csak az otthonát árulta el, de még a sajátjait is. Tomo számára a felismerés nagyon nehezen jött el. Kapaszkodott abba a mű valóságba, amit köré építettek. Annyira elvakult volt, hogy Papa védelme érdekében volt mesterével is szembe szállt. A férfi hiába akadémiai tanár, egy magasan képzett Jounin volt. Tomo esélytelenként állt ki ellene, de a neveltetése vitte előre. Papa, úgy utasította Tomot, vagyis 2-23 és a többi „agy mosott” emberét, hogy ő ne sérülhessen meg, de a többiek élete nem számít. Tomo is a végkimerülés határán küzdött. Az egyik pillanatban még a volt mestere és csapattársai ellen küzdött a következőben pedig a földre rogyva néz ki a fején, és nem érti mi történik. A sors furcsa fintorra, hogy ez az egész nem mesze Tomo lakhelyétől történt, és a fiú földön fekvő, már majdnem élettelen testéhez oda lépett Péntek. Arcon nyalta a gazdáját, aki ettől új erőre kapott. Lett annyi ereje, hogy fel tudjon állni, és ekkor vette észre azt, hogy Papa és Drampa egymással küzdenek. – Pusztulj! Hát nem érted, hogy én ki vagyok! Ti alsóbbrendű söpredék csak is értem éltek! – Ordibálta Papa, majd az egyik Drampát célzó jutsuja mellé ment, és a fiú mellett csapódott be. Tomo kisebb nagyobb karcolásokkal megúszta, ám Péntek nem volt ilyen szerencsés. Tomo, mikor kezébe vette macskájának élettelen testét egy nyilalló égő fájdalmat érzet a szemeiben. Térdre rogyott, behunyta szemeit. Az emlékek csak úgy elkezdtek záporozni csukott szeme előtt, de most mindennek más megvilágítása volt. Már nem úgy emlékezett vissza, hogy Papa az egy és sérthetetlen, már látta a valóságot, és azt, hogy egész eddig egy undorító, kapzsi, megalomán ember bábja volt, és ebben a csatában is rossz oldalon harcolt eddig. Kinyitotta szemét, majd a földre helyezte Péntek élettelen testét. Tekintettét Papára emelte. Ez a tekintet más volt. Nem a megszokott fekete szempár nézett Papára, hanem egy vérvörös egy tomoes sharingan véres tekintette meredt a férfira. Tomo minden porcikájában érezte, hogy valami történt vele, valami más lett. Az érzelmi impulzus, amit kis kedvence elvesztése okozott neki, felébresztette a benne szunnyadó Kekkei Genkai képességét, a Sharingant. Vett egy mély levegőt. Tudta, hogy egy lehetősége lesz befejezni ezt a harcot, végleg. Kunait ragadott a kezébe és Papa felé indult. Szeme Papa minden apró mozdulatát elemezte és kereste a rést a védelmében. – Mit akarsz 2-23?! Te is csak azért élsz, mert én megengedtem! Te kis korcs Uchiha. – Köpött egyet Papa, ám ezek voltak élete utolsó szavai, és utolsó cselekedetei. Tomo közel került hozzá, és elvágta a torkát. Drampa ekkor a kimerültségtől összeesett. Tomo végig nézett a pusztításon. A két csapattársa éppen túlélte ezt az összetűzést, a „testvérei” pedig akiket Papa harcba rendelt, mind meghaltak. Szörnyű veszteség, de Tomonak még is a hőn szeretett macskája elvesztése fájt a legjobban. Egész eddigi életében Péntek volt az egyetlen akit őszintén tudott szeretni.

