Nireiko Kai

Név: Nireiko Kai
Kor: 12 év
Nem: férfi
Falu: Kumogakure
Kaszt/rang: shinobi – genin
Vércsoport: AB (abszolút kapó)
Shinobi felszerelés: 5 kunai-kés, 5 shuriken, 2 füstbomba, 20 robbanócetli, különféle tekercsek, 10 méter hosszú drót, shuriken tartó, fejpánt Kumogakure jelképével
Egyéb tárgyak: kulacs, távcső, hátitáska, oldaltáska, ruhák, napló, térképek, túlélő felszerelés, pénz

Külső leírás:
- Magasság: 142 cm
- Súly: 45 kg
- Testalkat: átlagos
- Hajszín: fekete
- Szemszín: barna

Ruházat:
Kai szeret egyszerűen öltözködni. Kerüli a kirívó színeket, hogy ha a szükség hozza, el tudjon vegyülni a környezetében, valamint hogy elkerülje a feltűnést. Bevetések során egy arca felét elfedő maszkot szokott viselni, mely titokban tartja a kilété és védi az ártalmas tényezőktől is. Kezein állandó jelleggel kesztyűket visel. Jobbkezes, ezért a shuriken tartó a jobb lábán helyezkedik el. Fejpántját a homlokán tartja.

Jellem:
Alapjába véve egy rendes, becsületes, komoly srác. Általában szeret beszélgetni és társaságban lenni. Magánéletéből senki sem következtetne arra, hogy valójában mire is képes. Ugyanis amikor bevetésen van, akkor olyan, mint ha kicserélték volna. Az első perctől fogva a feladatára koncentrál, nem lankad a figyelme és mindent megtesz annak érdekében, hogy sikerrel járjon. Szereti hideg fejjel átgondolni a dolgokat és csak utána cselekedni. Fontos számára a siker, de a társai életét fontosabbnak tartja. Ha viszont felidegesítik, akkor jaj annak, ki az útjába áll.

Előtörténet:

Prológus:
Alig állt a lábán. Érezte, hogy lassan, de biztosan fogy az ereje. De ő csak makacsul ment tovább. Makacssága és elhivatottsága nem engedte, hogy egy olyan ,,kis semmiség", mint a hasán levő mély seb hátráltassa őt. Mindenféle képpen biztonságban akarta tudni őt. Nem mert volna többé a tükörbe nézni, ha elfogják.
Már órák óta menetelt a végeláthatatlan erdősségben. Az, hogy még nem halt meg, csak a különleges jutsu-jának volt köszönhető, mely elnyomta a sebéből áradó fájdalmat. De tudta jól, hogy a végtelenségekig már nem húzhatja az elkerülhetetlent.
Hirtelen kiment minden erő a lábaiból. Térdre esett. Kardját beleállította a földbe, hogy azon megtámaszkodhasson és ne terüljön el a földön. Zihált, rázta a hideg. Ráadásul az eső is rákezdett pár perccel ezelőtt. Hamarosan bőrig ázott a szakadó esőben. Az arcára csöppenő esőcseppek miatt aztán felébredt a karjában tartott gyerek is. Sírt. Próbálta megnyugtatni, de kísérlete kudarccal végződött.
- Tovább - nyögte.
De már tudta, hogy nincs ereje a folytatáshoz.
Ekkor léptek zaját hallotta. Felnézett. Három alak álldogált tőle alig ötméternyire. Többet nem látott belőlük, mert látása már kezdte cserbenhagyni. Az egyikük aztán odasétált hozzá és letérdelt elé. Ahogy felnézett a jövevényre, egy alig tizenkét esztendős, barna hajú lányt látott előtte guggolni. Ninja ruházatot viselt, homlokán pedig egy Kumogakure szimbólumos fejpánt volt látható.
Tudta jól, hogy több ilyen lehetősége nem lesz… bár gyűlölte a kumoiakat, inkább bennük bízott meg, mint a kusaiakban, akik eddig üldözték.
- Kérlek… kérlek… vidd… vidd magaddal - nyújtotta a kunoichi felé a gyereket.
A lány egy ideig csak nézett rá, furcsálló szemekkel. Látszott rajta, hogy vívódok elfogadni a kérést. Aztán tekintete a gyerekre terelődött. Arcán sajnálat jelent meg, majd átvette a csöppséget.
- Ezt pedig… - engedte el a ninja-to markolatát - add oda neki… ha már… ha már meg… megérett rá.
A kunoichi bólintott, miközben kirántotta a kardot a földből.
- Kö… szö… nöm.
Azzal a halálra sebzett nő eszméletlenül hullott a földre és többé nem tért magához.

