Tanuló kaland - Urameshi

A tanuló kaland részvevője: Urameshi
Tanuló kaland tervezett időtartama: Maximum 1 hónap
Legkésőbbi zárása: 2022. 11. 29 23:59
 
Urameshi
Kor: 13
Nem: Férfi
Rang: Genin
Chakra: 100
Kinézet: Állandó viselete egy szürke kapucnis felső. Arcát kötések fedik, csak mély kék szeme látszódik ki.
Jellem: Nem sokat beszél. Nem a szavak embere inkább a tetteket szereti. Csendes, ritkán, de akkor velősen szólal meg. Jó lelkű a barátaival, de kegyetlen az ellenfeleivel.
 
Urameshi kérlek egy pár szót magadról.
 
A nevem Urameshi. Ninja vagyok.
( Urameshi egy árva. Szüleit a két falu közti háborúban vesztette el. Nem sokkal az akadémia elkezdése előtt vált árvává így lényegében az akadémia lett az új otthona. Minden szabadidejét saját maga képzésére használta. Az akadémia alatt kimagasló eredményeket ért el taijutsuban. A szomszédos falu minden lakóját zsigerből utálja. Életcéljáról nem sokat tudunk. A 4-es csapat egyik oszlopos tagja.)
 
Ninja készségek:
Shunshin no jutsu // Fürge Test technika  
Henge no Jutsu // Transzformációs Technika
Kakuremino no Jutsu // A Láthatatlanság Köpenye
Bunshin no jutsu // Klón Technika
Kawarimi no jutsu // Testhelyettesítő Technika
Tobidogu no jutsu // Tekercsíró Technika
Jibaku Fuda: Kassei // Robbanó Jegyzet: Aktiválás
Függőleges terepen való megmaradás
Muso Goendan // Hatásos Vadtűz
 
Felszerelés:
5-5 Shuriken, kunai
Bo
Tonfa
 
 ////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////

// Urameshi – Ismerkedés? Akarom én ezt? //
 
Tüzesen süt le a nyári nap sugara… Ezt ismerjük már mind, de ettől eltekintve ténylegesen egy gyönyörű nyári napra virradt egész Tanigakure. Minden ragyogott, és az utcákon minden embernek mosoly ragadt az arcára. Neked is meg volt az okod arra, hogy örülj, hiszen nem is olyan régen sikeresen befejezted az akadémiát és hivatalosan is ninja lettél. Egy igazi genin. Jelen helyzetben ez hatalmas megtiszteltetés és nagy elvárásokat vonz magával, hiszen a szomszédos rejtett faluval az évek óta tartó viszály mostanában egyre jobban kezd elharapózódni. Ahogy haladsz előre az utcákon még egyszer előveszed a levelet, amit kaptál.


 
Mióta megkaptad ezt a levelet többször átolvastad, és mindig ugyanarra a következtetésre jutottál. A csapatban való együtt működés nem a te világod lesz. szépen lassan bandukolva, elértél a kiképzőterepekre. Már messziről észrevettek téged a többiek és siettek üdvözölni téged. – Szia, te lennél a csapatunk harmadik tagja? A nevem Ranio Ama, medikus növendék vagyok. – lelkesedett a fiatal lány, miután odaért hozzád. – Ama! Egy kicsit hagyjad már levegőhöz jutni, még csak most ért ide. Amúgy én Ichimaru vagyok, Kawa Ichimaru. – szólt hozzád egy jó kiállású és kellő magabiztossággal megáldott fiú. Úgy néz ki, ők lesznek majd a csapattársaid. A magad stílusában te is köszöntél nekik, majd ezután megjelent előtettek a csapatvezetőtök Kotaro. – Üdvözöllek benneteket, köszönöm, hogy eljöttetek. A nevem Agora Kotaro, de megfelel a Kotaro sensei is. Én leszek a kis csapatunk mestere. De rólam elég is ennyi. Most mutatkozzatok be ti is. Kezdjük veled. – majd itt belenézett a jegyzetébe. – Urameshi. Csak Urameshi, ám legyen, nekem aztán mindegy. Hallgatunk. Ki vagy, mi a célod, mit szeretnél elérni az életben? – tette fel a kérdéseit majd elmosolyodott és várta a válaszodat.
 
