Hold Országa és Getsugakure no Sato

A Hold Országa holdsarlót formáló szigetből és apróbb szigetcsoportjaiból áll. A Hold Országa jelentős távolságra van mind a nyugati, mind pedig a keleti kontinenstől, erre való tekintettel a déli tengervidék jelentős kereskedelmi és politikai hatalma is egyben. A szigetcsoport legfőbb szigetének felszínét nagy részben pálmafás erdők teszik ki, valamint egy hosszú hegységlánc húzódik rajta, melynek legmagasabb csúcsa a sziget közepén található. A sziget déli részén található Getsugakure no Sato.

A mediterrán éghajlatú hold alakú sziget egy hatalmas öblöt zár körbe, mely vonzza a turistákat, ugyanúgy, mint a hosszúra nyúló homokos tengerpartjai. A szigetet a déli oldalon levő kikötőből lehet megközelíteni.

Az ország szigetvilága gazdag, így turizmusa kimagasló. Éves bevételét javarészt a turizmus és a halászat teszi ki, de jelentős mennyiségű kő-, és érckitermelő, ezen túlmenően luxustermékként nyilvántartott kézműipari termékeket exportál (kerámiák, textilek, selyem, dekorációs célt szolgáló ötvösmunkák és ékszerek). Mindezekre való tekintettel a gazdasága alapvetően kimagaslónak és kifejezetten stabilnak mondható.

A Hold Országa a Negyedik Nagy Háborúban a víz szövetség oldalán szállt hadba, ezáltal becsatlakozott egy olyan globális konfliktusba, ami lényegében a szigetország területét egyáltalán nem érintette.

A Hold Országa – a háborút megelőző időszakokban legalábbis - a tehetősebb országok közét tartozott. A tengeri kereskedelmét (a nagy egészet vizsgálgatva) talán csak a Víz Országáé előzte meg, de figyelemmel arra, hogy a két szigetország milyen jelentős távolságra található egymástól, így ez az összehasonlítás is inkább csak egyszerű statisztikai számadat. A Hold Országának nemzetközi kereskedelme természetesen még most is kiemelkedő és kézzel fogható, az szemmel látható jómódot hoz a lakosságra, de a jelenleg kimérten kezelt gazdagodás árnyékában már olyan elemek is felbukkannak, amik eddig nem jellemezték a tehetős nemzetet. Az utcafal, legyen bármennyire frissen festve, nem terelheti el a látogató figyelmét a tövében kuporgó koldusról, aki ilyenformán új eleme a nemzeti látképnek.

Ténykérdés ugyanis - még ha a jómódúak készségesen el is fordítják mind a tekintetüket, mind az érdekeltségeiket minderről -, hogy a háború a Hold Országát is jelentős mértékben lesújtotta. Ugyan az ország területe sértetlen maradt, hiszen nem formálta az ország geográfiáját a csatározás, ahogyan nem is szőnyegbombázták az ország megélhetésének 90%-át biztosító kikötőit, mind a Holdrejtek, mind az ország jelentős áldozatokat hozott egy olyan háborúban, amihez talán - ideális esetben - nem kellett volna, hogy köze legyen. A távoli tengermélyben már minden bizonnyal megfeneklettek a hajómaradványok, amiket már sosem nyerhetnek vissza. Természetesen jelentős emberéletet is követeltek mind a csatározások, mind pedig maga a viszontagságos és igencsak hosszú hajóút, amit a tengervidék túlfelén lévő szövetséges országok megközelítéséhez kellett megtenni.

