Obake Kaito(újra)

Név: Obake Kaito (Obake=Szellem Kaito=Sárkány/Játék sárkány)
Kaszt: genin
Kor: 14
Lakhely: Sunagakure
Nem: Férfi
Születés hely: Sunagakure
Felszerelések: 5 kunai,5 shuriken, 5 robbanócetli, 2 tekercs (1-1 bábut tartalmaznak), 1 katana
Kinézet: Átlagos magasságú, vékony, de izmos testalkatú. A haja és a szeme barna színű, a szeme alá általában valamilyen zöld színű mintát rajzol(ez változó). A ruhatára egyszerű: tetőtől talpig homokszínű ruhákat hord, ami általában egy kapucnis felső, nadrág és ninja szandáll. A fejpántját nem a fején, hanem a derekán, övként viseli. A kunai tartója a jobb combján kapott helyet.


Előtöri:

14 évvel ezelőtt születtem egy forró napon. Az apám Obake Yagura egyike a futár ninjáknak, az anyám, Hodeoshi Hiroi pedig fűszer kereskedő. Testvérem nincs, a szüleim nem akartak több gyereket.
Az apám túlságosan keveset tartózkodott otthon a munkája miatt, ezért sokan kételkedtek abban hogy kitől fogantam. Azonban ahogy nőttem és idősödtem, egyre több olyan tulajdonságom jelent meg, amikkel Obake Yagure is büszkélkedik. Lényegében örököltem apám kézügyességét és gyorsaságát, viszont én egy másik pályán indultam el.
Obake Yagura nevét általában nagyon kevesen ismerik, inkább csak a „7-es” számon szólították. Állítólag ez a munkájához tartozott, de engem mindig is zavart. Az apám azt szerette volna hogyha folytatom az ő munkáját, viszont az anyám állandóan ellene volt. Szerinte én többet érdemlek, minthogy a nevem helyett csak egy számként emlegessenek. Így én nem 8 évesen kerültem be az Akadémiára, hanem 1 évvel később. Az apám még akkor is alig akart elengedni, inkább megpróbált a másik útra terelni. Viszont én kitartottam.
Amikor bekerültem az Akadémiára egy teljesen más légkört ismertem meg. A többiek fiatalabbak voltak mint én, de ez cseppet sem zavart. Azonban a tanulás nem ment úgy mint nekik. Már mindenki legalább 2 technikát tudott alkalmazni, míg én még mindig a Bunshin no Jutsuval bajlódtam. Ezért a többiek gyakran csúfoltak és kötözködtek velem. Ekkor előjött az apám a szokásos szövegével: „Na látod fiam, megmondtam...”
Éppen ez volt az, amiért elhúzódtam tőlük. Végül is nekik köszönhetem a jelenlegi tudásomat. Az egyik napon, amikor egyedül edzettem megláttam Kankuro-t, amint az egyik bábuját tisztogatta. Mivel nagyon érdekelt ez a dolog oda mentem hozzá és beszélgetni kezdtünk. Ekkor tetszett meg a bábmozgatás és kezdtem el minden erőmmel gyakorolni. Elsőként a chakrám irányítását próbáltam fejleszteni. Ebben az apám is tudott segíteni, mivel a tudása az alapokon felül volt, de még nem volt elég képzett. Bemutatta hogy tud a vízen járni, mivel ez is kell a munkájához. Elvégre, hogy vigyen el egy levelet egy címzetthez, ha mondjuk egy folyó állja az útját és nincs semmi amivel át tudjon kelni. Azonban én még arra a szintre nem értem el, viszont már képes voltam a chakrámmal mozgatni néhány játékot. Amikor újra találkoztam Kankuro-val, a ninja mutatott nekem néhány trükköt, amik teljesen lenyűgöztek. Éppen ezért csináltam egy hatalmas butaságot. Nem foglalkoztam a kötelező alap technikákkal, helyette csináltam egy saját bábut. Így jött létre Hitogoroshi, a gyilkos. Elsősorban közelharcra terveztem, de a legelső változat túl gyenge volt. Amikor Kankuro meglátta, elmosolyodott rajta. Az volt a bábu baja, hogy olyan anyagokból készítettem, amiket otthon találtam, így az csak gyakorolni volt jó. Ekkor megengedte hogy kipróbáljam az övét, Karasu-t. Teljes mértékben meglepett, mivel nagyon nehéz volt. Így hát a súlya miatt nem tudtam használni. Azonban megtudtam hogy honnan szerezhetek igazi anyagot Hitogoroshi elkészítéséhez. Az első dolgom volt beszerezni ezeket a dolgokat, majd pár nap múlva újra elkészült a Gyilkos. Mint sejtettem, még túl nehéz volt, ezért fizikai tréninget tartottam. Hetekig, hónapokig készültem hogy használatba tudjam venni az újdonsült fegyveremet és elfelejtkeztem a genin vizsgáról.
Amikor eljött a nagy nap, remegő lábakkal szálltam ki az ágyamból. Az anyám próbált nyugtatni hogy sikerül, de én tudtam hogy nincs esélyem. Viszont már tudtam használni Hitogoroshi-t. A bábuval a vállamon szaladtam végig Sunagakure utcáin, egészen az Akadémiához ahol be is mutattam a fegyvert. Mindenkinek tetszett, még a Kazekage-nak is.
A vizsga feladat egyszerű volt: létre kellet hozni egy klónt és fel kellett venni az egyik chuunin alakját. A Bunshin no Jutsu-t majdnem tökéletesen megcsináltam, viszont a Henge nem ment. Így hát megbuktam és egy évet meg kellett ismételnem.
Ezt az ajándék évet már úgy teljesítettem, ahogy kell. Minden erőmmel azon voltam, hogy megtanuljam a kötelező dolgokat. Mivel ezek sokkal könnyebb technikák voltak, mint hittem könnyű volt őket elsajátítani. Így még Hitogoroshi-val is tudtam gyakorolni. Azonban volt egy hibája a Gyilkosnak: elsősorban csak közelharcra volt kifejlesztve. Mivel nem akartam módosítani, elkezdtem tervezni egy újabb bábut, ami a védekezést és a távolsági harcot biztosította. Ő lett Utena, a Torony. Éppen a genin vizsga előtt készült el néhány nappal. Azonban túl nehézre sikerült, ezért még csak arra vár hogy elég erős legyek hozzá.
Végül eljött a vizsga napja. Nagyon meglepett a feladat: mindenkinek állatokat kellett befogni, amik az egyik tenyésztő telepről szöktek meg. Kutya méretű rágcsálókról volt szó. Én egy kisebb méretűt szemeltem ki magamnak, ami nagyon ártatlannak és könnyű prédának tűnt. Viszont a látszat néha csal! Az a kis szemtelen patkány kegyetlenül megfuttatott. Ha reggel Hitogoroshi-t nem zárom be egy tekercsbe és a vállamon cipeltem volna, akkor tuti hogy megint megbukok. Azonban szerencsém volt és elkaptam:
Kezdetben az alap technikákkal próbálkoztam, de valahogy mindig meglépett előle. Ekkor használtam Hitogoroshi-t. Aktiváltam a Senbon vetőjét és kilőttem vele egy sorozatot az állatra. A rágcsáló könnyedén elkerülte a támadásomat, viszont sikerült megkarcolnom. Ekkor reménykedni kezdtem, hátha megmérgeztem. Még pár percig folytatódott a hajsza, míg végül a patkány megbénult, én pedig elkaptam. Nagyon örültem a sikernek, főleg amikor a fejpánttal haza érkeztem. Az apám épp akkor tért vissza egy küldetésből és még egy meglepetése is volt a számomra: bejelentette hogy vissza vonul. A sikeres vizsgát megünnepeltük ahogy kell, ráadásul még ajándékot is kaptam. Az apám nekem adta a régi kardját, amit mindig magánál hordott, ha küldetésen volt.
Majd az ünnepet követő napon elkezdődött életem újabb fejezete, a genin élet...