Egy új gyerek Kumóban:
Miután az ötös csapat visszatért Kumóba, a gyereket azonnal a Raikage színe elé vitték. A falu vezetője a történetet hallva kiküldött néhány ninját, hogy járjanak utána a történteknek. Mivel akadályát nem látta, a Raikage engedélyezte a gyereket megtaláló kunoichinek, Nireiko Rukiának, hogy hazavigye őt a családhoz, ahol otthonra lelhet. A kardot viszont elkobozta, mondván, hogy nem kerülhet illetéktelen kezekbe. Azt azonban kilátásba helyezte, hogy amennyiben a fiú később igényli, megkaphatja. Erről hiteles okiratot is írt az elkövetkezendő idők Raikagéinak, ha ő már akkorra nem lenne hivatalba.
A Nireiko család nagy örömmel fogadta be gyereket. Mindig is szerettek volna egy fiút Rukia mellé, de sajnos az anya, Moraka az előző terhességét követően már nem tudott szülni. Hamarosan a fiút Nireiko Kai-nak hívták.
Kai egy átlagos családban nőtt fel. Nővére, Rukia éppen abban az évben vált geninné és éppen egy visszafele tartottak egy küldetésükről, amikor rátaláltak Kai-ékra. Moraka, az anya egy vegyeskereskedést vezetője volt Kumóban. Az ott árult portékákat az apa, Nireiko Gedan szerezte be, aki vándorkereskedőként dolgozott. Munkájából kiindulva elég kevés időt töltött otthon, de tudta, hogy családjáért ezt meg kell tennie.
A fiút úgy nevelték, mint ha a sajátjuk lenne. Szerették őt és igyekeztek neki biztosítani mindent, amivel normális életet élhet. Amennyiben az ideje engedte, Rukia volt az, aki foglalkozott vele. Élénken élt az emléke benne annak a nőnek, aki rábízta a fiút. Ezért igyekezett lelkiismeretes nővér lenni. Ha viszont neki a csapatával kellett lennie, úgy az anya gondozta. Azt viszont, hogy mi Kai múltja, nem akarták neki elárulni egyenlőre.
Amikor Kai öt éves lett, Rukia, ki ekkorra már chunin volt, hosszasan elbeszélgetett vele. A téma Kai jövője volt. Rukia ugyanis felajánlotta neki, hogy amennyiben igényt tart rá, felkészíti őt a ninjává válás rögös útjára. Nővére tudta, hogy valószínűleg Kai ereiben ninja vér csörgedezik. Legalább is erre következtetett az öt évvel ezelőtt történtekből. A beszélgetés végül meghozta a várt eredményt: Kai megfogadta, hogy ninja lesz.
Rukia már másnap elkezdte felkészíteni Kai-t. Saját tapasztalatból tudta, mi szükséges hozzá, hogy bejuthasson az akadémiára, ezért elkezdte neki megtanítani az alapokat. Megmutatta neki a ninják felszereléseit, mesélt neki a szervezet céljairól, feladatköréről. Szóba kerültek a jutsuk is, sőt, az egyik technikáját, egy víz alapú jutsu-t be is mutatott Kai-nak. A fiú jó tanulónak bizonyult. Komolyan figyelt nővérére és igyekezett megjegyezni mindent.
Az akadémia
A lány felkészítésének hála Kai-t felvették az akadémiára. A kezdetektől fogva jó kapcsolatot ápolt mind tanáraival, mind osztálytársaival. Gyakran segített barátainak, ha valami gondjuk volt, bármi is legyen az. Az egyik ilyen eset másodikos korában történt. Éppen a folyosókon sétált, amikor egy kisebb csődületet talált. Közelebb húzódva látta, hogy éppen egyik barátját veri egy végzős félben levő diák. Kai-nak több se kellett. Utat tört magának a tömegben és nekiesett a srácnak. A ,,nézők" nagy meglepettségére padlóra is küldte a ,,szája nagyobb, mint tudása" fiút, aki hamarosan elkotródott.
Kai rengeteget dolgozott az akadémiai évek alatt. Délelőttjeit az akadémián töltötte, délután pedig Rukiával edzett, ha a lánynak volt ideje rá. Tanárai meg voltak elégedve a teljesítményével. Úgy látták, hogy a fiú mind a ninjutsu-ra, mind a taijutsu-ra fogékony. Ebből a kettőből Kai inkább a ninjutsu-t részesítette előnyben, mert szerette, hogy tud érdekes dolgokat csinálni a benne rejtőző chakrával. A fegyverekkel is egészen ügyesen bánt, köszönhetően nővére olykor szadi módszereinek.
Mindeközben nem feledkezett meg a barátaival sem. Ha akadt némi szabadideje, gyakran csináltak közös programokat a barát körön belül (vele együtt öt fiú és két lány). Nem tartozott ebbe baráti körbe, de Kai jó kapcsolatot ápolt egy másik geninnel is, akit az égiek majd az egyik csapattársának szántak. Felügyelettel ellátogattak a közeli erdőbe, olykor közösen csiszolták a tudásukat. Életre szóló barátságokat kötöttek az akadémiai évek alatt.