A háborúba azonban köztudottan nem csak katonák indulnak. A Hold Országa tekintetében a kereskedők, akik hajóval vagy hajókkal rendelkeztek - kapva az alkalmon, reménykedve a katonai siker hozta állami elismerésben és az ehhez kapcsolódóan szélesedő kereskedelmi lehetőségben - előszeretettel ajánlkoztak és küldték hadba a hajóikat. A köznép közül is többen a szerencséjükben reménykedve számolták fel rendes, hétköznapi életüket, pénzzé téve minden ingóságukat, hogy abból fegyvert és katonai felszerelést vásároljanak. A Hold Országa azonban - mint ismételten kiderült - nem egy katonai nagyhatalom. Mint ahogy kutyából nem lesz szalonna, így gyöngyhalászból sem lesz katona, szappanfőzőből pedig végképp nem lesz hurrikánt átvészelő matróz.

Azok a hajótulajdonosok, akik veszteséggel küldték hadba a hajóikat gyakorlatilag többgenerációs vagyonukat herdálták el és majdhogynem nincstelenné váltak. Azok, akik mindenüket felszámolva kihajóztak és talán vissza is tértek földönfutóvá lettek. Ilyen formán lehet, hogy nem kell városrészeket újra felépítenie a Hold Országának, de az emberi eleme talán sosem volt még ennyire demoralizált.

Azok a kereskedők, akiknek a hajói visszatértek, vagy azok, akik egyáltalán nem is küldtek ki hajókat, most szinte tengeri monopóliumra tudnak törni. Ezen túlmenően persze érdemes megjegyezni, hogy a visszatért, megmaradt lakosságot ismételten a kereskedelem tudja etetni, ruházni és életben tartani, így a megcsappant hajóállományra az emberi kéz túljelentkezésben van, tehát olyan alacsony béren dolgoztathatják az embereket, amilyenen nem szégyellik.

Ahogyan azonban a hónapok is teltek-múltak, úgy a turisták is visszatértek ide, elvégre a Hold Országa még így is biztonságosabb, érintetlenebb és ekként kellemesebb üdülőközpont, mint a Kontinens. A turisták éppen ezért nem is teszik szóvá, ha az árak a korábbiakhoz képest megemelkedtek, ahogyan azt se, ha a korábban roskadozó asztalokon most a korábbiaknál kevesebb árucikk található.

A Hold Országa királyság. Történelme alapján a háborúk korszakában egy vándor ninja a népével délre menekült a pusztítások elől. A Hold szigetét választották letelepedésük helyszínéül, messze a többi országtól, hogy népük túlélje a háborút. Ezután a terület gazdasága fejlődni kezdett, a kiaknázott lehetőségekkel pedig gazdaggá tették a kis szigetet. Azonban a jómód sok embert megvakított, voltak, akik nem érték be a pénzzel, és korlátlan hatalmat akartak.

Ennek következtében az összeesküvések, puccsok, bérgyilkosságok szinte napi eseménynek számítottak. Leghíresebb ezek közül a közelmúltban történt: a vezető ellen puccsot hajtottak végre. Tsuki Kakeru, a jószívű uralkodó elleni merényletben a legfőbb résztvevő legjobb barátja, Shabadaba volt, ki elvakulva a hatalomtól speciális bérgyilkosokat fogadott fel, hogy távolítsák el a vezetőt, utat engedve neki a trón felé. A koros király a merényletet ugyan túlélte, azonban az segítő orvosok nem tudták kellően ellátni, így a sérüléseibe belehalt. Sikerült a zsarnokot néhány éven belül kiűzni az országból. A trónon a néhai Tsuki Kakeru királyt a fia és egyetlen örököse, Tsuki Michiru követte, aki a fiatalkorában átélt borzalmak hatására nem hajlandó mutatkozni népe előtt, csupán a nagyobb ünnepélyeken. Tsuki Michiru királynak egy fia van, Tsuki Hikaru.





A jelenleg regnáló király, Tsuki Michiru igen félénk természetű, nem szeret mutatkozni apja halála óta a nép előtt, így palotájából adja az utasításokat a tanácsadóin keresztül. Egyetlen fia, Tsuki Hikaru remek íjász, és jó harcos is egyben. Michiru félénkségétől eltekintve jól kormányozza az országot, háborús témákban mindig próbál független maradni, ahogyan az országalapító is tette. A Hold Országa alapvetően a független nemzetek közé tartozott egészen a Negyedik Nagy Háborúig.

