Fukurou Kanmiru
3 posters
1 / 1 oldal
Fukurou Kanmiru
Kanmiru Kedd Ápr. 20 2010, 02:08
Azok a hónapok, amik a mostani helyzetig vezettek, a pólusosan váltakozó sietség és konfliktus, a közbe ütő találkozásokkal, a templomba való visszatéréssel kezdődtek. A tragédia és a felderülő küldetés óta egyre jobban tudta, hogy meg kell védenie magát, hogy elsőként annak a bagolynak kell lennie, aki elrepül a világ farkasai elől bármily helyzetben. Juushoku szemei előtt, annak bemutatva tudása javát, a legutóbbi látogatásain, az öreg folyamatosan figyelte, majd végül megszólalásaival, kérdéseivel, és újabb edzések sorával vezette rá mindkettejüket arra, mi hiányozhat abból a stílusból, amit Kanmiru már a magáénak tudhat.
A válasz könnyen jött; válaszul a Taira Doukou táncainak gyenge támadásaira, a kötelezően elemi jutsuhasználatra, ami nem lehet se túl nagy, se túl erős, a Hatsu Hyoujou fegyvereinek kötötten közelharci jellegére, illetve kiegészítve a stílusok kivárásra, gyenge pont keresésére alkalmas mivoltát, a választás a bénítás művészetére esett. A technika, ha Kanmiru megtalálja az alkalmas időt és lehetőséget, megzavarja, és kibillenti az ellenfelet a saját akarata szerinti mozgásból és ritmusból, illetve lehetőséget ad Kanmiru technikáinak a biztos találatra.
A templom, újonnan épült és az eredeti hatalmassághoz képest szerény, valója alatt gyakorolt Kanmiru az öreggel, egészen amíg meg nem tudta fogni az idős, de koránt sem tudományát vesztett szerzetest elég időre ahhoz, hogy bizonyos legyen, elsajátította a harc közbeni fenntartáshz elegendő koncentrációt, ami, lévén érzékelése és Hissori tanítása, hamar kialakult.
A rövid időszaknak pedig hamar vége lett, Kanmiru nemsokára tovább állhatott, a szükséges fejlődés egy újabb kulcsával. Az út folytatódott, Kanmiru pedig követte a ki tudja merre tartó feladatát, első lépésként felkeresve a távoli öcsöt, Shinrait, akiből a napok múlásával, valami azt súgta Kanmirunak, remek, határozott, s talán nemsoká őt is túlszárnyaló Fukurou lesz.
Kanashibari (15p)
Chakraszint +15
A válasz könnyen jött; válaszul a Taira Doukou táncainak gyenge támadásaira, a kötelezően elemi jutsuhasználatra, ami nem lehet se túl nagy, se túl erős, a Hatsu Hyoujou fegyvereinek kötötten közelharci jellegére, illetve kiegészítve a stílusok kivárásra, gyenge pont keresésére alkalmas mivoltát, a választás a bénítás művészetére esett. A technika, ha Kanmiru megtalálja az alkalmas időt és lehetőséget, megzavarja, és kibillenti az ellenfelet a saját akarata szerinti mozgásból és ritmusból, illetve lehetőséget ad Kanmiru technikáinak a biztos találatra.
A templom, újonnan épült és az eredeti hatalmassághoz képest szerény, valója alatt gyakorolt Kanmiru az öreggel, egészen amíg meg nem tudta fogni az idős, de koránt sem tudományát vesztett szerzetest elég időre ahhoz, hogy bizonyos legyen, elsajátította a harc közbeni fenntartáshz elegendő koncentrációt, ami, lévén érzékelése és Hissori tanítása, hamar kialakult.
A rövid időszaknak pedig hamar vége lett, Kanmiru nemsokára tovább állhatott, a szükséges fejlődés egy újabb kulcsával. Az út folytatódott, Kanmiru pedig követte a ki tudja merre tartó feladatát, első lépésként felkeresve a távoli öcsöt, Shinrait, akiből a napok múlásával, valami azt súgta Kanmirunak, remek, határozott, s talán nemsoká őt is túlszárnyaló Fukurou lesz.
