Re: Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)

Shikaku Csüt. Dec. 23 2010, 23:30

Onoki, cseppet sem rejtette volna véka alá érzelmeit azzal kapcsolatban, ahogyan az ifjú Raikage reagált, de jelen helyzetben inkább eltekintett ettől, és csak egy egyszerű motívum, a teste elfordulása, és a korlát felé mozgása jeezte, hogy máris kész a véleménye az új tanácstagról, majd a Hokagéra nézett, akinek éppen híreket adott át egy maszkos ANBU, majd eltűnt a tribünről.

A következő pillanatban, a Hokage pillantását követve már mindegyik kage láthatta, ahogy a küzdőtér magas sziklatömbjei megremegnek, és a vesztes körül kidőlnek, mintha csak a vérben fekvő lány alól vulkán készülne kirobbanni. De tüzes kitörés helyett valami más: pár feketén csillanó hatalmas egyenes karom nyúlt ki a földből, hogy aztán másikak kövessék a másik oldalról, és végül tökéletes, karnyi vastag karombörtönbe zárják a lányt, és végül, csakolyan gyorsan elmerüljenek a föld alatt, ahogyan azt jövet tették.
A meglepő pár másodperc végén a tömeg hangja bombaként robbant, és tekintetek százai röppentek a tribün felé, ahol Onoki minden türelmét elvesztve ragadta fel állóhelyéből Gaarát, mire annak testőrei az öreg két oldalán termettek, mire az öreg testőrei őket vették körbe. A láncot a többi testőrpáros folytatta, akik saját kagéik mellett jelentek meg kémlelve kialakult helyzet minden milliméterét.
-Kazekage! Ez mi volt, hogy merészel ilyen arcátlanságot véghez vinni egy ilyen esemény kellős közepén? Az az állat nem először tűnik fel itt! A vizsgázója pedig az egyik fajtársát idézte meg, nemde? - Onoki ordított, de a kérdés után legalább eleresztette Gaara ruháját, és karba tett kézzel, magasról lenézve rá várta a választ.

Karin Szomb. Dec. 25 2010, 11:13

Ao és Choujuurou azonnal a Mizukage mellett termet, ahogyan a helyzet kissé idegtépő és immáron egyáltalán nem békés hangulat felé közeledett. Szinte érezhető volt a feszültség résztvevő tagok között, ahogyan Onoki megnyilvánulási immáron komoly problémát jelentett.
Mei egy pillanatra még a helyszínt nézte, ahol érdekes dolgok zajlottak le egy pillanat alatt és láthatólag minden jel a Kazekage-ra terelődött. Bár eddig is voltak olyan dolgok, mely nem éppen megbeszélt dolgokat mutatták, még ha ezt senki sem tette szóvá. Hiszen a Kage-k-on és az egyéb falvak vezetőin kívül, na meg az őket kísérő testőrökön kívül, nem lehetett volna jelen senki más. (ez tudtommal megbeszéltük, a kaland elindulásakor!) De a Konohai Anbu és most ez itt, szemmel láthatólag nem nagy érdekelt néhány nemzetett.
- Ao... - szólította meg Kirigakurei jounin-t akinek a lekötött szeme körül az erek a megjelenés pillanatában kidülledtek és azóta is aktív volt Byakugan-ja.
- Igen Mizukage-sama … még ha gyenge is és gyorsan halad nyomon tudom követni! - Vállalt talán túl nagy kockázatot a shinobi, hiszen a kunoichi chakrája gyenge volt és emelet eszméletlen állapotban alig érezhető, az állat pedig túl gyorsan mozgott és nem volt ideje felmérni annak típusát.
- Akkor menj! - utasította őt, ahogyan Ao szinte azonnal levette magát a mélybe a tribünről és lehet, több Kage kísérője is hasonlóan reagál. Mei csak ezután fordult oda a társasághoz és arca komor volt, ahogyan előlépett, pontosabban Onoki mellé. - A békét erőltetve jöttünk ide! Bíztunk amásik nemzetek ésszerűségében és hitében a béke felé, de jól látom, hogy a történelem ismétli önmagát! A shinobi nemzetek közt sohasem lesz béke! A tárgyalásnak ezennel vége a részemről! - jelentette ki határozottan – Csalódtam önben Kazekage-sama! Konoha megtámadta Iwagakure-t most pedig Sunagakure árulta a megegyezést! - jelentette ki eddigi tényeket. - Sajnálom, hogy így alakult a helyzet, de amint hazatértünk, már ellenségek leszünk és csak a harcmezőn fogunk találkozni! -hangja még mindig határozott volt, de nem mondta ki azt, amire mindenki várt, hogy a háború kitört.

Sai Vas. Dec. 26 2010, 23:43

//Engedelmetekkel én átváltanék E/1-be, már annyira hozzászoktam, hogy nekem idegen az E/3, remélem, nem gond ^^//

Elülni látszott a hirtelen támadt vihar, de úgy tűnik, a feszültség csak pillanatnyilag enyhült, valójában ott terjeng a levegőben, körbeölelve talán egész Vas Országát mennyiségével. Belül mélyen bosszantott, mert hiszem, ha leengedné mindenki egy kicsit a kemény védelmét, az évszázadok alatt beleégett gyűlöletet és előítéleteket, a találkozó valódi célja megvalósulhatna, így azonban vajmi kevés az esélye. Legalább is egyelőre csak arra vár mindenki, milyen indokkal ugorhatna mások nyakának.
Magam is terveket szövögetek, stratégiát, hogyan rukkolhatnék elő azzal, amit mondani szeretnék, amit a többi nemzet vezetőjének tudtára kívánok hozni.
A véletlenek közjátéka azonban érdekesebb elképzeléssel áll elő. A fiatal kunoichi teste körül mocorogni kezd a föld, s mielőtt előbukkanhatna, én már tisztában vagyok vele, ki is áll a háttérben. Arcomon nem látszik, csupán magamban hümmögök egyet, ahogy tudomásul veszem egyik shinobim szívének döntését. Ha abból a meggyőződésből cselekszik, hogy helyesen teszi, amit tesz, és épp ezért meg kell tennie, nem bánom. Bár tudom, ennek itt és most rövid tévon is komoly következményei lesznek rám nézve.
Gyorsabban és erőteljesebben "sújtott" le rám a felelősség, mint vártam, de talán jobb előbb szembenézni a problémával, mint odázni. Kezem azonnal megálljt int, ahogy Onoki a felsőmnél fogva rántott fel ültömből, s testőreim megindulnak. A parancsomból azonban értenek, és megtorpannak, bár fegyvereik készenlétben, ahogy a másik oldalon sem restek.
A kérdésbe burkolt vád már el is hangzik, de legalább elereszt, így csigavérrel az ereimben igazíthatom meg felsőm. A válaszra azonban nem marad időm, mert más is fontosnak érzi, hogy közbeavatkozzon, és jó előre közölje a véleményét. Illemtudóan hallgattam végig, ahogy végre bűnbakot lelve rám olvassa Mei a vádat: szabotázsakcióm lesz a casus belli a helyzet elmérgesedésére. Ahogy befejezi, nyílt tekintettel pillantok mindenkire, nemcsak kettőjükre, de minden jelenlevőre.
- Elismerem a hibám, amennyiben hiba megbízni saját shinobijaink döntéseiben. Elismerem, hogy túlléptem egy bizonyos határt, ha határt lehet szabni az emberi szívnek, és egy különleges szituációban kialakult bizalomnak, amellyel illetem Akazunit, s amellyel Akazuni illette azt a sérült kunoichit, s úgy döntött, ezen bizalom, amelyet a lányba fektetett megér annyit, hogy rossz színben tűntessen fel Önök előtt. Ez esetben azonban feltételeznem kellene, hogy hiba volt az is, hogy higgyek abban, ez az összejövetel sikeres lehet, márpedig én még mindig meg vagyok róla győződve, hogy ha igazán akarjuk, megtalálhatjuk falvaink és érdekszféráink között a kompromisszumot, és elkerülhető a háború, elkerülhetőek a felesleges áldozatok és megteremthető a tartós, hatékony együttműködés. Ha végre félretennénk a bizalmatlanságunk, azt az önbeteljesítő jóslattá váló hozzáállásunk, hogy a másik voltaképp csak át akar verni minket, elültetni éberségünket, és amikor már hiszünk neki, akkor támad ránk galád mód, s ezért inkább arra kell figyelnünk megegyezés és valódi tárgyalás helyett, hogy ki mikor és hogyan szeretne átverni bennünket, akkor talán észrevehetnénk, ellenségeskedés nélkül még többek, még nagyobbak lehetünk, sokkal többet fejlődhetünk együtt mint egymás ellenében. Az egész ninja életforma erre tanít: egységben az erő, csapatban a lelemény és az elszántság is hatványozódik, ha számunkra fontos dolgot kell megvédenünk, együtt, egymásért. Egy sunagakurei shinobi bízni kezdett egy Namigakureba szökött kirigakurei kunoichiben. Példamutató. Tette üzenete számomra, hogy bízzam Önökben, bízzam abban, hogy józanul tudnak dönteni, és belátják, az együttműködés megteremtése az öt nagy nemzet között a mostani helyzetben időszerű és szükségszerű. Bízom benne, hogy merik a "nehezebb" utat választani a megszokott "metódus", a háború helyett.

