Re: -= Masamune műhelye =-

**Yotsuki Kagerou** Kedd Aug. 31 2010, 16:25

Kagerou ott állt Ishida mellett, ahogyan több helyen is elszakadt a ruhája és kisebb vércsíkok azt is jelentették, hogy sokkal ugyan, de közelebb is érték támadások, még ha az összeset el is kerülte. Az utolsó támadás pedig igaz csak közel volt! Egy apró kis vörös csík jelent meg a genin arcán, ahogyan mindvégig megpróbálta szemmel tartani az ellenfelét. ~Az a kard megvág, még ha nem is ér hozzám, baj lesz ebből, bizony úgy gondolom kis apám!~ nézte a shinobit, ahogyan ugyebár az udvaron voltak, így pedig a kimenekülő shinobikat is látták, de jobb esetben is hallották. Sőt a zajok alapján biztosra volt vehető, hogy nemcsak itt, hanem máshol is érdekes események zajlanak.
Kagerou letörölte az arcáról a csukott, ahogyan Ishida ötlete hallatán egy pillanatra ránézett és elmosolyodott. Lágyan pedig felsóhajtott, ahogyan belépett a fiú elé, kezében még mindig szorongatva a két tanto-t, mintha kardok lennének, és hát a geni mérteit nézzük, akkor kisebb kardoknak be is fértek jelen pillanatban.
- Látom helyén van az eszed, de remélem a héja mögött nem záptojást lelek! - mosolygott és bár Ishida nem láthatta az arcát, tudta, hogy ezt csinálja. Nem mondta ki a tervét, de a genin rájöhetett mit akar. Ő feltartja a férfit, ameddig Ishida képes lesz megcsinálni a tervét. Jelen pillanatban ezt volt számukra a legjobb csapatmunka. Shirou pedig a férfi felé nézett, miközben az egyik kardot felé emelve idegesíteni, na meg húzni akarta az az időt!

Ha már itt vagyok,
Olyan nyomot hagyok,
Amit ember még sohasem.

Ha kell repülök,
Szárnyalok feléd.
Olykor nem látok semmit,
Vakon ütközök Beléd!

Lehet hogy fáj majd;
És én ott maradok nálad.
Légy türelmes!
Várd a csodát.
Ha meghalsz egyszer,
Lepihensz majd,
A csillagok alá.

Kiáltotta el magát, ahogyan minden képességét latba vetve, ami persze a közelharcot jelenti, próbálkozott. Nem tett kockára semmit, nem volt türelmetlen, csak az időtt akarta húzni,. Ahogyan Ishida terve végre váljon valóra és ő utána ne legyen útban!

**Matsudaro Kitsumo** Pént. Szept. 03 2010, 01:21

Egyedül maradtam a csatazajoktól hűvös éjszakában. Kicsit örültem, hogy nem kerültem egyelőre nagyobb slamasztikába, és hogy a pulzusszámomat csak a zajok miatti aggodalom növeli 200-ra, és ugyan szédelegtem, de - büszke vagyok magamra - ébren vagyok, és nem heverek ájultan valahol. Azonban továbbra is feleslegesnek bizonyultam, és valószínű, hogy a csata végéig az is maradok, de akkorra fel kell készülnöm. A legtöbb sérülés valószínűleg fertőtlenítést fog igényelni, vágások, zúzódásokból fakadó nyílt sebek, esetleg szúrások, és mint láthattuk, mérgezés fordulhat elő a palettán. Nem mondanám, hogy el vagyok látva felszerelésből, nem ekkora tömeggel számoltam, sőt, nem is számoltam semmifél e balhéval, de rangsorolva a sérülteket, akár két-három súlyosabb sérültet is el fogok tudni látni, és kötve hinném, hogy a házban ne találnék további eszközöket, hogy növeljem az arányt. E kisebb leltár után úgy döntöttem, hogy valami közeli zugot keresek, ahol remélhetőleg nem akadnak rám, de hallom, ha komolyabb dolog történik, és segítségre szorul valaki, vagy terjedni kezd valami újabb mérgesgáz. Végül egy fa törzs emellett döntök, és amögé rejtőzöm, nekitámaszkodva, és nekidöntve a fejem.
- Kedves Fa-sama, kérlek, légy velem jóindulatú, és rejts el a rossz szándékú tekintetek elől - suttogom, majd összekuporodva kezdem hegyezni a fülem, keresztbe tett ujjakkal szurkolva a többieknek. Gyáva vagyok, vagy csak realista és jó az önértékelésem, nézőpont kérdése, de azt hiszem, itt van most a legnagyobb hasznom, egy fa mögött rostokolva...

