Re: KAD - Kirigakure no Aatisto Doujin

**Hyuuga Oyoki** Kedd Jún. 19 2012, 22:17

//Amiket a sexy szemeimmel látok az a mesélő leírására bízom, mert nem biztos, hogy mindent megfelelően ki tudnék találni)//

Hát megjött ő lenne az ideiglenes társam... érdekes szituáció, hogy egy ellenséges nemzet sarját nem megölni küldtek, hanem szövetkezni, de azért nem árt résen lenni vele. Ki tudja van e hátsó szándéka, és habár első ránézésre nem tűnik nagy harcosnak okoztak már meglepetést a hasonló kinézetű emberek. Gondolta magában az ifjú Konohai genin miközben feltápászkodik a fa árnyékából és kilép a biztonságot nyújtó menedékéből. Homlokán most nem díszelgett Konohai fejpántja úgy vélte itt nem vetne rá ez túl jó fényt. Haja most viszonylag rövidebb volt a szokottnál ám klánja különleges szemét most is sötét napszemüveg takarta. nem igazán kedvelte, ha rögtön megismerik legerősebb fegyverét. Ruhája a szokásos volt és a felszerelésén sem változtatott. Még egy minimális élelmiszer volt az egyik tekercsbe mit az útra készített össze. Míg kedvezett neki a távolság gyorsan beindította byakuganját, hogy felmérhesse a nőt, oly távlatokból, hogy az erek a fején még ne látszódjanak. Tüzetesen megvizsgálta a chakráját, illetve a felszerelését, a szokásos rutin műveletet végezte el. S a szokás hatalmának engedvén, ha egy ilyen csinos illetőről volt szó, megengedte még magának azt a luxust is, hogy megnézze a lány intimebb részeit. Rabja volt annak hogy megtudja kinek van mazsola és kinek tojás sárga mellbimbója. Miután minden fontos és kevésbé fontos dolgot megtudott egy szelíd mosolyt engedélyezte meg magának meg megszüntette a technikáját és határozott ám kimért léptekkel közelíttet meg társát. Pár méterre előtt meghajolt majd a lehető legkedvesebb hangnemében köszönt rá.
-Üdv! A nevem Usiroma Oyoki és engem küldtek, hogy veled együtt dolgozzak. Kérlek szólíts, csak Oyokinak.- Mondta majd közelebb lépet és kezet nyújtót amit ha a lány elfogad egy kézcsókkal jutalmaz majd.

Hidan Kedd Jún. 19 2012, 23:21

A Mizukage meglehetősen fukarul bánt a lány értésére adott információkkal, ami nem igazán vall rá, az pedig még kevésbé, hogy ellenséges nemzetek fiaira bízza saját embereinek életét. Persze azt mondják, háborúban és szerelemben mindent szabad. Na de hogy gyermekeket használjon fel stratégiai előnyök szerzésére, mikor maga sem tudhatja biztosan, Konohagakure no Sato miféle szerzetet fog küldeni. Csak a találkozási pontot köti a Tenshi orrára - a további útmutatás minden bizonnyal innen fog érkezni majd.

Oyoki kemény fába vágta a fejszéjét, amikor elvállalta a megbízatást, hogy a Rejtett Levél egyik legnagyobb hadierőt képviselő ellenségének központjába utazik. Az eligazításnál legfontosabb szabályként az inkognitó szigorú betartását határozták meg, ami még mindig vajmi kevés elővigyázatosság egy olyan rejtekfaluban, ahol változatos - és olykor hátborzongató - képességekkel bíró ninják százainak állomásozik. Ennyi erővel talán úszni is küldhették volna egy bijuu vizes tálkájába, az legalább csak néha szomjas, az ellenség azonban mindig éber, s mindig kíméletlen. A fiút az idegen falu védelmi sajátosságainak sokkal jobban leköti az ellenség nemi szervének, valamint egyéb ivarjellegeinek tanulmányozása. Végül is miért ne hordhatna kunait a puncijában? Vagy a Köd Kardforgatóit családostul? Persze a sokat megélt shinobik is azt mondják: engedd közel az ellenséged! Ők nyilván nem ennyire közel értették, de ennek csak Ők a tudói. A Byakugan segítségével az ifjú Hyuugának sikerül egy s mást megállapítania a lányról: egy átlagos genin chakrájával bír, a szokásosnak mondható ninjafegyverek kisebb arzenálját biztosítja, nincsen lyukas foga, a mellbimbója színét pedig képtelen megállapítani, mivel a mesélő emlékezete szerint a Byakugan használatakor a Hyuugák fekete-fehéren láttak az animében.