Namikaze Minato(Inaktív) Csüt. Dec. 30 2010, 00:14

Látszott, hogy néhány Kage elgondolkozott a mondandómon, viszont a Tsuchikage-t és a Mizukage-t teljesen hidegen hagyta. Olyan volt, mintha ők már teljesen a háború mellett döntöttek volna. Sőt, talán már otthon várja őket a felszerelkezett hadsereg, de ki tudja. A Raikage-nak nagyon nem tetszett a mostani helyzet, hogy kitörjön egy következő Ninja Háború. Igaz, a Villám Országában szerencsére minden rendben megy, nincs természeti katasztrófa vagy belső harcok, de mégse tenne jót se az ő országának, sem a többi országnak egy felesleges háború.
Hirtelen a föld rázkódni kezdett és a lány körül mintha apró hegyek emelkedtek volna ki, majd a semmiből két hatalmas mancs megragadt a lányt és egy szempillantás alatt a föld alá húzta. A közönség között elszabadult az őrület, mindenki üvölteni kezdett és a Kage-k is mind felpattantak a helyükről, de nem azért, mert a vesztes személy eltűnt, hanem mert Onoki az ifjú Kazekage ruháját szorongatta dühösen. Természetesen erre a testőrök is minden Kage-hoz odasiettek, hogy életük árán is megvédjék őket.
-Kazekage! Ez mi volt, hogy merészel ilyen arcátlanságot véghez vinni egy ilyen esemény kellős közepén? Az az állat nem először tűnik fel itt! A vizsgázója pedig az egyik fajtársát idézte meg, nemde?- üvöltötte kikelve magából a vén Tsuchikage.
Az indulatok teljesen elszabadultak és félő volt, most egymásnak ugranak a Kage-k. Az egyik testőre a Raikage-nak közel hajolt hozzá.
-Raikage-sama...Után menjek?- kérdezte, majd komoly tekintettel Raiki szemeibe nézett.
-Nem hiszem, hogy...- kezdett bele, de meglátta a Shinobi akaratos tekintetét, mire sóhajtott egyet.- Rendben, menj, de vigyázz magadra! Hozd ide az a lányt és a többit majd mi megoldjuk...Ha lehet élve...- nézet rá szúrós tekintettel a Ninja-ra.
-Értettem!- válaszolta, majd egy szikrázás közepette eltűnt.
Ám ahogy visszasiklott a tekintete a teremre, rosszul állt a helyzet. A Mizukage itt akarta hagyni az egész tárgyalást lezárva azzal, hogy akkor háború lesz, míg Gaara a Kazekage hegyi beszédet tartott Onoki-nak. A Mizukage már az ajtónál járt, mire egy hatalmas csattanás töltötte be az egész termet. Raiki az előtte lévő asztalt dühében darabokra törte és dühödten nézett a távozó hölgyre, de oly gyilkos tekintettel, hogy még a Halál is megremegett volna.
-Mizukage-sama...Fáradjon vissza a helyére...- mondta, miközben gyilkos tekintettel nézett felé. -...Kérem...- tette még hozzá.
A nő csak dühödten sziszegett egyet, majd visszament a helyére. A Raikage kihúzta magát, majd megdörzsölte az öklét és megropogtatta az újat.
-Ne legyen háború!- nézett végig a termen, majd tekintete megállt a Mizukage-n.
Néma csend ült le a szobába, csak az egyre hangosabb tömeget lehetett hallani, ahogy panaszkodnak és üvöltenek egymással.
-A Iwagakure-i támadást nem Konoha tette, hanem az Akatsuki!- közölte velük.
Mindenki döbbenten nézte az ötödik Raikage-t s nem tudták, hogy igazat mond vagy csak szimplán blöfföl.
-Épp a tragédia előtte küldtem egy futárt a Föld Országába néhány fontos adattal. Néhány nappal később életveszélyes sebekkel tért vissza. Miután bekötözték a sérüléseit, elmondta amit látott.- hajtotta le a fejét.
-Azonnal hozassa ide azt az embert!- förmedt rá Onoki.
-Meghalt. Utolsó leheletével képes volt ezt még nekünk elmondani...- hajtotta le újra a fejét.
A terembe csend lett...

Zetsu Hétf. Jan. 03 2011, 22:33

Tsunade már éppen indult a korlát felé, hogy átugorva rajta leérkezhessen a lány mellé hogy segédkezzen a kezelésében, azonban egy ANBU tag éppen akkor jelent meg mellette, majd a fülébe súgott egy érdekes információt, és eztán eltűnt a Hokage mellől. A nő gyorsan odaszaladt a korláthoz, de persze már nem volt ideje semmit sem tenni, a nagy szörnyeteg feljött a semmiből, és elvitte magával a lányt. Abban a pillanatban nem tudta, hogy végül is ez örömteli vagy elkeserítő hír, aztán egy másodperccel később magától rájött, hogy ez nem lesz túl jó hatással az országok közötti jó kapcsolatra. Már egyből egy kissé komorabb arccal fordult vissza társaság felé, Onoki már el is indult Gaara felé és megragadva ruháját faggatta a fiatal kagét. Tsunadénak nagyon nem tetszett a jelenet, nagyon nem fog jól végződni a dolog. Ráadásul Gaara válasza sem volt a legjobb a diplomácia szempontjából, de nem várhatja el tőle, hogy próbáljon úgy színészkedni mint ő egy ilyen rendezvényen, elvégre újonc...de akkor is. A Mizukage vádjai és szavai is elértek most Tsunade hallószervéig, és bár tudta nagyon jól, hogy hülyeség amit a nő mond, de a félrevezetés nagy úr, és annak hisznek aki először mondja az információkat. Azonban ő maga nem is próbálta elhárítani a vádat tekintve, hogyha magát, vagyis a saját országát védi akkor úgysem hiszik el, mivel most az országok vezetői nem igazán bíznak egymásban. Aztán a Raikage egy meglepő lépést tett, ráparancsolt a Mizukagéra, és kioktatta a többi ország vezetőit is az Iwagakure-Konoha helyzetről. Igazán hálás az illetőnek, elvégre nem mindenki állt volna ki egy ilyen helyzetben most Tsunade mellett. Miután hatalmas csend lett a teremben, a Hokagének kellett ezt megtörnie.
- Javasolnám, hogy nézzünk utána annak a hatalmas chakratömegnek ami errefelé közeledik, szerintem mindenki akarja tudni, hogy mi is vagy ki is az, mielőtt ideérne- intett pár itt maradt ANBU-nak, hogy menjenek ők is az anomália után, csak néhány testőr maradt itt a biztonság kedvéért.

Karin Pént. Jan. 07 2011, 21:24

//Hogy haladjon az esemény írok végre én is! illetve az első részben a régebben megbeszélt dolgokat is közlők! //

Mei már kifelé tartott, nem nagyon érdekelte az ami odabent történt, a legtöbb Kage eljátszotta a bizalmát, valamelyik most véglegesen. Ugyan Kirigakure sohasem éppen a diplomáciájáról volt híres, de ennek ellenére, Mei mindig is tisztelte a Hokage-t, főleg a jelenlegi-t és még ő sem akarta elhinni, hogy az Iwagakure elleni támadás tényleg Konoha követte el és ezt még egy az egyéb az idők folyamán szerzett információk is alátámasztották, a jelenlegi helyzetet nézve ez a bizalom, melynek a hídja megrogyott mára teljesen összedőlt.
Addig a pillanatig nem tartotta annyira fontosnak, hogy a Hokage lényegében megszegte a gyűlés egyik legfőbb szabályát, hogy minden kage, csak két kísérőt vihet a találkozóra, melyek feladatta a Kage védelme és a geninek irányítása és fegyelmezése, de ahogyan a dolgok alakultak, szinte egyedül az ő és Kazekage újfent megjelenő egységei, melyeket már korábban többen is láttak jelezték, hogy a bizalmat mennyire is kilehet játszani.
És a Kazekage szavai, nos azok csupán üres szavak voltak. Egy fiatal és idealista gyerek szavai, akit többek közt Mei-nek is nehezére esett Kage-nak szólítani. És bár egy pillanatra megállt, hogy meghallgassa és ezzel megtisztelje a szavait, mégis annak befejeztével, egy szón nélkül indult tovább, jelezve, hogy amit mondott, azt komolyan gondolta.
Ennek ellenére, a Raikage kissé nyers de akkor kérése mégis megfordult és várta annak válaszát. Jelen pillanatban ő volt az egyetlen aki nem ismert, éppen ezért adott neki egy esélyt, hogy megtudja a szavaiból, mennyire is méltó arra a címre, melyet birtokol. Amit amit mondott, azzal nem mondott útja, vagyis neki nem. Ennek az információnak ő is birtokában volt, de nem várta, hogy akárki is előfog vele állni egy ilyen helyzetben.
Mei lassan a Onoki-ra nézett ahogyan elmosolyodott és újfent, visszalépett, hogy közelebb legyen a Kage társaihoz, ahogyan a kezeit összefonta a mellei alatt és úgy nézett a Raikage-ra, aki még mindig a helyén ült. De a Hokage szavai, illetve annak észrevétele és hírei újfent nyugtalanító és egyben érdekes dolgok felé sodorták a helyzetet.
- Akkor...- nézett a Hokage-ra - … az ön és a Kazekage hőn titkolt egysége remélhetőleg megteszik a dolgukat, ahogyan mi megbeszéljük ezt a kialakult helyzetet! - válaszolt a Hokage kérésére - Nincs értelme többé barátságról és megértésről beszélni! Minden Rejtek a saját érdekeit nézte eddig és nézi a jövőben is! - ült vissza a helyére- Beszéljük tiszta lappal! Az Akatsuki támadása Iwagakure ellen egy pletyka és nem több, bizonyítékok nélkül, csak üres szavak! És az, hogy ezt megcáfolná Raikage-dono ugyanaz, mintha a Tsuchikage szavait vennék semmibe! - nézett körbe, és remélte, hogy a helyzetet senki sem úgy kezeli mind eddig.

Shikaku Szer. Jan. 19 2011, 14:50

Beszéljük tiszta lappal! Az Akatsuki támadása Iwagakure ellen egy pletyka és nem több, bizonyítékok nélkül, csak üres szavak! És az, hogy ezt megcáfolná Raikage-dono ugyanaz, mintha a Tsuchikage szavait vennék semmibe!

A szavak némán visszhangzottak az eleven kőből vájt falakon. Minden lélek az arénától a tribünig a feszült vitára figyelt, és csupán a visszhang elhalása után robbant egy kisebb hangbomba, amikor mintegy láncreakcióként mindenki felfigyelt az aréna vastag külső falán álló hatalmas farkasra. Akinek a hátán egy fiatal ninja ült, körülbelül az arénában álló Takashival egy korú lehetett, és Kirigakure jelét hordta magán...

[Kazuya]

Az utolsó, idézett szavakat már te is hallottad, amikor Hyomaru felkapaszkodott az aréna falára a szirtfalról, és láthattad a furcsa kialakult helyzetet a tribünön is, majd az arénába besorakozó szamurájok tucatjait, és a bírát, aki Takashit magával emelve a lelátókra ugrott, távolabb tőletek.
-Most jött el a te időd, Seimitsu Kazuya. Én nem beszélem az emberek nyelvét úgy, ahogyan te - Hyomaru megtartotta nemes vonásait, de csak neked beszélt. -A sámánnak igaza volt. Ne késlekedj, válaszd meg az utadat és cselekedj!