// Kedves „Urameshi”
Ezennel a tanuló kalandod elkezdődött. Kérlek a posztodban írd le, hogyan értél el a kiképzőterepekre. Milyen érzések voltak benned amikor elolvastad a levelet, majd miután megérkeztél a többiekhez, hogyan próbáltál velük szót érteni, ha akartál egyáltalán. Majd miután Kotaro megszólított szeretnék tőled egy kisebb bemutatkozást. Szabadjára is engedheted magad, de ha a feltett kérdésekre válaszolsz az is tokéletes. //  

A fiú úton volt a kiképzőterepre, a kötések alatt lévő sebek pedig iszonyatosan fájtak. Máskor is volt ez így, de általában ha izgult akkor jó eséllyel gyakrabban érezte. Legszívesebben megszabadult volna a kötéseitől de tudta, hogy most ezt nem tudja megtenni. Emberek közzé fog menni és nem szeretne feltűnést kelteni. Pontosan ez miatt sem örült annak amikor megtudta, hogy csapatban kell dolgozzon. Az út során egy párszor újra olvasta a levelét amit kapott, közben végig abban bízott hátha ő értet félre valamit és igazából nem is lesznek társak, de a végén mindig csalódottan tette vissza levelét a zsebébe. A ninják életében nem ritka ha valakin kötések vannak, de ha valakinek szinte az egész arcán égési sérülések vannak akkor az nem igazán tudja elkerülni az emberek figyelmét. Vagyis ez volt a fiú tapasztalata. A gondolataiba mélyedve észre sem vette, hogy már lassan oda ér a helyszínre, de egyszer csak hirtelen kizökkent. Egy ismeretlen lány és egy fiú állt előtte.

-          Helló, Urameshi - válaszolt egyszerűen a tőle megszokott módon.
 
Kedvesek voltak mind ketten, úgy tűnt, hogy ők már elég jól ismerik egymást. Nem érzett ellenszenvet egyikük irányába sem, szimpatikus voltak, de úgy gondolta, hogy nem minden a látszat. Az elején még elég bizalmatlanul viselkedett velük aztán viszont szép lassan feloldódott. Mármint nem beszélt többet csak nem kételkedett már annyit.
Megjelent a csapatvezető Kotaro sensei akinek az arca azért már ismerősebb volt Urameshi számára, bár nem sokat tudott róla néha azért már látta őt a faluban. Jött a bemutatkozás.

-          A nevem Urameshi. Ninja vagyok.

Valószínűleg a többiek többet vártak de hát Urameshi már csak ilyen volt. Nem érezte a kínos csendet ami beállt a bemutatkozása után.

// Urameshi – Ismerkedés? Akarom én ezt? //




// Gratulálok az első FRPG-s posztodhoz. Innentől már nincs megállás.
Ebben a posztban betekintést nyerhetsz a harcokba és majd tőled is hasonlót várok.  //
 