Nem sokkal a bemutatkozást követően ezüstös árnyék villan az egyik háztetőn. A rejtélyes idegen a képzett orvgyilkosok némaságával suhan, azonban a romos környék ódon cseréptetői megadják magukat a súly alatt, s hangosan csörömpölve érnek földet nem messze a furcsa párostól, menthetetlenül felhívva a figyelmüket az idegenre, ha eddig nem vették volna észre. A csuklyába burkolózó alak azonban ekkor sem mozdul, csupán féltérdre ereszkedve várja a geninek reakcióját.

**Akari Tenshi** Szer. Jún. 20 2012, 13:57

Megérkeztem a KAD telepére, ahol hamarosan megjelent a társam. Bemutatkozott, majd a kézfogás után megcsókolta a kezem. Egy pillanatra elpirultam, de aztán egyből elfogott a méreg. ~Még egy ilyen lépés és a beled is kitaposom.~ Gondolta a lány, miközben a szúrós szemmel nézett a fiúra. Oyokinak az volt a szerencséje, hogy Tenshi nem tud arról, hogy a srác új értelmet adott a tekintetével levetkőztetett kifejezésnek.
- A nevem Tenshi és ezek szerint én leszek a társad.
A lány miközben felmérte a fiú chakráját, amit elég furának talált, de nem tett szóvá. Éppen csak bemutatkoztak egymásnak, mikor valami ezüstöös villant az egyik ház tetején. Aztán sikerült felmérni, hogy mi is lehet, egy ember. Mint egy képzett bérgyilkos suhant a tetőkön, azonban azzal nem számolt, hogy a házak és a tetők se voltak régen felújítva és bármikor beszakadhat. Ez be is következett elég hangosra sikeredett, amivel mindenki figyelmét felkeltette, Tenshi meg röhögni kezdett a mókás jeleneten. Az alak viszont nem folytatta a mozgást csak arra várt, hogy mi mit lépünk. Felmértem neki is a chakráját, ami a bénaság ellenére igen magas volt.

**Hyuuga Oyoki** Csüt. Jún. 21 2012, 15:58

//Először is nem a színe hanem az alakja volt a fontos Razz

és amúgy nem mindig fekete fehéren ábrázolták a shippuuden-ben Neji olykor rendesen látta a színeket. Amúgy bocs a késlekedésért, érettségi, elsősegélyvizsga meg egy kis sebészi beavatkozás a lábamba Razz

//

Milyen kis morcos természetGondolja magában Oyoki a lány szúrós nézésére. Épp meg akarta kérdezni, hogy habár szívesen kockáztatja az életétt ellenséges vidéken, minden segítség nélkül, mégis mi a jóságos csudát kéne megcsinálnia? Ám kérdései nem fonódhattak rá ajkaira, mert egy villanás és kevés csörömpölés kíséretében, plusz egy fővel bővült a csapatuk. Oyoki szíve majd kiugrott a lezajlott eseményektől, hisz ő végig résen volt, mégsem tapasztalt semmit, ami elég zavaró tényező egy ilyen kritikus helyszínen. A lány reakcióját meglesve ő sem számított plusz emberre, habár a hármas létszám a leglogikusabb.
Ez nem tetszik. Nagy eséllyel ő is helybéli, így pedig a csapatunk aránya nem igazán nekem fog kedvezni... lehet őt is okos lenne alaposabban megnéznem, de nem lenne feltétlen bölcs dolog kijátszani rögtön ezt a lapot. Keze óvatosan egy kunai tőrre fonódott. szemét le nem véve a két idegenről, egy közeli tárgyat kereset tekintetével amin esetleg tudná alkalmazni a testcsere technikát, ha támadás érné. Úgy döntött egyenlőre nem közelít nem távolodik, hagyja a két feltehetőleg Víz országbélit kezdeményezni, ő meg csak reagál a cselekedetekre.