**Seimitsu Kazuya** Csüt. Jan. 20 2011, 22:57

Hatalmasat rázkódtam Hyomaru hátán, ahogy megállapodott valamin. A szívem hevesen kalimpált az elmúlt percek vad vágtája miatt. Azt hittem, menten szívrohamot kapok, hogy nem látok mást szüntelenül, csak az elmosódott tájat, ahogy rápréselődök a hatalmas állat hátára. Soha életemben nem éltem át ilyet… csoda hát, ha eléggé le voltam taglózva? De szerencsére a helyzet hamarosan gyökeres fordulatot vett, ahogy egy helyben álltunk. Kellett pár másodperc, mire összeszedtem magam annyira, hogy feljebb tudjak ereszkedni…
… De bár ne tettem volna. Egy hatalmas aréna szélén találtam magam… az impozáns épület meg gyakorlatilag tele volt. Emberek százait láttam a lelátókon, páncélba öltözött szamurájokat a küzdőtéren… emellett pedig a díszpáholy felé nézve, ott láttam a kagékat is. Mindezzel igazából nem lett volna semmi baj… ha hirtelen nem csitul el az aréna, és nem néz mindenki gyakorlatilag egy emberként felénk. Ez pedig alaposan mellbevágott engem. Nem segített a dolgon az se, amit Hyomaru mondott.
Éreztem, ahogy szépen lassan elszorul a torkom. Beszéljek én? Pont én, a néma-Levente srác, aki jó, ha egy mondatot kinyög önszántából? Na ne, ez annyira abszurd volt, mint ez az egész aréna. Ugyan, ki vagyok én, hogy beszéljek ennyi ember előtt? Arról nem is beszélve, hogy itt van az öt Kage is. A ninja világ talán öt legfontosabb embere, akik naponta rendelkeznek élet és halál felett. Ki vagyok én, hogy megszólítsam őket? Csak egy kis genin, aki egy éve még az iskolapadot koptatta. Nagy késztetést éreztem rá hírtelen, hogy elmenjek innen.
De aztán mégse tettem. Ugyanis csak ekkor jutottak el a tudatomig a Mizukage szavai. Hallani hallottam őket korábban is, de csak most tudtam felfogni őket. Nem tudom miért, de valamiért nagy balsejtelmet ébresztettek bennem ezek a szavak. Nem ismertem az előzményeket… de rossz benyomást keltettek… és hallottam egy szót: Akatsuki. Ezt a szót pedig nem olyan régen, az egyik ANBU szájából szintén hallottam… amikor Kisamét és társát illette ezzel a szóval.
Éreztem, ahogy a tudatomat blokkoló valami hirtelen kipukkad, mint egy léggömb. Újra tettre késznek éreztem magam. Lenéztem Hyomaru tarkójára.
- Vigyél le engem a küzdőtérre, a kagék páholya elé, kérlek.
Hyomaru meg is tette ezt a kis szívességet, ahogy valószínűleg a nézők közül jó páran megrémültek a repülő farkas láttán. Hamarosan Hyomaru négy lába megállapodott a földön, ahogy lecsusszantam a hátáról.
- Köszönök mindent – suttogtam neki.
Hallottam a hátam mögött, ahogy a szamurájok páncélzata/fegyverzete meg-megcsörren a kis manőverünket követően. Lelki szemeim előtt láttam szinte, ahogy ugrásra készen figyelnek, hátha le kell támadni engem. De nem törődtem ezzel… vettem egy mély levegőt, ahogy felemeltem a fejemet, és életemben először, torkom szakadtából kiabálni kezdtem, hogy meghalljanak engem odafent.
- Mizukage-sama, Hokage-sama, Tsuchikage-sama, Raikage-sama, Kazekage-sama! Fontos üzenetet hoztam önöknek, de előtte még egy másik információt szeretnék megosztani! Odakint, a hómezőn, az Akatsuki tagja, Hoshigaki Kisame, jelenleg Konoha ninjái ellen csatázik! Az életüket kockáztatták azért, hogy mi itt állhassunk most! Kérem önöket, küldjenek erősítést nekik!
Mély levegőt vettem, ahogy a hallgatóság láthatta rajtam, hogy még messze nem fejeztem be a mondanivalómat, hogy erőt gyűjtök a továbbiakhoz. Tény, hogy nem ez volt a fő oka annak, hogy most ide jöttem Hyomaruval. De úgy éreztem, most ezt minél gyorsabban kell a kagék tudtára juttatnom. Már csak a becsületérzetem miatt is. A konohaiak azt sem tudták rólam, ki vagyok, de képesek voltak nekimenni Kisaménak, hogy megvédjenek minket tőle. Ez pedig éppen elengedő ok volt nekem arra, hogy előrébb vegyem, mint az igazán fontos hírt. Ha Kisame csak fele annyira erős, mint amennyire a történelemkönyvünkben írták, akkor nem fogják tudni tartani magukat sokáig… mert egyáltalán nem láttam sok ninját odakint.

Sai Szomb. Jan. 22 2011, 13:29

//Úgy tűnik, már megmaradok, köszönöm a kényszertürelmet ^^//

Nem számítottam többre, sőt, még kevesebbre. Mégis ki kell mondanom, meg kell próbálnom áttörni a megszokott falakat, a megszokott, diplomáciailag körbehízelkedjük egymást jellegű semmitmondó megbeszéléseket, köntörfalazásokat, még ha tudom, egyelőre nem lehet sikerem, még az is előfordulhat, hogy felháborítok begyepesedett lelkeket. Ám a megszokott hatalmi berendezkedés, az általános kis súrlódások, szövetkezések és ármánykodások ideje lenyugvóban, a világ változik, s ha nem vagyunk képesek megújulni, hát vesznünk kell. Magam részéről legalább azt az álmegnyugvást meg akarom szerezni, hogy elmondhassam, megpróbáltam, nem hagytam magam eltántorítani, s küzdöttem a legvégsőkig mindazzal a fegyverrel, amit az istenek a kezembe helyeztek, nem szalasztva el a lehetőséget, hogy hallassam a hangom, ha kell, s mélyen hallgatva nyújtsam kezem, ha épp arra van szükség.
A sors azonban egyelőre inkább diplomáciai akadályokat görget az egyébként is rögös útra, semmint segítene. A Raikage információi csupán csak sejtéseink igazolták, mégis volt, akinek sértette a szavába vetett hitet, s nem fogja enyhíteni a kialakult légkört, ahogy az a titokzatos erő sem, amely a közelben felbukkant. Mindenki tisztában van vele, hogy a másik négy nemzetnek minden bizonnyal van némi rejtegetni valója, és nem teljesen úgy jelent meg adott esetben a tárgyaláson, ahogy kellett volna, egyesek tisztában vannak olyan információkkal, amelyek sértik a mások érdekeit, törekvéseit. De valóban ezekről kellene vitázni? Talán igen, mert míg ezeken nem emelkedünk felül, és jutunk túl, sosem léphetünk a következő kérdéskörre. Főleg, ha már meg lettünk tisztelve azzal a bizalommal, hogy a konohai egységekkel közösen elintézhetjük a "piszkos" munkát. Pedig biztosra veszem, a többi rejtek sem jött "magában".
De figyelmem inkább az újonnan felbukkanó szereplők felé vetem kíváncsian. Ha ironikus kívánnék lenni, megállapíthatnám, hogy ez a gyűlés olyan mozgalmas, hogy minden bizonnyal még Narutot is egész lekötné...
Egy igen impozáns farkas hátán egy fiatal fiú, fején Kirigakure fejpántja. Halvány mosollyal lépek hátrébb, hogy megadjam a lehetőséget a Mizukagenak, hogy foglalkozhasson saját shinobijával, mert az minden bizonnyal legfőképp hozzá igyekezett, és sajnos, ha volt ennyire merész, hogy egyenesen ide merészkedjen, valószínűleg nem fog szívderítő hírekkel szolgálni.
S valóban, bár nem ez volt a fő indoka, máris egy kevésbé kellemes hír. Tekintetemmel megkerestem testőreim vezetőjét, majd szemhéjam rövid lehunytával jeleztem, már itt sem kellene lenniük ezek után. Aztán tovább figyeltem az eseményeket, mert megérzésem szerint ismét olyasmi következik, ami nemhogy nem volt benne a tervekben, de talán nem is sejthettük annyira előre, mint szerettük volna. Bár, ki ne sejtette volna, hogy a fegyver körül is problémák lesznek. Meg sem kellett volna születnie...

Shikaku Szomb. Jan. 22 2011, 17:49

Onoki a fejleményeket változatlanul nézte végig. A kis öregember legszívesebben talán kiköpött volna, ahogy a külső szemlélők látták, de nem szólalt, és nem is moccant meg, ahogy az események előre futottak. Sem szövetségese, sem az ellenséges pólus szavai nem voltak a szokásosak, mondhatni minden oldalról egy új kor jokereit dobták az asztalra, hisz a Raikage és a Mizukage sem a régi generáció gyermekei, és Gaara tette, vagy éppen csak annak megtörténni hagyása sem olyan, amit bárki engedett volna egy évtizeddel ezelőtt.
A saját unokájának enyhe vigyorát látva az öreg próbált emlékezni mindarra, ami miatt régen lelkesedett, és szinte már várta a bekövetkezendő fordulatot, amikben annak idején annyira reménykedett, és amik soha sem jöttek el. Most viszont egy vendég lépett a társaságukba és fel is merült, egyetlen csapásra, egy kulcs ami az egész egymásra dőlő ok és okozatrengeteget, ami a szinte válságossá sűrűsödő helyzetet rejthetett előttük. Akatsuki, a szervezet amelynek erejére még ő maga is teljes erejével támaszkodhatott, úgy tűnik mélyebbre és kiterjedőbbre nyúlik gyökereivel, mint sok kisebb ország. Az öreg a lelátóra tekintett a küldöttsége felé, és biccentett egyet, mire egy osztagnyi ember eltűnt a tömegből...

Karin Pént. Jan. 28 2011, 10:39

//Csak hogy haladjon előre a történet! //

Mei nyugodtan várta a Kage társai válaszát, de helyette más történt, Feltűnt egy hatalmas farkas, hátán egy Kirgakure-i geninnel, akire Mei jelen pillanatban kissé csodálkozva nézett! Hogy miért? Mert ő maga választotta ki azon Kirigakure genineket, akik részt vehettek ezen a chuunin vizsgán és ahogyan a helyzetet nézzük, Kazuya semmiképen nem volt köztük, de akkor mit is kereshet itt?
Érdeklődve várta a fiú válaszát, ahogyan meg is kapta, bár nem azt, amiért lóhalálában idejött, hiszen az új információ mondhatni új színben tüntette fel a találkozót, miközben a Kazekage és a Onoki is reagált a helyzetre egyből és el is küldte jól láthatólag a közeli katonáit a helyszínre, erősítés gyanánt.
Mei érdeklődve nézte, ahogyan a közönség egy kisebb része is hiányzik az öreg Iwagakure-i tekintette után, ahogyan sajnálkozva vette tudomásul, hogy ő volt az egyetlen aki eleget tett a kéréseknek és csak két kísérőt hozott magával, bár jelen pillanatban a mögötte álló fiatal shinobi, akinek a hátán két hatalmas kard díszelgett, erősebb lehet, mind az az alosztályi katona, akik eltűntek.
- Choujuurou menj! -utasította az utolsó beosztottját- Te is a hét kardforgató közé tartozol, csak neked lehet esélyes Kisame ellen! -közölte vele nyugodt hanglejtése, ahogyan a fiú arcán egy halvány izzadságcsepp gördült végig.
- De én...- dadogta, ahogyan Mei mosolyogva ránézett.
- Bízok benned! - A fiatal Kirigakure shinobi elpirult, ahogyan csak bólintva egyszerüen kiúgrott a páholyból és elindult a megadott írányba csatlakozva a Kazekage testőrihez és közölve mindent információt az ellenségről.

Mei pedig lassan visszafordult, pontosabban az új és fiatal shinobira tekintve végigmérte őt, ahogyan elmosolyodott és barátságos arcot vágva nézett rá.
- És te? -kérdezte tőle- Nem tartozol azon geninek közé, akiknek itt lenne a helye és gondolom nem csak azért jöttél ide, mert ez az incidens megtörtént. - vázolta fel a helyzetet neki, értelemszerűen ahogyan nyugodt arckifejezéssel nézett rá – Lássuk csak... hmmm... te ...- egy pillanatra a Raikage-ra nézett, ahogyan óvatosan folytatta- … Hana-chan tanítványa vagy igaz? -kérdezte tőle, ahogyan szándékosan a helyzetre nézve, nem akarta provokálni a Raikage-t. - MI történt, hogy itt vagy? Mert hogy valami történt az leír az arcodról!

