Föld Országa és Iwagakure no Sato

A Föld Országának területei nagyrészt terméketlen, hegyvidéki, sziklás, szirtekkel szabdalt földekből állnak. Gyakorlatilag minden olyan belső terület, ami megfelelő termőföldnek, illetve nagyobb fontosságot lát el, az országot körülvevő hegységláncon belül helyezkedik el, így tökéletes védelmet adva a rejtett falunak.

Az ország medencéjét egy erős széláramlat jellemzi, amiért éghajlata folyamatosan hűvös, termelése és az itt kialakult agrárkultúra igen gyenge, éppen ezért az ország a saját és a környező nem ninja területek termelését kell, hogy használja annak érdekében, hogy fenntartsa magát. Gazdasága ezen tényezőknek megfelelően nem erős.

Tekintettel arra, hogy az Ország kőben gazdag, így nem csoda, hogy a legtöbb felépítmény ehhez mérten masszív, illetve a hegyvidéket a sziklafalba vésett megfigyelőállások tarkítják.











[justify]A Iwagakure történelme - Konohához hasonlóan - a legrégebbi időkre nyúlik vissza, gyakorlatilag a két ninja állam egymás riválisa az első ninja háborúk előtti idők óta; a legelső klánszövetségek létrejövetele már meghatározta az Iwagakurét később megalapító klánok pozícióját. A hegységláncok védelmében menedéket találó nemzetté alakuló népek az összes ninja háborúban Konoha ellenségeiként álltak fel, és szövetségeit mindig ez a tény határozta meg.
Iwagakure, akár csak a neve és földje mutatja, a Doton elem specializációját tartja a legmegfelelőbb útnak ninjái számára, képzése ebben az irányban a világ megkérdőjelezhetetlenül legjobbja, aminek köszönhetően az ország védelme az egész világ számára ismert.

Csakúgy, ahogyan földjei, falai, védelme, és történelme, az iwagakurei ninják neveltetése is kemény; a ninjákba mindenekelőtt a hűséget, és a nemzet iránti elhivatottságot nevelik, éppen ezért az híres-hírhedt ninjái gyakorlatilag halálig tartó végtelen hűségéről, és parancskövetéséről tanúskodnak. A külvilágban gyakorta járja a mondás az Iwa-ninjákról, hogy amint megkapták a parancsot, annak teljesítése számukra még saját életüknél is többet jelent.

Ismert történelmi tény, hogy a Nagy Nemzetek megalakulásakor az Első Hokage osztotta szét a nemzetek között a bijuukat – a Szél Országát leszámítva, akik az egyfarkút maguk fogták el -, Iwagakure is így jutott a chakralényekhez. Az ekként felállt erőegyensúly azonban nem tartott sokáig.

A civilek között is elterjedt már évtizedek óta, hogy a földrejteki és a homokrejteki shinobik kifejezetten gyűlölik egymást, ami talán nem is csoda, hiszen folyamatosak voltak közöttük a viszályok. De nem csak a szomszédos Szél Országával keveredett konfliktusba: a Második Tsuchikage és a Második Mizukage egy csatában kölcsönösen kioltották egymás életét, a második nagy háború során Amegakrure területein keresztül szállt hadba Konohával és Sunagakure no Satoval, a harmadik nagy háborúban pedig a Fő Országának területein keresztül csatázott Konohával, ahol Konoha Sárga Villanása kiemelkedő hírnevet szerzett.

Még a mai napig él az emlékezetben a Yoruga-hágó tragédiája, amikor Iwagakure és Kirigakure közösen támadtak volna rá Kumogakure no Satora, azonban az iwagakurei shinobik a kirigakurei társaikat könyörtelenül lemészárolták.

Iwagakure hadereje a legnagyobb a világon, létszámban és potenciális erőben felülmúlja a nagy államok hadait, azonban ez az erő nagyrészt az állam védelmét és gazdaságát biztosítja, amire a Föld országának hatalmas kiterjedése miatt szüksége van.

Az Iwa ninják stílusát a Doton határozza meg: még az is, aki nem ezt az elemet használja elsődlegesként a föld elemre jellemzően tanul meg küzdeni. A harcmodor egyenes és erőteljes, a legrövidebb és legegyszerűbb utat keresi a feladat megoldására, és erős védelmekkel rendelkezik; a harc fundamentumának, csak úgy, ahogyan egy épületnél, a védelem számít, ezzel kezdik a ninják oktatását, majd a támadások ebből az erős védelemből nőnek ki, gyakran egy erősségre támaszkodva.

Iwagakure irányítói már generációk óta a legerősebb öt nemzetnek kijáró kage titulust viselik. Ishikawa, az Első Tsuchikage, a falu megalapítója, a föld elemének irányítása mellett híres bogárhasználó volt. Öröksége, a technikák folyamatos tökéletesítésének, a ninja lét sziklakemény rendjének és szilárdságának minden elé helyezése a mai napig is érződik az országon.