Hidan Csüt. Jún. 21 2012, 18:46

//Rendben Oyoki. Mivel én nem akarom meghatározni még egy ilyen csöppnyi részét sem más karakterének, Tenshire bízom a formáját Very Happy

//

Az ezüstös csuklya alól mesterkélt kuncogás hangja szűrődik ki tompán - tudjátok, az a fajta, amit a tükör előtt szoktak gyakorolni, amikor nagyon gonosznak akar tűnni valaki. Az iménti baklövését meghazudtoló kecsességgel rugaszkodik el a háztető pereméről, majd hangtalanul földet. Tartása nem harcias, persze ez még semmit sem jelentett. Kimért léptekkel indul meg a frissen összeállt páros irányába, könnyed mozdulattal hátracsapja fejfedőjét, s immár teljes valójában látszani engedi párját ritkító kinézetét. Narancsvöröses haja hanyag eleganciával omlik keskeny vállaira, éles kontrasztot alkotva kis híján hófehér bajuszkájával és kecskeszakállával, ami még inkább nyújtja egyébként is hosszúkás arcát. Éjjeli ragadozókéhoz hasonlatos, vonalszerű pupilláját sunyi vidámsággal csillanó aranyszín íriszek foglalják keretbe. Hamiskás, de egyben megnyerő farkasvigyorát természetellenesen hosszúra nőtt szemfogak teszik még állatiasabbá. Egy szó, mint száz, mintha rókák nemzették volna, valahogy mégis embernek született.
- Részemről a megtiszteltetés, a nevem Gingitsune. Mondjátok, Ti mindig ilyen ellenségesek vagytok a háztetőn portyázó idegenekkel?
Behízelgő orgánuma meglehetősen erotikus töltetű - már-már bassza a fület... -, furcsa frigye az alázatnak és a mérhetetlen gőgnek. Feketés körmökben, vagy talán már inkább karmokban végződő ujjai közé kapja Tenshi jobb kacsóját, hogy először zavarba ejtő alapossággal szimatolja végig, majd csókot lehel - épphogy csak nem nyal - kézfejére. Ezután Oyokinál ejti meg a köszönést: egy némileg kevésbé bensőséges kézfogással. Párat szimatol a fiú irányába, s kissé állatias ábrázata fanyar fintorba szalad:
- Konohai... De hát a koldus nem válogathat ugyebár..? Gondolom rengeteg kérdésetek van, nem igazán lehetett alkalma a vezetőknek ismertetni a tényállást. Röviden összefoglalva: én vagyok megbízva a misszió vezetésével, mint csöppnyi falkánk egyetlen chunnin tagja. Küldetésünk helyszíne egy Navar névre keresztelt kikötőváros, ahol egy shinobi kegytárgyat kell megtalálnunk, ami komoly diplomáciai tárgyalások alapját képezi Konoha és Kiri között. Egyelőre elég ennyit tudnotok, lehet, hogy így is lehallgatnak minket, bár nem érzek különösebb erőt képviselő chakrát a környéken. A többit majd útközben megbeszéljük, a hajó, ami Navarba szállít minket, fertályórán belül kifut a kikötőből. Van kérdés? Nincs? Rrremek! Indulás!

**Akari Tenshi** Csüt. Jún. 21 2012, 22:06

Feltehetőleg a sensei ezüstös csuklyája alól ördögi kacaj tört elő. Az iménti baklövését, tudniillik a tetőbeszakítást, meghazudtoló kecsességgel rugaszkodik el a háztető pereméről, majd hangtalanul ér földet. Tartásából nem sugárzik a gonosz, így megnyugszom, de azért jó szokásomhoz híven az ő chakráját is felmérem, nem árt az óvatosság. Kimért mozdulatokkal indul felénk. Amikor már csak pár méterre áll a fejéről lekerül a csuklya. Leesett az állam, amikor megláttam az arcát. Vállig érő, narancssárga haj, hófehér bajusz és kecskeszakáll, amitől az arca még hosszabbnak tűnik. Rókaszemében arany írisz viszi a pálmát. ~Melyik mangából szalajtották? Mert biztos nem a Narutoból.~ És akkor még vigyorogni is kezd, mosolya akár a farkasé, amit a hosszú szemfogak csak még megdobnak, egy kis vadállatias bájt adva az amúgy is érdekes pofácskájának.
- Részemről a megtiszteltetés, a nevem Gingitsune. Mondjátok, Ti mindig ilyen ellenségesek vagytok a háztetőn portyázó idegenekkel?
- Nem tudom, olyannal még nem találkoztam, de nem szeretem, ha idegenek csak úgy beesnek az életembe. - A "beesnek szót kiemelve a mondat végére már szinte röhögök.
Ekkor a fekete karmokban végződő kezével megfogja a csodás fehér bőrömet és miután megszimatolta egy csókot lehelt rá. EZ már több a soknál, mert Oyonál csak azért viseltem el, mert ő volt az első, aki ezt tette velem, viszont ennek a félállat lénynek, akit még embernek se neveznék, már nem tudom. Mikor végre elengedte a kezem, öklömbe chakrát vezetve megpróbálok pofán vágni, de úgy hogy elrepüljön jó messzire. Nem tudom, hogy ezután mi történik. vagy elrepül vagy nem, de bármi is történt, Oyoki felé fordul és neki is köszön, majd egy kis szaglászás után közölte, hogy konohai. Ha ezt tudtam volna, akkor neki se viseltem volna el a kézcsókot, annak ellenére, hogy helyes fiú, bár ha jól rémlik, akkor közölték velem, de csak most jutott eszembe újra. Miután röviden vázolta a tényállást és a küldetés részleteit el is indult a kikötővárosba, ahova negyedóra alatt kell eljutnunk. ~Bárcsak a konohaival tölthetném inkább azt a fertály órát kettesben pucéran egy kényelmes ágyban.~

