-= Masamune műhelye =-

Ez a nap is eljött. Egy jó nagy üresjárat után Makoto végre újabb megbízást kapott, méghozzá nem is akármilyet. A falu vezetője biztosította arról, hogy ezúttal nem valami apró-cseprő ügy miatt küldi el más országba. Kiderült, hogy átmegy detektívbe, ugyanis egy kardot kell megtalálnia. A tolvaj pedig pont Takigakuréből származik, szóval ez presztízskérdés is volt egyben. A chuunin örömmel elvállalta a megbízatást, legalább addig sem otthon toporognia és talán még sikerül is valamit kiderítenie az anyjáról és a klánjáról.
Összepakolt minden szükséges dolgot, majd elindult a Fű országába, ahol a mester él.
*Szóval Masamune, a kardkészítő mester. Kíváncsi vagyok miért lovasították meg az egyik mesterművét. A legjobb tippem a pénzszerzés miatt lopás, de lehet hogy valaki felbérelte az illetőt.* Gondolkodott el a kunoichi, miközben lépteit szaporán szedte. Kivételesen az úton közelítette meg a házat, mivel a bambuszok nem alkalmasak arra, hogy megtartsák. Már messziről kiszúrta a helyet, nem különben az őröket. Egy pillanatra megállt és körbenézett, de hamar megállapította, jelenleg rajta kívül nincs senki a környéken. Így tehát folytatta útját a ház felé, s remélte az őrök vannak olyan képzettek, hogy először kérdeznek, aztán vernek.
- Konnichi Wa! - köszönt hangosan. - Masamune-sanhoz jöttem, az ellopott kardról van szó. - egyelőre többet nem mondott, mert nem szerette volna kiteregetni minden információját. Ebből úgyis rájöhettek, nem azért jött, hogy kirabolja vagy megölje a mestert.

//Az itt történtek a 2 hónapos bővítmény után történnek! Mivel még nem adtam le, mert készülőben van, ezért lehetnek olyan dolgok a postban, melyek még nem történtek meg! //

Nos Kagerou már kemény két hónapja volt genin és nyíltan ki merem állítani, hogy sohasem volt egyedül távol a falújától. Sőt, egy küldetésen vett csak részt eddig, mely hát érdekesnek érdekes és tanulságos is volt, de ez legyen a legkevesebb, hiszen ő maga sem értette, hogy miért éppen őt küldik erre a küldetésre. Egész úton ezen gondolkodott, ahogyan villámsebesen szelte át az erdőket, kezdve Kumogakure déli részein át, a több, éppen útban lévő országot értve.
~Miért éppen egy ilyen kemény gyereket küldenek mind én? - gondolkodott- erre alkalmas lenne gy chuunin, vagy egy jounin, nem én! Bár én könnyeben megoldom mind ők annyi szent... erről jut eszembe...~ állt meg az egyik fa ágán, ahogyan elővette az övtáskájában tárolt kis noteszét. Gyorsan átfutotta, ahogyan meglepődve tapasztalta azt, amire számított
- Ahogyan gondoltam! -dörzsölte az állát- Egy versem nem szól fegyverről, vagy kovácsról! - csillant fel a szeme- Szóval ezért küldött a Raikage-sama! Hogy milyen előrelátó! Egy olyan vershez kell ihletet gyűjtenem, mely a kovácsról és a munkájáról szól! Igen! – kiáltotta el magát – Igazi mesterművet csinálok! Bár ellőtte kajálok...- ugrott le a talajra, ahogyan bekajált és útnak is indult.

Hat napi kemény menetelés után talált csak rá a házra, hiszen eltévedt a bambusz rengetegben, majd egy folyót követet, mely megkerülte azt a hegyet, mely egyáltalán nem ott volt, ahol a térkép mutatta. De Kagerou nyugodtan nyugtázta, hogy aki a térképet készítette egy kontár volt és nem értett a munkájához. Így megkerülve a Fű országának a felét csak megtalálta a helyet, melyet keresett. Futva rohant a ház felé, ahogyan meglátta a ház ellőt álló két alakot és a nyitott ajtót. (Makoto-nak írt post alapján) ~Hoho, akkora király vagyok, hogy már így várnak!~ mosolyodott el, ahogyan megáltt a két őr ellőt, és hátranyulva a füzetéhez, kisebb riadalmat is kelthetett, vagy aggodalmat, hogy nem békés szándékkal jött. De ahogyan megjelent újra a kezében a füzet azonnal írni kezdett. Majd mosolyogva hümmögőt pár sort és a férfiakra nézett:


Vett egy mély levegőt.
-A nevem Yotsuki Kagerou és örülők, hogy meghallgattátok a versen, hogy rájöttetek, milyen király is vagyok, éppen ezért most az egyszer autogramot is adok! -nézett rátok mosolyogva, ahogyan megvakarta a tarkóját nevetve. - Öhhh... de remélem ez Masamune-sama műhelye, mert az elmúlt tizenöt háznál melléfogtam! -közölte nevetve.