**Seimitsu Kazuya** Szomb. Feb. 05 2011, 22:09

//elnézést a késlekedésért, csak most tudtam meg, hogy én jövök :S//

Sóhajtottam megkönnyebbülésem jeléül, amikor láttam, hogy több ninja eltűnik a területről. Oké, a jelek szerint nem sejtenek semmilyen hátsó szándékot az érkezésem mögött. Mondjuk sejthettem volna, hogy nincs így, ha a mögöttem állók még nem vágtak kardélre. Na de mindegy. Éppen erőt gyűjtöttem a folytatáshoz, amikor egy ismerős hangot hallottam a díszpáholy felől. Azonnal felismertem a hang forrását: a Mizukagét. Na megint éreztem azt a bizonyos gyomor-összeszorulást. Mondjuk ez általános volt. Akárhányszor hallottam a nőt beszélni, mindig előjött ez a reakció. Bár fogalmam sem volt, hogy miért. De nem is akartam most pedzegetni ezt. Volt jobb dolgom is... és ahogy erre rájöttem, feloldódott a görcs a gyomromban. Mondjuk valószínűleg kellett hozzá, hogy halljam Hana nevét. Mélyet sóhajtottam, majd belekezdtem.
- Mizukage-sama, rossz hírt hoztam! Mint azt tudja, az én csapatom lett elküldve a Fegyverkészítők falujába, hogy tárgyaljon arról a bizonyos fegyverről! A tervhez híven meg is érkeztünk a faluba, a tárgyalások pedig megkezdődtek! Azonban időközben... kavarodás történt! A sensei magánakcióba kezdett! Meg akarta szerezni önmagának ezt a bizonyos fegyvert... de nem akárhogy! Egy bűnözővel akarta ellopatni, aki Kumo szolgálatában álló ninjának adta volna ki magát! Ezzel az volt a célja, hogy egyrészt megszerezve a fegyvert, továbbá összeugrassza a jelen levő ninja csapatokat a bűnbaknak beállított Kumoiakkal, ezzel még jobban elmélyítve a faluk között levő ellentéteket! - tartottam egy kis szünetet, míg vettem egy mély levegőt, majd: - Hogy elkerülhessék a csapdát, értesítettem Kumo és Konoha csapatát a rájuk váró veszélyről! A konohai különítmény követe javaslata volt, hogy jöjjek ide, és értesítsem önöket a sensei terveiről!
Hyomaru itt felemelte a fejét, a kagékra nézve.
- A fiú szavait megerősíti Yoro Kemiko, a konohaiak követe, illetve az ő ANBU testőre, Sho - hallatszott mély, már-már hátborzongató hangja.
Ezzel pedig mindent elmondtam, amit akartam. Sűrű krákogások közepette lehajtottam a fejem, jelezve, hogy végeztem, hacsak nincs kérdésük. Nem voltam hozzászokva, hogy kiabálok.

Namikaze Minato(Inaktív) Csüt. Feb. 10 2011, 22:01

A még középkorúnak számító Raikage dühösen szorította össze ökleit a helyzet látván. A mostani helyzet kétségkívül szörnyű helyzet és ami még szörnyűbb, hogy a Mizukage-nak egy bizonyos szemszögből igaza volt. Bizonyíték nélkül ez az információ fabatkát sem ér, olyan, mint egy légből kapott hazugság. De akkor még is mit tegyen? Már arra is gondolt, hogy az ő vagy az öccse elméjét megvizsgálnák és akkor tanúbizonyságot nyerne, csak hogy az a bizonyos illető, aki elvégezné ezt lehet nem csak azt a bizonyos emléket keresné, hanem a Rejtett Felhő titkait is megpillanthatná, ami pedig a falu bukásához vezetne.
Gondolatmenetét egy döbbenete hír szakította félbe, méghozzá az Akatsuki-ról szerzett hír. A bűnszervezet egyik tagja épp a környéken van és harcba keveredett. Raiki idegesen megdörzsölte homlokát, majd vett egy mély levegőt és kifújta.
~Utálom a gyűléseket...~ jegyezte meg magának.
De a Sors néha igen kegyetlen és szereti túl bonyolítani a dolgokat, így hát most is ezt tette. Egy kirigakure-i srác jelent meg egy farkason lovagolva. A Kage szemei egy pillanatra elkerekedtek és nézte, hogy honnan pottyanhatott ide ez a srác, hisz a többi Genin mind egy helyen van vagy már elmentek s jött a hideg zuhany. A Genin a Fegyverkészítők falujából sietett ide, hogy közölhesse velünk, Hana Fujishima úgymond "megbolondult" és magának akarja azt a fegyvert. A férfit most már az előzőnál is nagyobb sóhaj hagyta el a száját és egy csöppet idegesen nézett a Mizukage-ra.
-Már meg sem lepődöm, hogy ez történt, hisz a te nevelésed...- mondta, majd egy unott arccal elfordult a harcmezőre.
Igazából a Raikage eléggé idegeskedett az ottani helyzetek miatt, de aggodalmát nyugtázta, hogy öccse, Yoshitaro is ott van. Remélte, hogy ő képes lesz megakadályozni a katasztrófát, de ki tudja.
~Yoshitaro...Remélem nem fogsz semmi baromságot művelni.~ mondta magában

Karin Vas. Feb. 20 2011, 20:34

Nos a helyzet miatt, a szavak miatt, amit Kazuya mondott, igazán főt a Mizukage a feje. Ha nem, ilyen helyzetben mondta volna azt, akkor egy egyszerű dologgal és büntetéssel, vagy éppen megjutalmazással hozta volna ki ezt a helyzetet, azonban itt a Kage-k előtt, egy ilyen belső információt is megemlíteni szinte egyet jelentett a megaláztatással.
Mei megvakarta az állát ahogyan a fiút nézte, majd lágyan felsóhajtva lehunyta szemeit, pont úgy, mind aki eldöntött valamit és azt éppen elakarja mondani, de maga a megfogalmazásán még nagyon is gondolkodnia kell. Lassan pedig meg is szólalt.
- Köszönöm, hogy értesítettél. - nézett fel Kazuya-ra, ahogyan halotta a Raikage szavait is, de nem reagált rá jelentősen – De ahogyan Hana-chan, te is megfogod kapni a büntetésedet! -szólt rá a fiúra, ahogyan érezte, hogy a Mizukage nagyon is mérges. Egy apró kis izzadságcsepp gördült végig a fiú arcán, ahogyan ledermedt a nő nézésétől- Elhagyni a küldetést komolyabb dolog, mind az amit mondtál gyermek! -hangja komoly volt és amit mondott meglepő- Kirigakure-ban nem szabjuk meg, hogy egy jounin hogyan is teljesíti a rá szabott küldetést, a feladatotok azt volt, hogy az a fegyver hozzánk kerüljön, ne máshoz. És bár nem helyeslem azt ami történt, helyzetet nézve egyértelműnek tartom, hogy az ősi ellenség Kumogakure nevét akarta a jounin parancsnokod befeketíteni. Bár te nem tudott, de a két nemzet ősidők óta ellensége egymásnak, nemzedékek hullottak el a harcainkban, melyet egymás vívtunk! Az egész csapat megfogja kapni a rá kiszabható legsúlyosabb büntetést! -kiáltott rá a fiúra, ahogyan elmosolyodott és immáron nyugodt arcot vágott – De mindegy, ez a hír már nem változtat semmin. Mire ideértél, valószínűleg a tárgyalások már majdnem befejeződtek, vagy hamarosan befejeződnek. Ha akarnánk is, semmilyen módon nem tudjuk értesíteni Takumi no sato vezetőségét. -nézett vissza a fiúra. - Pihenjetek le, jelenleg fontosabb ügyek is vannak, mind amit mondtál. -tekintette a Raikage-ra terelődött. - Vicces, azt hittem, Kumogakure nevelte fel őt olyanná amilyen. -vágott vissza a Raikage-nak, ahogyan a következő percben már mindegyikőjükhöz szólt.

- Úgy gondolom, nincs értelme azon vitázni mi volt a múltban! A legtöbb Kage társam már eldöntötte, hogy mit is akar, ahogyan én is! Így a legegyszerűbb, ha mindenki elmondja, hogy mit gondol. - sóhajtott fel- Az ötödik Nagy Ninjahábórú most kell, hogy eldőljön.- nézett végig a társain- Én, mind a Hatodik Mizukage Kitartok szövetségesünk, Iwagakure mellett és támogatni fogom minden olyan javaslatban, melyet észerű és igazságos Kirigakure szemszögéből!

Shikaku Hétf. Feb. 21 2011, 15:56

Onoki a mizukage szavait végighallgatta, majd felhatalmazva érezte magát a döntő vélemény megformálására, mivel Terumi jelenleg szinte ultimátumot vetett ki a jelen levőkre mind a felvázolt helyzet kezelésével, mind a neki címzett döntéshozatallal. A társaságot egy köhintéssel hívta fel elsőségére, majd rövid töprengés után szólalt meg csak - most még ő sem tudta, hogy az érkezett információk mennyiben lehetnek folyamatosak a közös ellenségük szempontjából. Ha az Akatsuki csak azért, csak akkor tűnt fel, hogy megállítsa a hírt hozó ninját, és emellett pont a tanácskozással egy időben ilyen krízishelyzet alakul ki a ninja világ egy másik független pontján amíg a kagék mind egy viszonylag elérhetetlen helyen vannak...
-Részemről csupán annyit jelentenék be, hogy itt hagyom a tárgyalások további lehetséges fordulóit, és a rejtekembe sietek. Az események kezdenek aggasztóan, és nem is csupán itt, túl összejátszóak és veszélyesek lenni, míg én távol vagyok az otthonomtól, aminek az irányításáért és védelméért felelek - annál nincs fontosabb. Javaslom maguk is tegyenek így - látszólag az öreget cseppet sem érdekelte, hogy ki mit fog gondolni, de sejtette, hogy a másik "kortársa" az idősebb Konohai is hasonló véleményen lehet. Nem véletlen, hogy a kagék oly ritkán indulnak el országaikból vagy rendeznek nagy találkozókat, mivel az sem ritka, hogy az ellenségeik megragadnak minden ilyen alkalmat arra, hogy a nem egy városnyi ninjával körülvett vezetőket kiiktassák, vagy hiányában bolygassák meg a falut amiért felel. Az Első Tsuchikage, a Második és Harmadik Hokage, a Ötödik Kazekage és majdnem Gaara, az előző Raikage mind így haltak meg. Onoki nem tervezett ugyanerre a sorsra jutni, és nem akart erre még egy lapáttal, a háborúval is rátenni akkor, amikor az Akatsuki tagjai egyenként képesek lehetnek kagékkal felvenni a harcot. Az öreg intett, mire a testőrei mellette termettek - még várt a többiek válaszára is.

Sai Csüt. Feb. 24 2011, 23:08

Az újabb információ, amit az ifjú genin hozott, valóban nem lökte kedvező irányba az események kerekét. Az a fegyver is... csak gond, az lenne a legszerencsésebb, ha nyoma veszne, s eltűnne az idő tengerében, legendává válva bohó ifjak kalandos képzeletében. Mert csupán egy dolgot szolgál: a viszály istennőjét.
A kialakult helyzetben egyet kellett értenem mind a Mizukageval, mind a Tsuchikageval, az ülésnek vége, mert most a szükség más utakra kalauzol mindannyiunkat. Mert, ha már megkaptuk a bizalmat az emberektől, hát vigyáznunk is kell rájuk, amennyire lehet, s mellettük kell lennünk kőbástyaként állva, hogy ne veszítsék el a hitük.
- Egyetértek önnel, Tsuchikage-sama, most nagyobb szükség van mindenkire máshol. Azonban úgy vélem, a gyűlést felesleges berekeszteni, csupán "virtuális" szinttérre kellene áthelyezni, s továbbra is fenntartani a diplomácia útján a tárgyalásokat. A veszély egyre fenyegetőbb - s bár nem mondom ki, hozzágondolom: nekünk még inkább észnél kell lennünk, hiszen mindenki csak arra vár, egymás torkának ugorva acsarkodni kezdjünk. Mert az árnyak szolgái mindig csak akkor bújnak elő, ha a Napot hosszasan eltakarja valami, amely képes sötétségbe borítani a világot. S ha nem vigyázunk, könnyen lehetünk azok, kik önmaguk döntik pusztulásba. Azt sem fűzöm hozzá, hiszen szintén triviális, hogy szintén szövetségeseimmel tartok, míg azok ésszerű határokon belül gondolkodva döntenek, milyen ösvényre lépnek a jövőben.