Az ország irányítása hierarchikus rendszerre épül. A legfelsőbb vezető maga a király, akinek utasításait a helytartókon keresztül vezetik be. Az ország három nagy részre van osztva, három tartományra: Saho-Su, Oma-Shu és Mida-Shu. Legfelsőbb vezető a király, a tartomány vezetője a földesúr (daimyo). Minden tartomány földesura rendelkezik a tartomány fölötti hatalommal, azonban a királyi parancsokat szó nélkül be kell tartatni.







Legendák szólnak egy ősi harcról, aminek következtében elsüllyedt a sziget 2/3-a. A harc folyamatosan pusztította a felszínt, mígnem elérte a mai állapotát. A harcoló felek kibékülve egymással hozták létre Getsugakure no Satot: együtt építették fel a várost, és tették gazdaggá az országot.

Generációkkal ezelőtt a shinobifalvak a Kontinensen úgy jöttek létre, hogy a különböző shinobiközösségek egyezséget kötöttek földesurukkal. Az egyezség alapján egy bizonyos mérvű önállóságot kaptak a közösségek, azonban még így is tiszteletben kellett tartaniuk a föld urának hatalmát. Ez a Hold Országánál kicsit másként alakult. Getsugakure no Sato alapítását közvetlenül megelőzően az akkoriban regnáló király komoly fenyegetéssel nézett szembe. A király az ellenfelei felszámolására egy vándor shinobikból álló csapatot bérelt fel, akik a küldetésük prezíz elvégzésével mutatták meg a királynak, mit is ér a shinobik ereje.

Ekkorra persze a király is tisztában volt a megalakult shinobifalvak létezésével, de tekintve, hogy a nagyobb klánok már rég letelepedtek, csupán egyetlen dolgot tehetett. Egy saját shinobifalut akart alapítani és a korábbi munka elvégeztével egy újabb megbízást adott a vándorok vezetőjének, Tsukiame Yogirinak, valamint a csapatának. Ez azonban egy életre szóló feladat volt: ki kellett képezniük a jövő nemzedékét. A feladatuk szerves része volt továbbá, hogy egy működőképes shinobifalvat kellett létrehozniuk, amely - eltérően a többi shinobifalutól - közvetlenül a királynak felel. Getsugakure no Sato megalapítására a fővárosban került sor és azóta is a főváros egy bizonyos negyede üzemel a shinobifaluként. Yogiri képzettségének hála a képzések kiválóan haladtak, így a falu híre, rendhagyó felépítése többeket is magával vonzott. Yogiri vándor csapata hamarosan klánná bővült, majd rövid időn belül a klán Getsugakure no Sato legnagyobbja lett.

Érdekesség: a Djuka klán eredete több módon magyarázott, ám abban mindenki egyetért, hogy a faluban előkelő klánnak számítanak, akik –úgy tartják- a kezdetek óta jelen voltak a falu életében. Van, aki azt állítja, közvetlen a falu alapítójának leszármazottjai, de van, aki szerint csupán egyik csatlósának családjából indult a klán. Egy biztos, a Djuka klán szimbóluma megegyezik az alapítók címerével, mely egyértelműen mutatja származásuk, és múltjuk bizonyítékát.

Getsugakure no Sato egy lagúnában fekszik, a területe negyedekre osztható: látogatónegyed, ninja-negyed, külvárosi lakónegyed, valamint az igazgatási negyed.

Látogatónegyed: a lagúnában fekvő falu látványosságaira, és a tökéletes tengerpart sikerére építő, hotelektől és szállóktól zsúfolt, folyton zsibogó utcák sokasága ez a negyed, amit szigorúan szólva nem is vehetünk a rejtett falu részének. Az egyetlen, ami összekapcsolja őket, az az elhelyezésük.