Hidan Vas. Júl. 01 2012, 19:25

//Oyoki megkért, hogy tolmácsoljam üzenetét: ezen a nyáron már nem igazán fog netközelbe kerülni, meló miatt, szóval mostantól NJK lesz egy "darabig". Ha találsz esetleg olyat, aki szívesen játszana veled, akkor örömmel bemesélem a történetbe a későbbiek folyamán. Sőt, minél több, annál jobb.//

A rókafajzat szkeptikus hunyorgással követi a lány válaszát, a levélfalusira szinte ügyet sem vetve a bemutatkozás óta. Bizarrul hosszú nyelvével nedvesíti ajkait, mielőtt válaszra nyitná őket, majd gúnyos sóhajjal kísérve csupán pár szóval reagál Tenshi válaszára - akinek időközben többé-kevésbé sikerült felmérnie a különc shinobi erejét, ami nagyjából egy tapasztalt chunnint sejtet. Távolról sem legendás, de veszélyes ellenfél lehet.
- Pedig jobb, hogy ha hozzászoksz. Jobb lesz, ha indulunk!
Gingitsunénak azonban ideje sem marad sarkon fordulni, udvariasságát nyers erőszak torolja. Amikor az ifjú amazon lesújtani készül erejének legjavával, az Ezüstróka már majdhogynem háttal áll neki, majdhogynem tökéletes lehetőséget biztosítva a revansra. Bozontos hajából épphogycsak kilógó füleinek csúcsos hegye aprót rezdül. Egy szekundum se telik bele és... A karmokban végződő mancsok vasmarokkal szorulnak a lány ökölbe szorított kezére. Hátra sem fordulva intézi rovó szavait a genin felé:
- Én ugyan nem tenném a helyedben, Alabástrom Hercegnőm...
Tónusa nem sugall dühöt, vagy rosszallást, sokkal inkább úgy ejtette a szavakat, mintha könyvből olvasta volna őket. Fázósan magára csavarva köpenyét indul meg a sűrű, csillagtalan éjszakába, csaknem vágva maga előtt a tejfehér ködöt. Sietősen int a genineknek, hogy tegyék Ők is ugyanezt, hacsak nem akarnak messze elmaradni mögötte. A csöppnyi csapat hamarost messze mögött hagyja a KAD határvonalát jelentő utcákat, ami talán némi derűt csal Gingitsune ábrázatára. Ha van olyan szeglete Kirigakure no Satonak, amelyik fintorba rántja a róka viharvert vonásait, úgy ez az. Valóságos fekély ez a kerület, gennyedző seb a város testén, élősködő lárvák menedéke. Az ideiglenes kijelölt vezető által diktált tempóban valóban röpke negyedóra alatt az ily késői órán is zsibongó Kikötő-negyed pereméhez érkeznek, ahol még most is felhúzódó horgonyok acélos zokogása és halárus kofák óbégatása mérgezi az éjszaka nyugalmát. A rőt üstökű ifjú egy félreeső mólóhoz vezeti a párost, ahol egyszer csak megtorpan, majd fura, emberidegen hangon krákog valamit, amiből egy szót sem ért a másik kettő. Persze, gondolhatnák teljesen jogosan, csak szőrcsomót öklendezik, vagy keresztbe állt a torkán egy mókus, de a következő percek eseményei sokkalta nyugtalanítóbb jelenetet eredményeznek. A mólóhoz kikötött, súlyos ponyvával letakart csónakokból sötét alakok ugrálnak elő, valóságos satuba szorítva Oyokit, akinek még csak lehetősége sem marad az önvédelemre, olyan hirtelen és váratlanul történik mindez. A rajtaütők durva megmunkálású, fekete zsákot húznak a konohai fejére, és pillanatok töredéke alatt eltűnnek vele az éjszakában. Annak a pár járókelőnek, aki a közelben volt, még csak szemet sem szúrt a furcsa jelenet, akiknek pedig mégis, azok is szemlesütve sietnek tovább otthonaik biztonságot adó melege felé. Gingitsune kaján vigyorral az arcán vont vállat, Tenshi minden bizonnyal döbbent tekintetére.
- Nem volt érvényes bérlete... Csak azt ne mondd, hogy sajnálod azt a kis pondrót, mert ha igen, még utolérheted. Ő az ellenségünk, és nem közösködünk ilyesfélékkel. Az már csak a Hokage ostobaságát bizonyítja, ha egy ilyen vérvonalból származó egyedet ellenséges vidékre küld. Olyan képességeknek van birtokában... Amiket én sokkal jobban megérdemlek. De elég szót vesztegettünk az ócska kis kémre. A fedélzet tárt karokkal vár Hercegnő...
Teátrális karlendítéssel tessékeli maga elé egy pallódeszkára a lányt, ami egy igen viseltes utasszállító bárka fedélzetére vezet. Valaha talán ütközetekben is használhatták, de ez emberöltőkkel ezelőtt lehetett. Erre utal az oldalára szurokkal festett, igen kopottas felirat is: ami fakón, de mégis büszkén hirdeti: a Barracuda ismét a nyílt tengerre fut.