Kanashibari (15p)
Chakraszint +15
_________________
Előtörténet - Adatlap - Bővítmény - Saját Jutsuk
Kanmiru- Játékos
Adatlap
Szint: B
Rang: Vándorló szerzetes ninja
Chakraszint: 310
Re: Fukurou Kanmiru
Karin Csüt. Május 20 2010, 12:58
Nos elfogadva!!! Lényegében + ch szint ilyenkor nem jár, kaptál már és stb...stb...
Szóval eddig volt: 240 Ch színt
Most kapott: +15 ch színt
Akkor a jelegi: 255 ch színt
Szóval eddig volt: 240 Ch színt
Most kapott: +15 ch színt
Akkor a jelegi: 255 ch színt
Karin- Inaktív
Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:
Re: Fukurou Kanmiru
Kanmiru Hétf. Május 31 2010, 20:22
Az új utak előtt
Hosszú történetnek ért a végére, amit, annak tapasztalatai ellenére is szívesen maga mögött hagyott volna. A fű országába való gyors vágta után, mely során próbáltak a nyomára szegődni, találkozott egy lánnyal. Az érdekes jószág egyből felkeltette a figyelmét, hiszen fiatal, és zsenge volt még tudásában, érződött rajta a kifeszülő vágyakozás valami felé, és talán valami felől. Kanmiru persze ismét tett a sors kerekére egy kockát, és ha a lány valamivel okosabb, vagy talán érdeklődőbb, egy olyan út kezdődött volna el, aminek ismét csak ki tudja, mikor lehetett volna vége, de a lányka szavaiból és viselkedéséből ítélve újabb hajmeresztő kalandokban lett volna része.
Ami nem történt, végül szimplán csak elment mellette, így Kanmiru a mardosó kétséggel maradt magára, és dolgozott újra a Hatsu Hyoujou egyik fegyverén. A kígyó láncával induzlt meg, hogy jobban rejtse magát, az erdő felé, ahol a természettel, és az éjszakai vadászokkal, a farkasokkal került szembe. Menekülésében tapasztalta ki a lánc lehetőségeit, fejében pedig sokszor át és átfordult a gondolat, fejlődésével a farkasok fölé kell emelkednie, és Shinrait is erre kell készítenie, ha újra együtt tölthetik az idejüket. Az új ötlet, a nézet, miszerint talán nincs is megoldás - ahogy a természetben is csak az ösztön, a bagoly és a farkasok közti határok megtartója - vitte végül előrébb és előrébb, Kusagakure felé.
A rejtett faluban, ahová az érzékei, és az emlékei vezették, pedig végre talákozhatott a rengeteget változott Shinraival, akire pedig ezúttal már sokkal jobban illett a Takuma név. A megváltozott ifjú tele volt lelkesedéssel, ötlettel és akarattal, így minden a maga medrében csordogált, a mesék komolyra fordultak pillanatok alatt; Shinrai tudhatott már a klán titkairól, megérdemelte, és ideje volt, hogy tegyen is valamit, ha vágyik annak biztonságára. Azonban a beszélgetésüket, ami el sem kezdődött szinte, megszakította egy váratlan vendég. Egy hatalmas erővel rendelkezőférfi, aki Kanmiru nyomát követhette a faluig, és kérdőre vonta a beszélgető párost. A találkozás kimenetele végül semmilyen eredménnyel nem zárult, hacsak nem éppen pozitív lehetett a mérleg nyelve, hiszen Shinrai így információval bírt az ember látogatásáról, amit othona szolgálatába állíthatott.