Ninja-negyed: a látogatóktól elzárt városrészek, ahová csak ninják tehetik be a lábukat. A város itt sokkal praktikusabb képet mutat, mint a sziget többi településén; nincsenek se árusok, se tömeg.

Külvárosi lakónegyed: Getsugakure no Sato egy kevésbé forgalmas pontja. Turistákat nem igazán látni errefelé, a kevésbé módos civilek gyűjtőhelyéről van szó. A városrész kacskaringós utcákkal, sikátorokkal és bérházakkal tarkított. Alapvetően nem mondható barátságtalannak, de sok az eldugott, a kíváncsi szemektől távol eső hely, így a bűnesetek gyakoribbak, mint a nyüzsgő belvárosban.

Igazgatási negyed: A nevéből adódóan a város igazgatásáért felelős épületek kerültek itt felépítésre. Az igazgatási negyed a látogatónegyed és a ninja-negyed között található.

Getsugakure no Sato saját haderővel rendelkezik, melyet két osztagra lehet osztani: shinobikra és testőrségre. A testőrök feladata védeni a daimyot, valamint betartatni a parancsolatokat a városban, feladatuk továbbá a rend fenntartása. A testőröknek kék ruhájuk, valamint sisakjuk van. Fegyvereik közé sorolható a katana, valamint a naginata különböző fajtái. Karjukra erősítve karszalagot viselnek, amin az országot szimbolizáló hold jele található. A testőrség több rangból áll össze, és maguk a rangok is külön osztályokra bomlanak.

Palotaőrök: ők a legerősebb testőri csapatok közé tartoznak, állandóan a palotát őrzik, mindent megtesznek a daimyoért. Nincs rossz vagy jó köztük, csupán a parancsot teljesítik. Mindkét karjukon megtalálható a holdemblémás karszalag.

Kapuőrök: a kapuőrök feladata a kikötőbe érkező hajók ellenőrzése, valamint a fontosabb épületek, találkozók felügyelete. Karszalagjukat a jobb kezükön hordják.

Testőrök: ide sorolhatóak az újoncok, zsoldosok, akik egy célszemély figyelnek, illetve a várost járják, az utcákat és a kereskedelmi egységeket tartják ellenőrzés alatt. Komolyabb feladatuk nincs, leginkább alacsony zsoldért már alkalmazható erőt jelentenek.

Megjegyzés: a kisebb nemzetekhez hasonlóan Getsugakure no Sato vezetője ugyan a Getsukage titulust viseli, az öt nagy nemzet azonban nem ismeri el kage-rangon.




Az országban egy klán telepedett le, a Djuka klán. A klánalapító, valamint Gestugakure alapítója közösen utaztak erre a szigetre, keresve a békét és a nyugalmat. A klán folyamatosan fontos szerepet töltött be az ország történetében, tagjai beletartoztak a legfőbb testőrségbe, akik a daimyokat és a királyi család tagjait is védték. Harmonikus barátság jellemzi a mostani két vezető, Tsuki Michiru és Djuka Namizuo, kapcsolatát.




Mint a legtöbb nemzetben, a Hold Országában is aktív szervezetként működik az ANBU. Feladatkörükbe az ország védelme, titkos bevetések végrehajtása, az ország területén lévő szökött shinobik levadászása tartozik, ezen túlmenően minden olyan munka, melyet gyorsan, precízen és nyomtalanul kell végrehajtani. A getsugakurei ANBU is két fő csoportból áll, a „sima” ANBU-ból és az ANBU Okamiból.

ANBU Osztag: az elit shinobik csoportja, akik képességeiket és harci tapasztalataikat mesteri szintre emelték, képesek azonnal reagálni bárminemű belpolitikai eseményre és rendet teremteni az ország területén. Arcukat a beavatások alatt álarc rejti, hogy személyiségük mindvégig ismeretlen maradjon. Az álarcok speciálisan vannak készítve, így bárminemű másolatot azonnal kiszúr az osztag bármely tagja. Ruházatuk ezüstös-szürke és a fekete színű vértezet, katana és egy álarc.