**Akari Tenshi** Hétf. Júl. 02 2012, 10:35

A sensei furcsán néz rám, majd megnyálazza a száját és mond valamit, hogy szokjam meg és indulás. Emberünk erejét felmérve körülbelül egy erősebb chióuunin vagy egy gyengébb jounin szintjén állhat. Nem kell megijedni, de jobb tartani a kellő távolságot. Alig, hogy megfordul, egyből támadásba lendülök. Ekkor veszem észre, hogy a füle egy pillanatra megrezdül, majd a következő pillanatban kezével fogja az én bájos kacsómat. Hátra se fordulva fedd meg, engem az angyalt, bár az Alabástrom Hercegnő jelző megteszi a hatását és megenyhülök. Miután ezzel végeztünk magára veszi a köpenyét és elindul, jelezve, hogy kövessük. A nagy rohanásban hamarosan hátunk mögött hagyjuk a KAD területét. A vezetőnk diktálta tempóban alig egy fertály óra alatt valóban meg is érkezünk a kikötő negyedbe, ahol annak ellenére, hogy szinte hajnal van, horgonyok már fel- le járnak, a halas kofák üvöltöznek és egyéb piaci zajok zavarják meg a természet nyugalmát. Vezetőnk egy félre eső mólóhoz vezet minket, majd hirtelen valami fura hangon, számomra teljesen érthetetlen és idegen nyelven, krákogni kezd valamit. Ez annyira nem ijesztő, mert lehet, hogy csak félrenyelt valamit, mondjuk valami kisállatot, de ami következik, az már inkább. A hajóból, ami ponyvával van letakarva hirtelen emberek ugrálnak elő, majd eggy zsákot húznak Oyo fejére és eltünnek, mintha mi sem történt volna. Amit a sensei mond elég érdekesen hangzik és eltökélem, hogy ha alkalmam lesz rá, akkor kiderítem. Hatalmas karlendítéssel, de szerencséjére Hercegnőnek nevezve, tuszkol fel a hajóra. A hajónk elég érdekes darab, esetleg valamikor az első vagy második háború idején használhatták, még a valaha fekete felírat, ami valószínűleg a hajó neve, Barracuda, is szürke volt. Miután elfoglaltam a hajón a helyem, megkeresem a senseit, hogy esetleg árulná el, mi az a képesség, ami Oyo birtokában van. Valahogy így hangozna:
- Sensei, árulja el kérem szépen, hogy mi az a képesség, amivel Oyoki rendelkezett? - Mondom, miközben a szempilláim rebesgetem és ilyen jó kislányosan a hasam előtt összefonom a karom, egy kicsit összenyomva a mellem, hogy nagyobbnak tűnjön, az amúgy se kicsi méretéhez képest is, hátha a sensei nem bír ellenállni és elmondja, esetleg más is történik, de az már rá van bízva. Végül is nem vagyok az a szende szűz, mint akinek elsőre látszom. Ha akarok valamit bármi áron megszerzem, akár még korhatáros dolgokat is művelek.