Miután "megléptünk" Senshivel a tanulás elöl, azonnal Matoke-Senseihez siettünk. "Egy öreg ember kardját kell megkeresni. Ennél unalmasabb feladat nincs a világon. És mekkora pechem van, pont akkor ereszti rám Senshi-t, mikor Jutsu-t akarok tanulni." Képedtem el, miközben kiszurtam a Sensei-t az akadémiánál. Odamentünk hozzá, majd megkérdeztem a küldetés részleteit.
- Üdv Matoke. Tudja, hogy egy jutsu kellős közepén szabadította rám Senshi-t? Végülis is mindegy. A küldetés részleteire lennék kíváncsi. -kérdeztem kíváncsiskodva.
- Szia Hoshi. Sajnálom, de a Mizukage-sama azonnali hatállyal adta ki a küldetést. Menjetek haza Senshi-vel, csomagoljatok össze és induljatok el a Fű országába, Masamune-sama házához. A küldetés lényegét, majd elmondja, de annyit tudok, hogy egy kardot kell visszaszerezni. Tessék itt a térkép, meg az engedély a falu elhagyásához. Ha valami költség merülne fel, akkor mondjátok, hogy: Kirigakure-i jounin ID szám: 726845FA számlájára lesz. Érteni fogják. Most menjetek és járjatok sikerrel. -válaszolta a Sensei. Elvettem a térképet meg az engedélyt, majd megindultunk haza. Összeszedtük a cuccunkat, majd megindultunk a kikötő felé. A jegyeladónőnek elmondtam, hogy két jegyet kérek az Agyar Országba, majd megmondtam Matoke ID számát. A nő ellenőruzte a megadott adatot, majd átadta a jegyeket. Felszálltunk a hajóra, majd vártunk még kikötünk.

Szerencsére nem volt fentakadás, így időben megérkeztünk. Végig szeltük az országot, majd a Hang országában kötöttünk ki. Megálltunk pihenni, majd egy kis beszélgetés volt köztünk Senshi-vel.
- Senshi figyelj csak. Szerinted mennyi bátorságra van szükség ahoz, hogy a világ legjobb kardkészítőjétől lopjon valaki. -kérdezem.
- Nem tudom, de nem komplett az tuti. De hagyjuk a beszélgetést, inkább folytassuk az utunkat. -zárta le a szóváltást Senshi. Felálltunk, majd tovább indultunk. Nem ütköztünk sehol ellenállásba, így nem került sor harcra sem. Megesik az ilyen, de ritka, hogy egy ilyen hosszú út alatt, két "védtelen" genint ne támadnának meg. Főleg, ha nem helybeliek. 5-10 nap alatt meg is érkeztünk a megadott helyre.

A faluban, sok fele mentünk, mivel a térképen amit Matoke adott, nem lehetett kiigazodni, így kénytelenek voltunk kérdezősködni. Néhány óra telhetett el, mire egy kisfiút megmutatta, hogy merre kell menni. Több se kellett nekünk, rögtön megindultunk. Mikor már a ház tájékán voltunk, észrevettem az őröket. Szóltam Senshi-nek, hogy várjunk még egy kicsit, nézzük meg, hogy nem-e van még itt valaki. Meglapultunk a bambuszok között. Kis idő elteltével, egy személy láttam oda menni. Az őrök megállították, majd pár másodpercen belül beengedték. Gondoltam, mi is megindulhatunk, de felbukkant még egy illető. Néhány perc telhetett el, de nem történt semmi. - Gyerünk, eleget vártunk. -szóltam Senshi-nek, majd megindultunk. Mikor odaértünk egy verset hallattunk az elöttünk álló emberkétől. "Elég jó vers. Bár ahogy elnézem a gyereket, alig lehet idősebb nálunk, és számításaim szerint a rangja sem lehet nagyobb. Már ha egyáltalán Shinobi." Véget ért a vers, majd megszólalt az illető. Megvártam még befejezi a mondókáját, majd én is követtem a példáját.
- Szép napot kívánok! Masamune-Sama szeretnénk látni. Segítünk megtalálni a tolvajt. Közben illedelmesen meghajoltunk és a mondandó után vártuk a reakciókat.