Muu nevét rettegték a csatatéren. Jellemét tekintve kifejezetten kimért és nyugodt volt, ezzel párhuzamosan tisztában volt azzal, hogy minden egyes lehetőséget meg kell ragadni annak érdekében, hogy a faluja előrébb jusson és fejlődjön. A Második Tsuchikage képes volt a saját chakrajelenlétét elrejteni, egyidejűleg kiemelkedő szenzor volt. A Második Tsuchikage képes volt mind a fizikai, mind a chakrajelenlétét negálni, és a Por Elemet (kekkei tōta) használta.

Ryōtenbin no Ōnoki, a falu harmadik Tsuchikagéja tovább vitte az ország keményvonalas hagyományait vezetésével, és híresen-hírhedten olyan ember, aki céljai érdekében drasztikus lépésekre is képes elszánni magát (ezt az elődjétől tanulta). Az öreg vezető büszke és arrogáns, viszont kiemelkedően intelligens és tapasztalt is, ninja tudománya pedig köztudottan a legkiválóbb az országában, lévén ő maga az egyelten ninja, aki képes használni a Jinton elemet.

Jelenlegi helyzete ismeretlen, de elterjedt a hír, hogy a Harmadik Tsuchikagét megfosztották a hatalmától. A jelenlegi információk alapján Iwagakure utcáin éjszakai tisztogatások zajlottak és a korábbi Kage követőit, szimpatizánsait felkutatták, életükre törtek. Még nincs hivatalos információ az áldozatok számáról és személyéről, de politikai szempontból vezetőváltás történt.

A belső konfliktus talán egyértelmű következménye Iwagakure különös kudarcának. A negyedik nagy háborúban a Víz Szövetségének tömbjébe tömörült, az oldal irányítója volt. A szövetségben részt vett még Kirigakure, Otogakure, Amegakure, Getsugakure. Az Egyesített Nemzetek Parancsnoka: Sandaime Tsuchikage Ryōtenbin no Ōnoki, a Katonai Vezetője pedig Kitsuchi volt.

Iwagakure gyorsan érvényre juttatta katonai fölényét Sunagakure no Satoval szemben: többek között a Kazekagét is elfogva foglaltak el egy jelentős kiterjedésű területet a Szél Országából, amibe nevezetesen Sunagakure no Sato is benne volt. A faluból menekülő shinobikat és civileket a szövetségeseik, különösen Konoha fogadta be. Ezzel közel egy időben Iwagakure folytatta az elrenyomulását a Fű Országának területén keresztül is.

Egy titkos akció keretein belül Sunagakurei ninják és felbérelt Nukeninek, valamint Zsoldosok támadták meg a kiéheztetett Iwagakurei védelmet. Kiszabadítva a foglyokat, döntő csapásokat mértek a megszállók főembereire, végül a pontot az i-re a kiszabadított Kazekage-sama tette fel, aki elüldözte a megszállók Katonai vezetőjét. Sunagakure ekként felszabadult ugyan, de még így is jelentős területek maradtak Iwagakure kezén.

A háború lezárását követően azonban az a rendkívüli helyzet állt elő, hogy a Szél Országának és a Föld Országának határát rendezték és visszaállították annak eredeti állapotába. Nem tudni azonban, hogy Iwagakure, illetve a Föld Országa ezért kapott-e bárminemű kompenzációt, és ha igen, akkor mit. Ez azért is fontos, mert ennek hiányában elmondható, hogy az iwagakurei honfitársak feleslegesen áldozták az életüket egy olyan háború oltárán, ahol semminemű területszerzés, gazdasági potenciálnövelés, egyéb gyarapodás nem történt. A háború súlyos emberéletet követelt, egyben az egyébként is gyenge gazdaság igencsak megsínylette a tartós háborús időszakot.

Az elégedetlenség ilyen értelemben adott.

Mind az Ország, mind pedig a Földrejtek bel-, és külpolitikája olyan zűrzavaros időket él meg, hogy sem a civilek, sem pedig az átlagshinobik nem tudják, mi, miért és hogyan történik. A shinobitársadalomban ugyan megmaradt az alaphierarchia, de nem tudni, hogy a vezetés lényegében ki, illetve kik kezében van. Arról sem lehet tudni, hogy mi az Ország, illetve a rejtek bel-, és külpolitikai célja, sem azt, hogy milyen irányba tartanak.

Iwagakure a közelmúltig hatalma alatt tudott két bijuut, a Yonbi no Sarut és a Gobi no Irukaumat, azaz a négyfarkú majmot, és az ötfarkú delfinlovat, amelyeket az Akatsuki elrabolt és lepecsételt tervei teljesítése érdekében.