Hidan Hétf. Júl. 09 2012, 18:30

Gingitsune szűkszavúan vált pár bizalmas szót a hajó kapitányával, aki a beszélgetés után rögvest kiadja a parancsot az indulásra:
- Horgonyt fel! Irány a Yokkyuu sziget! Az égiek legyenek hozzánk irgalmasak...
A Barracuda fedélzetén hatalmas nyüzsgés támad, amint a hajó legénysége előkészíti a hajót a kifutáshoz. A csípős hajnali szél azonnal kövérre dagasztja a fáradt vitorlákat, a rozoga bárkát egyenest a tajtékzó habok ölelésébe hajtva. Gingitsune a lány hátára téve a kezét a korláthoz vezeti Őt, hogy távolabb legyenek a veszett patkányokként rohangáló aljanéptől. Tenshi kérdése után egy csöppet habozik... Kéjtől csillogó tekintetét leplezetlenül a lány összenyomott kebleire szegezi. Vékony nyálcsík csordul le félig nyitott ajkainak sarkából, amit hetyke mozdulattal töröl le ruhája ujjával. Az elemi ösztönök kifejődései cserélgetik egymást az arcán: enni és szaporodni. A kérdéses már csak az, hogy melyiket tenné meg a szukával, és milyen sorrendben.
- Ügyesen használod a bájaid Nőst... Akarom mondani Hercegnő. Már csak azt tehetné kívánatosabbá, ha háromszor ennyi lenne belőlük... De beszéljünk inkább másról. A konohai érdekel? Nos, úgy hiszem, nem árthat túl sokat, ha elmondok egy, s mást. A kölyök a Hyuuga vérvonal leszármazottja. A Levélfalu egyik legelismertebb, és a még létezők közül a legerősebb klánjának egyik örököse. Vérvonal képességük a Byakugan... Talán már hallottál róla, most inkább nem zengenék ódákat róla. A lényeg, hogy egy ügyes sebész segítségével ez könnyedén átültethető. Remélem kielégítettem a... Kíváncsiságod.
A következő pár órát beszélgetéssel, miegyébbel töltitek az utazóknak kijelölt kabinban és kantinában. A nyugalmas utat azonban egyszercsak a kapitány rémült kiáltása zavarja meg.
- Megszállták a hajót!
Még csak időtök sincs észbe kapni, mert kabinotok ajtaja hangos reccsenéssel enged egy erős csapásnak. A szabaddá vált ajtórésen keresztül három fegyveres rajtaütő ront be a szobába, karcos fejpántjaik alapján talán kalózok közé csapódott elveszett ninják. Zsákkal a kezükben közelítenek felétek:
- Adjátok ide mindenetek, és akkor talán még finghattok hangosat a hátralévő nyomorult életetekben. Mwuahahah. xD