A vizsga
Kai már tizenkét éves volt, amikor Gataka sensei, az osztályfőnökük bejelentette, hogy egy hónapon belül sor kerül a genin vizsgára. Ezt hallva az osztály gyakorlatilag bezsongott. Mindannyian lázasan kezdett készülni az utolsó vizsgára. Kai meg aztán főleg. Megkérte rá Rukiát, hogy kimerülésig hajtsa, a szó szoros értelmében. Esténként hullafáradtan tért aludni. De vigasztalta a tény, hogy a kemény munka mindig meghozza gyümölcsét.
Aztán eljött a vizsga napja. A genineket, kiket már majd megölt a vizsgadrukk, levezették a tornaterembe, ahol már a teljes tanári kar várt. Ismertették a játékszabályokat: akit hívnak, annak ki kell mennie a tanárok asztalához és rá kell böknie három cetlire a tízből. Az azon szereplő feladatokat kell végrehajtani.
ABC sorrendben hívták ki a növendékeket. Kai-nak igencsak sokat kellett várnia, de legalább megnézhette, hogy mi várható. Volt ott minden. Pusztakezes gyakorlat, célba dobás, jutsuk alkalmazása. Az évfolyam tagjai felemásan teljesítettek. Voltak, akik ügyesen megbirkóztak a feladatukkal, de akadtak, akik szenvedtek, mint béka az aszály idején. Mindenesetre mindenki kapott tapsot a feladatai végeztével.
Aztán végre Kai jött. Véletlenszerűen rábökött három cetlire, majd elfoglalta a helyét. Gataka felvette a cetliket, majd indult a vizsga. Az első feladata könnyű volt. A Shunsin no Jutsu-val kellett meghatározott távolságot teljesítenie. Szemrebbenés nélkül sikerült neki. A következő már nehezebb volt. Pusztakezes harcot kellett vívnia egy tapasztaltabb genin ellen, akit véletlenszerűen válaszoztak ki a feladatra. A feladata nem az volt, hogy legyőzze, hanem csak hogy álljon helyt ellene. Közel öt percen keresztül ütötték verték egymást. Kai inkább csak védekezett, de azt jól csinálta. A genin csak néhányszor találta el, de az igencsak fájdalmas volt. Viszont Kai egyik ellentámadása is betalált.
Végül lefújták a meccset és következett az utolsó feladat. Kai azt hitte, hogy megszédül, amikor meghallotta, mi az. A Kawarimi no Jutsu-t kellett bemutatnia. Az egyetlen olyan technikát, ami nehezebben ment neki. Osztálytársai is tudták ezt és árgus szemekkel figyelték, mit alkot barátjuk. Miután behoztak egy vastag farönköt, Kai-t utasították a kezdésre. A fiú lehunyta szemeit, koncentrált, majd elvégezte a szükséges kézpecséteket. Érezte, hogy megmozdul körülötte a levegő, majd amikor kinyitotta a szemeit, látta, hogy sikerrel járt. Ő is megkapta a maga tapsát.
Az utolsó vizsgázó is végzett hamarosan. Gataka két óra türelmi időt kért a diákoktól, majd a tanári kar visszavonult, hogy meghozza döntését. Kai és barátai ott maradtak a tornateremben erre a két órára, hogy kibeszéljék a vizsgán történteket.
Ahogy telt az idő, lassan mindenki visszaszállingózott a tornaterembe, a tanárokkal együtt. Egy igencsak terjedelmes lista volt Gataka kezében, melyet hamarosan elkezdett felolvasni. Akinek a neve elhangzott, az sikerrel járt és átvehette a fejpántját. Kai-nak hatalmas kő esett le a szívéről, amikor hallotta a nevét. Társai tapsa közepette sétált ki, hogy átvegye a ninják eme fontos felszerelését, miközben olyan boldog volt, mint még soha.

Lehull a lepel
Odahaza a család kisebb ünnepséget rendezett Kai sikeres vizsgája hatására. Bár sejtették, hogy le fogja lombozni a fiút, a család úgy döntött, hogy elmesélik a fiú múltját. A hálátlan feladat Rukiára hárult, aki híven a történtekhez mindent elmondott. Kai-nak majd egy óra kellett ahhoz, hogy feldolgozza az új információkat. Első dolga az volt, hogy megnyugtatta családját: dacára annak, hogy nem az ő vérük, nem fog ezentúl másként nézni rájuk. Ettől mindenki megnyugodott, majd a kis ünnepség folytatódott…
…Kai pedig megesküdött magában, hogy ha elég erős lesz, visszakéri örökségét, a kardot a Raikagétól… utána pedig kideríti, hogy ki is ő valójában.