Okami Osztag: az ANBU szervezetén belüli csoport, a „gyökér”, ami nem a városnak, hanem a vezetőnek tartozik hűséggel. A vezető parancsánál semmi sem lehet feljebb, legyen szó bármiről. A Vérfarkas nevezetű szervezet ruházata ugyan megtartotta a szürkés-ezüstös színt, ám terepmintázatú ruhát hordanak, valamint egységesen farkas fejű maszkot viselnek.

Amennyiben többet szeretnél olvasni az ANBU-ról, úgy azt itt teheted meg.








A szigeten uralkodó éghajlat megegyezik a déli szigetekével. Nagyrészt erdős területekkel és homokos tengerparttal rendelkezik, néhol egy-egy folyóval keresztezve a sziget felszínét. A szigeten élő népek elmaradottságának előnyére szóljon, hogy a természet szinte érintetlenül maradt a hosszú idők során. Habár a Hold Országának katonáinak érkezése miatt sok területet tettek pusztasággá és öntöttek betonba, mégis a magasba nőtt fák, gondozatlan fű és vadállatok töltik meg a szigetet.




Nazo sziget lakosságának egészét bennszülöttek alkotják. Legtöbbjük egyszerű jurtákban élnek, nyers húst esznek, primitív posztókban és ruhákban járnak. Vannak azonban falvak, ahova eljutott a chakra és a ninjutsu ismerete, így "különleges képességeik" segítségével némiképp civilizáltabb körülmények között élhetnek. A sziget lakossága azonban még így is elmaradott az átlagos nemzeti lakosságához képest. A bennszülöttek nagy része barátságosan fogadta az idegeneket és szövetséget kötöttek, voltak azonban olyanok, akik harccal próbálták védeni mindazt, amit birtokolnak.




A kezdeti időkben kiépített egyszerű bázis később kész erődítménnyé vált, mostanra azonban inkább hasonlít egy rejtőző falura, mint katonai táborra. Shingetsugakure no Sato, az Újholdban rejtőző falu néven keresztelték el a volt bázis helyét. Ez a település ad helyt a szigeten állomásozó katonai vezetőségnek, illetve az országból átköltöző embereknek. A szigetet földalatti alagútrendszerrel építették ki, melynek segítségével könnyedén el lehet jutni a sziget bármely pontjára, ezzel elkerülhető az elvadult erdőkbe való belépés. Shingetsugakure no Sato vezetője Kabiharu, aki folyamatos kapcsolatban áll a Hold Országának udvarával, valamint Getsugakure no Sato vezetőségével. A sziget több fontos pontján is taktikai támaszpontokat állítottak fel, ezek közé tartoznak a kikötők is. A partszakasz ezen részein katonai egységek állomásoznak.




A bennszülött falvak egy része megszenvedte a shinobik érkezését és hódítását, azonban a Hold Országa hatalmas összegeket fordított a sziget azonnali fejlesztésére, ebbe beletartoznak a falvak modernizálása, újjáépítése, jurták helyett strapabíró fa- és kőépületeket felépítése. A falvak lakossága mellett a Hold Országának bizalmasai is megtalálhatóak a nagyobb falvakban, akik segítenek a sziget belügyeiben, fejlesztések kérelmezésében, valamint a béke megtartásában.




A sziget különös élőlényeknek szolgál otthonául. Az erdőkben hatalmas fenevadak, aránytalanul nagy farkasok és medvék, pókok és madarak találhatóak. Azonban az igazi fenyegetést a sziget partjait figyelő óriási tintahal jelenti, amely rátámad bármely hajóra, ami túlságosan is közel merészkedik a vízben láthatatlan élőlényhez, ezért a kikötőkben fokozott védelmet rendeltek el, amely folyamatos ellenőrzés alatt tartja a kikötőket és az azokhoz tartozó partszakaszokat.