Kotaro tudta, hogy nem leszel bőbeszédű, de ez a két mondatos bemutatkozás őt is meglepte. Ichimaru és Ama annyira a saját bemutatkozásukra készültek, hogy nekik szinte fel sem tűnt, hogy mennyit mondtál, vagy éppen nem mondtál. A következő, aki beszélt magáról az Ama volt. – A nevemet ugye már mindenki tudja, és azt is, hogy szeretnék majd orvos lenni, de előtte szeretnék egy kis gyakorlatot szerezni és medikus ninja ként segíteni a társaimat a harctéren. Amúgy nagyon szeretem a hasam, sokszor szoktam nasizni, ám ezt, ha valaki felhozza annak szorosabbra kötöm a kötést a nyakán. -  fejezte be a lány és mire bárki is mondott volna bármit is Ichimaru szólalt meg. – Én vagyok az, akit csak úgy fogtok ismerni, hogy a legviccesebb ninja. Nincsen nálam viccesebb ember a faluban, de talán a shinobi világban sincs párom. Én vagyok az EGY és megismételhetetlen. Amúgy meg, csakhogy jobban megismerjük egymást, rettegek a pókoktól. De tényleg. Amúgy a saját stílusom még nem alakult ki, egyelőre keresem az utam, de az biztos, hogy itt a senseijen kívül mindenkit lenyomnék. – mondta, majd a következő pillanatban már Ama kézélét érezte a feje búbján. – Mi az, hogy a legviccesebb, meg mindenkit lenyomnál? Egy hete még az akadémián voltunk, ahol nem te voltál a legélesebb kés a fiókban. Szóval vegyél vissza. – fegyelmezte a lány a túlzott önbizalommal rendelkező fiút. – Ama, csak szólók, hogy ha kárt teszel benne, akkor neked kell ellátni őt, szóval csak óvatosan. – szólt közbe Kotaro sensei. Majd tekintette rád vetült. – Urameshi. Nagyjából ismerem a történeted és megértem miért vagy zárkózott, de ahhoz, hogy egy jó csapat legyünk így együtt meg kell nyílnunk egymás előtt. Szóval fussunk neki újra. Mi a történeted? Miért szeretnél ninja lenni? – tette fel újra a kérdést a vezető. Célja az volt, hogy a csapattagok jobban megismerjék egymást, hiszen később a harcokban, vagy küldetéseken csak egymásra bízhatnak.
Azután, hogy Kotaro feltette újra a kérdését Urameshinek, megtette az első lépést a csapat összekovácsolására. – Szóval, nem olyan rég letettek geninek, szóval még mindenkiben frissen él az akadémia, az alap technikák. Most, hogy már megismertük egymást, mindenkitől szeretnék látni egy kis bemutatót. Az ellenfél én leszek, de én csak és kizárólag védekezni fogok. Adjatok bele mindent. Mindent, amitek van, mindent, amit ismertek használgatok ellenem. Ne kíméljetek. – kerekedett mosolyra az arca, majd rámutatott Ichimarura, hiszen neki volt a legnagyobb az arca. – Sensei, ez nem biztos, hogy a legjobb ötleted volt. Nyugodtan vissza támadhatsz, mert én tényleg.. – nem fejezte be a mondaták mert azonnal támadásba lendült. Alap közelharci technikákkal közelebb került Kotarohoz, majd a Hikari no Tama // Fénygömb technika segítségével igyekezett elvakítani a mesterét. Azonban Kotaro sejtette, hogy a fiúnak valami hasonló lehet a terve, ezért abban a pillanatban, ahogy a fiú megindult felé behunyta a szemét és úgy hajolt el a támadásai elől. Nem volt nehéz dolga, hiszen Ichimaru mozdulatai elnagyoltak és úgymond „hangosak” voltak. Kotaro elkerülte a támadásokat, majd megragadta a fiú vállát. – Szerintem ezt próbáljuk meg később. – mondta majd rád mutatott. – Urameshi, te jössz.
 
 
// Egy picit jobban nyílj meg a többiek előtt, persze csak ammenyire a stílusod engedi. A harcokban nagyon fontos, hogy feltételes módot használj. Ne azt írd, hogy: Egy bel felütéssel kiütöm. Hanem úgy, hogy: Egy bal felütéssel megpróbálom a földre teríteni, abban az esetben, ha ez nem sikerül akkor tartva a távolságot védekező állást veszek fel. Fontos a feltételes mód, hiszen a mesélő dönti majd el a szituációtól függően, hogy az éppen általad leírt manőver betalál e, vagy sem. Ha bármilyen kérdésed lenne továbbra is megtalálsz PM formájában. //