A Drampa és Papa közti összecsapás óta eltelt már egy hét. Kore és Esa végre elhagyhatták a kórházat. Tomo még mielőtt távozhatott volna a kórházból különös látogatót kapott. A Hokage tette tiszteletét az ifjúnál. Hiruzen-sama azzal a szándékkal látogatta meg Tomot, hogy elmondja neki az igazságot. Az igazat, mi szerint ő egy Uchiha ám születésekor a Papa által vezetett szervezet elragadta. Tomo szemében felcsillant a remény fénye. Még élhet akár normális életet, hiszen élnek még a rokonai. Mivel szinte semmit nem tudott az Uchiha klánról a falu vezetőjét kérdezte. Olyan kérdéssekkel bombázta, amik mindenki számára egyértelműek, ám „lányos” zavarában mindenre kíváncsi volt. A sok bugyuta kérdés közben a Hokage felhívta egy dologra a fiú figyelmét. Ez pedig nem volt más, mint az Uchihák „védjegye” a Katon: Goukakyuu no Jutsu // Tűz elem: Nagy Tűzgolyó Jutsu. Elmondta, hogy ennek ismerete nélkül ne térjen vissza az Uchiha negyedbe, mert hiába a felébresztett sharingan, nem fogják elismerni. Tomo új célt tűzött ki magának. Minél hamarabb el akarta sajátítani a technikát. Szerencséjére a Hokagétól remek instrukciókat kapott a jutsuhoz, így mondhatni könnyű dolga lett volna, de Tomo életében semmi nem könnyű. Mivel az akadémiai évek alatt a Víz országában a Suiton elemet kellett gyakorolni ezért elsődleges chakraeleme a víz lett. Ezzel operált a küldetésein, ezt használta mindig is. A feladat kezdett túlnőni a fiún. Időközben a Papa elleni harc miatt a falu elismerte a tudását és felkészültségét, így megkapta a Chuunin rangot, ám a jutsu elsajátításával nagyon rosszul haladt, így a klánja elismerése még váratott magára. Számára ez már sokkal fontosabb volt, mint az, hogy a falu mennyire ismeri el. Végre tudott volna tartozni valahova.
Tanulási folyamat:
Tomo minden reggelét a kiképzőterepeken kezdte. A Hokage instrukciói alapján megtanulta kézjeleket, vett egy mély levegőt és… semmi. Napokig semmi eredmény nem jött összeneki. Folyamatos pofonokat kapott az élettől. Végre megtudja, hogy van családja és tartozhat őszintén valahova, erre nem képes elsajátítani egy jutsut ami ahhoz kell, hogy elfogadtathassa magát. Hiruzen figyelmeztetésével szembe menve Tomo többször is meglátogatta az Uchiha negyedet. A területen lévő tó partáról figyelte a többi fiatal klántársát, ahogy a technikát gyakorolják. Előhívta shatóringanját és így figyelte a többieket. Igyekezett minden apró mozdulatot ellesni tőlük, minden izomrángást, minden lélegzetvételt. Több napnyi sikertelen próbálkozás után végre sikerült egy dinnye méretű tűzgolyót csinálnia. Nem éppen az az eredmény volt, mint amire számított, de kezdésnek teljesen megfelelt. Ismét komoly edzéssel teli napok teltek el, míg nem úgy érezte, hogy most már készen áll apja, és a klán többi férfi tagja előtt bizonyítani, hogy igazi férfi ő is.

A Hokage közreműködésével kapott egy Uchiha címerrel állatott öltözetet. Felvette és büszkén viselte a chuunin mellényt, és az Uchiha címert is. A vezetőtől kapott címhez sietett és amint odaért rögtön a lényeggel kezdett. Mielőtt találkozott volna a szüleivel a klán elöljáróit kereste meg, hogy bizonyítsa érettségét. A mostanra már jól ismert tóhoz mentek, és a stégen állva Tomo bemutatta a Katon: Goukakyuu no Jutsu // Tűz elem: Nagy Tűzgolyó Jutsut. Mivel számára ez másképp nem ment, a sharinganja is aktiválódott. A tűzgolyó nem volt akkora, mint a megszokott, de ez is elég pusztító méretűre sikeredett. Tomo büszkeséggel az arcán fogadta, hogy a vezető és az idősek elismerik. Most már itt volt az ideje, hogy a szülőkkel is találkozzon. Nagyon izgult amikor a megadott címhez ért. Kopogott, majd illedelmesen bemutatkozott, és elmondta röviden az élettörténetét. Az anyja zokogni kezdett, az apja pedig azonnal Tomo testvérének akart szólni. Ám ekkora az anyja megszólalt. – Itac…