Shikaku Csüt. Márc. 10 2011, 09:55

Mivel az egész stadion szinte lélegzetvisszafojtva várta a kimenetet, a pár másodpercig tartó szótlanság is egyre elmélyülve érzékeltette, nincs már miről beszélnie a kagék tanácsának. Mifune fejet hajtott, és a következő pillanatban, elsőként Onoki és kísérői hagyták el a tribünt sietős léptekkel, majd Gaara és testvérei soroltak ki az ajtón. Tsunade egy utolsó pillantást vetett a két másik kage párosára, és egy alig hallható sóhajjal követte a már távoztakat, mire a fiatal és energikus Raikage csupán egy zavart mosolyt eresztett meg, és sietős léptekkel távozott ő is.

A tanácsnak vége volt, és az öt legerősebb hatalmat irányító csupán arra talált újabb bizonyítékot, hogy a háborúban ismét nem csak a nemzetek vesznek részt. Az Akatsuki újra feltűnt, és úgy tűnik újfent egy lépéssel a ninják szövetségei előtt járt...

Az egyedül maradt Terumi Mei már csak a sustorogva-csendben kiürülő lelátót nézte, majd Mifuna búcsúzó szavait hallhatta amint az államfő a többi kage után sietett, hogy biztonságos utat kívánhasson.
-Amennyiben útnak indul, amíg a formaságokkal bajlódom a legbiztonságosabb utat kívánom önnek is, Mizukage-sama és remélem, hogy minél sikeresebben veszi az ön elé hárult feladatok akadályait - az öreg szamuráj egy főhajtással távozott, és végül magára hagyta a kiri küldöttséget, és az újonnan érkezett párost a stadionban.

//Innentől vagy Karin mesél tovább Kazuyának, vagy én folytatom a kalandot. Minderre Karin ad választ a küldetést lezáró postjával.//

**Seimitsu Kazuya** Csüt. Márc. 10 2011, 16:44

Csendben végighallgattam a kagék megbeszélését. Nem mondanám, hogy különösképpen lesújtott volna az, ahogyan a Mizukage reagált a tettemre... legalább is ami rám vonatkozott. Tisztában voltam vele, hogy jó pár szabályt áthágok ezzel a manőverrel. Tisztában voltam vele és belevágtam. Hogy miért? Mert ezt láttam helyesnek... és mert döntéshelyzetben voltam. Egy ninja élete nem csak abból áll, hogy fejpánttal a fején ugrándozva megy egyik helyről a másikra. Aki ezt így véli, az nem tudja, mi rejtőzik a felszín alatt. A ninja élete veszélyes és felelősségteljes szakma. Életünk során újra és újra olyan döntések elé kerülünk, aminek a végeredménye egyaránt lehet romboló és építő jellegű. Az egy dolog, hogy mi mit gondolunk a döntés előtt... csak végül derül ki, helyes volt-e vagy sem. Jelenleg én nem tudtam megítélni, hogy ez melyik változat lesz. De idővel ki fog derülni, abban biztos vagyok... az pedig már nem én rajtam fog múlni.

Dühös morgásra lettem figyelmes a Mizukage szavai hallatán. Oldalra nézve láttam, hogy Hyomaru gyakorlatilag vérben forgó szemekkel néz fel a nőre. Azok után, amit megtudtam a farkasok filozófiájával, ez nem igen lepett meg. Nyugtatóan az óriási állat lábára tettem a kezét. Amikor rám nézett, csak megcsóváltam a fejemet, jelezve, hogy ne csináljon semmi meggondolatlanságot. Láttam rajta a meglepettséget és azt, hogy mennyire nincsen ínyére a dolog... de aztán szerencsére megfogadta a tanácsomat... de az a dühös tekintet még sokáig ott mozgolódott a farkasvédelmező tekintetében.
,,Hogy ne tudnám, hogy örök ellenségek vagyunk Kumoval? Ugyan már Mizukage-sama, ne nézzen le ennyire. Jól tudom, hogy sosem voltunk puszipajtások a kumoiakkal. Aki eléggé nyitott szemmel képes járni a világban, annak nem okoz nehézséget észrevenni az összefüggéseket. De még ha magamtól nem is vettem volna észre, az a Naka nevű nő elmondta pár órája. Elég szomorú, hogy a saját vezetőnk ennyire nincs tisztában azzal, milyen tudással rendelkeznek a következő nemzetség tagjai." - gondoltam magamban.

Hogy ezek után mi lesz? Nem tudhattam. Lassan a kagék távoztak, hogy visszatérjenek a rejtekeikbe. Csak reménykedni mertem benne, hogy megfogadják a vörös hajú kage tanácsát és folytatják a tárgyalásokat. Az újabb lehetséges háború, amit a Mizukage V.-ként fémjelzett, egyik falunak sem válna az ínyére. Biztos voltam benne, hogy még a győztesek se tudnának olyan fegyvertényt kovácsolni belőle, hogy azt hosszútávon kiaknázhassák. Az öt nemzet most választhat: vagy félreteszik az ellentéteket, vagy mind elpusztulnak... és harmadik lehetőség nincs! Lassan felnéztem a díszpáholyban álldogáló nőre. Nem tudhattam, mi járhat most a fejében, de biztos voltam benne, hogy ha kell, meg fogom tudni. Bántam volna azt, amit tettem? Nem. Féltem volna a következményektől? Nem. Azt tettem, amit helyesnek láttam. Talán majd egyesek ezt nem így fogják megítélni, de ez nem zavart. Én tisztában voltam vele, hogy mi vezetett engem erre a döntésre... és ez nekem bőven elég volt.

Karin Szomb. Márc. 12 2011, 13:45

Végül a drasztikus döntsétek sem értek semmit. Mei terve, hogy végre letisztázza, hogy ki meddig mer elmenni, nem döntött el semmit. A kage-k inkább visszavonultak és tárgyalások lezáródtak, eredménytelenül. Konoha nem tér a szövetségeseivel attól, hogy őt támadta meg Iwagakure-t, a kő nem hagyott fel a háborús terveivel és Kirigakure támogatta ezeket az elképzeléseket. Patt helyzett, ahogyan csakis a Mizukage és a Kirigakue gyerkőc és Mifune maradt a teremben.
- Akadály? A világ ismétli önmagát! Mindig ugyanazokba a hibákba esünk...- közölte a férfival, aki elköszönt tőle és magukra hagyták a Kage-k és a gyereket.
Mei még néhány pillanatig, némán ült a székében. Nagyon elgondolkodott azon a mi történt. A tervek, a bizalmak, teljesen eltűntek afelé, hogy békét kössön, eljátszották azt, a többi nemzet, a kialakult politikai szféra. Nem akart háborút, nem akarta veszélybe sodorni Kirigakure-t, de a nagy nemzetek hármas szövetsége, cselekvésre kelet hogy kényszerítse őt. Nem értett egyet Iwagakure törekvéseivel és maga az Akatsuki inkább mérgessé tett őt. Lassan felállt, ahogyan lenézett a geninre, majd elfordulva magára hagyta, bár nem sokáig.

A kirigakurei delegáció elsőként hagyta el a tárgyalás helyszínét. A Kisame incidens végül döntetlen lett, komolyabb sérülések nélkül, az elrabolt volt ex. Kirigakure kunoichi eltűnt és a delegáció lassan nem látta értelmét a helyszínen maradásnak. A hosszú út vette kezdetét, de az első Vass országbeli megálónál, ahogyan rájuk sötétedett, váratlan dolog történt. Mei magához hívatta Kazuya-t és négyszemközt akart vele beszélni.

//Írj a határvidékre Kazuya! / Hogy megszálltunk egy fogadóban!/

**Lanmao** Szer. Márc. 27 2019, 23:59

Vas Országa - Képzés

Képzésen Résztvehet

- Nishikawa Karasu

- Osumi Hiroto

- Yamato

- Kenshiro Hanae

- Nakahara Saki

- Djuka Munfurawa

- Nara Akane

- Ayanokoji Takashi

- Kureiji Hanaro

- Shikoku Naoki

- Akihiro Jaken

- Hattori Arata

- Senshi Jakoutsu

- Naito Kenji

- Tatsuno Sizu

- Kitsune Haruka

- Hasegawa Zauki

- Zion

- Hyuuga Shakaku

Amennyiben a fent említett Karakterek nem írnak legkésőbb 2019.04.10.-éig, az esetben kérnék tőlük egy Pm-et ugyaneddig az időpontig, amiben jelzik, hogy fognak írni, csak még idő kell nekik. Azon Felhasználók akik a megadott időig nem írnak és nem is jelzik Pm-ben írási szándékukat, ki vannak zárva a Képzésről. Tehát, akinek szándékában van írni, de túl rövid neki a megadott határidő, az csak jelezze, hogy majd valamikor ír, de azok akik annyira inaktívak, hogy írni sem fognak belátható időn belül, azokat kizárom, rájuk nem várok feleslegesen.

________________________________

A Vas Országa.

Havas hegycsúcsok, mélyenszántó lankák és árkok otthona. Olyan hely, melyet az év nagy részében hótakaró fed és ez az éghajlat tökéletes hasonlata az itteni katonai erő megnyilvánulásának. Ezt az országba érkező kisebb csapatok is rövid időn belül tapasztalhatták. Ahogyan átlépték a határt, s miképpen a fűtenger hóförgetegbe váltott, a fémes páncélzatú Szamurájok felbukkantak a horizonton. Egyesek a hegyek szurdokaiból léptek elő, mások a sziklapárkányok magaslatából kémlelték a csapatokat. A messzebb, magasabban lévők könnyebb vértezetet, míg a módszeresen közelükbe merészkedők nehezebb, zömökebb és durvább páncélzatot viseltek.

A különböző falvak színeiben érkező delegációk mind más-más irányból hatoltak az országba, ám a fogadtatásuk mindnyájuknak ugyanaz volt. A páncélosok mozgásában és felbukkanásában nyoma sem volt a félelemnek. Ez a módszeres közrefogás és beljebb kísérés sokkal inkább volt mesteri és méltóságteljes, mintsem a ninjákra jellemző óvatos, olykor alattomos becserkészés. A csapatok legalább Jounin rangú vezetői biztosították is róla a Rejtekek "delegációinak" tagjait, hogy ez teljesen normális, nincs mitől tartaniuk. Még akkor sem, amikor már mögöttük, mellettük és a távolban is páncélos egységek kísérték útjukon a néhány tucat főt számláló csoportokat. Ez megbeszélt volt. Nélkülük eltévednének.