Konohaban

-Banyek.- Morgott a konohai chuunin. Éppen a nagy bevásárlás közepette volt. Legutóbbi küldetésén ugyanis sikerült elhagynia a fegyverzetének nagy részét. Értékes katanája is oda lett, és most úgy érezte ideje pótolni a hiányát. Dühösségét nem más okozta, minthogy belenézet a pénz tárcájába. Ki hinné, hogy egy chuunin csak ekkora összeggel rendelkezik a fizetés utáni második héten. Lehet, hogy nem kellet volna egy pár napjai olyan sokat költenie egy lány szívének a megszerzéséért, pláne hogy fölöslegesnek bizonyultak a próbálkozásai. Nem tudott egyebet tenni kénytelen volt elmenni a hokagéhez, hogy egy kis előleget kuncsorogjon ki. Míg úti célját közelítette meg, jobbnál jobb érveken törte kis agyát. Ábrándozása közepette észer se vette, hogy már Tsunade dolgozószobájának ajtajában áll. *Kopp, kopp* Kopogót be az ajtón.
-Szabad.- Érkezett zsémbes hangon a válasz. Anso egyhamar benyitott majd belépett a szobába. A hokage éppen egyedül tartózkodott, az asztala tele volt papírokkal.
-Á, te vagy az. Mit akarsz?-
-Jó napot... nos csak azért vettem a bátorságot, hogy megzavarjalak, mert szükségem lenne a nagylelkűségedre. Tudom, hogy nem olyan rég kaptam fizetést, de nem tudnád megelőlegezni a jövőhavit? Tudod kinéztem egy szép fegyvert magamnak és csak most akciós. Azt hiszem sok hasznát venném a küldetések alatt.-
-Neked aztán van bőr a képeden. Mikor elakarlak küldeni egy normálisabb küldetésre betegnek teteted magadat, és közlöd, hogy jelenleg csak a kapukban való őrködésre vagy alkalmas. Most meg ide jössz kéregetni.-
-Már nem azért, de igen is komoly betegség is kialakulhat egy vírusos fertőzésből arról nem is beszélve...- Mondta volna tovább a mondanivalóját ám ekkor látta meg Tsunade mérges arcát és inkább elhallgatott. A falú vezetője fújt párat majd mikor sikerült lehiggadnia határozott hangon szólalt meg.
-Na ide figyelj, nem adok én nekem egy ryou-t se. Viszont van itt egy B szintű küldetés. A te besorolásod is az szóval elvileg sikerrel kéne járnod. Ellopták Masamune egyik kardját. Akinek sikerül visszaszereznie annak elméletileg csinál egyet. Lemerem fogadni, hogy jobb minőségű mint amit a boltban vennél. Dolgoz meg a jutalomért. Én elengedlek oda, de egyebet nem teszek érted.- Mondja majd még elmondja, hogy hol is találja ezt a bizonyos kardforgatót.
-Esetleg egy térképet és BINGO könyvet tudnál kölcsönözni nekem amíg elvagyok. Utána esküszöm, hogy visszaadom.- Kérte szépen Saniko. Ebből egy kisebb vita lett, majd hogy Tsunade megtudjon végre szabadulni az idegesítő fiútól odaadta a kért dolgokat és a megfelelő iratokkal útjára bocsátotta. Anso rögtön haza ment, hol evet pár falatott. Hiányos tartalék felszerelését magához vette és útra kelt.

Fű országában

Szerencséjére egy nap lefolyása alatt elérte a Fű országát. Mivel Konoha szövetségbe állt ezzel a szomszédos országával így egy kis formalitás után a határon sikerült bejutnia a Fű határain belülre. A keresett ház melyben a kardforgató él a falúhoz közeli úton volt. Pár óra alatt megtalálta. Lehet hamarabb ide ért volna ha út közbe olykor nem állt volna meg falatozni és még a határ előtt aludni is. A lényeg viszont, hogy itt volt. Mikor közelebb ért a bejárathoz, csak akkor tudatosult benne, hogy milyen nagy házról is van szó. Ha a két őr átengedi a bemutatkozás és miegymás után akkor az esetleges emberekre nem méltatván figyelmét bemegy és útbaigazítást kér. Ha találkozik a megbízóval tiszteletteljesen meghajol és figyelmesen végighallgatja az utasításokat. Ha netán egyszer alkalma akad a kérdezésre is akkor előveszi a BINGO könyvét és megkéri a megbízót, hogy nézze át nem e látja a tolvaj képét vagy leírását benne.

Makoto szerencsére bebocsájtást nyert, nyilván a hitai-atéja meggyőzte a kér őrt. A ház nem volt túldíszítve, sőt nagyon is hasonlított a Takigakurében lévő faházakhoz, melyben az ottani lakosok élnek.
- Rendben, itt várok. - válaszolta a harcosnak.
Alaposan körülnézett, hiszen akár itt is nyomokra bukkanhat, amíg várakozik a mesterre. Nem telt el sok idő, egy földszinti tolóajtó kinyílt, s egy fiatalember lépett ki rajta. A kunoichinek rögtön feltűnt a szőke haja és vidám arckifejezése. Nem tudta mire vélni a dolgot, hiszen nemrég betörtek ide és elloptak egy értékes fegyvert.
*Vajon miért van az, hogy állandóan olyan ügyeket kapok, amiből nem maradhat ki az eufória?* Kérdezte magától, de választ nem várt, hiszen nem is tudhatta, legalábbis egyelőre. Közben kintről zajokra lett figyelmes, ám a fiatal férfi is elkezdett beszélni.
- Üdv! Az én nevem Makoto! - mutatkozott be a chuunin és ő is meghajolt. Ezzel kölcsönösen megtisztelték egymást, tehát remélte, hogy Muramasa készséges lesz. - Igen, Masamune-sanhoz jöttem. A falu vezetője engem küldött el, hogy segítsek visszaszerezni a katanát. Tudom, hogy mekkora értéke van, ezért mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy előkerüljön. - tekintete komoly volt és végig Muramasa szemébe nézett.
Amikor a fiú arról kezdett el beszélni, hogy eddig csak egy ninjával találkozott élete során, a lány eléggé megdöbbent. Elvégre shinobik szép számmal akadnak ezen a világon, valamikor csak meg kellett itt fordulnia párnak.
- Hmm... ez érdekes. Akkor ez sajnos elég rosszul jött ki. Tudod a legtöbb ninja tisztességes és segítőkész, de azért akadnak köztük gazemberek is. De várjunk csak!? - kapott észbe a chuunin. - Azt mondtad találkoztál a tolvajjal. Nos, akkor tudnál nekem valamit mondani róla. Bármi megteszi, jellegzetes tetoválás, vágás a testén, eltérő beszéd. Ha lenne egy nyom, akkor azon már el lehetne indulni. - szegény Muramasa jól le lett támadva.