Mély sötétség. Hideg van és fázok. Mi történt velem? Végre együtt lehettem volna a családommal. Találkozhattam volna a testvéremmel. Nem értem mi történt.

Fény közeledett Tomo fele, aki kinyitotta a szemét és egy vörösen izzó sharinganos szempárt látott maga előtt. Érezte maga alatt a nyirkos hideg kőlapot, és minden porcikája fájt. – Hol vagyok? Hol a családom? A testvérem? – Tette fel a kérdéseit, de Jobentől nem érkezett válasz. Csak egy halk mondat hagyta el a száját. – Konoha elárult!

Név: Uchiha Tomo
Ország: Sziklák Országa / Yamagakure no Sato
Rang: Chuunin
Chakraszint: 200-250
Kor: 16 / plusz az a 10 év míg „halott” volt
Nem: Férfi
Felszerelések:
- Katana
- Shurikentartó | 10 db Shuriken
- 10 db kunai
- 5 db füstbomba

Kinézet: Barna hosszú haj, 175 cm magas, igazi jó pasi.

Jellem: Kialakulóban, még életében annyi minden történt vele, hogy most az új esély keretein belül megpróbál kiteljesedni. Egy biztos, többet nem hagyja, hogy meg vezesség.

Elsődleges elem: Suiton
Különleges képesség: Sharingan | 1 tomoe

Technikák, képességek, kézségek:
- Alap E szintű jutsuk
- Kirigakure no jutsu / Kirigakure akadémiai alapképesség
- Vízen és függőleges terepen való járás
- Katon: Goukakyuu no Jutsu // Tűz elem: Nagy Tűzgolyó Jutsu ( C )
- Suiton: Kokuun no Jutsu // Víz elem: Fekete Felhő Technika ( C )

**Uchiha Obito** Kedd Okt. 18 2022, 19:44

Kedves Uchiha Tomo.

A történeted lényegre törő, tragikus és megérthető. Kíváncsi leszek, hogy a megannyi emlékkel, s immár Joben befolyása alatt miként fog formálódni a még ki nem forrott jellemed. Kívánom, hogy rátalálj a testvéredre és azt, hogy egy jobb Péntek képében tárd fel a jövőd!

Habár nem péntek van, de így is ELFOGADOM az előtörténeted, így nyomás adatlapot írni, majd felforgatni a ninják világát!

Induló chakra szinted: 220
Kezdő felszerelésedet Joben fogja biztosítani amint elhagyod a létesítményt melyben magadhoz tértél.
Az általad felhozott technikák pedig mehetnek az adatlapodra.

Uchiha Tomo

Uchiha Tomo

Név: Uchiha Tomo Ország: Sziklák Országa / Yamagakure no Sato Rang: Chuunin Chakraszint: 200-250 Kor: 16 / plusz az a 10 év míg „halott” volt Nem: Férfi Felszerelések:- Katana- Shurikentartó | 10 db Shuriken- 10 db kunai- 5 db füstbomba

Re: Uchiha Tomo

Név: Uchiha Tomo
Ország: Sziklák Országa / Yamagakure no Sato
Rang: Chuunin
Chakraszint: 200-250
Kor: 16 / plusz az a 10 év míg „halott” volt
Nem: Férfi
Felszerelések:
- Katana
- Shurikentartó | 10 db Shuriken
- 10 db kunai
- 5 db füstbomba