Bábúk:
1. Hitogoroshi


Teljes mértékig támadó bábú. A kezei 3 pengével végződnek, amikkel képes komoly kárt okozni az ellenben. A végtagjait könnyű kiszedni a testből, így újabb pengék jelennek meg. Amikor „elveszti” a végtagjait, azok helyéből fél méteres pengéket lehet előhúzni. Egyetlen távolsági fegyver van rajta: a szájából képes pár másodperc alatt rengeteg senbon kilövésére.



2. Utena


Távolsági harcra és védekezésre tervezett bábú. Egy hatalmas páncélra emlékeztet, aminek a teste üreges, így abba bele lehet zárni akárkit. Közelharci fegyver csak az alkarján van: 1-1 alkarpengét helyeztem el rajta. A bal karját képes kilőni, majd azzal megragadni dolgokat és magához húzni. A jobb kézfejét szintén képes kilőni, de azt nem tudja úgy vissza húzni, mint a másikat. Ha a jobb kézfejet kilőttem, akkor egy kunai vetőt lehet észre venni, aminek a tüzelési sebesség elég nagy ahhoz hogy nagy károkat okozzak vele. Képes kilőni a vállán és a fején lévő tüskéket. A szája senbon vetőként működik, de ennek a tüzelő ereje nagyobb, mint amivel Hitogoroshi rendelkezik