Hikaro céltudatosan haladt előre. A port már megszokta, hisz mióta csak tovább állt a Hullámok Országából, kevés kivétellel mást sem nyelt az utakon. Nem száguldott fákon, nem futkorászott jobbra-balra. Egy teljesen átlagos ember mindennapos sétáit járta be ez a fiatal férfi. Magányosan kóborolt a nagyvilágban minduntalan, céltalanul, csupán lépdelt, egyik láb a másik után.
Talán már azt sem tudta, hol van, ahogy azt sem, milyen nap volt éppen, éppen hogy a nevére emlékezett. De ez persze őt nem zavarta, csak járta a szépséges tájakat és elhagyott utakat, néha-néha leszámolt egy-egy vérdíj reményében, oktalanul neki rontó harcossal, vagy betért egy-egy kocsmába, esetleg felbérelték erre-arra, ám összességében tartotta magát a magányos farkas életmódhoz. Végig úgy érezte, ereje csúcsán van; a tűzérzéke és a Katon jutsukra specializálódás már a vérében volt, a pöröly forgatása pedig csak ráadás volt amúgy is pusztító lángjának. Életében nem sok embert talált, aki dacolhatott volna tüzével, vagy állhatta volna pörölyének súlyos csapásait.
Azonban ez a hirdetés Masamunéval kapcsolatban felkeltette az érdeklődését. Meglehetősen vonzó falat volt számára, már csak a kaland, a kihívás is. Amint meglátta hát a felhívást, azonnal meg is indult a Fű Országába.
Mikor odaért, már elég nyilvánvaló volt hogy jó helyen jár - legalábbis nem akárkik szoktak ilyen házakban lakni. Mindenesetre odament, s köszönt az őrnek. Illedelmesen bemutatkozott, s ha bebocsájtást nyer, ő is leveszi cipőjét, hogy minél hamarabb eljuthasson Masamunéhoz. Egyébként semmilyen fegyver nincs nála, csak a tekercsekbe rejtve, amelyek azonban felsője belső felét teljesen elfoglalták.

>>Kint<<

Az őr elképedt, nem is vártam tőle mást. Mikor mégtöbben lettünk, köszöntünk mindenkinek, aztán figyelmesen végig hallgattuk az őr "kívánságát". "Lusta disznó^^ Még, hogy nincs kedve takarítani. Istenem, ha én ezt mondhatnám otthon. Akkor biza, már utca kölyök lennék." Gondoltam magamban, miközben intettem Senshi-nek, hogy induljunk meg befele.

>>Bent<<

Levettük a lábbeliket, majd elképedtem a látványtól. Ilyen gyönyörű ház még soha nem láttam. Bár aki vagyonokat keres a katanáival, meg a többi eladó cuccával, annak ez a dekoráció meg sem kottyan. A csodálkozás közepette két emberre lettem fogyelmes. Később kiderült, hogy az egyik a mester tanonca, a másik egy shinobi. Közelebb mentem hozzájuk, majd illedelmes meghajlás után bemutatkoztam. - Szép jó napot mindenkinek. A barátom neve Senshi, az én nevem pedig Hoshi. Örülök a találkozásnak. Osztottam meg velük a gondolatom. Alig végezhettem a bemutatkozással. Lépteket hallottam. Megérkezett az őr aki nem régiben felment, és vele jött Masamune-san is. Illedelmesen bemutatkozott, majd mikor befejezte, akkor mi követtük a példáját.