**Akari Tenshi** Szomb. Júl. 14 2012, 20:28

Nőiességem kihasználásával sikerült elérnem azt, amit szerintem kevesebb mellbedobással is elértem volna. Nem nagyon izgatott, hogy enélkül is elértem volna a célom, végül is ezzel is női magabiztosságomat növelte, hogy szépnek talált. Ilyennek mindig örül a nő, ha dicsérik, szerintem amúgy se kapjuk eleget, mindig nekünk kell kiharcolni, így még jobban esett, hogy nem kellett sokat dolgoznom érte. Közben a kapitány kiadta a parancsot, hogy irány a Yokkyuu sziget. Hallottam róla, de még nem jártam ott. Közben a sensei is elkezdte magyarázni a dolgot, hogy mi is Oyo képessége. ~Byakyugan? Valami rémlik, mintha olvastam volna róla.~Lenyűgözve hallgattam az előadást, amit nem nyújtott sokáig, bár az megfogott, hogy sebész segítségével, akár én is megszerezhetném. Az út további nyugalmasabban telt, vagyis egy ideig senki nem tűnt el. Legalábbis remélem. A kabinban próbáltam a senseit fűzni bedobva minden nőiességemet, hátha történik valami, ugyanis már rég nem voltam fiúval, vagyis volt egy randim nem rég, bár az egy szerencsétlen volt és annak is az lett a vége, hogy a Hó országába kötöttem ki, ahol 4 napot töltöttem el luxus körülmények között. A senseit becézgettem, simogattam, harapdáltam a fülét és próbáltam minél nőiesebben viselkedni, hátha rávehetem valami olyan dologra, ami elvileg tilos. Nem csak a fiúknak van szüksége olyan dolgokra, a lányoknak is szüksége van egy kis örömre, még ha rájuk nagyobb veszélyt is jelent az. A dolgot a kapitány rémült kiáltása szakította meg. ~ Fenébe, hogy ezeknek is most jut eszébe a hajó megtámadása, pedig olyan közel jártam.~ Éppen csak végig gondoltam a dolgot, amikor betörték az ajtót. Egyből látom, hogy ninják, mivel a fejükön ott a fejpánt. Egy gyors mozdulattal eltüntettem a fejpántom, bár fölösleges volt, mert a sensei fején ott volt. Egy pillanatra ezen kivül nem jutott eszembe több, aztán rájöttem, hogy mit is műveltem a sensei-el, hátha vele ellentétben a ninjáknál bejön ez. Ha meg nem, akkor tökön verem a legközelebb állót, hátha a többinek elmegy a kedve a dologtól, ha meg mégis összejön, el fog terjedni, hogy ribanc vagyok, de hát mindenki azzal küzd, amije van. Kunoichinek ott a bája, fiúknak meg a testi erejük. Ha a faluban emiatt piszkálnak, akkor leütök pár embert és meggondolják, hogy minek is hívjanak. Jó kilátások, de hát ahogy mondtam cél szentesíti az eszközt és ezzel akár ember életet is menthetek. Felvettem egy jó kislányos mozdulatokkal, mellemet kidüllesztve kacérkodva velük, mint egy kis kurva, elindultam feléjük, nem foglalkozva a mester reakciójával.
- Fiúk nem akartok bántani egy védtelen lányt, ugye? - Megyek oda egy kicsit kurvásan, de nem bántam, mivel most feladatom van, minél több ember életét megmenteni. Az akadémián is tanították, hogy a lányok nyugodtan használják ki, hogy nőnek születtek és ne foglalkozzanak vele, hogy az emberek mit gondolnak róla ezért.
Ha a fiúk egy pillanatra elgondolkodnak, akkor odalépek a legközelebb állóhoz, majd elkezdem simogatni az arcát és egyre közeledek felé, majd a nyakát kezdem puszilgatni aztán gondolva egyet lesmárolom a támadót, miközben a jobb kezemmel a haját csavargatom, miközben a ballal a mellkasát simogatom.
- Jól csókolsz bébi! - Suttogom, mikor egy pillanatra abba hagytam a csókolózást. Eközben a lágyékomat az előttem állóéhoz dörzsöltem. Ezzel csak az a célom, hogy elég közel kerüljek, anélkül, hogy megsérülnék.
Remélem bejön a tervem, bár az mindegy, mert eredménytől függetlenül egy egyszerű mozdulattal tökön vágon, majd megfogva a nyakát hasba térdelem, ez körülbelül 1 másodperc, miközben már a másodikat torkon vágom és az elsőt megkerülve még kap egyet az órára és a hasába, majd a harmadikat is arcon könyöklöm és visszahúzva a kezem még egyszer arcon vágom. Nem hiába voltak a női önvédelmi órák az akadémián és már a családom segítségével nagyon fiatal korom óta. Remélem bejön a tervem vagy az egyik vagy a másik, bár valószínűleg, ha az első jön be, akkor csak időlegesen és csak kevés embert tudok elvonni a fosztogatástól, de legalább a senseinek esélyt adok, hogy csak az egyszerű kalózokkal és minimum 3 shinobival kevesebb emberrel kelljen foglalkozni, míg a második kevésbé élvezetes, de annál rövidebb, így viszont én is több emberrel foglalkozhatok. Így vagy úgy az eredmény majdnem ugyanaz.

**Akari Tenshi** Hétf. Aug. 20 2012, 18:50

//A küldetés Hidan engedélyével befagyasztva//

Ajánlott tartalom