A fontos döntést Kanmiru ekkor hozta meg. Tisztában volt a veszélyekkel, de bízott Shinraiban, és tartotta olyan fontosnak céljaikat, hogy megtette; elment a falu vezetőjének irodájába Shinrai oldalán, hogy jelét adja annak, hogy ott van, és nem csak átoson a falun. Közel akart kerülni egy olyan helyhez, aminek van befolyása, és ami engedi számára, hogy erősödjön, és Shinrai mellett maradjon. Kusa ilyen helynek tűnt, és több okból is megfelelt; baráti kapcsolatot ápolt Konohával, de nem függött tőle, így Kanmiru pozíciója nem húzott a világ nagy oldalai egyike felé sem, illetve a Fű Országa a kontinens középpontja, ahonnan az államok legtöbbje napokon belül elérhető. Az egyetlen kivétel, a Víz Országa az a hely volt, amely mindig is a legutoljára meglátogatható helyek közé került Kanmiru listáján; híre, múltja, és az ő maga összeférhetetlensége az országgal, annak fekvésével, és ninjáival is, kellemetlenné tette, már csak gondolatai terén is - akármennyire lehetett pont ezen okok miatt a szigetország az egyik valószínű fészkelőhely a baglyok számára is...
Végül, visszatérve a kialakult helyzethez, amit megjelenésével keltett, Shinrai megfigyelés alá került, ahogy ő is, mondhatni kísérő-őrizetet kapott a klántársa újonnan kirendelt kapitányától. A megfigyelés mellé jött persze a hír is, hogy Shinrai az évek alatt nem maradt észrevétlen; képességét sejteni, méregetni kezdték, amire a Kanmiru érkezésével záródó szigor egyre inkább rámutatott. Jó jel, s talán pont ez az a jel, ami kellett Shinrai (és Kanmiru) számára ahhoz, hogy valóban meg kell élniük, és készülniük kell mindarra, ami várható; Shinrai számára a repülés, mint bagoly, hogy elkerülje a farkasok háborúinak láncát - ha ezt választja - Kanmirunak pedig a bölcsesség, ami ahhoz kell, hogy a farkasok közül előszedje klánja elhullatott tollait.
[255 chakraszint]
Hosszú történetnek ért a végére, amit, annak tapasztalatai ellenére is szívesen maga mögött hagyott volna. A fű országába való gyors vágta után, mely során próbáltak a nyomára szegődni, találkozott egy lánnyal. Az érdekes jószág egyből felkeltette a figyelmét, hiszen fiatal, és zsenge volt még tudásában, érződött rajta a kifeszülő vágyakozás valami felé, és talán valami felől. Kanmiru persze ismét tett a sors kerekére egy kockát, és ha a lány valamivel okosabb, vagy talán érdeklődőbb, egy olyan út kezdődött volna el, aminek ismét csak ki tudja, mikor lehetett volna vége, de a lányka szavaiból és viselkedéséből ítélve újabb hajmeresztő kalandokban lett volna része.
Ami nem történt, végül szimplán csak elment mellette, így Kanmiru a mardosó kétséggel maradt magára, és dolgozott újra a Hatsu Hyoujou egyik fegyverén. A kígyó láncával induzlt meg, hogy jobban rejtse magát, az erdő felé, ahol a természettel, és az éjszakai vadászokkal, a farkasokkal került szembe. Menekülésében tapasztalta ki a lánc lehetőségeit, fejében pedig sokszor át és átfordult a gondolat, fejlődésével a farkasok fölé kell emelkednie, és Shinrait is erre kell készítenie, ha újra együtt tölthetik az idejüket. Az új ötlet, a nézet, miszerint talán nincs is megoldás - ahogy a természetben is csak az ösztön, a bagoly és a farkasok közti határok megtartója - vitte végül előrébb és előrébb, Kusagakure felé.
A rejtett faluban, ahová az érzékei, és az emlékei vezették, pedig végre talákozhatott a rengeteget változott Shinraival, akire pedig ezúttal már sokkal jobban illett a Takuma név. A megváltozott ifjú tele volt lelkesedéssel, ötlettel és akarattal, így minden a maga medrében csordogált, a mesék komolyra fordultak pillanatok alatt; Shinrai tudhatott már a klán titkairól, megérdemelte, és ideje volt, hogy tegyen is valamit, ha vágyik annak biztonságára. Azonban a beszélgetésüket, ami el sem kezdődött szinte, megszakította egy váratlan vendég. Egy hatalmas erővel rendelkezőférfi, aki Kanmiru nyomát követhette a faluig, és kérdőre vonta a beszélgető párost. A találkozás kimenetele végül semmilyen eredménnyel nem zárult, hacsak nem éppen pozitív lehetett a mérleg nyelve, hiszen Shinrai így információval bírt az ember látogatásáról, amit othona szolgálatába állíthatott.