Makoto arca egyre inkább rákvörösbe ment át, amikor Muramasa mindenfélét hadovált össze. A végén már úgy érezte, legszívesebben eltűnne.
- Öhöm... a Makoto női név is. - motyogta a fiúnak, s remélte többre nincs is szükség ezzel kapcsolatban. Ezt még tetézte az is, hogy egy csomó ninja özönlött be a házba. A chuunin inkább hallgatott a továbbiakban, mert nem akarta még rosszabbá tenni az egész helyzetet. Szerencsére a tanítvány inkább a többiekkel kezdett el foglalkozni, szóval a kunoichi reményei szerint leszáll róla.
Közben Masamune-san is előkerült, egész pontosan az emeletről sétált le.
*Uhh... hogy szólított az előbb?* Akadt ki szép csendben a lány, mert a nagyközönség felé nem akarta kimutatni az érzelmeit. Szép csöndben figyelte, ahogy elhelyezkednek a shinobik.
*Nagyszerű, konkurenciám is lesz bőven. Habár együtt is tudnánk dolgozni, s végül is az a katana fontosabb, mint a versengés és a díj.* Töprengett el egy kicsit a chuunin, aztán úgy helyezkedett, hogy őt is észrevegyék. Masamune nagyon kedves volt mindenkivel, és nem is lepődött meg a sok emberen. Na igen, akinek hírneve van, hozzászokik az ilyesmihez.
- Konnichi Wa, Masamune-san! - köszönt a lány, majd meg is hajolt, ahogy azt az illem megkövetelte. A bemutatkozást inkább hanyagolta ezúttal, mert nem volt kedve kockáztatni. Hátha az öreg is fiúnak nézi...

Egy kemény küldetés után mi lenne jobb, mint egy másik kemény küldetés. Nem is totojázva elindultam Tsunade úrnőhöz és megkértem, hogy bízzon rám egy küldetést. Nem töprengett sokat elküldött a Fű országába és szolt, hogy nem rég még egy shinobi-t is útnak engedett. Féltem, hogy késésben leszek ezért megköszönve, majd elköszönve útnak indultam a Fű országába.

Miután megérkeztem eltartott egy jó darabig míg kiigazodtam a sok bambusz között. Majd lassan megérkeztem egy hatalmas házhoz amit két őr védett.
-Üdv, szép napot, a nevem Hazukage Ishida egy küldetés kapcsán keveredtem ide, Masamune úrhoz jöttem.
Mint általában most sem hagyhattam otthon Futsut a társamat (fehér tigris), de sajna felkészültem, hogy amíg én bebocsátást szerzek ő kint kell, hogy segítse az őröket a munkájukban.

Kagerou-nak egyből leesett, hogy a férfi az ő művészetét szidta. Na de sebaj, hiszen lényegében, ezt csinálta eddig mindenki, akivel találkozott, csak egyetlen egy ember, vagy kettő, de most, hogy jobban belegondolok három ember vette csak észre szavai igazi jelentését és a beléjük itatott igazi művészezett. De még az ő képzeletét is felülmúlta, ahogyan egyre másra érkeztek egymás után a shinobik. Meglepetés, főleg, ahogyan végignézett rajtuk és a akin volt homlokpánt, már egyértelműen látta is, hogy egy szépen kevert társaság gyűlt össze.
~ Leesik az állam, ezt nem hittem volna! A fél kontinens összegyűlt, hogy marja meg a róka! A kis sunyi füleikkel már méregetik egymást, nagy lesz itt a balhé, ha nem... hmmm... erre mi is rímelne?~ gondolkodott, el, ahogyan végignézett a társaságon még egyszer, majd előrelépett az őr felé.
Na mindegy azért vagyok itt, hogy versemhez ihletett, az öregnek kincset leljek idekint! - közölte az örökkel, ahogyan ezzel nem hagyta abba, nagy sajnálatukra.


Integet a páncélos embereknek, ahogyan levette a cipőjét és belépett a többi shinobi-val a terembe, ahol kisvártatva megjelent az az alak is, aki lényegében összehívta ezt az egész bagázst. ~Öreg vagy haver, menjél már nyugdíjba, ha te kardot csinálsz, én rapelek szavamra...~ méregette az öreget.
- Kis házikó a domb oldalán. Itt laksz te régóta már. Te vagy a ház ura, ezt nem firtatom, ezért ellőtted most fejet hajtok! -köszönt a saját stílusában az öregnek, ahogyan ő is meghajolt ellőtte.