A legalább egy óráig tartó fagyos menetelés során az egyes csapatok vezető ninjái mesélni kezdtek. Szerintük a Szamurájuk teljesen más értékrendet képviselnek, mint a ninják. Ők ezt a kíséretet is inkább tiszteletből, a határaik mögé érkező vendégek védelméül állították fel. Ha bárki is zaklatná őket, maguk a Szamurájuk állnák útjukat. Persze a legtöbben jól tudták, hogy emögött a "tündérmese" mögött bizalmatlanság és fifika rejtőzik, miket a Szamurájok magasztos erkölcsi rétékeik mögé próbáltak rejteni. Legalábbis... Ez a ninják általános meglátása.

[...]

Hamarosan a hóvakság áldozatául estek többen is.

A tűző nap nem segített a hidegen, ahogyan azon sem, hogy jól lássák a környezetet. Rá kellett bízniuk magukat idegenvezetőikre, mi később jó döntésnek bizonyult. Egy óriási hegyhez érkeztek, mi mesterien volt megmunkálva. Talán leigázóbb látványt keltett Konoha Hokage-emlékművénél is: A hegy hatalmas vonulatába precízen, díszesen, ugyanakkor harcászatilag roppantmód hasznosan faragott járatok, ablakok, állások, bejáratok, és egyéb katonai részletek voltak láthatóak. Valóban, ameddig a szem ellátott a hegy magaslatában és szélességében, ezek a mélyedések és megmunkált vájatok fellelhetőek voltak.

A csapatokhoz egyenként csatlakozó egy-egy Szamuráj - ki illendően köszöntött mindenkit, aztán csak a csapat vezetőjével volt hajlandó szóba állni, - azt mondta, hogy ezt a helyet Tenrai Shuuyou-nak az Isteni Menedéknek hívják. Évszázadok, de talán év ezredek óta itt áll és a Szamurájok legrégebbi ősei vájták a sziklába.

Ennél többet nem mondott.

[...]

A delegációk az Isteni Menedék különböző irányaiból, egymástól függetlenül érkeztek meg a terület közepére.

Lépcsők százai vezettek a hegy tetejére, melyen mindenki megláthatta a méreteiben jócskán csak többet várt "Arénát," mely a vezetők szerint a Tenrai Hankou, azaz az Isteni Kihívás nevet kapta. Egy szirt, mely kör alakban vájatott. A kör egyik fele, mi a hegy közepe felé való volt, tovább magasodott a küzdőtér fölé. Itt ülőhelyek, páholyok voltak kifaragva, s ezt a félkörnyi nézőteret egy óriási zuhatag választotta ketté, mi a hegy csúcsából tört elő és lefolyt egészen a küzdőtér közepére, majd tovább a szirt másik körfele felé, ahol is a maximum öt méter magas vájt szirtfalon egy lyukban eltűnt.

- Üdvözlöm a Rejtett Falvak tagjait Tenrai Shuuyou dicső arénájában: Tenrai Hankou! - A hang az egyik páholyban álló, tradicionális Szamuráj kimonót, hajfonatot és hétköznapi díszvértezetet viselő férfitól jött, kit éppen ostromolt a szirt ormain áttörő szélvihar, de még így is tökéletesen érthető volt minden egyes szava.

Most már mindenki látta a többi rejtett falu csapatát. Szépen elkülönültek, katonásan, ahogyan az elvárható volt. Őket egymástól Szamuráj csapatok választották el. Jobb volt a békesség.

- Kérlek titeket, legyetek tekintettel a vendégszeretetünkre. A Vas Országa semleges terület, aki megsérti a békét, az a Független Nemzetek Szövetségének ítélőszéke elé kerül. Ezt minden Rejtett Falu jóváhagyta. - A Jounin vezetőkre nézők csak lesütött szemeket láttak, esetleg figyelmeztető bólogatást. Mindegyik beszédes volt.
Gyorsan egyértelművé vált, hogy itt nincs helye az acsarkodásnak.

- Most pedig kezdjük a csapatok összeállítását! Vegyülni fogtok, s a csapatotok Jouninjai, valamint a csapattal érkezett oktatók fogják megejteni a Képzés. Itt gyülekeztünk, itt is bontunk szét titeket, s egyesek itt is maradnak gyakorolni. Másokat más termekbe kísérünk, attól függően, hogy a technikák milyen környezetet kívánnak meg. Ezt az oktatóikra hagyjuk, ám jó ha tudjátok: Minden egyes lépéseteket Szamurájok figyelik. Akármerre mentek, ott lesznek. - A férfi fejtetője kopasz volt, haja csak oldalt és hátul nőtt. Korosodó arcán kedvesség csillogott és a fenyegetőnek tűnő figyelmeztetések sokkal inkább tűntek így tényszerű közlésnek. - Kérlek, mutassátok meg, hogy a Ninják nem olyanok, ahogyan azt mi Szamurájok gondoljuk... - S ezzel zárta a beszédét. Meg kell hagyni, utolsó mondata hagyott némi kívánnivalót maga után: nem kevés keserű arcot, gyilkos tekintetet és csikorgó fogakat.

[...]

Ezután mindenkit az adott technika csapatába különítettek és megkezdődtek a Képzések.

// Erre a posztra reagáljon mindenki egészen addig, hogy elmentek a kijelölt csapatukkal és senseiükkel. Minden társaság direkt vegyes, így a leggyűlöltebb falutokbéli ninjával is találkozhattok. Aki írt, annak a többiektől függetlenül fogok reagálni, így nem kell várnia senkinek a másikra, egyedül rám! Jó tanulást mindenkinek! //

**Naito Kenji** Pént. Márc. 29 2019, 00:28

//Lanmao – legyünk medikusok, part 1; avagy a közös képzés//

– Kenji, kisfiam. El fogsz késni –hallatszódott fel édesanyám kiabálása az alsóbb szintről. A szobámban kuksoltam még, és próbáltam összeszedni azt a holmit, amit magammal akartam vinni a Vas országába. A legnagyobb dolog az életemben, hogy még akadémistaként elkezdhettem az orvosi ninjutsu-k tanulását. Egy kicsit messzire kellett érte mennem, de ha az eredmény sikeres, akkor már megérte. Amint összeszedtem a holmimat, már rohantam is le a lépcsőn. Elköszöntem a szüleimtől és már indultam is a találkozási helyre. Szerencsére többen mentünk a faluból és nagyon örültem annak, hogy Sneshi-kun is közöttük volt. Így volt kivel beszélgetnem az úton.

Hó. Mikor még olyan helyen voltunk, ahol ezt a nedves vackot nem láttam, addig sokkal érdekesebbnek tűnt a kiképzés, mint most. Viszont, eljöttem idáig, innen már nincs visszaút. Be fogom bizonyítani mindenkinek, hogy igenis érdemes volt belevágnom. A táj maga lenyűgöző volt, de kevesebb havat is elbírt volna a véleményem szerint. A monoton menetelés elég időt hagyott arra, hogy megnézzük magunknak a hegyeket is, mert számomra örök emlékek lesznek. Több, mint valószínű, hogy nem fogok többet ide visszatérni, ezért is igyekeztem minél több képet az emlékezetembe vésni. A szamurájok megjelenése kicsit megijesztett, ugyanis elkalandozott a tekintetem. Mellettünk, mögöttünk, szinte mindenhol ott voltak. Kicsit közelebb is mentem Senshi-kunhoz, hiszen mellette biztonságosabbnak éreztem a helyzetet, mint amúgy. A delegációnk vezetője pedig abban a pillanatban kezdett el mesélni, amit én figyelmesen végig is hallgattam. A végére nyugodtabb lettem… nem sokkal, csak egy picivel. Azért jó tudni, hogy ők is megvédenének minket, ha arra kerülne a sor, bár ninjatársaimban sokkal jobban megbíztam, mint vadidegen támogatókban. Abban a tudatban is, hogy mi nem a saját földünket tapostuk.

Kezdtem fáradni a monoton meneteléstől. Már nem is néztem, hogy milyen szépségeket nyújtott a táj, csupán a lábam elé nézve haladtam előre. Csak akkor eszméltem fel, mikor egy szamuráj köszöntött minket, de többre nem méltatott minket. Viszonoztam a köszönését, de további szavakat én sem mondtam. Örültem, hogy végre megérkeztünk és némileg pihenhetünk.

Lépcsők… miért nincs itt valami felvonószerű dolog? Már abban elfárad az ember, hogy felmenjen a tetejére, nem még utána csináljon is valamit. Csak az éltetett, hogy végre nekikezdhettem a tanulásnak. Tudtam nagyon jól, hogy kemény fába vágtam a fejszémet, de ha elvégzem a szanitéc képzést, hasznos tagja lehetek majd a csapatomnak. Ez a hely és az itt zajló események pedig az első lépések voltak hozzá. Emellett kíváncsi voltam arra is, hogy a többi faluból milyen shinobik jöttek. Úgy hallottam, hogy nem csak mi leszünk itt, mert akkor ezt a képzést a Konohagakure-ban is meg lehetett volna tartani. Bár csak akkor pillanthattam meg a többieket, mikor felértünk az arénához. Lenyűgöző volt, körbenézni azonban kevés időm volt. Olyan fél percig bámulhattam a helyet, máris egy hang törte meg a csendet. Szavai vészjóslóak voltak, és mikor a vezetőmre néztem, csak megerősítette azt, hogy a Független Nemzetek Szövetsége szabja ki a büntetést, ha csatározásba kezdenénk. Távol állt tőlem az ilyesmi, de a többiek vérmérsékletét nem tudtam. Az viszont jobban aggasztott, hogy el lettem választva a többiektől és egyedül kell lennem egy vadidegen helyen. Ugyan a szamurájok itt voltak, de akkor sem éreztem magam biztonságban. Belegondolva azonban, sokkal logikusabb volt ez a lépés. Ki tudja, hogy a többiek miket tanulnak majd és csak zavarnának a koncentrációban. Már pedig anya azt mondta, hogy a gyógyításhoz kifinomult chakrakontroll kell, azt pedig csak precíz odafigyeléssel lehetett elérni. Egy sóhaj közepette fordultam oda Senshi-kunhoz, mikor véget ér a beszéd.
– Sok sikert Senshi-kun! Adj bele mindent! –Legalább egy közeli barát ittléte megnyugtatott, még akkor is, ha szét lettünk választva. Amint lehetett, már indultam is a kijelölt helyre a Sensei és a szamurájok kíséretében… egy jó nagy gombóccal a torkomban. Csak csináljam jól az egészet, más nem annyira fontos most.

**Lanmao** Pént. Márc. 29 2019, 01:40

Naito Kenji

Kevesen vonultak el azzal a csoporttal, amibe Kenji is került.

Mindösszesen hat ninja, s az élükön egy ismerős arc: A Jounin, aki a konohagakurei csoport élén állt és idáig vezette az övéit: Középkorú férfi, homályos, már-már fátyolosan koszos és karcos, vastag szemüveggel. A szokásos konohai egyenruhát viselte, de amint elvonult a tanoncaival, rejtett tárolóiból egy fehér gumikesztyűt vett elő. Nem lehetett őt könnyen megközelíteni, ugyanis egy Szamurájjal társalgott a csapat élén. Kenji mellett Kemurigakurei, Kumogakurei, Kirigakurei és Iwagakurei ninják voltak. Utóbbiból kettő is jutott, így voltak összesen hatan, Kenjivel együtt. A Szövetségek balansza ebben a csapatban megmaradt, hogyha nem számolják a Jounin Konohait...

Hosszú utat tettek meg.