A fontos döntést Kanmiru ekkor hozta meg. Tisztában volt a veszélyekkel, de bízott Shinraiban, és tartotta olyan fontosnak céljaikat, hogy megtette; elment a falu vezetőjének irodájába Shinrai oldalán, hogy jelét adja annak, hogy ott van, és nem csak átoson a falun. Közel akart kerülni egy olyan helyhez, aminek van befolyása, és ami engedi számára, hogy erősödjön, és Shinrai mellett maradjon. Kusa ilyen helynek tűnt, és több okból is megfelelt; baráti kapcsolatot ápolt Konohával, de nem függött tőle, így Kanmiru pozíciója nem húzott a világ nagy oldalai egyike felé sem, illetve a Fű Országa a kontinens középpontja, ahonnan az államok legtöbbje napokon belül elérhető. Az egyetlen kivétel, a Víz Országa az a hely volt, amely mindig is a legutoljára meglátogatható helyek közé került Kanmiru listáján; híre, múltja, és az ő maga összeférhetetlensége az országgal, annak fekvésével, és ninjáival is, kellemetlenné tette, már csak gondolatai terén is - akármennyire lehetett pont ezen okok miatt a szigetország az egyik valószínű fészkelőhely a baglyok számára is...
Végül, visszatérve a kialakult helyzethez, amit megjelenésével keltett, Shinrai megfigyelés alá került, ahogy ő is, mondhatni kísérő-őrizetet kapott a klántársa újonnan kirendelt kapitányától. A megfigyelés mellé jött persze a hír is, hogy Shinrai az évek alatt nem maradt észrevétlen; képességét sejteni, méregetni kezdték, amire a Kanmiru érkezésével záródó szigor egyre inkább rámutatott. Jó jel, s talán pont ez az a jel, ami kellett Shinrai (és Kanmiru) számára ahhoz, hogy valóban meg kell élniük, és készülniük kell mindarra, ami várható; Shinrai számára a repülés, mint bagoly, hogy elkerülje a farkasok háborúinak láncát - ha ezt választja - Kanmirunak pedig a bölcsesség, ami ahhoz kell, hogy a farkasok közül előszedje klánja elhullatott tollait.
"A remete szigete" - Kanmiru írta:Bagoly is veszhet
Farkasok agyarán
Ha szárnya törött
Vagy ereje nincs már
Úgy ahogy farkas
Lehet éji préda
Ha gyenge falka
Vagy friss alom sarja
Örök a harca
A két éjjeli rémnek
Ha az égi árnyék
Enged a kísértésnek
[255 chakraszint]
_________________
Előtörténet - Adatlap - Bővítmény - Saját Jutsuk
Kanmiru- Játékos
Adatlap
Szint: B
Rang: Vándorló szerzetes ninja
Chakraszint: 310
Re: Fukurou Kanmiru
Sai Szomb. Jún. 12 2010, 00:52
Még ismerkedem az új rendszerrel, és nincs kialakult mércém, szóval előre is bocsi, ha elmértem magam, de én erre az egyébként kellemes, bár az én terjengős stílusomhoz képest tömör, ám tartalmas bővítményre 15 chakraszintet adok (a fejlődési szabályzatban leírtak alapján én ide lövöm, mert vegyes kategória nincs)
Protokoll
Új chakraszinted 270
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: Fukurou Kanmiru
Kanmiru Csüt. Júl. 29 2010, 13:06
Az út elkezdődött
Kanmiru megtapasztalhatta, milyen is tanítani. Az út a köves pusztákon át, iskolává vált, tökéletessé Takuma számára, akinek ez a kietlen, ismeretlen, kegyetlen szelekkel szaggatott táj esszenciális lehetett ahhoz, hogy napok alatt jusson el odáig, ameddig egy gyerek-Kanmiru egy vagy két év alatt tudott. Visszaemlékezéseiben Kanmiru hallani vélte a szavakat, amiket Hissori mester mesélt el neki barátja oldalán, azokról az időkről, amikor saját táncát, a Taira Doukout megalkotta, sokkal nehezebben, hosszasabban, és korábban. Hissori talán csak azért lehetett képes rá, mert egy kristálytiszta patak rohanásában játszott volna? Benne volt gyerekkora óta az erő? A barátok közti versengés szült volna ekkora eredményt? Nem lehetett tudni, és már erre választ sem kaphatott senkitől, viszont más dolgokra választ kaphatott.