Iwagakure no Satoban is erős klánok telepedtek le, kiemelkedik közülük a Tensei klán, akik a Tensei'gan kekkei genkait birtokolják és kiemelkedő doton-használók.

A klán története egészen Iwagakure alapításáig, az első shinobi háború előttig nyúlik vissza. A klánok viszálykodásának idején emelkedtek ki az elme manipulátorai, amikor a Tensei-ek emberek százait küldték a halálba. Ebben az időben a két testvér, Juurin és Juurik vezette a klánt. A klán létszáma a folytonos harcok során megcsappant és a kihalás szélére sodorta a családot. A Tensei klán ereje olyan hatalmas volt, hogy a többi klán szövetséget kötött az elpusztításukra, és egymás védelmére. Juurin békét akart, míg Juurik a földdel akarta egyenlővé tenni ellenségeit, így hát a két nézet összecsapott, és a fény emelkedett ki győztesen a sötétséggel szemben. A Tensei klán Juurin vezetésével békét kötött a többi klánnal, és csatlakozott Iwagakure megalapításához, és azóta is nagy tiszteletnek örvendnek a faluban.

11 évvel ezelőtt a klánban viszály alakult ki. A klán, mint minden évben, ekkor is épp éves ünnepségét tartotta, melyen megemlékeznek elhunyt családtagjairól. Az ünnepség estéjén egy Iwagakurei shinobi holttestét találták meg a Tensei klán birtokán. A Tensei klán ezt árulásnak vélte Iwagakurétől. A klán itt is két részre oszlott. Voltak, akik el akarták hagyni Iwagakurét, mert már nem érezték biztonságban családtagjaikat, és voltak, akik békés tárgyalások útján akarták egyeztetni a történteket a Tsuchikagéval. A kage mindent tagadott. Tagadta, hogy a falunak bármi köze lett volna hozzá. A Tsuchikage feltételezése szerint a keze alól kikerülő Shindai (Fekete Kő) áll a dolgok háta mögött, mivel akadnak a faluban olyanok, akik félnek a Tensei’gan hatalmától. Ekkor látta volna meg a napvilágot Yagami legkisebb fiának Tarijokunak gyermeke, Zento, aki sajnos nem élte túl a szülés körülményeit. Nevét a Tensei hagyományhoz híven kőbe vésték. Az incidens után a klán egy része elhagyta Iwagakurét. Hollétük ismeretlen.

Miután a Tsuchikage, Oonoki a két jinchuurikit elvesztette, a Tensei'gan birtokosai lettek legerősebb fegyverei.

A II. Tschuchikage, Muu idején járunk. A rémisztő erejű II. Tschuchikage, Muu túlságosan is féltette saját hatalmát másokkal szemben. Az ANBU, mint legfőbb és legképzettebb osztag jelen volt már ebben az időkben is, ám mivel sok ellensége volt a Kagenak, létrehozott egy titkos csoportot az ANBU berkein belül Shindai, a Fekete Kő elnevezéssel, mely szervezet tagjai az ő személyes szolgálatába álltak. Vakmerő, vérbeli profik, akik bármit megtettek, ha a parancs megkívánta.

Muu arra használta fel a Shindait, hogy a vezetőségen belül a politikai ellenségeit felszámolja, ehhez olyan emberekre volt szüksége, akik a legjobbak a szakmájukban. A Shindai tagjai arctalanok, senki sem ismeri az identitásukat, nem szerepelnek még az ANBU titkos listáin sem, gondosan töröltek a tagokról minden információt. Csak a jelenlegi vezető ismeri a valódi személyazonosságukat. A Shindai tagjai a legjobbak az ANBU-n belül is, képesek bármilyen arcot magukra húzni, idegen bőrbe bújva, ellopott és legyőzött ANBU-k maszkjaiban járva képesek beszivárogni szinte bárhova, s belülről szétbomlasztani bármilyen csoportot. Nyomtalanul és nesztelenül dolgoznak, csak akkor hagynak nyomot, ha szükségesnek érzik.

A Shindai tagjai egytől egyig fekete köpenyt viselnek, az ANBU-hoz hasonló, állatokat formáló maszkokat hordanak, egyetlen különbséggel, hogy ezek a maszkok éjfeketék. Muu bukása után a szervezetet feloszlatták, ám úgy tűnik, valaki felélesztette és megkezdte az ANBU-n belül levadászni a régebbi tagokat.

Hierarchia: A Shindai szervezetet régen a Tschuchikage irányította, azonban utóbb már egyértelművé vált, hogy Oonokinak nem lehetett köze a szervezethez. A Shindaiban több alvezér is szerepel és egyéb vezető, akiknek a ruházatukon arany csíkos minták helyezkednek el. Általában négyes csoportokban járnak, ám gyakran olvad össze két, vagy akár három csoport is.