**Uzumaki Naruto** Pént. Okt. 08 2010, 17:34

Anso Saniko szembesült vele, hogy Muramasa nem fogja elengedni a mesterét, ezért kardot rántott, és amilyen gyorsan csak lehetett, támadott. A bomba megvakította Muramasát, de Ansónak nem a fejét sikerült levágnia, hanem a kezét, ami a tőrt szorította. meglepődött azon, hogy a vágás milyen egyszerű és gyors volt. Ugyanis, nem is érezte hogy a kard akadályba ütközött volna. Muramasa ordítva menekült le a lépcsőn, de megbotlott, és legurult a lépcsőről. A fejéből áradó vér jelezte, hogy bizony a tanítvány halott.

Kagerou és Ishida csapatmunkája sikerrel járt. A ninja holtan, vérben ázva feküdt a földön, a kard pedig kettétört. Az eset után eltemették a halottakat, és másnap Masamune tartott egy kis eligazítást.
-Sajnálom a történteteket, nem is hittem volna hogy a tanítványom ennyi gondot fog okozni. - a kardot felvette maga mellől, és Anso Saniko felé nyújtotta.
-Maga mentette meg az életemet. Öné a mesterkard. A shinuchi. Rászolgált, kérem vegye át. - miután Saniko átvette a kardot, Kageroura és Ishidára nézett.
-Önök is jól dolgoztak, ezért az önök jutalma sem marad el. Mindketten megkapják a két, ugyanolyan erejű kardomat, amit az elkövetkezendő hónapban fogok elkészíteni. Ha készen vagyok, önök megkapják a fegyvereiket futárral. Adjanak meg egy címet, ahová küldhetem őket. A postaköltséget én állom. - azzal mosolyogva eléjük tolt egy papírt, Ishida azonban a saját lapján, apró betűkkel látott leírva valamit: "Ön kérem maradjon itt, lenne önhöz egy fontos kérdésem." Kitsumóra is ránézett. Elé tolt egy lapot.
-Kérem, ön is adja meg a címét, ahová küldhetem a szikecsomagot, melyeket majd készíteni fogok. Önnek sem kell fizetnie értük. - azzal tapsolt.
-Távozhatnak, hölgyeim és uraim, ha úgy tetszik.

//Mindenki kapott + 17 Chakraszint emelést,

Kagerou, Anso és Ishida kaptak egy kardot, melyet akár be is írhatnak az adatlapjukba!

Bocsánat hogy a kaland így elhúzódott!//

**Hazukage Ishida** Szomb. Okt. 09 2010, 13:10

A jól megtervezett csapatmunkánk nem maradt siker nélkül. Kagerou és én legyőztük a galád tolvajt. Másrészt a csapattársaink sem ültek tétlenül, megmentették a neves kardkészítőt és ezáltal az esetet lezártuk. A halottak eltemetése után Masamune átadta a jutalmakat. Anso nyerte el a már kész kard tulajdonjogát és így ő lehetett közölünk a legboldogabb, ám mi sem maradtunk ajándék nélkül, én és Kagerou is fog kapni egy a mester karddal egy szinten lévő fegyvert. Miután a kardkészítő átnyujtott egy lapot, hogy a címünket adjuk tudtára, ahova a kardot küldheti, a lapomon az állt, hogy maradjak itt és válaszoljak egy kérdésére. Ezen kérdés könnyen az életembe kerülhet hisz nem tudom nem-e az én kardomtól akar megfosztani vagy csak simán az életemtől, de túl bizakodó vagyok ezért meghallgatom a kérdést melyet számomra tartogat. Lehet, hogy a dolog jól fog elsülni és lesz egy új barátom, de könnyen lehet, hogy egy új ellenségem. A többi már csak Masamune-től függ.