Láthatta Hissori mosolyának okát. Láthatta ahogy valaki, akinek olyan élesek az érzékei, miként zavarodik meg, és veszti el a teste fölötti uralmat, miként engedi saját, testébe vésett tulajdonságait úgy felkelni, hogy kiszabaduljanak a testből - mint egy kölyökkutya, aki nincs hozzászokva ahhoz, hogy négy lábra született. A válasz arra is megszületett, hogy miként volt jó Hissori hallgatásából tanulni, hogy miként érte meg úgy felnőnie, hogy mindvégig válaszokat keresett kérdéseire, amiket Hissori mellett nem értett meg. Most megértett párat, és még mindig, és egyre jobban égette a többi kérdésre való válasz megtalálásának a vágya; úgy látszott, az igazi tanulás még csak most kezdődik...
//Ilyen rövid, mert sajnos habár két hónap telt el, a történés kevés volt, illetve a karakter összeegyeztethetetlenség miatt NJK pozícióba került; habár van fejlődés a karakter szempontjából, amint az olvasható, ez kevés pontot érhet.//
Kanmiru megtapasztalhatta, milyen is tanítani. Az út a köves pusztákon át, iskolává vált, tökéletessé Takuma számára, akinek ez a kietlen, ismeretlen, kegyetlen szelekkel szaggatott táj esszenciális lehetett ahhoz, hogy napok alatt jusson el odáig, ameddig egy gyerek-Kanmiru egy vagy két év alatt tudott. Visszaemlékezéseiben Kanmiru hallani vélte a szavakat, amiket Hissori mester mesélt el neki barátja oldalán, azokról az időkről, amikor saját táncát, a Taira Doukout megalkotta, sokkal nehezebben, hosszasabban, és korábban. Hissori talán csak azért lehetett képes rá, mert egy kristálytiszta patak rohanásában játszott volna? Benne volt gyerekkora óta az erő? A barátok közti versengés szült volna ekkora eredményt? Nem lehetett tudni, és már erre választ sem kaphatott senkitől, viszont más dolgokra választ kaphatott.
Láthatta Hissori mosolyának okát. Láthatta ahogy valaki, akinek olyan élesek az érzékei, miként zavarodik meg, és veszti el a teste fölötti uralmat, miként engedi saját, testébe vésett tulajdonságait úgy felkelni, hogy kiszabaduljanak a testből - mint egy kölyökkutya, aki nincs hozzászokva ahhoz, hogy négy lábra született. A válasz arra is megszületett, hogy miként volt jó Hissori hallgatásából tanulni, hogy miként érte meg úgy felnőnie, hogy mindvégig válaszokat keresett kérdéseire, amiket Hissori mellett nem értett meg. Most megértett párat, és még mindig, és egyre jobban égette a többi kérdésre való válasz megtalálásának a vágya; úgy látszott, az igazi tanulás még csak most kezdődik...
//Ilyen rövid, mert sajnos habár két hónap telt el, a történés kevés volt, illetve a karakter összeegyeztethetetlenség miatt NJK pozícióba került; habár van fejlődés a karakter szempontjából, amint az olvasható, ez kevés pontot érhet.//
_________________
Előtörténet - Adatlap - Bővítmény - Saját Jutsuk
Kanmiru- Játékos
Adatlap
Szint: B
Rang: Vándorló szerzetes ninja
Chakraszint: 310
Re: Fukurou Kanmiru
Karin Pént. Júl. 30 2010, 11:18
Éppen a felsorolt okok miatt, többet nem tudok adni! Sőt! Bár a szabály szerint még kevesebbet is kellene adnom, azért vagyok ilyen lágy szívű, hogy újra aktivizáld ezt a jó karit 
+10 ch színt
Új chakraszinted 280
+10 ch színt
Új chakraszinted 280
Karin- Inaktív
Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:
Re: Fukurou Kanmiru
Kanmiru Vas. Okt. 10 2010, 23:46
Takuma útja a falu felé végre olyan volt, amilyennek lennie kell, ha az emberrel egy testvére tart az útján. Végre taníthattam, és mesélhettem neki mindarról, ami közös bennünk. Az érzékelésünk adottságairól, és annak irányításáról, illetve a testében rejlő elemi fogékonyságról, aminek segítségével irányítani kezdte a benne rejlő Taira Doukou stílusát. Az út éjjelein Takuma saját testével és érzékelésével küzdve tanult, s a nappalokon az út közben hallgatta az érzékeinkről szóló meséket, az okfejtéseket arról, hogyan használhatjuk azt, amit a vérünk hordoz magában.