~Csak ennyien vagyunk? Több emberre számította. Azt hittem a ninjákat jobban érdekli egy ilyen egyedi kard. Sebaj kevesebb rivális egyenlő nagyobb esély a kard megszerzéséhez.~ Míg gondolkozott körbenézett a házhoz. Nem csak a ház nagysága, de a berendezése is arra utalt, hogy a ház ura nincs pénz szűkében. ~Akinek ilyen dolgokra telik lehet,hogy megtoldaná még a nyereményt, egy kis pénzösszeggel is. Az lenne már csak a hab a tortán. //Nem, nem hal a tortán.//~ Jutottak rögvest eszébe a kapzsi gondolatok. A ház szemre vétele után a megjelent embereket kezdte el megfigyelni. Sokféle, más-más korosztálybeli ember képviseltette magát, ám egy fiún megakadt a tekintette. Kicsit megemelve a hangját szolt hozzá és indult el felé.
-Kitsumo, barátom, hát te meg mit keresel itt.- Köszönt rá kedélyesen, majd kezet rázott vele.- De rég is találkoztunk. Mesélj mi van veled. Azt ne mond nekem, hogy te a nagy hippi egy fegyvert akarsz megszerezni. Te is a küldetés miatt vagy itt?- Rohamozta le rég nem látott barátját. A meglepettsége érthető volt, hisz egy civil ritkán jár ilyen boltokba, pláne Kitsumo kit csak a növények érdeklik. Figyelmesen végighallgatja a gyógynövény tudor válaszát, majd épp reagálna, mikor megjelenik a ház ura és köszönti a megjelenteket. Mivel mindenki bemutatkozik Anso is eképpen cselekszik.
-Anso Saniko vagyok, Konoha küldötte.- Majd oda hajol Kitsumohoz és oda súgja.-Látom már van itt egytréfás kölyök is... az aki a rappel próbálkozót, csak éppen kevés sikerrel.- Ha az öreg tovább mondja a mondókáját oda figyel, ha nem akkor beszélgetésbe elegyedik a fönt már sokszor említett személlyel.

//Bocsi a késésért, több ilyen nem lesz.//


Az öreg utasította az őröket, hogy hozzanak teát. Az őrök hoztak is, mindenki leült egy kis asztalka köré. A ház egyszerű volt, így az asztalka is tradicionális, alacsony japán asztalka volt, melyek körül apró, párnára emlékeztető ülőhelyek voltak. Ezeken foglaltak helyett térdelve a mester vendégei, az őrök, és Muramasa, ki utólag bocsánatot kért Makototól. Az öreg mester kortyolt egyet édesítetlen zöld teájából, és elmesélte a körülményeket.
-A betörő erős Ninja volt, mert az őreim - akik jól képzett samurai harcosok a Vas Országából - nem bírták megállítani. A fejpántját észrevettem, ha mást nem is. Viharos éjszaka volt, de nem lennék meglepve ha maga a betörő idézte volna oda azt a vihart. Egyszerűen leütött, és elvitte a mesterkardot. A kardról tudniuk kell, hogy az az eddigi legélesebb kardom. Könnyűszerrel törte ketté a pár órával korábban befejezett kardomat, amivel Muramasa próbált rátámadni. Az a kard annyira éles, hogy már pusztán a suhintásával is képes magukon sebet ejteni. Legyenek nagyon óvatosak. - az öreg kortyolt egyet a teájából, és folytatta.
-De nem kell megkeresniük az elkövetőt, csak maradjanak itt. Biztos vagyok benne hogy vissza fog térni hozzám, hogy elvigye azt a kardot, amit most készítek.

A bemutatkozások megvoltak. Elég sokan összegyültünk. Masamune-senpai hozatott nekünk teát is. Majd egy asztalhoz térdeltünk le. Megkostoltam a teát, de azonnal visszaköptem, persze nem feltünően. Ilyen pocsék teát még sehol nem ittam. Nem tudom Senshi-nek, hogy izlik, de látszólag ő sincs megelégedve. Az öreg elkezdte mondani a történetet a kardról. Érdeklödően figyeltem hátha meghallok valami fontosat. Mikor annál a résznél volt, hogy viharos éjszaka, és nem lepődött volna meg ha a vihart a Ninja keltette volna, gondolkodásba fogtam. Tehát van egy nyomom. Lehet, hogy nem pontos, de lehetséges, hogy Suiton eleme van. Megkellene kérdeznem, de inkább hallgatom tovább a történetet, majd utánna kérdezősködök. A történet folytatódott. Kiderült, hogy az öreg egy új kardot készít, és lemerné fogadni, hogy ezt is megakarja szerezni a tolvaj. Masamune-Senpai befejezte a történetet. Illedelmesen szót kérek, majd ha megkapom a beszéd lehetőségét, megkérdezem a következőket.
- Szeretném megkérdezni, hogy a fejpánton, amit látott, milyen falujelzés volt? Átvolt húzva vagy sem? Esetleg látott rajta maszkot? És miből gondolja, hogy visszafog jönni a tett helyre?. Ha megkaptam a válaszokat, akkor türelmesen végighallgatom, majd ha fellehet állni az asztaltól, akkor oda megyek Muramasa-hoz, és tölle is kérdezni fogok néhány dolgot.
- Neharagudj, de szeretném megkérdezni, hogy merre tartozkodtál, mielött betörtek a házba? Mikor harcoltál vele, milyen technikákat használt, ha egyáltalán tett ilyesmit? Láttál rajta, valamilyen különböző dolgot pl.: tetoválást, sebhelyeket? Miután megkapom a válaszokat, előveszek egy tekercset és beleírom őket, nehogy elfelejtsem. Ha azzal megvoltam, tovább állok az őrökhöz és megkérdezem ugyanazokat, mint Muramasa-tól. Ha megvan lejegyzem ezeket a válaszokat is a tekercsbe, majd összevetem őket. Majd megkérek egy őrt, hogy mutassa meg, hogy a ház melyik részén történt a támadás. Ha odavezet, akkor elkezdek nyomokat keresni. Ha nem vezet oda, akkor tovább tűnödök a válaszokon.