**Yotsuki Kagerou** Hétf. Okt. 11 2010, 19:49

Kagerou is ott ült a többi társa körében. Arcán néhány ragtapasz éktelenkedett, mely tisztán jelezte, mi is történt a tegnapi éjjel. Azonban ő most csendben volt, nem szólt egyetlen egy szót sem. Ott ült, ahogyan némán nézte a tatami fapadlót és a keze lassan ökölbe szorult. ~A pi*ába! Esélyem sem volt az ellen a shinobi ellen! Ha nincs Ishida, akkor már halott lennék! Hiába edzettem meg a testemet, hiába vagyok a legjobb a korcsoportomban, mégsem tettem semmi kiemelkedett. Erősebbé kell válnom...- nézett fel Masamune-ra, aki ekkor kezdett bele a szavaiba, többek közt Kagerou-nak is intézte azokat, ahogyan a papírt átvette majd kitöltötte. - … ez csak egy fegyver! Nem leszek erősebb ennél, nem tehetek mást... segítséget kell kérnem tőle!~ állt fel elsőként, ahogyan visszaadta a papírt a mesternek.
Meghajolt ellőtte, de nem szólt neki egy szót sem, ahogyan a többiekhez sem. Furcsa is lehetett nekik, hogy a kis mitugrász nem szónokol, de ez legyen a legkevesebb. Kilépett a szobából, összeszedte a cúcait és kilépett a házból.
- Igen...- nézett fel az égre- … mostantól biztosan erőseb leszek!- indult el haza, ahogyan a kard elkészült és egy nap kézhez is kapta.

//Naruto, akkor Kagerou elfogadná a kardot... mely egy Odachi lenne, ha nem gond! Előre is köszi!//

**Matsudaro Kitsumo** Hétf. Okt. 18 2010, 01:00

A zajok egyszerre felerősödtek, majd egy nagyobb robaj után elcsendesedett minden. Óvatosan dugtam ki a fejem Fa-sama mögül tétován: mi nyertünk? Amikor azonban Anso jelent meg engem keresve, már magabiztosabban bukkantam elő fedezékem mögül, és megkönnyebbült sóhajjal léptem vissza a házba.
Az összegzés: két halott, s jó adagnyi boldog és elégedett ninja pár karcolással. Akit kellett, elláttam, valamint ellenőriztem mindenkinél, nem kapott-e enyhém mérgezést az ismeretlen eredetű, de határozottan mérges gázból, amellyel az ellenséges ninja indította behatolását. Szerencsére maximum enyhébb mérgezés jelei mutatkoztak, amelyet a szervezet maga is kidolgoz, így különösebb dolgom nem akadt. Azonban mikor a holttestek másnapig történő eltárolásában kérték segítségemet, rám jött a hányinger és a rosszullét a látványra, így Anso inkább lenyomott egy fotelba, hogy szedjem össze magam. Ismét nem váltam hasznossá, csak remegtem, mint a kocsonya: most jött ki rajtam az a feszültség, amely összegyűlt bennem a támadás alatt. Mert mi vagyok én, szerencsétlen civil a ninják háborújában? Eltiprandó rovar, amelynek még csak az sem adatik meg, hogy megemlékezzenek róla, ha a csata lezárul, mert senkinek fel sem tűnik hiánya.
Másnap csak ejtőztem, majd részt vettem a temetési szertartáson, ahol megint csak bebizonyítottam hasztalanságom. Miután majdnem közreműködtem abban, hogy spontán tönkretegyem az egyszerű elföldelést, inkább félreállítottak, hogy "támogassam" Muramasát, ami "roppant fontos" tevékenység. Mintha nem értettem volna egyébként is meg, hogy csak púp vagyok mindenki hátán. Önbizalmam ismét romokban hevert, s ez a kedvemre is rányomta bélyegét.
A temetés után végül Muramasa kis eligazítást tartott, s mindenkinek jutalmakat osztogatott. Én csak a háttérből figyeltem barátom sikerét, mikor az öreg elém lépett, és az én orrom alá is tolt egy lapot. Őszintén és mélyen megdöbbentem, majd enyhe pírral az arcomon hajoltam meg udvariasan köszönetet mondva. Majd ahogy felvéstem a papírra a nevem, címem, s még egyszer köszönetem fejeztem ki, felhúzom a nyúlcipőt, hacsak Anso nem ér rá egy kicsit, hogy megigyuk azt a beígért sört.

//Felírhatom akkor én is az adatlapomra, hogy különlegesen jó minőségű szike mondjuk 4 db? :O - Vagy valamennyi? :O xD //

**Uzumaki Naruto** Hétf. Nov. 08 2010, 00:44

//Kitsumo és Kagerou: Okés, felírhatjátok//

Miután mindenki elment, Masamune betessékelte Ishidát a műhelyébe.
-Mivel a testőreim meghaltak, ezért szeretném ha te vigyáznál rám, Ishida-kun. Ezen kívül lenne itt még valami. - a mester felkapott egy kalapácsot a földről.
-Mivel a tanítványomat is elvesztettem, ezért nincs kire hagynom a titkomat, mellyel a legkiválóbb kardokat lehet faragni. Ezért... szeretném ha a tanítványom lennél, és elsajátítanád tőlem a kardkészítés tudományát. Hajlandó vagy rá, Ishida-kun?

