Fukaru Ki lakása

A lakónegyedek magas régióiban, az egyik lakótorony legfelső teraszára nyíló lakás. A nehéz fém ajtón Amegakure áthúzott jele díszeleg egy külön felcsavarozott lemezen, a lemez alsó sarkánál pedig egy apró piszkosfehér origami angyalka lóg a csavarról. Az ajtó mellett egy megviselt névtábla, rajta pedig egy név:

//Shizune//

Feloldottam a vadállat jutsu-t, majd felvettem a légzőkészüléket. Út közben megkaptam a válaszaimat és ennek fejében a hazaúton egy szót sem szóltam. Mikor megérkeztünk, azonnal az ágyba vetődtem, mint egy kimosott rongy darab. "Tenshi-sama. Ő meg ki a csoda lehet? És egyálltalán minek kell nekem ott lennem a vallatáson. Nem szeretnék új emberekkel találkozni. Elég nekem, ha Ki-Sensei itt van. Ő tökéletes társaság nekem. Igaz nem mindig van itthon, de akkor is. Meg milyen beavatásról van szó. Engem nem kell beavatni sehova. Ezzel csak azt fogják elérni, hogy mégtöbb emberrel ismerkedjek meg." Merültek fel bennem a kérdések, de tudtam, hogy ezek a Sensei-nek nem tehetem fel, mert biztos megharagszik rám. Későre járhatott már, így inkább elteszem magam másnapra.

//Bocsi, hogy ennyit kellett várni rám, de valahogy megfeletkeztem erről a karakteremről//

Az álmomat egy hideg érzés szakítja félbe. Azonnal kiugrottam az ágyból. Ki mondott valamit, de nagyon úgy hangzott, hogy nem lenne jó, ha nem tenném azt. Egy gyors tusolás után kimentem a Sensei-hez. Mikor kiértem Ki kérdezett tőlem valamit, de válaszolni sem volt időm, mert arra lettem mfigyelmes, hogy a ház oldalán állunk. Már, mint én csak próbálkozok vele. Ki-sensei kiadta az utasítást, majd megindult velem felfelé. Chakrát koncentráltam a lábamba, majd megpróbáltam egyedül futni. Pár lépés után, majdnem leestem, de hála a sensei-nek nem lett belőlem palacsinta. Ismét megpróbáltam, de ugyanarra a sorsa jutottam, mint az előbb. Az istenért sem akart sikerülni. Ha nem tapadok oda, akkor azért nem sikerül, ha pedig odatapadok, akkor meg "megtörik" a talpam alatt a fal. Az 100. próbálkozásra sem akart összejönni. Már majdnem felértünk a tetőre, de még mindig nem jött össze. Elgondolkoztam azon, hogy ha nem fog sikerülni, akkor megint lentről kezdjük el ezt az egészet. Ebben a tudatban koncentráltam a chakrámat és végre valahára sikerült felmásznom. Mikor felértünk leültem egy kis pihenőt tartani, mert eléggé kifullasztott a dolog. Közben érdeklődök egy kicsit. -Sensei, ááruld el nekem, hogy hova megyünk most?