"Képesek vagyunk érzékelni, amit mások nem, vagy csak alig, és képesek vagyunk ezeket az érzékeléseket párosítani a többi érzékkel, így felismerhetjük mindet; a fejünkben az érzék legerősebb jellemzője is megformálódik, így akár zárt szemmel is színt, alakot, formát, befogott orral is szagot, és csukott szájjal is ízt érezhetünk, a bőrünk pedig reagál az érzésre. Ha félelmet érzünk másban, az az emlékeink közül bennünk is előtör. Azt viszont nem érezhetjük, hogy valaki éhes, de az egyszerű, ösztönös vágy is megérezhető, ha figyelünk, és emlékszünk. A tapasztalat minden érzéket irányít. - A mondandó véget ért, Kanmiru pedig megrágta magában az eddig sosem kimondott, egyszerre nem összegyűjtött szavakat. Gondolatai utat jártak be, aminek a végén egy kérdéshez jutott."
Egészen addig, amíg megérkeztünk a faluba volt így ez, ahol is nekem már újabb kötelességem is akadt. Üdvözölni a régen látottakat, és legelébb haza menni - azaz abba a házba, ahol élhettem legutoljára, állandóan, egy család tagjaként. Reméltem, hogy ugyanígy látnak majd viszont, és nem csalódtam. Gekanu szebb lett, sőt, felnőtt az emlékeimből, már nem kislány többé, aki magával vonszol, hanem csak hívnia kell, hiszen én megyek magamtól is utána már.
A lehetőség, hogy itt maradjak, és az édes melegség, ami ekkor rám tört folyamatosan, megzavarta a már régen elvesztett nyugalmam emlékét is. A kínos emlékekkel küzdve, miszerint magam árnyékaként alig egy éve jártam itt, és csak Gekanu tudott róla, hogy megjöttem, de én még arra sem emlékeztem, hogy miként néz ki, hogy már akkor is megért-e már... Nem tudtam mit kezdeni a kínos múlttal, és egy perc erejéig még megijedni is volt időm, hiszen együtt tölteni az éjjelt a lányával, és még csak köszönteni sem fáradni a falu egyik mesterét szégyenteljes, és kitagadást, de az sem kizárt, hogy akár súlyosabb büntetést is vonhat maga után.
Az, aki apa helyett apa volt két évig, akinek a különleges fegyvereket, önmaga kiterjesztéseit köszönhettem, aki fedelet és családot adott nekem, akinek köszönhetően barátokra leltem, talán a leghatalmasabbat csalódhatta volna bennem, de minderről nem tudott még. Így, amikor újra látott, az öreg kedves és közvetlen volt, mint mindig.
Őszinte szeretete pedig meghozta a döntést helyettem, és leborultam, meghajoltam előtte, és megvallottam a bűnömet neki, hogy tegyen ahogy jónak látja, hiszen nélküle és a lánya nélkül nem lennék most az, aki vagyok.
"Mesélek, ha megmaradhatok még a házban ezek után is, de tudnod kell valamit Genno-sama. Nem jártam olyan régen itt, ami régen mi találkoztunk. Nem volt egy éve, hogy mintha csak árnyéka lettem volna önmagamnak, pár évnyi céltalanság után idetaláltam és Gekanu szobájában töltöttem el azt az egyetlen éjszakát. A lányod segített nekem újra talpra állni, hogy a célomat követhessem, viszont mivel szégyenletes dolog ilyesmit tenni, bocsánatot kérek, a lelkem mélyéről."