**Hazukage Ishida** Szer. Nov. 10 2010, 19:55

Belépve a műhelybe kissé elszomorodtam, mert azt hittem, hogy valami nagyon frankó kiváltságba lesz részem, de csak a kovács műhely volt. Ám amit utána hallottam meg, hogy maradjak rá vigyázni, csak a pénz jutott eszembe, hogy mennyit kínál. Majd kalapácsért nyúlt, amire azt hittem, hogy nekem akar támadni, de hisz mi esélye lenne egy ninjával szemben. És amit utána mondott rengetek dolgot késztetett átgondolni. Én világot akarok járni ám a kard kovácsolás is nagy megtiszteltetés...hát jó.
-Mester örömmel itt maradok mint testőröd és megtiszteltetés ha lehetek a tanítványod. Fizetséget nem kérek hisz a tudás önmagában nagy érték, csak annyit szeretnék, hogy megfelelő ellátást kapjak. Legyen hol aludnom és legyen mit ennem. Na meg Futsunak is persze.
-Vedd úgy Masamune, hogy mostantól én vagyok az új tanítványod. Na és hogyan kezdjünk neki?

**Uzumaki Naruto** Szomb. Nov. 20 2010, 16:50

A mester begyújtott, és elővett egy kardot.
-Gyere, megmutatom neked, mi is a kard próbája nálam! - levitte tanítványát a pincébe, és Ishida meglepődött a látványon. Krokodilok voltak a pincében, ketrecbe zárva.
-A krokodilok egyetlen harapással képesek elharapni az emberek csontját. A katana feladata hogy a csontot is átvágva öljön, ha kell. - Masamune az egyik krokodil szájába tette a kardot. Az ráharapott, és a kard pengéje kettétört.
-Az a katana, amit nem tör ketté egy krokodil foga, az az igazán időtálló és erős fegyver. - Masamune eldobta a markolatot, és visszatértek az idő során felmelegedett műhelybe.

[Három hónappal később]

Ishida az elmúlt hónapokban tanulta a kardkészítés mesterségét, míg Masamune az ő kardját készítette. A profi kardkészítők évekig tanulják a mesterségüket, Ishidának nem volt rá ennyi ideje. Ezért csak azt tanulta meg, hogyan kell olyan kardot készíteni, ami kellő ápolás mellett évekig védelmezheti őt. Egy átlagos, fekete markolatú katanát és egy wakizashit készített magának, majd mikor elérkeztek az utolsó naphoz, Masamune rituálisan átadta neki a bőrmarkolatú katanát, bordó színű tokjában, ezüstszínű keresztvassal. Így már három fegyver volt Ishida birtokában.
-Használd ezt a kardot a jó ügy érdekében. Ne ölj vele ártatlanokat. - mondta mosolyogva Masamune. Ishida átvette a fegyvert.
-Most már mehetsz. A kiképzésed nem teljes, de ezzel az ismerettel már elhelyezkedhetsz egy műhelyben, ahol kiemelt figyelmet fordíthatnak rád. Sok szerencsét, Ishida-kun!

**Hazukage Ishida** Szomb. Nov. 20 2010, 19:45

Masamune mester a krokodilok bemutatása után, a tanításomhoz kezdett. Hosszú napokon keresztül tanultam a kardkészítés rejtelmeit, majd 3 hónap elteltével ráéreztem a minőségi kard elkészítésének fortélyaira és két igazán jó minőségű fegyvert tudhattam munkám gyümölcsének. Masamune úgy vélte megérdemlem az említett kardokat amiket egy igazán tiszteletre méltó módon adott át nekem. Egy wakizasit és egy katanát tudhattam a küldetés második jutalmának hisz az első egy igazán nagy erejű kard amit még Masamune készített. Szélnek eresztett a mesterem és hirtelen nem is tudtam, hogy mihez kezdjek. Elbúcsúztam mérhetetlen hálával és tisztelettel, majd Konoha felé vettem az irányt, hisz mégis csak ott születtem és igencsak rég jártam otthon. Futsunak is honvágya van látszik rajta.

Ajánlott tartalom