Lefelé a lépcsőkön, egészen a földszintig meneteltek. Igencsak nevetséges dolog volt, főleg az után, hogy néhány perccel ez előtt küszködték fel magukat. Na de persze így kellett lennie. Ahogyan haladtak egyre csak le, úgy bontakozott ki a fiatal, Kenjihez hasonlókorú tanoncok közti kapcsolat, mely annyiban ki is merült, hogy kissé félénken, zavartan pillantgattak egymásra.

A lopott pillantások mögött gyámoltalanság lapult.

Hiába is, ezek a medikus ninják általában ilyenek: Jobban szeretik a békét és a konfrontáció nélküli helyzeteket, mintsem a harcokat és a veszteséget. Elvégre is, ezért is lettek Medikusok nem igaz? Szanitécek lesznek, kik majd egy napon talán pont a mos társukul szegődő faluk pengéitől mentik majd meg sajátjaikat. Talán... Talán jobb lenne már most végezni velük. Letudni a jövőbeli gondokat, elvágni az összes leendő Szanitéc torkát? Meglehetősen ninjákhoz való gondolat, főleg Kirigakure no Satohoz. A fiúra nézve - ugyanis a Kirigakurei egy fiú volt - ő tűnt a legellenszenvesebbnek. Sunyi, csendes és lassú volt. Mindenki mögött haladt, mi kimondatlanul is kényelmetlen érzéssel töltötte el a többieket.

Kenjit is.

[...]

Végül a földszinten egy terembe érkeztek.

A teremből több járat is nyílt más-más helyekre. Ezeket fa és kőből faragott ajtók zárták el a kíváncsi tekintetek elől. Mikor melyik. Az orvosi csapat egy faajtón haladt át. A kőből faragott padlózatot lassan fa váltotta fel, s a hideg, rideg, szürke kőfalak burkolata is ugyanilyen anyagba fordult át. Egy sokkal "melegebb" és otthoniasabb helyiségbe érkeztek ahol még valamiféle hő is mozgott a mennyezet pereméleit kerítő, izzó csövekből.

A terem mindkét oldalán katonás rendben ágyak voltak. Több tucatnyi bal és jobb oldalt is, de szerencsére csak némelyiknek volt vendége.

- Úgy tűnik, hogy megérkeztünk. - Mondta a fojtott hangú Jounin, kinek beszéde halk és nehézkes volt. Mintha csak be lett volna rekedve. - Köszönjük Szamuráj-dono a kíséretet. - Bólintott, mire a Szamuráj a páncélja által megengedett legmélyebb meghajlással válaszolt és félreállt az útból. - Nos, a nevem jelenleg nem fontos, hívjatok csak Senseinek. - Fordult szembe a csapattal a barnás, ámbár őszülő hajú férfi. - Mindannyian olyan zöldfülűek vagytok a gyógyászat terén, hogy ha most segítenetek kellene valakin, akkor menten elvéreznétek. - Nem köntörfalazott. - Mégis, én úgy hiszem, hogy a gyakorlat teszi a mestert és az elméletet a legjobb szemléltetéssel a fejetekbe vésni. Így hát kezdjünk is bele. - Tárta szét karjait, s mindenfelé mutatott vele a teremben. Forgolódott, ingadozott. - Válasszatok magatoknak pácienst! - Utasította a csapatot, mire mindenki megtalálta a tizenkettő fekvőbetegből azt, aki számár a legszimpatikusabb volt. //A választottad külsejét, korát, nemét, stb írd le nyugodtan, rád bízom. //

- Remek, remek. Most pedig jól figyeljetek. - Megköszörülte a torkát, de a beszéde még mindig nehézkesnek tűnt. - Az itt felfekvő betegek mind különböző problémákkal kerültek ide. Ez a hely a Szamurájok szerint egyfajta ispotály és templom. Egyszerre imádkoznak a jobbulásukért és kenegetik őket mindenféle kencével. A ti feladatotok első körben, hogy a választott betegeiteknek felleljétek a pontos baját. Ők segítenek nektek: Kérdezzétek ki őket, ők pedig válaszolnak. Elmondják a panaszaikat és az azt érintett területeket. A ti feladatotok nem más, minthogy a chakrátok segítségével kinyomozzátok a problémájukat és feltárjátok annak minden létező okát... Persze egyes esetek bonyolultak és összetettebbek, mint egy egyszerű seb a testen, ezért kellő tudás nélkül nem sokra juttok. Éppen ezért, én mindenkihez oda fogok menni és segítek. - Újabb köhögés, majd torokköszörülés. - Miközben tanácsokkal látlak el benneteket, én magam felfedem a probléma okát és egy erős, velős, átfogó elméleti anyaggal is ellátlak titeket a páciensetek problémájához kapcsolódva. Remélem ez így mindenkinek világos, így fogom össze az elméleti és gyakorlati oktatást. Hatékony, precíz, akárcsak a terület amin munkálkodunk. - Végül a férfi összecsapta a tenyereit, mintha csak azt kiáltaná "lássatok munkához!"

A legkevésbé sem ezt akarta sugallni.

Tenyereit egymással szemben hagyta, majd kissé széthúzta. Pillanatok alatt megjelent a két tenyér körül és között egy zöldes fényben csillogó fény. Egy aura, mely pulzált a Medikus kezei körül.

- Ez a Butteki no Chakra, azaz a Gyógyító Chakra. Egy viszonylag könnyen előidézhető chakratípus azok számára, akik valóban odaadóan és becsületesen a gyógyítás szándékának szentelték életüket. A kulcs pedig maga a SZÁNDÉK. Egy ilyen chakrát, mi elengedhetetlen mindenféle gyógyító technikához, csak szándékkal lehet előidézni. Halmozzátok fel a chakrátokat egy tetszőleges kézjel segítségével a kezeitekben, s mindeközben rákoncentrálva erre a chakratömegre, a gyógyítás szándékával töltsétek meg. A saját érzéseitekkel, az akaratotokkal. Azzal az elszántsággal és jósággal, ami bennetek van, azzal a gyógyítás iránti magasztos elkötelezettséggel, amit éreztek akkor, amikor valakin segíteni szeretnétek. Járjon át bennetek az érzés, a védelem ösztöne, s akkor a chakrátok kisugárzása és összetétele is megváltozik. Ha sikeresen eléritek a pozitív érzelmek folyamatos átélésével ezt a fajta chakrát, akkor az zöldes árnyalatban tetszeleg majd, hogyha a testeteken kívülre irányítjátok. Ne feledjétek: Ez a fajta chakra ismerete és alkalmazása elengedhetetlen mindenfajta gyógyító technika előtt! Most pedig kezdjetek hozzá! Ha sikerül létrehozni a chakrát, akkor átléphetünk a következő fázisr

[...]

Miután mindenki sikeresen létrehozta a chakrát, a Sensei tovább folytatta.

- Az első technika amit elsajátítotok a Shindan, azaz Diagnózis. A technika egy "egyszerűbb" - mutatta ujjaival az idézőjelet - chakraiárnyítási művelet, melynek segítségével a Gyógyító chakárt az páciens testébe irányítva képesek leszünk felmérni annak állapotát. Ezért van szükség erre a "kedves" természetű chakrára. Ha a saját, egyedi, csak rátok jellemző, belőletek származó vegyes érzelmi és eltérő testi állapotból létrejövő chakrával próbálnátok meg végrehajtani a technikát, akkor a páciens teste és chakrája küzdene ellene. Nem fogadná el, s ha tovább erőltetitek a dolgot, akkor az komoly fájdalommal járna. A fel nem szabadított chakrával rendelkező személyeknél, azaz a civileknél is ugyanez a helyzet. Egy ilyen chakra testükbe koncentrálása fájdalommal és károkozással járna. Sérülnének a tenketsupontjaik, majd a belső szerveik. Ez nem kell senkinek... A gyógyító természetű chakra, azonban fel van töltve egy olyan pozitív energiahalmazzal, mely lehetővé teszi számunkra, hogy ezt a chakrát más élő testbe koncentráljuk anélkül, hogy az ellenkezne ellene. Ezzel jelentősen megkönnyítjük a dolgunkat. Olyan ez, mint az antitest-antigén harca. Ha nem jele semmi veszélyforrást, akkor nincs immunválasz, ha pedig jelez, akkor a test küzd ellene. Ennyire egyszerű. - Tárta szét karjait a Sensei, majd folytatta. - Nos, annyit kell tennetek, hogy ezt a fajta chakrát előidézve a páciens panaszolt testterületére, majd abba bele ha értitek, - akadt meg egy pillanatra, belezavarodva saját mondandójába mit egy legyintés után folytatott - na mindegy a lényeg, hogy oda és aztán bele koncentráljátok. Átvezetitek a páciens testébe, a fájlalt, panaszolt területre. Mivel ismeritek a panaszokat, csak figyeltek. Megpróbáljátok az egész testterületet átitatni a saját chakrátokkal. Ha jól koncentráltok, akkor egyfajta hatodik érzékként használva a Butteki no Chakrát, egy képet kaptok az átjárt területről. Vizuálisan is megjelenik előttetek és tapintás ügyileg is. - Emelte maga elé kezeit, ujjait össze-össze dörzsölgetve. Teljesen átszellemült, szinte áhítattal beszélt a dologról. - Érezhetitek az ereket, a belső szerveket anélkül, hogy megfogtátok volna őket. Hunyjátok majd be a szemeteket... - És itt becsukta a sajátját, majd tenyérrel lefelé kinyújtotta mindkét kezét, s fektetett nyolcasokat kezdett leírni a levegőben velük, mintha csak simogatna valamit. - ...és érezzétek azt, amit a chakrátok átjár. Lássátok! Ha ez működik, akkor már csak az elméleti tudás kell ahhoz, hogy rájöjjetek a páciens gondjára. - És a Sensei szemei egy pillanat alatt pattantak ki. - Gyerünk! Lássatok hozzá!

// Az idő alatt, amíg a Geninek a Butteki no Chakra előidézésével bajlódtak, a Sensei gondosan diagnosztizálta az összes beteget. Azokat, akiket nem választottak ki a tanulók, azokat ő kezelte az idő alatt, amíg a diákjai kísérleteznek. Kenji miután kiválasztotta az emberét és beszélt vele, megtudta tőle, hogy pár napja zsibbadást és erős fájdalmat érzett a jobb lábában a térdétől egészen a bokájáig. Már alig bírja mozgatni és a fájdalomcsillapítók nélkül nem is bírná ki az éjszakákat. Az egész jobb lába fájt a térdétől egészen lefelé.

Kenji nagyjából 3-4 próbálkozás után egy fél óra alatt képessé vált a Butteki no Chakra előidézésére. A fél óra alatt sok chakrát elvesztegetett a technika létrehozására, de végül sikerült. Miután a beteg elmondta a panaszát, Kenji nekilát a jutsunak. Ide kérek tőled egy leírást arról, hogy miket tapasztal. Nehézségeket kérek, amiket meg fog oldani. Ezeket a nehézségeket logikusan építsd fel, még hogyha nem is túl bonyolultak. nagyjából 1-2 óra alatt sikerül a páciens teljes jobb lábába koncentrálni a chakrát. Ekkor lép oda a Sensei Kenjihez és megkérdezi tőle, hogy mit tapasztalt. Kenji nem tudja megmondani a különbséget, így a Sensei is átkoncentrálta a chakráját a páciens lábába és irányítva Kenji figyelmét, megmutatja neki, hogy egy ér elzáródott. Trombózis, mi vörösséggel, duzzadással és erős fájdalommal jár, olykor zsibbadással, teljes végtagbénulással. Kenji látja, érzi chakrájával az elzáródott eret és most már ha akarná sem tudná nem kiszúrni. A Sensei megdicséri a fiút, majd nekilát a vérrög feloldásának...