"Képesek vagyunk érzékelni, amit mások nem, vagy csak alig, és képesek vagyunk ezeket az érzékeléseket párosítani a többi érzékkel, így felismerhetjük mindet; a fejünkben az érzék legerősebb jellemzője is megformálódik, így akár zárt szemmel is színt, alakot, formát, befogott orral is szagot, és csukott szájjal is ízt érezhetünk, a bőrünk pedig reagál az érzésre. Ha félelmet érzünk másban, az az emlékeink közül bennünk is előtör. Azt viszont nem érezhetjük, hogy valaki éhes, de az egyszerű, ösztönös vágy is megérezhető, ha figyelünk, és emlékszünk. A tapasztalat minden érzéket irányít. - A mondandó véget ért, Kanmiru pedig megrágta magában az eddig sosem kimondott, egyszerre nem összegyűjtött szavakat. Gondolatai utat jártak be, aminek a végén egy kérdéshez jutott."
Egészen addig, amíg megérkeztünk a faluba volt így ez, ahol is nekem már újabb kötelességem is akadt. Üdvözölni a régen látottakat, és legelébb haza menni - azaz abba a házba, ahol élhettem legutoljára, állandóan, egy család tagjaként. Reméltem, hogy ugyanígy látnak majd viszont, és nem csalódtam. Gekanu szebb lett, sőt, felnőtt az emlékeimből, már nem kislány többé, aki magával vonszol, hanem csak hívnia kell, hiszen én megyek magamtól is utána már.
A lehetőség, hogy itt maradjak, és az édes melegség, ami ekkor rám tört folyamatosan, megzavarta a már régen elvesztett nyugalmam emlékét is. A kínos emlékekkel küzdve, miszerint magam árnyékaként alig egy éve jártam itt, és csak Gekanu tudott róla, hogy megjöttem, de én még arra sem emlékeztem, hogy miként néz ki, hogy már akkor is megért-e már... Nem tudtam mit kezdeni a kínos múlttal, és egy perc erejéig még megijedni is volt időm, hiszen együtt tölteni az éjjelt a lányával, és még csak köszönteni sem fáradni a falu egyik mesterét szégyenteljes, és kitagadást, de az sem kizárt, hogy akár súlyosabb büntetést is vonhat maga után.
Az, aki apa helyett apa volt két évig, akinek a különleges fegyvereket, önmaga kiterjesztéseit köszönhettem, aki fedelet és családot adott nekem, akinek köszönhetően barátokra leltem, talán a leghatalmasabbat csalódhatta volna bennem, de minderről nem tudott még. Így, amikor újra látott, az öreg kedves és közvetlen volt, mint mindig.
Őszinte szeretete pedig meghozta a döntést helyettem, és leborultam, meghajoltam előtte, és megvallottam a bűnömet neki, hogy tegyen ahogy jónak látja, hiszen nélküle és a lánya nélkül nem lennék most az, aki vagyok.
"Mesélek, ha megmaradhatok még a házban ezek után is, de tudnod kell valamit Genno-sama. Nem jártam olyan régen itt, ami régen mi találkoztunk. Nem volt egy éve, hogy mintha csak árnyéka lettem volna önmagamnak, pár évnyi céltalanság után idetaláltam és Gekanu szobájában töltöttem el azt az egyetlen éjszakát. A lányod segített nekem újra talpra állni, hogy a célomat követhessem, viszont mivel szégyenletes dolog ilyesmit tenni, bocsánatot kérek, a lelkem mélyéről."
_________________
Előtörténet - Adatlap - Bővítmény - Saját Jutsuk
Kanmiru- Játékos
Adatlap
Szint: B
Rang: Vándorló szerzetes ninja
Chakraszint: 310
Re: Fukurou Kanmiru
Sai Pént. Okt. 22 2010, 01:22
Már nincs a mesélőnek ereje indokolni, a többi karidnál látod
+ 10 chakra
Így az új chakraszint: 290 Chakra
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.