Kagerou komoly arccal, mely nem éppen az ő stílusa volt, nézett fel Kitsumo -ra és Anso-ra akik éppen akkor váltottak pár szócskát róla. És mivel a fiatal kumogakure-i genin nem süket ezt nagyon is jó hallotta. Ahogyan Kitsumo verselését is, de az arca nem ez miatt lett vörös, nem az miatt, megszégyenítve magát, nem amiatt mert kínos volt a helyzet számára. Nem, nem! Egy egyszerű szócska miatt, melyet mind a két alak kimondott és melyek sértették a kis fickó becsületét.
- Ez nem rappeles, hanem verselés! - mutatott rájuk határozott arccal- Tartsátok észben pupákok! - közölte velük határozottan, ahogyan egyben felcsillant a szeme is, és közelebb lépett Kitsumo-hoz. - Majd ha korábban felkel, talán majd jobban versel! Ezt jól jegyezd meg, de kösz a kritikát! - vonult vissza a figyelme a fegyverkészítő felé, ahogyan gyorsan az asztal mellett találták magukat.

Az asztal mellett ülve, az egyik térdét felhúzva magához, hallgatta végig Masamune szavait, ahogyan lényegében három dolgot fogott fel. ~Ninja, erős és kettétört kard?~ bámult a férfira, ahogyan körbenézett és jobban megnézte magának azokat a samurai-okat. ~A samurai hit erős és kötött, nemcsoda, hogy leverik azt a tököt!~ nézte őket, ahogyan Hoshi kérdését csak fél füllel hallotta ugyan, de még mielőtt felállt volna, ő is hozzá szolt valami.
- Azért mert az új kard is ugyanolyan mű, mestermű! - váltott komolyabb hangvételbe – Vagyis ha Masamune-sama csinál egy ugyanolyan minőségű kardot, akkor az előző ellopása csak fél siker volt! Az új kard miatt a régi értéke lecsökkent, már nem egyedül lesz a legjobb! Éppen ezért, visszajön ellopja a másikat is, és ….
~De egy kard elkészítése évekbe telik! Hogyhogy azonnal végez vele? ~ gondolta, ahogyan a férfira nézett, de szólt többet.

A kezdeti zűrzavar után úgy nézett ki a ninják végre le tudnak ülni és nyugodtan megbeszélhetik a teendőket, valamint Masamunét is kifaggathatják. Az őrök hoztak teát, majd egy kis asztalka köré csoportosultak a shinobik. Szerencsére Muramasa bocsánatot kért a chuunintól, aki egy apró mosollyal jelezte, hogy el van felejtve az egész. Makoto miután helyet foglalt, kezébe vette a teáscsészét és szertartásosan kortyolt az italból. Ekkor néhány emlékkép ugrott be, amiket igyekezett gyorsan elhessegetni. Miközben a teát fogyasztotta, végignézett az összegyűlteken. A korábbi megnyilvánulások alapján az a benyomása támadt, hogy ennél színesebb és különcebb társaságot készakarva se gyűjthettek volna össze jobban. A lány szívesen felszólalt volna, hogy elmondja, már megpróbált néhány információt kihúzni Muramasából, de nem járt túl sok sikerrel, mert valami más téma kicsit bonyolultabbá tette az információszerzést.
*Ha eddig azt hittem, hogy könnyű dolgom lesz, nagyot tévedtem.* Töprengett el egy kicsit a kunoichi, aztán végre Masamune elkezdte részletezni a történteket. Makoto furcsának találta, hogy egyetlen ember is képes volt legyőzni a harcosokat, akik ezt a házat őrzik. Mindenesetre kíváncsi lett volna, vajon tényleg Takigakure jelképét viselte a fejpántján a rabló. Már éppen meg akarta volna kérdezni, amikor egy másik shinobi szóéradatot zúdított a kardkészítő mesterre, aztán a tanítványára is.
*Hé, ezeket én is megkérdeztem!* Egy apró izzadságcsepp vándorolt végig az arcán, úgy érezte elvesztette mindazt a kis előnyét, amit az jelentett, hogy elsőként ért a házhoz. Nos, többet nem tudott tenni az ügy érdekében, ezért várta a választ, amik remélhetőleg segítenek majd a betörő kézre kerítésében.
Közben egy újabb meglepő fordulat állt be a történetben, hiszen Masamune elmondta, jelenleg egy még jobb, még élesebb katanán dolgozik.
*Ha ismereteim nem csalnak, akkor egy kard elkészítéséhez kicsit több idő szükségeltetik, mint amennyi a rendelkezésünkre áll. Kíváncsi vagyok hogy fogja megoldani. Ez viszont megkönnyíti a dolgunkat, mert a tolvaj vissza fog jönni. Persze az is előfordulhat, hogy már messze jár és nem is tud az újabb katanáról.* Kommentálta a dolgokat a kunoichi, aztán felállt a helyéről és kicsit körbenézett az alsó szintén. Ugyan nem ő az egyetlen ninja itt, de attól még előnyére fordíthatja a helyzetet. Na meg neki is megvannak a kis ütőkártyái, amiket nem szívesen fed fel egyelőre.