A Tanulás élmények tartalmi követelményével megegyező minőségű és terjedelmű irományt kérek a technika elsajátításáról. Ha ezt megírtad, ide kérem küldeni a következő hozzászólásodban. Ha az iromány elfogadható, akkor elfogadom és végeztünk. Ha nem, akkor átírást kérek. Valószínűleg a kitűnő irományra kikunyerálhatok majd neked némi jutalom chakrát is, ám akkor szépet és nagyot kell alkotnod. Hajrá! Ha valami nem világos, küld Pm-et Smile

Edit.: Miközben a sensei segített, velős elméleti tudatással látta el a karaktert az alapszintű biológiai ismeretekről, különösen az immunrendszer működéséről. Ez persze még csak a felszínét is alig karcolja a szükséges tudásnak, amit nem lehet egykönnyen megszerezni.//

**Akihiro Jaken** Pént. Márc. 29 2019, 22:11

//Képzés//

Hangosan ropogott talpam alatt a frissen lehullott hó.
Napokkal korábban indultunk neki a hosszú útnak a Vas országába több konohaival közösen, hogy részt vehessünk egy nemzetek közötti képzésen. Csapatomban senki olyan nem volt akit ismertem volna, s kivételesen nem éreztem szükségét – és az energiát se hozzá -, hogy megpróbáljak ismeretségekre szert tenni. Leginkább pihenésre vágytam a korábbi több hetes intenzív és rendkívül kimerítő edzésem miatt, amire a hosszú út lehetőséget nyújtott. Egy idő után már talán túl hosszú is volt ez az út.
Minden esetre idővel megpillantottuk a Vas országának határát, s annak hófödte tájait. Hamarosan megjelentek a kíséretünkként szolgáló szamurájok is, akik védelem nyújtása helyett inkább őrizet érzetét keltették bennem. Megértettem a dolgot. Törékeny volt a béke az országok között és nem lehetett túl nagyot kockáztatni. Mindig veszélyesek a nemzetek közötti események ilyen helyzetben, de muszáj meglépni ezeket egy tartósabb béke kialakítás érdekében. De vajon sikerülhet-e létrehozni ezt a békét?
Idővel elértük a hegyvonulat lábát, majd megközelítettünk egy sziklafalat, amelyben egy kivájt kőlépcsősor vezetett felfelé. A lépcsősor tetejére érve egy hatalmas, a sziklafalba ágyazott arénába értünk. Egészen lenyűgöző létesítmény volt ez, ahová jutottunk. Körülnéztem, majd miután megcsodáltam az arénát ahol összegyűltek a különböző nemzetekből érkezők csoportjai vártam az eligazítást, s hogy nekikezdhessek a gyakorlásnak.
Kis idő elteltével egy idősebb szamuráj tartotta meg a tájékoztatót. Tekintélyt parancsoló hangja nem tűrt ellentmondást.
Hamar minden nemzetből összerakott vegyes csapatokra osztottak minket. Elballagtam a saját csapatommal, s az oda osztott Jouninnal, majd vártam, hogy elkezdődjön a technika tanítása.

**Yamato** Vas. Márc. 31 2019, 11:56

//Képzés- Tatsu Teichi no jutsu // Sárkány kémkedő technika//

Vas országa magasan a hegyekben. Ismerős, mégis ellenséges környezet. Hasonlóban volt dolgom a Madarak országában, ott sem tetszett, de itt még inkább nem. Ott ellenségre vártunk, itt egy képzésre, mégis a szamurájok is ellenségesek, nem csak a táj. Valahogy a meleg és a homok az én világom, nem a talpam alatt ropogó hó. Ahogy átléptük a Vas országának határát páncélos szamurájok is megjelentek. ~Hogy nem fáznak abban a páncélban?~ Ha az ember nem néz körbe, észre sem veszi a hegyekben rejtőző további szamurájokat. Miközben egyre több szamuráj vett körbe minket, a delegációt vezető jounin elmondta, hogy ez a szamurájoknál inkább tiszteletből és védelem céljából állították fel a kiséretünket, meg mert nélkülük eltévednénk. Valószínűleg kell legyen más is a cukormáz mögött, hiszen, ahogy mi shinobik sem bízunk a szamurájokban, valószínűleg fordítva sincs máshogy. Főleg, hogy most ért véget a nagy shinobi háború valamint a chuunin vizsga sem volt zökkenőmentes, hiszen egy fekete alapon vörös felhős egyenruhában lévő alakok támadták meg és rabolták el Danzout, a hatodik hokaget. A mindent ellepő fehérség és a nap együttese gyorsan felvilágosított, hogy ha egyedül kéne itt megtalálnom bármit, akkor valószínűleg elvesznék, főleg, hogy azt sem tudom, hogy mit keresek. Jó 1 óra gyaloglás után megérkeztünk egy hatalmas hegyhez, amit mintha kézzel faragtak volna ki. Kevés ilyen impozáns dolgot láttam. Megérkezvén a helyszínre egy szamuráj köszöntötte a csapatot, de csak a vezetővel beszélt és neki mondta el, hogy mi is ez a hely. Még jó néhány percet sétáltunk felfelé, ahol egy arénát találtunk, talán még a vizsga arénájánál is impozánsabb látványt nyújtott. ~A szamurájok megadják a módját a dolgoknak.~ Egy újabb alak kezdett el beszélni és mondta el a szabályokat, majd elkezdték szétosztani a csapatokat, attól függően, hogy ki milyen technikát akart elsajátítani.

**Kureiji Hanaro** Vas. Márc. 31 2019, 21:02

//Képzés//

A választott technikát megváltoztatnám a következőre:

Soushuuha // Emelkedő Penge Manipulálás

A Homok ninják egyik alapvető technikája, ugyanazokat az alapokat használva, amiket a bábmesterek is használnak. Az átlag shinobi ezeket az alapokat felhasználva kezdetleges chakrafonalakkal kisebb tárgyakat irányíthat, lőhet ki, módosíthatja a mozgásukat. Az irányított tárgyhoz a használat előtt hozzá kell érnie, így létrehozva a chakrafonál kapcsolódásait a testén és a tárgyon.
Bábhasználók képesek ezt a technikát egyszerre több tárggyal is alkalmazni, akár a nélkül is, hogy hozzá kellene érniük a tárgyhoz.
Chakraszint: 150
Alap képesség Homok Shinobiknak
Besorolás: C

Vas Országa. A büszke és nemes szamurájok otthona. Dicső harcosok lakta vidék, mely épp oly rideg és kegyetlen, mint lakóinak erkölcsi kódexet. Hófödte, ködbe burkolózó, misztikus hegycsúcsok és fagyott, már-már halottnak tűnő erdők tarkította világ. Ahogy a fűtengert lassan felváltotta ez a jeges vidék, az egyszerű szemlélődő mintha csak egy új világba csöppent volna. Nem hasonlítható a füst ország mediterrán éghajlathoz és szöges ellentéte a sivatagnak ahonnan a tolvaj is származik.

Vele együtt érkező társai valószínűleg visszafordulnának, ha tehetnék, Őt azonban magával ragadta a táj elképesztő szépsége. Sunagakure egyszerűen elbujhat a sok száz tonnányi homokjával emellett a csoda mellett. A sivatag kegyetlen. Ugyan mesebeszéd! Ez a vidék rideg. Eltévedsz és halálra fagysz, hogy aztán tested bársonyos hó szőnyeg takarja be az idők végezetéig.
Hosszú út vezet idáig Kemuritól. Mestere a kapcsolatai révén elértem, hogy Hanaro Kemuri shinobijaként részt vehessen a képzésen. Körülbelül másfél hónapja kezdtek bele az igen csak még terhelő edzésben, hogy a tanulatlan, a shinobi világot eddig csak hírből ismerő fiú behozhassa a lemaradást. Eddig úgy tűnt jól vette az akadályokat, most viszont fontos mérföldkőhöz érkeztek. Tetsu szerint a képzés egy próba. Ha sikerrel elsajátít egy technikát, akkor folytatódhat az edzés tovább. Ha elbukik...

Pár nap gyalogtúra után, amit a tolvaj egy Jounin vezető és pár másik fürst ország fiatal megnyerő társaságában töltött elérték a Vas országát. Két dolog adta nyilvánvalóan tudtukra, hogy megérkeztek. Az egyik a fentebb említett tény, hogy a zöld vegetáció helyét fokozatosan fehér hótakaró vette át, a másik, hogy megjelentek a szamurájok. Ezek a fejtetőig páncélozott harcosok a semmiből bukkantak fel, körülfogták a társaságot és úgy kísérték őket tovább. A majd egy órás menetelés alatt Jounin vezetőjük mesélni kezdett a szamurájokról. Hanarot ez teljesen hidegen hagyta.

Még indulás előtt Tetsu közölte vele a fontosabb tudnivalókat. Merev erkölcsi szabályok szerint élő harcosok, akik ha kell uruk parancsára rohannak a halálba. Egyébiránt Ők a shinobi világ semleges békefentartói, s ez a képzés is ezért itt zajlik. Ez egy minden háborún kívűlálló terület, az ideérkezők nem eshetnek egymás torkának, mert az igen komoly következményekkel járhat.

- Tenrai Shuuyou - közölte száraz hangon az egyik szamurály.

Elöttük egy hegy magasodott, ami szinte teljes mértékben átfaragtak. Amerre csak az ember tekintete haladt szilafalba vésett ablakok és lépcsők. Hanaro már csak a hegyre föltekintve is komoly tériszony fogta el, így remegő lábakkal másztam meg az arénáig vezet lépcsőket. Ha itt-ott le is nézett, majdhogynem beleszédült a mélységbe.

- Üdvözlöm a Rejtett Falvak tagjait Tenrai Shuuyou dicső arénájában: Tenrai Hankou! - szól az aréna díszes páholyából, egy ugyancsak díszes ruhába öltözött férfi.

- Kérlek titeket, legyetek tekintettel a vendégszeretetünkre. A Vas Országa semleges terület, aki megsérti a békét, az a Független Nemzetek Szövetségének ítélőszéke elé kerül. Ezt minden Rejtett Falu jóváhagyta. - Azért Han fejében megfordult a gondját, hogy mi a helyzet a véletlen balesetekkel. Ha mondjuk az egyik technikát gyakorló emberke rossz irányba céloz és egy korábban ellenséges nemzet emberkéjét teszi el lábalól.

Az egybegyülteket végűl felosztották aszerint, hogy milyen technikákat fognak megtanulni, s hogy az milyen környezetet kíván. Hant is besorozták egy ilyen csoportba, egy Jounin vezetővel, aki majd levezeti a képzést.

A fő szamurály utolsó kis szúrása láthatóan érzékeny pontot ért többeknél is. Bár igazságalapja az biztosan van. A shinobik nem olyanok, mint ahogy azt a szamurályok gondolják. Sokkal rosszabbak! A legtöbb jelenlévő ezért az aprócska, de meglehetősen ellenszenves megnyilvánulásáért már fejét vette volna a büszke harcosnak.

Ajánlott tartalom