A bővebb tájékoztatás után, a kis 50 cent hátrafordult, jó hírét megvédeni, majd mikor pár kelletlen rímet mondott Anso arcán a szokásos sunyi mosoly jelent meg, amit a csínytevések előtt szokott felölteni ábrázatára. Kérdése nem akadt, hisz a többiek megelőzték ezért a válaszok előtt jöhetett a szórakozás.
-Na most figyelj.- Mondja barátjának majd kézjelekbe kezd. Saját jutsu-ját alkalmazza aztán egy halk pukkanás és már is ott áll Kagerou az-az a rapper genin élethű másaként. A kezdő ninják összekeverhetnék akár a transzformáció jutsuval is ám a tapasztaltak megérezhetik, hogy nem csak külsőre, de minden más tulajdonságra látszólag megegyezik a nagyszájú geninnel. Mikor szóra nyitja hangját rap ellenfele hangja hallatszik. Igen még a hangját szagát sőt a test tömegét is pontosan koppintotta.
-Ily ifjúként talán túl nagy a szám, ahhoz képes, hogy nem vagyok nagy szám. Oltom a népet, de rímeket nem lelek, ne tőlem féljetek, hanem attól mit rappelek. Ha szótag számot eltalálnám, talán a dicsőséget is learatnám. De így csak a felturbózót egom marad, mire rímmel az, hogy nincsen agyad.- Próbálta ütemre mondani, de a nevetéstől olykor elcsuklott a hangja. Költészete világgá kürtölése után feloldta a jutsu-t és úgy hahotározot, szinte, hogy nem a földre ereszkedve hasát fogva. Mikor kicsit lehiggad, és könnye se folyik a jó nevetés után, az esetleges reakciók közben azért egy pillanatra megkomolyodik. ~Csapdák kéne állítani annak az alaknak. S erre az én képességeim elég alkalmasak.~ A válaszok után megpróbál odamenni az öreg úrhoz, majd, hogy csak ő hallja el kezd beszélni vele.
-Úram egy szóra kérem. Van egy ötletem mi megsegíthetné a dolgunkat. Engedélyével csapdába csalnám az elkövetőt.- Hangja halk egész biztos más nem hallja.- Engedelmével felvenném az alakját és őrizném legújabb művét. Mint az iménti színjátékban láthatta nem lehet a jutsu-mat észrevenni különleges képesség nélkül. Gyí biztos besétálna a kelencébe a tolvaj. Csak egy szobát kérnék tele növényekkel.... tudja nekem a környezet a legnagyobb fegyverem, és onnantól kezdve gyerek játék lesz az egész. Persze, ha a többiek őrködnek illetve a csata zajára jönnek segíteni az csak még jobb lenne.- Mondj majd figyeli az öreg reakcióját.

~Nem sokat tudtunk meg~gondoltam magamban, majd miután Masamune és Muramasa elment folytatni munkájukat ami jó pénzt hoz a házhoz, mi mást tehettem volna mint megnézni, hogy mi féle a választék a vásárlói listán. Van elég fegyverem, de azért érdekelne, hogy milyen áruról van szó. Körbenéztem a többieken, hátha ki tudom venni ki mit fog mondani, de inkább nem foglalkoztam vele. Majd felálltam és a többiek felé fordulva beszédre nyitottam a szám.
-Nem tudom, ti, hogy vagytok vele, de én megnézném mit lehet vásárolni ha már úgy is itt leszünk egy darabig.-mondtam kissé komoly tekintettel, azután Muramasa után vettem az irányt.
Elgondolkodva azon, hogy mit is mondtam, hisz ki tudja mennyi ideig fogunk itt rostokolni ennyien összezárva ebbe a házba, ha sok emberről van szó nem biztos, hogy elég egy nagy ház. Lehet összekéne haverkodni valakivel...vagy valakikkel. Mit számít végül is, ha itt végeztem leadom a jelentést és megyek tova hisz oly sok helyet kell még bejárnom és annyi mindent kell még megismerjek.Na de visszatérve az itt tartózkodáshoz két-három napnyi élelmem van ami Futsunak és nekem elég, azután valószínűleg be kell vásároljak valahol. Muramasa után indulva a második lépésemnél hátrafordulva ismét meg kellett, hogy szólaljak hisz nem szeretek túl sokáig csöndben lenni.
-Na ki tart velem?-kérdeztem szám kissé megemelve mintha mosoly lenne, arc kifejezésemről a megbízhatóság sugárzott.
Amennyiben senki (-Ti tudjátok). Ha meg van jelentkező (-Okés, menjünk).